2013. október 28., hétfő

2// Mi történt? 9.rész.

Drága London 1D and me Olvasók!
Natalia Bowman vagyok, az Escape nevezetű blog írója, és Allison engem kért meg arra, hogy amíg Ő távol van tegyen fel a részt a blogra. Egy kicsit zavartnak érzem magam, ehhez hasonlót még nem igazán csináltam, szóval nem is szövegelnék tovább. Jó olvasást! Ne feledjétek a kommenteket, Allison soknak örülne!
ölel mindenkit, Natalia xoxo 

Az ablakon átszűrődő fények keltettek fel. Süt a nap. Állapítottam meg egy nyújtózkodás közben. Mellettem Danielle még alszik, így gondolom Eleanor is. Megdörzsöltem a szemeim és halkan kiosontam a szobából. Lesétáltam a lépcsőn, majd a nappalin keresztül a konyhába. A konyhába érve, egy bögrét vettem elő az egyik szekrényből. Felmelegítettem benne egy kis vizet, majd egy Twiggins teafiltert dobtam bele. A pultnak támaszkodtam, és emelgettem a filter végét. Elgondolkoztam. Az ablakon kinézve bámultam az utat. Vajon hol vannak most? Miért nem jönnek? Miért nem jelentkeznek? Most csalódottnak kéne lennem azt hiszem, de inkább szomorú vagyok. Szomorú mert semmit nem tudok, emiatt tehetetlen is vagyok. Most csak várni tudok. Ha valami történik Louissal nem tudom mit csinálok. Ő a ... szinte a testvérem. Sőt. Liam pedig csupa szív gyerek. Hiányoznának. Gondolatmenetemet Perrie zavarja meg, aki nyilván most érkezhetett szerény kis hajlékomba. Belekortyoltam a bögrémbe, majd köszöntem neki.
- Zayn hívott - mesélte. Felpillantottam rá. Ha ő felmerte emelni a telefonját, akkor engem Harry miért nem hív?
 - Mit mondott? Mondott valamit a repülős balesetről? - tettem le magam mellé a még félig lévő teámat.
- Nem. Semmit nem mondott. Felhívtam, és azt mondta, hogy akaratlanul vette fel a telefonját. Szerintem sántikálnak valamiben, és mi fogjuk megszívni, nem ők. - fejtette ki Perrie elgondolásait a fiúkról. Oké szóval mi semmit nem tudunk róluk. Oké, értem. Nekünk ez miért is jó?
- Szóval semmi hír. Mikor jönnek? Már régen letelt az a 4 nap. - mondogattam. Perrie oldalra húzta a száját, én pedig hátra döntöttem a fejem.
***
Este van. Különös dolog nem történt. Eleanorral babáztam, Dani elment egy tánc próbára, de ha minden igaz pár perc és végez. Perrie elszaladt a boltba, remélhetőleg ő is vissza jön később. Kimentem az ebédlőbe rendelni valami kaját, semmi kedvem nem volt a főzőcskézéshez. Megkérdeztem Elt mit akar enni, a válasza: semmit. Alig eszik amióta semmit nem tudunk a srácokról. Eleanor lefürdette Willt amíg én gyorsan rendeltem 3 pizzát.
- Igen persze, itthon leszünk. Köszönjük Viszhall-tettem le a telefont. Egy pohárba töltöttem egy kis vizet, közben a telefonomat zsebre dugtam. Gyorsan megittam, majd visszatettem a pultra a mostanra már üres poharat. Kisétáltam a nappaliba és lehuppantam a fehér garnitúrára. Fejem hátra döntöttem és behunytam a szemeim. Kezeim az ölemben helyezkedtek. Sötétséget láttam. Nem volt fantáziám, minden csupa sötét. Komolyan hiányzik Harry. A rét ami az agyamban létezik, most korom sötét. Amikor Harry velem van, minden virágos, és fényes. Lassan kezdem elhinni, hogy tényleg történt valami, pedig nem kéne. Hinnem kell magamnak, és tudnom, hogy semmi baj nincs. Eleanor baktatott le a lépcsőn, majd leült velem szembe és térdeit felhúzta, majd karjaival átölelte.
- Min gondolkodsz? - nézett rám. Felemeltem a fejem, és rá néztem.
- Semmin. Nem tudok min. Ez az egész olyan szürreális - mondtam neki. Eleanor lehajtotta a fejét. Össze van törve. Ez nem kétség.
 - Will alszik? - kérdeztem. Bólintott, de szemei könnyesek voltak ahogy felpillantott rám. Átültem mellé, és átkaroltam. Éreztetni akartam vele, bármi történjék is, én és a lányok mindig itt leszünk neki. "Minden rendben lesz" - suttogtam neki. Beszívta az egyik ajkát és összeszorította a szemét. A telefonom rezegni kezdett, gyorsan kikaptam a zsebemből és rá néztem a képernyőre. Idegen név villant fel. Heves szívveréssel vettem fel, és félre vonultam.
 - Szia kicsim-szólt bele a rekedtes hang.
- Miért nem kerestél eddig? - halkan mondtam. Nem válaszolt. Csendben volt, talán meg volt kötve a keze.
 - Sajnálom - nyögte ki. Most én nem válaszoltam. Nem igazán akartam én kezdeményezni egy olyan beszélgetést, ahol én vagyok az egyetlen fél aki várta, hogy felhívják vagy csak beszélhessen a másikkal.
 - Hidd el, minden percben hívni akartalak, de nem tehettem - halkult el. Szóval tényleg meg volt kötve a keze. Perfect.
 - Mi történt amiről esetleg tudhatnék? - kérdeztem miközben orrnyergem nyomkodtam.
- Van egy meglepetésem - jött a válasz.
- Hol? - kérdeztem.
- Menj ki a ház elé. Követtem utasításait. Szó nélkül elindultam, és csak egy pillantást vetettem az előttem ülő Eleanorra. Reménykedő szemekkel nézett rám, de semmit nem tudok, legalábbis olyat nem amitől ő megkönnyebbülne. Mély levegőt vettem, majd újra neki indultam és másodpercek múlván már kint álltam az utcán. Üres volt. A szél fújt, a fák a széltől majdnem kidőlő állapotban voltak.
- Harry itt nincs semmi - reménykedtem, hogy még a vonalban van.
- Rossz helyen figyelsz akkor - a hangja már szinte mögöttem érzékelhető volt. Megfordultam, és ott állt előttem életnagyságban. El dobtam a telefonom, és könnyeim megindultak. Nem tudom igazán miért is sírtam, soha nem sirattam még ennyire egyszer sem amikor elment. Erősen szorítottam magamhoz, ahogyan ő is. Hiányzott, eszméletlenül hiányzott.
- Meglepetés - suttogta fülembe, majd ránéztem és szemei neki is könnyesek voltak. Puha csókot nyomtam gyönyörű piros ajkaira, ami a szél miatt volt ennyire jól észrevehető. Majd felnéztem rá, és csak zöld szemeit bámultam.
 - Szeretlek - formáltam ajkaimmal a szót, kimondani ugyanis nem tudtam.
- Szeretlek én is - nyomott újabb csókot ajkaimra. Lenéztem a földre, majd az összekulcsolt kezünkre, és arra, ahogyan Eleanor formája az ablakból, onnan is a függöny mögül néz minket. Tudtam, hogy sír.
- Louis? És Liam? - halkan kérdeztem. Harry lehajtotta a fejét, és összeszorította a szemét. Ugye nem?! Megráztam a kezét, majd rám nézett, de mintha csak a szomorúságot bírtam volna leolvasni.
- Harry - kérleltem.
- Kérdezd meg tőlük, mutatott a hátam mögé, és cserfes mosollyal nézte. Megfordultam és Liam meg Louis ott sétáltak Zaynnel és Niallel az oldalukon vidáman. Közéjük rohantam bármilyen idiótán is nézhettem ki, nekik ugrottam és szorosan magamhoz öleltem őket. Liam szoros ölelése után Louishoz bújtam. Annyira hiányzott az illata, és az hogy megölelhetem. És most itt van újra, láthatom tökéletes mosolyát, ahogyan rám néz, és tekintete mindent elárul érzelmeiről. A fiúk elsétáltak mellőlünk, míg mi csak dülöngéltünk a szoros ölelésben.
- Nagyon hiányoztál - mondtam neki.
- Te is nekem manó. Kisebb lettél amióta utoljára találkoztunk - nevetett a fülembe. Oké ez a mondata, mindent összetört bennem. Én kisebb? Esetleg ő nőtt. Elnevettem magam és megszakítottam az ölelést. Még a végén Harry félre érti. Louissal oda sétáltunk a többiekhez, majd Louis az ajtóban álló, piros szemű lányhoz rohant, aki történetesen Eleanor. Harry hátulról átkarolt, és puszit nyomott fejem búbjára. Figyeltük ahogyan Louis felkapja Eleanort és megpörgeti a levegőben, és ahogyan mindketten elsírják magukat. Édes Jó Istenem, annyira összeillenek, és én megkockáztattam ezt az egészet, ami miatt mái napig bűntudatom van. Eleanor zokogott, amiért megtudta, hogy a vőlegénye, és leendő férje, gyermekének az apja még életben van,és az egész balesetet néhány karcolással megúszta. Megúszta?! Ezért még beszélnem kell velük, de nem most nem teszem tönkre a pillanatot. Majd 10 perc múlva. Kis idő után besétáltunk a házba, és leültünk a kanapéra illetve a fotelba Niall és Liam foglalt helyet.Én Harryhez bújtam, mellkasának döntöttem a fejem, és mélyen lélegeztem be csodálatosan férfias illatát.
- Kértek inni? - kérdeztem meg halkan. A fiúk bólogattak, így gyorsan felálltam és kimentem a konyhába. Vettem elő 6 poharat, és sorba kiöntöttem a narancs dzsúszt. Az utolsó poharat töltöttem amikor Liam lépett be az ajtón.
 - Szia - mosolygott rám. Miután elfordult felőlem a hűtő felé vette az irányt. Hogy lehetséges, hogy elméletileg lezuhant egy repülővel és még él? Vagy hogy még csak egy karcolása sincsen? Félre értés ne essék, nagyon örülök, hogy itt van, vannak, de ezt azért tudnom kéne.
- Liam - szólítottam meg. Gyorsan fordult irányomban, még levegőt sem tudtam venni, hogy folytassam.
- Kérdezhetek? - kérdeztem meg, de tudom hogy igent mond. Megrántotta a vállát és fél mosolyt villantott.
- Szóval, mi történt? Mi volt igazából a baleset, vagy ez a repülős sztori? - gyorsan mondtam ki a szavakat. Liam arcáról lehervadt a mosoly, tudom, valamire készülnek, és titkolnak előlünk.
- Stacy...Mi.. - kezdett bele, de abba hagyta.
- Csak mond el - biztattam. Nem válaszolt. A földet nézte, én pedig ki fogom deríteni mi is történt akkor. Tudnom kell!

2013. október 15., kedd

2// Ez mind hiányzik...8.rész.

Sziasztok! Vége a blogszüneteltetésnek, megjöttem egy újabb résszel. A komment határt levittem 5-re mivel tudom hogy úgysem kommenteltek 7-et egy újabb részért.
Igyekeztem izgalmas részt hozni, erre inkább szomorú részt hoztam, és az utolsó bekezdés számomra az ami igazán ösztönzött arra, hogy miért is szeretem a fiúkat. Én ezt képzelem el róluk, érdekel az hogy mások a világ, és maguk közt.
JÓ OLVASÁST! :)

-Stacy Knight-
Teltek a napok. Az idő gyorsabb volt, mint hogy feleszméljek. Most csak ülök az ágyamon, és halomnyi zsebkendő vesz körül. A szemeim dagadtak, és lassan már a semmi nem fog segíteni rajtam. Harry elment. Talán ez így jobb lesz mindkettőnknek. Talán nekem jobban. Jobb ha nem lát így, hót betegen fekszek ezen a nyamvadt ágyon, amin pár nappal ezelőtt még együtt feküdtünk egymásba gabalyodva. Azt hiszem ez a Londoni időjárás még nincs teljesen rendben az én immunrendszeremmel, eddig még nem betegedtem le így. Harry egyébként most elutazott négy rövidke napra Amerikába. Ah de jól megy neki nem? Ha kedve támad csak repül, és akkor jön haza amikor akar, leszámítva, hogy most valamiféle munkája akadt, és a többi fiú is követte. Eleanor ma átjön Williammel, ezért kimásztam az ágyból, és egy laza, itthoni öltözetet vettem fel, amit a melegítő nadrágot és egy bő pólót takar. Megmosakodtam, és elindultam egy szendvicset készíteni. Leültem az asztalhoz, és majszolni kezdtem két perce készült szendvicsemet.
Csengettek. Felpattantam az asztaltól, és az ajtóhoz csoszogtam. Lassan dugtam a kulcsot a helyére, majd elfordítottam és kattanás után már nyitva is volt az ajtó. Eleanor állt ott a kis újdonsült családtagjával. 
-Jó reggelt-nyomott egy puszit arcomra, majd beljebb sétált.
-Hogy vagytok?-ültünk le a kanapéra.
-Fáradt vagyok. Will  egész este fent volt. Louis sincs velem, most ez így nagyon rossz-fogta a fejét.
Elmosolyodtam, mindenki tudta hogy ez milyen nehéz lesz így. El is jól tudta.
William nagyon mozgékony kisfiú, ezt biztosan Louistól örökölte.  Kezemben tartottam a picit, amíg Eleanor elment telefonálni. William édesen mosolyog arc grimaszolásaimon, amit persze az ő jó kedv megtartásához csinálok. Pár perc múlva Eleanor még mindig a konyhában van, és a kicsi William meg kezd nagyokat ásítani. Fáradt. Állapítom meg, miközben kezdem elaltatni.
Már 1 óra van. Eleanor egy félórája ment el telefonálni, kezdek félni. Louisnak biztos nincs ennyi szabadideje, ha mégis engem miért nem hívott Harry? Lefektettem fent a vendégszobában kialakított kiságyba, amit direkt az ilyen esetekre csináltunk Harryvel, ha netán El vagy Louis itt tanyázna nálunk a kicsivel. Halkan sétáltam le a lépcsőn, majd indultam a konyha irányába. Benyitottam, és csak a hűtőt láttam meg a nyitott ablakot, amin áramlik befelé a hideg szél,illetve hallottam ahogyan Eleanor halkan szipog. Eleanor ott ült az asztal egy sarkában, és könnyeit hullatta. Oda sétáltam mellé, és leguggoltam elé. Megfogtam a kezeit, és szólásra bírtam.
-Eleanor mi történt? Ki hívott?-kérdezgettem.
Válasz nem jött egy jó néhány másodpercig. Szemeit összeszorította és még jobban csorogtak könnyei.
-El-ráztam meg a kezeit óvatosan.
-Lezuhant a repülő-motyogta.
Nem érttem. Mégis milyen repülő?
-Repülő? Milyen repülő?-homlokom ráncolva figyeltem ahogyan arc vonásai megkeményülnek, kezeimet megszorította.
-Lezuhant érted, lezuhant-vette ki kezeit a szorításomból, és arcába temette.
-De mégis melyik repülő? Ki volt rajta?-vettem el kezeit az arcától és rám nézett.
Nem válaszolt, de azt hiszem sejtettem. Úristen ne.
-Ugye nem?!-könnyesedett be a szemem, de még csak sejtéseim voltak a dologról.
Eleanor óvatosan bólogatott, és az én könnyeim is ömleni kezdtek. Nem hiszem el, mintha csak álmodnék, valaki csípjen meg. Miért? Miért történt?
-Eleanor ki hívott?-emeltem fel egy cseppet a hangom.
Nem válaszolt. Valószínűsítem a sírástól keletkezett gombóc okozta hogy még beszélni sem tud.
-Eleanor ki hívott?-szorítottam erősen a kezét, és hangosan beszéltem.
A gombóc nekem is kezdte elnyomni a hangom, de tudnom kell. Mégis honnan tudja, poénkodik-e, meg ezeket.
-Most hívott fel Harry. Louis és Liam rossz repülőre szálltak fel, és lezuhant. Istenem miért nem tudtak egyszer együtt maradni?-már szinte kiabált.
-Harry hívott?-kérdeztem vissza.
Oké tisztázzuk. Harrnek, Niallnek illetve Zaynnek semmi baja, oké. De akkor most Liam és Louis? Nem, nem az kizárt. És mi van ha mégis?
Felugrottam guggoló helyzetemből, és a telefonomért rohantam. 10 nem fogadott hívás. Basszus lenémítva hagytam. Feloldottam, és 8 Harry illetve másik kettő Zayn. Azonnal felhívtam Zaynt, mivel ő volt az első a nem fogadott hívások naplójában.
-Stacy miért nem vetted fel a büdös telefonod?-hangja sebezhetően hangzott.
-Zayn, mi történt?-kérdeztem halkan.
-Louis és Liam eltévedtek, és amikor bemondták a Londoni járatot másik kabinhoz mentek ami másfele vitte volna őket. 1 órája hívott Louis, hogy nem tudják hol vannak, és hogy segítsünk nekik. Majd fél órával ezelőtt mutatták a repülőtér TV híradójában hogy az egyik járat lezuhant, és feltételezik, hogy Liam meg Louis arra a gépre szálltak fel.-küszködött a levegő vétellel.
Nem hittem el. Nem igaz, mindig benne van Louis valami idiótaságba, de hogy Liam. Bekapcsoltam a TV-t, és a híreket kezdtem el nézni. Zayn még a vonalban volt, reméltem hogy még tartja. Eleanor lassan kijött a konyhából és leült mellém a kanapéra. Ketten néztük a híradót. És tényleg benne volt ahogyan egy repülőgép Dánia határánál lezuhant.
-Próbáltam hívni Louist, de ki van kapcsolva-motyogta El.
-Liam is-hallottam a telefon mögül Zayn hangját.
-Stacyvel beszélsz?-hallottam messzebbről Harry rekedtes hangját.-Stacy-vette el Zayntől a telefont, és füléhez szorította azt.
-Harry-bökte ki a nevét, nagyon most nem tudnék mit mondani.
-Halálra aggódtam magam miattad, miért nem vetted fel? Eleanornak meg mond meg, hogy nem lesz semi baj, minden jól fog alakulni-higgadtan beszélt, de néha megcsuklott a hangja.-Most le kell tennünk, Paul jön vissza a recepciós pulttól reméljük jó hírekkel szolgál. Szeretlek-mondta halkan majd kinyomta.
Esélyt nem adott arra, hogy mondjak valamit, vagy viszonozzam a szerelem kinyilvánítását.  Eleanor halkan zokogott, én pedig kezét fogtam próbáltam vigasztalni.
-Minden rendben lesz-könnyeim nekem is hullottak.
-És mi lesz ha nem? Kivel nevelem fel William-et?-kiabált.-Ki lesz aki mellettem áll mindig? Ki lesz majd velem? Ki lesz a helyettesítője a bandában?-állva kiabált és magyarázott.
-Nincs igazad Eleanor. Danielle ugyanezt éli át, de lehet neki meg sem mondták még.-higgadtan válaszoltam.
-Danielle-suttogta majd a földre esett.
Azonnal fölálltam, hogy segítsek neki felülni, de szemei csukva voltak.  Nem értem ezt az egészet. Miért mindig mi vagy a barátainkkal történik valami? Louis nekem kicsivel több mint barát. Eleanor arcát ütögettem, hátha feleszmél, de semmi. Óvatosan a kanapéra helyeztem, és felhívtam Perrie-t.
-Pez azonnal gyere hozzám. Eleanor elájult, mentőt nem akarok hívni, tudom miért ájult el. MOST AZONNAL-ziháltam és küszködtem a szavak helyes kimondásában.
-Otthon vagy?-kérdezett vissza idegesen.
-Siess-csuklott el a hangom.
Vizes rongyért rohantam, amit El homlokára tettem, és vártam míg Perrie megérkezik.
Csöngettek. Felálltam El mellől és lassan mentem kinyitni az ajtót. Reméltem, hogy Perrie, de alig pár perce hogy letettem a telefont. Kinyitottam az ajtót, és Danielle állt kisírt szemekkel a ajtóban. Tudja. Tudja mi történt.
-Stacy-borult a nyakamba és zokogott.
Erősen átöleltem, majd Eleanor mellé mentünk. El felébredt idő közben, valamilyen szinte megnyugodtam.
-Miért történt ez?-nézett rám kisírt piros szemeivel Dani.
Megrántottam a vállam és félre húztam a szám.

***
Ajánlott zene: Lua Eterna
2013.01.29.
3 nap telt el. A fiúk nem jelentkeznek. A twitter tele van a fiúk neveivel, és trendekkel melyben kérik vissza őket. Nem reagálnak. 1 hete nincs frisselve a profiljuk. Telefonjuk kikapcsolva, vagy csontig merülve. Miért nem reagálnak? Eleanor és Danielle nálam töltik azóta a napjaikat. Mindketten sírnak, és egymást húzzák.
Perrie lemondta a február 5-ére tervezett nagy koncert, és ő is ott van nálam mindennap. Mindig magamnál tartom a telefonom, remélem, hogy egyszer majd megcsörren és mondanak valamit. De semmi. Perrie most éppen ebédet csinál, amíg én takarítok. Eleanor búsan fogja a kezében Williamet, aki megállapításaim szerint mindent érez. Félek. Nem aludtam. Félek mi fog történni. Se Liam se Louis nem halhat meg. Érzem, hogy élnek. Ha rajta ültek a repülőgépen, akkor is tudom, hogy élnek. Csak egy visszajelzés kéne, hogy ne féljek tovább. De senki nem ad semmilyen visszajelzést. Hiányoznak. Hiányzik ahogyan Niall amikor átjön felfalja a hűtőt, és boci szemekkel vizslat miután igyekszem leszidni miatta. Hiányzik ahogyan Zaynt sosem lehet elrángatni a tükör elől ha menni készülünk valahová. Hiányzik, hogy Liam mindig megmondja a tutit, ő mindig tudja a megoldást. Hiányzik ahogyan Louis megölel, és próbál a testvéreként kezelni, ahogyan megnevetett, és ahogyan foglalkozik a kisfiával. Csodálatos apa. Hiányzik ahogy Harry este átölel, és fülembe búgja hogy: Szeretlek, ahogyan átkarol, ahogyan érezteti velem, hogy nem kell félnem, mert mindig velem van, ahogy esti csókot ad lefekvés előtt, amitől mindig pillangók repkednek a gyomromban. Ez mind hiányzik, mert ez az 5 fiú mindenben tehetséges. Tehetséges a zenélésben, abban ahogyan bánnak a rajongóikkal, ahogyan mindig életvidámak, ahogyan átélnek egy koncertet, amilyenek a magánéletben. Ők 5-en megteremtették azt, amit rengeteg együttes nem tudott volna véghez vinni. Meghódították a világot, és mind végig normálisak maradtak. Mert ezt csak azok tudják megállapítani akik velük töltik a napjaikat, tudjuk milyenek, és egyikőjüket sem a pénz vagy a hírnév hajtja. Ők öten mindenkit önzetlenül szeretnek, nem érdeklik őket, hogy utálók vagy sem. Ők mindenkiben csak a szépet és a jót látják, azt amitől embernek lehet nevezni az embert. Nem külső alapján ítélnek, ők mindenkit elfogadnak. A hangjukkal csábítanak, és felvidítanak ha szomorú vagy. Rengeteg lány életét mentették már meg, ami folytán a világ hálás nekik. És most egy repülő baleset akár mindent megváltoztathat. Talán nem lesz többé One Direction, de én még hiszek bennük. Tudom, hogy lesz, örökké lesz. Mert Liam és Louis bármi is történt velük, nem adják se perc alatt oda azt amiért ők megszülettek.  Élnek, ebben ezer százalékos vagyok. Most csak csendben ülök az ablak mellett, szakad az eső, dörög és villámlik, közben felidézem a fiúkat amikor esős időben bolondoztak. Ahogyan Louis vitte Harryt a hátán, és ahogy próbálták Liamet zavarni olvasás közben, ahogyan Niall egy adag hamburgerrel próbálta nézni a Spongyabobot, de Harry és Louis zavarták, ahogy Zayn aludni próbált, de Louis hozzádörgölőzött. Ezek a pillanatok azok amiktől tudnom, hogy ők mind nem azok akiket a rajongók egy premieren látlak. Ők mind szeretik egymást, és mindig készen állnak egy idiótaság végre hajtásához. Ők mind készen állnak egy új dal elénekléséhez, amit aztán a színpadon szívből énekelnek. 
Csend van. Eleanor olvas, William alszik, Danielle a telefonján nézi a közös képeket, amiket Liammel csinált, Perrie pedig a twitteren bóklászik, hátha megtud valamit. És én aki csak ül az ablakpárkányon, és nézi ahogyan az eső szakad, ahogyan remélem hogy megcsörren a telefonom, és ahogy várom, hogy ezt az 5 fiút újra láthassam, és átölelhessem. Mert ez mind hiányzik.

2013. október 5., szombat

FIGYELEM!

Rengeteget agyaltam ezen, és arra jutottam, hogy a blogot HATÁROZATLAN IDEIG SZÜNETELTETEM!
Okai: -Hihetetlen, de nincs ihletem, unalmas rész meg már annyi volt, nem akarok többet.
           -Alig komiznak. Mint minden blogernak, nekem is szükségem van a visszajelzésre, hogy tudjam, min kéne javítanom egy új részben! Magamnak is írok, de legfőképpen nektek, és 7 komment 77-78 feliratkozó mellett nagyon kevés.
           -Rengeteget kell tanulnom! Nem hittem, hogy ilyen nehéz a gimnázium!
           -Hétvégén mostanában inkább alszok, mint hogy blogoljak. 
           - Utolsó és egyen az egyik legfontosabb ok: OTT A MÁSIK BLOGOM, a Blurred Lines, aminek az első rész feltétele után 23feliratkozója lett, és mivel nem lesz két évadja annak a blognak, és mivel rövidre tervezem, azzal fogok most egy kisebb ideig foglalkozni!!

BOCSÁNATOT KÉREK MINDEN EGYES OLVASÓMTÓL, de meg kell értenetek, nekem is vannak elfoglaltságaim, és ezt a blogot már nem igazán szeretném folytatni, de amit elkezdtem, azt be is fejezem! Meggondolatlan voltam a  második évaddal kapcsolatban!

VISZONT!
Ebben a blogban MÉG várható a későbbiekben bonyodalom, kusza szálak, baleset, amit kórház követ, szakítás,félrelépés és más egyéb izgalmas dolog. Hogy 1 vagy 2 hét múlva már fent lesz-e a következő rész, és azzal vége a blogszünetnek nem garantálom, de ahog ezt a kis szöveget írom, kezd összeállni mi is legyen a következő részben.
AMIT TŐLETEK KÉRNÉK AZ KIZÁRÓLAG ANNYi, hogy maradjatok a blogon!
Olvassátok a másik blogom, a fent említett 'Blurred Lines' ami Harry és Zayn fanfiction illetve 5SOS. Eddigi kritikák szerint az a legéretebb blogom. Szerintetek?

Kíváncsiság képpen, a jövőre nézve, EZZEL a bloggal kapcsolatban néhány megkérdőjelezett kérdések:
-Harry és Stacy együtt marad?
-Vajon kiderül Louis félrelépése?
-Mi lesz Louis és Stacy kapcsolatával az esküvő után?
-Ki fog félre lépni a turné alatt?
-Kivel történik baleset, ami akár halállal is végződhet?
Többit majd a részekből:)

Imád és puszil mindenkit: Allison R.