2013. december 29., vasárnap

Epilógus avagy utolsó rész. 2//13.rész.

- 1 évvel később -

Lassan 1 éve, hogy ott hagytam Londont, és az életemet, most pedig Magyarországon élek, a gyönyörű kislányommal akit Collins-nak neveztem el. Harry vonásai ismerhetőek fel az arcán, gyönyörű zöld szemek, formás száj, göndör haj. Alig 2 hónapos még, de már tudom, hogy Harryre hasonlít, és ő erről mit sem tud. Nem tud a gyermekről, nem tud arról, hogy új életet kezdtem apám halála után. Danielle eljött hozzám, körülbelül 3 hónapja, és akkor beszélgettünk erről, ő az egyetlen aki tudja, hogy terhes voltam, Harry gyermekével. 
-Anya elszaladok a boltba, veszek ezt azt Col-nak-szaladtam le a lépcsőn miközben a kabátom már javában rajtam volt.
Felkaptam a kocsi kulcsot majd kocsiba ugrottam és már mentem is. Gondolatban összeszedtem az összes dolgot, amit ma meg kell vennem. Bementem néhány bababoltba, vettem ruhákat Collinsnak, főleg rózsaszín ruhákat, és szoknyákat. Tudom, hogy én is mindig szoknyás voltam, mint, hogy gatyás, az utóbbi éveimben, a jó utóbbi 10 évemben, szerettem meg a nadrágot. Aranyos felsőket, és meleg takarót is vettem neki, jól jön a hideg teleken. Ezután egy élelmiszer boltba is beugrottam, vennem kell néhány dolgot otthonra is. Leparkoltam az egyik bejárathoz közel eső parkolóba, majd bezártam a kocsit. A 100 forintost bele helyeztem a kocsiba, melytől kivehettem a kocsit a bevásárláshoz. Elsőnek az üdítők felé sétáltam,majd édességek, és vettem a kihagyhatatlan gabonapelyhet amit szinte minden reggel eszek. Miután a pénztárnál méteres sor állt, tettem még egy pár kört az üzletben, hátha mire vissza érek újra, kisebb lesz a sor. Sikerem lett. Összesen 2 ember állt előttem, így aránylag hamar végeztem. Fizetés után, a valuta váltó mellett haladtam el, és éppen a font értékeit mutatták. Vissza gondoltam, amikor még kint éltem, mindenre ami velem történt ott, kint Londonban. A legjobb pillanataimat ott éltem meg, és ezt tönkre tettem. Tudom, hogy még szeretem Harryt, sőt tudom, hogy egykor szerelmes voltam Louisba, de ez egy röpke pillanat volt, nem fogható ahhoz a vonzódáshoz amit Harry iránt éreztem. Nekem ő volt mindig az a pasi, akiért mindent megtennék, még most is, hogy 1 éve nem követem minden lépését, így is, hogy azt sem tudom mi van vele. Hary rengetegszer hívott, keresett, de nem reagáltam, úgy gondoltam így könnyebb lesz. Gondolat menetem végén megráztam a fejem, és a kocsihoz indultam.Bepakoltam a cuccokat, majd a kocsit a helyére tettem, és beültem a saját kocsimba. Haza felé mentem, majd se kép se hang.

-Pár hónappal később-

Az orvosok és a szüleim szerint a balesetem óta, aminek persze nem én voltam a hibása, komoly amnéziát okozott. Kezdem belátni, fogalmam sincs arról, mi történt velem az elmúlt 20 évemben. Nem tudom, kié a gyermekem, anyuék szerint valami Harry nevezetű srác-é, életemben nem hallottam még egy ilyen nevet sem, de az biztos, hogy dallamosan cseng minden este a fülemben ez a név. Néztem az elmúlt év fényképeit, és rengeteg minden kiesett. Elméletileg Angliában éltem sokáig, de eljöttem. Anyu elmondta, hogy édesapámat a múlt évben vesztettem el. Mindent elmesélt, de nekem az egész egy mesébe illő sztorinak tűnik., mint egy igazi mese, tele izgalmakkal. Rengeteg képen egy göndör hajú sráccal vagyok, eszméletlen helyes, és anyu azt mondja, ő Harry. Ha ő az, piszok mázlista lehettem. Azt is elmondta, hogy én hagytam ott saját döntésből és sokáig keresett. Biztos szerethetett, és biztos bunkó volt, ha egy ilyen pasit ott hagytam. Nem tudom mi volt vele, de akárhányszor ránézek különleges érzés fog el, olyan amilyet nem éreztem még. Álmaimban is sokszor megjelenik, például a tegnapi álmomban, egy koncerten voltunk, és ő volt aki állt és énekelt. Boldog volt. Röstellem amiért semmire sem emlékszem, utálom magam emiatt.
-Stacy-nyitott be édesanyám az ajtón-Menjetek el Collins-sal sétálni, jót fog nektek tenni egy kis levegő-utasított.
Halvány mosolyt mutattam, majd Collinst bele tettem a baba kocsiba és elindultunk.  A napsugarak égették a bőröm, meleg van, nyár van, körülbelül 40 fok lehet. A madarak csiripeltek, Collins pedig élvezte, ahogyan az emberek megfigyelik, és néha leállítanak minket, hogy "Milyen édes ez a baba". Persze, hogy édes rám ütött, és ez csak szerény egoizmus. Sokat sétáltunk. Megálltunk az egyik parknál, leültem az egyik padra, míg Collins csak nevetett a mackó plüssén ami hangot ad ki ha megfogja a fülét. Imádom ahogyan kacag, mindig jó kedvre derít. A távolba nézek és nem hiszek a szememnek. Ő az? Komolyan Ő az? Az nem lehet. Ő Londonban él, mit keres itt? Úristen felém közeledik. Rám nézett. Felém jön. Mit tegyek? Csábos mosoly terül szét az arcán. Megint engem néz. Nem veszi le rólam a szemét. Zavar a tekintete.
-Szia-illedelmesen köszönt ahogy elém állt.
-Szia-halkan köszöntem, majd felálltam eddigi ülő helyemről.
-Az én nevem Harry, Harry Styles-nyújtotta a kezét.
-Stacy Knight-Ráztam vele kezet.

-5 év múlva-

Az amnéziám elmúlt. Mindenre emlékszem. Harryre volt szükségem ahhoz, hogy tudjam mi volt velem. Már tudom miért hagytam el akkor, és tudom miért jöttem újra vissza hozzá. Ahogyan megcsókolt, és ahogyan a kezem fogta meg, minden agysejtem beindult és beugrottak szépen lassan a képek. Nem haragudott amiért eltitkoltam, hogy terhes vagyok, azt mondta Danielle mindent elmagyarázott neki, és megérti. Azóta Collins 5 éves, és a fiúnk David pedig már 2 éves.  Boldog család vagyunk. Londonban élünk, egy hatalmas házban. A One Direction azóta is egyben van, de ne nincs rendszeres fellépésük. A rajongóik nem hagyták őket cserben, mindig velük voltak. Ők igazi rajongók. Mindenben támogatják a srácokat, még így is, hogy mindenkinek van családja, vagy partnere. Zayn és Perrie 3 éve házasodtak össze, és van egy kislányuk Emily a neve, ők is itt Londonban élnek. Gyakran átjönnek hozzánk, ahogyan Louis és Eleanor is. Ők három csöppséggel büszkélkedhetnek, William már 6 éves, Rosette 4, és Carlos pedig 2 éves. Nem akarnak nagyobb családot szerintük épp elég 3 gyerek. Liam és Danielle is összeházasodtak, és Dani most várandós kis lányukkal akit Allison-nak fognak hívni, és ott van Niall aki Olíviával házasodott össze, és nekik is két gyermekük van, Kate és Cortez, ők pedig Írországban élnek, de gyakran lejönnek hozzánk Londonba. A szüleim is ide költöztek a táv miatt, így sokkal jobb, mert itt vannak mindig velem. Apu halála nehéz időszak volt, de anyu mára tovább lépett és összejött egy gazdag pasassal itt Angliában. Bella itt jár gimnáziumba, és ebben az évben fog érettségizni. Boldog vagyok itt. Tudom, hogy ez a helyes döntés. Minden csók után újra szerelmes leszek Harrybe, semmi képen sem hagynám őt újra elveszni. Az esküvőnk örökké a szívemben marad. Szeretem, és örökké szeretni fogom csak Őt.




-És ezzel a London 1D and me bezárta Kapuit-

Köszönöm nektek, hogy megírhattam ezt a blogot, és végig figyelemmel kísértétek Harry és Stacy változatos kapcsolatát, szeretlek titeket ♥♥

2013. december 27., péntek

2//Jobb ez így mindkettőnknek...12.rész.

Sziasztok! Eszméletlen kevesen írtok kommentet, de ezt elnézem mert EZ AZ UTOLSÓ RÉSZ.
Kérlek legalább ide kicsit többen kommenteljetek, miért volt nektek jó ez blog, mit okozott nektek, mit gondoltok az írásmódomról, ilyeneket, csak hogy tudjam, hova kell fejlődnöm.
KÉRLEK!

Szeretlek titeket <3 
Puszi Allison R.


Louis idegesen nézett Harryre, aki dühös tekintettel figyelt mindkettőnket. Féltem. Nagyon féltem.
-Louis mit mondtál? Mi történt? És mi az, hogy szerelmes vagy belé? Mi jogon szereted őt, amikor az enyém? Basszameg a kibaszott esküvődön vagyunk-dühösen beszélt, de a zene miatt aligha hallotta valaki. 
-Félre érted ezt az egészet-mosolyodott el Louis-Én nem vagyok belé szerelmes, én Eleanorba vagyok, és semmi nem történt-próbálta mosni a helyzetet.
Harry megrázta a fejét és neki dőlt a pultnak. Előre nézett, már nem engem vagy Louist, csak bámult a tömegbe.
-Hé, nyugodj le, félre értettél valamit. Elmeséltem Stacynek, hogy mennyire szeretem, de csak mint barát, én nem vagyok képes máshogy nézni rá, ezt értsd meg kérlek, felesleges féltékenykednek Rám meg főképp felesleges-nyugtatta Louis.
No csak, Louisból árad a hazugság, még, hogy felesleges féltékenykednie, főleg Rá. Cöh, ha tudná mi is volt. Louis elsétált én pedig egyedül maradtam Harryvel. A kezeim remegtek, most haragszik rám? Nem tudok mit mondani neki, most nem tudok, ez túl sok információ volt egyszerre, a fejem is megfájdul ettől. A kezemet gyorsan a homlokomhoz kapom, és összeszorítom a szemeim ahogyan egy fájdalom suhan át a fejemen. Harry rögtön észrevesz, és ijedten figyel.
-Baj van?-nézett rám.
Zöld szemei csillogtak, ahogyan a halvány fények érték az arcát.
-Csak a fejem megfájdult, biztos a zajok miatt-hadartam.
-Menjünk ki egy kicsit a levegőre.
Harry elől ment, én pedig mögötte kullogtam. A fejem tényleg fájt, fáradt vagyok. Lassan éjfél, nem csoda, hogy fáradt vagyok, soha nem voltam az a sokáig fent maradok. Pontosabban mindig olyan akartam lenni, de az alvókám mindig győzött. Az udvaron rajtunk kívül még egy pár volt, illetve Zayn egy számomra idegen pasival dumált, illetve dohányzott. Harry leült az egyik kőre, ami a falnak volt támasztva, míg én alig 2 méterre álltam tőle. Csend volt. Percekig csak a friss levegőben bíztam, hogy majd kiment ebből a helyzetből, azaz, hogy elmúlik a fejfájásom és vissza mehetünk. De mondhatni rosszabb lett, most már sajog is.
-Nem tudom hogyan jutottunk el idáig-törte meg a köztünk lévő csendet.
-Hogy érted?-néztem rá.
-Alig beszélünk egymással. Őszintén mikor adtam vagy adtál nekem csókot? Mikor történt köztünk komolyabb testi kapcsolat? Mikor öleltük meg egymást? Őszintén én nem tudom, de az utóbbi 1 hónapban csak élünk egymás mellett. Miért?-továbbra sem engem nézett.
-Ezt úgy mondod, mintha csak én tehetnék az egészről-néztem el a messzi távolba.
-Sajnálom, hogy így értelmezted, de én úgy gondoltam ez a kettőnk hibája, és tudod mi a szar?-nézett rám-Főképpen az én hibám-fejezte be és lenézett a földre.
Elmosolyodott, de ez a tipikus 'balfasz vagyok' mosolya. Leültem mellé a kőre, ruhám megigazítottam, hogy még csak senki nem lásson be se. 
-Hogy tehetném jóvá? Hogy?-nézett rám.
Zöld szemei belemélyedtek a szemembe. Megfogtam Harry kezét, összekulcsoltam az ujjainkat és halványan mosolyogtam rá. Talán még haragszok, de szeretem, és ez ellen nem tudok mit tenni.
-Azzal teszed jóvá, hogy velem vagy. Szeretlek Harry az összes hibáddal együtt, még akkor is ha abból rengeteg van-mosolyogtam őszintén, ahogyan Harry is.
-Szeretlek Stacy, és kérlek bocsáss meg mindenért, a hazugságaimért, és a flegma viselkedésemért. Nagyon fontos vagy nekem, és ezt te is tudod-puha csókot nyomott ajkaimra.
Nem hittem, hogy egy nap még újra megcsókol, vagy hogy újra kimondja, hogy szeret, de megtörtént. Boldog vagyok. Harryvel vissza mentünk a többiekhez, és hajnali 4 óra fele, vége lett a bulinak, így mi is haza mentünk. Harry hátamnak simult, úgy ölelt át.Puha csókokkal hintette be a nyakamat, majd a számat, és megtörtént.

Harry telefonja csörgésére ébredtünk fel mindketten. Homályos látásom csökkentettem azzal, hogy megdörzsöltem a szemeim, majd az órára pillantottam. Dél van. Harry morogva szállt ki az ágyból, és lépett el a gatyájához, ami a székre volt helyezve.
-Anya az-közölte velem.
Harry felvette a telefont, és kisétált a szobából. Fájt a fejem, a hátam, rosszul voltam. Pár perc telt el, és Harry vissza jött a szobába. 
-Elmegyek anyához, segítenem kell neki valamiben. Majd jövök, szeretlek-nyomott egy puszit a homlokomra, és elment.
Itt hagyott. Egyedül voltam ebben a hatalmas házban. Kimásztam az ágyból, és valami kényelmes ruhát vettem fel. Megmosakodtam majd a konyhába mentem ahol egy bögre teát készítettem. Yorkshire teát készítettem, az a legfinomabb tea. Miközben a teám iszogattam, Harryn járt az eszem. Emlékszem amikor megismertük egymást, az első találkozásunkra, az első csókra, az első testi kapcsolatra, mindenre ami vele történt. Emlékszem mennyire szerettem akkor, és most mennyire szeretem, emlékszem miken mentünk keresztül. Ez a kapcsolat rossz irányba hajlik. Érzem. Mindent megtennék Harryért, ő életem szerelme, de nem hagyhatom, hogy olykor a fájdalom győzzön felettünk. Az utóbbi időkben mindig veszekedtünk, azelőtt ez sosem volt így. Háromnegyed év rengeteg idő. Az év eleje óta, nem is beszéltem a családommal. Szörnyű vagyok, mindig minden gondolatom Harry körül forgott, és Anglia körül, de ezen változtatnom kell. Nem hagyhatom, hogy végleg megutáltassam magam a családommal, amikor ők voltak azok akik mindig mellettem álltak akármilyen idiótaságot is tettem. Szeretem őket.Gondolkozás nélkül nyúltam a telefonomért, és anya nevét kerestem ki, majd tárcsáztam.Hosszasan csöngött, azt hittem soha nem veszi fel a telefont.
-Stacy?-szólalt bele.
-Anyu-mosolyogtam.
-Édesem, Úristen te vagy az? Rettenetesen hiányzol nekünk, kérlek bocsásd meg amiket a fejedhez vágtam, és gyere haza, könyörgöm-elcsuklott a hangja.
-Nem haragszom anya-lágyan mosolyogtam.
-Ó Istenem-sóhajtott bele.
-Anya ugye nem sírsz?-ijedten kérdeztem meg.
-Rettenetesen hiányzol, a tudat, hogy azt se tudtam mi van veled, kikészített. Nem tudtam, hogy jól vagy-e, semmit nem tudtam. Nem válaszoltál az sms-ekre, se a telefonjaimra. Azt hittem utálsz-hadarta.
-Jézusom, ki is mentek a fejemből. Egyszerűen minden összejött, és arra se volt energiám, hogy magammal foglalkozzak. 
-Stacy el kell mondanom valamit-komolyodott meg a hangja-Édes apádnak tegnap előtt rossz indulatú daganatot diagnosztizáltak.
-Erről én miért csak most tudok?-mérgemben felálltam az eddigi ülőhelyemről. 
-Apád nem akarta, hogy tudj róla. Tudja mennyire fontos neked Harry és Anglia nem akart bekavarni-magyarázta anya.
-Harry nem ok, ha a családomról van szó. Anglia meg főképpen nem! Haza megyek! Ne próbálj meg tartóztatni, úgyis megyek! Szia anya-vágtam le a telefont, majd az emeletre rohantam, össze pakolni a cuccaim. Harry remélhetőleg nem sokára megérkezik. 1 órája ment el, remélem nemsokára jön. Jól sejtettem az ajtó nyitódott, pár percel később Harryt fedeztem fel az ajtóban. Szipogtam miközben az utolsó bőröndömet is össze húztam. Harry értetlen fejjel figyelt engem.
-Stacy ez most mégis mi?
-El kell mennem-sírtam.
-Hova és minek? Stacy kérlek, ne sírj-ölelt magához.
-Harry beszélnünk kell-néztem rá.
Leültünk az ágyra és most már nincs vissza út. 
-Haza kell mennem, véglegesen. Szükség van rám otthon ezt meg kell értened-magyaráztam neki-Mindennél fontosabb vagy nekem, de otthon kell lennem. A szüleimmel már 3 hónapja nem beszéltem, és ma felhívtam anyát, szüksége van most rám-sírtam-Neked egyszerű mert neked itt élnek a szüleid, de engem több ország is elválaszt a családomtól. Te vagy és voltál a legjobb dolog az életemben, de mostanában ez a a kapcsolat egy romhalmaz. Tudom, hogy szeretsz, de mindkettőnknek be kell látni, olykor kemény fájdalmat okozunk egymásnak, és nem kellene egy jól működő kapcsolatban. Te vagy az első szerelmem, és te is maradsz, de el kell mennem. Kérlek értsd meg, és ne utálj a döntésem miatt-zokogtam.
-Nem teheted ezt velem-könnyezett.
-Kérlek ne haragudj rám-összeszorítottam a szemeim.
-Nem teheted ezt, azok után amiken átmentünk. Talán nem épp a legszivárványosabb volt a levegő körülöttünk, de hányszor voltak legjobb pillanataink, sokkal többször mint rossz-fakadt ki, majd leguggolt elém-Stacy én csak téged szeretlek, nem élném túl nélküled, nélküled egy kibaszott senki vagyok. Te változtattál meg, ezt a csodát nem akarom elengedni, kérlek ne hagy itt-könyörgött.
-Megnehezíted ezt az egészet-nyomtam egy puszit a homlokára, majd felálltam.
Tudom, minél tovább maradok, annál jobban akarom, azt hogy ne menjek, de tudom, hogy édesapámnak szüksége van rám, azok után amiket tettem velük, és ezt Harrynek is meg kell értenie. Talán nem fontos tudnia miért megyek haza, hogy miért akarok elmenni. Összeszedtem a bőröndjeimet, és utolsó pillantást vetettem Harryre, aki könnyes szemekkel figyelt, a földön ülve. Sírtam. Összetörtem. Fogalmam sincs, hogyan fogom kibírni nélküle, talán sehogy, de ennek a kapcsolatnak szerintem már nincs jövője. Lebaktattam a lépcsőn majd az előszobában egy utolsó pillantást vetettem a házra, és kiléptem az ajtón. A kulcsaimat a szőnyeg alá helyeztem, erről csak Harry tud, ha tud. Egy taxit fogtam, ami kivitt a reptérre, onnan pedig irány Magyarország. 

2013. december 20., péntek

2// Szeretlek. 11.rész

Sziasztok!
Szóval a bloggal kapcsolatban írok felülre, és kérek mindenkit, akinek egy kicsit is számít ez a blog, az olvassa el ezt itt felül is mert fontos dolgokat közlök! 
-Ez a blog Ebben az évben bezárul! Hihetetlenül sajnálom, mert ez volt az első blogom, de 100 rész felett járunk már, és lassan már tényleg minden megtörtént velük, úgy hogy nem ragozom tovább, ez a blog még ebben az évben bezárul!
-Körülbelül az epilógussal együtt, összesen 2 azaz Kettő rész lesz még!
Talán nem a legjobb híreket közöltem, de feleslegesen nem akarom húzni-nyúzni a blogot, remélem megértitek. Imádlak titeket!!

Imád és ölel mindenkit Allison R.


A szívem hevesen kalapált a mellkasomban. Most vagy elrontottunk mindent, vagy nem látott senki semmit. Végül is mióta állhatott itt? Mit látott? A kérdések a fejemben kavarognak. Az előttem álló Danielle-re pillantottam majd Louisra aki előttem térdelt. Ebből se jövök ki jól. Éreztem ahogyan az ajkaim még hevesen lüktetnek.
-Oké mi folyik itt?-vont minket kérdőre.
Louis rám nézett, és én is rá.
-Stacy sírni kezdett, én pedig jöttem és megvigasztaltam. Egy barátom sem lehet szomorú a társaságomban-vágta rá.
Dani kételkedő pillantást vetett rám, majd becsukta az ajtót és letérdelt mellénk. Mély levegőt vett, majd kifújta és a padlóról immár engem vizslatott.
-Mi bánt? Miért sírtál?-egyik kezével karomat kezdte el simogatni.
-Csak Harry, de nincs bajom..-kezdtem-Most már-fejeztem be, és Louisra pillantottam.
Danielle lágyan mosolyogni kezdett, majd felállt, és kezét nyújtotta felém. Segített felállni, és együtt hárman le mentünk a  többiekhez. Harry felpillantott rám, és aggódó tekintettel vizslatva kisírt dagadt szemeim. Leültem a kanapéra, úgy fél méterre Harrytől. Tudtam, hogy ez bántani fogja, hogy nem rögtön mellé ülök. Semmit nem tett annak érdekében, hogy megtudja mégis mi bajom, biztos vagyok abban, hogy tudja.
-Te sírtál?-nézett rám Eleanor ijedt tekintettel.
Megráztam a fejem és elmosolyodtam. Elsőnek Dani-re, majd Louis-ra pillantottam. Eleanor Louis ölében ült, annyira tökéletesek együtt, én meg pár perc alatt megint elrontottam mindent, még ha erről El nem is tud. Liam felállt, és Danielle kezét fogta erősen, miközben búcsúzkodtak tőlünk.
-Jobb ha mi is megyünk most-pattant fel Zayn majd  Perrie.
-Lehozom Willt, és akkor mi is mehetnénk Louis-magyarázta Louisnak El.
Hárman maradtunk. Én ott ültem a kanapén Harryvel egyetemben, és Louissal aki már az előszobából figyelt minket. Harry rám nézett, majd fújtatott egyet és felállt. Elment. Fel az emeletre. Most komolyan én vagyok a hibás? Térdeimet felhúztam, és karjaimmal átkaroltam. Fáj, hogy most haragszik, de én semmit nem tettem ellene, nekem kéne haragudni rá.


-1 hónap múlva-


-Harry készen vagy már?-idegesen kérdeztem meg miközben a cuccaimat  dobáltam be a táskámba.
Mindjárt 4 óra, ha így haladunk elkésünk az esküvőről, és azt se Louis, se El nem fogja nekem megbocsájtani. Egyébként Harryvel azóta sem igazán békültünk ki, azóta is titkolózik, alig mond el valamit, nagyon közel vagyok ahhoz, hogy véget vethessek ennek az egésznek, utálom a tudatod, hogy ennyire szeretem Őt, és így nem tudok ellenállni Neki. Harry mintha már nem szeretne annyira, nem félt, nem féltékenykedik, nem kérdezősködik, csak vagyunk.
-Készen vagyok, mehetünk-rohant le a lépcsőn Harry.
A kocsi felé futott Harry, hogy kiálljon a garázsból vele, míg én bezártam a házat. Izgatott voltam az esküvő miatt Eleanor és Louis rengeteget dolgoztak azon, hogy minden tökéletes legyen. Eleanor ruhája eszméletlen gyönyörű. Az anyukája, Dani, Louis anyukája és én voltam ott. Egy egyszerű sellő fazonú ruhát vett meg, ami kiemeli a tökéletes alakját, ami a szülés után is tökéletes maradt. Én egy egyszerű baba rózsaszín ruhát vettem fel, még anno Harrytől kaptam. Beszálltam a kocsiba, és Harry azonnal padlógázt adott a kocsinak, és a templom felé száguldottunk.
-Jól néz ki ez a ruha-dicsérte meg a Ruhámat.
-Kösz-halványan mosolyogtam.
Komolyan a ruhát megdicséri, de azt nem, hogy rajtam hogy áll?
A templom elé leparkoltunk, és gyorsan a tömegbe sétáltunk. Harryvel elváltunk, ő Louis szüleihez ment, én pedig beálltam Danielle és Liam mellé. Dani rám nézett és mosolyogni kezdett.
-Nagyon jól nézel ki Stacy-ölelt át.
-Te sem panaszkodhatsz, ez a ruha, te jó ég, eszméletlen-dicsértem vissza-Mikor jön Eleanor?
-Most-mutatott a kocsi irányába ami a sarkon fordult be.
Egy fehér tipikus angol taxival érkezett, gyönyörűen feldíszítve. A tömeg bement a templomba, még mielőtt El kiszállt volna, egyedül én Perrie, Olív és Danielle maradtunk kint, El szüleivel. Megigazgattuk Eleanor ruháját, és haját is.
-Gyönyörű vagy-mosolyogtam miközben a tincset söpörtem ki a szeméből.
A lányokkal gyorsan bementünk a templomba, és helyet foglaltunk, majd a felcsillanó esküvői dallamokra az egész templomban tartózkodó ember felállt. Eleanor apukája oldalán sétált az oltár felé, annyira gyönyörű volt. A legszebb menyasszony akit valaha is láttam. Lassan és kecsesen sétáltak, egy pillanatra Louisra pillantottam aki könnyes szemekkel figyelte az oltárhoz sétáló gyönyörű barátnőjét. Szereti őt!
Az esküvő megható volt, számomra kedves és vicces. Louis elfelejtette a szövegét amit direkt Eleanornak írt, és a kis cetliről olvasta el. Eleanor pedig elejtette a gyűrűt amikor Louis ujjára kellett volna felhúzni. Összeillenek, mindketten szerencsétlenek ha idegesek. A szertartás után át mentünk a lagzi helyszínére. Egy hatalmas épületbe mentünk, annak is  a legnagyobb termébe. A terem gyönyörűen volt feldíszítve, a székeken fehér pléd szerűség, amin egy rózsaszín szalag díszelgett. A falakon színes rózsaszín és kék lufik díszelegtek, illetve minden asztalon hatalmas virág csokrok. Mindenkinek meg volt a maga ülőhelye, én Harry és Zayn közt ültem. Kör asztalok voltak, így mi 8-an ültünk egy kör asztalnál. Louis és Eleanor pontosan mellettünk foglaltak helyet. Velük a családtagok ültek illetve a kicsi William. Mindenki elfoglalta a helyet, és az ajtón Eleanor és Louis sétáltak be kézen fogva.Mindenki sikoltozni és tapsolni kezdett.
-Íme Mr. és Mrs. Tomlinson-üvöltötte az egyik pasas a mellettünk lévő asztaltól.
Az újdonsült pár is elfoglalta a helyét, és felszolgálták a vacsorát. Rengeteg választék volt, lehetett enni sajt, illetve krémlevest is. A leves után érkezett a fő étel, rengeteg hús volt egy fatálon és köretből sem volt kevés. Mielőtt neki láttunk volna a másodiknak Louis felállt az asztaltól és megkocogtatta a poharát.
-Egy kis figyelmet kérnék-szólalt fel, majd mindenki őt nézte.
Megköszörülte a torkát Louis, majd rá nézett Eleanorra.
-Elsőnek is köszönöm azt, hogy ma ennyien eljöttek ide, hogy együtt élhessük át ezt a gyönyörű napot. Én vagyok a világ legboldogabb embere, talán lehet ezt rajtam látni is, az enyém a világ leggyönyörűbb lánya, és nekünk van a világ legédesebb fia is. Eleanorral rengeteg dolgon átmentünk, össze vesztünk-ki békültünk, de ez minden kapcsolatban elő fordult, és minden veszekedés után a legjobb dolog az volt amikor Eleanor mosolyogni kezdett és megkínált mindig kakaóval. Ő mindig mellettem állt, én pedig mellette, ez soha nem fog változni, bármi is törétnik majd velünk, én mindig támogatni és szeretni fogom, mert benne megtaláltam a társamat, a legjobb barátomat, a szerelmemet. Az életemet is cserébe adnám érte és a fiamért. Nagyon szeretlek Eleanor-nézett mélyen El szemébe.-Nos most én is majdnem megsirattam magam, de hiába ezen a napon már úgyis sírtam egyszer, szóval köszönöm, hogy eljöttek, és remélem jól fogják magukat érezni-fejezte be Louis.
A könnyeimmel küszködtem, ahogyan a mellettem lévő 500 ember is. Letöröltem a könnyeim. A következő ember aki felállt, Harry volt. Te jó ég.
-Én is szeretnék köszöntőt mondani, ha ez megoldható. Szóval talán én senkit nem fogok megsiratni, esetleg csak a nevetéstől, de ez jó hír. Nos én egy történetet szeretnék mesélni Eleanorról és Louisról. Eleanorral együtt jártunk gimnáziumba, egy évfolyamba jártunk, nagyon jó barátok voltunk. Aztán jelentkeztem az X-Faktorba, ami mit ne mondjak életem legjobb döntése volt, és találkoztam Louissal és a srácokkal is. Mi 5-en meghódítottuk a világot, mondják ezt a hírlapok, pedig nem. Mi magunkat hódítottuk meg, nem hittük el azt, hogy idáig eljuthatunk-kezdte fecsérelni a One Direction történetet, de Liam megköszörülte a torkát, jelezve, hogy ne erről beszéljen-Ja igen bocsánat. Szóval egy buliban voltunk amikor Eleanort is meghívtam, itt mutattam be őket egymásnak. Az első pillanattól kezdve meg volt köztük a vibrálás, már akkor tudtam, hogy össze fognak jönni. Eleinte Louis, már bocsánat, de egy beszari kölyök volt, nem mert kezdeményezni, jól megtanulta azóta. Szóval a lénye a sztoriból, hogy ők mindig tökéletesek voltak együtt, és emelem poharam az előtt aki elviseli Louis spontaneitását a fiúkon és rajtam kívül, habár mi is néha szívesen leütnénk-nevetett mindenki-de én büszke vagyok arra, hogy most itt lehetek köztetek, a legjobb és legcsodálatosabb emberek között. Emelem poharam Louisra és Eleanorra, és hogy majd 50 év múlva, ha vissza nézzük közösen a fényképeket, jusson eszetekbe, hogy milyen jó szöveget hoztam össze, köszönhetően a Louisról rám ragadt spontaneitásból.  Igyunk az ifjú párra-emelte fel a poharát, majd mindenki együtt mondta az utolsó mondatot, és bele ittunk a poharunkba levő pezsgőbe.
A buli hátra levő részében táncoltunk és buliztunk egy nagyot. Harryvel sokat táncoltam.
-Megyek iszok valamit-suttogtam Harry fülébe, mire csak bólintott.
Az italos pult felé mentem és egy kis puncsot öntöttem a poharamba. Louis is megszomjazhatott, mivel ő is egy pohár puncsot mert a tálból.
-Gratulálok-mosolyogtam rá.
-Köszönöm-mosolygott vissza-Nagy felhajtás mi?
-Ez a ti napotok, megérdemlitek. Habár lehet Harry beszédét kihagyhattuk volna-nevettem.
-Ja, mindig meglep az az idióta-rázta a fejét.
-Eleanor gyönyörű, szerencsés ember vagy Louis Tomlinson-néztem rá.
-Stacy nézd nekem mondanom kell valamit. Ez most már nem tűr halasztást-komolyodott meg a hangulata, és elém állt.-Szóval, én vagyok most a világ legboldogabb embere, de azt tudnod kell, hogy szeretlek, és nem úgy mint egy barátot-vallotta be.
-Louis ma van az esküvőd, komolyan most kellett ezt elmondanod?-kicsit akadtam ki.
-Nem fejeztem be. Amikor történt az a dolog, tudod, akkor jöttem rá, és bánt a tudat, hogy akkor nem mondtam el, de..
-Hogy mi történt?-jött elő az egyik fal mögül Harry ideges és komoly tekintettel.
Na ebből sem jöhetünk ki jól.


2013. november 18., hétfő

2// Mi folyik itt? 10. rész.

Liam némán állt előttem, én pedig összefont karokkal figyeltem, és próbáltam kihúzni belőle a dolgokat. Miért kell titkolóznia? Ettől a hajam tudnám tépkedni. Eleanornak beadhatják, hogy történt valami baleset (persze baleset, és megúszták, na ne)  de én nem hiszem el, miért is tenném? Olyan valószínűtlen ez az egész. Liam a földet bámulja, csak nem zavarban van?!
-Liam gyerünk-kicsit hangosabban szólítottam meg.
Liam rám pillantott és szája egy 'o' alakot formált. Ez az legalább ennyit kihúztam már belőle.
-Stacy ne haragudj ránk-kezdte és kezeit mellkasa előtt tartotta és mozgatta.
Felvontam a szemöldököm, és figyelmesen hallgattam a folytatást. Jól kezdődik.
-Tényleg volt egy repülő baleset, de se én, se Louis nem rajta. Mindketten a srácokkal voltunk-tört ki belőle a szó.
Te jó ég, hazudtak! Úgy tudtam, Istenem.
-Oké, akkor? Miért nem hívtatok minket? Mire volt jó ez az egész szar? Eleanor meg Danielle tudod mennyit sírt?-rontottam neki hangilag.
-Ne haragudj Stacy kérlek, mi nem szándékosan tettük. Ez..csak-akadt el.
-Csak? Csak mi? Kedvetek volt velünk szórakozni? Nem hiszed el mi volt itthon, amíg mi halálra aggódtunk magunkat. Úristen úgy tudtam, hogy ennek az egésznek semmi igazság alapja nincsen. Az elején még elhittem, de amikor megláttalak titeket, és egy sebetek sem volt. Ennyire hülyének néztetek minket?-kifakadtam.
Szemeimet forgattam, és a fejemet ráztam, úristen hittük ezeknek a hazugoknak.
-Stacy ezt te nem érted. Semmit nem tudsz miért kellett nektek hazudnunk! Szerinted nekünk jó volt hazudni nektek?-nézett rám és hunyorítva bámult rám.
-Nekünk? Liam az Istenért, mindenkinek hazudtatok! Átvertétek a rajongókat! Minket! A szerelmedet! Talán elmondhattátok volna csak nekünk, de még nekünk se szóltatok.
Liam nem szólt. Megrázta a fejét, és gúnyos mosolyt villantott, majd az ajtó irányába ment. Ez teljesen pasi dolog. Mindig lelépnek amikor éppen gondokat kéne rendezni. Argh Harry ezt nem ússza meg. Liam kiviharzott, közben Harry is bejött. Harry hatalmas 'o'-val jött felém, és kezeit derekamra helyezte, és puszit próbált arcomra adni. Amolyan 'nincs lelkiismeretfurdalásom amiatt, hogy a barátnőmet átvertem' arckifejezéssel állt ott előttem. Ellöktem magamtól, majd egyik szemöldökét felhúzta.
-Most mi van? Nem is örülsz, hogy itt vagyok?-nézett rám.
Harry összeráncolta a homlokát, és mélyebb hangon beszélt hozzám mint ahogyan szokott.
-De örülök, annak nem örülök, hogy átvertetek mindenkit-avattam be.
A konyha másik végében voltam, messze Harrytől, most nem akartam megölelni, inkább csak felpofozni a hazugságai miatt. Még mindig értetlen fejet vágott, pedig tudom, hogy tudja miről van szó.
-Te mégis miről beszélsz?
-Liam elmondott mindent. Te is megtehetnéd, hogy nem hazudsz nekem többet!-megerősítettem a nekem szót.
Megvakarta a tarkóját és rám nézett. Közelebb jött és alig pár centi volt köztünk.
-Igen? Tényleg tudni akarod?-suttogva beszélt.
Megállt bennem az ütő. Soha nem szólt még így hozzám, mint aki készen áll arra, hogy megöl. Nem félek tőle, soha nem bántott senkit, biztos nem velem fogja kezdeni. Óvatosan bólogattam és rá néztem.
-Sok mindenkit megvédtünk ezzel. Nem tudom Liam mit mondott, de elégedj meg ennyivel-kacsintott és puha csókot lehelt a homlokomra.
Kezeit újra a derekamon pihentette én pedig nem tudtam hova tenni ezt az egészet. Mi az, hogy ezzel sokakat megvédtek?? Mitől? Háború? Vagy mi? Nincs lényege ennek az egésznek. Azt hittem, hogy őszinték vagyunk egymáshoz, de ezek szerint ezt csak én látom így. Kezeit lehámoztam magamról és elhagytam a konyhát. Haragszom.

-Louis Tomlinson-

Láttam ahogyan Stacy kiront a konyhából, és kissé idegesnek tűnik. Mi történhetett? Nem szeretem ilyennek látni, pedig ilyenkor olyan szép, és ez a baj. Túlságosan is szép és..Istenem Louis kussolj. 
Eleanor mellettem ült, és a kezeimben a gyönyörű kisfiamat tartottam. Annyira hiányzott ez az egész, Eleanor, William, Stacy és többiek. Stacy nem ült vissza közénk, de mind a négyőnkre ránk nézett, és nem éppen volt boldog a tekintete. Felviharzott az emeletre, majd az előttem ülő Liamre néztem aki értetlen fejet vágott. Mi történt? Egy ajtó nyitódást hallottunk a konyha felől Harry nevetve ballagott ki. Oké ez egyre furcsább. Stacy majd kipukkan az idegességtől(?!) Harry meg nevet. Nos hosszú lesz ez a nap/hét, de rá fogok jönni. Harry leült Liam mellé, lábait a dohányzó asztalra helyezte és mosolyogva rázta a fejét.
-Harry?-nézett rá Eleanor.
-Majd megnyugszik-lökte a szavakat.
Szóval ők így oldják meg a gondjaikat. A kezeim közt lévő fiam sírni kezdett, gondolom megtelt  pelusa.
-Majd én kicserélem-mondtam és felmentem vele az emeletre.
Bementem a vendégszobába ahol ki van fejlesztve direkt az ilyen alkalmakra, ha jönnénk Ellel akkor legyen a kicsi fiúnknak. Lefektettem és gyorsan pelus cserét végeztem. Kezeimben tartottam még, és egy kicsit énekeltem is neki. Annyira nyugodt, és gyönyörű. Nagyokat pislog rám, majd abbahagyja és mélyen veszi a levegőt. Léteznek angyalok, mára elhiszem.Elsőnek Eleanor, majd Stacy most meg William. Nem hiszem el, ahogyan a kicsi fiam édesen szunyókált a kezeim közt, talán most elsőnek élhetem át az apa szerepét. Pár percig még ringatóztam vele, és énekelgettem neki, majd a kis ágyba helyeztem és figyeltem ahogyan veszi a levegőt. Kis mellkasa fel és le mozgott, megnyugtatott. Halkan lépdeltem ki a szobából, és az ajtót is óvatosan csuktam be magam mögött. A lépcső felé indultam elmerengve az élet nagy gondjain. A lépcső elejére érve, halk szipogást hallottam. Egyedül én meg Stacy vagyunk az emeleten, hiszen William már alszik. Elindultam a folyosó végére, ahol a vendégszoba található, óvatosan benyitottam. Bedugtam a fejem, és az ajtó mögött Stacy gubbasztott. Térdeire támasztotta a buksiját, és sírt. Sírt?! Leguggoltam mellé, lábaimmal becsuktam az ajtót. Ketten voltunk.
-Stacy, mi történt?-kérdeztem halkan.
Mélyen vette a levegőt, fejét nem emelte fel. Maradt tovább ugyanabban a pózban.
-Stacy kérlek-nyúltam az álla alá.
Felemeltem a fejét, és szemei dagadtak és pirosak voltak. Te jó ég, lemaradhattam. Csodálkozó tekintetemre, Stacy szólásra nyitotta a száját.
-Louis menj el-mondta.
Nem értettem. Miért? Mit tettem?
-Nem hallod?-emelte fel egy kicsit a hangját.
-Addig nem amíg el nem mondod mi bajod. Stacy tudnom kell, biztos nem megyek le addig a többiekhez, míg ki nem nyögöd-én is felemeltem a hangom.
Kénytelen lesz elmondani, nem adok neki úgysem más lehetőséget.
-Hazudtatok. Harry is. Te is. Mindenki. Átvertetek minket. Egyikőtök sem tudja milyen szar volt itthon gubbasztani, és francot se tudni rólatok. Jelen pillanatban utállak titeket-köpte a szavakat.
-Állj le, elhiheted nekünk is cseszettül nehéz volt, nem szólni nektek. Harry minden percben magánál tartotta a telefonját és a neved volt mindig a képernyőjén. Mindig hívni akart, de nem engedték. Nekem se engedték. Ne hidd azt, hogy mi szórakoztunk meg minden, tévhitben élsz ha ezt hiszed-kicsit durvábban beszéltem mint szoktam.
-Nem érted ugye? Titkon egy sms-t dobhattatok volna, hogy mondjuk ' Nyugi nincs baj senkivel, ne aggódj', de faszt sem tettetek, hagytátok, hogy a rajongóitok és mi is szenvedjünk. Szerinted a szüleid mégis mit hittek? Azt hitték halott vagy. El sem hiszem Louis. Miért hazudtok?-még jobban sírt.
Most igaza van. Anyáék tudták mi van velünk. Egyedül nekik szólhattunk.Talán jobb ha ezt Stacy nem tudja meg, ebből is balhé lenne.
-Sajnáljuk-ennyi telt.
-Louis mi történt?-remegve nézett rám.
Nem bírtam türtőztetni magam. Annyira csábító volt ahogyan kisírt szemekkel és dagadt ajkakkal engem bámul. Tudatomon kívül ajkaimat az övére tapasztottam. Nem lökött el, sőt egyik kezével a hajamba túrt. Lassan kezdtünk el csókolózni, mindennél jobb volt az a pillanat. Hirtelen egy ajtó nyílás zavart meg minket.
-Mi folyik itt?.


2013. október 28., hétfő

2// Mi történt? 9.rész.

Drága London 1D and me Olvasók!
Natalia Bowman vagyok, az Escape nevezetű blog írója, és Allison engem kért meg arra, hogy amíg Ő távol van tegyen fel a részt a blogra. Egy kicsit zavartnak érzem magam, ehhez hasonlót még nem igazán csináltam, szóval nem is szövegelnék tovább. Jó olvasást! Ne feledjétek a kommenteket, Allison soknak örülne!
ölel mindenkit, Natalia xoxo 

Az ablakon átszűrődő fények keltettek fel. Süt a nap. Állapítottam meg egy nyújtózkodás közben. Mellettem Danielle még alszik, így gondolom Eleanor is. Megdörzsöltem a szemeim és halkan kiosontam a szobából. Lesétáltam a lépcsőn, majd a nappalin keresztül a konyhába. A konyhába érve, egy bögrét vettem elő az egyik szekrényből. Felmelegítettem benne egy kis vizet, majd egy Twiggins teafiltert dobtam bele. A pultnak támaszkodtam, és emelgettem a filter végét. Elgondolkoztam. Az ablakon kinézve bámultam az utat. Vajon hol vannak most? Miért nem jönnek? Miért nem jelentkeznek? Most csalódottnak kéne lennem azt hiszem, de inkább szomorú vagyok. Szomorú mert semmit nem tudok, emiatt tehetetlen is vagyok. Most csak várni tudok. Ha valami történik Louissal nem tudom mit csinálok. Ő a ... szinte a testvérem. Sőt. Liam pedig csupa szív gyerek. Hiányoznának. Gondolatmenetemet Perrie zavarja meg, aki nyilván most érkezhetett szerény kis hajlékomba. Belekortyoltam a bögrémbe, majd köszöntem neki.
- Zayn hívott - mesélte. Felpillantottam rá. Ha ő felmerte emelni a telefonját, akkor engem Harry miért nem hív?
 - Mit mondott? Mondott valamit a repülős balesetről? - tettem le magam mellé a még félig lévő teámat.
- Nem. Semmit nem mondott. Felhívtam, és azt mondta, hogy akaratlanul vette fel a telefonját. Szerintem sántikálnak valamiben, és mi fogjuk megszívni, nem ők. - fejtette ki Perrie elgondolásait a fiúkról. Oké szóval mi semmit nem tudunk róluk. Oké, értem. Nekünk ez miért is jó?
- Szóval semmi hír. Mikor jönnek? Már régen letelt az a 4 nap. - mondogattam. Perrie oldalra húzta a száját, én pedig hátra döntöttem a fejem.
***
Este van. Különös dolog nem történt. Eleanorral babáztam, Dani elment egy tánc próbára, de ha minden igaz pár perc és végez. Perrie elszaladt a boltba, remélhetőleg ő is vissza jön később. Kimentem az ebédlőbe rendelni valami kaját, semmi kedvem nem volt a főzőcskézéshez. Megkérdeztem Elt mit akar enni, a válasza: semmit. Alig eszik amióta semmit nem tudunk a srácokról. Eleanor lefürdette Willt amíg én gyorsan rendeltem 3 pizzát.
- Igen persze, itthon leszünk. Köszönjük Viszhall-tettem le a telefont. Egy pohárba töltöttem egy kis vizet, közben a telefonomat zsebre dugtam. Gyorsan megittam, majd visszatettem a pultra a mostanra már üres poharat. Kisétáltam a nappaliba és lehuppantam a fehér garnitúrára. Fejem hátra döntöttem és behunytam a szemeim. Kezeim az ölemben helyezkedtek. Sötétséget láttam. Nem volt fantáziám, minden csupa sötét. Komolyan hiányzik Harry. A rét ami az agyamban létezik, most korom sötét. Amikor Harry velem van, minden virágos, és fényes. Lassan kezdem elhinni, hogy tényleg történt valami, pedig nem kéne. Hinnem kell magamnak, és tudnom, hogy semmi baj nincs. Eleanor baktatott le a lépcsőn, majd leült velem szembe és térdeit felhúzta, majd karjaival átölelte.
- Min gondolkodsz? - nézett rám. Felemeltem a fejem, és rá néztem.
- Semmin. Nem tudok min. Ez az egész olyan szürreális - mondtam neki. Eleanor lehajtotta a fejét. Össze van törve. Ez nem kétség.
 - Will alszik? - kérdeztem. Bólintott, de szemei könnyesek voltak ahogy felpillantott rám. Átültem mellé, és átkaroltam. Éreztetni akartam vele, bármi történjék is, én és a lányok mindig itt leszünk neki. "Minden rendben lesz" - suttogtam neki. Beszívta az egyik ajkát és összeszorította a szemét. A telefonom rezegni kezdett, gyorsan kikaptam a zsebemből és rá néztem a képernyőre. Idegen név villant fel. Heves szívveréssel vettem fel, és félre vonultam.
 - Szia kicsim-szólt bele a rekedtes hang.
- Miért nem kerestél eddig? - halkan mondtam. Nem válaszolt. Csendben volt, talán meg volt kötve a keze.
 - Sajnálom - nyögte ki. Most én nem válaszoltam. Nem igazán akartam én kezdeményezni egy olyan beszélgetést, ahol én vagyok az egyetlen fél aki várta, hogy felhívják vagy csak beszélhessen a másikkal.
 - Hidd el, minden percben hívni akartalak, de nem tehettem - halkult el. Szóval tényleg meg volt kötve a keze. Perfect.
 - Mi történt amiről esetleg tudhatnék? - kérdeztem miközben orrnyergem nyomkodtam.
- Van egy meglepetésem - jött a válasz.
- Hol? - kérdeztem.
- Menj ki a ház elé. Követtem utasításait. Szó nélkül elindultam, és csak egy pillantást vetettem az előttem ülő Eleanorra. Reménykedő szemekkel nézett rám, de semmit nem tudok, legalábbis olyat nem amitől ő megkönnyebbülne. Mély levegőt vettem, majd újra neki indultam és másodpercek múlván már kint álltam az utcán. Üres volt. A szél fújt, a fák a széltől majdnem kidőlő állapotban voltak.
- Harry itt nincs semmi - reménykedtem, hogy még a vonalban van.
- Rossz helyen figyelsz akkor - a hangja már szinte mögöttem érzékelhető volt. Megfordultam, és ott állt előttem életnagyságban. El dobtam a telefonom, és könnyeim megindultak. Nem tudom igazán miért is sírtam, soha nem sirattam még ennyire egyszer sem amikor elment. Erősen szorítottam magamhoz, ahogyan ő is. Hiányzott, eszméletlenül hiányzott.
- Meglepetés - suttogta fülembe, majd ránéztem és szemei neki is könnyesek voltak. Puha csókot nyomtam gyönyörű piros ajkaira, ami a szél miatt volt ennyire jól észrevehető. Majd felnéztem rá, és csak zöld szemeit bámultam.
 - Szeretlek - formáltam ajkaimmal a szót, kimondani ugyanis nem tudtam.
- Szeretlek én is - nyomott újabb csókot ajkaimra. Lenéztem a földre, majd az összekulcsolt kezünkre, és arra, ahogyan Eleanor formája az ablakból, onnan is a függöny mögül néz minket. Tudtam, hogy sír.
- Louis? És Liam? - halkan kérdeztem. Harry lehajtotta a fejét, és összeszorította a szemét. Ugye nem?! Megráztam a kezét, majd rám nézett, de mintha csak a szomorúságot bírtam volna leolvasni.
- Harry - kérleltem.
- Kérdezd meg tőlük, mutatott a hátam mögé, és cserfes mosollyal nézte. Megfordultam és Liam meg Louis ott sétáltak Zaynnel és Niallel az oldalukon vidáman. Közéjük rohantam bármilyen idiótán is nézhettem ki, nekik ugrottam és szorosan magamhoz öleltem őket. Liam szoros ölelése után Louishoz bújtam. Annyira hiányzott az illata, és az hogy megölelhetem. És most itt van újra, láthatom tökéletes mosolyát, ahogyan rám néz, és tekintete mindent elárul érzelmeiről. A fiúk elsétáltak mellőlünk, míg mi csak dülöngéltünk a szoros ölelésben.
- Nagyon hiányoztál - mondtam neki.
- Te is nekem manó. Kisebb lettél amióta utoljára találkoztunk - nevetett a fülembe. Oké ez a mondata, mindent összetört bennem. Én kisebb? Esetleg ő nőtt. Elnevettem magam és megszakítottam az ölelést. Még a végén Harry félre érti. Louissal oda sétáltunk a többiekhez, majd Louis az ajtóban álló, piros szemű lányhoz rohant, aki történetesen Eleanor. Harry hátulról átkarolt, és puszit nyomott fejem búbjára. Figyeltük ahogyan Louis felkapja Eleanort és megpörgeti a levegőben, és ahogyan mindketten elsírják magukat. Édes Jó Istenem, annyira összeillenek, és én megkockáztattam ezt az egészet, ami miatt mái napig bűntudatom van. Eleanor zokogott, amiért megtudta, hogy a vőlegénye, és leendő férje, gyermekének az apja még életben van,és az egész balesetet néhány karcolással megúszta. Megúszta?! Ezért még beszélnem kell velük, de nem most nem teszem tönkre a pillanatot. Majd 10 perc múlva. Kis idő után besétáltunk a házba, és leültünk a kanapéra illetve a fotelba Niall és Liam foglalt helyet.Én Harryhez bújtam, mellkasának döntöttem a fejem, és mélyen lélegeztem be csodálatosan férfias illatát.
- Kértek inni? - kérdeztem meg halkan. A fiúk bólogattak, így gyorsan felálltam és kimentem a konyhába. Vettem elő 6 poharat, és sorba kiöntöttem a narancs dzsúszt. Az utolsó poharat töltöttem amikor Liam lépett be az ajtón.
 - Szia - mosolygott rám. Miután elfordult felőlem a hűtő felé vette az irányt. Hogy lehetséges, hogy elméletileg lezuhant egy repülővel és még él? Vagy hogy még csak egy karcolása sincsen? Félre értés ne essék, nagyon örülök, hogy itt van, vannak, de ezt azért tudnom kéne.
- Liam - szólítottam meg. Gyorsan fordult irányomban, még levegőt sem tudtam venni, hogy folytassam.
- Kérdezhetek? - kérdeztem meg, de tudom hogy igent mond. Megrántotta a vállát és fél mosolyt villantott.
- Szóval, mi történt? Mi volt igazából a baleset, vagy ez a repülős sztori? - gyorsan mondtam ki a szavakat. Liam arcáról lehervadt a mosoly, tudom, valamire készülnek, és titkolnak előlünk.
- Stacy...Mi.. - kezdett bele, de abba hagyta.
- Csak mond el - biztattam. Nem válaszolt. A földet nézte, én pedig ki fogom deríteni mi is történt akkor. Tudnom kell!

2013. október 15., kedd

2// Ez mind hiányzik...8.rész.

Sziasztok! Vége a blogszüneteltetésnek, megjöttem egy újabb résszel. A komment határt levittem 5-re mivel tudom hogy úgysem kommenteltek 7-et egy újabb részért.
Igyekeztem izgalmas részt hozni, erre inkább szomorú részt hoztam, és az utolsó bekezdés számomra az ami igazán ösztönzött arra, hogy miért is szeretem a fiúkat. Én ezt képzelem el róluk, érdekel az hogy mások a világ, és maguk közt.
JÓ OLVASÁST! :)

-Stacy Knight-
Teltek a napok. Az idő gyorsabb volt, mint hogy feleszméljek. Most csak ülök az ágyamon, és halomnyi zsebkendő vesz körül. A szemeim dagadtak, és lassan már a semmi nem fog segíteni rajtam. Harry elment. Talán ez így jobb lesz mindkettőnknek. Talán nekem jobban. Jobb ha nem lát így, hót betegen fekszek ezen a nyamvadt ágyon, amin pár nappal ezelőtt még együtt feküdtünk egymásba gabalyodva. Azt hiszem ez a Londoni időjárás még nincs teljesen rendben az én immunrendszeremmel, eddig még nem betegedtem le így. Harry egyébként most elutazott négy rövidke napra Amerikába. Ah de jól megy neki nem? Ha kedve támad csak repül, és akkor jön haza amikor akar, leszámítva, hogy most valamiféle munkája akadt, és a többi fiú is követte. Eleanor ma átjön Williammel, ezért kimásztam az ágyból, és egy laza, itthoni öltözetet vettem fel, amit a melegítő nadrágot és egy bő pólót takar. Megmosakodtam, és elindultam egy szendvicset készíteni. Leültem az asztalhoz, és majszolni kezdtem két perce készült szendvicsemet.
Csengettek. Felpattantam az asztaltól, és az ajtóhoz csoszogtam. Lassan dugtam a kulcsot a helyére, majd elfordítottam és kattanás után már nyitva is volt az ajtó. Eleanor állt ott a kis újdonsült családtagjával. 
-Jó reggelt-nyomott egy puszit arcomra, majd beljebb sétált.
-Hogy vagytok?-ültünk le a kanapéra.
-Fáradt vagyok. Will  egész este fent volt. Louis sincs velem, most ez így nagyon rossz-fogta a fejét.
Elmosolyodtam, mindenki tudta hogy ez milyen nehéz lesz így. El is jól tudta.
William nagyon mozgékony kisfiú, ezt biztosan Louistól örökölte.  Kezemben tartottam a picit, amíg Eleanor elment telefonálni. William édesen mosolyog arc grimaszolásaimon, amit persze az ő jó kedv megtartásához csinálok. Pár perc múlva Eleanor még mindig a konyhában van, és a kicsi William meg kezd nagyokat ásítani. Fáradt. Állapítom meg, miközben kezdem elaltatni.
Már 1 óra van. Eleanor egy félórája ment el telefonálni, kezdek félni. Louisnak biztos nincs ennyi szabadideje, ha mégis engem miért nem hívott Harry? Lefektettem fent a vendégszobában kialakított kiságyba, amit direkt az ilyen esetekre csináltunk Harryvel, ha netán El vagy Louis itt tanyázna nálunk a kicsivel. Halkan sétáltam le a lépcsőn, majd indultam a konyha irányába. Benyitottam, és csak a hűtőt láttam meg a nyitott ablakot, amin áramlik befelé a hideg szél,illetve hallottam ahogyan Eleanor halkan szipog. Eleanor ott ült az asztal egy sarkában, és könnyeit hullatta. Oda sétáltam mellé, és leguggoltam elé. Megfogtam a kezeit, és szólásra bírtam.
-Eleanor mi történt? Ki hívott?-kérdezgettem.
Válasz nem jött egy jó néhány másodpercig. Szemeit összeszorította és még jobban csorogtak könnyei.
-El-ráztam meg a kezeit óvatosan.
-Lezuhant a repülő-motyogta.
Nem érttem. Mégis milyen repülő?
-Repülő? Milyen repülő?-homlokom ráncolva figyeltem ahogyan arc vonásai megkeményülnek, kezeimet megszorította.
-Lezuhant érted, lezuhant-vette ki kezeit a szorításomból, és arcába temette.
-De mégis melyik repülő? Ki volt rajta?-vettem el kezeit az arcától és rám nézett.
Nem válaszolt, de azt hiszem sejtettem. Úristen ne.
-Ugye nem?!-könnyesedett be a szemem, de még csak sejtéseim voltak a dologról.
Eleanor óvatosan bólogatott, és az én könnyeim is ömleni kezdtek. Nem hiszem el, mintha csak álmodnék, valaki csípjen meg. Miért? Miért történt?
-Eleanor ki hívott?-emeltem fel egy cseppet a hangom.
Nem válaszolt. Valószínűsítem a sírástól keletkezett gombóc okozta hogy még beszélni sem tud.
-Eleanor ki hívott?-szorítottam erősen a kezét, és hangosan beszéltem.
A gombóc nekem is kezdte elnyomni a hangom, de tudnom kell. Mégis honnan tudja, poénkodik-e, meg ezeket.
-Most hívott fel Harry. Louis és Liam rossz repülőre szálltak fel, és lezuhant. Istenem miért nem tudtak egyszer együtt maradni?-már szinte kiabált.
-Harry hívott?-kérdeztem vissza.
Oké tisztázzuk. Harrnek, Niallnek illetve Zaynnek semmi baja, oké. De akkor most Liam és Louis? Nem, nem az kizárt. És mi van ha mégis?
Felugrottam guggoló helyzetemből, és a telefonomért rohantam. 10 nem fogadott hívás. Basszus lenémítva hagytam. Feloldottam, és 8 Harry illetve másik kettő Zayn. Azonnal felhívtam Zaynt, mivel ő volt az első a nem fogadott hívások naplójában.
-Stacy miért nem vetted fel a büdös telefonod?-hangja sebezhetően hangzott.
-Zayn, mi történt?-kérdeztem halkan.
-Louis és Liam eltévedtek, és amikor bemondták a Londoni járatot másik kabinhoz mentek ami másfele vitte volna őket. 1 órája hívott Louis, hogy nem tudják hol vannak, és hogy segítsünk nekik. Majd fél órával ezelőtt mutatták a repülőtér TV híradójában hogy az egyik járat lezuhant, és feltételezik, hogy Liam meg Louis arra a gépre szálltak fel.-küszködött a levegő vétellel.
Nem hittem el. Nem igaz, mindig benne van Louis valami idiótaságba, de hogy Liam. Bekapcsoltam a TV-t, és a híreket kezdtem el nézni. Zayn még a vonalban volt, reméltem hogy még tartja. Eleanor lassan kijött a konyhából és leült mellém a kanapéra. Ketten néztük a híradót. És tényleg benne volt ahogyan egy repülőgép Dánia határánál lezuhant.
-Próbáltam hívni Louist, de ki van kapcsolva-motyogta El.
-Liam is-hallottam a telefon mögül Zayn hangját.
-Stacyvel beszélsz?-hallottam messzebbről Harry rekedtes hangját.-Stacy-vette el Zayntől a telefont, és füléhez szorította azt.
-Harry-bökte ki a nevét, nagyon most nem tudnék mit mondani.
-Halálra aggódtam magam miattad, miért nem vetted fel? Eleanornak meg mond meg, hogy nem lesz semi baj, minden jól fog alakulni-higgadtan beszélt, de néha megcsuklott a hangja.-Most le kell tennünk, Paul jön vissza a recepciós pulttól reméljük jó hírekkel szolgál. Szeretlek-mondta halkan majd kinyomta.
Esélyt nem adott arra, hogy mondjak valamit, vagy viszonozzam a szerelem kinyilvánítását.  Eleanor halkan zokogott, én pedig kezét fogtam próbáltam vigasztalni.
-Minden rendben lesz-könnyeim nekem is hullottak.
-És mi lesz ha nem? Kivel nevelem fel William-et?-kiabált.-Ki lesz aki mellettem áll mindig? Ki lesz majd velem? Ki lesz a helyettesítője a bandában?-állva kiabált és magyarázott.
-Nincs igazad Eleanor. Danielle ugyanezt éli át, de lehet neki meg sem mondták még.-higgadtan válaszoltam.
-Danielle-suttogta majd a földre esett.
Azonnal fölálltam, hogy segítsek neki felülni, de szemei csukva voltak.  Nem értem ezt az egészet. Miért mindig mi vagy a barátainkkal történik valami? Louis nekem kicsivel több mint barát. Eleanor arcát ütögettem, hátha feleszmél, de semmi. Óvatosan a kanapéra helyeztem, és felhívtam Perrie-t.
-Pez azonnal gyere hozzám. Eleanor elájult, mentőt nem akarok hívni, tudom miért ájult el. MOST AZONNAL-ziháltam és küszködtem a szavak helyes kimondásában.
-Otthon vagy?-kérdezett vissza idegesen.
-Siess-csuklott el a hangom.
Vizes rongyért rohantam, amit El homlokára tettem, és vártam míg Perrie megérkezik.
Csöngettek. Felálltam El mellől és lassan mentem kinyitni az ajtót. Reméltem, hogy Perrie, de alig pár perce hogy letettem a telefont. Kinyitottam az ajtót, és Danielle állt kisírt szemekkel a ajtóban. Tudja. Tudja mi történt.
-Stacy-borult a nyakamba és zokogott.
Erősen átöleltem, majd Eleanor mellé mentünk. El felébredt idő közben, valamilyen szinte megnyugodtam.
-Miért történt ez?-nézett rám kisírt piros szemeivel Dani.
Megrántottam a vállam és félre húztam a szám.

***
Ajánlott zene: Lua Eterna
2013.01.29.
3 nap telt el. A fiúk nem jelentkeznek. A twitter tele van a fiúk neveivel, és trendekkel melyben kérik vissza őket. Nem reagálnak. 1 hete nincs frisselve a profiljuk. Telefonjuk kikapcsolva, vagy csontig merülve. Miért nem reagálnak? Eleanor és Danielle nálam töltik azóta a napjaikat. Mindketten sírnak, és egymást húzzák.
Perrie lemondta a február 5-ére tervezett nagy koncert, és ő is ott van nálam mindennap. Mindig magamnál tartom a telefonom, remélem, hogy egyszer majd megcsörren és mondanak valamit. De semmi. Perrie most éppen ebédet csinál, amíg én takarítok. Eleanor búsan fogja a kezében Williamet, aki megállapításaim szerint mindent érez. Félek. Nem aludtam. Félek mi fog történni. Se Liam se Louis nem halhat meg. Érzem, hogy élnek. Ha rajta ültek a repülőgépen, akkor is tudom, hogy élnek. Csak egy visszajelzés kéne, hogy ne féljek tovább. De senki nem ad semmilyen visszajelzést. Hiányoznak. Hiányzik ahogyan Niall amikor átjön felfalja a hűtőt, és boci szemekkel vizslat miután igyekszem leszidni miatta. Hiányzik ahogyan Zaynt sosem lehet elrángatni a tükör elől ha menni készülünk valahová. Hiányzik, hogy Liam mindig megmondja a tutit, ő mindig tudja a megoldást. Hiányzik ahogyan Louis megölel, és próbál a testvéreként kezelni, ahogyan megnevetett, és ahogyan foglalkozik a kisfiával. Csodálatos apa. Hiányzik ahogy Harry este átölel, és fülembe búgja hogy: Szeretlek, ahogyan átkarol, ahogyan érezteti velem, hogy nem kell félnem, mert mindig velem van, ahogy esti csókot ad lefekvés előtt, amitől mindig pillangók repkednek a gyomromban. Ez mind hiányzik, mert ez az 5 fiú mindenben tehetséges. Tehetséges a zenélésben, abban ahogyan bánnak a rajongóikkal, ahogyan mindig életvidámak, ahogyan átélnek egy koncertet, amilyenek a magánéletben. Ők 5-en megteremtették azt, amit rengeteg együttes nem tudott volna véghez vinni. Meghódították a világot, és mind végig normálisak maradtak. Mert ezt csak azok tudják megállapítani akik velük töltik a napjaikat, tudjuk milyenek, és egyikőjüket sem a pénz vagy a hírnév hajtja. Ők öten mindenkit önzetlenül szeretnek, nem érdeklik őket, hogy utálók vagy sem. Ők mindenkiben csak a szépet és a jót látják, azt amitől embernek lehet nevezni az embert. Nem külső alapján ítélnek, ők mindenkit elfogadnak. A hangjukkal csábítanak, és felvidítanak ha szomorú vagy. Rengeteg lány életét mentették már meg, ami folytán a világ hálás nekik. És most egy repülő baleset akár mindent megváltoztathat. Talán nem lesz többé One Direction, de én még hiszek bennük. Tudom, hogy lesz, örökké lesz. Mert Liam és Louis bármi is történt velük, nem adják se perc alatt oda azt amiért ők megszülettek.  Élnek, ebben ezer százalékos vagyok. Most csak csendben ülök az ablak mellett, szakad az eső, dörög és villámlik, közben felidézem a fiúkat amikor esős időben bolondoztak. Ahogyan Louis vitte Harryt a hátán, és ahogy próbálták Liamet zavarni olvasás közben, ahogyan Niall egy adag hamburgerrel próbálta nézni a Spongyabobot, de Harry és Louis zavarták, ahogy Zayn aludni próbált, de Louis hozzádörgölőzött. Ezek a pillanatok azok amiktől tudnom, hogy ők mind nem azok akiket a rajongók egy premieren látlak. Ők mind szeretik egymást, és mindig készen állnak egy idiótaság végre hajtásához. Ők mind készen állnak egy új dal elénekléséhez, amit aztán a színpadon szívből énekelnek. 
Csend van. Eleanor olvas, William alszik, Danielle a telefonján nézi a közös képeket, amiket Liammel csinált, Perrie pedig a twitteren bóklászik, hátha megtud valamit. És én aki csak ül az ablakpárkányon, és nézi ahogyan az eső szakad, ahogyan remélem hogy megcsörren a telefonom, és ahogy várom, hogy ezt az 5 fiút újra láthassam, és átölelhessem. Mert ez mind hiányzik.

2013. október 5., szombat

FIGYELEM!

Rengeteget agyaltam ezen, és arra jutottam, hogy a blogot HATÁROZATLAN IDEIG SZÜNETELTETEM!
Okai: -Hihetetlen, de nincs ihletem, unalmas rész meg már annyi volt, nem akarok többet.
           -Alig komiznak. Mint minden blogernak, nekem is szükségem van a visszajelzésre, hogy tudjam, min kéne javítanom egy új részben! Magamnak is írok, de legfőképpen nektek, és 7 komment 77-78 feliratkozó mellett nagyon kevés.
           -Rengeteget kell tanulnom! Nem hittem, hogy ilyen nehéz a gimnázium!
           -Hétvégén mostanában inkább alszok, mint hogy blogoljak. 
           - Utolsó és egyen az egyik legfontosabb ok: OTT A MÁSIK BLOGOM, a Blurred Lines, aminek az első rész feltétele után 23feliratkozója lett, és mivel nem lesz két évadja annak a blognak, és mivel rövidre tervezem, azzal fogok most egy kisebb ideig foglalkozni!!

BOCSÁNATOT KÉREK MINDEN EGYES OLVASÓMTÓL, de meg kell értenetek, nekem is vannak elfoglaltságaim, és ezt a blogot már nem igazán szeretném folytatni, de amit elkezdtem, azt be is fejezem! Meggondolatlan voltam a  második évaddal kapcsolatban!

VISZONT!
Ebben a blogban MÉG várható a későbbiekben bonyodalom, kusza szálak, baleset, amit kórház követ, szakítás,félrelépés és más egyéb izgalmas dolog. Hogy 1 vagy 2 hét múlva már fent lesz-e a következő rész, és azzal vége a blogszünetnek nem garantálom, de ahog ezt a kis szöveget írom, kezd összeállni mi is legyen a következő részben.
AMIT TŐLETEK KÉRNÉK AZ KIZÁRÓLAG ANNYi, hogy maradjatok a blogon!
Olvassátok a másik blogom, a fent említett 'Blurred Lines' ami Harry és Zayn fanfiction illetve 5SOS. Eddigi kritikák szerint az a legéretebb blogom. Szerintetek?

Kíváncsiság képpen, a jövőre nézve, EZZEL a bloggal kapcsolatban néhány megkérdőjelezett kérdések:
-Harry és Stacy együtt marad?
-Vajon kiderül Louis félrelépése?
-Mi lesz Louis és Stacy kapcsolatával az esküvő után?
-Ki fog félre lépni a turné alatt?
-Kivel történik baleset, ami akár halállal is végződhet?
Többit majd a részekből:)

Imád és puszil mindenkit: Allison R.

2013. szeptember 28., szombat

2//Csak egy rossz álom...7.rész

-Harry Styles-

Lassan, hogy 1 hét eltelt amióta Louis apuka lett. Ezerrel hajtanak már az esküvő elő készületére, Stacy ruhát vásárol Eleanorral és Daniellel, és ha minden igaz, még Olív is velük van. A srácokkal mi Louisnak nézünk valami elegáns szmokingot, de nem igazán akar ilyet felvenni, sőt szerinte egy farmerban bőven elég lenne az esküvő, nem kéne ennyi kiadást egy ruhára.  Én pedig úgy tartom, hogy teljesen megéri, életük nagy napja. Férfiből vagyok, de mindent megfogok tenni azért, hogy Stacynek majd a mi napunk lehessen a legjobb napja. Kicsit előre gondolkozok mostanában. A stúdiózást most egy kicsit hanyagoltuk, de én már holnap Zaynnel újra elkezdem.  Louis imád apa lenni, de elmondásai szerint utál hajnali 3-kor felkelni és megetetni. Az öreg Louis..Istenem még csak most mentünk az x-faktorba, de ő már apa.  Szinte minden este átmegyek Louisékhoz, így megnézem a kis csepséget, és haza hozom kedvesem, aki szinte az egész napját ott tölti, ahelyett, hogy velem lenne. 

Kivételes nap volt, hogy Stacy itthon volt. Csendben üldögéltünk a nappaliban, és ujjaival játszottam, miközben ő behunyta szemeit, és elvezte ahogyan kezeim között fekhet. Annyira gyönyörű ahogyan csendben szuszog, és néha halkan felkuncog. Rossz érzés, hogy szinte soha nem tudom mire gondol. Mi járhat a fejében, és ez egy kicsit zavar. Szeretném tudni, hogy mikor mire gondol. Talán így jobban megérteném, de esélyt sem ad arra, hogy megértsem, és szerintem élvezi.
-Stacy-mosolyogtam, mire óvatosan kinyitotta szemeit és rám nézett.-Szeretlek.
-Én is szeretlek Harry-felemelkedett és puha csókot nyomott ajkaimra.
Mellém ült, és újra bütykeimmel kezdett el foglalkozni. Végig simított rajta, érzékeny volt még a bőröm.
-Harry mit csináltál vele? Nem hiszem el, hogy lehorzsoltad. -nézett rám.
-Nem kell elhinni-húztam fel egyik szemöldököm.
-Tudod, nem akarom, hogy bajod essen, és ezért kérdezgetlek folyamatosan, de ha nem mondasz igazat, tuti hogy nem leszünk jóban.
-De igazat mondok-emeltem fel a hangom.
-És most miért is emelted fel a hangod?-vette ki kezemből a kezét és arrébb ült.
-Mert baromságokat mondasz. Mégis mit csináltam volna? Megvertem egy seggfejt, aki mondjuk rád hajtott?-a lehető legrosszabb példával hozakodtam elő.
-Ugye nem verted meg Jamest?-nézett rám rémültem.
Megráztam a fejem. De, megvertem. Kell vajon erről tudnia? Nem hinném.
-Ugye nem azért mentél el a múltkor itthonról mert be kellett vásárolni. Követtél igaz?-kérdezgetett és szeme enyhén bekönnyesedett.
-Stacy miért nem mondtad el, hogy azzal az idiótával találkozol? Legalább egy szaros cetlit hagytál volna nekem. Halálra aggódtam magam miattad-felálltam, és fel-alá járkáltam a nappaliban.
-Miért verted meg? Mi jogon?-szorította össze a szemeit, és hangja elcsuklott.
-Mert amikor te elmentél tőle..Sírtál, megbántott. Aztán..-a falnak dőltem.
Egyik könyököm a falnak helyeztem, és ráhajtottam a fejem. Egy apró kezet éreztem a vállamon, majd mire oda néztem,  Stacy rémült tekintetével találkoztam.
-Aztán oda mentem hozzá, hogy beszéljek vele. Majd szapulni kezdett..És cselekedtem. Megbántam, de mindent miattad tettem-leültem a földre, majd Stacy is mellém ült. 
-Nem hibáztathatsz-suttogta.
-Én nem is. Csak túlságosan fontos vagy nekem, és a féltékenység elfogott. Ahogy belegondolok, hogy ezzel a fa..azzal a sráccal voltál Magyarországon együtt, és hogy ki tudja mi történt köztetek, meg az hogy reggel nem voltál mellettem. Egyszerre féltékeny voltam és a félelem átjárta a testem. Nem gondolkoztam, de amikor meghallottam az ajtó csapódást, gyorsan felöltöztem és követni kezdtelek. Én nem tudom miért-egy könnycsepp gördült le az arcomon.
-Harry bízhatsz bennem-ölelte át a karom.
-Bízok-egy puszit adtam homlokára.
Egy ideig még így ültünk, és azt hiszem most véglegesen elmondtam neki mindent. Minden titkomról tud, nem kell most már előtte titkolóznom. Örülök, hogy nem annyira borult ki, amiért elmondtam hogy követtem. Én biztos kiborultam volna. Ehelyett végig mellettem volt, és talán teljesen lesokkoltam, mégis itt van velem, és üvöltözés helyett megoldottuk egy őszinte beszélgetéssel. 
Csöngetésre kaptam fel a fejem. Stacy elengedte a karom, én pedig feltápászkodtam a kemény padlóról. Csendben sétáltam el az ajtóig, majd mikor kinyitottam váratlan emberek álltak velem szemben. Hogy őszinte legyek csak egy embert ismerek közülük; Rosie. 
-Mit keresel itt?-kérdeztem.
-Emlékszel amit alá írtál szerződést? Na jöttünk megcsinálni a képeket-avatott be ezer wattos mosollyal a kíséretében.
-Mégis milyen szerződés?-ráncoltam össze a szemöldökömet.
-Tudod, akt fotózás. 
Hogy mi? Ilyet én soha nem írtam alá, ebben ezer százalékosan biztos vagyok.
-Én nem írtam alá semmit-ráztam a fejem.
Nem kellet nagyon sokat várni a bizonyíték felmutatásával, Rosie a kabátja egyik zsebéből elővett egy papírt amin tényleg az én aláírásom van, és nem az a tipikus autogram aláírás, ez a hivatalos aláírásom.
-Ezt hogy?-téptem ki a kezéből a papírt és olvasni kezdtem. 
Az idegesítő csaj arrébb lökött, és a stábbal együtt elindultak befelé a házamba. Én döbbentem álltam az ajtóban, és Stacy jött mellém.
-Ezek meg kik?-suttogta miközben az embereket figyelte akik lassan berendezkednek.
Oda nyújtottam a papírt elé, én meg azt sem tudtam mit csináljak. Tiszta volt a tudatom, nem rúgtam be, akkor mégis mikor írtam alá? Tuti átverés. 
-Harry ez meg mégis mi?-ideges volt.
-Esküszöm, hogy én nem írtam alá semmit. De jobb lesz ha most innen lelépünk. Menjünk el Lucas-hoz, ő majd segít-fogtam meg a kezét, és a kocsi kulcsot meg lekaptam a tartóról. Becsaptam magam mögött az ajtót, és a szerződéssel együtt leléptem. Nem igaz, mindig elbaszok valamit, amikor minden rendben van, jön egy újabb baj. Istenem.
Gyorsan vezettem, persze a piroson nem mentem át. Néhány másodpercen belül már Lucas házánál voltam, aki egy régi jó barátom, és most ha minden igaz ügyvéd. Ő megtudja ezt oldani. Remélem. Stacy sms-t küldött a telefonomról a menedzserünknek remélve, nem fog kirúgni a bandából. Hah, minimum megérdemelném ezek után. Leparkoltunk, és azonnal berohantunk a házba. Kopogtam ahogy csak tudtam az ajtón, és amikor kinyílt, idegesen köszöntöttem rég nem látott haveromat.
-Lucas segítened kell-mondtam neki.
-Gyertek be-invitált be minket kedves kis házába.
Leültünk az egyik kanapéra, majd összeszedtem gondolataimat és beszélni kezdtem.
-Ugye ügyvéd vagy?-kérdezte Stacy halkan.
Aprót bólintott, ó igen, nekem egy ügyvédre van szükségem.
-Akkor te nyilván tudsz minden szerződés alól egy kis kaput. Nem igaz?-kérdeztem.
-Igen, de attól függ mégis milyen súlya van a szerződésnek. A te esetben nem hinném hogy nagy.-magyarázta.
-Ó hidd el, nagy bajban van-vágta rá Stacy.
Rá néztem mire ő felhúzta a szemöldökét. És megint igaza van.
-Egy szerződést, elméletileg  alá írtam, ami kimondja hogy akt fotózáson kell részt vennem. De én ilyet nem írtam alá soha-ráztam a fejem.
Lucas hangosan nevetni kezdett, ahhoz képest hogy ügyvéd, és hogy komolynak kéne lennie, elég viccesen hahotázik, míg én majd elsüllyedek szégyenemben.
-Akkor mond miért is jöttél ide?  Ez a sztori vicces volt-próbált megszólalni az előttem ülő férfi.
-Most mondtam el-mondtam.
-Ó szóval ez komoly?-komolyodott meg.
Bólogattam, és láttam ahogy a mellettem ülő lány is majdnem elröhögi magát. AA, csak én nem tudok ezen röhögni.
-Lássuk, nálad van ez a szerződés?-kérdezett.
Kivettem a papírt a zsebemből és elé raktam. Néhány másodpercig olvasgatta, aztán nézegette majd kerek 5 perc után megszólalt.
-Ez nehezebb lesz mint gondoltam-vakargatta a fejét.
Stacyvel egymásra néztünk, és rémült tekintet vágtam.
-Ez a fotózás ma van. Már nagyba szét pakolták a házam. Gyorsan oldjuk meg!-kérleltem.
-Részt kell venned, vagy szólj valakinek. Ma biztos nem fog menni, rengeteg dolgot át kell még néznem.
-Mi lenne ha most felhívnád Tom-ot és rögtön oda menne, és nem ide jönne. Ő a menedzser csak eltudná intézni nem?-kérdezte Stacy.
Talán igaza van. Gyorsan elővettem a telefonom, és Tom nevét kerestem ki belőle. Amint megláttam a nevét, tárcsázni kezdtem.
-Tom hozzám menj, ne ide amit mondtam. Mindjárt én is haza indulok, és akkor majd tudunk beszélni. Rendezzük el ezt az ügyet gyorsan.-hadartam.
Tom lerendezte egy "oké"-val és már le is tette a telefont. Valószínűsítem ki fog rúgni a bandából, de megérdemlem, és esetleg még Stacyt is elveszthetem, habár nem igazán tűnik úgy hogy menni akarna. Megbeszéltük Lucas-sal, hogy s mint fogjuk elintézni, majd kimentünk az ajtón, és haza száguldottunk. Tom idegesen állt az ajtómban, majd felrobbant, én meg egyre idegesebben figyeltem a kocsiból, ahogy egyre közelebb kerültünk a házhoz. Leparkoltam, majd kiugrottunk a kocsiból és Tomhoz sétáltunk.
-Harry cseszettül mérges vagyok rád, és ennek hatalmas következményei is lesznek! Mit képzelsz magadról? Attól mert híres vagy nem tehetsz meg mindent-vágta a fejemhez és ordibált velem. Stací csak nevetett rajtam. Mégis miért? Miért vagyok vicces? Lassan kezdett a kép összeállni, és hirtelen találkoztam a földdel.
-Jesszusom-pattantam  fel hirtelen az ágyról.
-Mi van?-tápászkodott fel Stacy mellőlem és álmos hangon szólt hozzám.
-Csak rosszat álmodtam-fejemet dörzsöltem.
-Hajnali 3 óra van. Feküdj vissza-dőlt vissza a párnájára.
-Nem tudok ilyen álom után aludni-mondtam és a mosdó irányába indultam.
Ahogy beértem, rögtön a mosdókagylónak dőltem. Soha nem álmodtam még ilyet. Egy törölköző segítségével letöröltem az arcom amin izzadság cseppek voltak felfedezhetőek. A fejem majd szét hasad, ó istenem ennyire soha nem hatott még megy egy álom se. Magam bámultam a tükörben, amikor a háttérben Stacyt fedeztem fel, aki az ajtó félfának dőlve álmosan figyelt.
-Jól vagy?-merészkedett közelebb.
Megráztam a fejem és felé fordultam.
-Mit álmodtál?-kérdezte halkan, és megfogta a bicepszem.
-Hát..Elsőnek is feltételezted, hogy azért sebesek e bütykeim mert agyon vertem Jamest, majd ezután jött Rosie aki egy akt fotózásos szerződéssel járult elém-egy tincset söpörtem ki az arcából miközben be avattam szörnyű álmomban.
Elmosolyodott.
-De ez megtörtént-mondta halkan.
-Mi?-egy oktávval feljebb ugrott a hangom.
-Csak viccelek-bökött a mellkasomra.
-Istenem ilyennel ne szívass-nevettem és magamhoz szorítottam.
-Gyere menjünk vissza aludni,hosszú napod lesz-mondta.
Összekulcsolta a kezeinket és az ágy mellé vezetett. Befeküdtünk az ágyba, és átkaroltam. Pár perc alatt újra elkapott az aludhatnék.

2013. szeptember 16., hétfő

2//6.rész.

Hii Babes!!xx 
Meghoztam a következő részt. Továbbra is 7 komment és új rész.
ILLETVE. A második évad, 6. része lett ennek a blognak a 100. BEJEGYZÉSE, és így két dolog miatt is ünnepelhetünk. Az egyik ez, a  másikat majd ebből a részből leszűröd.
Oké nincs több rizsa, csak több olvasás:)

Másodperceken belül Eleanor mellett találtam magam. Egyik kezét átdobtam a fejem felett, és segítettem neki talpra állni. Alig bírt menni, mondván, hogy nagyon görcsöl, és fáj neki. Harry nem bírta nézni, ahogyan szenvedtetve sétálok ki Eleanorral, így felemelte, és kivitte a kezében a kocsiba. Beültette hátra, majd mi is beszálltunk és azonnal a kórházba indultunk. Louis hogy hogy nincs itthon? És miért nem őt hívta elsőnek? Ó ez érdekes. 5 percbe tellett mire a kórházhoz értünk, én felszaladtam a 4. emeletre, amíg Harry elhozza Elt. Szóltam Eleanor orvosának, így a segítségünkre sietett. Azonnal hordaágyat hoztak, amire lefektették, a vajúdó lányt. Végig fogta a kezem, és elkísértem a szülő szobára, ahol megvizsgálja a doki. Harry kint maradt, reméltem, hogy értesíti Louist, és El szüleit. 
-Stacy-mondta a nevem két fájás közt.
-Nyugi itt vagyok, nincs semmi baj-szorítottam meg a kezét, és gyorsan sétáltam az ágy mellett. 
Beértünk a szülőszobába, és az orvos azonnal, El lábai közt vizsgálódott. Eleanor arcáról a rémület sugárzott, míg az enyémről a teljes lesokkoltság. Még van 1 hónap a szülésig, mi történik? Hol engem-hol az orvos tekintetét próbálta eltalálni Eleanor, de egyedül én néztem őt. Kis idő elteltével az orvos felállt, és komoly tekintettel ránk meredt.
-Na?-siettettem.
-Eleanor, már 5 centire ki vagy tágulva, úgyhogy nem sokára világra jön a baba. Kitartást, egy negyed óra múlva vissza jövök, de bármi baj van, nyomja meg a feje fölött lévő piros gombot.-mosolygott miközben iratait felvette a kis szekrényről.
Eleanor rám nézett és halvány mosoly jelent meg az arcán. Én elmosolyodtam, de teljes KÁÓ-ban voltam még az előbb hallottak alapján. Néhány könnycseppet mertem fellelni El arcán, miközben boldogság és kétségbe esettség jellemezte arcát. Harry is bejött néhány perc múlva.
-Szóltam Louisnak, és a szüleidnek. Illetve Louis szülei már úton vannak-avatott be minket.-Mit mondott az orvos?-érdeklődött.
-Nem sokára egy apa lesz a bandában-reménykedtem, hogy ebből érteni fogja.
-Mi?-értetlenkedett.
-El már kivan tágulva 5 centire-mosolyogtam.
-Mi van?-vágott értetlen arc kifejezést.
-Ajj, Eleanor mindjárt szül-vágtam a fejemhez, mire Eleanor halkan felnevetett, majd a görcs hatására össze rándult.
Harry megdöbbent, majd mire eljutott az eszéig, csak mosolygott, és egy puszit nyomott Eleanor arcára. Mellém állt, és megfogta a kezem. Az ágy alól kihúztam az egyik kis széket, és helyet foglaltam azon, Harry pedig az ablak melletti kanapén foglalta el helyét. Eleanor kezét nem engedtem el, még én is tudtam mikor vannak fájásai. Olyankor mindig megszorította a kezemet. Folyamatosan csak gyorsult az ütem, szinte mindegyik 2. percben a kezem megszorításán kaptam magam. Ennyire fájdalmas a vajúdás?
-Cseszettül fáj-suttogta két össze húzódás közt Eleanor.
Elmosolyodtam, még ilyenkor is mosolyog. Hirtelen kicsapódott az ajtó, és Louis kétségbeesett arc kifejezését, mertem felfedezni. Arrébb lökött egy kicsit, amitől elengedtem Eleanor kezét, de Louis átvette, és ő szorította tovább. Helyet foglaltam Harry mellett, és a két embert vizslattam magam előtt.


-Louis Tomlinson-

-Oké Louis, szép volt-szólt be a műanyag fal mögül Tom.
Elmosolyodtam, és ittam egy korty vizet. Teljesen kiszáradt a torkom, ettől a sok énekléstől. 
-Akarsz 5 percet pihenni, vagy folytassuk?-jött egy újabb hang, ezúttal Mark irányából.
-Egy 2 perces szünet bőven elég-vágtam rá, és leültem a székre. 
Telefonom kezdtem babrálni, felnéztem twitterre, és egy újabb állapotot osztottam meg; "Studio Time babe". Ittam még egy kis vizet, aztán vissza néztem a telefonomra, és Harold nevét láttam a kijelzőn. Boldogan nyomtam meg a válasz gombot, majd fülemhez emeltem a telefont, miközben egyik lábamat a térdemre helyeztem, és hátra dőltem a kényelmes kanapén.
-Mizu Harold?-poénkodtam egy kicsit vele.
-Azt hiszem be kell jönnöd a kórházba-kapkodta a levegőt.
-Miért mi van?-nevettem, azt hittem viccel.
-Eleanor. Azt hiszem szülni fog-és folytatta. 
Harry vicces kedvében van. 
-Harry ne viccelj ilyennel. Ha jól tudom, Eleanor csak 1 hónap múlva szül, azt hiszed ezt beveszem?-tettem fel a kérdést.
-Nem viccelek. Felhívta Stacyt, hogy rohadtul fáj a hasa, és hogy azt hiszi elfolyt a magzat vize. De ha nekem nem hiszel, akkor oda adom Elnek szívesen a telefont, habár őt most bevitték a szülészetre-hadart.
-Bazd meg. Hol vagytok?-ugrottam fel, és viccesről komolyra váltottam.
-A kórházban, idióta. Na gyere már, basszus még hívnom kell a szüleit is-gyorsan beszélt majd rám vágta a telefont.
Te jó Isten. Akkor én nem sokára apa leszek? Eszement módján rontottam ki a stúdióból, és hallottam ahogy Tom és Mark utánam kiabál. Nem érdekelt. Elrohantam Niall mellett. Nagy lendületem lehetett, még a két kávét is kivertem a kezéből, mire persze ő is rám kiabált. Kiszaladtam a kocsimhoz, és azonnal a gázra tapostam. Istenem, tudtam, hogy nem ma kéne stúdióznom. Még jó, hogy a kórház innen egy köpésre van, ha nem kapod el a pirost. A jelzőlámpa még zölden világított, de mire én következtem volna pirosra váltott, így kénytelen voltam megállni. Ez egy vészhelyzet, de a KRESZ-t azért betartjuk. Idegesen ütögettem ujjaimmal a kormányt, miközben a lámpákat néztem, és mondogattam, hogy "gyerünk". Bevált. Két perc múlva már újra a gázt nyomtam, és ahogy beértem a kórházba, a szív dobogásom felgyorsult. Leparkoltam valamiféle magán parkolóba, nem érdekelt ki szokott ide parkolni. Berohantam az ajtókon, fel a 4. emeletre, és Eleanor orvosát kerestem, aki éppen velem szembe jött.
-Ó, hát itt az apuka is-veregette meg a hátam egy hatalmas mosollyal.
-Mi van? Elkéstem?-kérdeztem idegesen.
-Nem, még nem. Nem sokára vissza nézek Elhez, addig viszont segíts neki amiben csak tudsz, mert ez fájdalmas menet lesz neki-mondta és a folyosó végébe mutatott, gondoltam ott van.
Erőltettem egy kösszt, majd újra rohantam, és kirántottam az ajtót. Félre löktem a lendületemmel Stacyt, amiért majd később bocsánatot kérek, de most fontosabb Eleanor. Kezét szorítottam, és ajkaimmal próbáltam egy " Itt vagyok"-ot formázni, ha már hang nem jött ki a számon.
-Az eltévedt, poénos kedvemben vagyok Tomlinson megérkezett-csapta össze két kezét Harry.
-Bocs, azt hittem poénkodsz-nevettem el magam, és Eleanor kezét szorongattam, akinek halvány lila gőze nincs arról, hogy mi is történik. 

***


-Harry Styles-

Kiküldtek minket. Eleanor már javában szül, és aki bent van a szülőszobán az kizárólag Louis, a szülei, és Louis szülei. Nem tudom milyen lehet egy ilyen szülés, és azt sem, hogy a férfinak, jelen esetben nekem, vagy majd a nőnek, és remélem hogy ez majd Stacynek, fog jobban fájni. Most csak várunk a srácokkal, és néhány családtaggal, akik tűkön ülve várják az ajtó nyitódását, és hogy valaki kisétáljon mondván, hogy megszületett. Izgulok, kíváncsi vagyok a nemére, és arra, hogy milyen idióta nevet választ majd Louis. 
Stacy a kezem fogja, miközben fejét a vállamon pihenteti. 
-Szerinted a mi gyerekünknek mi lesz majd a neve?-suttogtam a fülébe.
-Ez korai nem?-mosolygott.
Megrántottam a vállam, és mélyen a szemébe néztem. Gyönyörű kék szemei vannak.
-Hát nekem tetszik a William név. De nem gondolkoztam még ezen, hogy őszinte legyek-elgondolkozott, majd elnevette magát.
-William?-nevettem.
-Most mi van? Te kérdezted-bökött oldalba.
Megráztam a fejem, és az orrom alatt nevettem.  Hirtelen kinyílt az ajtó, és Louis jött ki, teljesen leizzadva és komoly tekintettel. Mindenki felállt, és idegtépően vártuk a híreket.
-Nos-kezdett bele, de nem folytatta csak a földet bámulta.
-Mi nos?-kérdezte meg idegesen Liam.
-Apa lettem-mosolyodott el, és szeme sarkában néhány könnycseppet mertem találni. 
-Annyira örülök-ölelte át Stacy erősen Louist.
-Hé most már komolyodj meg-motyogta Zayn, mire Perrie oldalba vágta.
-Igyekszek-nevetett.
-Gratulálok haver-pacsiztam le vele, majd átöleltem.
Oké, szóval Louis apa. De mi a gyerek neve, és neme?
-És kisfiú vagy kislány?-kérdezte meg Fizzy, egyik kis tesója.
-Kisfiú. A neve William-mosolygott.
Stacyre néztem a William név hallatán. Talán megbeszélték Eleanorral mi lesz a neve, mindenesetre nagyon boldog voltam. Hihetetlen, hogy Louis még csak 23 éves, de már apuka, illetve, hogy 21 éves, de már anyuka. Nagyon boldog vagyok.
Pár perc múlva bementem Stacyvel, és a többiekkel Eleanorhoz. A kezében a csodálatos baba volt, és mellette az apuka, akiről sütött, hogy mennyire boldog. Jó volt őket így látni.



Születési név: William Ronald Tomlinson
Születési Dátum: 2013. 01. 17. 
Idő:19:37
Súly: 3 kiló, 2 deka.
Szülők neve: Eleanor Calder és Louis Tomlinson.

2013. szeptember 11., szerda

2.//5.rész.

 Nem aludtam jól. Habár az éjszakám gyönyörű volt, mégsem bírtam aludni. Talán beszélnem kéne James-sel, nem volt fair tőlem, hogy csak úgy ott hagytam. Hazudott, mert nem mondta el, hogy Harry öngyilkos akart lenni. De megértettem, mivel velem akart lenni, közel kerülni hozzám.
Reggel 7 óra. Állapítottam meg, ahogy balra fordítottam a fejemet. Harry békésen alszik, így nem áll szándékomban felkelteni. A gardróbomhoz indultam felöltözni, majd megmosakodni. Gyors sms-t küldtem Jamesnek.
-"Hé, találkozzunk. Gyere a London Eye-hoz fél 8-ra. Stacy".
Leszaladtam az emeletre, és felhúztam a cipőm, majd ki osontam a házból. Reméltem, hogy ezzel nem keltettem fel Harryt, biztos számon kérne hol voltam.
Sportos ruhában voltam, egy pulcsi  és egy adidas hosszú, futó gatya volt rajtam. Félre értés ne essék, utálok futni. Elég rossz ötlet volt, egy szál pulcsiban eljönni, elég hideg van. Gyorsan sétáltam, reméltem hogy nem fogok késni. Én adtam időpontot, nem illik olyankor elkésni. Jól gondoltam. Amikor a London Eye-hoz értem, körül néztem, és sehol sem láttam még James-t. Talán nem jön el, vagy csak késik. Mi oka lenne arra, hogy ne jöjjön el? Esetleg én lehetnék besértődve, de nem vagyok. Azt hiszem megbékéltem ezzel a tudattal már. Karórámra pillantok, és fél múlt 2 perccel. Körül néztem, és egy fekete kabátos srác tűnt fel. Olyan 180cm magas lehet, és szőke haja még kócos. James. Belül mosolyogtam, végre láthatom, de kívülről még mindig komoly voltam. Ahogy közelebb sétált, fogsor villantós mosolyt villantott, és készült arra, hogy megöleljen. Kezem magam elé tettem, jelezve hogy nem akarok ölelkezni, itt nyilvános helyen. Megfogtam a csuklóját, és behúztam egy kisebb sikátor félébe. Fejemen a csuklya díszelgett, ami tökéletesen takarta az arcomat. Megálltam, és szembe fordultam vele.
-Mikor jöttél vissza?-kérdeztem halkan.
-Tegnap este-válaszolt-Annyira örülök, hogy írtál-próbálkozott megint az öleléssel, de nem öleltem vissza.
Kínos csend volt. Annyi kérdésem lett volna, de most csak előre-hátra mozgok.
-Stacy, sajnálom, hogy nem mondtam el-törte meg a csendet.
-Hiszen ezért jöttél Magyarországra-forgattam meg a szemem.
-NEM-emelte fel a hangját-Azért mentem, mert látni akartalak. Az pedig csak egy ok volt, hogy miért mehessek még. Engem nem avattak be-mondta.
-Akkor honnan a fészkes fenéből tudtál róla?-vágtam hozzá.
-Meghallottam. Ahol anyám dolgozik. Anyának mindent elmondanak, én pedig éppen mentem anyám irodájába, amikor meghallottam. Nézd, a fiúk nekem semmit nem mondtak-mentegetőzött.
-Mégis miért mondta Zayn, hogy nem mondtad-e el? Csak elmondták neked is-mondtam.
-Igen. Miután elmentem Louis házához, hogy mi történt. Flegmáztak velem, majd Niall berohant, hogy Harry már jobban van. Igen, így kénytelenek voltak elmondani.
-Akkor miért nem valamelyik fiú jött utánam?-kérdeztem halkan, és a falnak dőltem.
-Mert Harryvel kellett lenniük. Én pedig felajánlottam, hogy elmegyek érted-fogta meg a kezem, de elhúztam.
-Írhattak volna-motyogtam, és az eget bámultam.
Csend lett. James megrántotta a vállát, majd egyik vállát a falnak döntötte, és engem nézett. Én az eget bámultam, és megállapítottam, hogy mindjárt esni fog. Hó vagy eső, nem tudom. Inkább esőre tippelek.
-Nézd, én komolyan gondoltam azokat a dolgokat amiket Magyarországon mondtam neked, és tényleg nagyon megkedveltelek, de tiszteletben tartom, hogy neked Harry kell-kezdett bele.
-James..-próbáltam megszólalni.
-Én mindent megtettem, és meg is fogok tenni, hogy az enyém legyél-közeledett felém.
-Én nem egy tárgy vagyok,amit megszerezhetsz. Egy érző lélek vagyok, akit ha egyszer megbántanak évekig is küzdhetnek a bizalmamért-vágtam hozzá.
-Harry rohadtul megbántott, mégis szaladtál vissza hozzá-emelte fel a hangját.
-Mert őt szeretem, teljes szívemből-hunyorítottam és egy könnycsepp szökött a szemembe.
Lezártam a beszélgetést. Talán megtudtam ezt-azt, de számomra tényleg vége van. Elfutottam. Nem tartottam fontosnak, hogy folytassam ezt a beszélgetést. Talán ha nem éreznék semmit sem James iránt, mindent sikerült volna megbeszélni vele. Az a  szar, hogy igaza van.Talán Harrynek túl hamar megbocsájtottam, és nem biztos, hogy karjaiba kellett volna omlanom. De mit tehetek ellene? Szerelmes vagyok Harrybe. Nem tehetek róla. A könnycseppek csípték az arcom, ahogy a hideg széllel kavarogtak. Talán kár volt megszervezni ezt a "találkát", de egy részem meg könnyebbült. Láthattam, és ennyi elég. Azt hiszem.  Gyors tempóban mentem haza, ha így nevezhetem.  Már láttam a házat a sarokról, és mit ne mondjak, remegni kezdtem. Hogy miért, nem tudom. Egyszerűen csak félek. Egyre közelebb értem, majd amikor már az ajtó előtt álltam, összeszedtem magam, letöröltem az arcomra száradt könnycseppek maradványait, és mély levegőt vettem. Benyitottam. Halkan sétáltam be, majd cipőimet ledobtam a lábamról és a konyha felé vettem az irányt.  Narancslevet ittam, mindig azt iszok délelőtt. Ezt Harry szoktatta rám. Jut eszembe, merre van Harry? Még az igazak álmát alussza, vagy pedig elment? Miután megittam a poharamba lévő löttyöt elindultam a hálószoba irányába. Benyitottam, de az ágyon hűlt helyét találtam. A fürdőszobába is benéztem, majd egy idő után a nevét kiabáltam. Nem vicces, amikor egy papír nélkül le lép, vagy üzenet  nélkül én meg agyon aggódom magam. Leültem az ágyra, és könnyeim megindultak. Miért nem szólt, hogy lelép? Mit rontottam már el megint?
Fél óra múlva ajtó csapódást hallottam. Ez Harry lesz. Kirohantam a szobából, megtöröltem a szemem, majd leszaladtam a lépcsőn. Egy magas alak jött be néhány zacskóval a kezében a nappaliba. Harry. Őrülten rohamoztam meg, majd erősen átöleltem. Megkönnyebbültem.
-Hé, történt valami?-mosolygott miközben letette a zacskókat, és viszonozta az ölelésem.
-Halálra ijesztettél-szorítottam meg, mire hátra lépett és kételkedően nézett rám.
-Mégis miért?
-Mert eltűntél. Azt hittem elraboltak, vagy elmész mert nem akarsz velem lenni, vagy valami-mondogattam.
-Nem én tűntem el reggel az ágyból-vágott vissza.
-Harry-néztem rá.
-Csak bevásároltam. Alig van már a hűtőben valami, és sajnálom hagyhattam volna egy üzenetet-mosolygott.-Amúgy meg nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen-magához húzott, lassan beszélt, majd homlokomra adott egy puszit.
-Nem áll szándékomban-kulcsoltam össze a kezeinket, és puha csókot leheltem ajkaira.
Néhány percig így álltunk, néha megcsókoltuk egymást, majd Harry megszakította a tökéletes pillanatot, mondván, még ki kell pakolni a zacskókból. Segítettem neki. Harry vett néhány felesleges dolgot is, például spenótot, meg chilit, illetve olívabogyót is, meg még más egyéb bogyót.
-Ezek minek?-lustán vettem ki a zacskóból az előbb felsoroltakat.
-Oh, mostantól egészségesen fogunk étkezni-mosolygott a hűtő mögül.
Miután bepakoltunk mindent a helyére, leültünk a nappaliban lévő bézs színű kanapéra. Harry választotta, igazán jó ízlése van. Harry vállának dőltem, egyik karját átdobta a vállam felett, és a kézfejemre óvatosan puha csókokat nyomott. Végig figyeltem, annyira édes ahogyan puszikat ad a kezemre. Megfogtam a még szabadon lévő kezét, és hüvelykujjammal végig simítottam ujjpercein.
-Mi van a kezeddel?-simítottam újra az ujjperceit.
-Semmi-húzta el a kezét, és ő is megvizsgálta.
-Harry ha nem csináltál volna semmit, nem lennének horzsolások. Mi történt vele?-aggodalmaskodtam.
-Biztos neki mentem valaminek, majd elmúlik-legyintett majd újra kezembe csúsztatta a kezét.
-Ugye nem verekedtél senkivel?-halkan kérdeztem.
-Nem-büszkén vágta rá és egy puszit nyomott a homlokomra.
Tökéletes pillanat volt arra, hogy egy rövid csókból, hosszas csókolózásra késztessük egymást. A remek pillanatot csak egy dolog rontotta meg; a telefonom. Azt hiszem ilyenkor kiveszem az aksiját. Harry elszakadt a számtól, és a telefonomért nyúlt, majd nekem nyújtotta.
-Vedd fel, Eleanor hív-mondta és elvettem tőle a telefonom.
Megrántottam a vállam, és megnyomtam a zöld gombot.
-Szia-halkan köszöntem bele.
-Stacy azt hiszem elfolyt a magzatvizem-alig bírt beszélni, és néhányat nyögött is.
-Mivan?-pattantam fel az ülőhelyemből.
-Kérlek vigyél be a kórházba, nagyon fáj-kérlelt.
Szent szar. Úgy tudtam, hogy még van egy hónapja. Nem haboztam, kirohantam az előszobába, és a cipőmet húztam fel, miközben elmondtam Harrynek, aki azonnal állt kifelé a kocsival. Beszálltam a kocsiba, és Harry rányomott a gázra, és száguldottunk az utcákon.