2//Csak egy rossz álom...7.rész

-Harry Styles-

Lassan, hogy 1 hét eltelt amióta Louis apuka lett. Ezerrel hajtanak már az esküvő elő készületére, Stacy ruhát vásárol Eleanorral és Daniellel, és ha minden igaz, még Olív is velük van. A srácokkal mi Louisnak nézünk valami elegáns szmokingot, de nem igazán akar ilyet felvenni, sőt szerinte egy farmerban bőven elég lenne az esküvő, nem kéne ennyi kiadást egy ruhára.  Én pedig úgy tartom, hogy teljesen megéri, életük nagy napja. Férfiből vagyok, de mindent megfogok tenni azért, hogy Stacynek majd a mi napunk lehessen a legjobb napja. Kicsit előre gondolkozok mostanában. A stúdiózást most egy kicsit hanyagoltuk, de én már holnap Zaynnel újra elkezdem.  Louis imád apa lenni, de elmondásai szerint utál hajnali 3-kor felkelni és megetetni. Az öreg Louis..Istenem még csak most mentünk az x-faktorba, de ő már apa.  Szinte minden este átmegyek Louisékhoz, így megnézem a kis csepséget, és haza hozom kedvesem, aki szinte az egész napját ott tölti, ahelyett, hogy velem lenne. 

Kivételes nap volt, hogy Stacy itthon volt. Csendben üldögéltünk a nappaliban, és ujjaival játszottam, miközben ő behunyta szemeit, és elvezte ahogyan kezeim között fekhet. Annyira gyönyörű ahogyan csendben szuszog, és néha halkan felkuncog. Rossz érzés, hogy szinte soha nem tudom mire gondol. Mi járhat a fejében, és ez egy kicsit zavar. Szeretném tudni, hogy mikor mire gondol. Talán így jobban megérteném, de esélyt sem ad arra, hogy megértsem, és szerintem élvezi.

-Stacy-mosolyogtam, mire óvatosan kinyitotta szemeit és rám nézett.-Szeretlek.

-Én is szeretlek Harry-felemelkedett és puha csókot nyomott ajkaimra.

Mellém ült, és újra bütykeimmel kezdett el foglalkozni. Végig simított rajta, érzékeny volt még a bőröm.

-Harry mit csináltál vele? Nem hiszem el, hogy lehorzsoltad. -nézett rám.

-Nem kell elhinni-húztam fel egyik szemöldököm.

-Tudod, nem akarom, hogy bajod essen, és ezért kérdezgetlek folyamatosan, de ha nem mondasz igazat, tuti hogy nem leszünk jóban.

-De igazat mondok-emeltem fel a hangom.

-És most miért is emelted fel a hangod?-vette ki kezemből a kezét és arrébb ült.

-Mert baromságokat mondasz. Mégis mit csináltam volna? Megvertem egy seggfejt, aki mondjuk rád hajtott?-a lehető legrosszabb példával hozakodtam elő.

-Ugye nem verted meg Jamest?-nézett rám rémültem.

Megráztam a fejem. De, megvertem. Kell vajon erről tudnia? Nem hinném.

-Ugye nem azért mentél el a múltkor itthonról mert be kellett vásárolni. Követtél igaz?-kérdezgetett és szeme enyhén bekönnyesedett.

-Stacy miért nem mondtad el, hogy azzal az idiótával találkozol? Legalább egy szaros cetlit hagytál volna nekem. Halálra aggódtam magam miattad-felálltam, és fel-alá járkáltam a nappaliban.

-Miért verted meg? Mi jogon?-szorította össze a szemeit, és hangja elcsuklott.

-Mert amikor te elmentél tőle..Sírtál, megbántott. Aztán..-a falnak dőltem.

Egyik könyököm a falnak helyeztem, és ráhajtottam a fejem. Egy apró kezet éreztem a vállamon, majd mire oda néztem,  Stacy rémült tekintetével találkoztam.

-Aztán oda mentem hozzá, hogy beszéljek vele. Majd szapulni kezdett..És cselekedtem. Megbántam, de mindent miattad tettem-leültem a földre, majd Stacy is mellém ült. 

-Nem hibáztathatsz-suttogta.

-Én nem is. Csak túlságosan fontos vagy nekem, és a féltékenység elfogott. Ahogy belegondolok, hogy ezzel a fa..azzal a sráccal voltál Magyarországon együtt, és hogy ki tudja mi történt köztetek, meg az hogy reggel nem voltál mellettem. Egyszerre féltékeny voltam és a félelem átjárta a testem. Nem gondolkoztam, de amikor meghallottam az ajtó csapódást, gyorsan felöltöztem és követni kezdtelek. Én nem tudom miért-egy könnycsepp gördült le az arcomon.

-Harry bízhatsz bennem-ölelte át a karom.

-Bízok-egy puszit adtam homlokára.

Egy ideig még így ültünk, és azt hiszem most véglegesen elmondtam neki mindent. Minden titkomról tud, nem kell most már előtte titkolóznom. Örülök, hogy nem annyira borult ki, amiért elmondtam hogy követtem. Én biztos kiborultam volna. Ehelyett végig mellettem volt, és talán teljesen lesokkoltam, mégis itt van velem, és üvöltözés helyett megoldottuk egy őszinte beszélgetéssel. 

Csöngetésre kaptam fel a fejem. Stacy elengedte a karom, én pedig feltápászkodtam a kemény padlóról. Csendben sétáltam el az ajtóig, majd mikor kinyitottam váratlan emberek álltak velem szemben. Hogy őszinte legyek csak egy embert ismerek közülük; Rosie. 

-Mit keresel itt?-kérdeztem.

-Emlékszel amit alá írtál szerződést? Na jöttünk megcsinálni a képeket-avatott be ezer wattos mosollyal a kíséretében.

-Mégis milyen szerződés?-ráncoltam össze a szemöldökömet.

-Tudod, akt fotózás. 

Hogy mi? Ilyet én soha nem írtam alá, ebben ezer százalékosan biztos vagyok.

-Én nem írtam alá semmit-ráztam a fejem.

Nem kellet nagyon sokat várni a bizonyíték felmutatásával, Rosie a kabátja egyik zsebéből elővett egy papírt amin tényleg az én aláírásom van, és nem az a tipikus autogram aláírás, ez a hivatalos aláírásom.

-Ezt hogy?-téptem ki a kezéből a papírt és olvasni kezdtem. 

Az idegesítő csaj arrébb lökött, és a stábbal együtt elindultak befelé a házamba. Én döbbentem álltam az ajtóban, és Stacy jött mellém.

-Ezek meg kik?-suttogta miközben az embereket figyelte akik lassan berendezkednek.

Oda nyújtottam a papírt elé, én meg azt sem tudtam mit csináljak. Tiszta volt a tudatom, nem rúgtam be, akkor mégis mikor írtam alá? Tuti átverés. 

-Harry ez meg mégis mi?-ideges volt.

-Esküszöm, hogy én nem írtam alá semmit. De jobb lesz ha most innen lelépünk. Menjünk el Lucas-hoz, ő majd segít-fogtam meg a kezét, és a kocsi kulcsot meg lekaptam a tartóról. Becsaptam magam mögött az ajtót, és a szerződéssel együtt leléptem. Nem igaz, mindig elbaszok valamit, amikor minden rendben van, jön egy újabb baj. Istenem.

Gyorsan vezettem, persze a piroson nem mentem át. Néhány másodpercen belül már Lucas házánál voltam, aki egy régi jó barátom, és most ha minden igaz ügyvéd. Ő megtudja ezt oldani. Remélem. Stacy sms-t küldött a telefonomról a menedzserünknek remélve, nem fog kirúgni a bandából. Hah, minimum megérdemelném ezek után. Leparkoltunk, és azonnal berohantunk a házba. Kopogtam ahogy csak tudtam az ajtón, és amikor kinyílt, idegesen köszöntöttem rég nem látott haveromat.
-Lucas segítened kell-mondtam neki.
-Gyertek be-invitált be minket kedves kis házába.
Leültünk az egyik kanapéra, majd összeszedtem gondolataimat és beszélni kezdtem.
-Ugye ügyvéd vagy?-kérdezte Stacy halkan.
Aprót bólintott, ó igen, nekem egy ügyvédre van szükségem.
-Akkor te nyilván tudsz minden szerződés alól egy kis kaput. Nem igaz?-kérdeztem.
-Igen, de attól függ mégis milyen súlya van a szerződésnek. A te esetben nem hinném hogy nagy.-magyarázta.
-Ó hidd el, nagy bajban van-vágta rá Stacy.
Rá néztem mire ő felhúzta a szemöldökét. És megint igaza van.
-Egy szerződést, elméletileg  alá írtam, ami kimondja hogy akt fotózáson kell részt vennem. De én ilyet nem írtam alá soha-ráztam a fejem.
Lucas hangosan nevetni kezdett, ahhoz képest hogy ügyvéd, és hogy komolynak kéne lennie, elég viccesen hahotázik, míg én majd elsüllyedek szégyenemben.
-Akkor mond miért is jöttél ide?  Ez a sztori vicces volt-próbált megszólalni az előttem ülő férfi.
-Most mondtam el-mondtam.
-Ó szóval ez komoly?-komolyodott meg.
Bólogattam, és láttam ahogy a mellettem ülő lány is majdnem elröhögi magát. AA, csak én nem tudok ezen röhögni.
-Lássuk, nálad van ez a szerződés?-kérdezett.
Kivettem a papírt a zsebemből és elé raktam. Néhány másodpercig olvasgatta, aztán nézegette majd kerek 5 perc után megszólalt.
-Ez nehezebb lesz mint gondoltam-vakargatta a fejét.
Stacyvel egymásra néztünk, és rémült tekintet vágtam.
-Ez a fotózás ma van. Már nagyba szét pakolták a házam. Gyorsan oldjuk meg!-kérleltem.
-Részt kell venned, vagy szólj valakinek. Ma biztos nem fog menni, rengeteg dolgot át kell még néznem.
-Mi lenne ha most felhívnád Tom-ot és rögtön oda menne, és nem ide jönne. Ő a menedzser csak eltudná intézni nem?-kérdezte Stacy.
Talán igaza van. Gyorsan elővettem a telefonom, és Tom nevét kerestem ki belőle. Amint megláttam a nevét, tárcsázni kezdtem.
-Tom hozzám menj, ne ide amit mondtam. Mindjárt én is haza indulok, és akkor majd tudunk beszélni. Rendezzük el ezt az ügyet gyorsan.-hadartam.
Tom lerendezte egy "oké"-val és már le is tette a telefont. Valószínűsítem ki fog rúgni a bandából, de megérdemlem, és esetleg még Stacyt is elveszthetem, habár nem igazán tűnik úgy hogy menni akarna. Megbeszéltük Lucas-sal, hogy s mint fogjuk elintézni, majd kimentünk az ajtón, és haza száguldottunk. Tom idegesen állt az ajtómban, majd felrobbant, én meg egyre idegesebben figyeltem a kocsiból, ahogy egyre közelebb kerültünk a házhoz. Leparkoltam, majd kiugrottunk a kocsiból és Tomhoz sétáltunk.
-Harry cseszettül mérges vagyok rád, és ennek hatalmas következményei is lesznek! Mit képzelsz magadról? Attól mert híres vagy nem tehetsz meg mindent-vágta a fejemhez és ordibált velem. Stací csak nevetett rajtam. Mégis miért? Miért vagyok vicces? Lassan kezdett a kép összeállni, és hirtelen találkoztam a földdel.
-Jesszusom-pattantam  fel hirtelen az ágyról.
-Mi van?-tápászkodott fel Stacy mellőlem és álmos hangon szólt hozzám.
-Csak rosszat álmodtam-fejemet dörzsöltem.
-Hajnali 3 óra van. Feküdj vissza-dőlt vissza a párnájára.
-Nem tudok ilyen álom után aludni-mondtam és a mosdó irányába indultam.
Ahogy beértem, rögtön a mosdókagylónak dőltem. Soha nem álmodtam még ilyet. Egy törölköző segítségével letöröltem az arcom amin izzadság cseppek voltak felfedezhetőek. A fejem majd szét hasad, ó istenem ennyire soha nem hatott még megy egy álom se. Magam bámultam a tükörben, amikor a háttérben Stacyt fedeztem fel, aki az ajtó félfának dőlve álmosan figyelt.
-Jól vagy?-merészkedett közelebb.
Megráztam a fejem és felé fordultam.
-Mit álmodtál?-kérdezte halkan, és megfogta a bicepszem.
-Hát..Elsőnek is feltételezted, hogy azért sebesek e bütykeim mert agyon vertem Jamest, majd ezután jött Rosie aki egy akt fotózásos szerződéssel járult elém-egy tincset söpörtem ki az arcából miközben be avattam szörnyű álmomban.
Elmosolyodott.
-De ez megtörtént-mondta halkan.
-Mi?-egy oktávval feljebb ugrott a hangom.
-Csak viccelek-bökött a mellkasomra.
-Istenem ilyennel ne szívass-nevettem és magamhoz szorítottam.
-Gyere menjünk vissza aludni,hosszú napod lesz-mondta.
Összekulcsolta a kezeinket és az ágy mellé vezetett. Befeküdtünk az ágyba, és átkaroltam. Pár perc alatt újra elkapott az aludhatnék.

2//6.rész.

Hii Babes!!xx 
Meghoztam a következő részt. Továbbra is 7 komment és új rész.
ILLETVE. A második évad, 6. része lett ennek a blognak a 100. BEJEGYZÉSE, és így két dolog miatt is ünnepelhetünk. Az egyik ez, a  másikat majd ebből a részből leszűröd.
Oké nincs több rizsa, csak több olvasás:)

Másodperceken belül Eleanor mellett találtam magam. Egyik kezét átdobtam a fejem felett, és segítettem neki talpra állni. Alig bírt menni, mondván, hogy nagyon görcsöl, és fáj neki. Harry nem bírta nézni, ahogyan szenvedtetve sétálok ki Eleanorral, így felemelte, és kivitte a kezében a kocsiba. Beültette hátra, majd mi is beszálltunk és azonnal a kórházba indultunk. Louis hogy hogy nincs itthon? És miért nem őt hívta elsőnek? Ó ez érdekes. 5 percbe tellett mire a kórházhoz értünk, én felszaladtam a 4. emeletre, amíg Harry elhozza Elt. Szóltam Eleanor orvosának, így a segítségünkre sietett. Azonnal hordaágyat hoztak, amire lefektették, a vajúdó lányt. Végig fogta a kezem, és elkísértem a szülő szobára, ahol megvizsgálja a doki. Harry kint maradt, reméltem, hogy értesíti Louist, és El szüleit. 
-Stacy-mondta a nevem két fájás közt.
-Nyugi itt vagyok, nincs semmi baj-szorítottam meg a kezét, és gyorsan sétáltam az ágy mellett. 
Beértünk a szülőszobába, és az orvos azonnal, El lábai közt vizsgálódott. Eleanor arcáról a rémület sugárzott, míg az enyémről a teljes lesokkoltság. Még van 1 hónap a szülésig, mi történik? Hol engem-hol az orvos tekintetét próbálta eltalálni Eleanor, de egyedül én néztem őt. Kis idő elteltével az orvos felállt, és komoly tekintettel ránk meredt.
-Na?-siettettem.
-Eleanor, már 5 centire ki vagy tágulva, úgyhogy nem sokára világra jön a baba. Kitartást, egy negyed óra múlva vissza jövök, de bármi baj van, nyomja meg a feje fölött lévő piros gombot.-mosolygott miközben iratait felvette a kis szekrényről.
Eleanor rám nézett és halvány mosoly jelent meg az arcán. Én elmosolyodtam, de teljes KÁÓ-ban voltam még az előbb hallottak alapján. Néhány könnycseppet mertem fellelni El arcán, miközben boldogság és kétségbe esettség jellemezte arcát. Harry is bejött néhány perc múlva.
-Szóltam Louisnak, és a szüleidnek. Illetve Louis szülei már úton vannak-avatott be minket.-Mit mondott az orvos?-érdeklődött.
-Nem sokára egy apa lesz a bandában-reménykedtem, hogy ebből érteni fogja.
-Mi?-értetlenkedett.
-El már kivan tágulva 5 centire-mosolyogtam.
-Mi van?-vágott értetlen arc kifejezést.
-Ajj, Eleanor mindjárt szül-vágtam a fejemhez, mire Eleanor halkan felnevetett, majd a görcs hatására össze rándult.
Harry megdöbbent, majd mire eljutott az eszéig, csak mosolygott, és egy puszit nyomott Eleanor arcára. Mellém állt, és megfogta a kezem. Az ágy alól kihúztam az egyik kis széket, és helyet foglaltam azon, Harry pedig az ablak melletti kanapén foglalta el helyét. Eleanor kezét nem engedtem el, még én is tudtam mikor vannak fájásai. Olyankor mindig megszorította a kezemet. Folyamatosan csak gyorsult az ütem, szinte mindegyik 2. percben a kezem megszorításán kaptam magam. Ennyire fájdalmas a vajúdás?
-Cseszettül fáj-suttogta két össze húzódás közt Eleanor.
Elmosolyodtam, még ilyenkor is mosolyog. Hirtelen kicsapódott az ajtó, és Louis kétségbeesett arc kifejezését, mertem felfedezni. Arrébb lökött egy kicsit, amitől elengedtem Eleanor kezét, de Louis átvette, és ő szorította tovább. Helyet foglaltam Harry mellett, és a két embert vizslattam magam előtt.

-Louis Tomlinson-

-Oké Louis, szép volt-szólt be a műanyag fal mögül Tom.

Elmosolyodtam, és ittam egy korty vizet. Teljesen kiszáradt a torkom, ettől a sok énekléstől. 

-Akarsz 5 percet pihenni, vagy folytassuk?-jött egy újabb hang, ezúttal Mark irányából.

-Egy 2 perces szünet bőven elég-vágtam rá, és leültem a székre. 

Telefonom kezdtem babrálni, felnéztem twitterre, és egy újabb állapotot osztottam meg; "Studio Time babe". Ittam még egy kis vizet, aztán vissza néztem a telefonomra, és Harold nevét láttam a kijelzőn. Boldogan nyomtam meg a válasz gombot, majd fülemhez emeltem a telefont, miközben egyik lábamat a térdemre helyeztem, és hátra dőltem a kényelmes kanapén.

-Mizu Harold?-poénkodtam egy kicsit vele.

-Azt hiszem be kell jönnöd a kórházba-kapkodta a levegőt.

-Miért mi van?-nevettem, azt hittem viccel.

-Eleanor. Azt hiszem szülni fog-és folytatta. 

Harry vicces kedvében van. 

-Harry ne viccelj ilyennel. Ha jól tudom, Eleanor csak 1 hónap múlva szül, azt hiszed ezt beveszem?-tettem fel a kérdést.

-Nem viccelek. Felhívta Stacyt, hogy rohadtul fáj a hasa, és hogy azt hiszi elfolyt a magzat vize. De ha nekem nem hiszel, akkor oda adom Elnek szívesen a telefont, habár őt most bevitték a szülészetre-hadart.

-Bazd meg. Hol vagytok?-ugrottam fel, és viccesről komolyra váltottam.

-A kórházban, idióta. Na gyere már, basszus még hívnom kell a szüleit is-gyorsan beszélt majd rám vágta a telefont.

Te jó Isten. Akkor én nem sokára apa leszek? Eszement módján rontottam ki a stúdióból, és hallottam ahogy Tom és Mark utánam kiabál. Nem érdekelt. Elrohantam Niall mellett. Nagy lendületem lehetett, még a két kávét is kivertem a kezéből, mire persze ő is rám kiabált. Kiszaladtam a kocsimhoz, és azonnal a gázra tapostam. Istenem, tudtam, hogy nem ma kéne stúdióznom. Még jó, hogy a kórház innen egy köpésre van, ha nem kapod el a pirost. A jelzőlámpa még zölden világított, de mire én következtem volna pirosra váltott, így kénytelen voltam megállni. Ez egy vészhelyzet, de a KRESZ-t azért betartjuk. Idegesen ütögettem ujjaimmal a kormányt, miközben a lámpákat néztem, és mondogattam, hogy "gyerünk". Bevált. Két perc múlva már újra a gázt nyomtam, és ahogy beértem a kórházba, a szív dobogásom felgyorsult. Leparkoltam valamiféle magán parkolóba, nem érdekelt ki szokott ide parkolni. Berohantam az ajtókon, fel a 4. emeletre, és Eleanor orvosát kerestem, aki éppen velem szembe jött.

-Ó, hát itt az apuka is-veregette meg a hátam egy hatalmas mosollyal.

-Mi van? Elkéstem?-kérdeztem idegesen.

-Nem, még nem. Nem sokára vissza nézek Elhez, addig viszont segíts neki amiben csak tudsz, mert ez fájdalmas menet lesz neki-mondta és a folyosó végébe mutatott, gondoltam ott van.

Erőltettem egy kösszt, majd újra rohantam, és kirántottam az ajtót. Félre löktem a lendületemmel Stacyt, amiért majd később bocsánatot kérek, de most fontosabb Eleanor. Kezét szorítottam, és ajkaimmal próbáltam egy " Itt vagyok"-ot formázni, ha már hang nem jött ki a számon.

-Az eltévedt, poénos kedvemben vagyok Tomlinson megérkezett-csapta össze két kezét Harry.

-Bocs, azt hittem poénkodsz-nevettem el magam, és Eleanor kezét szorongattam, akinek halvány lila gőze nincs arról, hogy mi is történik. 

***

-Harry Styles-

Kiküldtek minket. Eleanor már javában szül, és aki bent van a szülőszobán az kizárólag Louis, a szülei, és Louis szülei. Nem tudom milyen lehet egy ilyen szülés, és azt sem, hogy a férfinak, jelen esetben nekem, vagy majd a nőnek, és remélem hogy ez majd Stacynek, fog jobban fájni. Most csak várunk a srácokkal, és néhány családtaggal, akik tűkön ülve várják az ajtó nyitódását, és hogy valaki kisétáljon mondván, hogy megszületett. Izgulok, kíváncsi vagyok a nemére, és arra, hogy milyen idióta nevet választ majd Louis. 

Stacy a kezem fogja, miközben fejét a vállamon pihenteti. 

-Szerinted a mi gyerekünknek mi lesz majd a neve?-suttogtam a fülébe.

-Ez korai nem?-mosolygott.

Megrántottam a vállam, és mélyen a szemébe néztem. Gyönyörű kék szemei vannak.

-Hát nekem tetszik a William név. De nem gondolkoztam még ezen, hogy őszinte legyek-elgondolkozott, majd elnevette magát.

-William?-nevettem.

-Most mi van? Te kérdezted-bökött oldalba.

Megráztam a fejem, és az orrom alatt nevettem.  Hirtelen kinyílt az ajtó, és Louis jött ki, teljesen leizzadva és komoly tekintettel. Mindenki felállt, és idegtépően vártuk a híreket.

-Nos-kezdett bele, de nem folytatta csak a földet bámulta.

-Mi nos?-kérdezte meg idegesen Liam.

-Apa lettem-mosolyodott el, és szeme sarkában néhány könnycseppet mertem találni. 

-Annyira örülök-ölelte át Stacy erősen Louist.

-Hé most már komolyodj meg-motyogta Zayn, mire Perrie oldalba vágta.

-Igyekszek-nevetett.

-Gratulálok haver-pacsiztam le vele, majd átöleltem.

Oké, szóval Louis apa. De mi a gyerek neve, és neme?

-És kisfiú vagy kislány?-kérdezte meg Fizzy, egyik kis tesója.

-Kisfiú. A neve William-mosolygott.

Stacyre néztem a William név hallatán. Talán megbeszélték Eleanorral mi lesz a neve, mindenesetre nagyon boldog voltam. Hihetetlen, hogy Louis még csak 23 éves, de már apuka, illetve, hogy 21 éves, de már anyuka. Nagyon boldog vagyok.

Pár perc múlva bementem Stacyvel, és a többiekkel Eleanorhoz. A kezében a csodálatos baba volt, és mellette az apuka, akiről sütött, hogy mennyire boldog. Jó volt őket így látni.

Születési név: William Ronald Tomlinson

Születési Dátum: 2013. 01. 17. 

Idő:19:37

Súly: 3 kiló, 2 deka.

Szülők neve: Eleanor Calder és Louis Tomlinson.

2.//5.rész.

 Nem aludtam jól. Habár az éjszakám gyönyörű volt, mégsem bírtam aludni. Talán beszélnem kéne James-sel, nem volt fair tőlem, hogy csak úgy ott hagytam. Hazudott, mert nem mondta el, hogy Harry öngyilkos akart lenni. De megértettem, mivel velem akart lenni, közel kerülni hozzám.
Reggel 7 óra. Állapítottam meg, ahogy balra fordítottam a fejemet. Harry békésen alszik, így nem áll szándékomban felkelteni. A gardróbomhoz indultam felöltözni, majd megmosakodni. Gyors sms-t küldtem Jamesnek.
-"Hé, találkozzunk. Gyere a London Eye-hoz fél 8-ra. Stacy".
Leszaladtam az emeletre, és felhúztam a cipőm, majd ki osontam a házból. Reméltem, hogy ezzel nem keltettem fel Harryt, biztos számon kérne hol voltam.
Sportos ruhában voltam, egy pulcsi  és egy adidas hosszú, futó gatya volt rajtam. Félre értés ne essék, utálok futni. Elég rossz ötlet volt, egy szál pulcsiban eljönni, elég hideg van. Gyorsan sétáltam, reméltem hogy nem fogok késni. Én adtam időpontot, nem illik olyankor elkésni. Jól gondoltam. Amikor a London Eye-hoz értem, körül néztem, és sehol sem láttam még James-t. Talán nem jön el, vagy csak késik. Mi oka lenne arra, hogy ne jöjjön el? Esetleg én lehetnék besértődve, de nem vagyok. Azt hiszem megbékéltem ezzel a tudattal már. Karórámra pillantok, és fél múlt 2 perccel. Körül néztem, és egy fekete kabátos srác tűnt fel. Olyan 180cm magas lehet, és szőke haja még kócos. James. Belül mosolyogtam, végre láthatom, de kívülről még mindig komoly voltam. Ahogy közelebb sétált, fogsor villantós mosolyt villantott, és készült arra, hogy megöleljen. Kezem magam elé tettem, jelezve hogy nem akarok ölelkezni, itt nyilvános helyen. Megfogtam a csuklóját, és behúztam egy kisebb sikátor félébe. Fejemen a csuklya díszelgett, ami tökéletesen takarta az arcomat. Megálltam, és szembe fordultam vele.
-Mikor jöttél vissza?-kérdeztem halkan.
-Tegnap este-válaszolt-Annyira örülök, hogy írtál-próbálkozott megint az öleléssel, de nem öleltem vissza.
Kínos csend volt. Annyi kérdésem lett volna, de most csak előre-hátra mozgok.
-Stacy, sajnálom, hogy nem mondtam el-törte meg a csendet.
-Hiszen ezért jöttél Magyarországra-forgattam meg a szemem.
-NEM-emelte fel a hangját-Azért mentem, mert látni akartalak. Az pedig csak egy ok volt, hogy miért mehessek még. Engem nem avattak be-mondta.
-Akkor honnan a fészkes fenéből tudtál róla?-vágtam hozzá.
-Meghallottam. Ahol anyám dolgozik. Anyának mindent elmondanak, én pedig éppen mentem anyám irodájába, amikor meghallottam. Nézd, a fiúk nekem semmit nem mondtak-mentegetőzött.
-Mégis miért mondta Zayn, hogy nem mondtad-e el? Csak elmondták neked is-mondtam.
-Igen. Miután elmentem Louis házához, hogy mi történt. Flegmáztak velem, majd Niall berohant, hogy Harry már jobban van. Igen, így kénytelenek voltak elmondani.
-Akkor miért nem valamelyik fiú jött utánam?-kérdeztem halkan, és a falnak dőltem.
-Mert Harryvel kellett lenniük. Én pedig felajánlottam, hogy elmegyek érted-fogta meg a kezem, de elhúztam.
-Írhattak volna-motyogtam, és az eget bámultam.
Csend lett. James megrántotta a vállát, majd egyik vállát a falnak döntötte, és engem nézett. Én az eget bámultam, és megállapítottam, hogy mindjárt esni fog. Hó vagy eső, nem tudom. Inkább esőre tippelek.
-Nézd, én komolyan gondoltam azokat a dolgokat amiket Magyarországon mondtam neked, és tényleg nagyon megkedveltelek, de tiszteletben tartom, hogy neked Harry kell-kezdett bele.
-James..-próbáltam megszólalni.
-Én mindent megtettem, és meg is fogok tenni, hogy az enyém legyél-közeledett felém.
-Én nem egy tárgy vagyok,amit megszerezhetsz. Egy érző lélek vagyok, akit ha egyszer megbántanak évekig is küzdhetnek a bizalmamért-vágtam hozzá.
-Harry rohadtul megbántott, mégis szaladtál vissza hozzá-emelte fel a hangját.
-Mert őt szeretem, teljes szívemből-hunyorítottam és egy könnycsepp szökött a szemembe.
Lezártam a beszélgetést. Talán megtudtam ezt-azt, de számomra tényleg vége van. Elfutottam. Nem tartottam fontosnak, hogy folytassam ezt a beszélgetést. Talán ha nem éreznék semmit sem James iránt, mindent sikerült volna megbeszélni vele. Az a  szar, hogy igaza van.Talán Harrynek túl hamar megbocsájtottam, és nem biztos, hogy karjaiba kellett volna omlanom. De mit tehetek ellene? Szerelmes vagyok Harrybe. Nem tehetek róla. A könnycseppek csípték az arcom, ahogy a hideg széllel kavarogtak. Talán kár volt megszervezni ezt a "találkát", de egy részem meg könnyebbült. Láthattam, és ennyi elég. Azt hiszem.  Gyors tempóban mentem haza, ha így nevezhetem.  Már láttam a házat a sarokról, és mit ne mondjak, remegni kezdtem. Hogy miért, nem tudom. Egyszerűen csak félek. Egyre közelebb értem, majd amikor már az ajtó előtt álltam, összeszedtem magam, letöröltem az arcomra száradt könnycseppek maradványait, és mély levegőt vettem. Benyitottam. Halkan sétáltam be, majd cipőimet ledobtam a lábamról és a konyha felé vettem az irányt.  Narancslevet ittam, mindig azt iszok délelőtt. Ezt Harry szoktatta rám. Jut eszembe, merre van Harry? Még az igazak álmát alussza, vagy pedig elment? Miután megittam a poharamba lévő löttyöt elindultam a hálószoba irányába. Benyitottam, de az ágyon hűlt helyét találtam. A fürdőszobába is benéztem, majd egy idő után a nevét kiabáltam. Nem vicces, amikor egy papír nélkül le lép, vagy üzenet  nélkül én meg agyon aggódom magam. Leültem az ágyra, és könnyeim megindultak. Miért nem szólt, hogy lelép? Mit rontottam már el megint?
Fél óra múlva ajtó csapódást hallottam. Ez Harry lesz. Kirohantam a szobából, megtöröltem a szemem, majd leszaladtam a lépcsőn. Egy magas alak jött be néhány zacskóval a kezében a nappaliba. Harry. Őrülten rohamoztam meg, majd erősen átöleltem. Megkönnyebbültem.
-Hé, történt valami?-mosolygott miközben letette a zacskókat, és viszonozta az ölelésem.
-Halálra ijesztettél-szorítottam meg, mire hátra lépett és kételkedően nézett rám.
-Mégis miért?
-Mert eltűntél. Azt hittem elraboltak, vagy elmész mert nem akarsz velem lenni, vagy valami-mondogattam.
-Nem én tűntem el reggel az ágyból-vágott vissza.
-Harry-néztem rá.
-Csak bevásároltam. Alig van már a hűtőben valami, és sajnálom hagyhattam volna egy üzenetet-mosolygott.-Amúgy meg nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen-magához húzott, lassan beszélt, majd homlokomra adott egy puszit.
-Nem áll szándékomban-kulcsoltam össze a kezeinket, és puha csókot leheltem ajkaira.
Néhány percig így álltunk, néha megcsókoltuk egymást, majd Harry megszakította a tökéletes pillanatot, mondván, még ki kell pakolni a zacskókból. Segítettem neki. Harry vett néhány felesleges dolgot is, például spenótot, meg chilit, illetve olívabogyót is, meg még más egyéb bogyót.
-Ezek minek?-lustán vettem ki a zacskóból az előbb felsoroltakat.
-Oh, mostantól egészségesen fogunk étkezni-mosolygott a hűtő mögül.
Miután bepakoltunk mindent a helyére, leültünk a nappaliban lévő bézs színű kanapéra. Harry választotta, igazán jó ízlése van. Harry vállának dőltem, egyik karját átdobta a vállam felett, és a kézfejemre óvatosan puha csókokat nyomott. Végig figyeltem, annyira édes ahogyan puszikat ad a kezemre. Megfogtam a még szabadon lévő kezét, és hüvelykujjammal végig simítottam ujjpercein.
-Mi van a kezeddel?-simítottam újra az ujjperceit.
-Semmi-húzta el a kezét, és ő is megvizsgálta.
-Harry ha nem csináltál volna semmit, nem lennének horzsolások. Mi történt vele?-aggodalmaskodtam.
-Biztos neki mentem valaminek, majd elmúlik-legyintett majd újra kezembe csúsztatta a kezét.
-Ugye nem verekedtél senkivel?-halkan kérdeztem.
-Nem-büszkén vágta rá és egy puszit nyomott a homlokomra.
Tökéletes pillanat volt arra, hogy egy rövid csókból, hosszas csókolózásra késztessük egymást. A remek pillanatot csak egy dolog rontotta meg; a telefonom. Azt hiszem ilyenkor kiveszem az aksiját. Harry elszakadt a számtól, és a telefonomért nyúlt, majd nekem nyújtotta.
-Vedd fel, Eleanor hív-mondta és elvettem tőle a telefonom.
Megrántottam a vállam, és megnyomtam a zöld gombot.
-Szia-halkan köszöntem bele.
-Stacy azt hiszem elfolyt a magzatvizem-alig bírt beszélni, és néhányat nyögött is.
-Mivan?-pattantam fel az ülőhelyemből.
-Kérlek vigyél be a kórházba, nagyon fáj-kérlelt.
Szent szar. Úgy tudtam, hogy még van egy hónapja. Nem haboztam, kirohantam az előszobába, és a cipőmet húztam fel, miközben elmondtam Harrynek, aki azonnal állt kifelé a kocsival. Beszálltam a kocsiba, és Harry rányomott a gázra, és száguldottunk az utcákon.

2.//4.rész.

Tadadada.

Íme az új rész, 7 komment és új rész, most már komolyan! SOKÁ hoztam, tudom és sajnálom. Ebbe az iskolai felhajtásba teljesen elfelejtettem, hogy a blog SZÜLINAPJA SZEPTEMBER 1-JÉN VOLT. Utólag is boldog szülinapot neki:D 

A részről. nem a legjobb, inkább párbeszédes rész lett, sajnálom, de most már egyre közelebb kerülünk a bonyodalmakhoz, amiket talán senki sem vár. 

80 feliratkozó meglesz szeptemberben? :))

JÓ OLVASÁST!:)

Folyamatosan teltek a napok. Már 1 hónapja, hogy vissza jöttem Londonba, hogy itt folytassam nyomorúságos életemet. Karácsony harmadik napján Harryvel elutaztunk Magyarországra, és amilyen gyorsan tudtunk, úgy jöttünk el. Anyu véglegesen megutálta Harryt, apu pedig nem bízik benne, de bírja. Elég vicces. Egész vacsora alatt azt hallgattam, hogy mennyire nem nekem való ez a srác. De ők honnan tudják? Minden szempontból a legjobb nekem, és talán a szüleim nem is ismernek. Örülök, hogy a beszélgetésünket Harry nem értette. Bella lefoglalta teljes mértékben amíg mi vitáztunk.
Harry azóta vett egy házat, amiben egy kisebb medence, 5 hálószoba, 6 fürdőszoba, egy hatalmas játszóterem, egy moziterem, egy nagy konyha ebédlővel együtt, és egy nappali, na meg egy számára kidolgozott stúdió amit én csak egy dolgozó szobának hívok. Kétség kívül amióta az életében vagyok ez a legnagyobb háza. Én sorra kapom a modell melókat. Most például egy téli kollekció reklám arcának kell lennem, és ennek Harry annyira nem örül, mert így minden férfi engem akar majd. Talán örülnie kéne, hogy sikeres vagyok. Az igazságot megvallva az új év óta 2 munkám volt, és azóta is London belvárosában néhány plakáton én lógok. Vicces magam látni az utcán.
Az új évet Liammel és Daniellel töltöttük, majd később a többiekkel egy házi buliban. Harry nagyon berúgott, ahogyan Liam is. Dani egy kicsit volt csak becsiccsentve, én pedig nem ittam. Milyen jó kislány vagyok. Eleanor nagyon izgul a szülés miatt, már csak 1 hónap. Úristen. Nagyon eltelt az idő, és nyakukon az esküvő is. Louis és én nem beszélgetünk annyit mint régen. Talán jobb ez így, kínosan érzem magam amikor csak vissza gondolok, hogy mi ketten...

Egy ajtó csapódás zavart meg kellemes pihenésemből. Harry rohant be hozzám, én pedig mit sem sejtve nagy híréről.
-Mi ez a nagy öröm?-kérdeztem meg halkan.
-Világ körüli turnéra megyünk-ült le mellém és önelégülten mosolygott.
-Hogy micsoda?-hangom egy oktávval feljebb ugrott
-Megyünk Amerikába, Japánba, Európa összes országába. Úristen Stacy annyira boldog vagyok. Végre összejött. Sikerült minden álmom-nyomott egy puszit homlokomra.
-Mikor kezdődik?-kérdeztem meg halkan, és mintha belülről egy kicsit összetörtem.
Nem néztem Harry szemébe, nem akartam hogy lássa, nem örülök annyira a hírnek mint ő. Szörnyű vagyok tudom. A kanapét kapirgáltam, fedezve szomorúságomat.
-3 hónap múlva. Áprilisba indulunk. Pontosan április 5-én-halkult el.
-És meddig tart?
-Ha minden igaz másfél év.
-Gratulálok-erőltettem egy mosolyt az arcomra, és felálltam hogy gyorsan kimehessek a konyhába egy zsebkendőért, amivel apró könnyeimet tudom letörölni. Neki támaszkodtam a pultnak, és a könnyeim csurogtak. Miért kell elmenni? Most kaptam vissza. Örülnöm kéne, mint egy tökéletes barátnő, de nem akarom, hogy elmenjen. Letöröltem a könnyeimet és mély levegőt vettem. Hallottam egy halk ajtó nyitódást, gondoltam, hogy Harry.
-Bejöhetek?-kérdezte halkan.
Közelebb jött hozzám és maga felé fordított.
-Miért sírsz?-kérdezte és homlokát össze ráncolta.
-Nem tudom-csuklott el a hangom.
-Ha a turné miatt..Kérlek ne-mutatóujjával az államnál fogva felemelte a fejem, hogy szemébe nézzek.
-Harry másfél rohadt sok idő-próbáltam megszólalni és sikerült.
-Lehet. De ott leszel velem, és együtt leszünk. Addig meg kiélvezzük, hogy mindennap együtt vagyunk.-ölelt át.
-Nem lehetek mindig veled, és..-kezdtem mondandómba.
-Ha a lányokra célzol, nem érdekelnek. Egyedül te. Bízz bennem, kérlek-puha csókot nyomott homlokomra.
-Benned bízok, a többiekben nem-suttogtam.
Harry elmosolyodott, majd felemelt és a pultra ültetett fel. A legutóbbi ilyen próbálkozása után, az ágyban kötöttünk ki. Kisepert egy tincset az arcomból, és melegen mosolygott rám.
-Mi az?-kérdeztem meg.
-Gyönyörű vagy-lassan beszélt.
Elmosolyodtam.
-Makacs-folytatta-Lenyűgöző, tökéletes.
-Hagyd abba-böktem mellkasába.
-És az enyém-lágy csókot nyomott ajkaimra, és rövid csókunk hosszúra nyúlt.
Csókunk végén, homlokunkat összetapasztottuk, és kicsit gyorsabban vettük a levegőt. Éreztem ahogyan pír fedi be az arcomat.

***

Befordultam a sarkon, és Eleanor pillantottam meg a ház ajtajában, ahogyan egy szőke hajú lánnyal beszélgetett.Közelebb sétáltam, mire El köszöntött egy hatalmas öleléssel. Majd megfordultam és csak akkor vettem észre, hogy Olív itt van. Meglepődtem, és hatalmas mosollyal az arcomon átöleltem. Szorosan öleltük egymást, utoljára 4 hónapja találkoztunk. Nagyon örültem, hogy Niall barátnője, vagyis azt hiszem még együtt vannak, velünk van. Persze minden nap beszéltem vele telefonon, szinte..De az más mint élőben.
Bementünk a házba, leültünk a hatalmas kanapéra, és El kiszaladt a konyhába 3 pohár teáért. Én addig fülig érő mosollyal tudakoltam meg néhány információt a lányról.
-Hogy kerülsz ide? Már félre értés ne essék, boldog vagyok, hogy itt vagy, de miért nem szóltál, hogy jössz?-folyt belőlem a szó.
-Igazából én sem tudtam. Niall reggel felhívott, hogy a repülőgép 10 perc múlva landol, és hogy induljak a repülőtérre. Tervezve volt, hogy jövök, de nem az, hogy ma-nevetett.
-Júj Niall nagyon cuki-böktem oldalba.
-Az-mosolygott.
-Boldog vagy vele?-enyhítettem nevetésemen, és csak lágyan mosolyogtam.
-Igen, nagyon. Azt hiszem szerelmes vagyok-halkult el.
-Mondtad már neki?-kérdeztem, és abban a pillanatban El robogott ki egy tálcával amin három bögre és egy yorkshire filterek voltak. Leült az előttünk lévő kanapéra, és hatalmas hasára tette a kezét.
-Miről maradtam le?-kérdezte mosolyogva.
-Olívia szerelmes-csúszott ki a számon hirtelen.
-Ez remek-ugrott fel egy kicsit El, majd a teájához nyúlt.
-Niall még nem tudja-nevetett.
Hogy-hogy nem tudja? Ha jól vagyok informálva már vagy 7 és fél hónapja együtt vannak, és még nem mondta el? Biztos meg akart bizonyosodni az érzéseiről, de ez nagyon sok idő.
-Hogy jöttél rá?-érdeklődött El.
-Érdekes sztori-kortyolt bele a poharába Oli- Niall 1 hónapja nálam aludt. És amikor felkeltem édesen szuszogott mellettem, én pedig csodáltam ahogyan alszik. Szőke rövid tincsei kócosan szétterültek a párnán, és édesen beszélt álmában. Akkor tudtam, hogy szeretem. Annyira csodálatos, hogy még amikor alszik akkor is imádni való. Komolyan. Aztán este elvitt vacsorázni, és elfelejtette hogy nem ehetek tej terméket, így a palacsintát vissza kellet vitetni, és átkozta magát, hogy mindent elrontott. Mire én csak megcsókoltam, és amikor elváltak az ajkaink bevallotta, hogy szeret.
-Szóval Niall vallotta be elsőnek?-mosolyogtam.
-Igen..7 hónap után. Én meg egy nagy majom vagyok. Miért nem merem neki elmondani? Kész szerencsétlenség vagyok-temette arcát a kezeibe.
-Dehogy vagy az-tette egyik kezét El a térdére-Csak félsz. Te tudod, hogy Niall hogy érez. Ő viszont nem tudja. Neki ez olyan mintha csak játszanál vele. Mond el neki ma. Kérlek-mosolygott.
Aprót bólintott majd elmosolyodott.
-És mikor is szülsz?-nézett fel Eleanorra csillogó szemekkel.
-Február 10-re van kiírva, de nem tudom. Nagyon félek, viszont annyira jó érzés. Remélem le megy a hasam az esküvőig-nevetett.
-Az mikor lesz?-kérdeztem meg.
-Március 2-mosolygott.
-És ruhád van már?-érdeklődött Olív.
-Még nincs..Miért lenne? Még bazi nagy a hasam-nevetett fel és kicsit ki is löttyintette teáját.
Felugrottam, hogy kirohanjak egy kis rongyért amivel fel tudom itatni a kiborított teát. Vissza szaladtam, és csak annyit láttam, hogy Olívnak hűlt helye van, Eleanor pedig békésen iszogatta tovább a teáját.
-Umm, Olív?-kérdeztem miközben oda sétáltam a kisebb tócsához.
-Telefonál. Fel ment az emeletre.-mondta, és felhúzta maga mellé a két lábát.
Néhány perc múlva, amikor a tócsa eltűnt, és megittam a teámat, Olív vissza fáradt hozzánk. Tiszta vörös volt arca, alig tudtuk leszűrni arcáról, hogy mi történhetett.  Gyorsan leült mellém, testtartása merev volt, két kezét a térdére helyezte, és előre bambult. Eleanor teljesen megrémült, látván ezt az Olívot.
-Baj van?-tette fel félve a kérdést El.
Bólogatott.
-Mi történt?-szinte már suttogtam.
Nem válaszolt. Rám nézett, de nem jött válasz.
-Hm?-hümmögött Eleanor.
-Ma..Ma elmegyek Niallel vacsorázni..de-kezdett bele de elakadt.
-Mond már-emeltem fel a hangom.
-Nincs olyan ruhám, amit fel tudnék venni-hunyta le a szemét.
Most komolyan? Ennyi a baja? Hogy nincs alkalmi ruhája? Atyaég.
-Meg könnyebbültem-sóhajtott Eleanor.
-Akkor indulhatunk vásárolni?-dörzsöltem a kezem huncut mosollyal.

Átszeltük a boltokat, több mint 3 órán át vásároltunk. Életemben nem vásároltam még ennyit. Harry meg fog ölni amiért ennyi ronggyal térek haza. Nem mintha érdekelne, egy kis ruhatár frissítés sohasem árt, főleg, hogy nem Harry pénzén vásárolok. Olyat nem tennék. Nekem is akad meló, amivel nem kis összeget zsebelek be, az egy ideig jó, és takarékoskodom, hogy az ilyen alkalmakra megfelelő legyen.
Olívnak egy gyönyörű kék selyem ruhát választottunk, ami tökéletesen kiemeli nőies alakját. Mellé egy gyönyörű gyöngy nyakláncot, és egy pár fülbevalót. A cipőt ő választotta, így nem lehettem ott amikor eldöntötte, melyiket is veszi meg. Eleanort és engem kiküldött. Talán túl sok mindent mutattunk neki, ami miatt a cipő választásnál nem lehettünk ott. Még csak meg sem mutatta, és ezt jól megjegyeztem. Reszkess Olív, ha legközelebb nekem megyünk vásárolni.
Haza battyogtam, és előkotortam a zsebemből a kulcsokat. A zacskókat a földre helyeztem, amíg az ajtót kinyitottam, majd a kattanás után benyitottam, és felvettem a zacskókat. Beléptem a házba, és kiáltottam egy "Haza jöttem"-et. Hallottam az emeltről való lefelé trappolást a lépcsőn, tudtam, hogy Harry jön.
-Szia ki..-fordult be az ajtón köszönés közben, de amikor meglátta csomagokat abba hagyta a beszélést.
-Szia Harry-nyomtam egy puszit arcára, majd néhány csomaggal bevonultam az ebédlőbe. Nagyon megszomjaztam, így vizet kerestem a hűtőben.
-Ez minden? Többre nem telt?-éreztem a szarkazmust a hangjában.
-Gondoltam, mindjárt itt a tavasz, feldobom a ruha táram. Nagy baj?-kérdeztem és egy pohárba öntöttem a hideg vizet.
Harry megrántotta a vállát, és a zacskókat kezdte vizslatni.  Bele nézett az egyikbe, pont egy fehérneműsbe.
-Azt hiszem jól tetted-huncut mosoly ült az arcára.
Elpirultam, majd az ablak felé fordultam, és inni kezdtem. Néhány másodperc elteltével, ahogyan kiürült a poharam, két kéz fonódott derekam köré, éreztem Harry meleg leheletét a nyakamon. Puszit hagyott nyakamon, bizseregni kezdett a felület amihez szája ért. Kirázott a hideg.
-Talán menjünk fel-suttogta fülembe.
Nem kellett kétszer kérni, összekulcsoltuk a kezünket, és felsétáltunk a lépcsőn, egyenesen be a hálószobába.