Epilógus avagy utolsó rész. 2//13.rész.

- 1 évvel később -

Lassan 1 éve, hogy ott hagytam Londont, és az életemet, most pedig Magyarországon élek, a gyönyörű kislányommal akit Collins-nak neveztem el. Harry vonásai ismerhetőek fel az arcán, gyönyörű zöld szemek, formás száj, göndör haj. Alig 2 hónapos még, de már tudom, hogy Harryre hasonlít, és ő erről mit sem tud. Nem tud a gyermekről, nem tud arról, hogy új életet kezdtem apám halála után. Danielle eljött hozzám, körülbelül 3 hónapja, és akkor beszélgettünk erről, ő az egyetlen aki tudja, hogy terhes voltam, Harry gyermekével. 

-Anya elszaladok a boltba, veszek ezt azt Col-nak-szaladtam le a lépcsőn miközben a kabátom már javában rajtam volt.

Felkaptam a kocsi kulcsot majd kocsiba ugrottam és már mentem is. Gondolatban összeszedtem az összes dolgot, amit ma meg kell vennem. Bementem néhány bababoltba, vettem ruhákat Collinsnak, főleg rózsaszín ruhákat, és szoknyákat. Tudom, hogy én is mindig szoknyás voltam, mint, hogy gatyás, az utóbbi éveimben, a jó utóbbi 10 évemben, szerettem meg a nadrágot. Aranyos felsőket, és meleg takarót is vettem neki, jól jön a hideg teleken. Ezután egy élelmiszer boltba is beugrottam, vennem kell néhány dolgot otthonra is. Leparkoltam az egyik bejárathoz közel eső parkolóba, majd bezártam a kocsit. A 100 forintost bele helyeztem a kocsiba, melytől kivehettem a kocsit a bevásárláshoz. Elsőnek az üdítők felé sétáltam,majd édességek, és vettem a kihagyhatatlan gabonapelyhet amit szinte minden reggel eszek. Miután a pénztárnál méteres sor állt, tettem még egy pár kört az üzletben, hátha mire vissza érek újra, kisebb lesz a sor. Sikerem lett. Összesen 2 ember állt előttem, így aránylag hamar végeztem. Fizetés után, a valuta váltó mellett haladtam el, és éppen a font értékeit mutatták. Vissza gondoltam, amikor még kint éltem, mindenre ami velem történt ott, kint Londonban. A legjobb pillanataimat ott éltem meg, és ezt tönkre tettem. Tudom, hogy még szeretem Harryt, sőt tudom, hogy egykor szerelmes voltam Louisba, de ez egy röpke pillanat volt, nem fogható ahhoz a vonzódáshoz amit Harry iránt éreztem. Nekem ő volt mindig az a pasi, akiért mindent megtennék, még most is, hogy 1 éve nem követem minden lépését, így is, hogy azt sem tudom mi van vele. Hary rengetegszer hívott, keresett, de nem reagáltam, úgy gondoltam így könnyebb lesz. Gondolat menetem végén megráztam a fejem, és a kocsihoz indultam.Bepakoltam a cuccokat, majd a kocsit a helyére tettem, és beültem a saját kocsimba. Haza felé mentem, majd se kép se hang.

-Pár hónappal később-

Az orvosok és a szüleim szerint a balesetem óta, aminek persze nem én voltam a hibása, komoly amnéziát okozott. Kezdem belátni, fogalmam sincs arról, mi történt velem az elmúlt 20 évemben. Nem tudom, kié a gyermekem, anyuék szerint valami Harry nevezetű srác-é, életemben nem hallottam még egy ilyen nevet sem, de az biztos, hogy dallamosan cseng minden este a fülemben ez a név. Néztem az elmúlt év fényképeit, és rengeteg minden kiesett. Elméletileg Angliában éltem sokáig, de eljöttem. Anyu elmondta, hogy édesapámat a múlt évben vesztettem el. Mindent elmesélt, de nekem az egész egy mesébe illő sztorinak tűnik., mint egy igazi mese, tele izgalmakkal. Rengeteg képen egy göndör hajú sráccal vagyok, eszméletlen helyes, és anyu azt mondja, ő Harry. Ha ő az, piszok mázlista lehettem. Azt is elmondta, hogy én hagytam ott saját döntésből és sokáig keresett. Biztos szerethetett, és biztos bunkó volt, ha egy ilyen pasit ott hagytam. Nem tudom mi volt vele, de akárhányszor ránézek különleges érzés fog el, olyan amilyet nem éreztem még. Álmaimban is sokszor megjelenik, például a tegnapi álmomban, egy koncerten voltunk, és ő volt aki állt és énekelt. Boldog volt. Röstellem amiért semmire sem emlékszem, utálom magam emiatt.
-Stacy-nyitott be édesanyám az ajtón-Menjetek el Collins-sal sétálni, jót fog nektek tenni egy kis levegő-utasított.
Halvány mosolyt mutattam, majd Collinst bele tettem a baba kocsiba és elindultunk.  A napsugarak égették a bőröm, meleg van, nyár van, körülbelül 40 fok lehet. A madarak csiripeltek, Collins pedig élvezte, ahogyan az emberek megfigyelik, és néha leállítanak minket, hogy "Milyen édes ez a baba". Persze, hogy édes rám ütött, és ez csak szerény egoizmus. Sokat sétáltunk. Megálltunk az egyik parknál, leültem az egyik padra, míg Collins csak nevetett a mackó plüssén ami hangot ad ki ha megfogja a fülét. Imádom ahogyan kacag, mindig jó kedvre derít. A távolba nézek és nem hiszek a szememnek. Ő az? Komolyan Ő az? Az nem lehet. Ő Londonban él, mit keres itt? Úristen felém közeledik. Rám nézett. Felém jön. Mit tegyek? Csábos mosoly terül szét az arcán. Megint engem néz. Nem veszi le rólam a szemét. Zavar a tekintete.
-Szia-illedelmesen köszönt ahogy elém állt.
-Szia-halkan köszöntem, majd felálltam eddigi ülő helyemről.
-Az én nevem Harry, Harry Styles-nyújtotta a kezét.
-Stacy Knight-Ráztam vele kezet.

-5 év múlva-

Az amnéziám elmúlt. Mindenre emlékszem. Harryre volt szükségem ahhoz, hogy tudjam mi volt velem. Már tudom miért hagytam el akkor, és tudom miért jöttem újra vissza hozzá. Ahogyan megcsókolt, és ahogyan a kezem fogta meg, minden agysejtem beindult és beugrottak szépen lassan a képek. Nem haragudott amiért eltitkoltam, hogy terhes vagyok, azt mondta Danielle mindent elmagyarázott neki, és megérti. Azóta Collins 5 éves, és a fiúnk David pedig már 2 éves.  Boldog család vagyunk. Londonban élünk, egy hatalmas házban. A One Direction azóta is egyben van, de ne nincs rendszeres fellépésük. A rajongóik nem hagyták őket cserben, mindig velük voltak. Ők igazi rajongók. Mindenben támogatják a srácokat, még így is, hogy mindenkinek van családja, vagy partnere. Zayn és Perrie 3 éve házasodtak össze, és van egy kislányuk Emily a neve, ők is itt Londonban élnek. Gyakran átjönnek hozzánk, ahogyan Louis és Eleanor is. Ők három csöppséggel büszkélkedhetnek, William már 6 éves, Rosette 4, és Carlos pedig 2 éves. Nem akarnak nagyobb családot szerintük épp elég 3 gyerek. Liam és Danielle is összeházasodtak, és Dani most várandós kis lányukkal akit Allison-nak fognak hívni, és ott van Niall aki Olíviával házasodott össze, és nekik is két gyermekük van, Kate és Cortez, ők pedig Írországban élnek, de gyakran lejönnek hozzánk Londonba. A szüleim is ide költöztek a táv miatt, így sokkal jobb, mert itt vannak mindig velem. Apu halála nehéz időszak volt, de anyu mára tovább lépett és összejött egy gazdag pasassal itt Angliában. Bella itt jár gimnáziumba, és ebben az évben fog érettségizni. Boldog vagyok itt. Tudom, hogy ez a helyes döntés. Minden csók után újra szerelmes leszek Harrybe, semmi képen sem hagynám őt újra elveszni. Az esküvőnk örökké a szívemben marad. Szeretem, és örökké szeretni fogom csak Őt.

-És ezzel a London 1D and me bezárta Kapuit-

Köszönöm nektek, hogy megírhattam ezt a blogot, és végig figyelemmel kísértétek Harry és Stacy változatos kapcsolatát, szeretlek titeket ♥♥

2//Jobb ez így mindkettőnknek...12.rész.

Sziasztok! Eszméletlen kevesen írtok kommentet, de ezt elnézem mert EZ AZ UTOLSÓ RÉSZ.
Kérlek legalább ide kicsit többen kommenteljetek, miért volt nektek jó ez blog, mit okozott nektek, mit gondoltok az írásmódomról, ilyeneket, csak hogy tudjam, hova kell fejlődnöm.
KÉRLEK!

Szeretlek titeket <3 

Puszi Allison R.

Louis idegesen nézett Harryre, aki dühös tekintettel figyelt mindkettőnket. Féltem. Nagyon féltem.

-Louis mit mondtál? Mi történt? És mi az, hogy szerelmes vagy belé? Mi jogon szereted őt, amikor az enyém? Basszameg a kibaszott esküvődön vagyunk-dühösen beszélt, de a zene miatt aligha hallotta valaki. 

-Félre érted ezt az egészet-mosolyodott el Louis-Én nem vagyok belé szerelmes, én Eleanorba vagyok, és semmi nem történt-próbálta mosni a helyzetet.

Harry megrázta a fejét és neki dőlt a pultnak. Előre nézett, már nem engem vagy Louist, csak bámult a tömegbe.

-Hé, nyugodj le, félre értettél valamit. Elmeséltem Stacynek, hogy mennyire szeretem, de csak mint barát, én nem vagyok képes máshogy nézni rá, ezt értsd meg kérlek, felesleges féltékenykednek Rám meg főképp felesleges-nyugtatta Louis.

No csak, Louisból árad a hazugság, még, hogy felesleges féltékenykednie, főleg Rá. Cöh, ha tudná mi is volt. Louis elsétált én pedig egyedül maradtam Harryvel. A kezeim remegtek, most haragszik rám? Nem tudok mit mondani neki, most nem tudok, ez túl sok információ volt egyszerre, a fejem is megfájdul ettől. A kezemet gyorsan a homlokomhoz kapom, és összeszorítom a szemeim ahogyan egy fájdalom suhan át a fejemen. Harry rögtön észrevesz, és ijedten figyel.

-Baj van?-nézett rám.

Zöld szemei csillogtak, ahogyan a halvány fények érték az arcát.

-Csak a fejem megfájdult, biztos a zajok miatt-hadartam.

-Menjünk ki egy kicsit a levegőre.

Harry elől ment, én pedig mögötte kullogtam. A fejem tényleg fájt, fáradt vagyok. Lassan éjfél, nem csoda, hogy fáradt vagyok, soha nem voltam az a sokáig fent maradok. Pontosabban mindig olyan akartam lenni, de az alvókám mindig győzött. Az udvaron rajtunk kívül még egy pár volt, illetve Zayn egy számomra idegen pasival dumált, illetve dohányzott. Harry leült az egyik kőre, ami a falnak volt támasztva, míg én alig 2 méterre álltam tőle. Csend volt. Percekig csak a friss levegőben bíztam, hogy majd kiment ebből a helyzetből, azaz, hogy elmúlik a fejfájásom és vissza mehetünk. De mondhatni rosszabb lett, most már sajog is.

-Nem tudom hogyan jutottunk el idáig-törte meg a köztünk lévő csendet.

-Hogy érted?-néztem rá.

-Alig beszélünk egymással. Őszintén mikor adtam vagy adtál nekem csókot? Mikor történt köztünk komolyabb testi kapcsolat? Mikor öleltük meg egymást? Őszintén én nem tudom, de az utóbbi 1 hónapban csak élünk egymás mellett. Miért?-továbbra sem engem nézett.

-Ezt úgy mondod, mintha csak én tehetnék az egészről-néztem el a messzi távolba.

-Sajnálom, hogy így értelmezted, de én úgy gondoltam ez a kettőnk hibája, és tudod mi a szar?-nézett rám-Főképpen az én hibám-fejezte be és lenézett a földre.

Elmosolyodott, de ez a tipikus 'balfasz vagyok' mosolya. Leültem mellé a kőre, ruhám megigazítottam, hogy még csak senki nem lásson be se. 

-Hogy tehetném jóvá? Hogy?-nézett rám.

Zöld szemei belemélyedtek a szemembe. Megfogtam Harry kezét, összekulcsoltam az ujjainkat és halványan mosolyogtam rá. Talán még haragszok, de szeretem, és ez ellen nem tudok mit tenni.

-Azzal teszed jóvá, hogy velem vagy. Szeretlek Harry az összes hibáddal együtt, még akkor is ha abból rengeteg van-mosolyogtam őszintén, ahogyan Harry is.

-Szeretlek Stacy, és kérlek bocsáss meg mindenért, a hazugságaimért, és a flegma viselkedésemért. Nagyon fontos vagy nekem, és ezt te is tudod-puha csókot nyomott ajkaimra.

Nem hittem, hogy egy nap még újra megcsókol, vagy hogy újra kimondja, hogy szeret, de megtörtént. Boldog vagyok. Harryvel vissza mentünk a többiekhez, és hajnali 4 óra fele, vége lett a bulinak, így mi is haza mentünk. Harry hátamnak simult, úgy ölelt át.Puha csókokkal hintette be a nyakamat, majd a számat, és megtörtént.

Harry telefonja csörgésére ébredtünk fel mindketten. Homályos látásom csökkentettem azzal, hogy megdörzsöltem a szemeim, majd az órára pillantottam. Dél van. Harry morogva szállt ki az ágyból, és lépett el a gatyájához, ami a székre volt helyezve.

-Anya az-közölte velem.

Harry felvette a telefont, és kisétált a szobából. Fájt a fejem, a hátam, rosszul voltam. Pár perc telt el, és Harry vissza jött a szobába. 

-Elmegyek anyához, segítenem kell neki valamiben. Majd jövök, szeretlek-nyomott egy puszit a homlokomra, és elment.

Itt hagyott. Egyedül voltam ebben a hatalmas házban. Kimásztam az ágyból, és valami kényelmes ruhát vettem fel. Megmosakodtam majd a konyhába mentem ahol egy bögre teát készítettem. Yorkshire teát készítettem, az a legfinomabb tea. Miközben a teám iszogattam, Harryn járt az eszem. Emlékszem amikor megismertük egymást, az első találkozásunkra, az első csókra, az első testi kapcsolatra, mindenre ami vele történt. Emlékszem mennyire szerettem akkor, és most mennyire szeretem, emlékszem miken mentünk keresztül. Ez a kapcsolat rossz irányba hajlik. Érzem. Mindent megtennék Harryért, ő életem szerelme, de nem hagyhatom, hogy olykor a fájdalom győzzön felettünk. Az utóbbi időkben mindig veszekedtünk, azelőtt ez sosem volt így. Háromnegyed év rengeteg idő. Az év eleje óta, nem is beszéltem a családommal. Szörnyű vagyok, mindig minden gondolatom Harry körül forgott, és Anglia körül, de ezen változtatnom kell. Nem hagyhatom, hogy végleg megutáltassam magam a családommal, amikor ők voltak azok akik mindig mellettem álltak akármilyen idiótaságot is tettem. Szeretem őket.Gondolkozás nélkül nyúltam a telefonomért, és anya nevét kerestem ki, majd tárcsáztam.Hosszasan csöngött, azt hittem soha nem veszi fel a telefont.

-Stacy?-szólalt bele.

-Anyu-mosolyogtam.

-Édesem, Úristen te vagy az? Rettenetesen hiányzol nekünk, kérlek bocsásd meg amiket a fejedhez vágtam, és gyere haza, könyörgöm-elcsuklott a hangja.

-Nem haragszom anya-lágyan mosolyogtam.

-Ó Istenem-sóhajtott bele.

-Anya ugye nem sírsz?-ijedten kérdeztem meg.

-Rettenetesen hiányzol, a tudat, hogy azt se tudtam mi van veled, kikészített. Nem tudtam, hogy jól vagy-e, semmit nem tudtam. Nem válaszoltál az sms-ekre, se a telefonjaimra. Azt hittem utálsz-hadarta.

-Jézusom, ki is mentek a fejemből. Egyszerűen minden összejött, és arra se volt energiám, hogy magammal foglalkozzak. 

-Stacy el kell mondanom valamit-komolyodott meg a hangja-Édes apádnak tegnap előtt rossz indulatú daganatot diagnosztizáltak.

-Erről én miért csak most tudok?-mérgemben felálltam az eddigi ülőhelyemről. 

-Apád nem akarta, hogy tudj róla. Tudja mennyire fontos neked Harry és Anglia nem akart bekavarni-magyarázta anya.

-Harry nem ok, ha a családomról van szó. Anglia meg főképpen nem! Haza megyek! Ne próbálj meg tartóztatni, úgyis megyek! Szia anya-vágtam le a telefont, majd az emeletre rohantam, össze pakolni a cuccaim. Harry remélhetőleg nem sokára megérkezik. 1 órája ment el, remélem nemsokára jön. Jól sejtettem az ajtó nyitódott, pár percel később Harryt fedeztem fel az ajtóban. Szipogtam miközben az utolsó bőröndömet is össze húztam. Harry értetlen fejjel figyelt engem.

-Stacy ez most mégis mi?

-El kell mennem-sírtam.

-Hova és minek? Stacy kérlek, ne sírj-ölelt magához.

-Harry beszélnünk kell-néztem rá.

Leültünk az ágyra és most már nincs vissza út. 

-Haza kell mennem, véglegesen. Szükség van rám otthon ezt meg kell értened-magyaráztam neki-Mindennél fontosabb vagy nekem, de otthon kell lennem. A szüleimmel már 3 hónapja nem beszéltem, és ma felhívtam anyát, szüksége van most rám-sírtam-Neked egyszerű mert neked itt élnek a szüleid, de engem több ország is elválaszt a családomtól. Te vagy és voltál a legjobb dolog az életemben, de mostanában ez a a kapcsolat egy romhalmaz. Tudom, hogy szeretsz, de mindkettőnknek be kell látni, olykor kemény fájdalmat okozunk egymásnak, és nem kellene egy jól működő kapcsolatban. Te vagy az első szerelmem, és te is maradsz, de el kell mennem. Kérlek értsd meg, és ne utálj a döntésem miatt-zokogtam.
-Nem teheted ezt velem-könnyezett.
-Kérlek ne haragudj rám-összeszorítottam a szemeim.
-Nem teheted ezt, azok után amiken átmentünk. Talán nem épp a legszivárványosabb volt a levegő körülöttünk, de hányszor voltak legjobb pillanataink, sokkal többször mint rossz-fakadt ki, majd leguggolt elém-Stacy én csak téged szeretlek, nem élném túl nélküled, nélküled egy kibaszott senki vagyok. Te változtattál meg, ezt a csodát nem akarom elengedni, kérlek ne hagy itt-könyörgött.
-Megnehezíted ezt az egészet-nyomtam egy puszit a homlokára, majd felálltam.
Tudom, minél tovább maradok, annál jobban akarom, azt hogy ne menjek, de tudom, hogy édesapámnak szüksége van rám, azok után amiket tettem velük, és ezt Harrynek is meg kell értenie. Talán nem fontos tudnia miért megyek haza, hogy miért akarok elmenni. Összeszedtem a bőröndjeimet, és utolsó pillantást vetettem Harryre, aki könnyes szemekkel figyelt, a földön ülve. Sírtam. Összetörtem. Fogalmam sincs, hogyan fogom kibírni nélküle, talán sehogy, de ennek a kapcsolatnak szerintem már nincs jövője. Lebaktattam a lépcsőn majd az előszobában egy utolsó pillantást vetettem a házra, és kiléptem az ajtón. A kulcsaimat a szőnyeg alá helyeztem, erről csak Harry tud, ha tud. Egy taxit fogtam, ami kivitt a reptérre, onnan pedig irány Magyarország. 

2// Szeretlek. 11.rész

Sziasztok!

Szóval a bloggal kapcsolatban írok felülre, és kérek mindenkit, akinek egy kicsit is számít ez a blog, az olvassa el ezt itt felül is mert fontos dolgokat közlök! 

-Ez a blog Ebben az évben bezárul! Hihetetlenül sajnálom, mert ez volt az első blogom, de 100 rész felett járunk már, és lassan már tényleg minden megtörtént velük, úgy hogy nem ragozom tovább, ez a blog még ebben az évben bezárul!

-Körülbelül az epilógussal együtt, összesen 2 azaz Kettő rész lesz még!

Talán nem a legjobb híreket közöltem, de feleslegesen nem akarom húzni-nyúzni a blogot, remélem megértitek. Imádlak titeket!!

Imád és ölel mindenkit Allison R.

A szívem hevesen kalapált a mellkasomban. Most vagy elrontottunk mindent, vagy nem látott senki semmit. Végül is mióta állhatott itt? Mit látott? A kérdések a fejemben kavarognak. Az előttem álló Danielle-re pillantottam majd Louisra aki előttem térdelt. Ebből se jövök ki jól. Éreztem ahogyan az ajkaim még hevesen lüktetnek.
-Oké mi folyik itt?-vont minket kérdőre.
Louis rám nézett, és én is rá.
-Stacy sírni kezdett, én pedig jöttem és megvigasztaltam. Egy barátom sem lehet szomorú a társaságomban-vágta rá.
Dani kételkedő pillantást vetett rám, majd becsukta az ajtót és letérdelt mellénk. Mély levegőt vett, majd kifújta és a padlóról immár engem vizslatott.
-Mi bánt? Miért sírtál?-egyik kezével karomat kezdte el simogatni.
-Csak Harry, de nincs bajom..-kezdtem-Most már-fejeztem be, és Louisra pillantottam.
Danielle lágyan mosolyogni kezdett, majd felállt, és kezét nyújtotta felém. Segített felállni, és együtt hárman le mentünk a  többiekhez. Harry felpillantott rám, és aggódó tekintettel vizslatva kisírt dagadt szemeim. Leültem a kanapéra, úgy fél méterre Harrytől. Tudtam, hogy ez bántani fogja, hogy nem rögtön mellé ülök. Semmit nem tett annak érdekében, hogy megtudja mégis mi bajom, biztos vagyok abban, hogy tudja.
-Te sírtál?-nézett rám Eleanor ijedt tekintettel.
Megráztam a fejem és elmosolyodtam. Elsőnek Dani-re, majd Louis-ra pillantottam. Eleanor Louis ölében ült, annyira tökéletesek együtt, én meg pár perc alatt megint elrontottam mindent, még ha erről El nem is tud. Liam felállt, és Danielle kezét fogta erősen, miközben búcsúzkodtak tőlünk.
-Jobb ha mi is megyünk most-pattant fel Zayn majd  Perrie.
-Lehozom Willt, és akkor mi is mehetnénk Louis-magyarázta Louisnak El.
Hárman maradtunk. Én ott ültem a kanapén Harryvel egyetemben, és Louissal aki már az előszobából figyelt minket. Harry rám nézett, majd fújtatott egyet és felállt. Elment. Fel az emeletre. Most komolyan én vagyok a hibás? Térdeimet felhúztam, és karjaimmal átkaroltam. Fáj, hogy most haragszik, de én semmit nem tettem ellene, nekem kéne haragudni rá.

-1 hónap múlva-

-Harry készen vagy már?-idegesen kérdeztem meg miközben a cuccaimat  dobáltam be a táskámba.
Mindjárt 4 óra, ha így haladunk elkésünk az esküvőről, és azt se Louis, se El nem fogja nekem megbocsájtani. Egyébként Harryvel azóta sem igazán békültünk ki, azóta is titkolózik, alig mond el valamit, nagyon közel vagyok ahhoz, hogy véget vethessek ennek az egésznek, utálom a tudatod, hogy ennyire szeretem Őt, és így nem tudok ellenállni Neki. Harry mintha már nem szeretne annyira, nem félt, nem féltékenykedik, nem kérdezősködik, csak vagyunk.
-Készen vagyok, mehetünk-rohant le a lépcsőn Harry.
A kocsi felé futott Harry, hogy kiálljon a garázsból vele, míg én bezártam a házat. Izgatott voltam az esküvő miatt Eleanor és Louis rengeteget dolgoztak azon, hogy minden tökéletes legyen. Eleanor ruhája eszméletlen gyönyörű. Az anyukája, Dani, Louis anyukája és én voltam ott. Egy egyszerű sellő fazonú ruhát vett meg, ami kiemeli a tökéletes alakját, ami a szülés után is tökéletes maradt. Én egy egyszerű baba rózsaszín ruhát vettem fel, még anno Harrytől kaptam. Beszálltam a kocsiba, és Harry azonnal padlógázt adott a kocsinak, és a templom felé száguldottunk.
-Jól néz ki ez a ruha-dicsérte meg a Ruhámat.
-Kösz-halványan mosolyogtam.
Komolyan a ruhát megdicséri, de azt nem, hogy rajtam hogy áll?
A templom elé leparkoltunk, és gyorsan a tömegbe sétáltunk. Harryvel elváltunk, ő Louis szüleihez ment, én pedig beálltam Danielle és Liam mellé. Dani rám nézett és mosolyogni kezdett.
-Nagyon jól nézel ki Stacy-ölelt át.
-Te sem panaszkodhatsz, ez a ruha, te jó ég, eszméletlen-dicsértem vissza-Mikor jön Eleanor?
-Most-mutatott a kocsi irányába ami a sarkon fordult be.
Egy fehér tipikus angol taxival érkezett, gyönyörűen feldíszítve. A tömeg bement a templomba, még mielőtt El kiszállt volna, egyedül én Perrie, Olív és Danielle maradtunk kint, El szüleivel. Megigazgattuk Eleanor ruháját, és haját is.
-Gyönyörű vagy-mosolyogtam miközben a tincset söpörtem ki a szeméből.
A lányokkal gyorsan bementünk a templomba, és helyet foglaltunk, majd a felcsillanó esküvői dallamokra az egész templomban tartózkodó ember felállt. Eleanor apukája oldalán sétált az oltár felé, annyira gyönyörű volt. A legszebb menyasszony akit valaha is láttam. Lassan és kecsesen sétáltak, egy pillanatra Louisra pillantottam aki könnyes szemekkel figyelte az oltárhoz sétáló gyönyörű barátnőjét. Szereti őt!
Az esküvő megható volt, számomra kedves és vicces. Louis elfelejtette a szövegét amit direkt Eleanornak írt, és a kis cetliről olvasta el. Eleanor pedig elejtette a gyűrűt amikor Louis ujjára kellett volna felhúzni. Összeillenek, mindketten szerencsétlenek ha idegesek. A szertartás után át mentünk a lagzi helyszínére. Egy hatalmas épületbe mentünk, annak is  a legnagyobb termébe. A terem gyönyörűen volt feldíszítve, a székeken fehér pléd szerűség, amin egy rózsaszín szalag díszelgett. A falakon színes rózsaszín és kék lufik díszelegtek, illetve minden asztalon hatalmas virág csokrok. Mindenkinek meg volt a maga ülőhelye, én Harry és Zayn közt ültem. Kör asztalok voltak, így mi 8-an ültünk egy kör asztalnál. Louis és Eleanor pontosan mellettünk foglaltak helyet. Velük a családtagok ültek illetve a kicsi William. Mindenki elfoglalta a helyet, és az ajtón Eleanor és Louis sétáltak be kézen fogva.Mindenki sikoltozni és tapsolni kezdett.
-Íme Mr. és Mrs. Tomlinson-üvöltötte az egyik pasas a mellettünk lévő asztaltól.
Az újdonsült pár is elfoglalta a helyét, és felszolgálták a vacsorát. Rengeteg választék volt, lehetett enni sajt, illetve krémlevest is. A leves után érkezett a fő étel, rengeteg hús volt egy fatálon és köretből sem volt kevés. Mielőtt neki láttunk volna a másodiknak Louis felállt az asztaltól és megkocogtatta a poharát.
-Egy kis figyelmet kérnék-szólalt fel, majd mindenki őt nézte.
Megköszörülte a torkát Louis, majd rá nézett Eleanorra.
-Elsőnek is köszönöm azt, hogy ma ennyien eljöttek ide, hogy együtt élhessük át ezt a gyönyörű napot. Én vagyok a világ legboldogabb embere, talán lehet ezt rajtam látni is, az enyém a világ leggyönyörűbb lánya, és nekünk van a világ legédesebb fia is. Eleanorral rengeteg dolgon átmentünk, össze vesztünk-ki békültünk, de ez minden kapcsolatban elő fordult, és minden veszekedés után a legjobb dolog az volt amikor Eleanor mosolyogni kezdett és megkínált mindig kakaóval. Ő mindig mellettem állt, én pedig mellette, ez soha nem fog változni, bármi is törétnik majd velünk, én mindig támogatni és szeretni fogom, mert benne megtaláltam a társamat, a legjobb barátomat, a szerelmemet. Az életemet is cserébe adnám érte és a fiamért. Nagyon szeretlek Eleanor-nézett mélyen El szemébe.-Nos most én is majdnem megsirattam magam, de hiába ezen a napon már úgyis sírtam egyszer, szóval köszönöm, hogy eljöttek, és remélem jól fogják magukat érezni-fejezte be Louis.
A könnyeimmel küszködtem, ahogyan a mellettem lévő 500 ember is. Letöröltem a könnyeim. A következő ember aki felállt, Harry volt. Te jó ég.
-Én is szeretnék köszöntőt mondani, ha ez megoldható. Szóval talán én senkit nem fogok megsiratni, esetleg csak a nevetéstől, de ez jó hír. Nos én egy történetet szeretnék mesélni Eleanorról és Louisról. Eleanorral együtt jártunk gimnáziumba, egy évfolyamba jártunk, nagyon jó barátok voltunk. Aztán jelentkeztem az X-Faktorba, ami mit ne mondjak életem legjobb döntése volt, és találkoztam Louissal és a srácokkal is. Mi 5-en meghódítottuk a világot, mondják ezt a hírlapok, pedig nem. Mi magunkat hódítottuk meg, nem hittük el azt, hogy idáig eljuthatunk-kezdte fecsérelni a One Direction történetet, de Liam megköszörülte a torkát, jelezve, hogy ne erről beszéljen-Ja igen bocsánat. Szóval egy buliban voltunk amikor Eleanort is meghívtam, itt mutattam be őket egymásnak. Az első pillanattól kezdve meg volt köztük a vibrálás, már akkor tudtam, hogy össze fognak jönni. Eleinte Louis, már bocsánat, de egy beszari kölyök volt, nem mert kezdeményezni, jól megtanulta azóta. Szóval a lénye a sztoriból, hogy ők mindig tökéletesek voltak együtt, és emelem poharam az előtt aki elviseli Louis spontaneitását a fiúkon és rajtam kívül, habár mi is néha szívesen leütnénk-nevetett mindenki-de én büszke vagyok arra, hogy most itt lehetek köztetek, a legjobb és legcsodálatosabb emberek között. Emelem poharam Louisra és Eleanorra, és hogy majd 50 év múlva, ha vissza nézzük közösen a fényképeket, jusson eszetekbe, hogy milyen jó szöveget hoztam össze, köszönhetően a Louisról rám ragadt spontaneitásból.  Igyunk az ifjú párra-emelte fel a poharát, majd mindenki együtt mondta az utolsó mondatot, és bele ittunk a poharunkba levő pezsgőbe.
A buli hátra levő részében táncoltunk és buliztunk egy nagyot. Harryvel sokat táncoltam.
-Megyek iszok valamit-suttogtam Harry fülébe, mire csak bólintott.
Az italos pult felé mentem és egy kis puncsot öntöttem a poharamba. Louis is megszomjazhatott, mivel ő is egy pohár puncsot mert a tálból.
-Gratulálok-mosolyogtam rá.
-Köszönöm-mosolygott vissza-Nagy felhajtás mi?
-Ez a ti napotok, megérdemlitek. Habár lehet Harry beszédét kihagyhattuk volna-nevettem.
-Ja, mindig meglep az az idióta-rázta a fejét.
-Eleanor gyönyörű, szerencsés ember vagy Louis Tomlinson-néztem rá.
-Stacy nézd nekem mondanom kell valamit. Ez most már nem tűr halasztást-komolyodott meg a hangulata, és elém állt.-Szóval, én vagyok most a világ legboldogabb embere, de azt tudnod kell, hogy szeretlek, és nem úgy mint egy barátot-vallotta be.
-Louis ma van az esküvőd, komolyan most kellett ezt elmondanod?-kicsit akadtam ki.
-Nem fejeztem be. Amikor történt az a dolog, tudod, akkor jöttem rá, és bánt a tudat, hogy akkor nem mondtam el, de..
-Hogy mi történt?-jött elő az egyik fal mögül Harry ideges és komoly tekintettel.
Na ebből sem jöhetünk ki jól.