És mi van, ha maradok?..86.rész.

7 KOMMENT és új rész! Ezt a részt, akár hiszitek akár nem, hajnali 1kor írtam meg, mivel nem tudtam aludni. Szóval az éjszaka szüleménye. 
OLVASSÁTOK EL AZ INTERJÚT, amit oldalt találtok, meg ahol a szereplők is vannak. 
KÖVESSÉTEK A BLOGOT: http://www.bloglovin.com/blog/8589815/?claim=hawp5v2tdhq
Csatlakozzatok a FACEBOOK CSOPORTHOZ: https://www.facebook.com/groups/136278953190673/
JÓ OLVASÁST! :)

London, Harry Styles szemszöge.

Este fele értünk haza Zaynnel. 8 óra lehetett, és én hulla fáradt voltam. Bementünk a házba, és már készültem felmenni a lépcsőn amikor Zayn hozzám szólt.
-Menjünk bulizni. Szabaduljunk fel, olyan görcsösek vagyunk mostanában.-mondta.
-Nincs kedvem, fáradt vagyok-válaszoltam és vissza fordultam, hogy felmehessek a szobámba.
-Mi történt veled Harry? Eddig te voltál a party lelke, ha valakinek rossz kedve volt, te kérted meg, hogy menjen veled, és mi történt olyankor? Felszabadultság. Elfelejtetted velünk pár órára, hogy kik vagyunk. Önfeledten bulizhattunk. De most inkább csak vissza vonulnál, és cserben hagynál-mondta sértődött arc kifejezéssel.
-Zayn, az a Harry már felnőtt. Ennek a Harrynek a lehető legrosszabb élet jutott. Minden hová követnek azok a szaros papparazzik, nem beszélve arról, hogy itt hagyott az akit szeretek, és még jöttök ti is ezzel, hogy legyek újra az a Harry. Csak egy napra kérlek, hagyjatok békén. Magányra vágyom. Nem akarok sehova menni, csak feküdni és gondolkozni.-beszéltem egyre hangosabban.
Zayn nem válaszolt. Nem csodálom, leordítottam a fejét. Dühös voltam mindenkire, arra hogy ki vagyok. Felmentem a szobámba, és magamra csaptam az ajtót. Bezártam, hogy még csak be se tudjon jönni valaki is. Nem érdekel se a holnapi interjú, se a turnézás, se a stúdió. Ha lehetne most kilépnék a bandából, hogy hagyjanak békén. Felejtsenek el, mindenki! Levágódtam az ágyra, és telefonomat húztam elő zsebemből. A háttérképem Satcy, így bármikor ránézek eszembe jut az a nap, amikor semmi baj nem olt, és önfeledten lehettünk egymáséi. Anyu nevét kerestem ki, beszélnem kell vele. Ő tud segíteni, azt hiszem.
-Anyu?-kérdeztem bele.
-Kicsim szia, valami baj van?-kérdezett vissza.
-Baj? Az van rendesen. Nem akarom ezt. Én már nem tudom ki vagyok. Azt hiszem itt végeztem ezzel az egésszel-mondtam.
-Ha Stacyre gondolsz ne hagyd elveszni, ha a bandára, szíved joga mit akarsz az élettől, de azért mert ebben a pillanatban rosszul érzed magad, ne több millió rajongót szomoríts el!-magyarázta anyu.
-Sokat segítesz.-válaszoltam és lecsaptam a telefont.
Mindenki mindent megbonyolít. Én csak egy egyszerű választ akarok kapni. Érdemes küzdeni? Igen vagy nem. Ennyi lenne.
Csak feküdtem az ágyamon fejemből kinézve. Nem agyaltam semmin, csak hevertem. Becsuktam a szemem és reméltem, hogy majd valami illusztráció jelenik meg szemeim előtt, de semmi. Csak feketeség. Már nem vagyok képes álmodni, fantáziálni, amikor nincs minden a helyén. És most ha jól tudom, semmi sincs a helyén. A csönd most kellemes érzés. Nem hallok sikítozást, vagy a fiúk segítségét, ami szerint felejtsek el valakit, vagy a managert ahogy kiabál velünk, vagy anyuékat ahogy próbálkoznak a megértésemben. Egyedül egy hangot hallok, és az az én hangom.-Elcseszted te balek-újra és újra lejátszódott a fejemben, és igazam van.

Magyarország, Stacy Knight szemszöge.

Nem beszéltem senkivel sem amióta vissza jöttem, úgy komolyabb dolgokról. Változtatnom kell. Nem élhetek örökké, a bűnbánatban vagy a várakozásban hátha valami csoda történik. Új barátokat kell szereznem, és a régieket fel keresnem. Most csak fekszek és zenét hallgatok. Szemeim behunyva vannak, így elképzelem a zene videóját. De bármit hallgatok gyorsat vagy lassút, mindig valamilyen Harryvel töltött élmény ugrik be. Ezzel nem segítek magamon.
Másnap
Reggel ahogy felkeltem és felöltöztem az ebédlőbe battyogtam ki. Anyuék már az asztalnál ültek, várva engem.
-Kicsim gyere reggelizni-szólt rám apu.
-Nem vagyok éhes-válaszoltam és kiléptem az ajtón.
A hideg szél megcsapta arcomat, felhúztam a kesztyűimet, és elindultam a városba. Szimplán csak szét nézni. Mi változott fél év alatt. Ahogy a város falai közt sétálgattam észre vettem, hogy kedvenc éttermemet bezárták. Mi lehetett itt?? Sorra tűntek el kedvenc helyeim. Senkinek nem jó érzés ha haza tér, és a kedvenc dolgai eltűntek. A városban rengetegen voltak. Talán ez az ami nem változott, és az, hogy rengeteg kocsi közlekedik még mindig. Bementem egy virág üzletbe ahol a legjobb barátnőm, vagyis az egyik barátnőm anyukája dolgozik.
-Csókolom-köszöntem illedelmesen.
-Stacy? Hát te itt vagy?-ölelt magához Sarah néni.
-Em itthon van?-kérdeztem.
-Em? Emilie kórházban van-halkult el és néhány könnycseppet mertem észlelni a szemeiben.
-Mégis miért? Mi történt?-kérdeztem, de nem felelt-Sarah néni kérem, avasson be-kérleltem.
-Emit elütötte egy autó miközben a gyerekekkel sétált. Vele volt a barátja is ő megúszta az egészet apró karcolásokkal, de Emi nem. Helikopterrel vitték kórházba, nagyon súlyos az állapota.-mesélte és néhány könnycseppet törölt le az arcáról.
Nem hittem el amit mond. Elkértem a kórház címét, és azonnal oda mentem. Már megint a kórház. Vége lehetne már.
Amikor beértem rögtön az ő szobáját kerestem a megadottak alapján. Steven lépett ki az egyik szobából, akkor már tudtam, hogy igaz a hír és megtaláltam Em szobáját is.
-Steven-kiabáltam utána, mire gyorsan fordult hátra.
-Stacy mit keresel itt?-kérdezte lesápadt arccal.
-Haza költöztem egy időre. Emili?-kérdeztem.
Nem mondott semmit, csak elfordította fejét a szobája felé. Lassan léptem egyre beljebb, mire Em ágyához értem. Minden honnan csövek álltak ki belőle, ami miatt kétségtelenül elkezdtem sírni. A legjobb barátnőm itt fekszik ezen az ágyon, élet-halál közt. Stevenre néztem aki könnyes szemekkel figyelte barátnőjét,aki azt sem tudta mi folyik itt.
-Mit mondanak az orvosok?-erőltettem ki néhány szót a számon.
-1 hónapja így van, mozdulatlanul. semmi jót.-mondta és elfordult előlem.-Mindennap vele vagyok, beszélek hozzá, reménykedem, de semmi. Ha holnap se történik semmi leveszik a gépekről, és akkor vége-mondta alig érthetően.
Ziháltam ahogy meghallottam szavait és a tudat miatt is, mivel elveszthetem a gyermekkori barátnőmet. Megfogtam kezét óvatosan, és suttogni kezdtem.
-Emilie, ne tedd ezt velünk. Haza jöttem-próbálkoztam hátha megérti.-Maradj velünk, erős vagy-kérleltem.
Nem reagált. Zokogni kezdtem. Mindig velem vagy a szeretteimmel történik valami. Kész horror az életem.
Egy délelőttöt töltöttem el Emilie mellett, amikor anyu felhívott, hogy valaki ott van nálunk és engem vár. Meglepődtem. Ki lehet nálunk ilyenkor? És minek keres engem? Steven felé fordultam aki keservesen ült a széken és bámult kifelé az balakon.
-Holnap vissza jövök-érintettem meg a vállát.
Stev rám nézett és bólintott egyet. Szemei szomorúsággal volt megtelve. Hölgyeim és uraim, ez igaz szerelem!
Kimentem a kórházból, szemeimből újra elő törtek a könnyek, így inkább a sétálást választottam.
A hideg szél csípte az arcomon lévő bőrt. Sállal próbáltam takarni, hátha felmelegíti.Ballagtam haza felé.
Amikor haza értem elő vettem zsebemből a kulcsokat és kinyitottam az ajtót. Anyuék egy cetlit hagytak az asztalon:
-"Kicsim elmentünk bevásárolni, a vendéged az emeleten lesz. Puszi anyu"
Mi az, hogy az emeleten?? Valószínűsítem akkor az én szobámba van. -Basszus-gondoltam magamban hirtelen amikor elkezdtem a lépcsőn felfelé szaladni. Mi van ha egy vad idegen van a szobámban? Félve fogtam meg a kilincset, és hirtelen megrántottam, hogy kinyíljon az ajtó.  Az illető az ajtó nyitódására azonnal velem szembe fordult. Meglepődtem.
-Mit keresel itt?-öleltem meg.
-Nem bírtam ki. Mármint, hiányzott az élő beszélgetés. Gondoltam elutazok ide, hogy láthassalak és beszélgethessünk.-magyarázta.
-Beértem volna egy egyszerű csakkal is-nevettem.
-Akkor nem mondtam volna igazat. Meg az sms vacsi nem túl érdekes.-nevetett James.
-Ja.-mondtam és elfordítottam a fejem.
-Valami baj van? Ahogy láttalak az ablakon keresztül, nem tűntél éppen vidámnak.-mondta és leült az egyik fotelba.
-A barátnőmet holnap leveszik a gépekről-halkultam el és szememben megjelentek a könnyek.
-Atyaúristen. Tudok segíteni valamit?-kérdezte és átölelt.
-Csak a csoda tudna.-motyogtam és feje a válla közé fúrtam.
James egyre szorosabban ölelt. Csend volt a szobában, csak a beáramló szelet lehetett hallani ami az ablakon keresztül érkezett a szobába. Test melege szív melengető, ahogy kapaszkodik belém és ahogy érzem minden egyes szív dobbanását a mellkasomnál. Valami megindult bennem a fiú iránt. James nem az a fajta srác aki megcsalna valakit is. Mondjuk Harryről is ezt hittem.
-Stacy-nézett rám és két hüvelykujjával letörölte az arcomról a könnyeket. Nem kérdeztem mégis mit akarhat, csak álltam némán, s vártam hogy folytassa. Mélyen a szemébe néztem, hátha kiböki mondani valóját, közben gondolataim cikáztak-Szereted még, ugye?-tette fel félve a kérdést.
Vártam némi másodpercet majd megszólaltam-Nem felejtek gyorsan.-ejtettem ki a válaszom, de James nem pont erre várt. Pontos válaszra volt kíváncsi. Persze, hogy szeretem ez nem kétség-gondoltam magamban.
-Örülök, hogy megismerhettelek.-mosolygott.
-Miért örülsz neki? Egy csődtömeg vagyok, és az életem ebben a pillanatban romokban hever.-huppantam le búslakodva az ágyam szélére.
-Nem kell, hogy így legyen-ült le mellém a fiú-Gyere velem vissza Londonba-miért kér tőlem ilyet James? Tudja jól, hogy azért jöttem vissza, hogy elfelejtsem Harryt és azokat a dolgokat amik velem történtek ott.
-Ennyire nem érted a helyzetem? Vicces senki nem fogja érteni.
-De igenis megértem. Azt hiszed csak te szakítottál már az életben. Sokszor szakítottak már velem a lányok, és hidd el én is voltam padlón. Tegyél érte, és akkor minden rendben lesz-avatott be.
-Te férfi vagy-vágtam vissza és az ablak elé mentem ahol a hideg szél az arcomat csapta meg.
-Lehet, de érző ember. Ugyanazt érzem ilyenkor mint bárki más. Két dolog miatt viszont mindig érdemes tovább hajtani. Az egyik azért mert mindig lesz valami szebb a holnapban. A másik pedig csak egyszer élünk. Ne akard eldobni az életet egy köcsög miatt, már bocsánat-magyarázta és kezemet fogta meg, s maga felé fordított. Egyik kezével egy szőke kusza hajtincset söpört ki az arcomból.
-Nem ismersz-motyogtam.
-Egy álarcot hordasz. Kívülről erősnek mutatod magad. Belül összetörsz mint télen a jégcsap ha földhöz vágom, és mindenkit próbálsz taszítani magadtól.-mondta. Komolyan egy jégcsaphoz hasonlít?-gondoltam magamban. Mondjuk van értelme amit mond. Ismer engem, és ez megijeszt.
-Már 1 hónapja-mondtam és lehajtottam a fejemet.
-Menj vissza hozzá, és kezd vele újra, ha szereted.-nézett rám szomorú, de mégis vidám arckifejezéssel.
-És mi van, ha maradok?-kérdeztem mire elmosolyodott. James megért, és ezt már belátom. Minden szomorúságot, rosszat félre tettem, ahogyan a londoni utazásom néhány roszabb emlékeit is. Egy emberre koncentráltam az pedig James volt, aki eljött Magyarországra csak azért, mert hiányoztam. Most jelen pillanatban Jamessal akarok lenni, és nem a szerelemről beszélek.
.Örülök, hogy ide jöttél, komolyan-suttogtam és átöleltem a mellettem ülő férfit. Enyhe puszit nyomott homlokomra jelezve, hogy számíthatok rá mindig. Már nem vagyok egyedül.

Lépj tovább...85.rész.

5 KOMMENT és új rész. Igyekszek új részeket hozni, de nem mindig vagyok gép közelbe, így nem tudok. Most már tudok tabon is blogot írni, így talán hamarabb tudom hozni az új részt.
MÉG VALAMI! Szeretném, hogy a facebook csoport, ne csak annyiból álljon, hogy kiteszem az új részt. Most már oda is elfogadom a kritikákat, vagy ha valakinek valami gondja akad, pasi, család, suli, barátok, nyugodtan írja le, és megpróbálunk segíteni ezen. De komolyan, vagy ismerkedni, bármi, csak ne az legyen, hogy megosztom a blogot és kész..
CSATLAKOZZATOK A FB CSOPORTBA!
Na ennyi, jó olvasást:)

London, másnap, Zayn Malik szemszöge

Szörnyű érzés volt Harryt látni, ahogy begyógyszerezve feküdt  a földön. Soha nem bocsájtottam volna meg magamnak, ha nem megyek be az nap este az ajtón. Nem tudom miért tehette, biztos Stacy miatt. Szeretem Stacyt, de már kivagyok tőle, hogy ezt teszi Harryvel. Ahogy kihívtam a mentőket, utána a srácokat tárcsáztam. A mentősök vagy 3 perc alatt kiértek, ami remek. Bementünk a kórházba, ahol rögtön jöttek az orvosok. Harry fel fog épülni. Ha később veszem észre, vagy ha észre se veszem meghal. Harry nyöszörögni kezdett.
-H-hol vagyok?-kérdezte.
-Kórházban. Megint-válaszoltam.-Tudod te mekkora egy balek vagy? Begyógyszerezed magad egy csaj miatt? Nem vagy normális.-vágtam a fejéhez.
-Ő nem csak egy csaj-motyogta.
-De az. Megölted volna magad miatta.-ültem le mellé.-Nem gondoltál ránk? Vagy a rajongókra? Esetleg a családodra?-suttogtam neki.
-Csak Stacyre gondoltam.-válaszolt.
-Ez a baj. Nálam fogsz lakni. Velem és Perrievel, amíg nem lépsz tovább. Kiszámíthatatlan vagy.-szóltam rá.
-Dehogyis, jól vagyok. Meg gondolatlan voltam. Sajnálom semmi bajom sincsen. Hadd menjek el.-mondta, és fel ült az ágyra, majd el akart menni, de megakadályozta az orvos aki éppen akkor jött a szobába.
-Hova, hova Mr.Styles?-mondta.
-El innen jó messzire.-motyogta vissza.
-Innen nem mész el egy jó ideig. Bent maradsz. Csak nem hiszed, hogy ezek után saját felelősségre elmehetsz?
-Az én felelősségemre eljöhet nem?-szóltam közbe.
-Nem lenne szabad.
-Már elnézést, de híresek vagyunk, és holnap adjuk ki az új CD-t. Kérem csak engedjen el minket, vigyázok rá, és nem fog újra ilyet tenni, azt garantálom-mondtam és közben szúrós szemmel néztem Harryre.
-Rendben. De nem lenne szabad!-mondta, és kiment az irodájába néhány papírért.
Néhány perc múlva vissza jött, addig összeszedtem Harry cókmókját. Aláírtam a papírt és elindultunk kifelé. Beültünk a kocsiba, amit tegnap előtt vettem, gyönyörű példány. Harry még nem látta, akkor szemlélhette meg elsőnek az új járgányom.
-Perrie mit mondott erre?-nevetett miközben vizsgálgatta a kocsim.
-Imádja. De megbeszéltük, hogy ez az én kocsim így csak néha mehet vele-nevetettem fel, majd beszálltunk a kocsiba.
Elsőnek is Harry háza felé vettem az irányt, holnapra viszünk el egy két cuccot, meg az elkövetkezendő pár napra, hétre, hónapra, addig amíg el nem felejti..Tudjuk kit. Nem hagytam a kocsiban sem egyedül, be kellett velem jönnie. Kicsit félve mentem be abba a házba, ahol Harryt láttam a földön feküdve, de nem engedtem meg, hogy újra megtörténhessen. Hazz végig követett, mivel nem volt más választása. Összepakoltunk kemény fél óra alatt, és elindultunk ki a kocsihoz újra. Haza fuvaroztam magunkat, ahol csodálatos barátnőm az ajtóban állt Jade-del.
-Szia Jade-köszöntem neki, miközben Harry cuccát szedtem ki a csomagtartóból.
-Hi Zayn, szia Harry-mosolygott.
Közelebb mentem hozzájuk, Jadenek egy arcra puszival szoktam köszönni, Perrienek meg csókkal.
-Megmutatom Harry szobáját.-mondtam-Itt fog lakni egy ideig-nevettem.
Megmutattam a szobáját, majd magára hagytam. A vendég szobában nincs semmi olyan dolog amit meg lehetne enni, és halálos lenne, vagy satöbbi. Tiszta szívvel léptem ki a szobából. Lementem a földszintre, ahol Perrie ült a fotelban miközben egy divat magazint lapozgatott. Lehuppantam a kanapéra, fejem hátra döntöttem és behunytam a szemem.
-Jól van?-kérdezett halkan a Pezz.
-Túl lesz rajta, és majd ebben segítek neki-mondtam magabiztosan.-Elviszem bulizni holnap, és majd rájön, hogy ő az a fajta aki minden csajt felszed. Hamar elfogja felejteni. Higgy nekem.-folytattam.
-Zayn nem biztos, hogy az a megoldás, ha elviszed bulizni, és jól leisszátok magatokat. Lehet, hogy az kéne, hogy Stacy és Harry újra összejöjjenek.-mondogatta Perrie.
-Azt nem mondtam, hogy én is inni fogok.-mondtam, mintha csak ezt a egyik mondatot hallottam volna meg.

MÁSNAP

Reggel 8:30, Harry Styles szemszöge.

Egész este csak forgolódtam. Ekkora balek is én lehetek, hogy egyszer kísérelek meg egy öngyilkossági kísérletet és még az sem jön össze. Felültem az ágyban, és kinéztem az ablakon. A hó esni kezdett, mégsem volt olyan érzetem, hogy tél van. Miért is lenne? -Na jó ebbe ne menjünk bele-gondoltam. Felálltam és a tükör felé indultam meg. Fejem megdörzsöltem, eléggé fáj. Majd veszek be valamit ellene. Beálltam a tükör elé, néhány kusza göndör fürt állt fel, amit kezeimmel szépen beállítottam. Felöltöztem, és lementem a nappaliba, ahol Perrie kávét kortyolgatott. Zayn a konyhában készített tükör tojást, és még valami mást is, azt nem igazán láttam ki. Beálltam a szekrény elé, és kinyitottam. Ráhibáztam pont a gyógyszereset nyitottam ki. Kivettem egy fej fájás elleni kapszulát, mire Zayn rám nézett.
-Hé haver, azonnal tedd azt el! Meg ne lássalak ennek a szekrénynek a közelébe-apáskodott, amin tudat nélkül elmosolyodtam.
-Csak fáj a fejem-nevettem.
-Akkor hagyjuk, hogy fájjon. Nem eszel többet gyógyszert!-ültetett le az asztalhoz.
Perrie is leült velem szembe, és ő is nevetett azon ahogy Zayn utasított.
-Jó apuka lesz-nevetett Perrie.
-Csak nem?-kérdeztem meglepődve.
-Nem. Dehogyis-mosolygott.
Zayn felszolgálta a reggelit. Aránylag finom volt, de nem akarok újra ilyet enni. Esetleg holnap én csinálom a reggelit.
-Hány óra?-kérdeztem meg.
-11.-válaszolt Perrie.
-Basszus, nekünk háromnegyed 11-re kellett volna mennünk a stúdióba. Harry készülj, indulunk-mondta, és felrohant a szobába.
-Akkor én kint megvárom a kocsiba-nevettem és fel vettem a kocsi kulcsait.
Beültem a kocsiba, és közben figyeltem a parkot, ahol szerelmes párok ölelkeztek és csókolóztak. A gyerekeket akik játszanak, én miért nem lehetek olyan? Akaratlanul is bekönnyesedett a szemem, ha csak bele gondolok, hogy..Nem az a hajó már elúszott. Elcsesztem, és nem változtathatok ezen. Nem adom fel, tudom, hogy szeret, de nem fog újra összejönni velem. Zayn kirohant a házból, és beugrott a kocsiba. Kifordult a felhajtóról, elég veszélyesen, és elindultunk. Még én is féltem mellette, ahogy vezetett. A kellő sebességet régen átlépte, de így a 15 perces utat levágtunk 5 percre. Hála Zaynnek nem késtünk "nagyon" sokat a CD kiadásáról. Berohantunk az épületbe, már a nevetéstől fulladoztunk, hogy hogyan lehetünk szerencsétlenek. Louis hátba vert mindkettőnket, majd leültünk a helyünkre. Rengetegen voltak az épületbe. A lányok sikongattak, és énekelték a régi dalainkat. Aztán felcsendült az egyik új zenénk a Rock Me, és a végénél már azt is énekelték. Elképesztőek, elsőnek hallják de már tudják. Sok papírt adtunk ma ki a kezünk alól. Egy kislány ért hozzám, és amíg írtam neki addig kérdezett.
-Kérlek, jöjjetek újra össze Stacyvel, tökéletesek vagytok, még ha ti ezt nem is tudjátok. Kérlek-mondtam szomorú arc kifejezéssel, mire a mosoly lehervadt az arcomról. Még hagytam leülepedni a dolgokat, de aztán többen is kérdezték, hogy mi van Stacyvel, együtt vagyunk-e még. Egy idő után elegem lett az örökös témából, és kimentem az épületből. Friss levegőre van szükségem, hogy gondolkozni tudjak. Könnycseppek hagyták el a szememet, és azt hiszem tudom mivel próbálhatnám meg visszaszerezni Stacyt. Liam jött ki utánam, és mondta, hogy vége van. De nekünk még maradnunk kell.
-Jól vagy haver?-kérdezte és a falnak támaszkodott, ahogy én is
-Hiányzik, azt hiszem-motyogtam.
-Lépj tovább..-mondta.
-Rendben, megteszem ha ti mondjátok-hazudtam nekik. Persze hogy elfogom játszani, hogy nincs rá szükségem, nem fogom hagyni, hogy más karjai közt ébredjen. Vagy ha már az soha nem jön össze, legalább azt nem, hogy így távozzon el. Egy papíron elbúcsúzva. Bementünk a stúdióba, ahol a turné helyszíneit beszéltük meg. Pont kapóra jött az egyik koncert helyszíne, így közelebb kerülök hozzá...

Haver kelj fel...84.rész.

5 KOMMENT és új rész. A jövő héten nem hiszem, hogy tudok új részt hozni, mert ballagás és stb..Szóval érjétek be most ennyivel, ami azért nem a legjobb rész lett. Azért jó olvasást.

London,19:45, Harry Styles szemszöge
Fáradtan léptem be a házam ajtaján. Mintha jártak volna itt, valami nő lehetett, halvány parfüm illatot érzek. Bementem a konyhába, és narancsot kezdtem kifacsarni. Jó párat kifacsartam amikor meg lett, egy nagyobb pohár. Ez a kedvenc téli inni valóm. Kimentem a pohárral a kezemben a nappaliba, és a TV-t kezdtem el kapcsolgatni. Semmi érdekes nem ment benne. Talán amióta Stacy elhagyott semmit nem találok érdekesnek. Szerencsére még itt van Londonban, nem fogom feladni. Vissza fogom szerezni. Bármikor átmehetek Louisék házába, hiszen ott van.Kikapcsoltam a Tv-t, megittam a narancsot, és elindultam felfelé az emeletre. Tusolni készültem. Földre ejtettem az napi gatyámat, és felsőmet, illetve a boxeromat is. Beszálltam a zuhanyzóba, és axe-al kezdtem magam bekenni. Fürdés után, borotválkozni kezdtem, majd fogat mostam. Kimentem a fürdőből és a szobámba kezdtem indulni. Benyitottam, és kinéztem az ablakon. Louis házának a teteje, alig látszik innen, de ha egy pontot is látok, megnyugvást érzek. Elindultam az ágyhoz, kivételesen Stacy oldalára feküdtem. Mintha érezném, hogy itt van vagy volt, és velem van. Oldalra fordultam, és egy papírt láttam meg az éjjeli szekrényemen. Óvatosan felemeltem a kis papírt, és olvasni kezdtem.
-"Harry, az a nap amikor találkoztunk még mindig a fejemben van. Rengeteg hullámvölgyön mentünk keresztül, de mindig kitartottunk egymás mellett. Szeretlek, de talán nekünk már nem kellene együtt lennünk. Én nem vagyok a hazugság híve, ahogy tudom te sem, még is elhallgattál egy igen fontos dolgot. Nem hibáztatlak. Megértettem. Talán még szeretsz és nem akarod, hogy ez történjen. De azt biztosíthatom, hogy nekem te voltál az első igazi szerelmem, akivel minden megtörtént. Hálás vagyok neked azért amit értem tettél, és azt hogy velem voltál. Soha nem foglak elfelejteni. Stacy xx"-
Szemeim kikerekedtek, és könnyek jelentek meg benne. Miért kellett elmennie? Miért nem voltam itt, amikor elment? Egy igazi balek vagyok. Arcomon egyre gyorsabban hullottak le a könnyek. Végleg elhagyott az akit igazán tiszta szívből szeretek. Mintha kitépték volna a helyéről a szívemet, nincs ennél rosszabb érzés.  A papírt szorongattam kezemben, és telefonommal Louis nevét kezdtem keresni. Miért hagyott itt?? Ha nem miattam, mi miatt? Elüldöztem, bármit is mond.
-Elment-motyogtam halkan, könnyeimtől fuldokolva.
-Legyél erős, kérlek Harry. Majd vissza fog jönni-biztatott Louis.
-Honnan veszed? Miattam ment el. Soha többé nem fogom látni, vagy csak hallani a hangját-zokogtam.
-Pihenj le..Elég sokat dolgoztál ma, jobb ha elmész aludni.-mondta.
-Louis egy kicsit is, érted azt min megyek keresztül? Elhagyott az az ember aki megdobogtatja a szívem, aki miatt érdemes volt mindennap felkelni. Most meg azt sem tudom minek vagyok.-nyafogtam.
-A rajongók miatt. Stacy csak egy lány, aki tökéletes volt nekem. Elfogadta azt amilyen vagyok, elfogadta a rajongókat, és mindig elmondta ha valami bántotta. Kapsz még egy ilyen lányt újra? Nem.-kicsit hangosabban beszéltem, de könnyeim még mindig csorogtak arcomon.
-Csak magadnak köszönheted-válaszolt.
-Tudom. De nem érted a helyzetem. Neked ott van El, és nemsokára egybe keltek..Nem fogod soha sem megérteni-mondtam, mire lecsaptam a telefont.

Louis Tomlinson szemszöge.

-De igen tudom..-mondtam, de már Harry letette a telefont. 
Amikor elolvastam Stacy levelét, valahogy én is úgy éreztem mint Harry.  Talán nem annyira volt rosszabb a helyzetem, mert nem vagyok szerelmes, ha mégis akkor csak is tudat alattiban. Talán megvárom Eleanort amíg lefürdik, hogy utána olvashassa el Stac búcsú levelét. Lefeküdtem, és néhány könnycseppet töröltem le az arcomról. Nem mutathatom magam gyengének El előtt, még a végén sejtene valamit. Hiába is remek ez a csaj. Okos és szép, de Stacy valahogy mégis tökéletes. Most lehet hogy jól jött, hogy elment. Nem ezt kértem tőle. Csak annyit, hogy próbálja meg újra Harryvel. Lehet, hogy más lettem azóta amióta megtörtént az a dolog kettőnk közt, azóta jobban fűződök hozzá. 
Eleanor óvatosan lépkedett az ágy mellé, én pedig lassan emeltem oda neki a levelet.  Könnyes volt a szemem, ahogy kivette kezemből, és ahogy végig olvasta, ő is elkezdett sírni. Eleanor alig kapott levegőt, zihált és a feje is sajogni kezdett a sírástól. Fájdalom csillapítóval próbáltuk oldani fájdalmait. Majd hátát simogattam

Magyarország, 21:00, Stacy Knight szemszöge

Anyuék jöttek értem a reptérre. Meglepte őket a döntésem, de szükségem van rájuk. Még mindig nem tudom jó-vagy rossz döntés-e, de ahogy már mondtam ezt kellett tennem. Hiányozni fognak az ott töltött idők, a srácok, Perrie, Dani, Olív, és El. Mindenki közül talán Harry fog. Aztán ott van James, akivel semmiféleképpen nem szakítom meg a kapcsolatot, mert benne megbízok, hiába is csak pár napja ismerem. Most itt lesznek a régi barátaim, Emily és annak barátja. Régen láttam őket, jó lesz újra össze ülni. Ha még emlékeznek rám.
Nem tudom elolvasták-e már a levelemet a srácok. Most itt ülök egy kocsiba, az eső szakad, villámlik és dörög, senkit nem tudok magamhoz ölelni, csak azt a macit amit egyszer Harry nyert nekem a vidámparkban.  Szorosan öleltem magamhoz, amikor megláttam egy villámot ami az égig csaphatott. Durva és veszélyes látvány, már csak attól libabőrös leszek ha meglátom. Apu vezet, anyu pedig értelmetlen kérdésekkel bombáz, de egyikre sem válaszolok, csak néha bólogatok. Nincs kedvem beszélgetni, ebben a pillanatban nincs. Telefonommal kezdtem el játszani, amikor egy üzenetem érkezett. James neve villant fel.
-Tudtam, hogy ez lesz. Pont ma akartalak elvinni vacsorázni, de remélem egy táv vacsiba benne vagy. James xx-nevetni kezdtem ahogy felolvastam levelét. Igyekeztem a válaszolással.
-Mindenféleképpen. Sajnálom, hogy csak úgy leléptem, de túl sok volt már nekem ez az egész. És amúgy mit vacsizunk? Stacy xx-kuncogtam ahogy telefonomat babráltam.
-Spagetti? Remélem megfelel..J x-írt vissza gyorsan.
-Imádom..Figyelj később folytassuk ha haza érek..Olyan 10 fele, vagyis nálad az 9 lesz..S xx-gyorsan pötyögtem válaszomat, majd azután eltettem telefonomat. Remélve, hogy beleegyezik ajánlatomba és majd este azaz később folytatjuk. Fejem a fejtámlának hajtottam, szemeim behunytam, és elaludtam.

***
Arra keltem fel, hogy apu befordult a felhajtón. Megérkeztem. Itthon vagyok. Régen ejtettem ki ezt a mondatot a számon.  Beljebb mentem ahol kishúgom ugrott a nyakamba. Megpusziltam, majd bementem a szobámba. Gyors tusolás után, hirtelen zuhantam be az ágyba. Telefonom elővettem, és Jamessal kezdtem el sms-ni. Közben Louis hívott fel.
-Szia Louis-köszöntem bele.
-Lelépsz köszönés nélkül, csak egy nyamvadt levelet hagysz magad után? Rohadt szarul esett. Azt hittem legalább nekem elmondod mire készülsz-tört ki.
-Sajnálom, de nem tudtam mit tenni. Ha elmondom neked, te elmondod Harrynek, és akkor Harry maradásra bírna.-mentegetőztem.
-Ja, így meg arról beszél, hogy nem érdemes holnap felkelnie. Kicsit gondolkozhattál volna. Én mondtam neked, hogy beléd van esve, és hogy mindent megbánt.-mondta kicsit fenn hangon.
-Ne haragudj. Beszélek majd vele..De nem, nem beszélhetek vele, azért jöttem el, hogy elfelejtsem, ha meghallom a hangját nehezebb lesz..-mondtam.
-Utálom Harry nyafogását, ahogyan a tiedet is. Tiszta szappan opera vagytok. "Szeretem de mégse kéne vele beszélnem, most mi lesz."-próbált minket kiparodizálni.
-Louis-nevettem.
-Legalább nevetsz.Jó hallani a hangod komolyan.-mondta.
-Hiányoztok. Már most-mondtam.
-Te is, de majd jössz nem sokára remélem, és akkor bepótolunk mindent.-mondta Louis.
-Hát oké..-mondtam biztatóan.
-De siess vissza.-mondta-Most megyek mert El nyöszörög..Megfájdult a feje a sírástól.-mondta gúnyosan.
-Add át neki, hogy nagyon szeretem.-mondtam, és kinyomtam a telefont.

20:15, London, Harry Styles szemszöge.
Stacy elhagyott, véglegesen, amitől semmi kedvem létezni.  Itt vannak a rajongók, és a családom, barátaim, de most ők sem tudnak felvidítani.  Folytatnom kéne az örökös hadi tervemet, a lehető legtöbb csajt megszerezni, de az már nem én lennék.Nekem egy emberre van szükségem, és az Stacy.
Lassan ballagtam le a lépcsőn, majd be a konyhába. A második szekrényhez léptem, és amikor kinyitottam az ajtót, különféle gyógyszereket találtam. Volt fájdalom csillapító, altató, hasfogó, mindenféle gyógyszer. Gondoltam kiveszem a leghatásosabbat, amitől akár nem kell fel kelnem soha többé..Kivettem a gyógyszert, és vagy 10 szemet öntöttem ki a kezembe. Vizet is kiöntöttem egy pohár mellé. Szemeim könnyesek lettek, és apránként hullottak felsőmre. Hallottam ahogy csengettek, gondoltam most vagy soha. Nem érdekelt, hogy ki jött. Hirtelen bekaptam az összes gyógyszert, és földre rogytam.

Zayn Malik szemszöge
Senki nem nyitott ajtót, pedig Harry itthon van. Az autója kint áll a ház előtt. Talán egyedül akar lenni. De nem hagyhatom itt, nincs valami jó előérzetem. Lassan nyitottam be az ajtón, és egyre beljebb léptem a házba. Oldalra fordítottam a fejem, és egy földön fekvő testet láttam szétterülve a padlón. Rohanni kezdtem, és amikor megláttam Harry testét a földön sokkot kaptam.
-Harry haver kelj fel-ütögettem arcát, de nem reagált. Felnéztem a szekrényre és gyógyszerek voltak elővéve.-Csessze meg Harry, ugye nem?-ordítottam egyet, és a mentőket tárcsáztam.