Élet újabb esélyt adott nekem...66.rész

 Nagyon kevés időm van arra, hogy blogot írjak. Sajnálom tényleg, de igyekszek "gyorsabban" megírni az új részeket. Csatlakozzatok a facebook csoportba, és itt az új blogom->http://painisthelife.blogspot.hu/ . Ide is iratkozzatok fel. Jó olvasást:)

 Amikor felkeltem, megláttam Harry levelét. Kicsit lelombozódtam, de tudtam, hogy siet vissza. Egyedül voltam a kórterembe. Jól esett a csend, a nyugalom, és a tudat, hogy nem fogok meghalni. Biztató jellegű volt. Egy órát tölthettem el egyedül, amikor meglátogatottak a lányok. Leültek az ágy mellé, és beszélgetni kezdtünk. Beszéltünk a Little Mix koncertről ami Magyarországon lesz, beszéltünk a fiúk új lemezéről és beszéltünk úgy a magánéletünkről is. A lányok nagyon rendesek voltak, hogy vették a fáradtságukat és bejöttek. Ők az igazi barátaim. Kitty ide költözött Londonba Justinnal, de Darcy maradt Austinnal, szóval ő nem gyakran fog Londonba eljönni. Nyár óta 5 lány tesóval gazdagodtam. Eleanorral, Daniellel, Perrievel,Olíviával és Kittyvel.  Több mint kér órán át itt voltak a lányok, de aztán jöttek a szüleim és nem akartak zavarni. Elmentek a lányok, de azt mondták majd hívnak. A szüleimmel volt Bella is.
-Kicsim hogy vagy?-kérdezte anyu és egy puszit adott a homlokomra.
-Minden rendben van. Nem fáj, ez legális?-nevettem el magam,ahogy a többiek is.
-Biztos jól vagy, a humorérzéked a régi.-mosolygott rám apu.
-Örök-mosolyogtam vissza.-Egyébként Bella, hogy jöttél ide?-érdeklődtem tőle.
-Beszéltem Elena nénikénkkel. Ő mondta el. Úgy éreztem, hogy itt kell lennem, úgyhogy megkértem, hogy vegyem nekem egy repülőjegyet, de ő nem akart benne lenni a turpisságomba, ezért felhívtam Harryt és ő vett..-mesélte el.
-Harryt?-kérdeztem rá hatalmas szemekkel.
-Igen..Akkor cseréltem vele telefonszámot, amikor Magyarországon voltatok.
-Jó tudni..De örülök, hogy itt vagy.-öleltem meg.
-Mi is, de otthon még el beszélgetünk emiatt..
Bella teljesen ártatlan képet vágott anyura, akinek ilyenkor mindig megtörik a szeme.
-Komolyan beveszed neki?-nevettem fel.
-Olyan aranyos fejeket tud vágni.-mondta anyu.
Régen voltunk már együtt, így négyen. Én itt élek Londonba, szüleim és Bella pedig Magyarországon. Egyedül családom miatt van honvágyam, de idővel hozzá szokok. A legjobb abba, hogy itt élek az, hogy rátaláltam egy második családra is. Lassan 3 óra. Ilyen hosszú lehet az az interjú? Szüleim készülőbe vannak. De nem mennek még haza tudtommal. Miután elmentek, újra egyedül voltam. Bella itt hagyott nekem pár darab magyar újságokat mint például POPCORN, BRAVO, IM és ilyeneket. Tele volt olyan infókkal, amikről én nem is tudtam. Lapozgattam az újságokat, amikor megláttam benne magam. Hirtelen köpni,nyelni nem tudtam. Miért vagy benne?? Aztán tovább olvastam, és arról írtak, hogy Harrnek magyar barátnője van. Kicsit meglepett, hogy ezért beletesznek egy újságba, de azért örültem is a fejemnek. Gondoltam most úgyis egyedül vagyok, felmegyek a twitterre, és a facebookra is. Rengeteg üzenetem volt a fb-n és a twitteren pedig már több mint 500ezren követtek. Kicsit ijesztő, de örülök neki. Facebook-om kezdőlapján bóklásztam amikor megláttam egy oldalt ami rólam van. Beírtam a keresőbe a nevem, és több mint ezer embert és oldalt adott ki.Megdermedtem. Volt olyan oldal melynek neve: "Anti Stacy Knight", de volt olyan aminek ez volt: "We love Stacy and Harry". Jól esett az utolsó, de az elsőn nem tudok eligazodni. Mit tettem nekik amiért utálhatnak? Apró könnycseppek szöktek a szemembe, de akkor megjött végre Harry. Laptopomat arrébb raktam, ő pedig leült az ágyam szélére és puszit nyomott számra.
-Idáig tartott az interjú?-érdeklődtem.
-Nem, nem,nem..Csak volt egy kis elintézni valóm.-titkolózott.
-Értem.És milyen volt az interjú?
-Egész jó. Tudod Alan Carr-nél voltunk.-nevetett.-Idióta egy állat az az ember, de nagyon bírjuk.
-Elhiszem.-nevettem én is.
-Egyébként minden oké? Jól vagy? Nem fáj semmid?-kérdezte.
-Persze, teljesen jól vagyok.
-Kivettem egy kis szabadságot, úgyhogy itt leszek veled.-mosolygott rám.
-Az tök jó-nevettem rá.
Harry egész nap csak azt csinálta amit akartam, igazság szerint csak ült, mert nem akartam semmit csinálni. Sétálni még nem nagyon tudok a műtét miatt. Az orvosom csak annyit mondott, hogy feküdjek, és majd a varrat szedések után, elkezdhetek járni egyedül is. De addig csak kísérettel. Harryvel annyira jól érzem magam. Teljesen felszabadulok mellette. Este mellettem aludt. Összekulcsolt kézzel feküdtünk egymás mellett, miközben arcomat és nyakamat puszilgatta. Hamar elaludtam, mert lefárasztott ez a sok ember, és a fekvés.

~Másnap.
Reggel kéz a kézben, úgy keltünk fel. Kivételesen, én keltem fel előbb. Egy ideig néztem ahogy alszik, aztán inkább elkezdtem újságot olvasni.Többször elolvastam, azt a részt, ahol rólam írtak. Közben Harry is felkelt.
-Hogy bírod ki, hogy ne nézz??-kérdezte nevetve.
-Én nem te vagyok, édes.-nevettem rá.
Harry ma szabadnapos, így velem tölti a napját, egy kórházban.Fel kelt és hozott reggelit a pékségből. Se ő, se én nem bírjuk a kórházi kaját. Kakaós csigát hozott, tudja, hogy azt imádom. Miután megettük, az orvosom viharozott be hozzánk.
-Stacy, szeretnék két nap múlva kivenni a varratokat.
-Rendben..És az fáj?-kérdeztem.
-Nem. Kapsz érzéstelenítőt nem lesz semmi baj.-mosolygott.-Majd később vissza jövök hozzád.-mondta és kifordult az ajtón.
Harry rám nézett gyönyörű zöld szemeivel, és csak nézett.
-Miért akarsz mindig kínos helyzetbe hozni?-nevettem el magam, arcomat fogva.
-Olyan aranyos amikor elpirulsz.-ölelt át.
Egész nap beszélgettünk, nevettünk. Soha nem voltam még ennyire jól a közelében mint most. Hihetetlenül szerelmes vagyok ebbe a srácba.  Még az sem zavarta, hogy most éppen csak feküdni tudok, és nem tudok fel kelni sem. Látogatni jöttek a szüleim, de két óra múlva el is mentek. Ez a nap nagyon gyorsan eltelt. Harry ma nem tudott velem aludni, ugyanis holnap koncertjük van, és nem hagyhatom, hogy kihagyja. Este Harry mellettem volt amikor, lefeküdtem. Megvárta míg elalszok és utána megy majd haza.
Reggel, egyedül voltam. Nem volt mellettem se Harry, se a szüleim, se Bella, se El, se senki. Teljesen egyedül voltam. Telefonomat kezdtem el nyomkodni. Facebookon beszélgettem a barátaimmal, és twitteren is fent voltam. Így ment ez egész nap. Szüleim kivételesen nem tudtak bejönni. El jött be, de csak pár percre, mert sietett az egyetemre. Legalább bejött. Danielle küldött egy sms-est, hogy ma nem tud bejönni, mert egész nap táncon van. Perrie koncertezik, Olív meg Kittyvel van. Mindenki el van foglalva. Kicsit rossz,hogy mindenki csinál valamit, én pedig itt fekszek, és lazsálok. Most, hogy egyedül vagyok, annyira lassan telik az idő.De még 1 hét és pár nap, aztán haza mehetek. Minden rendben lesz. Úgy érzem az élet újabb esélyt adott nekem, ez egy új kezdet a gyönyörű jövőm előtt.

Olyan vagyok mint egy időzített bomba....65.rész.

~7 koment és következő rész. Indítok egy új blogot is amiben Niall lesz a főszereplő, de az drogokról, szerelmekről, csalódásokról fog szólni. Ha érdekel titeket, akkor írjátok meg komiba,hogy érdekel és a következő rész felé kiírom a blog linkjét is. Jó olvasást:)

*Harry szemszöge*
Még mindig várunk. Egyre jobban félek. Azt se tudom mi folyik itt. Olyan jól elterveztük Stacyvel a jövőnk. Összeházasodunk, gyönyörű gyerekeink lesznek és boldogan élünk amíg meg nem halunk. Ez az egész álom, akár 1 perc alatt összeomolhat. Úgy ahogy én idegileg most. Csak arcokat látok, akik hozzám beszélnek, de nem hallom, mert gondolataim Stacyvel vannak. Képtelenség nem rá gondolni. Szeretem őt. Ő az első akit tiszta szívemből szeretek. Vele minden más.
*2 órával később*
Lassan két óra. Mindjárt befejezik a műtétet. Olyan vagyok mint egy időzített bomba. Bár melyik percben jön az orvos, és közölheti velem, hogy elvesztettem életem szerelmét, vagy pedig túlélte Stacy. Ülök a fal mellett, és embereket látok. Könnyes szemű embereket. Eleanor ült le mellém, és átölelt.
-Nem lesz semmi baj.-suttogta nekem.
Nem válaszoltam, de könnyeim újra megindultak.

Fehér köpenyes emberek sétáltak el a várakozó előtt. Vártam, hogy az egyik betérjen hozzánk. De nem. Még mindig várnunk kell. Lassan 3 óra. Úgy volt, hogy kettőig lesz a műtét. Talán a legrosszabb történt, és nem merik elmondani? Vagy még mindig küzdenek? Miért kellett így történnie ennek? Inkább én lennék azon a műtő asztalon, daganattal, minthogy Stacy. Nem érdemli meg azt,hogy meghaljon. 

*1 órával később*

Reggel 8 óra óta műtik. Szóltak, hogy komplikáció akadt, ezért nem biztos,hogy túléli. Azóta,hogy ezt közölték velem, velünk, 4 óra telt el. Már 8 órája műtik. Miért nem jön valaki és közölné azt,hogy mivan vele?? Igazi idegroncs vagyok. Ha valaki hozzám, vagy nem szólok vissza, vagy leordítom a fejét. Nem tudom miért van ez. Talán csak félek, és ez kihat a környezetemre is. Nem tudom. Csak azt tudom, hogy tudni akarom, hogy mi van Stacyvel. Egy orvost láttam meg, aki bekanyarodott a várószobába. 

-Stacy Knight hozzátartozóit keresem.-szólt nekünk.

Azonnal felálltam, és oda mentem ehhez az emberhez, ahogy mindenki más is.

-Mi van a lányommal?-kérdezte Stacy anyukája könnyektől küzdve.

-A műtét közben, elég nagy komplikáció akadt. Nagyon azon a szinten volt,hogy nem éli túl. Próbáltuk újra éleszteni....

-Meghalt?-vágtam félbe az orvost. Kitágult szemekkel, és könnyeim újra kicsordultak. Neki dőltem a falnak és egyik kezemmel azt támasztottam, másikkal az arcomat takartam. Nem hittem el, hogy mi van.

-Nem fejeztem be. Stacy erős lány. Túlélte.-ahogy kimondta ezt a szót, felemeltem a fejem, és egy kő esett le a szívemről. Könnyeim újra megindultak, de most a boldogság miatt. A tudat, hogy nem veszítettem el azt aki az életemet jelenti, felbecsülhetetlen.

-Mikor mehetek be hozzá?-kérdeztem idegesen.

-Még alszik. De már be lehet menni.-kimondta és már indultam is megnézni.-DE NE keltsd fel.-kérte az orvos.

Elindultam, pontosabban szinte már futottam,hogy láthassam Stacyt. Csak szedtem a lábaim. Megláttam  a 10-es szobát és berohantam, szó szerint. Megláttam,ahogy ott fekszik az ágyon, és alszik. Leültem mellé, és csak néztem. Olyan gyönyörű amikor alszik. Kezem arcához érintettem,hogy megbizonyosodjak, hogy nem álmodok. Végig ott ültem mellette amíg fel nem kelt. Szülei, Anne és barátaink is ott voltak. Persze az orvos mondta, hogy összesen három ember maradjon bent, ezért mindenki kiment, csak a szülei és én nem.

-Harry, komolyan szeretheted.-nézett rám az apja.

-Mindennél jobban. Bármit megtennék érte.-válaszoltam,közben Stacyt néztem.

-Te vagy az első olyan barátja, akin azt látjuk,hogy tényleg szereti. És ez jó.-folytatta az apukája.

-Megérdemlitek egymást, de ne hagyd,hogy bármi baja is essen.-figyelmeztetett az anyukája is.

-Soha,nem hagynám,hogy bárki vagy bármi is bántsa.

Stacy szülei elmentek kávét inni, abban a tudatban,hogy lányuk még úgysem kel fel. De Stacy ébredezett. Kinyitotta, kék szemeit és rám nézett.

-Harry?!-kérdezte.

-Itt vagyok.-mosolyogtam rá.

-Azt hittem,hogy soha nem kelek fel többet.-nézett rám elég komolyan.

-De itt vagy, és minden rendben lesz most már.-öleltem át.

-Miért ilyen piros a szemed?-kérdezte.

-Hosszú volt a műtét, elég ha ennyit mondok.

-Sírtál?-nézett rám.

Nem válaszoltam,csak elnevettem magam. 

-Szeretlek.-suttogtam fülébe, közben kezét fogtam.

-Én is Harry, és köszönöm,hogy itt vagy nekem.

Stacy szülei kávéval a kezükben jöttek be. Meglátták, hogy Stacy mosolyog, és könnyekbe szöktek a szemeik. Átölelték Stacyt mindketten. 

-Kicsim Istenem.-mondta az anyukája.

-Hol vannak a többiek?? És Bella?-kérdezte Stacy.

-Bellát elvitte El és Louis magukhoz. Nem jöhettek be,csak hárman. Majd ők is bejönnek.-mondtam.

Bejött Stacy orvosa is. Oda mentem hozzá,kezet fogtam vele és megköszöntem azt amit Stacyvel tett. 

-Stacy úgy néz ki,hogy 2 hét múlva haza mehetsz. De addig itt kell maradnod.-szólt az orvos neki.

Stacy csak mosolygott. Több órán át ott voltam mellette, még ott is aludtam. Szülei elmentek anyuhoz. Ők ott aludtak. Én a kanapén aludtam. Reggel korán elmentem, mivel egy interjúra kellett mennünk, de hagytam neki egy üzenetet:

"Stacy el kellett mennem interjúra, de sietek vissza hozzád, ahogyan csak tudok. Szeretlek.  Harry."

Ha nem kelnék fel soha többet, kérlek lépj tovább....64.rész

~Minimum 6 komment és következő rész. Iratkozzatok fel, ha egy kicsit is tetszik.A facebook csoporthoz pedig csatlakozzatok. Szeretnék rengeteg olvasót is. Remélem tetszeni fog. Jó olvasást:)



Elindultunk megkeresni. Az adminisztrációs pultnál megkérdeztük, hogy hol van ő. Még műt. De mivel nem akarják, hogy addig várakozzak, átadták a kórtermet, ahol "lakni" fogok. Hatalmas kórtermet kaptam. Egy egyszerű kórházi ágy volt, de mint egy nappali. Olyan. Persze, nem fogok egy kórtermet, egy nappalihoz hasonlítani. A lényeg, hogy hatalmas volt és szép. A szekrényekbe bepakoltuk a cuccaim Harryvel, mire bejött a kórterembe az orvosom.

-Stacy, látom berendezkedtél.-mosolygott.

-Csak bepakoltuk a cuccaim..-nevettem Harryvel.

-Harry egy kicsit elrabolnám Stacyt. Meg beszélni a holnapi napot.-mondta az orvos.

-Persze..Oké..-válaszolta, de nem engedte el a kezem.

-Harry..Nyugi.-súgtam neki, mosolyogva.

Harry nehezen, de elengedte a kezemet. Kimentem az orvossal. Bementünk az irodájába. Leültem vele szembe. Rám nézett, és elkezdte mondani a teendőket.

-Szóval Stacy. Úgy beszéltük, hogy holnap műtét.-mondta mire bólintottam egyet.-Úgy néz ki, hogy reggel 8-kor elkezdenénk. Ugyanis ez egy hosszabb műtét. Ha minden jól megy akkor 2-re végzünk.-fejezte be. 

Csak néztem, szemeim kitágultak, és a sírás kerülgetett.

-Nem lesz semmi baj. Ne izgulsz.-nyugtatott az orvos.

-Félek. Bízok az orvosokban, de félek, hogy valami történik, és nem kelek fel többet az altatásból.-könnyezett be a szemem.

Az orvos csak nézett rám, és nem válaszolt. Harry bekopogott, és bejött ő is. Leült mellém, és az orvos neki is elmondta amit nekem. Végig kezemet fogta. 10 perc múlva kimentünk, és találkoztunk a szüleinkkel. Bementünk a kórterembe, és Harry elmondta, hogy akkor mi is lesz holnap. Az orvos is jött persze velünk. Megkért, hogy vegyem át a pizsamám, mert az kényelmesebb lesz. Bementem a fürdőszobába, és átvettem a kis pizsamámat. Mikor kimentem csak Harry volt a szobába. 

-Anyuék? Anne?-kérdeztem.

-Elmentek. Majd holnap vissza jönnek azt mondták..-vágott sunyi képet Harry.

-Hát..Oké..Te maradsz?-kérdeztem.

-Igazából nekem is el kell mennem..-mondta, mire flegma fejet vágtam.-Nyugi én nem megyek sehová-mosolygott.

-Hülye..-nevettem el magam és öleltem meg.

Leültünk az ablak mellett lévő kis heverőre. Harry rám nézett, és beletúrt a hajamba. Gödröcskéi is megjelentek az arcán. Gyönyörű zöldes szeme az enyémet kereste. Direkt néz mindig sokáig, mert tudja, hogy ettől mindig kínosan érzem magam. Mindketten mosolyogtunk, majd megcsókol. Akárhányszor megcsókol újra és újra beleszeret, illetve beleremegek. Annyira jól csókol. Mély csókolózásba kezdtünk, de nem engedtem, hogy "odáig" is eljussunk. 

-Harry, én nem akarom egy kórházban.-állítottam le.

-Én sem. Nem higiénikus.-nevetett fel.

Tovább csókolóztunk. Még vagy 10 percig, de aztán abba hagytuk, mivel bejött El és Louis.

-Szia Stacy és Harry.-köszönt El és átölelt.

-Héé.-köszöntünk.

-Jól vagy?-kérdezte Louis tőlem.

-Persze. Nem voltam ennél jobban sose..Ami egy kicsit abszurd, mivel holnap meghalok.-mondtam egyre halkabban.

-Hülye vagy?-vágott kézen Eleanor.-Semmi baj nem lesz. Egy csomó helyre el kell még mennünk.

-Hát...-mondtam.

Harry és Louis kimentek beszélgetni, addig mi bent maradtunk Ellel.

-Most, hogy kiment Harry..Tényleg jól vagy?? Vagy csak azért mondtad, hogy ne féljen..?!-ült mellém El.

-Félek. Tényleg jól vagyok, de nagyon félek. El mi lesz, ha nem kelek fel soha többet??

-Ne is mondj kérlek ilyeneket. Minden rendben lesz, és amikor fel kelsz itt leszünk veled.-ölelt át Eleanor.

-Köszönök mindent Eleanor. Komolyan nem lennék sehol se, ha nem lennél..Persze Harry nélkül se, de érted.-magyaráztam neki.

-Szeretlek Stacy, tudod.

*Eközben Harry és Louis beszélgetése*

-Harry nem félsz?-kérdezte tőle Louis.

-De.Nagyon is. Nem tudom, mi lesz ha esetleg valami rosszul sikerül.-válaszolt Harry.

-Ha Eleanor lenne ebben a helyzetben, mint Stacy én mennék utána, ha rosszul sülne el valami.-vallotta be Louis.

-De ez teljesen más. Híresek vagyunk. Stacy a mindenem. Mindennél jobban szeretem, de ha valami rossz történne, nem követhetném. Nem akarná,hogy elrontsam az életem.-mondta Harry.

-Olyan idióta vagy. Azt tervezgeted, hogy mit teszel, ha valami nem jól sülne el?? És ha így is lenne, akkor...-hagyta félbe a mondatot Louis.

-Igazad van teljes mértékben. De mennyünk vissza.-kérlelte Harry.

Visszajöttek a fiúk is és leültek. Majd szépen sorban, jöttek be Liam és Danielle, majd Zayn és Perrie utólag pedig Niall és Oliv. Rengeteget nevettünk a srácokkal, de akkor eszembe jutott, hogy két ember hiányzik innen. Elmentem a telefonomért. Amikor elindultam felé, két ember hangját hallottam akik a szobám felé igyekeztek. Kinéztem az ajtón. Kitty és Darcy siettek. Ahogy megláttak, hozzám rohantak és szorosan átöleltek.

-Lányok, ti mit kerestek itt?-könnyesedett be a szemem.

-Beszéltünk Daniellel..Elsőnek nem akarta elmondani, de kiszedtük belőle. Úgyhogy eljöttünk.-mondta nekem Kitty. Össze vissza ölelgettük egymást, majd bementünk a többiekhez. Mindenkit megöleltek, majd ők is leültek. Ahogy mondtam szintén rengeteget nevettünk és beszélgettünk, de 11 óra fele bejött az orvosom, hogy ideje lenne már lefeküdnöm a holnapi nap miatt. Mindenkitől elköszöntem kivéve Harrytől, ugyanis ő velem maradt.Lefeküdtünk és kezeinket összekulcsoltuk. Harry csak ennyit súgott fülembe:

-Szeretlek Stacy. Örökké, és tovább.

-Én is szeretlek Harry.

Összekulcsolt kézzel aludtunk el. Bennem végig ott volt a félelem, hogy ez az utolsó éjszakánk.

~Másnap~

Reggel, mikor felkeltem Harry ott feküdt mellettem, és nézett. Szokásához hívének, nézett. Szerintem erre keltem fel.

-Jó reggelt szépség.-köszöntött egy reggel puszival.

-Jó reggelt. Hány óra??

-Fél 8. A szüleink már elindultak. És itt van egy lány, aki nagyon szeretne látni.-állt fel Harry az ágyból.

-Mégis ki?-ültem fel.

Egy lány jött be, akinek fején egy kapucni volt. Lehúzta és a kishúgom volt. Ledöbbentem. Mégis mit keres itt? 

-Stacy..Miért nem mondtad el?-kérdezte tőlem és egyre közelebb jött.

-Mégis miért vagy itt Bella?? Anyuék tudják?-kérdeztem tőle. 

-Nem..Nem tudják. De miért nem mondtad el? Tudod mennyire sz*r érzés volt az, hogy nem szóltál nekem erről?? Azt hittem,hogy megbízol bennem.-fakadt ki Bella.

-Bella kérlek, bocsáss meg, de nem akartalak ezzel terhelni. Túlságosan szeretlek. -álltam fel, hogy átöleljem.

-Jó..De még haragszok, ugye tudod?-mondta.

-Ne haragudj. Nem akarom,hogy haragudj. Kérlek.-kérleltem.

Bella nem szólt, de éreztem, hogy próbál nem haragudni. Közben szüleim is megjöttek, akik szintén ledöbbentek. Nem értették, hogy mit keres itt Bella. De nem akartak vitázni, vagy csak kérdőre vonni. Elég baj volt nekik az, hogy engem mindjárt megműtenek, és talán utoljára láthatnak engem. Az orvos is bejött 8 előtt 10 perccel. Bent volt mindenki aki nekem számít, az 1Ds fiúktól kezdve a lányokig, a tesóm és a családom, és a legfontosabb Harry. Elsőnek a fiúk és a lányok jöttek oda hozzám, hogy elköszönjenek, de Eleanornál eltört a mécses. Mind ketten sírtunk, ő persze biztatott, hogy minden rendben lesz. Szüleimnél is csak sírtam össze vissza. Nagyon nehéz, hogy talán nem találkozok velük többet sosem.Amikor már mindenkitől elköszöntem, szemeim már pirosak voltak, de akkor jött Harry. Szorosan öleltük egymást, úgy mint még soha. Nem akartam elengedni.

-Harry félek, hogy ez az utolsó ilyen ölelésünk.-súgtam fülébe

-Nem mondj ilyet kérlek. Több száz ilyen lesz még. Bízz bennem.-súgta vissza.

-Szeretlek.-mondtam.

-Én is. Mindennél jobban.-válaszolt.

-Harry, ha nem kelnék fel soha többet, kérlek lépj tovább. Az életed nem én vagyok. Ezt csak addig gondolod így amíg itt vagyok veled, de aztán nem fogod így gondolni. Nem akarom,hogy feladd álmaid..

-Te vagy az álmom.-mondta könnyes szemmel nekem.

-Ne kérlek. Ne tedd ezt. Ezzel csak nehezíted a dolgot. Kérlek. Tedd azt amit mondtam.-mondtam neki, és már nem is sírtam, hanem zokogtam.

-De Stacy, ne mondj ilyen butaságokat. Minden rendben lesz.-ölelt meg még szorosabban Harry. 

Vállam csupa víz volt. Harry is sírt. Tudtam,hogy szeret, de ennyire nem gondoltam. 

Az orvos elvitt a műtő szobába. Utolsó pillantást vetettem családomra. Akik itt voltak velem, akiktől elköszöntem, azok az én igazi családom. Utolsó könnyes pillantásom Harryre esett, aki szintén könnyes szemmel nézett rám. Életem legrosszabb percei voltak azok, ahogy elköszöntem Harrytől. De mégis a legjobb. Beértünk a műtőbe és le kellett feküdnöm arra az asztalra. A gondolatok csak úgy végig futottak az agyamon, amiket még elmondhattam volna, a többieknek, és Harrynek. De ez már mindegy. 

-Stacy, akkor adunk egy injekciót amitől elaltatunk.-mondta nekem az orvos. Percek sem kellettek, behunytam a szemem, és ahogy gondoltam soha többé nem kelek fel..

*Harry szemszöge*

Nem bírtam elköszönni se tőle. Félek a legrosszabbtól. Még csak most vitték be, de én már aggódok. Nem akarom, hogy valami rossz történjen. Most csak sírok, és azt kívánom, hogy ne legyen semmi baj. De amíg nem látom Stacy mosolygós arcát, nem leszek újra boldog. Itt várok a váróterembe, a többi emberrel akiknek szintén könnyes a szeme, és valahogy csak azt érzem, hogy egy üres lyuk tetején állok, készen állva arra, hogy lezuhanjak. Még csak 10 perc telt el, de már készen állok. 

*2 órával később*

A műtét még mindig tart, és senki nem mond semmit. Semmire nem merek gondolni. Több órás műtét. A szemeim még mindig könnyesek, ugyanúgy ahogy Stacy anyukájának is. A mi szemünk könnyes már csak. A többiek abban bíznak,hogy minden rendben lesz. Én viszont félek. Ösztönzöm magam afelé, hogy minden rendben megy, de valahogy nem stimmel valami. Félek..

* 4órával később*

Még mindig senki nem mond semmit. A többiek már ettek, én nem bírok enni. Magamba fordultam. Szemeim könnyesek, hol rám tör a sírás, hol nem. De szemeim folyamatosan könnyesek. A várakozóban egy orvosi asszisztens jelent meg. Komoly arcot vágott. Hirtelen felálltam, és oda mentem hozzá.

-Minden rendben van Stacyvel?-ahogy megkérdeztem, mindenki köré gyűlt.

-A műtét közben komplikációk akadtak fel. Nem biztos, hogy túléli. A daganat nagyobb, mint azt gondolták.-mondta az asszisztens.

-Mi?? A r*hadt k*rva életbe. Nem hiszem el. Mentsék meg Stacy életét, vagy nem tudom mit csinálok ezzel a kórházzal.-tört rám újra a sírás, és ordibáltam egyszerre. Louis és Zayn próbált leállítani. Leültettek a fal tövébe. Ordítani se bírtam, csak Stacyre gondolni. Ha meg hal, nem érdekel senki megyek vele. Mindenkinek újra könnyek szöktek a szemébe, de Louis tartotta magát, és engem próbált vígasztalni. Senkire nem hallgattam. Egyszerűen csak ültem a fal mellett, arra gondolva, hogy soha többé nem fogom látni Stacy gyönyörű kék szemeit, hogy soha nem csókolhatom meg újra piros száját, hogy soha nem érezhetem újra finom nőies illatát, hogy soha nem fogom látni újra mosolyát, és arra, hogy soha nem tarthatom két kezem közt vékony testét, amire mindig azt mondta, hogy kövér. Stacy tökéletes lány. És most itt vagyok 19 évesen sírógörcstől szenvedek, közben az életem omlik össze. Mégis miért történik ez velem?

Még egy díj. :)

 Köszönöm a díjat Eminek. Íme a blogja: agirlslifewithharry.blogspot.hu

1. Tedd ki a blogodra.

2. Írj öt dolgot magadról. 

3. Válaszolj azokra a kérdésekre, amiket feltettek neked! 

4. Tegyél fel öt kérdést azoknak, akiknek küldöd!

5. Küldd tovább 5 blognak! (Csak azoknak, amelyek valóban megérdemlik.)

1. Kitettem :)

2. -2012.február 22-én ismertem a fiúkat, azóta vagyok Directioner.

    -Kedvenc tantárgyam az angol. (Már csak a fiúk miatt is)

    -Kézilabdázok.

    -Ezen a blogon kívül, más blogokat is vezetek.

    -8. osztályos vagyok

3. 1.Hány éves vagy? 14. Perrievel születtem egy napon csak ő pár évvel hamarabb:D

    2.Mióta írsz? Szeptember elején kezdtem.

    3.Kedvenc elfoglaltságod? Barátokkal lenni..Vagy nem is tudom.

    4.Kedvenc film?  Most még a Marley és Én aztán pedig az 1Din3D lesz:D

    5.Kedvenc színész? Sok mindenkit szeretek :)

4. 1.Ki a kedvenc énekesed?

    2.Ki a példaképed?

    3.Mi ösztönöz arra, hogy blogot írj?

    4.Van egyéb másik blogod?

    5.Ki"k"  a kedvenc 1Ds fiúd/fiúid?

5. Öt blog akiknek küldöm, mert megérdemlik:
-http://justinismylovee.blogger.hu/
-http://newyork-dreamscomestrue.blogspot.hu/
-http://thetourwiththeband.blogspot.hu/
-http://just50days.blogspot.ro/
-http://onedirectionismyli.blogspot.hu/

Utolsó napok veled...63.rész.

Minimum 5 koment és új rész. IRATKOZZ FEL. A vélemény opciót se felejtsd el. Egyébként nem húzom tovább az időt. Jó olvasást kívánok.:)

*Harry szemszöge*

Nem szeretem így látni Stacyt. Igazság szerint most látom ilyennek elsőnek. De most ki kell mennünk a szobából, ugyanis elaludt. Nem akarom felébreszteni. Felálltam mellőle, és kimentünk szüleivel és Louissal. Louis oldalra hívott.

-Harry, te jól vagy?

-Igen..Csak így látni szörnyű érzés.-válaszoltam.

-Elhiszem..Nekem is sokkoló volt. Fel a fejjel. Hétfőn megműtik utána minden újra a régi lesz.

-Nem tudom. Félek tőle..

-Ne csináld ezt. Minden rendben lesz.-próbált nyugtatni Louis.

-Remélem igazad lesz. Holnap ugye nem lesz semmi dolgunk?-kérdeztem.
-Nem..Ha most azonnal vissza megyünk a stúdióba.
-De Stacy..
-Nincs de Stacy. Ezt lerendezzük 1 óra alatt ha nagyon sietünk, és akkor vissza jöhetsz. Kérlek, ne hagyj minket cserben.-kérlelt Louis.
Beadtam a derekam. Beszálltunk Louis kocsijába és elviharoztunk a stúdióba. Niall énekelt, aztán pedig Liam következett volna. Szóltam neki, hogy én had jöjjek, így hamarabb is végzek. Féltem attól, hogy esetleg Stacy felébred és megint nem vagyok ott, aztán kezdődik minden újra. Bementem a mikrofonhoz, betettem füleimbe a fülest és elkezdtem énekelni. Szívemet is bele adtam, mivel ezt én írtam.
~1 órával később.
Már több mint egy órája itt vagyok, énekelek és félek. Hangom már alig van. Mintha torkom szakadtából üvöltenék, komolyan úgy énekelek most. Már csak pár sor maradt. Gyorsan elénekelem, és húzok vissza Stacyhez.Gyorsan elénekeltem, és kirohantam. A srácok csak nevettek rám.
-Mi olyan vicces?-kérdeztem bamba fejjel.
-Rohadt jó voltál. Így még soha nem énekeltél.-mondták a fiúk, és megöleltek.
-Oké, köszi, de engedjetek. Mennem kell..-taszítottam el a fiúkat magamtól és rohantam haza. Féltem, hogy már Stacy ébren van. Futottam, ahogy csak lehet olyan gyorsan. Egy 20 perces sétából, 5 perces futást csináltam. Berohantam a házba, ajtót nyitva hagytam. Rohantam a szoba felé, ahol aludni szoktunk Stacyvel. Benéztem és még aludt. Meg könnyebbültem. Lefeküdtem mellé, ugyanis teljesen elfáradtam. Érezhette ahogy lefekszek mellé. Kezeivel, kezeimet kereste.
-Harry?-suttogott.
-Itt vagyok.-leheltem egy puszit homlokára.
Felnézett hatalmas kék szemeivel rám. Megfogtam kezét, éreztetve, hogy itt leszek neki mindig.


*Stacy szemszöge*
Ahogy megfogta kezem, hozzá bújtam. Mellkasa elég vizes hatású volt.
-Miért vagy vizes?? Vagy le vagy izzadva?
-Hosszú.
-Harry..-néztem rá.
-A stúdióból haza futottam. Nem akartam, hogy megint sírj.-mondta el röviden.
-Sírtam?-kérdeztem vissza.
-Nem emlékszel?? Tudod, itt volt Eleanor és Louis is..Meg a szüleid is..-mondta.
El gondolkoztam, de tényleg nem emlékeztem. Néztem Harryt, de semmi.
-És ki az a Louis?? Meg Eleanor?-kérdezősködtem.
-Stacy, most komolyan nem emlékszel?-ült fel Harry.
-Komolyan.-néztem rá komolyan.
Harry csak nézett rám. Tekintetével hol a földet, hol a plafont pásztázta. Mint aki megnémult. Nem szólt semmit, csak nézett előre..
-Csak húzlak. Mindenre emlékszem.-böktem oldalba és elnevettem magam.
-Komolyan vettem.-húzott magához és adott egy csókot.
Vissza feküdtünk az ágyra, én mellkasára feküdtem, ő pedig simogatta karom.
-Sajnálom Harry.-mondtam neki.
-Még is mit?-kérdezte.
-Sajnálom, hogy olyan izé voltam veled a telefonba. Sajnálom, hogy miattam kellett haza jönnöd. Sajnálom, hogy most itt kell lenned velem. Egy olyannal, aki talán most utoljára van veled így.-soroltam fel neki.
-Stacy, ezt hagyd abba kérlek. Szeretlek.-mondta.
-Komolyan?
-Ha nem szeretnélek, nem vettem volna veled egy házat, nem lennék most itt, és nem foghatnám kezed. Mindennél jobban szeretlek, és szeretni is foglak. Akár elhiszed akár nem. Ne kérj bocsánatot semmiért. Kérlek. Tőled mindent megkapok amit csak kívánhatok. Akár most ebben a percben lemondanék a One Directionről ha kellene.-mondta.
-De nem kell. Harry nagyon szeretlek.-öleltem meg.
Harry kiment lefürödni, majd én is elmentem. Miután én is vissza jöttem, lefeküdtünk aludni.

~Másnap.
Nem tudtam aludni, egész este csak forgolódtam. Kattogott az agyam, mi lesz ha meghalok, vagy mi lesz ha itt maradok. Mindkettőnek van előnye. Az előnye annak hogy meghalok az az, hogy senkinek nem leszek a terhére. A jó abba, hogy nem halok meg, az az, hogy Harryvel maradhatok. Még csak hajnali 5 óra van. Semmi fájdalmat nem érzek. Ilyen jól sem voltam még. Gondoltam ha ilyen jól vagyok miért ne mehetnék el sétálni. Így tettem. Felöltöztem, és elmentem egyet sétálni. Valaki hátulról kiabálta a nevem.
-Stacy. Stacy. Állj meg kérlek.
Hátra fordultam. Megláttam Jacksont.
-Mit keresel itt?-kérdeztem tőle.
-Bocsánatot akarok kérni.-mondta.
-Tudtommal nem te csókoltál meg.
-Nem..Az Rob volt. De az ő nevében akarok. Úgyhogy bocsánat még egyszer.-mondta.
-Nem haragszok. Se rád, se Robra. Hány óra?-kérdeztem.
-Nem sokára fél 7.
-Akkor nekem mennem kell. Szia Jackson.-köszöntem el tőle.
Elindultam vissza Anne házához. Beléptem az ajtón, és Harry csoszogott a lépcsőn lefelé. Ahogy meglátta, hogy jövök felkapta a fejét.
-Stacy. Te hol voltál?-kérdezte.
-Nem tudtam aludni. Sétáltam egyet. Gondolkoztam.
-Jól vagy?-ölelt meg.
-Persze..-mondtam.
Leültünk az asztalhoz, és Harry hozott frissen facsart narancs levet. Szüleim még aludtak. Húgom nagyon hiányzott.Felhívtam.
-Hé.Hogy vagy? Nagyon hiányzol.-mondtam a telefonba.
-Stacy, azt hittem elfelejtettél.Olyan jó lenne, ha most velem lennél.-mondta nekem.
Enyhe mosoly került arcomra. Talán nem is tudja?
-Gyere haza. Kérlek.-kért rá.
-Nyugi. Haza megyek. Később.
-De most. Annyira hiányzol.-kérlelt.
-Nyugi.-mondtam.-Most mennem kell. Szia édes.-köszöntem el a tesómtól.
Letettem a telefont, de a sírás kerülgetett. Harry hátamat simogatta. Megittam a narancsot és felmentem a szobába. Harry is jött. Segített lehozni a bőröndöt. Szüleim is kijöttek a szobából, kocsi kulccsal a kezükben.
-Én vezetek.-mondta Harry.
Anne és a szüleim hátra ültek. Én Harry mellé ültem. Elindultunk a kórház felé. Kicsit hosszú volt az út. Miután bementünk a kórházba, szüleim és Anne kávét akartak inni. Vettek egyet-egyet, addig mi Harryvel elmentünk szólni az orvosomnak, hogy itt vagyunk.

Sírógörcs...62.rész.

 Minimum 5 koment és új rész. Facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/136278953190673/. Csak azért írom ki megint mert többen kértétek, hogy esetleg velem is tudjatok beszélni, nos ebben a csoportban megtaláltok és bejelölhettek. Szeretnék rengeteg feliratkozót.A vélemény opciót ne felejtsd el.  Egyébként nem húzom tovább az időt. Jó olvasást kívánok.


Szokásosan indult a reggelem. Kávét főztem, megittam, szintén kimentem az udvarra, Harry utánam jött majd haza mentünk Anne-hez. Kicsit túl unalmas volt ez a reggel. Persze imádok Harry karjai közt ébredni, vagy vele lenni. Vissza mentünk Anne-hez, aki nem volt otthon. Harry felhívta, hogy mégis merre van. De csak át ment Allison-hoz. Ő egy gyerekkori barátja. Harryvel felmentünk a szobába, és lefeküdtünk az ágyra. Bekapcsoltam a TV-t. Éppen az Alan Carr ment, úgyhogy azt kezdtük el nézni. Olly Murs volt benne. Ránéztem Harryre.
-Te jóba vagy vele nem?
-De. De az utóbbi időben lefoglalt stúdiózás..koncertek...más egyéb dolgok.-mondta.
-Tényleg, tegnap miért sietettek el annyira?? Tudod Louissal.-kérdeztem újra.
-Írtam....Vagyis csak meghallgattuk az új albumot...-titokzatosan válaszolt.
-Aha..Oké...És legalább jó??-érdeklődtem.
-Ha te azt tudnád milyen jó...-nevette el magát.
Teljesen elfelejtettem, hogy nekem 3 nap múlva műtétem lesz. Mindenesetre csak ki akarom élvezni, azt a 3 napot Harryvel. Kitudja, lehet hogy nem kelek fel többet. Rettegek a műtéttől, de nem mutatom. Ahogy néztük az Alan Carrt valahogy bealudtam.

~Másnap~

Sokat aludhattam, ha csak most keltem fel..Harry nem volt mellettem. Most mégis hol lehet. Utolsó nap, hogy együtt lehetünk, erre elmegy? Most komolyan?Felhívtam telefonon.
-Harry mégis hol vagy?
-A stúdióban.-válaszolt.
-Minek? Azt hittem már befejeztétek az új lemezt.
-Stacy, kicsit higgadj le. Majd sietek.
-Ne koptass le..-mondtam neki.
-Eszem ágában sincs.
-Ajjj..Hagyjuk.-válaszoltam és lecsaptam a telefont.
Elegem van mindenből. Nem akarok, senkivel sem beszélni. Egyedül akarok lenni. A szüleim bejöttek a szobába, de kizavartam őket. Nem elég, hogy Harryvel "összevesztem" még a szüleimmel is. Szuper. Tök jó lesz úgy meghalni,hogy össze voltam veszve szinte mindenkivel. Elindultam egy bőröndért, és bele pakoltam a cuccaim. Tele pakoltam a bőröndöt. Váratlanul betoppant Eleanor is. Meglepett.
-Hé Stacy, nem megyünk esetleg ma el bulizni??-kérdezte mosolyogva El.
-Eltaláltad.-flegmáskodtam.
-Most mi a baj?-hervadt le arcáról a mosoly.
-Az, hogy a pasim a stúdióban van amikor utolsó nap, hogy együtt lehetnénk a halálom előtt.-kezdtem el   kiabálni.
-Stacy lécci nyugodj le.-próbált leállítani El.
-Hagyj békén, te is és mindenki. Nem akarok senkivel sem beszélni.-kiabáltam és sírtam egyszerre. Lerogytam a földre. Harry épp hazaért és Ellel együtt oda rohantak hozzám.
-El hozz hideg vizet.-utasította Harry.
Karjaiba vett, és szorosan fogott.Válla csupa víz volt. Csak sírtam karjaiba, és sírtam. Depressziós lettem. Én nem akartam ezt. Nem akartam senkivel veszekedni, vagy megbántani bárkit is.
-Kicsim ne sírj kérlek.-próbált nyugtatni Harry.
Nem bírtam abbahagyni. Csak sírtam. Kezét szorítottam,de semmi. Eleanor egy vizes rongyot hozott, amit Harry a fejemre tett. Fájt a fejem, szédültem és sírtam.
-El menj haza. Kérlek. Megoldom Stacyt-mondta neki Harry.
El elment, de nem akart itt hagyni ilyen állapotban. Harry felemelt és rátett az ágyra. Össze húztam magam és a takarót szorítottam.  Harry oda ült mellém, és simogatott. Nem nyugodtam meg ettől a gesztustól sem.Szüleim is átjöttek a másik szobából és ők is ott ültek mellettem. Harry szemeibe könnyek szöktek. Nem akart előttem sírni. Inkább ki ment a szobából.

*Harry szemszöge*
Muszáj voltam kijönni. Most én is csak sírok, mikor pont nekem nem kéne. Segítenem kéne neki, de csak sírok. Sírok mint egy kislány. Normális ez? Össze kell szednem magam valahogy és vissza kell mennem. Nem hagyhatom egyedül. Telefonom rezegni kezdett. Louis küldött egy üzenetet.
"Harold azonnal gyere a stúdióba. Hol vagy?"
Nem írtam vissza, de nem is mentem a stúdióba. Semmi kedvem énekelni most. De nem sírhatok itt mint egy kislány. Össze szedem magam és vissza megyek Stacyhez. Zsebkendővel letöröltem könnyeim, és vissza mentem hozzá. Még mindig sírt. Nem szeretem amikor sír valaki. Főleg nem olyan akit mindennél jobban szeretek. Ha történik vele valami, abba belehalnék. Összeroppannék.

*Louis szemszöge*
Nem igaz. Képtelen vissza írni. Nem hívna fel sem. Mit képzel ez a kölyök magáról? Harry nem teheti ezt a csapattal.Talán ha felhívom Stacyt. Biztos vele van. Mostanában megint vele van. Tudom most izé vagyok mert Stacynek súlyos betegsége van. Bizonyos esetben megértem Harryt, ugyanezt tenném ha El lenne ilyen helyzetben..De akkor is itt kéne lennie a próbán. Főleg, hogy az ő zenéjét vennénk fel. Stacy sem veszi fel. Vajon mit csinálhatnak?? Hívjuk Elt. Lehet velük van. Kicsöng.
-Eleanor, Harry veled van?-kérdeztem tőle.
-Nem. Most küldött haza. Stacy sírógörcsöt kapott. Depresszióba esett.-mondta nekem Eleanor néha el-el csukló hangon.
-Mégis mi történt?-értetlenkedtem.
-Olyasmiket mondott, hogy a pasija dolgozik amikor utolsó napot tölthetik együtt, mert megfog halni..Hagyj Louis kérlek.-Parancsolt rám El. Szerintem már ő is sírt..
Most ha elmegyek innen, köcsög leszek a fiúkkal szemben, viszont Harryvel és Stacyvel szemben ez nem fair. Stacy mintha a kishúgom lenne. Harry meg a legjobb barátom. Sőt. Sokkal több. Oda kell mennem. Letettem a telefont, és Anne házába mentem. Harry ott ült az ágyon, ahogy Stacy szülei is. Stacy csak sírt. Összeroppant teljesen. Nem csodálom. 19 évesen ezt átélni. Harry szemei is könnyesek voltak de ő tartotta magát.

*Stacy szemszöge*
Nem igaz. Most Louis is így lát. Nem elég, hogy így élem át utolsó napjaim, még le is járatom magam mások előtt.
-Harry...-suttogtam.
-Igen?-hajolt felém és megfogtam a kezét.
-Ne hagyj itt.-suttogtam neki.
-Soha nem hagylak el.-puszit lehelt homlokomra.
Szorítottam kezét, majd álomba merültem..

Nyugodj meg nem lesz semmi baj itt vagyok veled....61.rész.

    ~Komment határ nincs, de örülnék sok-sok kominak. Csatlakozz a fb csoporthoz és IRATKOZZ FEL. 33 feliratkozó után hozom a következő részt. Ajánljátok a blogot barátaitoknak ha tetszik. Remélem tetszeni fog, igyekeztem most hosszabb részt írni :)



                              *Stacy szemszöge*

Reggel, Harry karjai közt felébredni a legszebb dolog. Kimásztam kezei közül és felöltöztem. Kimentem az udvarra. Csak néztem az eget. Volt időm gondolkodni. Egy kis idő múlva Harry jött mögém, és puszit nyomott arcomra. Megöleltem, majd közöltem vele, hogy vissza kéne menni Anne-hez. Bezártuk a házat és beültünk az autóba. Elindultunk, és megnéztem a telefonomat. 9 nem fogadott hívás. 5 anyutól 4 pedig Anne-től. Nem hívtam vissza őket, mivel úgyis megyünk vissza. Nem is kellett sokat várni, hamar vissza értünk. Bementünk az ajtón és a tükör tojásos bacon illata csapott meg minket. Apu imádja. Beljebb mentünk a házba. Anyu felállt az asztaltól és átölelt. Anne is átölelte Harryt. Szerintem azt hihette, hogy valami idiótaságot fog tenni.Én is úgy gondoltam, de semmi. És ez persze nem baj, sőt. Mi is leültünk az asztalhoz enni.
-Stacy ezután indulhatunk?-kérdezte Anne.
-ŐŐ..persze..-válaszoltam.
Harry tudta, hogy a kórházról beszélünk, de nem szólt semmit. Majd apuval marad itthon. Reggeli után felálltunk az asztaltól és elindultunk a kórházba. Hosszasabb út volt. Anne házától kicsit messze van a kórház. Közben Harry üzenetet küldött nekem.
"Minden rendben lesz. Szeretlek"
Csak mosolyogtam ahogy olvastam. Nem sokára megérkeztünk a kórházba. Felmentünk az orvosomhoz, aki rögtön be is hívott minket.
-Szóval Stacy. Ugye van ez a kis "folt" a hasadban, amit mi daganatnak vettünk. És úgy néz ki hogy az is.-mondta.
-Mit lehetne ellene tenni?? Nem akarok meghalni.-mondtam neki.
-Nem is fogsz. Gyorsan észre vettük, így egy műtéttel el is tudnánk tüntetni.
-Akkor mikor fogják műteni? Ha kell most.-mondta Anne.
-Nem fejeztem be. A műtét kicsit komplikált. Nem nagyon, de vannak veszélyi a műtétnek is.
-A lényeg, hogy meggyógyuljon.-mondta nekem anyu, amit le is fordítottam.
-Akkor műtétben egyezünk meg? Vagy esetleg a kemoterápiában?-kérdezte az orvos.
-Műtét.-válaszoltam.
-Minél hamarabb szeretném úgyhogy akkor a jövőhét hétfő az az időpont ami nekem jó lenne.-mondta.
-4 nap?-kérdeztem.
-Igen. Ezután neked jobb lesz. Nem hagyhatjuk, hogy tovább fejlődjön a daganat. Még most kicsi és könnyebben eltávolítható.-fejtette ki az orvos.
-Akkor be kell feküdnöm?-értetlenkedtem.
-Igen. Vasárnap gyere be. Külön szobát fogunk neked biztosítani, és akkor hétfőn pedig műtét.-mondta.
Kezet ráztam vele és felálltunk az asztalától. Elindultunk hárman kifelé a kórházból, de végig ezen kattogott az agyam. Mi lesz ha elrontják és meghalok?? Vagy esetleg bennem hagynak egy tűt?? Vagy...??Vagy..?? Vagy...??? Félek. Nem akarok 3 nap múlva bemenni a kórházba aztán pedig 4 nap múlva műtétet. Ez túl gyors nekem. A kocsival elindultunk haza felé. Az hosszabb volt most mert tettünk egy kis kerülőt. Amikor haza értünk láttam hogy csak apu van itthon. Harrynek akartam elsőnek elmondani. Mivel ő nem volt a házban ezért apunak mondtam el. Anyu félre vonult, de Anne utána ment.
-Mi volt? Mit mondtak?-kérdezgetett.
-4 nap múlva megműtenek. Rettegek.-öleltem át aput könnyes szemekkel.
-Ne félj kincsem. Veled leszek én is, anyu is, Anne is Harry is és mindenki akit szeretsz. Veled leszünk.-próbált nyugtatni.
-Attól nem félek. Csak attól,hogy elaltatnak és soha többé nem kelek fel. Nem akarom ezt.-öleltem szorosabban.
-Ne is mondj ilyeneket!-utasított apu.-Minden rendben lesz.
Apu felállt és megkereste anyut. Harry is haza jött látta ahogy ülök a széken és sírok. Oda rohant hozzám.
-Stacy mi volt? Miért sírsz?
Nem válaszoltam. Egyszerűen felálltam és megfogtam a kezét,majd felvezettem a szobába. Csak jött utánam, nem is tehetett volna mást mivel fogtam a kezét. Mikor felértünk, leültettem az ágyra, én pedig az ablak melletti kis székre ültem.
-Mond már mit mondott az orvos..-siettetett.
-4 nap és megműtenek.
-Mii?? Pont 4 nap múlva??-kérdezett vissza.
-Igen. Mi van akkor?-kérdeztem.
-Csak egy koncert..De nem érdekel. Miattad lemondom..Vagyis én nem leszek ott majd csak a fiúk.-mondta.
-Nem! Nem tehetsz ilyet a rajongóiddal.-mondtam neki.
-De az első számú rajongómmal megtehetem, hogy vele leszek azon a napon.-húzott magához közel és megcsókolt. Nem tiltakoztam. Történt ezután annak aminek kellett. Történtek után aludtunk egyet, de a telefonom rezgése megzavart. Eleanor hívott telefonon. Mire felvettem volna lerakta, én pedig vissza aludtam.Később olyan este 6 óra fele keltünk fel Harryvel és lementünk az ebédlőbe. Ott volt Louis és Eleanor. Mikor megláttam Elt eszembe jutott,hogy nem hívtam vissza. Oda mentem hozzá és elnézést kértem, mire ő csak mosolygott egyet.
-Harry nekünk most el kell mennünk.-mondta neki Louis.
-Hova mentek?-kérdeztük Eleanorral.
-Stúdióba..-vágta rá Harry.
Mi csak néztünk rájuk, mire ők már elmentek. Furcsák voltak. Viszont El és én régen voltunk együtt, ezért ma nála alszom. Anyu és apu pedig átmegy Elena nénikémhez, Anne pedig a barátjával lesz. Átmentünk Elékhez, ahol ott volt Perrie és Olívia is. Oda rohantam hozzájuk és átöleltem őket. Nagyon hiányoztak. Már csak Danielle hiányzott. A lányokkal betettünk egy filmet, de mivel azt gyorsan meguntuk ezért inkább játszottunk. Közben Dani is megjött.
-Monopoly?-kérdezte Pezz.
-Nem szeretem azt a játékot..-mondta Oli.
-Akkor..Gazdálkodj okosan?-kérdezte Dani.
-Ne.Azt meg én nem szeretem.-mondta El.
-Felelsz vagy Mersz?-tettem fel a kérdést.
A lányok mosolyogva mentek bele. Leültünk egy hatalmas körbe, El pedig hozta az üveget. Elsőnek én pörgettem,mivel én mondtam ezt a játékot. Pezznél állt meg az üveg.
-Felelsz vagy Mersz?-kérdezte meg Danielle.
-őő...Felelek.-mondta.
-Akkor..Mikor volt az első aktus Zaynnel?-kérdezte El.
-Azt hiszem 1 éve.-nevette el magát Perrie.
Aztán Pezz pörgetett. Most Elnél állt meg az üveg.
-Felelsz vagy mersz El?-kérdezte Pezz.
-Merek-vágta rá magabiztosan El.
-Akkor, nyald végig azt az ajtót úgy ahogy.....-gondolt perverz dolgokra Perrie.
Fetrengtünk a nevetéstől ahogy El megcsinálta. Annyira érzéki és nevetséges volt. El tudom képzelni Louis arcát amikor éppen az aktus folyik köztük. De inkább nem gondolok ilyenekre. Ezután még sok-sok ilyen vicces feladatot kellett megcsinálnunk, aztán az  üveg rám mutatott. Annyi merés után felelést választottam. Oli kérdezett tőlem.
-Mi a legnagyobb félelmed ebben a pillanatban és miért?
Eszembe jutott a műtét és az hogy daganatos vagyok. Miért? Nem válaszoltam, csak felálltam és félre vonultam. Persze Eleanor utánam jött. Látta, hogy szemeim könnyesek voltak és csak átölelt. Ott sírtam El vállán amikor a lányok oda jöttek hozzánk és a fiúk is beléptek az ajtón. Harry oda futott hozzám és átölelt. Annyit súgott a fülembe hogy: "Nyugodj meg nem lesz semmi baj itt vagyok veled". Kellett egy kis idő míg megnyugszom, de Harry sokat segített. Visszamentem a többiekhez és elmondtam nekik azt, hogy miért sírtam. Ledöbbent arcokat láttam. Liam, Louis és El nem lepődtek meg annyira. Ők már tudták,de a többiek nagyon megdöbbentek. Nem csodálom.
-Menjünk az új házba megint. Ott akarok aludni.-súgta a fülembe Harry.
Elköszöntünk mindenkitől és elmentünk. A kocsiban Harry végig a kezemet fogta.Megérkeztünk a házhoz, bementünk. Újra a kandalló mellett aludtunk. Harryvel szemben feküdtem, hogy lássam. Kezeinket összekulcsoltuk, és néztük egymást. Mosolyogtunk egymásra, és persze csókolóztunk is. Majd elaludtunk.

Mindig itt leszek neked...60.rész

~Komment határ megint nincs, de nagyon szeretném, hogy sokan kommenteljetek. Csatlakozzatok a fb csoporthoz, ott megtaláltok engem ha lenne valami kérdésetek. A blogról is találtok infókat.  Remélem tetszeni fog :) ~


Megállt bennem az ütő is, amikor ezt kérdezte. Csak néztem Harry arcát, aki kíváncsian várta  a válaszomat. Nem tudom mégis mit mondhatnék most neki. Hol őt, hol az ágy sarkát néztem. Most megmondjam vagy se? Végig ezen gondolkoztam.  Most ha megmondom lefog törni, ha nem mondom akkor pedig megint hazudok. Úgy utálok hazudni. Rá néztem Harryre, aki elmosolyodott és egy oda vágott a combomhoz egyet.

-Na mond már!

-Nem tudom, mi lehet..-mondtam.

-Kíváncsi vagyok rá..-mondta.

-Én is..Aludjunk.-válaszoltam neki.

-Oké.-mondta Harry, és lefeküdt mellém.

Nem bírtam elaludni. Tudtam,hogy Harry még ébren van.

-Hary?!-szóltam neki.

-Tessék?

-Mondanom kell valamit.-kezdtem bele.

-Majd reggel. Oké?-próbált el hallgattatni.

-Nem ez nem várhat addig.-mondtam . Harry felült és rám nézett.

-Mi a baj Stacy?-nézett rám hatalmas zöld szemeivel.

-Amikor megkérdezted,hogy mi az a hasamban..Emlékszel?-bólintott egyet Harry amikor mondtam neki.-Akkor nem igazat mondtam..-hajtottam le a fejem.

-Stacy. Mi a baj?-tette fel újra a kérdést és kezével fel emelte a fejemet.

-Harry. Kérlek, ne csinálj semmi rosszat, ha elmondom. -próbáltam hatni rá.

-Mond már. Nem teszek semmit. Csak mondd.-mondta.

-Daganatos vagyok.-mondtam neki.

Harry nem válaszolt. Egyszerűen csak felállt, és kiment az ajtón. Utánna mentem, de nem volt az emeleten. Lerohantam a földszintre, de ott sem volt. Kinéztem az ablakon, és láttam hogy autó most hajt ki az utcából. Persze Harry kocsija volt. Sírni kezdtem. Féltem, hogy valami rosszat tesz. Pedig megesküdött. Felrohantam a szobánkba a telefonomért. Anne bejött a szobába, mert hallotta ahogy felrohantam.

-Stacy, mi történt? Miért rohangálsz? És hol van Harry?-kérdezgetett.

-Nem tudom. Elment. Megtudta a bajom..-mondtam.

-Hova ment?

-Nem tudom. Felhívom Louist. Szerintem oda.-és már csörgettem is.
Járkáltam össze vissza. Csak a hangposta jelentkezett. Most direkt nem veszi fel?? Vagy csak le van némítva. Megpróbáltam Eleanort felhívni.
-El. Legalább te felvetted.
-Stacy mi történt? Zaklatott a hangod.
-Harry ott van?-kérdeztem meg.
-Nem. Nincs. Azt hittem veled van.-mondta.
-Csak volt. Elmondtam neki, és elment..
Ideges voltam nagyon...

                                  
                                     *Harry szemszöge*

Louishoz indultam, de tudtam, hogy ott keresnének elsőnek. Inkább Niallhöz mentem. Alig bírtam a kormányt tartani. Annyira feszült lettem. Miért történik ez velem? A szerelmem daganatos. Miért? Miért kell ennek pont vele történni. Nem hittem el. Úgy éreztem, hogy ez csak egy átverés. Leparkoltam Niall háza előtt. Berohantam hozzá. Éppen aludt. Nem érdekelt. Leültem a kanapéra, és gondolkoztam. Folyamatosan telefonom rezgését éreztem, de nem vettem fel. Nem akartam most anyuval beszélni. Érdekes, hogy nem Stacy hív. Valaki elindult lefelé a lépcsőn. 
-Harry te vagy az?!-kérdezte a kis szőke kómás fejjel.
-Remélem nem zavarok.-válaszoltam.
-Nem. Miért vagy itt? Eddig majdnem megőrültél, hogy nem lehetsz Stacy-vel most meg itt vagy. Ne értsd félre szeretem ha itt vagy, de ezt most nem értem.
-Stacy daganatos.
-Mi? Az képtelenség.-lepődött meg Niall.
-De. Nem akartam előtte sírni - lábadt könnybe a szemem.
-Harry, ne sírj. Nem lesz semmi baj. Haver nyugi. Minden megoldódik. Stacy meg fog gyógyulni.-próbált Niall vigasztalni, de ez most nem jött össze neki.

-Talán..
-Menj haza. Stacy már aggódik miattad.-mondta.
-Ja fel sem hívott.
-Engem hívott. Mindenkit felhívott.
-Nem jó ötlet.
-Úgy viselkedsz mint egy kislány. Azonnal menj haza, és nyugtasd meg Stacyt és az anyukád hogy jól vagy, és nem tettél semmit.-mondta fen hangon a kis ír.
-Holnap..-válaszoltam.

-NEM! Most.
Felálltam, és beszálltam az autóba. Niall is beült a saját kocsijába, és elindultunk. Követett. Azt hitte,hogy nem haza fogok menni. Jól gondolta. Megálltunk a házunk előtt. Kiszálltam a kocsiból és bementem a házba. Stacy a nyakamba ugrott. Megfogtam a kezét, és kihúztam a kocsihoz. Beültünk és elmentünk onnan.
-Harry mégis hova viszel?-kérdezősködött.
Nem válaszoltam. Csak néztem az utat. Láttam Stacyn,hogy megvan rémülve. Egyébként az új házba vittem. Kiszálltunk az autóból.
-Mit keresünk itt?? -értetlenkedett.
-Pssszt. Csak gyere velem.-fogtam meg a kezét. 
Annyira puha keze van, nem hagyhatom, hogy bármi rossz is történjen. Behúztam a házba, és felvittem az emeletre. Kimentünk az erkélyre és csak álltunk egymás mellett.
-Harry..Még mindig nem értem mit keresünk itt?-kérdezte újra.
-Stacy én nem fogom hagyni, hogy bármi rossz is történjen.-fordultam oda hozzá.
-Nem lesz semmi baj.-mosolygott rám.
-Mindennél jobban szeretlek.-mondtam neki és egy csókot nyomtam gyönyörű piros szájára.-Mindig itt leszek neked. És látod..Ahol most vagyunk..Ez a mi házunk. Itt fogunk élni. És majd sok év múlva a kis gyerekeink fognak itt szaladgálni.-nevettem.
-Szeretlek Harry.-túrt bele hajamba és úgy csókolt meg.
Bementünk a házba, és a kandalló elé lefeküdtünk aludni. Ketten lehettünk.Végre.

                     

Ha lenne egy kisbabánk...59.rész.

~Nem akarok komment határt most már fűzni. Ha valakinek tényleg tetszik ez a rész, akkor úgyis kommentel. Remélem.  Egyébként iratkozzatok fel és itt a facebook csoport: https://www.facebook.com/groups/136278953190673/ . Vélemény opciót ismeritek ;) ~


Esős időben ballagtunk Harryvel vissza, Louis házába. Amikor a háza elé értünk, Eleanor rohant ki, egy szál pólóba. Magához szorított.
-Jaj Stacy, azt hittem bajod esett.
-Mi bajom eshetett volna? Van egy hősöm.-vetettem egy pillantást Harryre, aki levágta a dolgot és elnevette magát.
Bementünk a házba, ahol Louis rögtön rám nézett. Kínosan éreztem magam, de tudtam hogy miért néz. Tudta, hogy nem mondtam el Harrynek. Liam felugrott a fotelből és oda futott hozzám.
-Stacy,úgy sajnálom. Én nem akartam,hogy ez történjen.-ölelt meg Liam.
-Nem történt semmi baj.-mondtam, és próbáltam neki jelezni, hogy Harry még nem tudja a dolgot.
Harry ránk nézett. Láttam arcán azt, hogy azt se tudja mi van.  Oda állt mellém, és csak ennyit súgott a fülembe: "Szeretnék egy saját házat. Most azonnal vegyünk egyet."

Elköszöntünk mindenkitől, és elindultunk házat keresni. Találtunk egyet, London belvárosában. Mindkettőnknek bejött. Harry úgy gondolta, hogyha tetszik, akkor miért ne vegye meg.
-Mennyi lesz?-fordult oda az eladóhoz.
-Mi már  is megveszi?-értetlenkedett.
-Miért várjak, ha úgyis ezt akarom?-nevetett Harry.
-Igaza van. 94millió.-mondta.
Leesett az állam,amikor kimondta ezt az összeget, de Harry arca rezzenés mentes volt.
-Csak? Tessék itt az összeg. -adta át az összeget.
Az eladó el is ment, mi pedig el mentünk Anne-hez, hogy el hozzunk 1-2 dolgot. Harry már ma ott akart aludni.A képtelenséget akarta megvalósítani.Este van. Ma még Anne-nél alszunk, de holnap beköltözünk. Képzeletünk szerint. Valaki kopogtatott Anne ajtaján. Harry nyitotta ki. A szüleim voltak. Anyu rögtön hozzám jött és magához szorított. 
-Harry, átmennél a boltba?? Tejet kéne venni..-szólt neki Anne.
-Persze...-mondta kicsit flegmásan.-Egy perc és jövök.-és már el is ment.
Szüleimmel és Anne-nel leültünk a nappaliba és elmondtam anyunak, és apunak mindent. Anyukám szeme könnyes lett, apu tartotta magát.
-Volt a családban olyan, aki daganatos volt?-kérdezte Anne tőlem. 
-Nem.-válaszolt apu.-Vagyis lehet hogy a nagynénikéd.
Anyu nem értette. Ő nem tud angolul. Apu tanult egy kicsit, és így tudott Anne-nel beszélni.
-Talán egy műtét segítségével el tudják tüntetni nem?-kérdeztem.
-De..Talán..-mondta anyu.
-Stacy, holnap elmegyek veled a kórházba rendben?-mondta Anne.
-Ma is kellett volna mennem. De Harry hazajött.-mondtam.
-Nem titkolózhatsz.-mondta nekem anyu.
-Nem is...Csak egy kicsit később mondom el neki.-mondtam.
-Akkor holnap én és Anne bemegyünk veled. Rendben?-kérdezte anyu.
-Én addig elmegyek Elena nénikédhez.-mondta apu.
Bólintottam egyet. Felmentem a szobámba, és lefürödtem. A szülők lent maradtak beszélgetni. Ők is Anne-nél aludtak. Miután lefürödtem,kiléptem az ajtón, és Harry ült az ágyon. Csillogó szemei törölközőmre tapadtak.Nem akartam most a gondolataiban lenni, biztos perverz dolog van most neki benne a kis fejébe.
-Ne bámulj.-szóltam neki.
-De olyan szép vagy.-dőlt le az ágyra, és mosolygott.
-Egy törölközőben?-kérdeztem vissza.
-Mindenhogy.De tudod hol vagy még szép??-kérdezett, és perverz mosolyt dobott a kérdése mellé.
-Nem. Ma nem.-mondtam neki.-Fáradt vagyok.-válaszoltam miközben pizsamámat vettem fel.
-Ajj...-mordult fel.-És miért vannak itt a szüleid?? Engem ellenőriznek?-kérdezte.
-Majd szerintem is pont azért jönnek ide, hogy téged ellenőrizzenek.-nevettem.-Egyszerűen csak hiányoztam nekik. 
-És a húgod?-kérdezte.
-Gimnazista. Kollégiumban van.-mondtam.
-Oh..Ide is járhatna.-mondta.
-Még gyerek.Hogy jönne le ide Londonba? Ki vigyázna rá?-kérdeztem.
-Hát...Mi?!-mondta Harry.
-Hogy? Én egyetemre járok. Te folyamatosan elmész. Hogy vigyáznál egy gyerekre?-kérdeztem.
-Ha lenne egy kisbabánk, akkor nem utaznék annyit. A fiúk ügyesek. Nélkülem is megoldják.-mondta Harry.
-Úristen..Basszus..Nem akarok most veled erről beszélni.
-Stacy. Ne haragudj, de mái napig bánt az hogy nem lesz gyerekünk.-fecsegett Harry.
-Te miről beszélsz?? Rohadtul elegem van abból, hogy te folyamatosan a gyerek izéddel jössz. Nem akarok gyereket 19 évesen, ráadásul úgy, hogy a pasimmal összesen vagyok együtt 4 hónapja. Nem is értem,hogy feküdhettem le veled ilyen hamar. Az összes eddigi pasimmal minimum fél évet vártam. Veled meg puff...És majdnem lett belőle egy gyerek.-fakadtam ki.
-Stacy..-próbált Harry leállítani.
-Ne Harry, most ne akarj leállítani.  Most ne. Tény és valóság,hogy mindennél jobban szeretlek, de ezt a dolgot, hogy képtelen vagy felfogni dolgokat, ez kibírhatatlan. 
-Stacy. Kérlek ne sírj. Nem azért hoztam fel ezt a gyerek témát.-ölelt át Harry.
-Akkor mégis mi a fészkes fenéért?-kérdeztem már sírva.
-Nem tudom. Belegondoltam..Megint..Ha nem vagy terhes akkor mi volt az a folt?-kérdezte Harry.
Megállt bennem az ütő is, amikor ezt megkérdezte...

A városban..Valahol..58.rész.

         ~ Kivételesen felűlre írom azt, amit alulra szoktam. 12 koment és új rész. Iratkozzatok fel. Aki nem kommentel az a vélemény opciónál voksoljon. Jó olvasást :)~


                      *Eleanor szemszöge*
 Meglepődtem azon hogy Louis itthon van, de azon még jobban amit mondott. Csak néztem Stacy-t aki csak sírt, és sírt. Mi az hogy daganatos? Az én legjobb barátnőm? Még csak 19 éves. Kizárt dolog.
-Srácok...-vette nehezen a levegőt a sírás miatt.-Nem tudom. Úgy néz ki, igen...-dadogta.
-De mégis hogyan?-kérdeztem rá.
-Biztos, genetika. -vágta rá.
-Harry tudja?-kérdezte meg tőle Louis.
-Nem. Csak ti ketten, és Anne.-mondta.
-Stacy..-borultam nyakába.
-El, kérlek ne sírj. Nem lesz semmi baj.-próbált nyugtatni Stacy.
Louis csak ült a széken. Nem tudom min gondolkozhatott.
-Loui kérlek, ne mond el Harrynek. Nem akarom hogy valami történjen vele most.-kérte meg Stacy.
-Már megint ez a hazudgálás...-rázta a fejét.-De rendben. Nem mondom el.
Bejött az orvosa is.
-Stacy, az eredményeid szerint most jobban vagy, haza mehetsz. De be kell jönnöd holnap is.-utasította az orvos.
Stacy felállt, és elindult a holmijáért. Megfogtam Louis kezét. Hiányzott. Nem értettem hogy miért jött haza ilyen hamar. Fél óra múlva, elindultunk hárman haza, hozzánk. Mikor haza értünk, és bementünk a házba, láttuk hogy Zayn és Liam alszanak a nappaliban.


                                    *Stacy szemszöge*

Utálom a kórházakat. Mindig is utáltam. De meglepődtem amikor Harryt és Niallt nem láttam a kanapén. Nem értettem, hogyha a 3 srác itthon van akkor ők ketten miért nincsenek. De nem volt erőm megkérdezni Louist. Nem is volt baj, hogy most nincs itt Harry. Felmentem a vendégszobába, és lefeküdtem. Pár perc múlva befeküdt mellém Eleanor.
-Mit csinálsz itt?-kérdeztem.
-Csak itt akartam lenni veled.-suttogta.
-Louis?
-Alszik..-mondta.
Elaludtunk. Nem kellettek percek sem ahhoz. Az álmomban, az volt, hogy meghaltam. Félek attól, hogy ez teljesülhet. Amint fel kelek, első dolognak kell lenni-e annak, hogy szüleimnek szólok.
~Másnap reggel~
Fél7-kor keltem fel. Még mindenki aludt. Kimentem a mosdóba, és felhívtam anyut. Magyarországon most fél8 van.
-Anyu?-kérdeztem.
-Kicsim. Mi a baj?-hallotta hangomon.
-Ide kell jönnötök.-mondtam neki.
-Mi történt??-kérdezte anyu.
-D....D....Daganatos vagyok. Az  orvosok szerint.-dadogtam el neki.
-Micsoda??? Hol vagy most?-kérdezte anyu. -Az első géppel oda megyek.-vágta rám anyu a telefont.
Most jól összehoztam. Harrynek megint hazudtam. Anyut össze zavartam. Louis megint mérges rám, mert Harrynek hazudtam. Annek is hazudnia kell a fiának. Eleanor pedig össze van esve. Miért kell ilyen kuszának lenni-e az életemnek? Jobb lenne ha nem lennék.Gondolkodtam magamban. Lementem a földszintre, a reggeli kávémat elkészíteni. Liammel találkoztam.
-Te már fent vagy?-kérdeztem rá.
-Nem tudtam aludni.-mondta.-Csináltam kávét. Kérsz?
-Persze..-ültem le egy székre.-Harry és Niall??
-Rossz gépre szálltak fel.-mondta Liam.
-És nem csináltok neki semmit?-kérdeztem.
-Azt mondták, hogy ma jön egy járat, ide Londonba. Majd jönnek.-mosolygott Liam.
Liam leült mellém, és oda adta a kávémat. Ültünk ketten az asztalnál. Szürcsöltük a kávénkat és néztünk ki a fejünkből. Egyszer csak Liam telefonja zavarta meg a kínos csendet.
-Oh Harry hív. Egy perc és jövök.-mondta Liam, és kiment az udvarra telefonálni. Több percig beszélt kint. Megláttam az asztalon, azt a levelet amit én kaptam. Fel ugrottam a székről, és gyorsan eldugtak. Liam pont bejött.
-Mit dugdosol?-kérdezte kíváncsian.
-Én, semmit.-mondtam.-Harry volt??-kérdeztem.
-Igen. Már a gépen ülnek. 4 óra és itt vannak.-mondta Liam.-Stacy..-szólított meg.
-Tessék?
-Bevigyelek a kórházba?-kérdezte halkan.
-Mii? Miért kéne?-nagyokat néztem. Vajon ő is tudja?
-A..Betegség miatt. Tudom hogy "d" betűs betegséged van.-mondta.
-Honnan tudod?-kérdeztem rá.
-A levél..Az asztalon hagytad.-mondta.
-Szuper. Már majdnem mindenki tudja. Nem elég, hogy Louis, El, Anne és a szüleim is tudják. Már te is tudod.-fakadtam ki.
-Stacy. Nyugi nem mondom el senkinek.-mondta.
-Hagyj békén. Felőlem mindenki tudhatja. Nem érdekel semmi és senki.-ordítottam neki, és felszaladtam a szobába. Felöltöztem, és elmentem a házból. 
Egyébként szakadt az eső. De valahogy ez sem foghatott vissza. Csak mentem előre, és minden félén kattogott az agyam. Köztük azon is, hogy Liammel ordítoztam, amikor nem tett semmi rosszat. Csak elolvasta a levelet, és kész. Hülye vagyok. Harry  nemsokára landol. Anyu most küldött egy üzit hogy már a gépen ül. Gyorsan talált repülőt.Egyébként már azt sem tudom merre vagyok. Nem tudom merre mentem. Útközben egy kocsiban ülő, fiatal ember kiáltott ki nekem.
-Stacy! Elvigyelek?-kérdezte. Felnéztem és Rob volt.
Csak fejem ráztam. Rob leparkolt az autójával, majd oda szaladt hozzám,egy esernyővel.
-Mégis mit csinálsz itt, esőben, esernyő nélkül?-kérdezte nevetve, és oda adta az esernyőt.
-Sétáltam.-válaszoltam röviden.
-Sétálhatok veled?-kérdezte meg széles mosollyal.
Vállamat húztam. Igazából, nem akartam vele lenni most. Harryvel akartam. De nem utasíthatom vissza. Közben telefonom is megcsörrent. 
-Halóó?-kérdeztem bele.
-Stacy, merre vagy?-szólalt meg magasabb hangon Eleanor.
-Nem tudom. A városban..Valahol..-mondtam.
-Kérlek. Gyere vissza. Liam sajnál mindent. Nem akart megbántani.-mondta El.
-Tudom..-mondta és letettem a telefont.
Rob rám nézett és látta, hogy libabőrös lettem.
-Már nem azért., de te vagy az egyetlen idióta, aki egy pólóba jön el a városba, amikor esik az eső.-nevetett Rob.
-Még valami?-kérdeztem.
-Mi a baj?-kérdezte és a mosoly lehervadt az arcáról. Nem akartam elmondani a bajom, inkább mást mondtam.
-Hiányzik Harry.-mondtam, és nem hazudtam. Tényleg hiányzik, de már csak 1-2 óra és itthon lesz.
-Miért kell neked egy rock sztárral együtt lenned, amikor másokat is megkaphatsz?-kérdezte.
-Nekem ő kell. Őt szeretem.-mondtam halkan.
-Stacy, nem látod azt hogy kik akarnak téged megkapni.-állt elém.
-Rob..Nem is érdekel.Van egy barátom, akit teljes szívemből szeretek. Ha rock sztár, ha nem. Senki nem mondhatja meg nekem hogy kit szerethetek.-mondta neki.
-Tévhitben élsz. Szerinted Harry komolyan szeret? Én tudok valakit akit tényleg komolyan szeret. Bármit megtenne érted.-mondta.
-Tényleg és ki az?-kérdeztem.
-ÉN.-válaszolta.
-Te?? Nem is ismersz.-mondtam neki.
-De. Ismerlek. Gyönyörű lány vagy. Jackson is sokat mesélt rólad. És mi ketten vagyunk azok akik tudják a titkát.-mondta és közben kezét arcomra tette. 
-Az, hogy Jackson elmondta a titkát, nem jelenti azt, hogy ismersz.-mondtam neki.
-De ismerlek.-vágta rá és megcsókolt. Ellöktem magamtól, és fel akartam pofozni. De valaki más pofozta fel. Magasabb férfi volt. Olyan 178cm körül lehetett, ha nem magasabb. Nem láttam az arcát. Kapucni volt rajta. "Kicsit" verte meg csak Robot.  Rob arca csupa vér volt, majd miután abba hagyta a verekedést,megrántotta a kezem, és elfutottunk. Az egyik eresznél megálltunk, és rám nézett. 
-Szeretlek Stacy.-mondta.
 Leemeltem kapucniját. Harry volt. Nyakába ugrottam, és magamhoz szorítottam. Olyan szorosan öleltük egymást, ahogyan csak lehet. 
-Ki volt ez az idióta?-kérdezte idegesen.
-Rob. De már tudja hogy ne szóljon hozzám többet.-mosolyogtam.
-Lehető legjobbkor jöttem akkor?-kérdezte.
-Mindig pontos vagy.-borultam nyakába, és megcsókoltam.
Harryvel minden gondom megsemmisül. Ő az igazi számomra. Ő az akivel az életemet is letudnám élni. Megfogtam a kezét, és vissza sétáltunk Louis házába. Végig szorítottam a kezét,hogy még csak egy kicsit se menjen tőlem távolabb. Ő persze értette, és csak hatalmasokat mosolygott. Kis gödröcskéi mindegyik mosolyánál megvillantak. Szeretem ezt a srácot.