2.//3.rész.

Na akkor most elnézést kérek mindenkitől, amiért több mint 2 hete nem hoztam új részt. Értsétek meg kérlek, nyár van nekem is, és nem gubbaszthatok egész nap a gép előtt blogolni. Megtehetném, de szeretném kiélvezni. Nyaralni voltam, azért nem írtam új részt. 
Ráadásul a gépem elromlott, és az egész rész eltűnt. Laptopon sem tudtam vissza hozni, így újra kellett kezdenem. Nem érzem jónak ezt a részt, de egynek megteszi. Sietek a következővel. Puszi. 

  -Harry Styles-

Sokáig feküdtünk így. Mindennél megnyugtatóbb volt, végre magam mellett tudni. Sok mindenen túl mentem vele, és fogok is, de nem érdekel amíg tudom, hogy szeret. Végig pusziltam kéz fejét, majd homlokára adtam egy cuppanóst. Felnézett rám és elmosolyodott. 

-Harry-suttogott.

Összeráncoltam a homlokom, és figyelmesen néztem rá, amitől újra elmosolyodott.

-Mi lesz..-kezdett bele- A két emberrel a házadon?-folytatta.

-Nem érdekelnek. Szánalmas amit Rosie tett, és ezért fel is jelenthetném-nevettem el magam-De a legjobb lesz ha küldök neki egy üzenetet, hogy hagyja el a házam vagy hívom a zsarukat-komolyodtam el.

Lehervadt a mosoly az arcáról, és félve próbálta a tekintetemet megkeresni.

-Csak viccelek.Holnap elmegyek és értelmesen közlöm, ha még ott lesznek. Viszont komolyan venni akarok egy új házat. Holnap nem jössz el velem nézni egyet?-mosolyogtam rá, mire meglágyultak arc vonásai.

-Persze-tette kezét a mellkasomra.-Lefürdök-szólt.

-Nem akarlak elengedni-motyogtam nevetve.

-Muszáj leszel-ült fel, de kezét továbbra is fogtam.

-Mehetek veled?-néztem rá mint egy óvodás.

-Nem-nyújtotta ki a nyelvét, majd gyorsan berohant.  

Hallottam ahogyan megnyitja a csapot,és a víz elindul. Felültem az ágyon, és telefonomat kezdtem babrálni. Felnéztem twitterre, majd lecsekkoltam a mai pletykákat magamról, mire Louis neve villant fel a képernyőn. Megnyomtam a 'válasz' gombot, és fülemhez préseltem a kisebb iphone-t.

-Szia Louis-köszöntem.

-Szia, hova lettetek?-kérdezett.

-Haza mentünk. Aztán ott volt Rosie, és így egy szállodában kötöttünk ki-nevettem el magam. 

-Oh, megvárhattatok volna még mielőtt leléptek. Azért örülök nektek-érezhető volt ahogyan mosolyog.-Holnap este gyertek el vacsorázni, El holnap délre haza ér, és akkor holnap lesz időnk, együtt lenni-mondta.

-Holnap hanyadika van?-kérdeztem vissza, és kezemmel homlokomat kezdtem el dörzsölni.

-22. Elő szülinapi buli-nevetett.

-Oké, mindenféleképpen elmegyünk-mosolyogtam.-De most leteszem, mert jön Stacy-mondtam.

-Hol volt?-kérdezett vissza.

-Fürdött-mondtam halkan, mintha bűn lenne ha valaki fürdik-Akkor holnap nálad. Szia Louis-köszöntem el.

-Hello-nyomta ki a telefont. 

Ledobtam a telefonom, majd az ablak felé sétáltam. Annyira szép London, és ezt még soha nem vettem észre. Mindig tudtam a szépségét, de ez más. Más szemszögből nézem. Gondolat menetemet London szépségéről, egy halk ajtó nyítódás, és az én gyönyörű barátnőm szakította félbe.

-Kivel beszéltél?-kérdezte miközben haját egy törölközővel dörzsölte.

-Louis. Holnap náluk vacsizunk-nevettem, és kezeimet derekára helyeztem, majd apró puszikkal halmoztam el nyakát és arcát.
Karjait nyakam köré fonta, és puszit nyomott az arcomra. Majd elvált tőlem, és vissza ment a fürdőszobába felöltözni. Elmosolyodtam, majd leültem az ágyra, és könyökömet a térdeimre helyeztem. Néztem ki a fejemből, vagyis talán inkább gondolkodtam. Pár perc elteltével, Stacy kijött, és a nyakamba ugrott. Karjai a nyakam köré fonódtak, és hátulról ölelt. Felnéztem rá, és puha csókot adtam neki.
-Nekem is fürödnöm kéne-motyogtam.
Nem válaszolt, csal elengedett. Leült az ágyra, és engem figyelt. Furcsán mosolygott, olyan aranyos mosolygása van. Bementem a fürdőszobába és egy fél órát biztos elidőztem bent. Mire kiléptem az ajtón, az egyik legszebb látvány fogadott. Az én hercegnőm, édesen aludt, ölelgetve az egyik párnát.Óvatosan befeküdtem mellé, néhány percig vizsgálgattam szép szőke haját, ahogy elfedte a vállát, és tökéletes alakját, illetve arcát.

***

-Stacy Knight-

-Harry siess már, mindjárt 6 óra. Utálok késni tudod-siettetem, miközben én már az ajtóban álltam, és órámat vizslattam. 

Harry rám nézett, mély fogvillantós mosolyt villantott, majd közelebb jött felém. Megijedek ettől a mosolytól. Kezeit a derekamra helyezte, és úgy kezdett bele.

-Nem tudom a övet becsatolni. Segítesz?-suttogott a fülembe.

Elmosolyodtam, tudtam mire megy a játék. Megbiccentettem a fejem, és lassan hozzáértem, vékony övéhez. Végig figyeltem az arcát, és kedves mosolya, igazi perverz mosollyá alakult. Meghúztam az övét, mire összehúzta a szemét, és halkan felnyögött.

-Ez nagyon fáj. Engedd kicsit kijjebb az övet-kérlelt.-Nagyon összehúztad-szenvedett.

-Ha hozzá mersz érni, az este folyamán, hogy kijjebb engedd az öved, megöllek-fenyegettem nevetve.

-Ne már Stacy, kérlek-nézett utánam, de én kifordultam az ajtón.

-A hülye perverz szokásaid miatt-kiabáltam neki vissza, az emelet végéről.

Láttam, ahogyan Harry szenvedve lépked ki a szobából, és bezárja az ajtót. Nagyon lassan jött felém, ennyire fáj neki? Nem húztam meg annyira, csak a legutolsó kis lyukba helyeztem be. Nem értem, miért mutatja, hogy szenved. Kattant a lift, és kinyílt előttünk. Elindult lefelé.

-Csak nem fáj?-böktem oldalba.

-Gonosz boszorkány vagy-komoly volt az arca.

-Ez esetben imádok az lenni-nyomtam egy puszit arcára, mire elmosolyodott.

Halk sípszó jelezte, hogy megérkeztünk a földszintre, majd az ajtók kinyíltak és lassan kiléptünk belőle. Rá jöttem, hogy sétálnunk kell, mivel Harry kocsija a házánál van, limuzinnal meg csak nem megyünk 3 sarkot. Marad a séta. Nevettem kedves viccemen, és még jobban nevettem amikor Harry tudatosult azzal, hogy sétálva fogunk eljutni Louis házáig. Csendben sétáltunk, néha az én kuncogásom hallatszott. 

-Aaa, csessze meg-szitkozódik, amikor fel kellett lépni egy patkára.

-És milyen lesz amikor, a lépcsőn fogsz felmenni-húztam az agyát, és örültem azon, hogy így sikerült felhúznom. 1-0 nekem Mr.Styles. 

És végre, megérkeztünk Louisék házához. Gyorsan fellépcsőztem, azon a három lépcsőfokon, hogy figyelhessem Harry szenvedését. Tényleg fájhat neki, szeme kicsit piros volt, és ahogy elindult felfelé, mindig adott ki valami furcsa hangot, mixelve egy csúnya szóval. Amikor felért hozzám megtapsoltam, majd rá mosolyogtam.

-Tudod, nem érhetsz hozzá,különben megjárod-mutattam neki mutatóujjam.

-Nagyon fáj, kérlek.-sajnáltam, a szemében szomorúság és megbánás volt, de én élveztem a helyzetet. 

Bekopogtam, majd Harryre néztem aki már a sírás szélén állt. 

-Mutass egy 1000 wattos mosolyt édesem-böktem oldalba. 

Harry tette amit mondtam, én pedig élvezem, hogy én vagyok a főnök. Louis nyitotta ki az ajtót, és széles mosollyal fogadott minket. Átölelt engem, majd Harryt, és Harry szintén furcsa hangot adott ki, amin Louis furcsállóan nézett rá, majd rám. Meg kellet törnöm a feszültséget.

-Na és merre van Eleanor?-mosolyogtam.

-Anyuval beszélget a konyhában. Gyertek be már csak ti hiányoztok, meg a Malik pár-nevetett.

Gyorsan besiettem, még mielőtt kérdőre vonna, Harry jelenlegi fájdalmas állapota miatt. A konyha felé siettem, de az ajtóban megálltam, és hátra néztem. Louis és Harry még mindig az ajtóban. Harry rám nézett, mire én mutatóujjamat a szám elé tettem, jelezve ne mondjon semmit Louisnak, vicces játékomról.  Láttam Harry szemében a játékosságot, és a fájdalmat, egybe. Megfordultam, és benyitottam a konyhába. Eleanor és Louis anyukája lelkesen beszélgettek a kisbabáról. Legalábbis én a 'baba' szóból az ő kisbabájukat veszem le.
-Stacy-kiáltott fel Louis anyukája, mire Eleanor hátra fordult.
Hú, a jó mindenit, mekkora már a hasa. Kitártam a karom, és átöleltem Elt. Nagyon erősen öleltük egymást, alig bírtam levegőt venni, de örültem neki.
-Stacy, mi..Mit keresel itt?-engedett el és karomat fogta meg.
-Kibékültünk Harryvel-lomha mosolyt ejtettem.
-Istenem annyira boldog vagyok. És akkor most már maradsz itt??-lelkesedett.
-Igen, vissza költözök Londonba..Egy huzamosabb ideig- avattam be.-Te viszont jól kikerekedtél-mutattam a hasára.
Elnevette magát, majd a hátsó ajtón besétált Danielle egy tortával a kezében, és Liammel a háta mögött.
-Stacy-ordítottak fel egyszerre.
Dan letette az asztalra Louis elő szülinapi ajándékát, majd erősen magához rántott és megölelt, majd Liam követte.
-Örülök, hogy itt vagy-bújtam ki Liam öleléséből mire ezt mondta.
Elmosolyodtam. 

***

-Hogy ízlik a pulyka??- kérdezte Louis teli szájjal, mire El oldalba lökte. 

Kuncogtunk, aztán Liam kényesen felnézett tányérjából, és Louis irányába pislogott. Jól megrágta még a szájában lévő ételt, majd egy hatalmas nyelés után, megtörölte a száját, és szólásra nyitotta.
-Szóval, ha ti, ugye összeházasodtok-kezdett bele, de még köszörült egyet a torkával mielőtt folytatta volna.- Akkor mi lesz a bandával? Úgy értem, ti már egy család vagytok. Összeházasodtok, és van egy gyereketek. Mármint lesz-halkult el és poharához nyúlt, hogy a kis monológja után ihasson.
Mindenki nevetni kezdett, ahogy Liam belekortyolt a pohárba, és normális arc színe átváltott vörösre. Mindenki nevetett, Harry pedig csak mosolygott. Értettem, én. Nem tud nevetni, mert akkor újra fájni kezd a hasa, mivel túl szorosan meghúztam. Önelégülten mosolyogtam, majd bekaptam egy kisebb falatot a még megmaradt pulykámból.
-Nos, a banda semmiféle képen nem bomolhat fel. Oké?-szögezte le Eleanor-A baba neveléséhez két ember kell, ez Louis és én. Amikor Louis nem lesz itthon, akkor anyu, apu, Louis szülei, vagy ti lányok majd segítetek. Ne csináljunk ebből ügyet. Mindent megoldunk.
-Oké-mondták kórusban a srácok.
-Nekem most ki kell mennem-nyögte ki Harry.
Óvatosan felállt, szemeit össze húzta, és lassan elindult, azt hiszem a mosdó felé.Kuncogtam a tányérom felett, tudtam, hogy most miattam szenved. Miután Harry elhagyta a helyiséget, mindenki rám nézett.
-Most mi van?-vontam meg a vállam.
Elmosolyodtak, majd újra enni kezdett mindenki. Néhány perc múlva, Harry még mindig nem jött vissza, így kénytelen voltam utána menni. Felálltam az asztaltól, és kimentem a mosdóba. Jól sejtettem, Harry ott állt a tükör előtt, és ha jól láttam, az övével babrált.
-Mondtam, hogy nyúlj hozzá-zavartam meg, mire kicsit felugrott.
-Stacy, mit keresel itt?-nézett rám-Nagyon fáj, és a hasamat is teljesen elnyomta.
-Tehetek róla, hogy te mindenben a perverzséget látod? Te okoztad magadnak, én pedig külön élem, hogy most szenvedsz-kuncogtam csípőre tett kézzel.
-Sajnálom. Nem fordul elő többet ilyen. Kérlek segíts, hogy ne fájjon-hazug mosolyt villantott.
Megforgattam a szemem, és az övét lazábbra vettem. Harry egy megkönnyebbülős sóhajt  ejtett, majd le nézett rám.
-Köszönöm-suttogta.-Nem mehetnénk haza?
Mosolyogtam, majd az ajtó felé biccentettem a fejem.
Kimentünk a többiekhez, és lassan elköszöntünk. Holnap elmegyek Eleanorral, Daniellelel, Perrievel és ha minden igaz Olival vásárolni. Végig öleltünk mindenkit, aztán kiléptünk a házból és elsétáltunk ideiglenes lakhelyünkhöz, ahhoz a szállodához, ahol aludtunk tegnap este.

2.//2.rész.

Az ébredés mindig is nehéz volt számomra. Most kivételesen boldogan keltem. Habár Louis kanapéja igazán kényelmes, huzamosabb ideig kényelmetlen. Ez az apróság teljesen eltörpült amellett, hogy mellettem fekszik életem szerelme, és végre újra az enyém.Göndör fürtjei a nyakamat csiklandozták, elmosolyodtam. Óvatosan kimásztam a karja alól, ami védelmezően fogott egész éjszaka. Felálltam, és elindultam a konyhába. Louis ott ült az asztalnál, a telefonját nyomkodta, miközben teáját markolta meg.
-Jó reggelt-dörzsöltem meg a szemem, és leültem vele szembe.
-Kényelmes volt a garnitúra?-viccelődött.
-Nem vettem figyelembe-válaszoltam.
-Legyetek boldogok most már-állt fel a pulttól és kedvtelenül szólt hozzám.
-Eleanor merre van? Olyan régen láttam-sóhajtottam.
-Ma este jön vissza Franciországból. Elment az anyukájával. Esküvői ruha szalonokba mennek el..Tudod vészesen itt a kitűzött dátum-nyelt nagyot.
-Mikor lesz a nagy nap?-érdeklődtem. Teljesen lemaradtam az utóbbi 1 hónap alatt.
-Úgy gondoltuk, hogy március 2-ra tesszük. Addig még 2 és egy negyed hónap-mosolygott.
Március 2. Elgondolkodtam, mégis milyen jó lesz Elnek. Tökéletes pasihoz megy hozzá, és egy tökéletes gyermeket hordozhat a szíve alatt. Csevejünket Harry kómás tekintete zavarta meg. Karját a derekamra tette, és lágy puszit nyomott homlokomra.
-Én elmegyek bevásárolni, kifogyott a hűtő. Ha gondoljátok, rendeljetek valamit-mosolygott és kettesben hagyott minket.
Harry fáradtan ült le mellém, derekamról egy pillanatra se vette le a kezét.
-Hogy aludtál?-szólalt meg rekedtes hangon.
-Egész jól-mosolyogtam.-Hé Harry. Menjünk vissza a házadba, onnan eldöntjük, hogy mi legyen-néztem gyönyörű zöld szemeibe.
-Hogy-hogy mi legyen? Nem engedlek el újra, nem hagyom hogy elmenj-csattant fel.
-Nem úgy értem. Az lenne a legjobb, hogyha külön költöznénk. Nem?-tettem fel a kérdést félve.
-Nekem biztos, hogy nem. Stacy vagy te, vagy én de úgyis egymás mellett aludnánk, nem mindegy akkor, hogy együtt, vagy külön élünk? Nem akarlak újra magamtól messze tudni. Túl sok volt ez az idő-nyerte vissza átlagos hangját.
-Biztos vagy benne?-kérdeztem.
-Soha nem voltam még ennél biztosabb-fogta meg a kezem, és lágy csókot nyomott ajkaimra.
Felállt, és kiment a konyhából. Követtem őt, semmi kedvem nem volt egyedül ülni a magányos konyhában. Harry a tegnapi ruháit szedte össze, belebújt, majd átnyújtotta nekem is.
-Öltözz fel, és húzzunk innen-nevetett.
Nem válaszoltam, elmosolyodtam, és gyorsan felöltöztem. Harry elővette Louis házának pót kulcsát, amit a bejárati szőnyeg alatt tartanak. Gondosan bezárta a házat, majd elindultunk az ő háza felé.Átkaroltam, míg ő derekamon pihentette kezét. Gondolataim a szőkén cikáztak, ha tegnap ott volt, lehet ma is. Reméltem, hogy nincs ott, vicces lenne a képébe mondani, hogy ő az enyém, és hogy takarodjon el a házból. Harry zavarta meg a gondolat menetemet, azzal, hogy összekulcsolta a kezeinket, és rám mosolygott.
-Nem is tudod, mióta akartam végre ezt-suttogott.
Elmosolyodtam. Igen, végre minden a helyére állt.Szorosan össze kulcsoltuk a kezeinket,és úgy sétáltunk tovább. Nem kellett már sokat sétálni, hiszen tisztán látható volt az egész ház. Harry előhalászta kabát zsebéből a kulcsokat, majd a zárba helyezte. Sokáig vacakolt a kinyitással, amíg én csak kisebb kuncogással figyeltem. Végre kattant a zár, és beljebb mentünk. A ház semmit sem változott. Föntről néhány hang ereszkedett le az emeletre, így kételkedően néztem Harryre. Ő sem értette. Összeráncolta a homlokát,majd felszaladt a lépcsőn. A hálószobájából érkeztek a hangok, így oda mentünk. Nehéz volt követni, sokkal magasabb nálam, na jó, csak 2 fejjel, de akkor is, hosszabb lábai voltak. Megbújtam mögötte, míg a kezét összekulcsolta az enyémmel, és úgy mentünk tovább. Harry óvatosan nyitott be a szobába, és a látványtól teljesen lefagytunk.
-Mi a szent szar folyik itt?-üvöltötte el magát Harry.
A szöszi csaj, és annak egy néger barátja felavatták Harry ágyát. Undorító. Talán ha nem jövök fel, nem lenne most hányingerem.
-Harry, Harry megmagyarázom-nézett ijedten a csajszi az ÉN fiúmra.
-Nincs mit, ha lenne se érdekelne, takarodjatok mindketten el a házamból-üvöltött.
Nem láttam még ilyen mérgesnek, mondjuk nem is találtunk még olyan emberekre, akik a házában éppen "buliznak". A két ember, ijedten mászott ki Harry ágyából, míg én a folyosó végét bámultam, hogy még csak ne is lássak meg olyat, ami alapjában véve a ruha takar. Harry engem nézett, de ideges volt.  Harry megfogta a csuklóm, és elhúzott az ajtó elől, egyenesen le az emeltre. Alig bírtam követni, míg ő sétált, én kocogtam. Figyelhetne a magasság különbségekre is.
-Harry.
Néztem rá értetlenül, mire az ajtónál megállt, és hátra fordult. Csábos mosoly jelent meg az arcán, szólásra nyitotta a száját.
-Elmegyünk innen-mondta.
Kihúzott az ajtón, és csak elszaladtunk a ház elől.
-Harry-állítottam meg.-Az a két idióta bent, és ki tudja milyen dolgokat művelnek a szobádban..Az ágyadban.
-Ne foglalkozz velük. Eladom a házat. Így is úgyis-avatott be, eszetlen döntésébe.
-Mi?-biccentettem meg a fejem.
-Veszek egy új házat. Mióta elmentél, megváltozott. Nem volt olyan benne élni, mint akkor-jött közelebb hozzám.
-De visszajöttem-suttogtam, és ajkaink alig 2 centire voltak egymástól.
Derekamra csúsztatta egyik kezét, másikkal arcomat simította meg.
-Pontosan-ajkaink súrolták egymást, de nem állt szándékában megcsókolni. Húzta az agyam.
Tovább mentünk, pontosabban kocogtunk. Az ég dörögni kezdett, és a távolból néhány villám csapott le. Megijedtem, Harry pontosan tudja mennyire félek a viharoktól. Ez beteges egy 19 éves lány számára, nem kéne félnem, de ezt már nem tudom leküzdeni. Soha. Kezeinket összekulcsolta, és húzott maga után. Megálltunk egy hatalmas hotel előtt, felnéztem rá, lehetett vagy 40 emeletes. Hatalmas, hova akar vinni? Felém fordult, elő bukkant annyira imádott mosolya, két kezét arcomra tette, míg én a csuklóját dogtam meg. Óvatosan felnéztem rá. Lassan megcsókolt, érzéki csók volt. A rövid csók, hosszadalmas és romantikus csókba fulladt. Egy esőcsepp zavarta meg a tökéletes pillanatot. Felnéztünk az égre, és egyre gyorsabban estek le a cseppek.
-Nem csókolóztam még esőben-nevetett halkan.
Elmosolyodtam, majd ajkait újra az enyémhez tapasztotta. Nyelvével bejutást nyert a számba. Kör körös mozdulatokat tettek, majd abba hagyták. Ajkát elválasztotta és szemei csillogni kezdtek. Mindig csillog amikor velem van,de most különösen.
-És most?-tettem fel a kérdést.
-Már eláztunk, szóval mindegy-nevetett.
-Úgy értem hova megyünk most?-mosolyogtam.
-Oh-sóhajtott-Imádok az esőben lenni, belélegezni az eső illatát, de mivel tudom, hogy nem szereted a viharokat, bemehetünk a hotelbe-ajánlotta fel.
-Milyen udvarias-nevettem, és elindultunk az ajtó felé.
Beléptünk az ajtón, mintha valami kastély szerűségbe mentünk volna. Ledöbbentem, nem volt egyáltalán csicsás, egyszerű, de nagyszerű. Káprázatos volt. A színek falai is tökéletesen passzoltak. Amíg én bámultam a hotel belsejét, Harry kivett egy szobát. Felmentünk a szobába, ami pontosan a 40. emeleten van. Ez a gyerek csak hülyéskedik velem. Lifttel mentünk fel, biztos nem bírtam volna ki a lépcsőzést. A lift csengése után az ajtók kinyíltak, és kiléptünk a dobozkából. Elindultunk a szobánk felé, két szoba van itt, Harry a nagyobbat kérte. Pontosabban ezek már az amolyan "elnöki" lakosztályok. Biztos drága ez a hely ahogy elnézem. A szobába belépve csak fokozta a hangulatomat a gyönyörű festmények, a falak(igen a falak). Annyira szép volt, akár az életemet is letudnám itt élni. Hatalmas fürdőszobával rendelkezett, melyben egy jakuzzi található. Lehuppantam a hatalmas francia ágyra, és szó szerint hátra dőltem. Karjaim magam mellet voltak, majd Harry is követett. Fejünk egymás mellett helyezkedett el, mint egy romantikus filmben. Annyira jó volt minden. Vissza nyertem az energiám, a szerelmem. Boldog vagyok. Harry közeledett felém, és ajkai éppen hogy súrolták az enyéimet. Boldogságomat a telefonom zavarta meg. Összeráncoltam a homlokom, szemeim össze húztam, és hallottam ahogyan Harry sóhajtva dobja a fejét a kényelmes matracba. Mosolyogtam egy sort, majd felálltam és kihúztam zsebemből a telefonom. Anyu neve villant fel.
-Basszus-motyogtam.
Elfelejtettem nekik szólni, hogy eljövök.
-Szia anya-köszöntem.
-Kicsim merre vagy? Annyira aggódtunk már érted-sajnálkozott.
-London-szorítottam össze a fogam.
-Mit keresel te ott? Itt ez a tökéletes fiú a házunkban, te meg biztosan Harryvel hancúrozól. Gyere haza azonnal-oktatott ki.
-Nem hancúrozunk-láttam ahogy Harry elmosolyodik, leültem mellé az ágy szélére.-Egyébként nem ismered Jamest. Hazudott nekem anya. Nem megyek haza. 19 éves vagyok, eltudom dönteni mit akarok, és az életem mostantól Londonban folytatódik.-mondtam neki teljesen nyugodt hangnemben.
-De megcsalt-emelte fel a hangját, mire Harry komoran nézett rám.
-James is megtette volna. Nem érdekel-álltam fel és elvonultam a fürdőszobába.
Magamra csuktam az ajtót, és leültem a kád szélére.
-Kicsim, James nem olyan ember. James szeret, most sír. Fent van a szobádba. Kérlek gyere haza, beszélj vele-kért meg.
-Nem érted, hogy nekem itt az életem? Minden ide köt. Ha vissza megyek Magyarországra, csak a szomorúság lesz ami körbe vesz. Imádtam ott élni, veletek a barátaimmal. De amióta Em meghalt, nincs értelme, még csak haza menni se. James nagy fiú, ha akar valamit, ide jön, és nem anyukámon keresztül üzen-emeltem fel a hangom.
-Stacy értsd, meg szeret téged. Miért hagyod hogy egy ilyen híresség mint Harry elvegyen? Jamessel tökéletes életed lehetne, gyermekeitek lehetnének, és talán még jobban is össze illesz vele, mint azzal a seggel-mondta.
-Ne merj a barátomra ilyet mondani. Szeretem Harryt, és nem hagyom, hogy bármi is tönkre tegye az iránta érzett szerelmemet. Miért nem tudod megérteni, hogy szeretem? Nekem csak ő kell. Igen bánkódtam miatta, de nekem ne mond, hogy soha nem éreztél még ilyet egy ember iránt sem. James nem érdekel.-beszéltem mire egy könnycsepp jelent meg a szemem sarkában.
-Tönkre teszed magad kicsim.-szomorú volt a hangja.
-Sajnálom anyu-csuklott el a hangom.
-Én is-mondta és kinyomta a telefont.
A saját anyám rám csapja a telefont. Szép.
          

~Harry Styles~

A fürdőszoba előtt álltam, hallgattam ahogy miattam veszekszik az anyukájával. Sok mindenről megbizonyosodtam. Például, hogy Stacy nem fog elmenni, neki már itt az élete, vagy hogy Emily meghalt. És, hogy szeret. Mind végig tudtam, de az hogy szembeszállt az anyukájával, és kimondta nekem mindennél többet jelentett. Óvatosan bekopogtam, majd enyhe résre nyitottam az ajtót. Fejem egy kicsim bedugtam, majd halkan kérdeztem.

-Bejöhetek?

Nem válaszolt, cserébe csak félre húzta a száját. Igennek vettem, nem vártam beléptem, és elé guggoltam. Kezeimet a combjára tettem, és úgy néztem ahogy néhány könnycsepp legördül az arcán. Óvatos puszit adtam szeme sarkába, majd arcára, és újra vissza tértem előbbi pozíciómba. 

-Minden rendben?-kérdeztem.

Bólogatni kezdett. Nem igazán győzött meg.

-Sajnálom- motyogtam.

-Mégis mit? Az anyám olyan képet írt le James-ről, hogy ő a tökéletes számomra, meg ilyeneket. Nem is ismeri-hangja elcsuklott.

Figyelemmel kísértem, ahogy beavat a telefonos beszélgetésbe.

-Harry, én nem akarok vissza menni,itt kell maradnom. Nem akarok újra elválni tőled. Annyira rossz volt. Nem bírnám ki újra-egyre gyorsabban folytak a könnyei.

-Hé ne sírj. Soha többé nem teszek semmi olyat ami neked fájna,és senkinek nem fogom hagyni.-leheltem puha csókot gyönyörű piros ajkaira.

Egyik kezem térd hajlatához helyeztem, másikkal a hátát támasztottam. Karjait nyakam köré fonta, és mellkasomra helyezte fejét. Lassan besétáltam vele a szobába, és óvatosan az ágyra raktam. Felnézett rám, szemei csillogtak, és egy "köszönöm"-öt formált szótlanul ajkaival. Elmosolyodtam, és egy tincset sepertem ki gyönyörű arcából. Átsétáltam a másik oldalra, és lefeküdtem mellé. Gyengéden átdobtam derekára a kezem, de felém fordult, és mellkasomba fúrta a fejét. Kezeimet össze kulcsoltam, és csendben hallgattuk, ahogyan szakad az eső.Annyira nyugtató, és gyönyörű pillanat volt. Régóta vártam, hogy vére minden a helyére kerüljön, és sikerült. Lágy puszit nyomtam homlokára, majd kezével játszottam. Annyira aranyos kezei vannak. Szép és kicsi. Imádom a kezeit. Szerelmes vagyok, voltam, és leszek. Mindörökké ebbe a lányba. 

2.évad// Gyere velem...1.rész.

-Louis Tomlinson-

Kérdések kavarogtak a fejemben. Mit keres itt Stacy? Miért sír? Mi történt? Mit tehetnék én? Kicsit eltoltam magamtól, és mélyen a szemébe néztem. Zihált, alig kapott levegőt.

-Stacy, mi történt?-kérdeztem, de nem válaszolt. 

Leültettem a kanapéra, amíg én gyorsan elmentem egy pohár vízért, és egy 100-as zsebkendőért. Mire vissza tértem, csak jobban sírt. Arcáról, csak hullottak a könnyek, és én még mindig nem tudom mi a baj. Leültem mellé, és egyik kezem a combjára helyeztem, hátha elkezdi mondani. 

-Harry.

Suttogott. Örült, hogy egy szót is kitudott mondani. Legalábbis ezt veszem le belőle. Átöleltem. Mit tehetnék ilyenkor? Vissza jött ide, és nem volt otthon Harry? Vagy mi? Istenem ki kell derítenem, mert idegesít, hogy semmiről sem tudok. Stacy most nem tud megszólalni, fel kell hívnom Harryt. Gondolat menetemet, a telefonom csörgése zavarta meg. Eleanor neve villant fel.

-Szia-szóltam bele.

-Szia Louis. Megérkeztünk Franciaországba-éreztem, ahogy mosolyog, pedig nem láttam.

-Örülök neki, élvezzétek jól magatokat-mondtam kicsit kedély változatosan.

-Valami baj van?-kérdezett vissza.

-Ez most hosszú. Le kell tennem. Szeretlek, szia-mondtam és kinyomtam. 

Vissza néztem Stacyre, aki remegő kézzel próbálta normálisan megfogni a poharat. Egy hajtincset simítottam ki, kisírt arcából, és mutatóujjammal fel emeltem a fejét. Szikrázó szemekkel nézett rám. Fájt őt így látni, nagyon. 

-Köszönöm-formálta az ajkaival ezt a szót, de hang nélkül ejtette ki.

Megbiccentettem a fejem nem igazán értettem mit is köszön. Még mindig nem tudok semmit. Egy kis idő után felálltam és telefonomért sétáltam, amit a zongorán hagytam. Harry számát kerestem ki, és felhívtam. Tudni akarom, mi is történt. Sokáig csörgettem, de nem vette fel. Még egyszer megpróbáltam. Sikerrel jártam.

-Miért sír Stacy? Mit tettél vele?-kérdeztem kicsit hangosabban, de kisétáltam a szobából, hogy ne hallja meg az említett személy amit Harryvel tárgyalok.

-Louis a helikopteren ülök-motyogott. Mit keres egy helikopteren?

-Mit csinálsz te ott?

-Magyarországra utaztam..De James vagy ki a fene, közölte, hogy Stacy elutazott. De ott van nálad. Oké, tartsd magadnál-sietve beszélt.

-Mi van? Minek mentél oda? Mikor? Harold azonnal válaszolj-már kiabáltam.

-Hosszú. Fél óra és megérkezek, ne hagyd hogy elmenjen-mondta és rám vágta a telefont.

Szóval Harry Magyarországon volt, Stacy pedig itt Londonba. Harry ideges volt, Stacy pedig sír. Jézusom, hosszú éjszakám lesz mire ezt az egészet kiderítem. Megforgattam a szemem, és vissza mentem Stacyhez. Meglepő módon már nem sírt, csak nézett ki a fejéből. Könnyes volt az arca, és pirosak a szemei, utoljára is sírni láttam. És újra. Leültem mellé. Csend volt. Annyira kíváncsi voltam, hogy mi történhetett, de ha most elkezdem a magamét, talán újra sírni fog. Azt pedig nem akarom. Inkább csendben néztem magam elé. 

-Harry házában volt egy szőke csaj. Ki az?-szólalt meg a mellettem ülő lány.

Akkor kezdem érteni. Innen fúj a szél.

-Harry a mi kérésünkre elment randizni. És a csaj ott maradt nála.-vallottam be.

-Lefeküdtek?-szorította össze a szemét.

-Nem tudom. Én nem beszéltem Harryvel, csak tegnap, amikor itt voltak a srácok. Stacy hidd el nekem, Harry egyedül és kizárólag téged szeret. Szerinted most miért utazott volna el csak úgy Magyarországra?-ömlött belőlem a szó, mire észbe kaptam és Stacy szájához kapva, hatalmas tekintettel bámult.
-H-Hogy hol van?-mintha a a lélegzete is leállt volna, teljesen úgy festett.
-Hát, most beszéltem vele, és elutazott miattad, hogy elmondjon mindent, mert szeret. De ha ezt nem hiszed, el, ha nem hiszel nekem..Senkinek nem fogsz-hajoltam közel hozzá.
-Louis-suttogott-Hiszek neked-fonta két kezét össze a tarkómnál.
Sokáig fogott így, néhány könnycseppje a pólómon végezte, pontosabban a kék csíkos pizsamámon. Fájt így látni őt, tudtam min ment keresztül, de nem érezhettem át a fájdalmát. Nem csaltak még meg, Eleanor soha nem tenné.

-Harry Styles-

Azonnal Louis házához indultam, ahogyan leszállt a helikopter. Pontosan nem tudom mit fogok csinálni. Berontok a házába, és észre veszem Stacyt, aki Louis elmondása szerint össze van törve, és sír. Mi történhetett itt addig amíg nem voltam mellette. Ha egyszer vissza szerzem soha többé nem engedem el, örökké vigyázni fogok rá, ha a hírnevem is rámegy. Nem érdekel. Kiugrottam a gépből, és rohanni kezdtem. Louis házától 5 sarokra tudtunk csak leszállni, így nem kell nagyon sokat futnom. A gondolataim csak cikáztak. A lábaim vittek előre, egyre közelebb voltam, és a szívem is egyre hevesebben vert, a futástól vagy az izgatottságtól, nem igazán tudom.Mindkettő miatt, azt hiszem. Egyre gyorsabban futottam, mire az utolsó kanyart is bevettem, és megálltam az ajtó előtt. Remegni kezdtek a kezeim, a fejemben pedig lüktetett az erem. Iszonyatos sebességgel futottam, talán így még soha. Gyors mozdulattal kinyitottam az ajtót. Észrevettem, ahogy Stacy Louist öleli, és nagyokat szipog. Nem tudtam mit teszek, oda mentem mellé, és megfogtam a csuklóját. Hirtelen felnézett, és ijedten szabadította ki érzéstelen marásomból a kezét. 

-Gyere velem, kérlek-suttogtam szikrázó szemeibe. 

Kezem nyújtottam neki, ijedten csúsztatta a kezét a kezembe, ezután kifelé húztam az ajtón. Hogy hova is viszem? Magam sem tudom. Talán a titkos búvóhelyemre. Senki nem tud róla, egyedül én. De neki felfedem a titkomat, hogy soha többé ne legyen egy titkom se előtte. Az utca másik végében van egy szálloda, oda vittem. Megtorpant az ajtóban, gondolom azt hihette, azért hozom ide, hogy felcsináljam. Persze, ez lenne most a legnagyobb gondom. 

-Bízz bennem-formáltam a szavakat.

-Rég nem bízom benned-motyogta.

Fájt ezt hallani, így még nehezebb lesz neki bebizonyítanom, hogy komolyan szeretem, és amit tettem megbántam. A recepciós nő értetlenül nézett ránk, de fejem megbiccentettem és rögtön tisztább lett arc vonásai. A lépcsőn tudunk csak feljutni, ugyanis a lift csak a 4. emeletig visz. Az első emeletre fellépcsőztünk, majd megállt és a lábát bámulta.

-Harry, hova megyünk? Sajog a lábam-motyogott az orra alatt.

Térd hajlatánál fogva megemeltem, és karomba vittem fel az 5. emeletre, azaz a tetőtérre. Gyorsan felmentünk, majd az ajtóban letettem. Lassan kinyitottam az ajtót, majd előre engedtem, hogy bemenjen. 

-Minek vagyunk itt?-kérdezte halkan.

-Itt csak egyedül vagyunk.-mondtam-És mert innen nem nagyon tudsz megszökni-mosolyogtam.

-Stacy Knight-

Értelmetlenül néztem rá. Vicces, hogy még ilyenkor is van kedve viccelődni. Elfordultam tőle, és körül néztem. Gyönyörű London az éjszakai fényben, még így hajnalok hajnalán is. A hideg levegő csípte kisírt arcom, így többször is megérintettem kezemmel, kicsit melegítettem. Éreztem ahogy két kéz telepedik le a csípőmre, és meleg leheletét a nyakamnál. Hátra fordultam, és meredten ránéztem.

-Stacy csak hallgass meg.-kezdte el, mire bólintottam. Végülis ezért jöttem ide, hogy ezt megbeszéljük.-Akár hiszed akár nem, nekem te vagy a legfontosabb. Az hogy lefeküdtem Natashával nekem semmit sem jelentett. Azt se tudom mi ütött belém. Teljesen ki voltam a műtéted miatt, azt hittem elveszítelek. A Fotózáson sírni kezdtem, mire ő oda jött és megvígasztalt-mondogatta. Elég jól megvígasztalta - Ha tehetném, vissza forgatnám az időt. Tudtam mire készül, mégsem hagytam magam.

-Harry-próbáltam megszólalni én is.

-És én csak veled akarok lenni, bárki bármit is mond. Ha kell lemondanék a hírnevemről is, csak hogy ketten lehessünk-dőlt belőle a szó.

-Harry..

-Stacy, menjünk el, hagyjuk itt ezt az idióta világot. Menjünk el, egy szigetre, ahol nem ismernek fel, és normális kapcsolatban élhetünk, nem olyanban ahol elvárják mégis mit tegyél. Nem olyanba ahol mások elvárásai szerint kell élni, mert én most azt teszem. De érted...-akadt meg-Feladnám.

Szívemig hatolt hosszú monológja. Annyira el akartam hallgattatni, nem ment, csak mondta-és mondta.

-Harry..

-Megbocsátasz?-nézett rám hatalmas zöld szemeivel, és megint nem hagyta hogy megszólaljak.

Nem válaszoltam, csak puha csókot nyomtam tökéletes ajkaira. Majd ránéztem, és szeme csillogása vissza tért. Ennyit jelent, egy kis öröm kiváltása. Átöleltem, olyan szorosan ahogyan csak tudtam. Annyira hiányzott ez, és semmiért nem adnám oda senkinek. 

-Harry mindenkinek vannak hibái. És soha nem kérném, hogy le mondj a hírnevedről-magyaráztam neki.Mellkasának dőltem, éreztem ahogyan szíve egyre hevesebben ver. 

-Szeretlek, teljes szívemből-suttogta a fülembe.

Szívem egyre hevesebben vert, és csak a pillanatnak éltem. Vágytam lágy csókjára, így gyors csókunkból, hosszadalmas, csókká vált. Annyira szeretem, és ez nem kétség. 

-Akkor mi újra együtt?-kérdezte meg félénken.

Óvatosan bólintottam, majd elmosolyodtam-De mindent újra kezdünk. Az elejétől-mutattam fel a mutató ujjam. 

Elnevette magát, igazi fogsor villantást mutatott, imádom amikor mosolyog, és azok a gödröcskék, amik miatt a lábam mindig elkezd remegni.

-Most komolyan?-komolyodott meg.

-Teljes mértékben. Szia Stacy Knight vagyok, 19 éves és Magyarországon élek-nyújtottam kezem. 

Értelmetlen fejet vágott, majd elmosolyodott.

-Harry. Harry Styles, 19 éves, és Londonban élek-nevetett majd kezet ráztunk. 

Magához húzott és átölelt, majd megcsókolt. Hosszú forró csókunkba minden porcikám beleremegett, és nem akartam elengedni. Miért is akarnám. A szívdöglesztő újra az enyém. 

Karjába fontam a kezem, majd elindultunk lefelé a lépcsőn. Louis házához sétáltunk, meghitt volt, és csendes a séta. Nem a kínos csend amiről beszélek, hanem az a nyugodt csend. Bementünk Louis házba, és az említett srác éppen focit nézett a TV-ben. Ránk nézett, és végig mért minket. Elmosolyodott amikor kezünkre, ért, amik szorosan ragaszkodtak egymáshoz. Mosolygott, de mintha egy kicsit le lenne törve. 

-Szomjas vagyok-hisztizett Harry.

-Igyál, van egy kis dzsúz a hűtőbe-válaszolt Louis.

Harry óvatosan és lassan engedte el a kezem, szinte olyan lassan, hogy gyorsan kihúztam a kezem. 

-Sietek-kacsintott ránk, majd eltűnt a fehér ajtó mögött. 

Leültem Louis mellé, és mélyen a szemébe néztem. Nem tudtam mi játszódik le most a fejében, így megborzoltam a haját, és komoly tekintetét átváltotta egy mosolygóssá.

-És vagy 1 órával előbb te sírtál itt-borzolta vissza a hajam.

-Köszönöm. Mindent köszönök-bújtam hozzá.

-Nem kell mit köszönnöd. Harry a legjobb barátom, te pedig a legjobb..-csuklott meg a hangja.-Barátnőm-húzta a száját. 

Puszit nyomtam az arcára, majd vállára hajtottam a fejem. Hallottam ahogy Harry visszatért a szobába.

-Persze, vissza kapom és el is lopod tőlem a csajom-nevetett, és leült mellém.

Értelmetlenül is vállába fúrtam a fejem, és mélyeket lélegeztem, miközben összekulcsolta a kezeinket. Kapcsolgatni kezdte a TV-t, tudta, hogy engem a legkevésbé érdekel a foci.Egy ideig nyomkodta a kapcsit, majd feladta, és ledobta a kanapé sarkába.
-Elmegyek aludni. Tőlem maradjatok-mondta fáradtan.
-Jó éjt Louis-dobott puszit neki Harry.
Elmosolyodtam, majd én is elköszöntem Louistól. Örülök, hogy végre minden rendben van köztünk. Egyik fürtjével kezdtem el játszani, míg ő csak előre bámult. Elfeledtem az okot amiért igazából is sírtam. Eszembe jutott, de tudtam, hogy értelmesen megtudjuk beszélni. Elengedtem kezét, és hátrébb húzódtam, hogy pontosan lássam az arcát. Harry értelmetlenül nézett rám, nem tudta mire készülök.
-Valami baj van?-kérdezte.
-Tudod, amikor ide jöttem, rögtön a házadhoz mentem.-kezdtem a mondani valóm, majd mély levegőt vettem-Egy gyönyörű szőke nő nyitott ajtót. Ki volt az? És mit keresett nálad?-tértem a lényegre.
Harry arc vonásai megkeményedtek, és egyre gyorsabban vette a levegőt.
-A fiúk mondták, hogy lépjek tovább. Elmentem vele randizni, és nálam kötött ki-fájtak a szavai, biztosan megtörtént az is amire gondolok, de nem érdekelt.
-Harry, nyugodj le-fogtam meg a kezét, majd rám pillantott.
-Lefeküdtem vele-csuklott el a hangja.
-Tudom, és nem érdekel-motyogtam.
Harry felkapta a fejét, és halvány mosoly jelent meg az arcán. Talán örült kijelentésemen. Közelebb húzódott, és átölelt. Nem fogom hagyni, hogy újra elveszítsem. Túlságosan szerelmes vagyok ebbe a srácba, és kizárt dolog, hogy bármi is kiábrándítson belőle.