2013. április 25., csütörtök

76.rész.

  Sajnálom, hogy később hoztam, de nem volt ihletem, és még most sincs. Gondolkodtam, hogy hány részes legyen a blog, és két évadosra gondoltam. Ki olvasná, ha lenne második évada is?
5 KOMMENT ÉS KÖVETKEZŐ RÉSZ. Jó olvasást:)



 A napok gyorsan teltek.Észre sem vettem, ahogy 3 hét eltelt azóta. Harry és Zayn állapota napról napra jobb-és jobb lett. Hol az egyik-hol a másik emeletre járkáltam látogatni a fiúkat, de az estét mindig Harry szobájában töltöttem. A naplómat is sikeresen megtaláltam. Az orvosom, illetve egyik elrablómnál volt. Nem tettem feljelentést ellene, mivel megmentette Harryt és Zaynt. Hálás voltam neki, de nagyon dühös. Amikor kimentem a folyosóra, mindig takartam arcomat, hogy még csak ne is vegyen észre, nem akarok báj csevegni vele. Robot letartóztatták. Jackson a bíróságon ellene vallott, ami miatt rettentő büszke és hálás vagyok neki. Nem fognak minket többé zaklatni. Szerencsére.
 Harry ébredezik. Gyorsan eltettem a naplót, és vártam, hogy kinyissa a szemeit. Felpislákolt, majd fejét oldalra fordította.
-Jó reggelt édesem-hallottam mély karcos hangját.
-Szia. Jól aludtál?-kérdeztem és egy puszit nyomtam arcára.
-Fáj a vállam, de egyébként igen-mosolygott.
-Nem sokára jobb lesz, hidd el.
-Adsz rá egy puszit?-kérdezte nevetve, amitől elég érdekes fejet vágtam.-Csak mert amikor valamim fájt, anyuci mindig adott egy puszit rá, és jobb lett-mondta gyerekesen.
Elnevettem magam, és felé hajoltam. Csattanós puszit nyomtam a vállán lévő kötésre, reménykedve, hogy nem fog annyira fájni Harrynek.
-És már nem is fáj-sóhajtott.
-Idióta vagy-nevettem.
-Meglehet, de ha bele gondolsz egy idiótával élsz együtt, aki egy idióta híresség, és akinek rengeteg rajongója van-sorolta a dolgokat.
-Ezzel most mire célzol?
-Csak annyira, hogy egy idiótába vagy szerelmes.-simogatta meg az arcomat.
-Igazi balfék lehetek..-nevettem, mire Harry is felnevetett.
Louis és Eleanor toppant be, nevetésünk közepette.
-Hé, Harry látom már jól vagy-ölelte meg óvatosan El.
-Persze..Kezdesz egyre jobban kikerekedni-gúnyolódott.
-Hahahaha..Nem is látszik még-nevetett.-Stacy eljössz velem ruhát próbálni?-nézett rám El.
-Milyen ruhát?
-Hát esküvőit..Úgy döntöttünk Louisval, hogy még az idén össze házasodunk.Még mielőtt a hasam nagyobb lesz-nevetett.
-Uhh tényleg az esküvő, ki is ment a fejemből. Oké mikor megyünk?-érdeklődtem.
-MOST-ugrott fel.
-Őőő..Harry akkor mi elmegyünk-látta Harry rajtam, hogy most éppen ruhákat akarok nézegetni Eleanorral.
-De siess vissza, tudod, hogy mennyire jó ha itt vagy velem..Úgy 1 óra múlva-nézett.
-Mi? 1 ÓRA? AZ NAGYON KEVÉS..-tágultak ki Eleanor szemei.
-2?!
-Majd jövök. Szia-nevettem és adtam egy csókot Harrynek.
Eleanorral elindultunk kifelé a kórházból és egy taxira vártunk. Gyorsan meg is állt az egyik. Beszálltunk és elmondtuk, hogy London legjobb ruha kölcsönzőjébe vigyen minket. A sofőr értette, úgyhogy se perc alatt oda vitt minket. Gyorsan kifizettem, és elindultunk a ruha szalonba. Elsőnek egy testhez álló, térdnél fordosabb ruhát nézett ki. Nagyon jól állt neki, de én nem tudom benne elképzelni, hogy ilyen ruhába megy férjhez. A következő ruha szintén testhez álló volt, de semmi fodor semmi, csak egy sima selyem ruha. Nagyon egyszerű volt, mégis szép. Amíg Eleanor próbálgatta a ruhákat amiket kinézett magának, én is elkezdtem nézelődni. Szebbnél-szebb ruhákat láttam. Ahogy sétálgattam a selyem anyagok között, egy ruhán akadt meg a szemem. Egy bábúra volt felrakva, és valami eszméletlenül nézett ki. Nem volt pántja, abroncsos volt, és nagyon egyszerű. Nem vagyok a csili-vili híve, de ezen a ruhán nagyon tetszett, és szerintem még jól is állna. Sokáig álltam előtte, elképzelve az esküvőmet Harryvel. Ahogy az oltár elé lépek, és Harry gödröcskéi megvillannak, és ahogy megfogja a kezem, meg ahogyan az ujjamra húzza majd a gyűrűt..Szép kis álom. Harry még nem érett meg egy házasságra. De kezd. Eleanor hirtelen zavart meg kicsit könnyes szemekkel.
-Mi a baj édes?-kérdeztem meg.
-Soha nem fogok ruhát találni, ami jól állna nekem. Csúnya vagyok és kövér-siránkozott.
-Ezt azért te sem gondolhatod komolyan. Gyönyörű lány vagy, szerinted Louis miért téged választott! És mi az, hogy kövér vagy? Mert egy kicsit megnőtt a pocid a baba miatt??Ugyan már, mindig is tökéletesen néztél ki.-nyugtattam.
-Akkor miért nem találok egy ruhát?-kérdezte és könnyek csurogtak le az arcán.
A ruha elé álltam, amibe beleszerettem, nehogy észre vegye. De meglátta, és onnan már nem volt vissza út.
-Úristen ez gyönyörű-nézte meg jobban.
-Az-motyogtam.
-Azonnal fel is próbálom-mondta és kiválasztotta a méretét, majd bevitte.
Amíg vártam Eleanort, leültem a kanapéra, ami rettentő kényelmes volt. Bámészkodtam, néztem más lányokat akik szintén esküvői ruhákat próbálgatnak, volt aki fizetett. Nagyon jó volt látni ennyi nőt, hogy ennyire örülnek. Nem is kellett sokat várnom Elre ki is jött. A ruha tökéletesen állt rajta, ez ellen nem volt kétségem.
-Na szerinted hogy áll?-kérdezte mosolyogva.
-Gyönyörű vagy benne-káprázott a szemem.
-Ezt a ruhát szeretném. Jól érzem benne magam, és szerintem is jól áll-örült.
Mosolyogtam. Nem mondtam el neki, hogy ezt a ruhát én néztem ki, de hiába is mondtam volna, nem engem vesznek feleségül.
-Szüleidnek nagyon fog tetszeni-mosolyogtam és próbáltam vele együtt örülni.
-Szerintem is, köszönöm Stacy, nagyon szeretlek-ölelt át.
-Én is, de menj öltözz át, még sok a dolgunk.-hesegettem vissza a próbafülkébe.
Miután felöltözött, kifizettük a ruhát, és elindultunk a StarBucksba. Ittunk epres shaket, majd vissza mentünk a kórházba.

***
Mire beléptünk Harry szobájába, ő már ott állt, Louisval  felöltözve. Nem értettem, úgy tudtam, hogy még bent kell lennie, amíg teljesen felépül.
-T-Te mit csinálsz így?-dadogtam.
-Haza mehetek-mosolygott.
-Micsoda? Engedték?-kérdeztem kitágult szemekkel.
-Látom te is örülsz annak, hogy végre haza mehetek.-nevetett.
-Örülök nagyon, csak féltelek.. Nem akarom, hogy bajod essék-öleltem meg.
-Rob már börtönbe van szívem, miatta nem kell félnünk-nyugtatott.
-Srácok, elhiszem, hogy szerettek ölelkezni, de mennünk kéne utálom a kórházakat-szólt Louis.
Nevetni kezdtünk majd elindultunk lefelé.
-Mi van Zaynnel? Őt nem engedik haza?-kérdeztem.
-Neki még bent kell lennie 2 napot, de utána ő is jöhet.-mondta Louis.
Apró mosollyal az arcomon, beültünk a kocsiba, és elindultunk hozzánk. Mikor haza értünk, beljebb mentünk a házba, és lehuppantunk a kanapéra. Örültem végre itthon lenni, annyira jó. Itthon...Ez a szó olyan szív melengető. Szeretek itt lenni, főleg Harryvel. Rengeteg élmény köt ide. Érzelmes és vad éjszakák, bulik..Rengeteg más is. Harry óvatosan ült le mellém, válla még rettenetesen fájt. Egy kötés volt, és fel volt fáslizva a keze.Lassan tette óvatlan kezét át a vállam fölött. Louis és Eleanor pedig az esküvőt tervezgették. Aranyosak voltak, ahogy néha össze kaptak.
-Mikor lesz az esküvő?-nevetett Harry,mivel látta az arcukon, hogy még semmit nem tudnak.
-Én decemberben szeretném-vágta rá Louis.
-Az már csak másfél hónap.-kerekedtek ki a szemeim.
-Igen, viszont addigra nem nő meg annyira a hasad-gúnyolódott.
-Lehet-gondolkodott el Eleanor.
-Akkor mi lenne, ha december 18-án rendeznénk meg?-kérdezte Louis.
-December 18?-kaptam fel a fejem.
-Igen, miért az gond?-kérdezte Harry.
-Nem, tökéletes..-motyogtam és elindultam fel a szobába, ott hagytam őket.
Felmentem a lépcsőn és szemeim bekönnyesedtek. Becsuktam az ajtót magam után, és lecsúsztam az ajtó oldalán. Összekulcsoltam a kezeimet, és térdemre hajtottam a fejem. Sírtam, és sírtam. Ez a folyamatos sírás csak gyengévé tesz. Hallottam, ahogy valaki trappol felfelé a lépcsőn, majd az ajtón kopogtat.
-Stacy, kicsim, kérlek engedj be-kérlelt Harry.
Nem bírtam válaszolni, nehezen vettem a levegőt, az emlékek elő jöttek. Arrébb kúsztam az ágyig, hogy betudjon jönni az ajtón. Térdeimet újra felhúztam, és fejemet rá hajtottam. Harry halkan jött be, és leült mellém.
-Louis és Eleanor elment..Gondolták, most jobb ha ketten maradunk-szólt hozzám.
-Én nem akartam ezt.. Sajnálom Harry-dadogtam.
-Miért sírsz? És miért kérsz bocsánatot?-kérdezgetett.
-Azért kérek bocsánatot, mert Louist és Elenaort elüldöztem..És azért sírok mert..-próbáltam elmondani de megakadt a szavam. Nem bírtam tovább beszélni.
-Kicsim kérlek mond el. Bízhatsz bennem-ölelt át Harry.
-December 18-án....-kezdtem bele.

2013. április 15., hétfő

Mond, hogy soha nem felejtesz el...75.rész

Itt az új rész, 5 komment és új rész jön. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen, de én megkönnyeztem, ahogyan írtam. Remélem tetszeni fog mindenkinek. Köszönöm a 48 feliratkozást, az egy leiratkozást. Nagyon jól esett. Tudom, hogy az én blogom a legjobb sőt..De ha nem tetszik, inkább ne iratkozz fel! Jó olvasást!
AJÁNLOTT ZENE: http://www.youtube.com/watch?v=lklVOT6Uv2U

 ~Stacy Szemszöge~

Kis híján talált el engem az elsütött lövedék. Helyettem a mögöttem levő szerencsétlen fiúba szállt. Ahogy hátra fordultam, láttam ahogy elesik, és hallottam a nyögést ami kijött a szájából. Sírni kezdtem. Ez az egész miattam van. Gyorsan ültem le Zayn mellé, kezét szorongattam. A fiúk azonnal oda rohantak hozzánk. Mindenki szeme könnyes volt. Harry még beütött egyet Robnak majd elindult felénk. A fiú térdre kényszerült Harry ütésétől. Odaszaladt hozzánk és sírni kezdett, ahogy Zayn véres testéhez bújt. Jacksont hallottam, ahogyan a távolba volt, és a rendőrséget, illetve a mentőket hívta. Nagyobb figyelmet igényelt az előttem fekvő fiú. Vállát találta el a golyó. Ömlött a vér. Féltünk, hogy nem fogja túl élni. Teljesen be pánikoltam. Ha most meghal, akkor azt soha nem bocsájtom meg magamnak. Az egész az én hibám, onnantól kezdve, hogy megjelentem Harry életében. Zayn szinte a testvérem volt. Körbe néztem. A fiúk sírtak főleg Niall. Olyan állapotban volt mint én. Harry tartotta magát. Nem akart előttem gyengének látszani, és főleg nem Rob előtt.  Lassan de hallottuk a mentők és a rendőrség szirénáját.
-JACKSON VIDD INNEN STACYT!-kiáltott rá Harry.
Jackson hátulról fogott meg és húzni kezdett. Rúgkapáltam, nem akartam ott hagyni őket. Hirtelen a távolba néztem ahol Robot láttam, ahogy lábra emelkedik. A pisztolyt a kezébe fogta és Harryt mérte be vele.
-HARRY VIGYÁZZ-sikítottam.
Harry azonnal hátra fordult és a golyó már elindult felé. Szempillantás alatt a földön hevert Harry is. Sikítottam az idegtől és attól, hogy a szerelmem is a földön fekszik. Én ezt már nem bírom. Ki másztam Jackson kezei közül, és Harryhez rohantam. Az sem érdekelt ha most én is kapok egy golyót. Harry keze csupa vér volt.  Kezeim remegtek ahogy megfogtam Harry véres kezét. A mentők azonnal elindultak felénk. Elsőnek Zaynt tették fel a horda ágyra. Harry addig motoygott.
-Stacy szeretlek. Soha ne felejts el kérlek.
-Ne merj ilyeneket mondani kérlek-sírtam.
-Mond, hogy soha nem felejtesz el. Nekem ennyi épp elég lenne-kérlelt két nyögdécselés között.
-Soha, de ilyenekre most nincs szükség. Harry kérlek-szorítottam kezét az arcomhoz.
-Szeretlek, és mindig is szeretni foglak-húzta az arcom közel az övéhez.
Képtelenség ilyen helyzetben újra megszólalni. Nem tudtam. Sírtam és Istennek imádkoztam, hogy semmi baja ne legyen. Remegett az egész testem. Fáztam. Louis próbált vonszolgatni, amikor a mentősök el akarták tőlem vinni Harryt. Nem akartam elengedni, de ha nem engedem, meg is halhat. És azt nem akarom. Abba én halnék bele. Láttam ahogy beteszik a mentős kocsiba ezzel a két mentő el is hajtott szirénázva a kórházba. Louist megöleltem. Erősen szorítottam magamhoz. Pulcsija csupa víz volt. Eláztattam a könnyeimmel. Kinéztem válla felett és Robot láttam önelégült mosolygással. A rendőrök indultak meg felé, és bilincsbe tették két piszkos kezét. Végig rajtam tartotta a szemét és mosolygott. Örült, hogy fájdalmat szerezhetett nekem. Megbosszulom ezt még egyszer, csak jöjjön ki a börtönből. Már éppen felé indultam amikor Louis vissza rántott.
-Meg ne próbáld-kérlelt és könnyei folytak neki is.
Louis szorította a csuklóm. A rendőrök a kocsiba helyezték Robot, aki még mindig engem nézett és nevetett. Egy pszichopata állat. Szemeimből csak folytak a könnyek mintha dézsából öntötték volna. Pánikba estem. Meg akartam halni. Nem lehetek most se Zayn se Harry mellett.
-Louis kérlek azonnal vigyél be a kórházba. Muszáj tudnom, hogy mi van velük-sírtam.
Louis bólintott egyet és elindultunk a kocsi irányába. Niall és Liam egymás vállán sírtak. Ha meghal valaki is..

***
A várakozóban voltam a három fiúval. Hirtelen El és Danielle is betoppant. Nem tudtam, mégis honnan tudják, hogy itt vagyunk. Nem érdekelt, hogy mit ne mondjak. Egyedül akartam lenni. A sarokban ültem a földön és sírtam. Soha életemben nem sírtam még ennyit. Istennek mondogattam: "Harry szeretlek kérlek" A lányok szemei is könnyesek voltak. Körül néztem és hirtelen Niall eltűnt. Nem tudtam eldönteni, hogy most megkeressem, vagy hagyjam. Hirtelen egyik elrablómat láttam meg. Nem érdekelt amit tett. Kirohantam hozzá.
-Mentse meg Harry és Zayn életét és nem teszek feljelentést-könyörögtem neki.
-Mi történt?-nézett idiótán.
-Az hosszú. Mindkettőjüket lelőtték. Kérem mentse meg az életét-sírtam.
-Mindent megteszek, és sajnálom, nem tudom mi ütött belém-nézett mélyen a szemembe.
-Nem érdekel az amit tett. Mentse meg őket.
Szemembe nézett és bólintott egyet. A falnak dőlve lecsúsztam és újra a földön találtam magam. Nem ettem már vagy 3 napja, inni alig ittam és a fejem majd szét hasadt. Ma valaki meg fog halni érzem, és nem a fiúkra tippelek. Hirtelen a földön találtam magam. Hallottam ahogy az emberek kiabálni kezdték a nevem, és a két fiú pedig segíteni próbál. Mindent hallottam, csak éppen a szememet nem bírtam kinyitni. Elájultam. Képtelenség ilyenkor hallani, én mégis mindent hallottam..Egy ideig. Aztán se kép se hang. Mire felkeltem egy ágyban találtam magam. Nem tudtam, hol vagyok. Pislákolni kezdtem. Louis képét láttam meg elsőnek. Egy infúzió volt bekötve, az csepegett kezembe.
-Mit keresek itt?? És mi ez?-kérdeztem kicsit idegesen.
-Nyugi Stacy. Elájultál. Már több órája itt fekszel-közölte velem Louis.
-Mi? Mi van Harryvel és Zaynnel? Oda kell mennem hozzájuk-ültem fel hirtelen, mire a fejem újra hasogatni kezdett.
-Csak semmi hirtelen mozdulat-kért meg Louis.
-Zayn jól van. Ő a második emeleten van egy kórterembe. Viszont Harry...-csuklott el a hangja és könnyesedett be a szeme.
-Mivan vele?-kérdeztem, de senki nem válaszolt-Ugye nem?-kezdtek a könnyek újra az arcomon lefolyni.
-Harry..az emeleten van-szólalt fel egy rekedtes hang az ajtóból.
-Mi?-kérdeztem szinte már sikítva.
-Ahogy próbáltuk a golyót eltávolítani, hirtelen eszméletét vesztette. Most fent van, és ha minden igaz, ugyan olyan szar állapotban-válaszolt majd kiment az orvos.
-Fel kell mennem hozzá-motyogtam halkan és arcomon csak folytak lefele a könnyek.
-Sehova nem kéne most menned-kért meg Liam.
-Nem kéne ilyen állapotban most látnod-csuklott el a hangja Niallnek.
-Ti láttátok már?-kérdeztem.
-Igen. 10 perce jöttünk le. Zaynnél pedig most Perrie van, meg az anyukája. Ki küldtek minket. Nem akarták, hogy ott maradjunk.
-Mi történt Harryvel? Miért vesztette eszméletét?-szipogtam.
-Ha minden igaz egyszerre két golyót is kapott-vallotta be Louis és fejét lehajtotta.
-Meg ölöm azt a Robot-motyogott Niall.
-Felesleges.Már börtönbe van. Csak a fiúk gyógyuljanak meg.-könyörgött Louis.
-Én mikor mehetek el?-kérdeztem.
-Ma. Azt mondták, ha az infúzió lecsöpögött-mondta Liam.
-Oké..Nem érdekel ki mit mond el akarok menni Harryhez-mondtam kicsit hangosabban.
-Elviszünk amint lecsöpög az folyadék. Oké?-nézett rám Louis.
Bólintottam egyet, majd vissza feküdtem. Alig vártam, hogy végre lecsöpögjön az infúzió, és végre láthassam Harryt. Úgy egy órát várhattam rá. A szobában síri csend volt. Senki nem szólalt meg. Amikor ránéztem a folyadék kis tartályára, már nem sokat láttam benne. Éppen annyit, hogy addigra lecsöpög amíg az egyik nővér be nem jön. Megnyomtam azt a kis csengőt, és pár perc múlva már ott is volt.
-Kérem levenné? Már teljesen lecsöpögött és szívem szerint már mennék-néztem rá.
-Persze.-mosolygott és elkezdte levenni. A tűt kihúzta a kezemből, majd elengedett.
Hirtelen álltam fel, amitől egy kicsit megszédültem. Louis fogta meg a kezeim, hogy el ne essek. Elindultunk négyen, elsőnek Zaynhez akartam bemenni, mivel nála nem időznék el annyit mint Harrynél. Bementem és Perrie ott sírt miközben Zayn csak mosolygott.  Nem értettem, hogy képes ilyen helyzetben is mosolyogni.
-Zayn jól vagy?-kérdeztem halkan.
-Persze. Amikor eltaláltak nagyon fájt, sőt azt hittem meghalok, de most, hogy már nincs bennem egy golyó jól vagyok.
-Stacy te tudod mi történt? Nem hajlandó elárulni, de én itt kapok mindjárt szívbajt-nézett rám Perrie könnyes szemekkel.
Mindenki engem nézett. Kíváncsiak voltak arra, hogy mit is fogok mondani.
-I-igazából..C-csak annyi, hogy...-dadogni kezdtem.-Majd elmesélem egyszer-zártam le az ügyet gyorsan.-Zayn remélem gyorsan felépülsz..És nagyon sajnálom-mondtam neki.
-Meg fogok gyógyulni, és erről nem tehetsz. Egyébként siess Hazzához, ha jól tudom, neki nagyobb gondjai vannak.-mosolygott rám.
-Nem haragszol meg?-kérdeztem.
-Hülyéskedsz? Kis butus-nevetett-Menj már.
Kimentem a szobából, és Harryt kezdtem meg keresni. Egyedül Louis jött utánam. Ő a 6. emeleten van. A legutolsó kórterembe irányítottak. Mikor beléptem az ajtón, az "alvó" Harryt láttam. Szemrebbenés nélkül feküdt az ágyon, fedetlen felső testét láttam. Szemeim bekönnyesedtek. Láttam, hogy a keze be van gipszelve, és a kötést a vállánál. Louis megszorította a vállam. Teljesen legyengültem és szemeimből könnyek potyogtak. Miért kell őt így látnom? Az én hibám. Közelebb mentem hozzá, és kezemmel megsimítottam az arcát, amire egy kicsit megrángott a feje. Érzem azt, hogy tudja, hogy vele vagyok. Végig mértem felső testét, amin csak a hasa kockái látszottak. Kényszert éreztem arra, hogy megsimítsam azokat. Kockáin végig húztam ujjaim. Szemem a kötés helyére és begipszelt kezére terelődött. Hogyan kapott két golyót? Csak egyetlen egy lövésre emlékszem. Kezemmel a tenyerét is megsimítottam, mire erősen hozzám tapasztotta hatalmas tenyerét. Tudtam, hogy érez. Lassan pislákolni kezdett. Tekintetével engem nézett, és apró mosolyt láttam az arcán.
-Örülök, hogy itt vagy-motyogott.
-Itt leszek veled mindig-mondtam.
-Szeretlek-hangoztatta.
-Szeretlek Harry-esett le egy két csepp a párnája felé.
-Ne sírj kérlek-hangja nagyon le volt törve.-Velem minden rendben lesz.
-Féltelek..Félek Harry-szóltam hozzá, és tenyerébe fektettem arcomat.
-Nem kell. Veled leszek, még akkor is ha nem érzed, hogy ott vagyok-nézett rám komoly arccal.
-Boldoggá teszel Harry. Soha nem szerettem még ennyire senkit. Ha elveszítelek nem tudom mi lesz velem-motyogtam neki.
-Nem fogsz elveszíteni. Élek.-mosolygott rám.
Nem bírtam válaszolni a könnyeim miatt. Nem jött a számra a válaszadás. Bele gyengültem abba, hogy így látom és abba amiket mond. Harry az én gyengém.

2013. április 10., szerda

A golyó benned van...74.rész.

A következő rész minimum 7 koment után jön. A RÉSZ TARTALMAZ CSÚNYA SZAVAKAT! Szóval ha valaki neki állna, hogy kritizálja, mennyire nem illik egy blogba a csúnya szó, attól már most elnézést kérek, de nekem ennél a résznél valahogy így jött ki. Jobban átadom az érzést. Legalábbis az én képzelő erőm ilyennek képzelte el a történetet.


 ~Harry szemszöge~

Este alig bírtam aludni. Végig járta az agyam, hogy most mit művelhetnek Stacyvel. Beleborzongtam akárhányszor is bele gondoltam. A tudat, hogy nincs velem, és kitudja hol van, teljesen lehangolt. Kikászálódtam az ágyból és a gardróbom felé indultam. Felkaptam a melegítőmet, és elindultam lefelé a nappaliba. A sok kacatot, szilánkot kezdtem el feltakarítani, amit tegnap okoztak nekem. A ház romokban hevert. Egyre több-és több szemetes zsák került az ajtóm elé. Csengettek. Kezeim remegni kezdtek, de magabiztosan indultam meg az ajtó felé. Anya volt.
-Hé anya..Mit csinálsz itt?-kérdeztem.
-Úgy gondoltam hozok nektek egy kis sütit-mosolygott-Stacy már ébren van?-érdeklődött.
-Nem, nem nem..Még alszik-hazudtam-Most jobb ha mész, nem akarom felkelteni.Reggel mindig nyűgösebb-tereltem.
-Hasonlít rád.Te is mindig nyűgös vagy-nevetett anyu.
-Igen..Igen..Viszont nekem összébb kell pakolnom még a házat..Tegnap volt egy kisebb "1D bulink"-hazudgáltam össze vissza.
-Oké,oké értem én.Majd add át Stacynek, hogy puszilom-köszönt el és beszállt a kocsijába.
-Persze mindenféleképp-húztam a szám.
Gyorsan vissza mentem a házba, és folytattam a takarítást.
***
Lassan már 3 órája takarítok és még mindig sehol sem tartok. Legjobb lesz ha kihívok egy céget. Egy takarító céget. Negyed óra múlva érkeznek. Csengettek. Gondoltam már is itt vannak? Negyed óra még nem telt le. De nem ők voltak. Közeledtem az ajtóhoz. Kinyitottam.
-Jackson te mit keresel itt?-érdeklődtem.
-Stacyről van szó.-hajtotta le szemét.
-Azonnal gyere be és mondj el mindent-hívtam be.
Leültem a fotelba, Jackson pedig a kanapéra.
-Szóval Stacy..-kezdte el.
-MOND MÁR-ordítottam rá.
-Oké, szóval tudom, hogy ki rabolta el. Azaz, hogy kik.
-És el is mondod?-néztem rá kitágult szemekkel.
-Rob volt az egyik. A másik nevét nem tudom, csak azt, hogy Stacyt műtötte..Szóval valamilyen orvos.
-Dr.Phills..-motyogtam.-Hirtelen felálltam a fotelből és ele vágtam a falba egyet ököllel. Meg maradt a helye.
Jackson megfogta a vállam.
-Nyugodj meg nem fogják bántani ha betartod a kéréseiket-suttogta.
-De miért vitték el?-omlottam a földre és sírtam.
-Szerelmesek. Azt akarják, hogy te szenvedj. -válaszolt.
-Elérték. Hozzák vissza-kérleltem.-Te azt is tudod, hogy hol van nem?
-Igen, éppen ezért jöttem. Segíthetek. De ezt ketten nehezen tudjuk majd megoldani-mondta.
-Louis. Ő tud segíteni.
-A fiúk is kellenek. Hárman megoldjuk, de kell valaki aki megmondja, hogy mikor érkeznek meg. Mármint Rob és Dr.Phills.-mondta.
Felálltam és a telefonomért indultam. Betettem hátsó zsebembe, és elindultunk kifelé a házból Jacksonnal. Közben a takarító vég is kijött. Oda adta nekik a kulcsot, és közöltem velük, hogy kamerák vannak a házba, úgy vigyázzanak. Persze ez nem volt igaz, de beszerzek most már egy párat. Beszálltunk a kocsimba és elhajtottunk Louis házába. Eleanor és Danielle épp akkor mentek be a házba.  Kiszálltunk a kocsiból és bementünk mi is.
-Sziasztok-köszönt Jack.
-Louis segítened kell.-kértem meg.
-Mégis miben? És minek kéne? A múltkor is akartam,de csak ordibálni tudtál-flegmázott.
-Igen igazad van. De Jackson tudja hol van Stacy-válaszoltam.
-Mi az, hogy hol van Stacy?-hallotta meg Eleanor.
-Hosszú-válaszoltam.
-Hol van? Avassatok be most mindenbe. A telefonját se veszi fel-mondta El.
-Nyugi jól van. Elment egy kicsit Magyarországra ennyi-válaszolt Louis.
-Nem hiszek nektek. Akkor felhívott volna. Nem olyan, hogy ne szóljon. Valami baj van igaz?-kérdezte.
-Eleanor, kérlek nem érünk most erre rá. Légyszíves menjetek el vagy fel Daniellel, most nem beszélhetünk-kértem meg őket higgadtan.
-Azért, kössz. Rendesek vagytok-flegmázott El és elment.

~Eleanor szemszöge~
Miért nem mondják el mi van Stacyvel? Tudom, és érzem, hogy valami baja van. Muszáj kiderítenem valahogy. És ebben Danielle fog segíteni. Dani lehuppant az ágyra, én pedig az ajtónak támaszkodtam.
-Szerinted hol van Stac?-kérdezte Danielle.
-Fogalmam sincs. De én azért félek, a fiúk nagyon sumákolnak. Liam semmit nem tud?-kérdeztem.
-Nem mondott semmit. Mindent elmond..Még a legnagyobb hülyeséget is.-mosolygott.
-Ki fogom deríteni, hogy hol van..Ebben te fogsz segíteni-néztem rá komolyan.
-Hé El most ha kimegyünk tudunk hallgatózni.-ugrott fel Dani.
Kimentünk a szobából a folyosó féleségre. A fiúkat tényleg lehetett hallani. Lementünk a lépcsőn halkan, így jobban lehetett őket hallani.
-Jackson tudja, hogy hol van Stacy-mondta Harry halkan.
-Hol van?-ugrott fel Louis a székből.
-Rob és az orvosa elrabolta...Egy elhagyatott házba vannak. De a várostól jó messze. Olyan 50km-re.
-Oda kell mennünk, és segítened kell nekem-szólt hozzá Harry.
Már majdnem előre ugrottam, amikor Danielle vissza húzott. Mégis miért nem mondta el Louis? Ő mindent tud. Most kicsit berágtam Louisra. Tudja, hogy milyen fontos nekem Stacy, és ilyet nem mond el?
-Tudtam, hogy valami baja van-nem bírtam ki, hogy ne szóljak oda a fiúknak.
Danielle a fejére csapott, jelezve, hogy egy idióta vagyok.
-El, miért hallgatóztál? Mondtuk, hogy ne tegyétek-emelte fel a hangját Louis.
-Azért mert Stacy az egyik legjobb barátnőm. Miért nem mondtátok el?-könnyesedett be a szemem az ordítozásom közbe.
-Eleanor, nem akartuk elmondani, mert tudtuk, hogyan reagálnál.-ordított vissza Louis.
Felszaladtam a szobámba és csak sírtam. Elhiszem, hogy nem akarták elmondani, de miért kell ordítani?? Most azt is meg kérdőjelezem magamba, hogy egyáltalán hozzá akarok-e menni Louishoz.

~Harry szemszöge~

Jackson és Louis kimentek a kocsiba, amíg én felszaladtam Eleanorhoz. Mikor benyitottam El ott feküdt az ágyon, és Danielle vigasztalta. Dani szemei is könnyesek voltak. Leültem El ágyára és beszélni kezdtem hozzá.
-Sajnálom El-szólítottam meg.
-Mit? Azt, hogy senki nem közölte se velem, se Danivel azt, hogy a legjobb barátnőnket el rabolták? Kössz már késő-sírt.
-El akartam mondani, de olyan nehéz volt. Most gondolj bele abba, hogy fel kelsz és egy üzenet vár, hogy Louis el rabolták. Neked, hogy esne? Kinek szólnál elsőnek?-kérdeztem.
-Stacy és Danielle..-motyogott.
-Látod? Te se nekem szólnál. Tudom, hogy mennyire jóba vagytok Stacyvel. De jobb ha most csak vártok. Ki fogjuk őt szabadítani-nyugtattam meg.
-Mikor történt?-kérdezte, mikor felálltam az ágyáról.
-Tegnap..-mondtam halkan, és gyorsan kimentem a szobából.
Lementem a kocsihoz. Beszálltam és elindultunk a srácokkal. Nem tudtam, mégis hova megyünk. Louis vezetett. Kimentünk a városból. Egy tanya felé mehettünk.
-Ott az a ház. Látjátok?-mutatott ki az ablakon Jackson.
-Ott van Stacy?-kérdeztem kitágított szemekkel.
-Ja nem..Ott születtem-mosolygott.
-Istenem-döntöttem a fejemet a fejtámasznak.
-De ha balra néztek ott is láttok egy házat. Azt Rob örökölte, amit még nem adott el. Ottt van Stacy. Viszont nem mehetünk közelebb. Ha minden igaz, Rob most vele van. Majd vissza jövünk.-mondta Jackson.
Elindultunk vissza a városba, viszont most már tudjuk, hogy mégis merre kell majd jönnünk. Feltérképeztük a terepet. Vissza mentünk a városba. Vagy 2 órát kocsikáztunk össze vissza. El mentünk a srácokhoz, mivel nekünk 3 nap múlva megjelenik a Take Me Home albumunk. Nagyon féltem, hogy most mégis mit csinálnak Stacyvel. Jackson hirtelen kapta elő a telefonját. Bepötyögött valami számot, és hívta.
-Rob, a  boltban vagyok. Kell valamit vinnem?-kérdezte a telefonba.
-Nem kössz.-mondta.
-Biztos? Most szólj, nem megyek többet boltba.
-Nem kell semmi, most épp egész jól megvagyok a csajszival-mondta és levágta a telefont.
Bedühödtem ahogy hallottam a telefon torzította hangot. Mit képzel ki ez? Börtönbe fogom juttatni..Vagy én fogok börtönbe menni, ember ölés miatt. Lehet választani. Kezdett sötétedni, de nem volt még este. Még. 5 óra lehetett, amikor a srácokkal letettük Jacksont és elmentünk a stúdióba. Kisebb szidást kaptunk késésünkért, de okot nem mondtunk. Zayn, Niall és Liam előbb is ott voltak már, de haza küldték őket.  A három fiú elég érdekesen néztek ránk. Ők nem tudták mi van most bennem. Senki nem tudja. A félelem a szerelem az aggódás. Senki nem érzi ezt át. Louis se tudhatja, hogy min megyek keresztül. Csak reménykedni tudok abban, hogy semmi baja nem lesz Stacynek. A fiúkkal a stúdió munkákat kezdtük meg. Fél óra múlva, viszont sms-t kaptam.
-"Holnap Rob elutazik egy időre. Nem sokáig. Az orvost meg elintézem. De akkor holnap este. Jackson.x"
Gyorsan olvastam, még mielőtt valaki észre venné. Eltettem a telefont a zsebembe, és Louishoz indultam meg, aki a velem szembe levő széken ült. Leültem mellé, és súgni kezdtem a dolgokat.
-Holnap, ki tudjuk szabadítani. Ha még benne vagy-súgtam neki.
Louis csak bólintott egyet.  Zayn elég érdekesen nézett minket.
-Avasd be-súgta Louis.
Felálltam, és megböktem Zayn vállát reménykedve, hogy észre veszi jelzésem. Kimentem a stúdióból.  Zayn vette az adást, jött utánam.
-Mivan haver? Baj van?-nézett rám.
-Stacy nincs meg.-motyogtam.
-Gondoltam hogy Stacy..Hol van?-kérdezte.
-Nem tudom. Az az már tudom. Holnap kiszabadítjuk Louissal és Jacksonnal.
-Jackson az a Rob tesója? Ikrek azok nem?-kérdezte Zayn.
-De, de ez most nem lényeg. Szóval segít nekünk. Segíts kérlek te is-fogtam meg a vállát.
-Mindenféleképpen. Úgy se lesz holnap semmi dolgom. Perrie koncertezik, és nem tud eljönni, se én menni.
Vissza mentünk, de újabb sms-t kaptam. Ezúttal egy szám volt.
-"Harry..Harry..Harry..Azt hitted, hogy egyszerű lesz kimentened Stacyt? Hidd el nem lesz ilyen egyszerű. Nem tudom, hogy ki a besúgód, de tudd, hogy már nem ott van ahol eddig. Azért köszi a látogatásodat"
Ökölbe szorítottam a kezemet és mit sem törődve a stúdióval és az új albummal kiviharoztam az épületből. Egyenesen  a kórházba indultam meg. Magabiztosan szedtem a lábaimat, hogy minél gyorsabban oda érjek. Szinte már futottam. Sötét volt. Mikor beértem a kórházba céltudatosan indultam meg Dr.Phills irodájába. Szerencsémre akkor jött kifele. Begyorsítottam. Papírjait a kezéből kivertem. Szét repültek a folyosó padlóján. Megfogtam fehér köpenyét és falnak szorítottam. A düh vezérelt. Nem tudtam az agyammal gondolkodni csak cselekedni.
-Most azonnal megmondja, hogy hol van Stacy, vagy a sittre juttatom-szorítottam a nyakánál.
-Nagyon beijedtem tőled. Senki nem tudná bizonyítani, hogy benne voltam-nevetett.
-Hiddje el. Biztos forrásokból tudok mindent. Most pedig elmondja, vagy...-hallgattam el.
Az emberek minket figyeltek. Nem csodálkoztam volna, ha néhány papparazzi is feltűnik. De ők szerencsére nem jöttek.
-Semmit nem tudok-tagadta.
Elengedtem az ingjét, mire ő a földre bukott.
-Megfogod bánni pancser, hogy nem mondtad el-kiáltottam utána, majd elviharoztam a kórházból.
Valahogy sejtettem, hogy valaki követett. Liam volt.  Ha minden igaz, mindent látott is.
-Mit keresel itt?-kérdeztem.
-Tudtam, hogy ide jössz. Stacy eltűnt. És basztál volna szólni? Egy hülye hívásodba került volna. Meg vannak a források, amikkel simán megtalálnánk-ordítozott.
-Csak egy kicsit kérlek meg, hogy fogd be a pofád. Elegem van mindenből. Hagyjon mindenki békén. Ez a fasz meg nem jó emberrel kezdett ki-szapultam mindenkit.
-Harry egy kicsit nyugodj le. Haza viszlek. Segítek. Mindenben-mondta.
Beszálltunk a kocsijába és haza vitt. Lefürödtem majd lefeküdtem. De aludni most se bírtam.


~Stacy szemszöge később~

 Hallottam, ahogy Rob megírta az üzenetet Harrynek. Hangosan is elmondta. Bárcsak tudnék neki szólni, hogy nem vitt sehova. Ugyan ott vagyok.
-Kérlek csak had beszéljek vele-kérleltem Robot.
-Még mit nem? Nem érted meg, hogy most szenvednie kell?-nevetett Rob.
-Ezért a sittre fogsz jutni.-motyogtam.
-Lehet viszont önelégülten fogok oda menni-villantott egy perverz mosolyt.
Ijedten néztem rá. Kezeim remegni kezdtek, és a hideg is kirázott. Mit akar tenni? Közeledni kezdett. Arcán még mindig az a perverz mosoly tündökölt. Ha most nem lenne a kezem megkötözve, igen csak pofán csapnám.
-Miért remegsz?-kérdezett.
-Mintha érdekelne. Egy pszichopata állat vagy.-emeltem fel a hangom.
-Kis angyalom, nem én mentem be, és vertem agyon egy orvost..Majdnem-mondta.
Szemeim kitágultak, gondoltam, hogy Harryről beszél. Képtelen vagyok elhinni.
-Honnan veszel ilyeneket?-kérdeztem halkan.
-Tudod ki a segítő társam ugye?? Szóval majdnem megverte a kis barátod. És még én vagyok egy pszichopata?-nevetett fel.
Nem válaszoltam semmit. Fejem a térdemre hajtottam és sírtam. Remegtem a félelemtől, és a hidegtől. Az az egy pokróc sem segített sokat. Rob kiment. Egyedül hagyott. Gondolataim a verekedésre összpontosultak. Valahogy nem képzelem, legalábbis nem tudom elképzelni azt, hogy Harry verekedett volna. Hogy őszinte legyek, most azt se tudom, hogy este vagy reggel van-e. Sötét van. Itt csak egy villany ég, de az is csak alig. Hol elalszik, hol felgyullad.Amióta elraboltak, folyamatosan csak aludni akarok. Fáradt vagyok.

***
Ajtó csapódásra keltem fel. Nem tudtam ki az. Félve nyitottam ki a szemem, de csak Jackson volt. Lehuppant mellém, és egy szendvicset nyomott kezeim közé.
-Miért adtad?-kérdeztem.
-Nem foglak éheztetni. Az idióta testvérem hagyja, de én nem-vallotta be.
-Köszönöm, de kibírom kaja nélkül is. Ha meg nem, akkor meg belepusztulok. Addig se okozok senkinek se gondokat.-magyaráztam.
-Idióta vagy, hogy ilyeneket mondasz. Mindegy, beszéltem Harryvel-nézett rám és suttogott.
-Mit csináltál?-néztem rá hatalmas szemekkel.
-Igen, de csak telefonon értem el. Elutazott. A fiúkkal együtt. Nincs a városban, vagy az országban. Gyakorlatilag nem beszéltem vele, csak egy hang üzenetet hagytam neki. Eleanor mondta, hogy elutaztak-mondta.
-Szóval meg sem próbál keresni?-akadtam ki.
-Ezek szerint...-hallgatott el.
Nem értettem. Ha ő tűnt volna el azonnal keresni kezdtem volna. Komolyan ennyit értem neki? Hagyta, hogy elraboljanak, és akkor még meg sem próbál meg keresni.Már magam se tudom, hogy most a fájdalmat vagy pedig a kínt érzem. Valószínűsítem mindkettőt. Csak egyszer jussak ki ebből az idióta helyzetből.  Jackson ki ment, nem tudom mégis hova.
-Jackson várj egy kicsit-állítottam meg amikor már majdnem kint volt az ajtón. Vissza fordult.
-Csak annyit mondj meg..Reggel vagy este van?
-Dél-nevetett.
Kiment, halkan csukta be az ajtót maga után. Nem értem. Ha tényleg annyira jóba van velem, már pedig jóba van..Akkor miért nem segít innen kiszabadulni. Mondjuk, most szívesebben rohadnék meg itt egyedül, ezekkel a pszichopata állatokkal együtt, mint hogy Harry fejét nézem azok után, hogy így cserben hagyott. Elhiszem, hogy híresség, és ha menni kell, akkor megy, de azért pár napot igazán kivehetett volna szabadságként, hogy megkeressen. De ha senki nem fog segíteni akkor majd egyedül megyek el innen.

~Harry szemszöge órákkal később~

Ijedten vártam a parkba Jacksont. Nem értettem, most akkor mi is történik velem igazából. Lassan már negyed órája várok de még mindig nem jön. Egy fekete furgont láttam meg előttem elsuhanni, majd pár méterre tőlem leparkolt. Közelebb mentem. Jackson szállt ki a kocsiból.
-Jack beszéltél Robbal? Mi az, hogy elvitték Stacyt? Hova a picsába vitték el?-emeltem fel a hangom.
-Sehova. Látom Rob ijesztget. Nyugi. Egyébként ma én leszek este Stacyvel, úgyhogy kihozzuk.-avatott be.
-Hányra menjek hova?-érdeklődtem.
-Rob olyan este 9 fele fog elmenni. Úgyhogy 4 óra múlva találkozzunk a London táblánál-mondta Jackson.
Pacsiztam vele majd elindultam a kocsim felé. Beszálltam, és a telefonomat kotortam elő. A betűket kezdtem el bepötyögni.
-"Ma 9-kor legyen mindenki a London táblánál északra. Aki még benne van persze csak az. És akiért kell elmegyek, ne menjünk sok kocsival. Haz xx"-írtam le, majd elküldtem Louisnak, Niallnek, Zaynnek és Liamnek.  A fiúk szépen sorba írták, hogy oké ott lesznek. Azaz Zaynt, Liamet és Niallt én viszem, Jackson pedig Louisval megy. Haza mentem és alig vártam, hogy elteljen ez a 4 óra. Azaz már kevesebb mint négy óra. Letusoltam, majd egy kényelmesebb farmert és egy pólót vettem fel. Axe sprayt fújtam magamra. Leültem a kanapéra és bámultam ki a fejemből. Gondolataim azokra a pillanatokra terelődtek amikor Stacyvel ölelkeztünk. Nem a csókok, a szex vagy egyéb más, hanem az ölelkezéseink és a szavak amiket mondott nekem, amikből teljes mértékben tudtam, hogy ő az igazi, ő kell nekem. Nincs számomra más. Csak ő és a Directionerek. Azért Stacy egy mértékkel feljebb van. Lássuk be, elrontottam az életét. Soha nem mutatta ki azt, hogy a rajongók hogyan viszonyulnak hozzá, rossz és jó értelemben. Ilyet még nem láttam. Egyik barátnőm se bírta ki őket. Legtöbben törölték magukat, de Stac nem. Ő maradt. Elszaladt az idő a gondolkodással. Bezártam a házat, és beszálltam a kocsimba. Elhajtottam a srácokért a korom sötétben. Jackson és Louis már ott voltak. Mi később mentünk. Zaynnek még be kellett lőnie a haját különben nem jött volna el. Mi is elindultunk kifelé a városból. A fekete kocsi már ott állt. Megálltam mellette, de nem szálltam ki. Lehúztam az ablakot, ahogy Louis is.
-Harry mi megyünk elől kövessetek. Rob nem rég ment el. Már a repülőn ül, szóval tiszta a terep-közölte velünk Jackson.
Felhúztuk az ablakot, és Jackson előre ment. Hallottam ahogy Niall suttogva beszélt Liamnek.
-Ez olyan izgi pajti-rágta körmeit.
-Nyugi Niall-nyugtatta Liam-Harry ezt nem vágom. Nekem itt valami bűzlik-jelentette ki Liam.
-Bocsi én voltam izgulok-vágta rá Zayn.
-Fúj Zayn, teljesen ironikus voltam.-mondta Liam- Szóval az bűzlik, Zaynnen kívül, hogy elrabolta Stacyt és elmegy? Én a helyetekben vigyáznék-szólt.
-Ha ilyen pancser-vágtam rá.
Döcögős volt az út. Amikor megérkeztünk a kis házhoz, leparkoltunk halkan és kiszálltunk a kocsiból.Halkan nyitott be Jackson. Niall Liam és Zayn kint maradtak, hogy figyeljék a területet. Fekete ruhában voltak, és feketére volt kenve az arcuk, csak hogy ne is lássák őket a semmi közepén. Lassan sétáltunk Jackson után Louisval. A legalsó szintre értünk, amikor benyitott egy kisebb helységbe Jack. Egy rövid lépcső vitt le minket az aljáig és amikor megláttam Stacyt ahogy ott fekszik bekötözött kézzel, szájjal, lábbal szó szerint bekönnyesedett a szemem. Aludt. Arcára puszit nyomtam, és leszedtem  a szájáról az anyagot. Óvatosan a térd hajlatánál felemeltem. Kicsit megbotlottam, mivel a lábam mellett volt egy szék. Neki mentem. Stacy pedig felriadt rá.
-Jézusom..Harry mit keresel itt?-nézett rám hatalmas szemekkel.
-Mindent megtennék érted-néztem rá komolyan.
A lábáról leszedtem a köteleket, ahogyan a kezéről is.Lábra állt, és gyönyörű kék szemei az enyémet nézték. Megfogtam a derekát, és megcsókoltam. Nem érdekelt, hogy éppen egy mentés közben vagyunk, nem hagyhattam ki. Elképzeléseink szerint így néztünk ki (ahogy a képen látható) pedig nem. Sötét volt, és írtó büdös. Persze nem Stacy volt, hanem lehetett érezni a penészedő sarkakat.


Megfogtam a kezét, és kisétáltunk a házból.
-Mit képzelsz Styles, elviszed azt ami engem illet?-ordított utánam Rob.
Hátra fordultam és teljes életnagyságban állt előttem. Pontosabban majdnem előttem.
-Stacy az enyém és senki nem veheti el tőlem-ordítottam vissza.
Láttam arcán ahogy beidegesedik. Zsebébe nyúlt és egy pisztolyt vett ki a zsebéből. Tudtam, hogy engem fog célozni ezért kiáltottam egyet.
-LOUIS VIDD STACYT A KOCSIBA MOST-löktem el magamtól Stacyt és Louis a csuklójánál fogva vitte őt el a kocsihoz.
A kezeim remegtek, de nem érdekelt. Egyszerűen elindultam felé.
-Dobd el a pisztolyt. Nem lesz rá szükség-kértem meg higgadtan.
-Mégis minek hallgassak rád Styles? Elvetted tőlem azt a lányt akit szívemből szeretek. Lehet, hogy régebb óta ismered, viszont én több mindent tudtam volna neki megadni mint te.-könnyes volt végig a szeme.
-Sajnálom.-néztem rám
-A sajnálat itt kevés. Ha megöllek, Stacy az enyém lesz, nem a tied-közölte velem.
-Lehet, viszont ha tényleg szereted, akkor fogd fel...Ha most megölsz, neki rossz lesz és szenvedni fog.
-DE VELEM LESZ-ordított egyet.
-Olyan lányt akarsz, aki csak azért van veled mert rákényszerítetted? És olyat aki szomorú összetört mert megölted azt akit választott, csupán féltékenységből?-reméltem, hogy a szavaim megenyhítik.
Kezét már nem tartotta rám a fegyverrel együtt. Így könnyebb dolgom volt. Kilöktem a kezéből a pisztolyt. Cserébe ütni kezdett. Verekedni kezdtünk. Nem vagyok agresszív fajta, de ha olyat mond, hogy Stacy nem szeret akkor bepipulok. Ütöttem ahogyan csak tudtam, de ő sem kímélt sőt. Éreztem az arcomon csattanó ütéseket, és azt is ahogy öklömmel behúztam neki. Soha nem verekedtem még ilyen szinten. Nagyon fájtak az ütések amiket kaptam tőle, biztos hogy boxol. Hirtelen egy ütést kaptam a hasamba ami után már nem bírtam talpon maradni. Összerogytam. Kínokat éltem át. Látta ahogy Rob a pisztolyért fut, és kihasználva tehetetlenségemet, felém tartotta. Elsütötte a pisztolyt.
-BASZKI NE-kiáltottam amikor megláttam, hogy helyettem kit talált el a pisztoly.-Csezd meg te buzi állat-álltam fel és kivertem a kezéből a pisztolyt még mielőtt valakit lelőne. Szemeim megteltek könnyekkel...
-Annyira sajnálom-bújtam oda a földön fekvő véres testhez. Szemeimből a könnyek csak peregtek.


2013. április 3., szerda

Valahol elrabolva...73.rész..

Minimum 7 komment után jön új rész. Nagyon nagyon köszönöm a 45 feliratkozót, nagyon sokat jelent. Most tényleg próbáltam hosszú részt írni. Nem tudom kinek, hogy fog tetszeni. De azért jó olvasást.:) Látogass el az egyik új blogomba. A TÖRTÉNETET ÉN CSAK FORDÍTOM! NEM ÉN ÍROM! Egy angol blog zsenialitás fordítása-->http://boyslikeyouhun.tumblr.com/ Ha tetszett a története akkor kövesd a blogot :)


Miután kinyitottam csipáim, a gardróbom felé indultam meg. Egy pillantást vetettem hátra. Harry hátát láttam, és nehézkes légzését hallottam. A két vonal az arcomon egyre görbébb lett. Tovább mentem. Kinyitottam az ajtót. Teljes sötétség árasztotta el az öltöző szekrényem, ezért a villany felé indultam. Felcsaptam a kapcsolót, és a pólókhoz mentem. Jobbnál jobb pólóim, és ruháim vannak, elég nehéz dönteni, mit is viseljek az nap. Piros pólóimat nézegettem, amikor valaki hirtelen befogta a szám. Megijedtem. Harry tapintása nem ilyen. Lassan és halkan a fülembe súgott valamit.
-Meg ne próbálj sikítani, különben a fiúnak  baja esik-súgta.
Féltem, és remegtem egyszerre. Bekötözte a szemem egy anyaggal,és szó szerint kiráncigált a szobából. Becsapta maga után a ház ajtaját, majd bedobtak egy kocsiba. Semmit nem láttam, csak hallottam. Sikítani nem mertem. Féltettem Harryt. Nem akarom, hogy baja essék. A kocsi beindult. Ott ültem a kocsi padló részén, bekötött kézzel,lábbal, szemmel és szájjal. Nagyon féltem. Megakarnak ölni? Elől a sofőr beszélt a másik emberrel. Elég sokáig ültem bent. Kényelmetlen volt, de végig csak azon aggódtam, hogy Harrynek ne legyen semmi baja.

*Harry szemszöge*

Reggel Stacy nem volt az ágyban mikor fel keltem. Már megszoktam. Mindig ő kel fel hamarabb. Feltápászkodtam, és elindultam a konyhába. Ilyenkor mindig ott van. Le mentem a lépcsőn lassú lépésekkel, és a konyha felé vettem az irányt. Stacy nem volt ott. Meglepődtem. Megnéztem a nappaliba, ott sem volt. Megnéztem a kertben, a dolgozó szobában de semmi. Hol van ez a csajszi? Felmentem az emeletre, megnézni hátha ott van-e. Megnéztem a szobákat de semmi. Üres volt. A fürdőszobákba is benéztem de semmi. Stacy nincs a házban. Telefonomért szaladtam, hogy felhívjam. Aggódom miatta. Remélem nincs baja. Stacy nevét kerestem ki. Hívni kezdtem. Mellettem kezdett telefonja csörögni. Eleanort hívtam fel ezután.
-Hé El veled van Stacy?-kérdeztem kicsit ideges hangon.
-Nincs itt. Próbáltad hívni??-kérdezett vissza.
-Igen, de itt van a telefonja.
-Akkor a házban van valahol. Hidd el. Ha megtaláltad szólj, mert most mindjárt bealszok. Majd szólj drága na szia-csapta rám a telefont El.
De hát Stacy nem olyan, hogy elbújna előlem. Kimentem a szobából, és újra átjártam a házat.
-Stacy, ne bújócskázzunk kérlek. Nem szeretem ezt a játékot-kezdtem egyre emelkedőbb hangon mondani, de nem jött válasz.
Kezdtem berezelni. Mégis miért hagyna itt egy szó nélkül?  gardróbjába még nem is néztem. Gyors léptekkel indultam meg a szekrényhez. Kinyitottam és a villany égett. Szóval itt járt. A tükör felé mentem amire egy kis cetli volt írva.
-"Édesem el kellett utaznom egy kis időre. Szeretlek. Stacy"
Nem értettem. Ha elmegy akkor is szól. Közben nézegettem a levelet, az írást. Ez nem Stacy írása. Legalábbis nem ilyenre emlékszem. Telefonom csörgése zavart meg gondolkodásomba. Az ágy mellett lévő kis polcon hagytam.Érte mentem. Kezeimbe vettem és egy magán telefonszámról hívtak.
-Haló?-kérdeztem bele.
-Harry Styles?
-Igen én. Mit akar?-kérdeztem.
-Tegye azt amit mondok, és a lánynak nem lesz baja-szólt bele egy rekedt férfi hang.
-Stacy? Hol van? Mit akar vele?-kérdeztem mérgesen és ijedten.
-Nem lesz baja, ha nem hívja a rendőröket, és azt teszi amit mondok.
-Bármit megteszek, de ne bántsák-utasítottam.
-Nekünk te nem parancsolsz, csak teszed amit mondunk. De ezt nem ígérhetjük meg. A kislány túl izgató-nevetett egyet.
-Meg ne próbálja-emeltem fel a hangot, de lecsapta a telefont.
Sírva omlottam a földre. Ha bántani is merik, én nem tudom mit fogok csinálni. Meg kell találnom minden áron. Mégis mit tegyek? Egyedül nem tudom megtalálni, de nem szólhatok a rendőrségnek. Kétségbe vagyok esve. Könnyeim hullnak a földre. Épp, hogy Stacy felépült, újabb komplikációba keveredünk. Csak egyszer végre nyugodt életünk lenne ketten. De nem. Soha nem lesz nyugodt életünk. Mindig mi szívunk. Remegő kézzel nyúltam a telefonom után, és hívtam fel Louist.
-Mi van haver?-kérdezett bele.
-Segíts-suttogtam bele, mivel könnyeim miatt alig bírtam megszólalni.
-Jesszusom jól vagy? Otthon vagy?-kérdezte.
-Ühüm-adtam ki egy "igen"-t jelző hangot.
Kinyomtam a telefont, és vártam míg Louis megérkezik. Csak ő tud segíteni. Ő mindent tud. Ő Stac "legjobb fiú barátja". Ágyamnak dőlve csak sírtam, és gondolkodtam. Mit tehetnék. Reménytelen. Szerelmes vagyok, de a baj, hogy ebbe a lányba többen is szerelmesek. Habár egyről tudok, de biztos van más is. Tudom, hogy engem szeret, efelől kétségem sincs, de befolyásos lány. Féltem. Lentről egy ajtó csapódást hallottam, majd a nevemet.
-Harry, Harry fent vagy?-szaladt Louis a lépcsőn felfelé.
Amint meglátott az ágyam mellett gubbasztva, leült mellém és átölelt. Még a problémám se tudta, de már mondta.
-Minden rendben lesz, megoldjuk.
-Köszönöm, hogy itt vagy.-öleltem szorosabban.
-Stacy hol van?-érdeklődött.
-Nincs itt. Elrabolták. Éppen ezért akartam a segítségedet kérni.-néztem rá.
-Mi a f*sz?? Hova vitték? Kicsoda?-kérdezte Louis ledöbbenten.
-Semmit nem tudok. De nem szólhatok senkinek, különben...-hajtottam le fejem és könnyeim újra megindultak.
-Mi különben?? Harry kérlek válaszolj. Mondj el mindent. Mégis honnan veszed, hogy elrabolták?? Még mindig nem értem.-értetlenkedett Louis.
-Különben vagy megölik, vagy megerőszakolják, vagy nem tudom de tragikus lenne-sírtam.-Most hívtak telefonon, és Stacy gardróbjába egy levelet találtam.-motyogtam.
Louis felállt, és bement a gardróbba. A levelet kezdte el keresni, amit sikeresen az asztala alatt a földön talált meg. Amikor telefonon hívtak fel, bizonyára leejtettem. Louis kétségbe esett arcot vágott. Nem értette ő se. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy ne legyen baja Stacynek.

*Stacy szemszöge*

A kocsi lassacskán, de megállt. Remegni kezdett a kezem. Féltem. Hirtelen egy kisebb fényességet láttam meg betakart szemeim előtt, és a kocsi ajtajának hangját hallottam, ahogy elhúzták.Egy ember a lábamon lévő köteleket kezdte el leszedni. Miután leszedte morgó hangjával rám kiabált.
-Azonnal indulj befelé-ráncigált ki a kocsiból. Hátam lökdösték.
A hangok alapján nem jöttem rá, hogy mégis kik raboltak el. Egy ajtón vittek be. Szemem még mindig be volt kötözve, de homályosan azért láttam. Egy újabb ajtón, majd lépcsőn kellett áthaladnunk. Egy szoba féleségbe érkeztünk. Meglöktek hátulról ami miatt a földre zuhantam. Éreztem, hogy a lábam megsértettem. Nagyon fájt. Leültettek egy asztal féleségre. Azt mondták rá, hogy ez az ágy.
-Nézzük csak meg közelebbről gyönyörű kél szemeid-közeledett egy kéz a szemem felé.
Letépte rólam a szemkötőt. Szemeim könnyesek voltak és pirosak. De végre láthattam a fejét annak aki ezt tette. Rob volt. Mindent eltudtam volna róla hinni, de ezt nem. Ezt már túlzásnak gondoltam.
-Miért hoztatok ide?-motyogtam.
-Miért? Hogy miért?-ordított velem és nyakamat fogta.
-Kérlek ne ez fáj-kérleltem.
-Itt nem kérdezhetsz. Itt egyedül én kérdezhetek..Viszont én most elmegyek kicsit viccelni Harry urasággal-állt fel Rob.
-Kérlek ne csináljatok semmit. Hagyjátok békén-kérleltem sírásom közepette.
-Miért meg mond minket az anyucinak?? Vagy mi?? Nyugi te sem leszel egyedül-gonosz nevetésétől hangzott a szoba.
-Neeee-kiabáltam utána, de mintha meg se hallotta volna.
Mibe kevertem Harryt? Miért kell már megint valami rossznak történnie??  Már lassan ott tartok, hogy mindennek én vagyok az okozója. Én teszem Harryt boldogtalanná. Talán ha nem élnék jobb lenne neki.Gondolkodásom és sírásom egy fekete ruhás, magas fickó zavarta meg. Arca nem volt látható. Egy ideig, aztán rám nézett és rögtön tudtam, hogy ki ez. Szemeim szikrákat szórt rá, amit látott is.
-Húú, látom ideges vagy szépség.  Nem így kéne nézni arra aki megmentette az életed-nevetett rám.
Nem válaszoltam, csak szemeimből hullottak a könnyek.Fejem a térdemre helyeztem. Reménykedtem abban, hogy Harrynek semmi baja nem lesz.

*Harry szemszöge*
Nem értem miért pont velem és Stacyvel történnek a rosszak. Louisnak egy ötlete támadt. Remélem be fog válni. Letöröltem könnyeim, majd elindultunk kifelé a házból. Bezártam a házat, és beszálltunk a kocsiba. Elhajtottunk az egyik telefonos boltba. 10 percig kocsiztunk, aztán leparkoltunk. Bementünk a boltba. Hosszú sor állt mind a 3 pultnál. Egy pár ember előre engedett minket, így gyorsan sorra jutottunk. Egy pufi, szemüveges pasas szolgált ki minket.
-Miben segíthetek?-kérdezett minket.
-Csak szeretném tudni, hogy...Szóval felhívtak minket egy magán telefon számról, hogy találkozzunk. Ez persze egy rajongók volt-kezdet el Louis.
-Le tudná nyomozni, hogy merre menjünk?-vágtam bele.
-Csak mert elfelejtettük a címet-egészítette ki Louis.
-Az elég bonyodalmas-dörzsölte két ujját nekünk.
-Mindegy mennyit fizetünk, csak segítsen-kérleltem.
-Az a baj, hogy magán telefonszám. Nem tudjuk a számot megnézi. Sajnálom. Ehhez profi "szerelők" kellenek.-mondta.
-Felesleges időpocséklás volt ide jönni-csaptam egyet a pultra, majd kiviharoztam az üzletből. Louis utánam jött. Kezemet hátra rántotta és megfordított.
-Nyugodj már le egy kicsit. El hiszem, hogy most megint sz*r neked, de hidd el, azzal, hogy most itt hisztizel nem fogjuk tudni megmenteni Stacy-t-fogta erősen a vállaim Louis.
-Elegem van ebből az egészből. Mindig én és Stacy szívunk. Már nem azért, te meg Eleanor soha nem szívtok. Csak szívnátok ti is egy kicsit-ordítottam vele.
Vállaim kirántottam Louis keze alól, és ott hagytam. Sétálva indultam haza. Nem bántam meg azt amit mondtam. Tényleg kész vagyok attól, hogy mindenben mi szívunk. Kezdődött azzal, hogy folyamatosan a szakítás szélén álltunk, mert az exeim bekavartak. Aztán, jött, hogy terhes, de végül daganatos lett. És most ez. Elrontom az életét. De szeretem. Nagy lépésekkel mentem előre,fejem lehajtva volt, hogy még csak fel se ismerjenek. Nem jött össze. Néhány lány oda jött hozzám, akik képet kértek.
-Harry, egy közös képet lécci-nézett rám hatalmas szemekkel az egyik.
-Sajnálom...Nem megy a mosolygás, kamu mosoly képet nem akarok-ráztam a fejem.
A lányok szomorúak lettek. Nem csodálom. Ha engem utasítana vissza egy híresség én is le lennék törve. Rossz volt őket így látni. Elvettem az egyik kislány kezéből a füzetet és a tollat. Címemet írtam be nekik.
-Ez a címem. Gyertek el majd pár hét múlva. Addigra talán össze szedem magam-adtam át a füzetet.
-Úristen-csillant fel a legnagyobb szeme.
-De kérlek, senkinek ne áruljátok el a címem-kértem őket, és elmentem.
Szemeim bekönnyeztek, akárhányszor csak Stacy-re gondoltam. Mit csinálhatnak most vele? Már majdnem otthon vagyok. A sarkon láttam kifordulni egy fekete furgont. Olyan volt mint ami a filmekben is. Ilyenekkel rabolnak embereket. Mire eszemig eljutott ez a gondolat már sehol sem láttam. Követni sem tudtam. Felmentem a házam lépcsőjén az ajtóig. Kulcsaimmal kinyitottam. Mikor beléptem a házba minden a földön hevert. A konyhába a tányérok szét törve a poharakkal együtt. A ruhák minden a földön. Mint ha bomba robbant volna. Rossz volt ezt látni. Leültem a nappaliba a még darabokban maradt kanapéra. Térdemre könyököltem és fejemet a tenyereimbe helyeztem. Szemeimből csak úgy folytak a könnyek. Egy cetlit vettem észre az asztalon.
-"Találkozunk még Styles. Nem az utolsó alkalom"
Istenem, min fogok még keresztül menni?

*Stacy szemszöge*
Fázok és hideg van. Aggódok. Nincs jó érzésem. Mintha valami baj lenne Harryvel. Utálom ezt az érzést. Az orvos folyamatosan figyel. Zavaró. Hirtelen hangokat hallottam fentről. Felálltam volna, ha tudtam volna. Nem kellett sokat várni a hangok után. Rob és egy haverja hirtelen rohant le. Ez a haver nem más mint az iker tesója volt, Jackson. Hatalmasat néztem, ahogy ő is amikor meglátott. Jackson hirtelen megrántotta Rob vállát és súgni kezdett neki valamit. Néhány szót hallottam csak.
-Nem mondtad, hogy Stacyt fogod elrabolni.
-Hupsz, elfelejtettem.De akkor most szólok. Harold barátnőjét fogjunk elhozni ide-nevetett gúnyosan.
Nem válaszolt vissza Jackson, csak fejét rázta. Meglepődött. Nem hittem a szememnek. Hogy tehette ezt velem Jackson?
-Hé, dokikám kösz, hogy vigyáztál rá, de innentől átveszem.-szólt rá Rob.
Az orvos felállt de Rob fülébe súgott valamit. Nem értettem. Nem érdekelt. Nem bírtam levenni a szemem Jacksonról. Szemeim lángokat szórt. A doki kiment Jacksonnal együtt. Rob leült velem szembe.
-Stacy, Stacy, Stacy..A pasid nem vigyáz eléggé-nevetett.
-Mit tettél vele?-kérdeztem.
-Csak rendet csináltunk a házban. Nyugi nem lett baja. Neki legalábbis nem. MÉG-viccelődött.
-Kérlek ne csináljatok semmi rosszat neki.  Egyébként is miért vagyok itt? Miért tetted ezt?-kérdeztem.
-Mert az, hogy Harryvel vagy a legrosszabb érzés nekem. Hagyom, hogy had szenvedjen. Tudom, hogy mindent megtenne érted.-nézett rám komolyan.
-Miért nem mondtad el, hogy szeretsz?
-Nem változtatott volna semmin-emelte fel a hangját.-Ez az idióta olyan szinten az ujja köré csavart téged, hogy nem hallod meg az igazat.-sajnálkozott nekem.
-Viszont lehet máshogy viszonyulok hozzád. Nem szerettelek volna szerelemből, de akár még barátok is lehettünk volna-vágtam hozzá.
-NEKEM AZ NEM ELÉG NEM ÉRTED?-kiabált.
-Nem tudok mit tenni. Harry hamarabb megjelent az életemben mint te.Őt szeretem és ez nem is fog változni-szóltam hozzá.
-Megölöm ezt a fiút. Utálom.-vágta kezét a falba.
-Kérlek Rob ne. Bármit megadok csak ne bántsd-sírtam.
Rob letérdelt elém. Mutató ujját az államra tette és feljebb emelte a fejem.
-Téged akarlak-suttogta.
Mély levegőt vettem. Légzésem egyre nehezebb lett. Nem bírtam már ezeket a szavakat. Mélyen a hajamba túrt és megcsókolt. Ajkaink össze értek, de fejem elfordítottam.
-Látod? Hazudsz, hogy mindent megteszel csak ne bántsam, de ezt sem teszed meg.-állt fel.
-Nem bírok valakit úgy megcsókolni, hogy nem szeretem. Nem vagyok az a "cafka"-mondtam neki.-Kérlek higgadj le-próbáltam könnyes szemeimmel megnyugtatni. Nem akartam, hogy magába kárt tegyen. De azt főképp nem, hogy Harrybe. Nem szólt egy szót se,csak kiment a szoba féleségből. Egyedül maradtam. Libabőrös lettem, ahogy a szellőzőn jött befele a hideg levegő. Rettenetesen fáztam. Egy egyszerű rövid ujjú póló és egy rövid gatya volt rajtam. Más néven a pizsamám. Nem tudtam az időt sem nézni.  Fejemet a falnak döntöttem. Szemeim becsuktam és egy kis idő után elaludtam.

***
Jackson szaladt lefelé a lépcsőn. Hozzám jött. Takaró volt kezében.
-Hé Stacy, kelj fel, hoztam takarót, hogy ne fázz-rázott fel.
-Úriember vagy-flegmáztam vele.
-Hé én tényleg nem tudtam, hogy téged akarnak elrabolni. Nem akartam rosszat. Neked főleg nem-szabadkozott.
-Nem érdekel, addig amíg Harrynek nincs baja. Nem haragszok senkire. Mára belátom. Egyedül a dokira. Nem néztem volna ki belőle-vallottam be neki.
-Nem fog neki.-nézett rám komolyan.
-Honnan veszed? Ebből a két idiótából mindent kinézek.
-Megérzés.És csak, hogy tudd..A ház "rombolásba" nem voltam benne.-mondta és felpattant mellőlem.
Apró mosollyal néztem rá, majd visszaaludtam.

(A folytatás a következő részben lesz)