2013. november 18., hétfő

2// Mi folyik itt? 10. rész.

Liam némán állt előttem, én pedig összefont karokkal figyeltem, és próbáltam kihúzni belőle a dolgokat. Miért kell titkolóznia? Ettől a hajam tudnám tépkedni. Eleanornak beadhatják, hogy történt valami baleset (persze baleset, és megúszták, na ne)  de én nem hiszem el, miért is tenném? Olyan valószínűtlen ez az egész. Liam a földet bámulja, csak nem zavarban van?!
-Liam gyerünk-kicsit hangosabban szólítottam meg.
Liam rám pillantott és szája egy 'o' alakot formált. Ez az legalább ennyit kihúztam már belőle.
-Stacy ne haragudj ránk-kezdte és kezeit mellkasa előtt tartotta és mozgatta.
Felvontam a szemöldököm, és figyelmesen hallgattam a folytatást. Jól kezdődik.
-Tényleg volt egy repülő baleset, de se én, se Louis nem rajta. Mindketten a srácokkal voltunk-tört ki belőle a szó.
Te jó ég, hazudtak! Úgy tudtam, Istenem.
-Oké, akkor? Miért nem hívtatok minket? Mire volt jó ez az egész szar? Eleanor meg Danielle tudod mennyit sírt?-rontottam neki hangilag.
-Ne haragudj Stacy kérlek, mi nem szándékosan tettük. Ez..csak-akadt el.
-Csak? Csak mi? Kedvetek volt velünk szórakozni? Nem hiszed el mi volt itthon, amíg mi halálra aggódtunk magunkat. Úristen úgy tudtam, hogy ennek az egésznek semmi igazság alapja nincsen. Az elején még elhittem, de amikor megláttalak titeket, és egy sebetek sem volt. Ennyire hülyének néztetek minket?-kifakadtam.
Szemeimet forgattam, és a fejemet ráztam, úristen hittük ezeknek a hazugoknak.
-Stacy ezt te nem érted. Semmit nem tudsz miért kellett nektek hazudnunk! Szerinted nekünk jó volt hazudni nektek?-nézett rám és hunyorítva bámult rám.
-Nekünk? Liam az Istenért, mindenkinek hazudtatok! Átvertétek a rajongókat! Minket! A szerelmedet! Talán elmondhattátok volna csak nekünk, de még nekünk se szóltatok.
Liam nem szólt. Megrázta a fejét, és gúnyos mosolyt villantott, majd az ajtó irányába ment. Ez teljesen pasi dolog. Mindig lelépnek amikor éppen gondokat kéne rendezni. Argh Harry ezt nem ússza meg. Liam kiviharzott, közben Harry is bejött. Harry hatalmas 'o'-val jött felém, és kezeit derekamra helyezte, és puszit próbált arcomra adni. Amolyan 'nincs lelkiismeretfurdalásom amiatt, hogy a barátnőmet átvertem' arckifejezéssel állt ott előttem. Ellöktem magamtól, majd egyik szemöldökét felhúzta.
-Most mi van? Nem is örülsz, hogy itt vagyok?-nézett rám.
Harry összeráncolta a homlokát, és mélyebb hangon beszélt hozzám mint ahogyan szokott.
-De örülök, annak nem örülök, hogy átvertetek mindenkit-avattam be.
A konyha másik végében voltam, messze Harrytől, most nem akartam megölelni, inkább csak felpofozni a hazugságai miatt. Még mindig értetlen fejet vágott, pedig tudom, hogy tudja miről van szó.
-Te mégis miről beszélsz?
-Liam elmondott mindent. Te is megtehetnéd, hogy nem hazudsz nekem többet!-megerősítettem a nekem szót.
Megvakarta a tarkóját és rám nézett. Közelebb jött és alig pár centi volt köztünk.
-Igen? Tényleg tudni akarod?-suttogva beszélt.
Megállt bennem az ütő. Soha nem szólt még így hozzám, mint aki készen áll arra, hogy megöl. Nem félek tőle, soha nem bántott senkit, biztos nem velem fogja kezdeni. Óvatosan bólogattam és rá néztem.
-Sok mindenkit megvédtünk ezzel. Nem tudom Liam mit mondott, de elégedj meg ennyivel-kacsintott és puha csókot lehelt a homlokomra.
Kezeit újra a derekamon pihentette én pedig nem tudtam hova tenni ezt az egészet. Mi az, hogy ezzel sokakat megvédtek?? Mitől? Háború? Vagy mi? Nincs lényege ennek az egésznek. Azt hittem, hogy őszinték vagyunk egymáshoz, de ezek szerint ezt csak én látom így. Kezeit lehámoztam magamról és elhagytam a konyhát. Haragszom.

-Louis Tomlinson-

Láttam ahogyan Stacy kiront a konyhából, és kissé idegesnek tűnik. Mi történhetett? Nem szeretem ilyennek látni, pedig ilyenkor olyan szép, és ez a baj. Túlságosan is szép és..Istenem Louis kussolj. 
Eleanor mellettem ült, és a kezeimben a gyönyörű kisfiamat tartottam. Annyira hiányzott ez az egész, Eleanor, William, Stacy és többiek. Stacy nem ült vissza közénk, de mind a négyőnkre ránk nézett, és nem éppen volt boldog a tekintete. Felviharzott az emeletre, majd az előttem ülő Liamre néztem aki értetlen fejet vágott. Mi történt? Egy ajtó nyitódást hallottunk a konyha felől Harry nevetve ballagott ki. Oké ez egyre furcsább. Stacy majd kipukkan az idegességtől(?!) Harry meg nevet. Nos hosszú lesz ez a nap/hét, de rá fogok jönni. Harry leült Liam mellé, lábait a dohányzó asztalra helyezte és mosolyogva rázta a fejét.
-Harry?-nézett rá Eleanor.
-Majd megnyugszik-lökte a szavakat.
Szóval ők így oldják meg a gondjaikat. A kezeim közt lévő fiam sírni kezdett, gondolom megtelt  pelusa.
-Majd én kicserélem-mondtam és felmentem vele az emeletre.
Bementem a vendégszobába ahol ki van fejlesztve direkt az ilyen alkalmakra, ha jönnénk Ellel akkor legyen a kicsi fiúnknak. Lefektettem és gyorsan pelus cserét végeztem. Kezeimben tartottam még, és egy kicsit énekeltem is neki. Annyira nyugodt, és gyönyörű. Nagyokat pislog rám, majd abbahagyja és mélyen veszi a levegőt. Léteznek angyalok, mára elhiszem.Elsőnek Eleanor, majd Stacy most meg William. Nem hiszem el, ahogyan a kicsi fiam édesen szunyókált a kezeim közt, talán most elsőnek élhetem át az apa szerepét. Pár percig még ringatóztam vele, és énekelgettem neki, majd a kis ágyba helyeztem és figyeltem ahogyan veszi a levegőt. Kis mellkasa fel és le mozgott, megnyugtatott. Halkan lépdeltem ki a szobából, és az ajtót is óvatosan csuktam be magam mögött. A lépcső felé indultam elmerengve az élet nagy gondjain. A lépcső elejére érve, halk szipogást hallottam. Egyedül én meg Stacy vagyunk az emeleten, hiszen William már alszik. Elindultam a folyosó végére, ahol a vendégszoba található, óvatosan benyitottam. Bedugtam a fejem, és az ajtó mögött Stacy gubbasztott. Térdeire támasztotta a buksiját, és sírt. Sírt?! Leguggoltam mellé, lábaimmal becsuktam az ajtót. Ketten voltunk.
-Stacy, mi történt?-kérdeztem halkan.
Mélyen vette a levegőt, fejét nem emelte fel. Maradt tovább ugyanabban a pózban.
-Stacy kérlek-nyúltam az álla alá.
Felemeltem a fejét, és szemei dagadtak és pirosak voltak. Te jó ég, lemaradhattam. Csodálkozó tekintetemre, Stacy szólásra nyitotta a száját.
-Louis menj el-mondta.
Nem értettem. Miért? Mit tettem?
-Nem hallod?-emelte fel egy kicsit a hangját.
-Addig nem amíg el nem mondod mi bajod. Stacy tudnom kell, biztos nem megyek le addig a többiekhez, míg ki nem nyögöd-én is felemeltem a hangom.
Kénytelen lesz elmondani, nem adok neki úgysem más lehetőséget.
-Hazudtatok. Harry is. Te is. Mindenki. Átvertetek minket. Egyikőtök sem tudja milyen szar volt itthon gubbasztani, és francot se tudni rólatok. Jelen pillanatban utállak titeket-köpte a szavakat.
-Állj le, elhiheted nekünk is cseszettül nehéz volt, nem szólni nektek. Harry minden percben magánál tartotta a telefonját és a neved volt mindig a képernyőjén. Mindig hívni akart, de nem engedték. Nekem se engedték. Ne hidd azt, hogy mi szórakoztunk meg minden, tévhitben élsz ha ezt hiszed-kicsit durvábban beszéltem mint szoktam.
-Nem érted ugye? Titkon egy sms-t dobhattatok volna, hogy mondjuk ' Nyugi nincs baj senkivel, ne aggódj', de faszt sem tettetek, hagytátok, hogy a rajongóitok és mi is szenvedjünk. Szerinted a szüleid mégis mit hittek? Azt hitték halott vagy. El sem hiszem Louis. Miért hazudtok?-még jobban sírt.
Most igaza van. Anyáék tudták mi van velünk. Egyedül nekik szólhattunk.Talán jobb ha ezt Stacy nem tudja meg, ebből is balhé lenne.
-Sajnáljuk-ennyi telt.
-Louis mi történt?-remegve nézett rám.
Nem bírtam türtőztetni magam. Annyira csábító volt ahogyan kisírt szemekkel és dagadt ajkakkal engem bámul. Tudatomon kívül ajkaimat az övére tapasztottam. Nem lökött el, sőt egyik kezével a hajamba túrt. Lassan kezdtünk el csókolózni, mindennél jobb volt az a pillanat. Hirtelen egy ajtó nyílás zavart meg minket.
-Mi folyik itt?.