FIGYELEM!!!

Hölgyeim és Uraim!
Nem tudom igazából, szerintem 99%-ban lányok olvassák a blogom.
Szóval..Olvastam a 90. részhez amiket írtatok kommenteket. Nem hiszitek el, de én megkönnyeztem. Miattatok csinálom ezt, és annyira boldog vagyok, hogy ez az egész tetszik nektek. Komolyan, nincs ennél jobb. Szóval ezt köszönöm nektek!
Tegnap felléptem a blogra, hogy megnézzek ezt azt, rendezzek egy pár dolgot. Remélem tetszik az új design, ezt most egy ideig meghagyom. Aki az elejétől olvassa a blogom az tudja, hogy ha valami szinte minden 2. rész után változott az a design. Rengeteg fejlécet kaptam, és változtattam a külsőn. Ez úgy mond egy hóbort nekem. Mindig változtatok, hogy megnézzem nektek mi tetszik. Szerintem aki betéved a blogra, az is elfogja kezdeni olvasni, mert egy jó külső nagyot dob az egész blogon. Aztán az, hogy 66 feliratkozóm van, ez meg..Úristen. Teljesen ledöbbentem. Legfőbb célom 100 feliratkozóig eljutni, de ez nem fog össze jönni, mivel nincs olyan jó blogom. Nem részletezem tovább.
Itt van néhány komment amik ösztönöztek, és volt amit meg is könnyeztem:

 "Névtelen: szia, sajnálom hogy névtelenül írok, de muszáj kommentelnem mert ez eszméletlen!!!! Imádom.teljesen bele tudom élni magam és egyszerűen tökéletes.<3 nem találok rá szavakat. Felváltva sírok a szomorúságtól és harapdálom a körmömet izgalmamban miközben a blogod olvasom. Imádom és várom a 2. évadot:))"    (90.rész)

"Nagy Petra: Olyan jó ötleteid vannak mindig.!Fordulatos a blog és egyszerűen nem lehet nem imádni.!Csak így tovább!:D <3 XX"       (88.rész)

"RiTa Kállai:Nagyon szeretem a blogodat! Minden egyes részt izgatottan vártam és kíváncsi voltam hogy most melyik csavar következik. Beismerem voltak részek amiket végig röhögtem és olyan is, hogy bekönnyezett a szemem. Volt itt minden! Boldogság, szerelem, halálfélelem. Ez a komment nem egészen ide illik, de én most írom meg, hogy biztosan elolvasd! Már csak négy rész és ennek a történetnek vége bár többen próbáltunk meggyőzni a 2. évaddal kapcsolatban, de jó ez így is. Én most előre megköszönöm, hogy megírtad ezt nekünk/nekem. A másik blogodat is végig fogom olvasni és ha még több lesz akkor azt is! Nem szabadulsz meg tőlem egykönnyen! Szóval siess a következővel és azt is úgy írd meg, mint ezt és az előzőket! Siess, várom!

Rita xx   (86.rész)

"Fruzsina Albert:Nagyon jó fantáziákkal teli lány vagy...remélem lesz 2.évad! Tegnap kezdtem el olvasni és máris a végére értem...én is hasonlót éltem át mint Stacy! Sztem elmehetnél újságírónak vagy akár egy könyvet is írhatnál ebből a jó kis blogból."   (83.rész)

"Névtelen:Uhhh basszus, komolyan mondom, hogy az idegeimen táncolsz. Nem elég, hogy ilyen kikúrt jó írsz,de mindig a legjobb résznél hagyod abba. ;) imádom ahogyan írsz, és a sztorit is imádom. :) Egyszerűen zseniális, csak így tovább... ;)"  (79.rész)

Ennyi kommentet hoztam most. De akár minden kommentet kiemelhetnék, szinte mindegyikben volt valami ösztönző. Összesen a 90 rész alatt, 568 kommentet hagytatok magatok után. Eszméletlenek vagytok!!
Nem vagyok a legjobb, nem törekszem annak lenni, mert mindig lesz olyan aki jobb lesz mint én. Ebbe a blogba bele tettem szívemet lelkemet, akinek nem tetszik akkor közölje velem a hibáim. Ha a történet eleve nem tetszik, akkor..Neki nem tudok mit mondani, keressen másik blogot. Nem tudok mindenki kedvére tenni.
Akik olvassák soha nem leszek elég hálás, hogy ezt valamivel is viszonozzam nektek. Nem fogom tudni, mert ti olyan kedvesek, és szeretni valóak vagytok egytől egyig. Mindig kommenteltek, persze van kommenthatár, de bőven átszoktátok lépni, és ez..Ez a legjobb érzés mikor egy rész után fellépek és több mint 5 komment van rajta. Köszönöm!
Másik két blogom is van ahova fel lehet iratkozni: Shattered Dreams. és a Dance with me to the end of love.

ÉS AKKOR A MÁSODIK ÉVAD!!

Rengeteget agyaltam, hogyan és miként kéne megírnom a 91-es részt, na meg hogy mikorra. A döntésem még nem olyan biztos, de 60%-ban úgy néz ki, hogy augusztus 10-jén, felteszem a 91.részt.
Hogy miért ilyen soká? Mert az izgalmak (már akit érdekel) csak jobban forranak. Kérdések fognak benned megtelni, ami nekem csak jó. (Ez kicsit morbidul hangzott)
SZÓVAL. Ha minden jól megy AUGUSZTUS 10. ÉS 91.RÉSZ! 
Nagyon izgatott vagyok mit fogtok majd hozzá szólni, remélem ugyanígy fogjátok majd olvasni, mint eddig!
SZERETLEK TITEKET!! <3

                                                             

Puszil titeket: Allison R

Mit is képzeltem...90.rész.

NAGYON SOK KOMMENTET KÉREK!! 
Az évad UTOLSÓ része is megérkezett...Nem tudom, ki mit fog hozzá szólni, de azért nem lett eseménytelen. Szóval döntsétek el ti. A MÁSODIK ÉVAD-dal kapcsolatban majd még jelentkezek itt a blogon, figyeljétek a facebook csoportot, és a blogot is. Ha kell mindennap, soha nem tudhatom mikor teszem fel az információkat!
Jó olvasást, és RENGETEG KOMMENTET!! :)


Igazából nem tudtam mégis mit teszek. A szürke bőröndöm gyorsan megtelt fontos cuccokkal. Nem tudtam hova megyek, csak azt hogy James-től most jó messzire. Nem mondott el egy fontos dolgot, amit nekem tudnom kellett volna.  Megbíztam benne, és kijátszott. Valami megindult bennem felé, de most nem tudom mit is higgyek. Ezzel az egy dologgal megbántott. Nagyon jól tudja, hogy még szeretem Harryt, és elhallgatta előlem. Telefonomért nyúltam, és hátsó zsebembe dugtam, majd elindultam lefelé a lépcsőn. Felvettem a bakancsomat  és a téli kabátomat, rá egy sálat. Oda kint mínusz fokok vannak,  ráadásul kezd sötétedni.  James ott ült a kanapén, és motyogott nekem valamit, de teljesen kizártam a tudatomból. Kinyitottam az ajtót, és az ajtóban megálltam. 

-Ne menj Stacy kérlek.

Mögém lépett James, de megrántottam a vállam és elindultam lefelé. A repülőtér közel van hozzánk, így elsétáltam, sőt inkább futottam.  Szemeimből néha legördült egy könnycsepp, amely a kabátomról zuhant le a földre, vagy a cipőmre. 

Amikor beértem a repülőtérre, rögtön vettem egy jegyet Londonba, szerencsére a modell melónak, most van pénzem ilyenekre. Éppen hogy megvettem a jegyet, bejelentették a hogy a londoni gép késik 1 órát, ezért csak fél12-kor ér ide Magyarországra.  Leültem az egyik ablak melletti székre, fülesemet a füleimbe helyeztem és Lana del Rey -től a Dark Paradise-t kezdtem el hallgatni.  Felhúztam a lábam, és a fejem az ablak felé döntöttem. 

Csak néztem ki az ablakon keresztül a repülőket ahogy fel-és le szállnak. Eszembe jutott, ahogy ezek a gépek közül, valamelyiken ott ültem amikor ott hagytam magam mögött Londont, és eljöttem. Igaza volt Zaynnek, elszöktem a problémáim elől. Louissal nem beszéltem, nem merem felhívni. Féltem attól,hogy kiderül ami kettőnk közt történt, és mindenki megutál, na meg akkor tönkre is tenném a kapcsolatát. Ráadásul annyira megbántottam Harryt, hogy meg akarta ölni magát. Talán tényleg szerelmes belém, és ezt elfelejtettem. Nem szándékosan tehette azt amit tett, nem hallottam Harry verzióját, csak annak a csajét. Csak ültem és várakoztam. Gondolkoztam. Megint. 

***

Ránéztem az órára, negyed12. A gépem 15 perc múlva indul. A hangos bemondó szakította félbe a gondolat menetemet. 

"A londoni járat negyed óra múlva indul. Kérjük az utasokat fáradjanak a 4-es bejárathoz. Köszönjük"

Felálltam, és elindultam a bejárat felé. Nem érdekelt semmi, az sem, hogy itt hagyok már megint mindent. Az sem, hogy a szüleim mit fognak mondani. 19 éves vagyok, felnőtt, oda megyek ahova akarok. Főleg ha saját finanszírozásból teszem ezt.  Felültem a gépre az ablak mellé, szokásom szerint mindig az ablak mellett keresek helyet magamnak. Mély álom nyomódott a szememre, miközben még haloványan láttam leszállni egy londonból jövő járatot.

Harry Styles szemszöge

Amikor a gép leszállt, elsőként szálltam ki a gépből. A hosszú csövön szinte már futottam, így hamar a repülőtér közepén kötöttem ki. Senkinek nem tűnt fel, ahogy az éjszaka folyamán, én napszemüvegben hasítok végig a sorok között. Az egyik repülőn megakadt a szemem, ha minden igaz londoni járat, mivel van rajta egy brit zászló. Furcsa érzés fogott meg, de vissza tértem a valóságba, és Stacy házához indultam meg.  Futottam ahogyan csak tudtam. A hideg nem érdekelt, egy fekete pólóban szaladtam végig az utcákon, mindenkit kizárva. Egy cél lobogott a szemem előtt, mégpedig, hogy Stacyvel megbeszéljem a dolgokat, és a karjaim közt tarthassam.  Amikor a házához értem, ziháltam, és remegett a kezem meg a lábam. Úgy futottam mintha az életemen múlt volna. Végülis van benne valami. Mély levegőt vettem, és becsengettem. Hogy mit fogok mondani? Fogalmam sincs. Egy "idegen" fiú éjfél tájt beállít, azzal, hogy majd vissza szerzi elvesztett kedvesét. Éreztem a torkomban a gombócot, és a szívem egyre hevesebben pumpált ahogyan hallottam bentről a hangokat. Hallottam a kulcs elfordulását a zárba, és amikor lassan kinyílt az ajtó be pánikoltam. Amikor egy férfi alakot láttam meg előttem, összetörtem. Lecserélt. Velem egy idős lehet, vagy öregebb nálam, biztos nem fiatalabb.  Összeráncoltam a homlokom, és bosszúsan figyeltem az idegen alakot. 

-Harry?

Hallottam ahogy halkan kérdezte, szinte már suttogva, mintha megijedt volna valamitől.

-Ki vagy? Hol van Stacy?

Arrébb löktem az ajtóból és berontottam.  Körbe jártam a nappalit és az ebédlőt, de senkit nem találtam. 

-Hol van?-meredtem rá idegesen.

-Elutazott-hagyta annyiban.

-Mégis hová? Azonnal válaszolj-fogtam meg a nyakánál lévő felsőt és a falra nyomtam. 

-Nem tudom. Kiderül, hogy öngyilkos akartál lenni, erre elrohant sírva egy bőrönddel. Biztos hozzád ment.-tette maga elé két kezét.

-Megtudta?!-motyogtam-Szerencsétlen-néztem rá, majd elengedtem. 

Nos a tervem bal szerencsével végződött. Ha minden igaz akkor Stacy most útban London felé vette az irányt. Viszont következő repülőgép csak hajnali 5-kor indul. Nem várhatok addig. Elővettem a telefonomat, és Paul számát kezdtem el kikeresni. 

-Paul, küldj értem egy gépet most azonnal...-beszéltem hozzá.

-Hol vagy Harry?

-Magyarországon-válaszoltam.

-Mit keresel te ott?-emelte fel a hangját.

-Azt most hosszú lenne..Vissza kell jutnom most azonnal Londonba. Az életem múlik ezen, segíts-kérleltem.

-Jézusom, mibe keveredtél..Oké érted küldöm az egyik helikoptert..De ezt nem úszod meg szárazon fiacskám-fenyegetőzött nevetve.

-Örök hálám-mondtam és letettem a telefont. 

London,Stacy Knight szemszöge.

Itt vagyok újra Londonban. Letöröltem az arcomról lehulló néhány könnycseppet, és gyorsan elhagytam a gépet, majd a repülőteret. Egy taxit fogtam, ami nagy ritka az éjféli órákban. Harry házához vitt. Sóhajtottam egyet, majd kifizettem a szállításomat, és kiszálltam a kocsiból, ami rögtön el is hajtott. Időztem egy kicsit a lépcső előtt, de túl kell esnem rajta.  Mély levegőt vettem, majd lassan elindultam a lépcsőn felfelé. Fáradt voltam, és hideg volt. Nem tudtam mit fog szólni annak, hogy hajnali 1-kor az egyik volt barátnője beállít. Felkészültem a legrosszabbra is, hogy majd üvöltözni fog velem, és flegmáskodni. Erőt vettem és egyik kezem akaratlanul is bekopogott. Talán nem voltam teljesen felkészülve az éjjeli találkozásra, de ha már így történt ez is megteszi. Vártam, hogy kinyíljon az ajtó, és amikor kinyílt;csalódtam. Egy szőke hajú modell alkatú lány nyitott ajtót. Testét csak egy rózsaszín köntös takarta, amely a mellkasánál nyitva volt, szóval szabad belátást adott a férfiaknak. 

-Te ki vagy?-nézett rám miközben a pink nyalókáját bekapta.

-Az egyetlen kérdés, hogy te ki vagy?!-néztem rá kicsit dühösen.

Harry lecserélt erre a mézes mázas kis picsára? Úristen..Gondoltam magamban. 

-Harryvel randiztam tegnap este kis angyalom-ahogy kimondta, szemeim meggyűltek könnyekkel. Jobbnak láttam, ha nem lát így, inkább elmentem az ajtótól. Elindultam Louis házához. Sírtam,fáztam,remegtem. Az emberek csak kihasználnak.MINDIG. Nem értem, mindenkivel igyekszek kedves lenni, erre ezt érdemlem. Azt hittem Harry miattam került ilyen helyzetbe, pedig most már tudom, hogy nem. Nem érdeklem már. Elment ezzel a csajjal randizni, gondolom le is feküdtek. Mit tehetnék? Ott hagytam egy srácot aki iránt kezdtem érezni valamit, és elszöktem egy viszonzatlan kapcsolatba. Reményeim szerte foszlottak, most legszívesebben meghalnék. Mit is képzeltem...Harry híres és jóképű, jó hogy bárkit megkaphat. Sokat sétáltam pedig gyakorlatilag rövid út vezet idáig. Felmentem a lépcsőn, és becsengettem. Vártam, hogy kinyíljon az ajtó.

-Stacy?-lépett ki Louis álmos arccal.

Választ nem tudtam adni, teljesen elment a hangom a torkomban lévő gombóc miatt. Ziháltam és a könnyeim áztatták át az arcom. Louist szorosan átöleltem és tovább sírtam. Miért történik velem minden  rossz dolog? 

Van valami amit el akarsz mondani?...89.rész.

5 KOMMENT ÉS ÚJ RÉSZ!
Na itt az 1. évad utolsó előtti része. Szerintem azért kezd izgalmassá válni..De ezt döntsétek el ti, komiba a véleményeket!
És köszönöm annak az 1 embernek aki minden részt amit írok be nem tetszik-eli . Kérlek ha nem tetszik a blogom, inkább ne gyere fel ide, mert fogalmad sincs arról milyen rosszul esik, hogy próbálok jó részt írni, erre..Nem vagyok tökéletes, nem vagyok olyan jó író. De ha már azt pipázod ki, akkor indokold is meg kommentbe, hogy miért! Köszönöm.
Jó olvasást!

London, Harry Styles szemszöge.

Este elvittem Rosie-t vacsorázni, az egyik kedvenc éttermembe, de nem volt túl jó. Semmi különleges nincs ebben a lányban, azon kívül, hogy írtó dögös. Talán azért nem látom a belső szépségeit, mert még mindig szerelmes vagyok másba. Lényegtelen, azért az éjszakámat vele töltöttem. Az ágyban viszont nem volt olyan rossz. Voltam már jobbal is, de megteszi egynek. 

 Kinyitottam szemeimet, az ablakon keresztül beáramló fény, fényesítette a szobát. A mellettem levő szőke bombázó még csendesen szunyókált, ezért óvatosan felálltam mellőle, és lesétáltam a konyhába. Egy pohárba öntöttem tiszta csap vizet, majd leültem a fotelba a TV elé. Néha bele szürcsöltem a pohárba, de a tekintetem végig az ajtón maradt.Hogy miért? Talán még várom azt a napot amikor Stacy boldogan a kislányunkkal sétál be. Gondolat menetembe belemosolyodtam. A TV felé fordultam amikor megcsörrent a telefonom. Zayn neve villant fel a képernyőn.

-Csá bratyó-köszönt bele.

-Szia Zayn-köszöntem vissza, és egyik kezemmel megdörzsöltem a homlokom.

-Na milyen volt az éjszakád a szöszivel?? Biztos jól tudja csinálni-viccelődött.

-Hogy őszinte legyek?-nevettem-Amilyen dögös ,oly annyira szar az ágyban.-motyogtam.
-Szóval nem lesz hosszú kapcsolat...-nevetett.-És akkor most tovább kutatsz? Vagy mi lesz?-kérdezgetett. A lehető legjobb kérdéseket tette fel.
-Nem tudom.-válaszoltam és megráztam a fejem. Zayn csendbe maradt, nem válaszolt.-Zayn-szólítottam meg.
-Tessék?
-Én még szerelmes vagyok. Vagy nem tudom, de egyik lányra se tudok úgy nézni mint...-csuklott el a hangom a mondat végére.
-Harry, kérlek, próbálj túllépni. Tudod, hogy támogatjuk minden döntésed, és hogy kedveljük Stacyt mert aranyos lány, de itt hagyott téged csak úgy..Egy levélben búcsúzott el.-igaza volt.
-Szerinted túl kell lépnem rajta?-értetlenkedtem.
-Ezt magyarázzuk a fiúkkal már vagy 1 hónapja. Mit csinálsz ma?-érdeklődött.
-Nem akarok semmit-vontam vállat.
-Már pedig fogsz. Gyere el velem, meg Niallel bulizni. Ha jól tudom Oli most épp Kanadában van-szinte érezhető volt ahogy kacér mosolya mellett felemeli egyik szemöldökét.
-Nem, nincs kedvem..Most ugye szüneten vagyunk?-kérdeztem, mert igazából most semmit se tudok a bandáról vagy a bandához kapcsolódó eseményekről.
-Egészen január 7-ig-nevetett fel hangosan.
-Akkor elutazok...-motyogtam.
-Hova? Amerikába? Megyek veled-mondta.
-Nem hiszem..Valami csendes nyugodt helyre-tudtam, ha ezt mondom Zayn tuti lemond róla.
-Akkor biztos nem..Hé Perrie és én elutazunk Olaszországba, nem jössz?
-Nem..Majd máshova..Egyedül..Tudod hátha becsajozok-próbáltam felszínesen átverni.
-Oké, oké, értem én. De most lépek, a hercegnőm már kint vár a kocsiba, és kiabál nekem, hogy menjek. Imádom ezt a csajt-nevetett és felsóhajtott egyet.-Jó utat és szeretlek édes-köszönt el Zayn.
-Édes? Azért szia-nevetve nyomtam ki a telómat, amit aztán a kanapéra dobtam. Kisebb gondolkozás után, előkaptam a laptompomat, és a repülőjegyeket kezdtem nézegetni. Az ára most pontosan nem érdekel, csak is az idő. Van mai járat. Ma éjfél előtt 11 perccel indul az egyik..Azzal megyek.....


Magyarország, Stacy Knight szemszöge.

Hamarabb felkeltem mint James. Balra pillantottam, és megláttam mellettem. Kicsit megijedtem, így a takaró alá néztem, de ruha volt rajtam. Már csak azért is, mert tegnap megcsókolt, és akármilyen hihetetlen, elfelejtek ezt azt. De semmi nem történt, aminek örülök. Felültem az ágyon és a térdeimet felhúztam, majd átkaroltam. Egy ideig így ültem, majd felálltam és távoztam a szobából. Lementem a konyhába, ahol a tesóm Bella éppen szendvicset készített magának.
-Jó reggelt Bell-köszöntem rá és megdörzsöltem közben a szemem.
-Szia. Kérsz egy szenyát?-mosolygott rám.
-Nem köszönöm..-ráztam a fejem és leültem a bár székre.
Bella letette a pultra a tányért, majd nehezen, de felmászott a mellettem levő másik székre.
-Mi lesz most veled és Harryvel?Annyira jók voltatok együtt. És ezt nem csak azért mondom, mert hatalmas rajongója vagyok, és így a családomban volt, hanem komolyan-harapott bele a sonkás szendvicsébe.
-Van, hogy az ember jónak ítél egy döntést, de közben meg ez a legrosszabb..-motyogtam.
-Mi?-kérdezett vissza.
-Semmi-mosolyodtam el.
Megvártam míg megeszi szendvicsét, addig az ablakot bámultam, és a gondolataim most kizárólag Harryn járt. Mi lett volna, ha...Ha nem derül ki ez az egész. Talán most ebben a pillanatban egy hazug kapcsolatban lennék, és ölelgetném, vagy esetleg..Nem. Nincs esetleg. Ez lenne csak.Elméletileg barátok vagyunk, de nem beszélünk egymással. Biztos tovább lépett, így nekem is ezt kéne. Gondolat menetemet, James zavarta meg, ahogy egy boxerben és egy pólóban ledübögött a lépcsőn. Felkaptam a fejem, és bámulni kezdtem.
-Sziasztok-köszönt.-Mit csinálunk ma?-pattant le mellénk.
-Ami azt illeti anyuék elutaztak Pestre, én pedig ma az egyik barátnőmnél alszok. Tiétek a ház. Egyébként én egy fél óra múlva lépek, úgyhogy..-mondogatta Bella, és elmosogatta a tényért, majd eltűnt.
Ketten maradtunk James-sel.
-Éhes vagy?-kérdeztem rá.
-Kicsit..-mosolygott. Minek mosolyog ennyit?
-Csinálok rántottát, ha az jó lesz-álltam fel helyemről és a hűtőhöz sétáltam. James bólintott, így elővettem a tojásokat és egy kis sót, majd elkezdtem csinálni a reggelit.
-Felöltözök-mondta James, és homlokomra egy csókot nyomott.
Apró mosoly húzódott a számra, majd amikor eltűnt le is hervadt.

***
Miután megreggeliztünk feldobott James néhány ötletet mára, de most nem sok mindenhez volt kedvem.
-Süssünk muffint-motyogtam.
-Muffint? Tudsz sütni?-nevetett.
-Persze..Azt hiszem..Nem csináltam még, de biztos nem nehéz-nevettem és vállat vontam.
Gyorsan felöltöztem én is, és elmentünk a boltba bevásárolni a sütihez. Vettünk csokis alapot, és rengeteg fagyasztott gyümölcsöt, amit majd beledobálunk. Otthon voltak díszítő elemek, például ehető kis csillagok, szívecskék, és még más fajták. Kifizettünk mindent, és haza mentünk. Neki is álltunk. Elővettem a receptes könyvet, és abból néztük mit kell csinálni. James beindította a sütőt, hogy felmelegedjen. Elkezdtem az alapot, majd kis pohárkákba öntöttük ki őket. James beledobálta a ki olvadt gyümölcsöket, mint például málnát és epret. Kocka csokikat is dobtunk bele, hogy miért? Nem tudjuk, vicces volt. Betettük a sütőbe, és addig össze takarítottunk. Teljesen megnyílt nekem James, mindent elmesélt magáról, ahogyan én is. Rengeteget nevettünk, most nevettem a legtöbbet mióta..Harryvel szakítottam. Takarítás után, amíg vártuk, hogy kész legyen a muffin, leültünk a kanapéra. Már teljesen egyedül voltunk a házba, Bella egy negyed órája hagyott itt minket. Anyuék csak este érnek haza, miénk a ház.Lábaimat James lábára helyeztem. Kezeivel a lábamat simogatta, majd egy idő után levettem, mert már csikizett. Vállára hajtottam a fejem, és átöleltem.
-Köszönöm, hogy itt vagy. Nem tudom mit csinálnék most-motyogtam.
James nem válaszolt. Egyik ujjával az államhoz nyúlt és felemelte a fejem, hogy szemünk egy magasságba legyen. Lassan közelített, majd lágy csókot nyomott ajkaimra. Nyelvét végig simította alsó ajkamon, ezzel bejutást szerezve. Lassan csókolóztunk, az egész olyan édes volt. Egyik kezével az arcomat érintette meg a másik kezét a derekamon pihentette. Nem akartam, hogy ezt a pillanatot bármi is elrontsa, olyan tökéletes volt, de a telefonom megszólalt. Nehezen hagytuk abba, és felmosolyogtam.
-Basszus, bocsi-mondtam, és felszaladtam a telefonomért.
Sokáig kerestem, mire megtaláltam. Zayn neve villant fel. Milyen régóta nem is beszéltem már vele, vagy bármelyikükkel.
-Szia Zayn-vettem fel.
-Stacy, rég beszélgettünk már..Hogy vagy?-kérdezett.
-Nem egészen jól..Ismerted Emilyt nem? Meghalt..-csuklott el a hangom.
-Úristen, ezt nem tudtam.-mondta.
-Nem érdekes, te hogy vagy? Milyen London? Sokat változott?-kérdeztem egy mosolyt erőltetve magamra.
-Teljesen megváltozott.-érezhető volt ahogy megrázza a fejét.
-Miben?-mosolyogtam.
-Harry teljesen átszellemült..Amikor elmentél öngyilkossági kísérlettel próbálkozott..Aztán megakarta verni Liamet, amiért segíteni akart neki-sorolta.
-Mi?? Miért nem szóltatok, hogy ilyet tett?-akadtam meg az öngyilkosságon.
-Ja begyógyszerezte magát..De hamar észre vettem, és sikerült kórházba vinni. Nem kell aggódnod. Végülis csak miattad tette-flegmán hangzott kijelentése, biztos annak szánta.
-Miért?-értetlenkedtem.
-Mert itt hagytad. Elszöktél a problémátok elől, ahelyett hogy leültetek volna, hogy tisztázzátok teljes mértékben. És lényegében egy levélben dobtad ki. Nem vagyok nő, de biztos nem így kellett volna cselekedned-kaptam egy kis fejmosást.
-Tudom, de valaki megérthetné az én helyzetemet is. Mindenki engem okol mindenért, miközben ő tette a nagyobb bajt.Ő feküdt le mással miközben velem volt és nem én. Nem én csaltam meg-emeltem fel a hangom.
-Jó, igazad van. Bocsi, de akkor se így kellett volna..-mondta.
-Stacy-hallottam lentről egy kiabálást.
-Ki van ott veled?-kérdezte Zayn, biztos ő is hallotta.
-James eljött Magyarországra.-avattam be.
-És nem is mondta el?-lepődött meg.
-Mit kellett volna elmondania?
-Hát ezt a Harrys dolgot..Louis mondta neki, hogy jöjjön el..Vagyis nem éppen, de Louis házában történt..Ez hosszú..Az a nyomorék..-mondta, majd kinyomta a telefont.
-Zayn-kiáltottam utána, de már késő volt.
Nem igaz. James tudott róla, és nem mondta el nekem. Miért tette. Erőt vettem magamon, és lementem a nappaliba ahol James mosollyal várt.
-Ki keresett?-kérdezte.
-Zayn-mondtam mire lehervadt a mosolya.
-Mit mondott?-kezdett ideges lenni.
-Csak megkérdezte hogy vagyok, és hogy hiányzok nekik-próbáltam füllenteni.
-Oh értem-sóhajtott és újra előkerült a műmosolya.
-James..Van valami amit el akarsz mondani? Vagy el kellett volna mondanod?-kérdőre vontam.
-Nincs-rázta a fejét és a kezét maga elé tette.
-Tudtad, hogy Harry meg akarta ölni magát, de nem szóltál-kezdtem ordítani vele.
-Akartam..De aztán minden olyan jól ment. Stacy ne haragudj-próbált átölelni, de ellöktem magamtól.
-Hagyj békén James Collins..
Mondtam neki, és felszaladtam a szobába. Sírni kezdtem, és a bőröndömbe temettem néhány szükséges holmit...

A mi kis Harrynk vissza tért...88.rész.

London, Harry Styles szemszöge.

Egészen jól aludtam. A napom talán ma jó lesz, olyan mint a reggelem. Bocsánatot kell kérnem Liamtől a tegnapi viselkedésem miatt. Ezt tehetem a nap legfontosabb elintézései közé is. Felöltöztem, egy fekete csőszárú gatyát és egy fehér felsőt vettem fel. Elmentem megmosakodni, majd beállítottam a hajam. Kicsoszogtam a szobából, és letrappoltam a lépcsőn. Perrie TV-zik, Zaynt meg az Isten tudja mit csinál.
-Hé Harry, jó reggelt-szólt utánam Perrie.
-Szia. Zayn merre van?-kérdeztem.
-Át ment Louishoz. Ha jól tudom minden fiú ott van.-kuncogott.
Át mentek Louishoz, és nekem nem szóltak? Jó sok mindent el kell ma intéznem ezek szerint. Felhúztam fehér converse cipőmet, és beültem a kocsimba. Gázt adtam neki, és elindultam Louis házához.  Bekapcsoltam a rádiót, hátha lesz benne valami érdekes zene, de mindegyik adón csak valami idegesítő híradás volt a politika dolgokról. Nem ellenzem a politikát, de nem is vagyok oda érte. Az utam így csendesen telt. A starbucks előtt haladtam el, amikor megláttam, hogy egy lánynak neki ment egy férfi, és ellopta a táskáját. Reflex szerűen húztam be a kézi féket, és kiugrottam a kocsiból, hogy segítsek a leánynak. A lány a földre zuhant a hatalmas ütközéstől.
-Hé segítsek?-kérdeztem meg és kezemet nyújtottam.
-Nem kössz-válaszolt.
Feltápászkodott, és lesöpörte gatyáját, és felsőjét.
-Ismerted ezt a fickót?-tettem fel a kérdésem.
-Azt hiszem. A volt barátom tesója-forgatta meg szemeit.
-Messze laksz?-kérdeztem.
-Kicsit..De elsétálok-mondta.
-Persze, hagyjam hogy megint ez történjen-kuncogtam.-Harry vagyok-mosolyogtam.
-Rosie-ráztunk kezet.
A kocsimhoz kísértem, és segítettem neki beülni. Majd én is beültem, és elindultunk.
-Nem fáj semmid? Ne vigyelek kórházba?-aggodalmaskodtam.
-Semmi bajom, csak a térdem kicsit meghorzsoltam. De amúgy semmi, komolyan-nevetett.
-Akkor megnyugodtam.-mosolyogtam, és balra fordultam, ahogyan mondta merre menjek.
-Úristen, de idióta vagyok-vágott a fejéhez, és felhúztam a szemöldököm.-Hiszen te nem a One Directionból vagy az egyik?
-De..de az vagyok..-mondtam kellő kedvel. Miért kell mindenkinek fel ismernie.
-Ha ezt elmondom a barátaimnak, hogy veled ültem egy kocsiba-ábrándozott.
-Kérlek ne. Mármint, nem nekem lenne rossz, mert engem nem zavar, neked lesz rossz, azt pedig nem akarom-próbáltam kimászni az ügyből.
-Már miért lenne rossz?-értetlenkedett.
-Engem folyamatosan figyelnek, és fogadni mernék, hogy ez holnap a címlapon lesz, hogy segítettem neked, és majd az lesz, hogy biztos te vagy az új barátnőm. Hidd el azt te nem akarod-avattam be.
-Honnan veszed?-kérdezett vissza játékosan.
Mosolyogtam de nem válaszoltam. Nem is tudnék mit. Ő is csak egy lány aki meg akar kapni. Nincs benne sok különleges dolog, azon kívül, hogy valami iszonyatosan jó teste van.
-Megérkeztünk-sóhajtott fel.
Lelassítottam, és kiszállt a kocsiból.
-A telefon számodat megadod?-kérdeztem óvatosan.
-Miért? Randizni akarsz?-kérdezett amivel teljesen meglepett.
-Akár.-mosolyogtam.
Elővett egy kis cetlit és ráírta. Majd rám mosolygott, és bement a házba. Anyám ez a csaj, aztán rámenős, és dögös.

***

Beléptem Louis házába, és hallottam néhány hangot a nappali felől. Valószínűsítem ott vannak. Nem értettem a távolból miről is beszélnek. Beléptem a szobába. Louis és Niall egymás mellett ültek, a másik két fiúval szemben.
-Sziasztok-köszöntem halkan.
-Nocsak, nocsak, kiszabadult a rabságából Mr.Styles?-poénkodott Louis.
-Én csak szeretnék bocsánatot kérni. Főleg tőled Liam. Tegnap segíteni akartál, de szó szerint elüldöztelek. Én nem tudom mi ütött belém-tettem meg az első lépést miközben lehuppantam az egyik fotelbe.
A fiúk félre húzták a szájukat, majd elmosolyodtak.
-Miről beszéltetek?-törtem meg a 2 másodperces csöndet.
-Tetkókról beszélgetünk-mondta Zayn.
-Ja, Louis és Liam is akarnak-flegmázott Niall.
-Te nem?-kérdeztem a szőkétől.
-Nem fogom a testem elcsúfítani, ahogy Zayn-nevetett.
-Fogd be, igen csak szexi vagyok-vágott vissza Zayn.
-Persze ha te mondod-nevetett Louis.-Harry te nem csináltatsz velünk?
-De..Végülis miért ne?-mosolyogtam.
-Amúgy, hogy-hogy kiszabadultál a szoba rabságából? És mitől vagy ennyire feldobva?? Csak nem valami csaj?-húzta fel szemöldökét Zayn.
-Ami azt illeti..
-Ki az?-kérdezték érdeklődve.
-Valami Rosie.-nevettem.
-Hogy néz ki? Mit tudsz róla?-kérdezett Niall.
-Annyit, hogy rohadt dögös.
-A mi kis Harrynk vissza tért-törölgette a nem létező könnyeit Louis.-És akkor el is felejtetted Stacyt?-mosolygott rám.
Nem válaszoltam, arcomról lehervadt a mosoly, és inkább a lábaimat kezdtem el bámulni. Síri csönd volt. Louis elérte, hogy eszembe jusson újra Stacy. Eddig a nap folyamán sikerült csak a tudat alattimban rá gondolni, nem most már nyíltan is rá gondolok.
-Akkor mehetünk tetkót csináltatni?-törte meg Zayn a csendet.
Abban a pillanatban mindenki felpattant a helyéről, és elindultak kifelé az ajtón. Én még ott maradtam egy kicsit, Stacyre gondoltam, vajon kivel van, mit csinálhat. Niall vissza jött, és megállt mellettem.
-Pajti gyere, már a fiúk a kocsiban. Hidd el, ha ez a csaj tényleg olyan ahogyan elmesélted, akkor hamar elfogod felejteni Stacyt-tette kezét vállamra, és próbált nyugtatni.
Mégis hogyan lehet az első igazi szerelmedet elfelejteni? A fiúk a képtelenséget kérik tőlem.


Magyarország, James Collins szemszöge.

Stacy nem volt a szobában amikor én felkeltem. Ránéztem az órára, délelőtt 11.- Basszus meddig aludtam-mondtam kicsit magasabb hangnemben. Gyorsan felkaptam valamit, mosakodtam, majd le siettem a nappali részlegbe. Stacy ott ült az anyukájával, zsebkendőt szorongatott a kezében, és sírt. Nem értettem, féltem, hogy megtudta miért is jöttem igazából ide. Óvatosan melléjük lépkedtem, és leültem a kanapéra.
-Mi történt?-tettem fel félve a kérdést.
-Meghalt Emily, Stacy gyermekkori legjobb barátja-adta válaszul az édesanyja.
-Oh, részvétem-mondtam együtt érzően.
-Az a legrosszabb, hogy semmit nem tudtam az egészről. Ha nem jövök haza..-szipogott.
-Ne gondolj ilyenekre. Hiszen időben haza jöttél.-próbáltam nyugtatni.
-Köszönöm, hogy itt vagytok, legalább ti rátok számíthatok.-törölte meg szemét Stac.
Egy kattanást hallottunk a konyha felől mire Mrs.Knight felpattant és felkiáltott 'a süti'. Átültem Stacy mellé, és egyik kezét kezdtem el szorongatni. Féltem a reakciójától, hogy majd elhúzza a kezét, de nem. A fejét vállamra helyezte, és könnycseppjei hullottak a fehér felsőmre.
-Miért minden rossz velem történik? Mit tettem, ami miatt megérdemelném?-motyogott.
-Semmi rosszat nem tettél, ez csak történik. Nem tehetsz róla, biztos a sors-próbáltam magyarázni a dolgokat.
Vállat vont, majd felült és rám nézett, majd újra földet, és szintén rám. Mintha valamit mondani akarna, de nem tudja szavakba önteni. Néha nehéz kiigazodni rajta, pedig én csak pár hete ismerem.
-Köszönöm-suttogta.
-Mégis mit?-kérdeztem, de nem válaszolt kérdésemre. Fejét szintén a vállamra helyezte, és a kezem az övéhez tapasztotta.  Stacy felállt, és kezét nyújtotta nekem. Felálltam, de nem igazán tudtam mire készül. Fel mentünk az emeletre, végig fogta a kezem. Behúzott a szobájába,és az ágyra ültetett. Kezdtem megijedni, mégis mit fog csinálni. Míg én ültem csendben az ágyon, ő addig az asztalánál kotorászott, valamit gyorsan. Pár perc múlva egy fénykép albummal tért vissza. Leült mellém, és mutatni kezdte a képeket.
-Ő Emily?-mutattam rá a fényképen lévő egyik lányra.
-Ő pedig a barátja Steven.-mutatott rá.
-Szépek voltak együtt. Miben halt meg Emily?-kérdeztem óvatosan.
-Autóbaleset.-mondta halkan.
-Karamboloztak?-kérdeztem rá.
-Nem. Ő éppen semmit sem tett. A gyerekekkel sétáltak, amikor nekik ment egy autó. A gyerekeknek semmi baja nem lett, mivel ők éppen ültek az egyik padon, Steven és Em pedig egy kicsit arrébb álltak.A lehető legrosszabb helyen álltak.-mondta és újra bekönnyesedett a szeme.
Nem válaszoltam, csak tovább nézegettem a képeket. Emily gyönyörű lány volt. Gyönyörű mosolya, és a szemei valami iszonyatosan elbűvölőek.
-Szerencsés volt Stev-ejtettem ki halkan.
-Volt-mondta.
Becsuktam a könyvet, és Stacyre néztem. Látszik rajta, a tudat hogy minden vele történik. Igazságtalannak tartja az életet. Megértem. Ha jól tudom sok mindenen átment már. Mindketten egyre nehezebben vettünk a levegőt, és egyre csökkent köztünk a távolság. Ajkaink össze értek, és lágyan csókoltuk egymást. Lezárásként még nyomtam egy csókot szájára. Felnézett rám, és szeme csillogott, mint éjjel a csillagok.

Nem szorulok a segítségedre...87.rész.

7 KOMMENT és új rész. Egyre közelebb vagyunk a 90. részhez ami az 1.ÉVAD befejezése. LESZ MÁSODIK ÉVAD IS! Ezen változtatni nem tudok, úgy lett megírva a sztori, hogy tudjam folytatni is. Szóval lesz második évad. 
És akkor ugye írtam a csoportba a versenyt! Kihirdetem a legtöbbet komizó versenyt! Össze számolom ki mennyit komizott, és az első három oklevelet illetve, *KE* storyt kap a kedvencével.  És a  másik pedig a legjobb komment! Gondolok itt az ösztönző, és gyönyörű kommentekre amik segítettek mindig. Dicsértétek sokan a blogot! Itt többen is kapnak majd oklevelet! Ezeket majd az 1.évad befejezése után fogom ki hirdetni, úgyhogy addig lehet ilyeneket komizni:D
JÓ OLVASÁST!

Magyarország, Stacy Knight szemszöge.

Egész éjjel csak forgolódtam. Talán ilyen éjszakám se volt még. Hiába volt velem James, nem ölelhettem át éjszaka, mivel ő a földön aludt. Többször kérdeztem, akar-e az ágyon aludni, nem, ő ellenkezett. Talán mindössze 1 órát sikerült aludnom. A fejem hasogat, és nem lenne meglepetés, hogyha felállok szédülni kezdek. Felültem az ágyon, s takaró alól kibújva, indultam meg az ajtóig. Kezemet az ajtófélfának döntöttem ahogyan a fejemet is, mivel teljesen elhomályosult a világ. Hátul a fejem szúrni kezdett, az hittem elájulok. Összeszedtem magam, és elindultam lefelé a lépcsőn. A konyhába mentem, és cél tudatosan a gyógyszeres szekrényhez mentem. Kivettem egy aspirin-t, ami mindig segít ilyen esetekben. Nem vagyok a gyógyszerek híve, sőt, mái napig kiállok amellett, hogy káros a szervezetünkre, de mégis segít. Ha túl sokat adagolunk ki akkor függők lehetünk, ami halálhoz vezet.-de nem fogok a gyógyszerek káros hatásairól beszélni, amikor a fejem hasog, és semmit nem aludtam. Egy poharat vettem elő, és vizet öntöttem bele.  Gyorsan bekaptam az egy szem gyógyszert, majd ittam egy kis vizet. Kicsit hangosan csaptam a pultra a poharat. Rátámaszkodtam a pultra, és vártam. Hogy mire is vártam azt nem tudom, talán valami Isten csodára.  Felnéztem a velem szembelevő naptárra, ami a falra volt kiakasztva. Ma december 18-a van. Nem hiszem el. Ma van a nap amikor a mamám meghalt, és a nap amikor Emilit, leveszik a gépekről. Nem akartam, hogy valaki megtudja,hogy már ébren vagyok, ezért halkan felmentem a szobámba, és átugrottam Jamest, aki a földön szétterülve hevert. Felöltöztem és megmosakodtam, majd elindultam lefelé a lépcsőn halk léptekkel. El vettem a kocsi kulcsot, és kiálltam a garázsból vele, majd a legközelebbi virág boltba mentem. Leparkoltam a kocsit, és elindultam befelé az üzletbe. Rengeteg virág közül lehetne választani, ám én céltudatosan kerestem meg a rózsákat. A rózsa mamám kedvence volt, ahogyan az enyém is.
-Jó napot kívánok, miben segíthetek?-szólított meg kedves hangon az egyik virágkötő.
-Jó napot, öm 10 szál rózsát kérek-közöltem vele.
-Vörös, fehér?-kérdezett vissza.
-Vörös.-szólaltam meg, és közben a virágokat nézegettem.
Összesen 5 percet várta arra, hogy szépen összerakja, majd oda adta, fizettem és kimentem az üzletből. Beültem a kocsiba és az anyós ülésre dobtam a virágokat. Egyenesen a temetőbe mentem. Egy ember nincs ilyenkor kint. Ijesztő a légkör. Csend van és nagyon hideg. Aránylag még sötét is,hiszen reggel fél 7 van. Leparkoltam a mamám sírja előtt, és kiszálltam a kocsiból. Becsaptam magam mögött az ajtót, és oda sétáltam rózsákkal a kezemben a sírhoz.
-Szia mama. Hoztam virágot..Rózsát-halkultam el.-Tudom, hogy ez a kedvenced.-hagytam abba a mondatot és lehelyeztem a fejtábla elé őket. Vártam néhány percet csöndben, majd megszólaltam.
-Rettenetesen hiányzol. Tudom, ha most itt lennél segítenél nekem megoldást találni a problémáimra. Mit ne mondjak elég szörnyű életem van mostanában. Emily gépeken van, és ha minden igaz ma veszik le róla..Megcsaltak..Semmi életkedvem nincs. -meséltem el, mintha értené, vagy hallaná mit beszélek. Sokáig ott voltam még. Olyan 8 óra fele elköszöntem tőle, és beültem a kocsiba. Néhány könnycsepp szökött ki a szememből, melyeket gyorsan letöröltem az arcomról. Ezután a kórházba indultam meg. Lassan hajtottam ki a temetőből, aztán begyorsítottam. Így aránylag még hamar is beértem. Szintén leparkoltam és bementem a kórházba. Már nem álltam meg a recepciós pultnál, tudtam merre kell mennem. Siettem fel a lépcsőn, majd a kórterembe, ahol Emily van. Ahogy beléptem a szobába, orvosok vették körül Em ágyát, és Steven szemei könnyesek voltak. Féltem, hogy bekövetkezik a legrosszabb. Gyorsan oda sétáltam, és megbizonyosodtam a dolgokról. Em még a gépeken van. Kicsit megörültem, hogy nem késtem el. Az egyik orvos felém fordult, és kihívott beszélni. Steven is velünk tartott, nem bírta ki, hogy ne hallja mi van vele.
-Nos, mint azt már elmondtuk, Emily agyhalott, így nem fog soha többé felkelni. A pulzusa tökéletes, de nem hagyhatjuk így.-kezdte el.
-Miért nem? Hiszen eddig is így volt-vágott közbe Stev.
-Uram, elhiszem hogy jobb lenne a helye mellette, de értse meg. Ez itt egy kórház. Mi csak a munkánkat végezzük, és mindent megtettünk. Soha többé nem fog felkelni.-mondta mire könnyek szöktek a szemembe.
-Nem érdemli ezt-motyogta Stev miközben tenyereibe temette arcát.
-Mikor veszik le a gépekről?-kérdeztem meg halkan.
-Most, amint vissza megyünk-mondta és elindultunk befelé.
Még adtak nekünk lehetőséget, hogy elköszönjünk tőle. Én mentem elsőnek és mindent elmondtam amit csak tudtam. Aztán jött Steven aki a könnyeivel küzdött, hogy tudjon beszélni. Enyhe csókot nyomott arcára, amikor befejezte a mondandóját. Utolsó szava Emhez;" Szeretlek." A legérzékenyebb része ez volt. Steven oda állt mellém, és átöleltem, hogy ne is lássa, amikor kikapcsolják a gépeket. Megtörtént. Emilyt levették a gépekről, és már semmit sem tehettünk ellene. Szorosan ölelt meg Steven, nagyon rossz volt őt így látni.
-Vége?-kérdezte fülembe suttogva.
-Vége-motyogtam és egyre szaporábban folytak a könnyeim.
Az orvosok készültek elhagyni a kórtermet, de azért még egy szóra megálltak.
-Részvétünk-mondták és kimentek.
Már csak hárman, azaz ketten voltunk a szobában. Steven rettenetesen sírt, próbáltam megnyugtatni, de  kisebb nagyobb sikerrel. Több mint egy órát ott ültünk amikor megcsörrent a telefonom. Anyu hívott.
-Kicsim merre vagy?-szólt bele a telefonba.
-Kórházban. Em meghalt-csuklott el a hangom.
-Úristen, komolyan? Oda megyek azonnal-mondta anyu.
-Nem kell..Mindjárt megyek haza. Stevent is haza viszem.Nálam van a kocsi-mondtam.
-Biztos vagy benne?-kérdezett vissza.
-Ezer százalék.-válaszoltam és kinyomtam a telefont.
Steven már nem igazán sírt. Inkább csak szomorú volt, és az ablakon kifelé bambult. Kicsit megsimogattam vállát, majd hozzá szóltam.
-Haza viszlek, gyere-suttogtam.
-Maradok-hangzott a válasz.
-Pihenned kell. Kérlek gyere-kérleltem.
-Maradok-válaszolta fenn hangon.-Te menj de én maradok-válaszolt.
Bólintottam óvatosan, majd elhagytam az épületet. Beültem a kocsiba, és kormányra helyeztem mindkét kezem, és szememből előjöttek újra a könnyek. Pár perc után, erőt vettem magamon, és beindítottam a kocsit. Kifordultam a parkolóból, és elindultam haza.


London, Liam Payne szemszöge.

-Srácok, Harry már vagy 2 napja nem jön ki abból a hülye szobából. Csináljunk már valamit.-kérleltem őket, de mintha nem is figyeltek volna.-Hé srácok figyeltek?-kiáltottam rájuk.
-Mi van?-kérdezett vissza Louis.
-Nem igaz, hogy nem figyeltek..Nem érdekel titeket Harry?-kérdeztem tőlük.
-Magának okozta, mit tudnánk tenni? Megy az élet tovább..Nem tudom mit kell egy csaj után ennyit rinyálni-mondta Zayn.
-Tudjátok milyen elveszíteni valakit?-néztem rájuk komolyan. Louis mintha elgondolkozott volna, Niall fejét rázta, Zayn pedig vállat vont.-Látjátok. Semmit se tudtok. Végre szerelmes volt Harry, és megváltozott.-próbáltam hatni rájuk-Akkor megoldom én.-mondtam és felálltam helyemről.
Elindultam Harry szobája felé, míg a srácok lent maradtak. Hihetetlen banda. Ennyire nem segíteni a másikon, de ha valamelyiknek szüksége van valakire mi rögtön ugorjunk. Fel mentem a lépcsőn és Harry ajtajánál álltam meg. Összeszedtem a gondolataim, és bekopogtam.
-Harry, kérlek nyisd ki az ajtót-kérleltem de nem jött válasz-Van itt valaki aki beszélni akar veled-hazudtam egy kicsit. Mondjuk tényleg van valaki aki beszélni akar vele; én. Hallottam ahogy a kulcs elfordul és a kilincs lenyomódik.
-Stacy?-nyitott ki, de csak engem látott.
-Nem..Hanem én-csuklott el a hangom.
-Ne viccelődj mert egyáltalán nem vicces. Menj el-kért meg és rám vágta volna az ajtót, de oda tettem a lábam. Megfájdult ahogy az ajtó rávágódott, de legalább nyitva van az ajtó. Be mentem és Harry akkor már az ablak melletti kis fotelben ült, könyökét a térdére helyezve bámult kifelé az ablakon.
-Hiányzik?-kérdeztem és leültem az ágyra.
-Nem-vágta rá.
-Ne már..Tudom, hogy hiányzik. Ha nem hiányozni megkérdezted volna, hogy ki-mosolyogtam mire komolyan rám nézett.
-Mi a fenének vagy itt? Azért, hogy idegesíts?-kérdezte mély hangon amitől egy kicsit megijedtem.
-Harry segíteni akarok neked-mondtam neki.
-Nem szorulok a segítségedre. Se a fiúkéra. Se senki segítségére. -állt fel a helyéről és ökölbe szorította a kezét. Nagyon féltem tőle ebben a helyzetben. Mi lett vele?
-Harry kérlek nyugodj meg. Nem akarok rosszat.-nyugtatni próbáltam.
-Rosszul csinálod. Most takarodj ki innen-üvöltött mire felugrottam és kirohantam a szobából.
Micsoda egy szörnyeteg lett belőle. Valahogy muszáj Stacyt vissza hívni, hogy lezárják az ügyüket. Mert ez már kibírhatatlan. Lementem a srácokhoz és leültem hozzájuk.
-Mi van veled Liam? Olyan fal fehér lettél-nézett rám félve Niall.
-Hallod Liam?-kérdezte Zayn is.
-Ennek mi baja?-suttogta Louis Niallnek.
-Harry megakart v-verni-dadogtam.
-Harry?-nevetett fel hangosan Louis.-Komolyan Harry?
-Nem viccelek, teljesen ki van. Komolyan srácok, tennünk kell valamit. De hova lett Zayn? Az előbb még itt volt..-néztem körbe de sehol sem láttam.
-TETKÓK!-kiáltott fel Zayn és rohant oda hozzánk.-Emlékeztek amikor az első tetkómat csináltattam? Harry mondta, hogy ő is akar egyet, de nem csináltatott még. Itt az ideje, hogy elkezdje.-kacsintott.
-Tetkókkal akarod felvidítani?-nézett rá érdekesen Louis.
-Nem az a lényeg. Hanem az, hogy akar egyet, és úgy is megcsináltatná egyszer.. Legyen most-mosolygott.
Tetszett Zayn ötlete, de nem tudom ki mit fog ehhez szólni. Egyedül Zaynnek van tetkója, és neki is csak kettő. Nem hiszem, hogy Harry ebben benne lesz, de egy próbát persze megér.