Akkor egy kisebb vélemény..Nos szeretném megköszönni annak az 54 embernek aki fel iratkozott, és köszönöm akik szoktak egyszer kétszer kommentelni. Nagyon jól esik, de sokszor mondjátok, hogy hozzak már új részt. Én már pedig kitűztem egy komment határt, akkor tegyetek érte. Nagyon szeretem ezt a blogot írni, és hoznám az új részeket, de hiába mondjátok, hogy írjak, ha ti nem tesztek érte semmit. Mindenkit nagyon szeretek, mert egyedül miattatok csinálom, amúgy már rég abba hagytam volna. De ezek után komolyan elgondolkozom a 2. évadon, hogy van-e értelme. Sokan azt gondolhatjátok, hogy miért vagyok ilyen? Más örülne 2 kommentnek, nekem meg 7 kell. Azt hiszem nem tűztem ki nagy komment határt. Valamikor 5-7 kommentet kérek, azt hiszem ez elfogadható ahol ennyi a feliratkozó. De nem baj, remélem ez majd változik, ha nem biztos, hogy lerövidítem a blogot. Sajnálom, és amúgy 5 KOMMENT és következő rész. Jó olvasást.
Ajánlott zene: http://www.youtube.com/watch?v=ePLKJSfjb8M (Ha vége, játszd újra.)
Este 9 óra fele, James elfuvarozott Louis házához. Mély levegőt vettem, majd kiszálltam az autóból. James mosolya egy kicsit megnyugtatott. Becsuktam magam után az ajtót, és elindultam az ajtó felé. Benyitottam. Louis ott ült a kanapén, szundikált. Eleanor valószínűsítem fürdik, ugyanis víz csobogás hallatszik fentről. Gondoltam kikapcsolom a TV-t, de a távirányító Louis kezében pihent. Közelebb mentem, és óvatosan próbáltam kezéből kihúzni a kapcsolót. Ahogy megmozgattam a műanyag tárgyat, Louis felemelte a fejét.
-Sajnálom, nem akartalak felkelteni, csak gondoltam kikapcsolom a TV-t-motyogtam.
-Nem baj, úgysem kéne itt aludnom-mondta és felállt.
Louis elindult a lépcső felé, majd lépegetett a fokokon felfelé. Gondoltam haragszik rám, azért nem maradt velem beszélni, vagy csak szimplán fáradt. Nem foglalkoztam sokáig ezzel a dologgal, vettem egy mély levegőt, kikapcsoltam a TV-t, majd elindultam a szobám felé. Bementem a fürdőszobába, ajtót magamra csuktam és bezártam. Ruháimat lomhán dobtam a földre, fehérneműmmel együtt. Elindultam a zuhanyzó felé, és ahogy beléptem megnyitottam a csapot. A forró cseppek égették eleinte a bőrömet, de hamar megszoktam. Rózsa illatú tusfürdőt nyomtam a kezemre, majd kentem szét a testemen. Lemostam magamról, és egy ideig hagytam magam áztatni. Pár perc múlva elállítottam a csapot, és kiszálltam. A tükör bepárásodott a meleg víz hatására. Elő vettem kék színű fogkefém, kevés fogkrémet nyomtam rá, és elkezdtem fogaim mosni. Majd kiöblítettem a szám, és a mosdó kagylóra támaszkodtam. Elbambultam magam láttán a tükörben. Ahogy már mondtam nem az vagyok aki régen. Döntenem kell, tudnom kell mitől lesz nekem jobb. És másnak mitől lesz jobb. Hiába gondolkozok azon, hogy Harryvel újra összejövünk, és együtt éljük le az életünket, mindig az a kép jut eszembe amit én végig szenvedtem míg ő más lánnyal hancúrozott. Mindennél jobban szeretem, de itt van James, akiben egyre jobban megbízok, aztán Louis..Aki most talán megharagudott rám, amin nem is csodálkozom. Minél többet gondolkozom annál jobban fáj a fejem. Elég mára ez a folytonos agyalás. Kiengedtem hosszú szőke hajam, lomhán omlott vállamra. Pizsamám felvétele után, kimentem a fürdőszobából, villanyt lekapcsoltam és lefeküdtem aludni.
***
Rosszul aludtam. Bal lábbal keltem fel. Egész este szakadt az eső, és dörgött villámlott. Kis korom óta utálom a dörgést, annyira hangos és mindig megijedek tőle. Ha mellettem lett volna valaki nem féltem volna ennyire. Ráadásul a fejem majd szét hasad és szerencsére levertem a helyéről az órát is. Eltörtem. Remélem erre nincsen ilyen babona. Felöltöztem, és lementem a földszintre. Eleanor ébren volt, és éppen vajas kenyeret kent. Kedvesen rám mosolygott.
-Jó reggelt, kenjek neked is?-kérdezett.
-Nem köszönöm.-motyogtam.
-Jól vagy? Kicsit le vagy sápadva.-tette le kezéből a dolgokat és oda jött mellém.
-Fáj a fejem. És nagyon rosszul aludtam. Egyébként semmi baj-mondtam.
-A helyedben elmennék egy orvoshoz.-aggodalmaskodott.
-Ha rosszabb lesz ígérem elmegyek-mosolyogtam rá.
Elmosolyodott Eleanor, és vissza ment tovább kenni a kenyeret. Louis is belépett még pizsama gatyában, meztelen felső testtel. Kínos volt őt így látnom, nem ez az első alkalom. Elfordultam, nem akartam érzéseimet kimutatnom, biztos vörös lehet most a fejem. Reggeli csókkal köszöntötte Eleanort, majd rám nézett.
-Ez az enyém?-kérdezte meg Eltől.
-Igen-válaszolt.
-Ma mész valahova?-kérdezgette Eleanort.
-Aha, elszaladok anyuhoz, aztán meg elnézek egy állás interjúra-mosolygott.
-Milyen állás?-kérdeztem meg.
-A hollisterben egy embert keresnek, gondoltam elmegyek és megpróbálom-mosolygott.
-Jól teszed-nevetett Louis-Mikor indulsz?
-Most, úgy hogy sziasztok-mondta és órájára pillantva elindult kifelé az ajtón.
Hallottuk az ajtó csapódását. Felálltam a székről, és elindultam kifele.
-Nem akarom, hogy elköltözz-akadályozott meg egy hang.
-Tessék?-kérdeztem vissza és vissza fordultam.
-Nem akarom,hogy elköltözz. Hiába hiszed azt.Csak próbáltam reálisan látni a dolgokat. Harry fülig szerelmes, de nem veszed észre. Mikor észre veszed, már nem lesz ott. Ne hagyd elveszni-oktatott szokása szerint, mire vállat vontam-Stacy kérlek higgy nekem. Nagyon fontos vagy nekem, ahogyan Harry is. Nem akarlak elveszíteni titeket, és talán jobb lenne, ha együtt látnálak titeket. Könnyebb lenne-halkult el.
-Miért lenne könnyebb? Ezt hogy érted?-kérdeztem vissza.
-Ennyi az idő? Nekem készülnöm kell, mert megyek a stúdióba-mondta és felállt.
-Louis, hogy értetted?-kérdeztem de felviharzott az emeletre.
Nem mehettem utána, még félre értené a helyzetet, és akár kihasználná. Vissza ültem a székre, és néztem ki a fejemből. Pár percre rá Louis viharzó testét láttam elsuhanni mellettem, majd hirtelen megállt és rám nézett.
-Kérlek-suttogta fülembe majd elment.
Ajtó csapását hallottam. Egyedül vagyok. Megint. Talán jobb, hogy tudok gondolkozni. Már megint. Mindig csak az agyalás, ebbe fogok egyszer bele őrülni. De nincs más választásom. Kiültem a teraszra, és a friss levegőt mélyen szívtam be orromon. Kisebb lendületet adott, és felébresztett a hideg szellő ahogy arcomhoz ért. Hideg van. Kezem libabőrös lett, ahogy megcsípte a tél hidegje. Szemeim becsuktam és elképzeltem magam előtt mi lenne ha.. Mi lenne ha nem itt lennék? Ha nem jöttem volna el ide? Talán most egyetemen ülnék, és várnám a dolgozataim jegyét, és nem az agyalnék mi lenne a jobb nekem. Mi lett volna akkor ha ez az egész nem derül ki? Hazugságban "boldog" párkapcsolatban élnék. Összeszedtem magam, és elindultam az ajtó felé. Én is elmentem itthonról. A ház üres. A közeli játszó tér előtt sétáltam el. A gyerekek boldogan játszottak és szaladgáltak. Eszembe juttatta a gyermek kori emlékeimet. Amikor még Bella kicsi volt, és anyu levitt minket a játszótérre. Ahogy boldogan futottam vele, és felkaptam, hogy megpörgessem.Akaratlanul is elmosolyodtam. Irigylem ezeket a gyerekeket. Nem kell foglalkozniuk, azzal ki mit gondol róluk, mit tesznek. Bármit is csinálnak poénosnak és aranyosnak minősül. Változni fog. Változnak az idők, változunk. Mindenki. Ez alól nincs kivétel. Bárcsak egy gyerek lehetnék, akinek nem kell semmivel sem törődni, csak azzal amit éppen tenni akar. Emlékszem a régi óvódás szerelmekre. A padra ahol elcsattant az első csókom. Az iskolára ahova jártam. Ahol megismertem a barátaimat. A parkra, ahol elsőnek vallottak nekem szerelmet. A kisebb fesztiválokra amiket a barátnőimmel, végig nevettünk. Emlékszem a temetőre, ahova minden héten kimentem, nagymamám sírjához. Emlékszem, hogy neki vettem elsőnek virágot a saját zsebpénzemből. Emlékszem, amikor egyszer eltűntem otthonról, mert el mentem a sírhoz, ahol kisírtam minden búbánatom mamának, és bár nem él, mégis megértett. Ezt az érzést nem értheti senki, csak én. Emlékszem ahogy anyu talált meg, és magához szorított. Anyu mindig segített mindenben. A tanulásban, az első szerelemben, és mindenben. Neki köszönhetem a legtöbbet. Tovább mentem, és mindenhol szerelmes párokat láttam. Az emlékek hirtelen törtek fel, de jó volt mentálisan újra át élni. Leültem egy padra,szemeim becsuktam, hagytam hogy fantáziám vezesse gondolataimat. Nem ment. Az emlékek csak úgy jöttek. Emlékszem amikor apukám megvette az első biciklimet. Három kerekű, piros színű bicikli volt. Emlékszem amikor anyu elvitt egy jelmez kölcsönzőbe a farsang miatt. Indián akartam lenni. Felpróbáltam egy ruhát, de nem annyira tetszett. Kinéztem az ablakon és egy gyönyörű menyasszonyi ruhát láttam meg a túl oldalon. Akkor elhatároztam, hogy olyan ruhába fogok férjhez menni. Szemeim megkönnyesedtek, ahogy az emlékeket újra éltem. Gyermek koromban nem gondoltam arra, hogy ilyen nehéz lesz felnőttnek, és önállónak lenni. Akkor még anyuba kapaszkodtam, mára magamba kell. Egy kislány tanult előttem megtanulni biciklizni, az apukája segített neki, és az anyukája fényképeket készített róla. Emlékeket. Örök emlékeket. Azt hiszem ez a legfontosabb az életben. Legalábbis az egyik legfontosabb. A kislány elesett, és sírni kezdett. Az apukája lágyan ölelte magához, és mondogatta neki: -Sikerülni fog, megtudod csinálni egyedül is!.- Elgondolkodtató. A kislány letörölte könnyeit, és felült a biciklire. Elbiciklizett az anyukájáig, majd nevetve állt fel,és szaladt az apukájához, aki rettentő büszke volt rá. Mosolyogtam a történteken. Helyes család volt. Már tudom mit kell tennem. Nem habozhatok, cselekednem kell. Hogy végleges döntés azt nem tudom, de azt igen, most ezt kell tennem. Jól döntök? Nem tudom, de erre van szükségem. Szükségem van egy emberre aki megvéd, aki meghallgat, aki szeret. Egy olyan emberre aki senkit sem pótolhat. Az idő gyorsan eltelt. 10kor jöttem el Louisék házától, most pedig délután 4 óra van. Egész nap gondolkodtam, és meghoztam a döntésemet. Tudom, most mit kell tennem. Talán megbánom, de nem érdekel. Meg kell tennem.
Haza siettem, és az emeletre szaladtam fel. Telefonomat kihúztam a zsebemből, és üzenetet írtam.
-Tudom mit kell tennem. Remélem nem fogsz megharagudni..Stacy xx-küldtem el az üzenetet négy fontos személynek. Jamesnek, Louisnak, Eleanornak, és Harrynek. Nem gondolkoztam csak cselekedtem. Hallottam ahogy a telefonomon újabb-és újabb sms érkezik. Válaszoltak. Nem nézem meg őket. Sietek a teendőmmel ahogy csak tudok. Összepakoltam. Írtam egy levelet, melyet Louisék hálószobájában hagytam az éjjeli szekrényen. Ez állt benne:
-"Sokáig gondolkoztam mit kéne tennem. Az hogy idejöttem életem egyik legjobb döntése volt, de el kell, hogy menjek. Nem maradhatok. Ti lettetek a második családom, de az igazi családomat nem hagyhatom elveszni. Azt hiszem jobb lesz ha elutazok, és elfelejt mindenki. Szeretlek titeket, remélem megértitek a döntésem. Stacy xx"
Kihúztam bőröndjeimet, és taxit fogtam magamnak. Vetettem egy utolsó pillantást a házra, melyben ideiglenesen laktam. A taxisnak mondtam merre vigyen. A repülőtér előtt egy kerülőt tettem. Harry és az én házamba mentem. A kulcsaimat elő kotorva kinyitottam és beljebb mentem. Érdekes volt, hogy tisztaság van. Minden helységet átjártam, hátra hagyva a szobát, ahol a legszebb dolgok történtek. Ahogy este átölelt, ahogy megcsókolt, ahogy magához szorított. Azt hiszem nincs ennél szebb és jobb dolog az életben. Hiányozni fognak ezek a dolgok, de túl kell lépnem. Nekem is, és Harrynek is. Talán ez lesz a legnehezebb, de idővel megérti miért történtek így a dolgok. Neki is írtam üzenetet, melyet szintén az ő éjjeli szekrényére tettem:
-"Harry, az a nap amikor találkoztunk még mindig a fejemben van. Rengeteg hullámvölgyön mentünk keresztül, de mindig kitartottunk egymás mellett. Szeretlek, de talán nekünk már nem kellene együtt lennünk. Én nem vagyok a hazugság híve, ahogy tudom te sem, még is elhallgattál egy igen fontos dolgot. Nem hibáztatlak. Megértettem. Talán még szeretsz és nem akarod, hogy ez történjen. De azt biztosíthatom, hogy nekem te voltál az első igazi szerelmem, akivel minden megtörtént. Hálás vagyok neked azért amit értem tettél, és azt hogy velem voltál. Soha nem foglak elfelejteni. Stacy xx"-
Megkönnyeztem ahogy leírtam érzéseimet egy papírra. Talán ha minden egyes érzést, amit most érzek leírnám, akár 10 oldal is lehetne egy A/4es papíron. Fel vagyok kavarva, és még mindig nem tudom mi a jó döntés. Talán jó lesz ez így. Ismétlem talán. Esetleg a jövőben még lehetünk barátok, nem mintha most nem lennénk. Még egyszer végignéztem a ház minden porcikáját, és megálltam a földszinten az egyik falnál. A fal neve: Soha ne hagyd veszni a dolgokat...Emlékszem ahogy egyszer ezt mondtam Harrynek, mire ő megcsókolt. A falon, mindenféle kép volt kettőnkről, és az együttesről. Talán több kép volt rólam és róla, mint a fiúkról. Könnyeim lecsordultak az arcomon. Elértem az ajtót, megfordultam és egy utolsó mély lélegzetet vettem. Szemem könnyesek és pirosak voltak. Semmit nem bántam meg ami itt történt velem. Azt hiszem. Kimentem a házból, és beültem a taxiba. Utolsó pillantást vetettem a házra, és a kocsi elindult. Egyenesen a reptérre, ahol a repülőgép nem sokára indul Magyarországra.
Nem kellett sokáig várnom a repülőgépre. Felszálltam, és az egyik ablak melletti helyre ültem le. Sírni kezdtem, de ezután talán minden jó lesz. Jobb...
Ide is írok. Remélem tetszett az új rész, és egy része, amiket leírtam az emlékeknek, velem történt meg. És ti lehet,hogy nem, de én elsírtam magam. Köszönöm,hogy olvassátok a blogomat. Imádlak titeket!
![London 1D and me [Befejezett]](http://kepfeltoltes.hu/130726/1253613618N_vtelen-1_www.kepfeltoltes.hu_.png)
2013. május 30., csütörtök
2013. május 26., vasárnap
Mindig veled leszek....82.rész.
7 komment és új rész. Nem olyan izgalmas, de mostanában nincs ihletem. Nem tudom miért, eddig tele voltam ötletekkel, de mára semmi. Azért remélem tetszeni fog, jó olvasást!
Reggel tükörbe nézve, már nem azt a lányt láttam aki voltam 1 hónapja. Egy összetört, "elhagyatott" megtört arcot láttam. Nem tehetem ezt magammal, nem hagyhatom el most. Most nem. Itt van James, aki nagyon jó fej, és nem kizárt, hogy többet akar tőlem. Itt van Harry, akit tiszta szívemből szeretek, de megcsalt. És itt van Louis, akivel egy tökéletes éjszakát töltöttem el, és a csókjai isteniek, de ezzel a legjobb barátnőmet bántottam meg. Tisztáznom kell az ügyeimet. Ma megteszem. Bármi történjen is, megteszem. Felöltöztem, és elindultam lefelé a lépcsőn. Eleanor és Louis a cipőjüket húzták felfelé.
-Elmegyünk vásárolni, hozzunk valamit?-kérdezte Eleanor mosolyogva.
-Nem köszönöm. Vagyis, de egy zöld teát.-válaszoltam.
-Rendben, majd jövünk, szia-mondták és kiléptek az ajtón.
Egyedül maradtam a hatalmas házban. El is felejtettem, hogy miért indultam meg lefelé a lépcsőn, így vissza mentem az emeletre. Mintha meghülyültem volna. Elindultam a telefonomért, amit ilyenkor mindig a párnám alatt tartok, hogy ha este valami baj van, csak ki kelljen húzni alóla. Nem tudtam pontosan mit teszek, de megettem. Harryt tárcsáztam.
-Tessék ki az?-szólt bele.
-Stacy vagyok, ha még emlékszel rám.-motyogtam bele.
-Stacy? Figyelj vissza hívlak, mert most éppen elfoglalt vagyok, 5 percet kérek, nagyon szeretlek ezt tudd, mindjárt vissza hívlak-mentegetőzött, majd kinyomta.
Fogadjunk valami csajjal van. Én hülye meg felhívtam, reménykedve, hogy engem szeret, de nem tuti egy csajjal van. Az életem leghosszabb 5 perce volt. Megcsörrent a telefonom. Harry neve villant fel.
-Igen?-kérdeztem bele.
-Miért hívtál?-kérdezett vissza.
-Nem tudom, egyszerűen az ujjaim cselekedtek-halkultam el.
-Találkozunk? Kérlek, beszélnünk kell-mondta.
-Egyedül vagyok most, El és Louis elmentek vásárolni.-mondtam neki.
-Két perc és ott leszek-mondta és kinyomta a telefont.
Nem tudtam, mit kezdjek addig magammal. Az agyam folyamatosan kattogott. Mit kéne mondanom, miért is kéne vele beszélnem. Bementem a konyhába, egy pohár teáért. A zöld te mindig lenyugtat, ezért azt iszom. Még j,hogy szóltam Elnek, hogy hozzanak, ez az utolsó filter. Felmelegítettem a vizet, és elkezdtem bele mártogatni a kis madzagra rakott kis tasakot. Nem sokkal ezután csöngettek. Elindultam a csészét szorongatva kinyitni az ajtót. Harry állt az ajtóban.
-Stacy, szia-mondta és megölelt volna, de ellöktem magamtól.
-Gyere be.-mondtam neki, és leültem a fotelbe.
Síri csend volt. Nem akartam én kezdeményezni a beszélgetést, lényegében ő akar nekem mondani valamit, én meg csak hallgatom.
-Na jó, figyelj, én nem bírom ki nélküled. Ezerszer átgondoltam azt, hogy miért kellett lefeküdnöm vele. Ha tehetném hogy vissza fordítom az időt, biztos nem tenném meg. Azt sem értem, miért történt-vallotta be.
-De tudod miért történt-motyogtam a csésze alatt.
-Nem tudom. Stacy egyedül téged szeretlek, és bármit megteszek hogy vissza gyere hozzám.-mondta és elém kúszott.
-Nem kell semmit tenned. El kellett volna mondanod. Tudod, amikor ez kiderült, pontosan az nap beszéltük meg, hogy ha valami nincs rendben akkor megoldjuk, és nm megcsaljuk a másikat. Te piszok módján hazudtál nekem. Nem érdekelt, hogy a szemembe hazudsz, csak az, hogy az az egy idióta ember is veled legyen, ha neked olyan kedved van. És remélem érted azt az OLYAN kedvedet-hangsúlyoztam újra.
-Ez nem igaz. Nem ilyen vagyok. Nem tudom mi ütött belém. Ismersz.-mondta és könnyek gyűltek a szemébe.
Nem bírtam tovább. Itt térdelt előttem a gyönyörű zöld szemű, göndör hajú srác, akibe szerelmes vagyok. Lassan folynak le könnyei az arcán, de már nem néz a szemembe. Mintha félne. Vagy csak nem akarja, hogy lássam a tekintetét. Mutató ujjammal az állánál fogva felemeltem fejét. Szeme nem csillogott annyira. Megbánta azt amit tett, én pedig eleget szenvedtettem már azzal, hogy nem szóltam hozzá, és nem is kerestem. Néhány másodpercre nézett rám, azután elnézett. A földet nézte, többször. Gyengéd puszit nyomtam ajkára, jelezve, a haragom csökkenését.
-Ne sírj, az semmit nem old meg-suttogtam fülébe, mire szorosan átölelt. Mellkasa az enyémhez préselődött, éreztem ahogy fel-és le süpped minden egyes levegő vételnél. Fejét vállamba fúrta, és csak sírt. Hátát simogattam, hogy próbáljam megnyugtatni.
-Szeretlek Stacy, és tudom, hogy nem jössz vissza hozzám, de örökké szeretni foglak-motyogta a vállamba.
Homlokom összeráncoltam szavai hallatán. Nem tudtam, most örüljek, vagy sírjak attól amit mondott. Sírni akartam, mert hallottam hangján a bánatot és az a szó, hogy soha többé..Szimplán elszomorít. Örültem, mert azt mondta, hogy örökké szeretni fog. Nem gondolkoztam abban a pillanatban, minden történt magától.
-Mindig veled leszek-suttogtam,és megszorítottam a vállát.
Felnézett rám, könnyes szemei hirtelen felcsillantak, és enyhe mosoly tűnt fel arcán.
-Hogy érted?-kérdezte.
-Nem akarlak elveszíteni mert szeretlek. De amit tettél, soha nem felejtem el-mondtam neki.
-Szeretlek Stacy-ölelt meg mosolyogva.
Kibékültem vele, de ez nem azt jelenti, hogy minden ugyanúgy fog tovább működni. Azt hiszem minden más lesz. Nem nagyon bízok benne, de a szavaitól mindig omladozok, és azok a kusza fürtök. Barátként ez az egész olyan más lesz.
***
Harry még mindig itt van velem. Lassan 1 órája, hogy beszélgetünk, de most teljesen őszintén. Megmondtam neki, hogy csak őszintén, bármit is akar, vagy bármi is történjen. Az ajtó kinyílt, és Eleanor jött befelé. Hirtelen ránk pillantott, és elmosolyodott. Letette a cuccokat, és oda jött hozzánk.
-Kibékültetek?-kérdezte hatalmas vigyorral az arcán.
-Igen-mosolygott Harry.
-Kibékültünk, de nem vagyunk kapcsolatba-vágtam rá.
-De az előbb nem az volt, hogy akkor minden rendben?-nézett rám Harry komoly arc kifejezéssel.
-Az volt, hogy kibékülünk, de még vissza kell szereznem a bizalmad, addig semmi sem történhet-mosolyogtam.
Harry átölelt, é fülembe suttogott. "Mindent megteszek, hogy vissza szerezzelek". Szerencsére az ajtóval szembe álltam, ahogy Harry ölelt, és megláttam Louist, hatalmas szatyrokkal a kezében, és ahogy meglátott engem és Harryt, kicsit elszomorodott. Rögtön elhúzódtam Harrytől, és segíteni indultam, Louisnak. Bevittük a zacskókat a konyhába, közbe Harry beszélt Eleanorral.
-Újra együtt vagytok?-könyökölt a pultra.
-Nem.-mondtam.
-Harry boldog-mosolygott, és rám nézett-Összetartoztok.
-Lehet, de még nem bízok benne úgy mint azelőtt-mondtam.
-Stacy te is megtetted vele. Nem hiszem el, hogy ezt teszed vele. Látszik rajta mit össze szenved miattad. Ismerem Harryt, soha nem volt még ennyire szerelmes-mondta.
-Nem értheted-mondtam.
-De értem. Itt ez a másik pasi, akivel gondolom újra fogsz találkozni. Harry tud róla?-kérdezgetett.
-Azért mondod mind ezt, mert nem akarod, hogy itt lakjak?-néztem rá komolyan.-Azért akarod, hogy újra összejöjjek Harryvel, hogy elmenjek, és ne kelljen mindennap látnod? És hogy ne jusson mindennap eszedbe az az éjszaka? Miért nem ezt mondod?-vágtam a fejéhez kicsit hangosan, és kirohantam a konyhából.
Harryre vetettem egy pillantást, majd elnéztem és kirohantam az ajtón. Megálltam a sarkon, és felhívtam James-t. Gondoltam, most találkoznék vele, ő talán tudna nekem segíteni.
-Stacy, azt hittem én foglak elsőnek hívni-nevetett.
-Tudnánk most találkozni?-kérdeztem meg.
-Persze, az irodában vagyok anyunál, de indulok lefele. Merre vagy?-kérdezte.
-Itt vagyok Louisék sarkán. Elindulok feléd.-mondtam, és elindultam ahogy mondtam.
Nem kellett sokat sétálnom, egy fekete autó állt meg előttem. Ablaka lassan húzódott lefelé, és egy fiú nézett ki. Pontosabban James. Beszálltam az autóba, és elindultunk vele. Nem tudtam hová visz, de amikor egy házhoz érkeztünk, csak remélni tudtam, hogy ez a ő háza. Beljebb mentünk a házba, a nappali nem volt kicsicsázva, ahhoz képest mekkora ez a ház.
-Nem szeretem a túl modern dolgokat-nevetett, és segített levenni a kabátomat.
-Nagyon szép ez a ház-mondogattam.
-Köszönöm, habár gondolom nem annyira mint az énekes barátaid háza-viccelődött.
-Az övéké nagyon modern, viszont a tiedbe tetszik ez az egész. Hogy mégsem az a modern. Nem a külsőségre építesz ami bejön-mosolyogtam.
-Ha már itt a haveroknál tartunk, mi van Harryvel?-kérdezett rá.
-Éppen erről akartam veled beszélni.-mondta és leültünk egy kényelmesebb kanapéra.-Nos kibékültem vele, de nem járunk. Csak barátok maradtunk. Így viszont jobb lesz ha elköltözöm onnan, mert így még azt hinné Harry, hogy van valami Louis és köztem-halkultam el, közben az ujjaimmal a bőrömet kapartam. Tudnál nekem segíteni valami kis lakást keresni? Külön akarok költözni, nem akarok félre értéseket-mondtam.
-Jó ötlet, de azért nem akarsz ott maradni, mert még szereted Harryt?? Vagy azért mert érzel valamit Louis iránt??-megállt bennem az ütő is ahogy megkérdezte, komoly képet vágtam-Csak vicceltem-nevetett fel, mire megkönnyebbültem.
-Haha-mondtam mosolyogva.
-Egyébként oké segítek, ha nagyon szeretnéd-mosolygott és átölelt.
-Köszönöm, de ez ráér. Még más terven is gondolkozom-vallottam be.
-Például?-kérdezett rá.
-Vissza megyek. Magyarországra.-motyogtam.
-Na szép, megismerek valakit, akivel jól kijövök és elüldözöm-nevetett.
-Nem miattad, csak magam miatt-mosolyogtam.
James komolyan nagyon rendes srác, de tisztáznom kell magamban, mit is akarok. 19 éves vagyok, el kéne döntenem mégis mit kell tennem.
Reggel tükörbe nézve, már nem azt a lányt láttam aki voltam 1 hónapja. Egy összetört, "elhagyatott" megtört arcot láttam. Nem tehetem ezt magammal, nem hagyhatom el most. Most nem. Itt van James, aki nagyon jó fej, és nem kizárt, hogy többet akar tőlem. Itt van Harry, akit tiszta szívemből szeretek, de megcsalt. És itt van Louis, akivel egy tökéletes éjszakát töltöttem el, és a csókjai isteniek, de ezzel a legjobb barátnőmet bántottam meg. Tisztáznom kell az ügyeimet. Ma megteszem. Bármi történjen is, megteszem. Felöltöztem, és elindultam lefelé a lépcsőn. Eleanor és Louis a cipőjüket húzták felfelé.
-Elmegyünk vásárolni, hozzunk valamit?-kérdezte Eleanor mosolyogva.
-Nem köszönöm. Vagyis, de egy zöld teát.-válaszoltam.
-Rendben, majd jövünk, szia-mondták és kiléptek az ajtón.
Egyedül maradtam a hatalmas házban. El is felejtettem, hogy miért indultam meg lefelé a lépcsőn, így vissza mentem az emeletre. Mintha meghülyültem volna. Elindultam a telefonomért, amit ilyenkor mindig a párnám alatt tartok, hogy ha este valami baj van, csak ki kelljen húzni alóla. Nem tudtam pontosan mit teszek, de megettem. Harryt tárcsáztam.
-Tessék ki az?-szólt bele.
-Stacy vagyok, ha még emlékszel rám.-motyogtam bele.
-Stacy? Figyelj vissza hívlak, mert most éppen elfoglalt vagyok, 5 percet kérek, nagyon szeretlek ezt tudd, mindjárt vissza hívlak-mentegetőzött, majd kinyomta.
Fogadjunk valami csajjal van. Én hülye meg felhívtam, reménykedve, hogy engem szeret, de nem tuti egy csajjal van. Az életem leghosszabb 5 perce volt. Megcsörrent a telefonom. Harry neve villant fel.
-Igen?-kérdeztem bele.
-Miért hívtál?-kérdezett vissza.
-Nem tudom, egyszerűen az ujjaim cselekedtek-halkultam el.
-Találkozunk? Kérlek, beszélnünk kell-mondta.
-Egyedül vagyok most, El és Louis elmentek vásárolni.-mondtam neki.
-Két perc és ott leszek-mondta és kinyomta a telefont.
Nem tudtam, mit kezdjek addig magammal. Az agyam folyamatosan kattogott. Mit kéne mondanom, miért is kéne vele beszélnem. Bementem a konyhába, egy pohár teáért. A zöld te mindig lenyugtat, ezért azt iszom. Még j,hogy szóltam Elnek, hogy hozzanak, ez az utolsó filter. Felmelegítettem a vizet, és elkezdtem bele mártogatni a kis madzagra rakott kis tasakot. Nem sokkal ezután csöngettek. Elindultam a csészét szorongatva kinyitni az ajtót. Harry állt az ajtóban.
-Stacy, szia-mondta és megölelt volna, de ellöktem magamtól.
-Gyere be.-mondtam neki, és leültem a fotelbe.
Síri csend volt. Nem akartam én kezdeményezni a beszélgetést, lényegében ő akar nekem mondani valamit, én meg csak hallgatom.
-Na jó, figyelj, én nem bírom ki nélküled. Ezerszer átgondoltam azt, hogy miért kellett lefeküdnöm vele. Ha tehetném hogy vissza fordítom az időt, biztos nem tenném meg. Azt sem értem, miért történt-vallotta be.
-De tudod miért történt-motyogtam a csésze alatt.
-Nem tudom. Stacy egyedül téged szeretlek, és bármit megteszek hogy vissza gyere hozzám.-mondta és elém kúszott.
-Nem kell semmit tenned. El kellett volna mondanod. Tudod, amikor ez kiderült, pontosan az nap beszéltük meg, hogy ha valami nincs rendben akkor megoldjuk, és nm megcsaljuk a másikat. Te piszok módján hazudtál nekem. Nem érdekelt, hogy a szemembe hazudsz, csak az, hogy az az egy idióta ember is veled legyen, ha neked olyan kedved van. És remélem érted azt az OLYAN kedvedet-hangsúlyoztam újra.
-Ez nem igaz. Nem ilyen vagyok. Nem tudom mi ütött belém. Ismersz.-mondta és könnyek gyűltek a szemébe.
Nem bírtam tovább. Itt térdelt előttem a gyönyörű zöld szemű, göndör hajú srác, akibe szerelmes vagyok. Lassan folynak le könnyei az arcán, de már nem néz a szemembe. Mintha félne. Vagy csak nem akarja, hogy lássam a tekintetét. Mutató ujjammal az állánál fogva felemeltem fejét. Szeme nem csillogott annyira. Megbánta azt amit tett, én pedig eleget szenvedtettem már azzal, hogy nem szóltam hozzá, és nem is kerestem. Néhány másodpercre nézett rám, azután elnézett. A földet nézte, többször. Gyengéd puszit nyomtam ajkára, jelezve, a haragom csökkenését.
-Ne sírj, az semmit nem old meg-suttogtam fülébe, mire szorosan átölelt. Mellkasa az enyémhez préselődött, éreztem ahogy fel-és le süpped minden egyes levegő vételnél. Fejét vállamba fúrta, és csak sírt. Hátát simogattam, hogy próbáljam megnyugtatni.
-Szeretlek Stacy, és tudom, hogy nem jössz vissza hozzám, de örökké szeretni foglak-motyogta a vállamba.
Homlokom összeráncoltam szavai hallatán. Nem tudtam, most örüljek, vagy sírjak attól amit mondott. Sírni akartam, mert hallottam hangján a bánatot és az a szó, hogy soha többé..Szimplán elszomorít. Örültem, mert azt mondta, hogy örökké szeretni fog. Nem gondolkoztam abban a pillanatban, minden történt magától.
-Mindig veled leszek-suttogtam,és megszorítottam a vállát.
Felnézett rám, könnyes szemei hirtelen felcsillantak, és enyhe mosoly tűnt fel arcán.
-Hogy érted?-kérdezte.
-Nem akarlak elveszíteni mert szeretlek. De amit tettél, soha nem felejtem el-mondtam neki.
-Szeretlek Stacy-ölelt meg mosolyogva.
Kibékültem vele, de ez nem azt jelenti, hogy minden ugyanúgy fog tovább működni. Azt hiszem minden más lesz. Nem nagyon bízok benne, de a szavaitól mindig omladozok, és azok a kusza fürtök. Barátként ez az egész olyan más lesz.
***
Harry még mindig itt van velem. Lassan 1 órája, hogy beszélgetünk, de most teljesen őszintén. Megmondtam neki, hogy csak őszintén, bármit is akar, vagy bármi is történjen. Az ajtó kinyílt, és Eleanor jött befelé. Hirtelen ránk pillantott, és elmosolyodott. Letette a cuccokat, és oda jött hozzánk.
-Kibékültetek?-kérdezte hatalmas vigyorral az arcán.
-Igen-mosolygott Harry.
-Kibékültünk, de nem vagyunk kapcsolatba-vágtam rá.
-De az előbb nem az volt, hogy akkor minden rendben?-nézett rám Harry komoly arc kifejezéssel.
-Az volt, hogy kibékülünk, de még vissza kell szereznem a bizalmad, addig semmi sem történhet-mosolyogtam.
Harry átölelt, é fülembe suttogott. "Mindent megteszek, hogy vissza szerezzelek". Szerencsére az ajtóval szembe álltam, ahogy Harry ölelt, és megláttam Louist, hatalmas szatyrokkal a kezében, és ahogy meglátott engem és Harryt, kicsit elszomorodott. Rögtön elhúzódtam Harrytől, és segíteni indultam, Louisnak. Bevittük a zacskókat a konyhába, közbe Harry beszélt Eleanorral.
-Újra együtt vagytok?-könyökölt a pultra.
-Nem.-mondtam.
-Harry boldog-mosolygott, és rám nézett-Összetartoztok.
-Lehet, de még nem bízok benne úgy mint azelőtt-mondtam.
-Stacy te is megtetted vele. Nem hiszem el, hogy ezt teszed vele. Látszik rajta mit össze szenved miattad. Ismerem Harryt, soha nem volt még ennyire szerelmes-mondta.
-Nem értheted-mondtam.
-De értem. Itt ez a másik pasi, akivel gondolom újra fogsz találkozni. Harry tud róla?-kérdezgetett.
-Azért mondod mind ezt, mert nem akarod, hogy itt lakjak?-néztem rá komolyan.-Azért akarod, hogy újra összejöjjek Harryvel, hogy elmenjek, és ne kelljen mindennap látnod? És hogy ne jusson mindennap eszedbe az az éjszaka? Miért nem ezt mondod?-vágtam a fejéhez kicsit hangosan, és kirohantam a konyhából.
Harryre vetettem egy pillantást, majd elnéztem és kirohantam az ajtón. Megálltam a sarkon, és felhívtam James-t. Gondoltam, most találkoznék vele, ő talán tudna nekem segíteni.
-Stacy, azt hittem én foglak elsőnek hívni-nevetett.
-Tudnánk most találkozni?-kérdeztem meg.
-Persze, az irodában vagyok anyunál, de indulok lefele. Merre vagy?-kérdezte.
-Itt vagyok Louisék sarkán. Elindulok feléd.-mondtam, és elindultam ahogy mondtam.
Nem kellett sokat sétálnom, egy fekete autó állt meg előttem. Ablaka lassan húzódott lefelé, és egy fiú nézett ki. Pontosabban James. Beszálltam az autóba, és elindultunk vele. Nem tudtam hová visz, de amikor egy házhoz érkeztünk, csak remélni tudtam, hogy ez a ő háza. Beljebb mentünk a házba, a nappali nem volt kicsicsázva, ahhoz képest mekkora ez a ház.
-Nem szeretem a túl modern dolgokat-nevetett, és segített levenni a kabátomat.
-Nagyon szép ez a ház-mondogattam.
-Köszönöm, habár gondolom nem annyira mint az énekes barátaid háza-viccelődött.
-Az övéké nagyon modern, viszont a tiedbe tetszik ez az egész. Hogy mégsem az a modern. Nem a külsőségre építesz ami bejön-mosolyogtam.
-Ha már itt a haveroknál tartunk, mi van Harryvel?-kérdezett rá.
-Éppen erről akartam veled beszélni.-mondta és leültünk egy kényelmesebb kanapéra.-Nos kibékültem vele, de nem járunk. Csak barátok maradtunk. Így viszont jobb lesz ha elköltözöm onnan, mert így még azt hinné Harry, hogy van valami Louis és köztem-halkultam el, közben az ujjaimmal a bőrömet kapartam. Tudnál nekem segíteni valami kis lakást keresni? Külön akarok költözni, nem akarok félre értéseket-mondtam.
-Jó ötlet, de azért nem akarsz ott maradni, mert még szereted Harryt?? Vagy azért mert érzel valamit Louis iránt??-megállt bennem az ütő is ahogy megkérdezte, komoly képet vágtam-Csak vicceltem-nevetett fel, mire megkönnyebbültem.
-Haha-mondtam mosolyogva.
-Egyébként oké segítek, ha nagyon szeretnéd-mosolygott és átölelt.
-Köszönöm, de ez ráér. Még más terven is gondolkozom-vallottam be.
-Például?-kérdezett rá.
-Vissza megyek. Magyarországra.-motyogtam.
-Na szép, megismerek valakit, akivel jól kijövök és elüldözöm-nevetett.
-Nem miattad, csak magam miatt-mosolyogtam.
James komolyan nagyon rendes srác, de tisztáznom kell magamban, mit is akarok. 19 éves vagyok, el kéne döntenem mégis mit kell tennem.
2013. május 21., kedd
Hiszek neked...81.rész
5 koment és új rész. Hamar hoztam, mivel az előző rövid lett. Jó olvasást!!
1 hét múlva
A napok gyorsan elteltek. A lehető legtöbb időmet Louisék házában töltöttem el. Nagyon néha mozdultam ki, már csak azért is, nehogy össze fussak Harryvel. Már nem hív fel napjában 100-szor. Tegnap egyszer hívott, de ma már nem. Össze zavarodtam. Este egészen hamar elaludtam, ahogy az utóbbi pár napról nem mondható el. Az örökös forgolódás, álmatlan éjszakák megőrjítenek, de ezúttal kényelmesen aludtam. Reggel fitten keltem fel. Nem voltam álmos. Lehet, azért mert izgatott vagyok a mai nap miatt, ugyanis ma lesz a fotózás. Izgalmas lesz, ez lesz az első.Egyik kedvenc összeállításomat vettem fel. Ezután elindultam megmosakodni, majd lefelé a lépcsőn. Az órára néztem, pontosan 8 órát mutatott. Indulnom kell. Fél 9-kor kezdődik a fotózás. Pontosabban akkor kezdenek el, szépíteni, és 9-kor kezdjük el. Izgulok, remegek, mindent amit ilyenkor lehet csinálni. Sétálva indultam el, majd egy taxiba szálltam. Beültem a taxiba, kókusz illata volt az autónak. Gondoltam a légfrissítő miatt van. A taxi sofőr kedves, és fiatal férfi volt. Kérdezgetett, amire válaszoltam. Azt hiszem a neve James. De a vezetéknevére már nem emlékszem. Helyes fiú és gyönyörű kék szemei vannak.
-Megérkeztünk, sajnos-fordult hátra, ahogy leparkolt.
-Miért sajnos?-kérdeztem vissza.
-Mert itt kiszállsz. Azt hiszem-halkult el.
-Oh igen,ide jöttem-motyogtam.
-Lenne kedved később össze futni? Tudod én 2 hónapja költöztem ide, és van pár haverom, de ők nem tudják bemutatni a várost, mert mindenki egyetemre jár-nevetett-Bemutatnád nekem?
-Persze. Azt hiszem-mosolyogtam.
-Merre felé laksz?-kérdezte.
-A Southampton utca 13-as szám alatt, de csak ideiglenesen. Szóval ha szeretnél találkozni, holnap vagy ma este, mivel nem sokáig maradok ott-vallottam be neki.-De most mennem kell, mert elkések. Akkor majd találkozunk-mosolyogtam rá,és kiszálltam a kocsiból. Vissza néztem a taxisra, enyhén intett, mosollyal az arcán majd elment.
Bementem az épületbe, ami még mindig hatalmas. Mit is változott volna. Fel kerestem Mrs.Collins irodáját, aki éppen akkor lépett ki a liftből.
-Stacy, hát megérkeztél. Örülök, hogy itt vagy, gyere elkísérlek az öltöztetőkhöz, és a sminkesekhez-veregette meg a hátamat, és elvitt az épület egy másik zugába. A sminkes asztalon több mint ezer fajta szem festék, más-más színben, szempilla spirál, rúzs, tus, bármi amit csak el lehet képzelni, egy ilyen helyen. A fodrászat ott volt mellette, a leghíresebb fodrászok kreáltak hajakat itt. Rengeteg a fésű és a festék, nagyobb boltot is lehetne belőlük nyitni. Nem hiába ez a legnagyobb cég Angliában, vagyis az Egyesült Királyságban. Elsőnek a hajammal kezdtek. Egyszerűen megmosták, megszárították, és kifésülték. Nem volt valami nagy cucc. Aztán következett a sminkes. Le alapozták az arcom, majd a szemhéjamra kentek fel különféle szem festékeket. Nem lett vad a sminkem, csak szolid és nyugodt. Már ha így lehet fogalmazni. Ezután átmentem egy másik szobába, ahol a ruhákat választják ki. Rengeteg ruha van itt, báli, koktél mindenféle. Azt hiszem beleszerettem ebbe a szobába. Felöltöztettek, egy csillámos felsőt és egy farmer gatyát vettem fel, hozzá illő kiegészítőkkel, és cipővel. Ezután Mrs.Collins ki kísért az épületből, az udvarra. A fényképész már várt, ahogy mások is. A stáb féleség több mint 30 emberből állt, 5 aki a fényképeket nézi, 10 a világításnál, 1 a fényképeket készíti, a többi pedig vagy a sminkem, ruházatom, illetve a beállási pózomon javított. Több száz fényképet csináltak rólam, amiből 10-et választottunk ki a fényképek elkészítése után. Nekem ez volt a kedvencem, és szerintem ez is sikerült a legjobban. (Lásd a fényképet)
Délután 3 óra van. A fényképeket majd emailben átküldik nekem. Már csomagolunk. Mindenki szedelőzködik, én pedig Mrs.Collinsot követem felfelé a lépcsőn. Elégedettnek tűnt, és én is az voltam. Eleinte szerencsétlenkedtem, de egészen jól belejöttem. Bementünk az irodájába, és leült az asztalához, én pedig a vele szembe levő székre.
-Akkor Stacy, a fizetésedet készpénzben fizetem ki, ha neked megfelel-mosolygott rám.
-Persze-mosolyogtam vissza.
-Remekül csináltad, eleinte nem hittem, hogy ennyire jó leszel. Volt már gyakorlottságod??-kérdezgetett.
-Nem. Azelőtt még soha sem készítettek rólam fényképeket ilyen profi szinten, de nagyon élveztem. Buli volt,és végre kikapcsolódtam.-nevettem.
-A fotók valami káprázatosak lettek. Személy szerint alig bírom kiválasztani azt a 10-et ami a legjobb. Nagyon jók-dicsérgetett.
-Köszönöm.-mondtam elpirulva.
-A képeket akkor elküldtem, szóval az összes fénykép ha minden igaz már megérkezett a leveleid közé.-mosolygott.
Mosolyogva felálltam és elindultam az ajtó felé. Megfogtam az ajtó kilincset, de vissza fordultam.
-Köszönöm Mrs.Collins-néztem rá.
-Micsodát?-nézett.
-A lehetőséget. Csodálatos élmény volt-mosolyogtam, mire bólintott egyet. Kinyitottam az ajtót,mire utánam szólt.
-Emma.-mosolygott, nem értettem mire is mondja.-Szólíts így, Emma.
Rá mosolyogtam majd elhagytam az irodáját, majd az épületet is.
***
Ahogy beértem Louis házába, rögtön a vendég szobát céloztam meg, ahol már egy ideje lakok. Az ágyba szó szerint bele zuhantam. Nagyon elfáradtam az egész napos fotózkodásba, de ezen is túl estem, és még hogy. Elaludtam volna, hogyha Eleanor nem nyit be a szobába.
-Hé Stacy, itt egy fiú..És téged keres-mondta.
-Micsoda? Ki?-huppantam fel az ágyról és lerohantam a földszintre.
Kinyitottam az ajtót, és megláttam a taxis fiút.
-Oh James-mondtam és fejemet az ajtófélfának támasztottam.
-Szia, rosszkor jöttem?-kérdezte apró pirrel az arcán.
-Nem,csak most értem haza, és hulla vagyok..-mondtam neki, miközben fejemet dörzsölgettem egyik kezemmel.
-Akkor pihenj, majd holnap találkozunk-mosolygott.
-Azt nem mondtam, hogy kedvem nincs elmenni-mosolyogtam rá.
Felkaptam a kabátomat és elindultunk a városba. Közbe folyamatosan kaptam az sms-ket Eleanortól és Louistól, na meg Harrytől. Remélem El nem avatta be Harryt, mert kinézem belőle. Sajnos mindent megosztanak egymással, a két kis pletykafészek. Elsétáltunk a Trafalgar térre, a London Eye-hoz, és más egyéb híres dologhoz. Nagyon sokat beszélgettünk, nevettünk. Nagyon rendes egy srác.
-Mi is az egész neved?-kérdeztem meg félve.
-James Collins.-mondta, mire szemeim elkerekedtek.
-Neked az édesanyád..-kezdtem bele.
-Igen, ő annak a nagy cégnek a vezetője, ahova ma vittelek-nevetett.
-Uh, ez sokkolt. Azt nem tudom miért, de sokkolt.-nevettem, mire felnevetett.
-Aranyos vagy-mosolygott.-Te pedig Harry Styles barátnője, vigyázz még meglátnak velem-mosolygott.
-Ez nem vicces. Ha engem rajta kapnak akkor kitör a 3. világ háború, hogy megcsalom Harryt. Pedig nem én csaltam meg-halkultam el, és durcás képet vágtam.
-Szakítottál vele?-kérdezte.
-Ez bonyolult, és hosszú. Majd egyszer talán elmesélem-böktem oldalba.-Egyébként ha anyukád annak a cégnek a vezetője, miért vagy taxis? Mármint, gondolom nem ennek szánt anyukád. Ne értsd félre kérlek-szabadkoztam.
-Értelek, de nem vagyok taxis. Az unokabátyám beteg lett, ezért ma én dolgoztam helyette, egyébként jogot tanultam Ausztráliában, de mivel már befejeztem ide költöztem vissza anyához.-mondta.
-Értem, egyébként miért akartál ide vissza jönni? Mármint Ausztrália gyönyörű-mondtam.
-Ahogy London is, és itt gyönyörű lányok vannak, különösen néhányan-nézett rám hatalmas kék szemeivel. Elpirultam. Akaratlanul is elmosolyodtam.
Este 9 óra van. Észre sem vettük ahogy eltelt az idő, habár elég hűvös van. James haza kísért. Kétség kívül szeretnék még ezzel a sráccal találkozni, habár tudom, még rendeznem kell az ügyeimet Harryvel. Elértünk a lépcsőig. Megálltunk, mélyen a szemembe nézett, kicsit kínos volt. Ahogy Harryvel megszoktam ő is mindig néz. Belemosolyodtam. A filmekben ilyenkor a fiú mindig megcsókolja a lányt, ebben az esetben nem történt ilyen. Legalábbis nem engedem, hogy történjen.
-Stacy, örülök, hogy elmehettem veled egy kis sétára-mosolygott.
-Hát elég jó kis sétálás volt. Mindjárt meghalok, annyira fájnak a lábaim-nevettem miközben lábam felemeltem és mutattam mennyire fáj.
-Sajnálom, legközelebb talán nem sétálunk ennyit-mosolygott majd elhalkult.
-Legközelebb?-kérdeztem és lábamat lehelyeztem a földre.
-Lenne kedved egy randihoz? Ez nem volt az, de én szeretnélek megismerni, komolyan-mosolygott és teljesen elpirult.
-Rendben, hívj fel-mondtam neki mosolyogva.
-Rendben-mondta és elindult lefelé a lépcsőn.
Kinyitottam az ajtót, mire utánam szólt.
-Hé Stacy. Van egy kis baj.-mondta.
-Mi az?-kérdeztem.
-Nem tudom a számod-nevetett.
-Oh persze-ütöttem fejbe magam. Elővettem egy kis cetlit, és gyorsan felírtam neki. Oda adtam neki, majd elköszöntünk egymástól. Felmentem a szobámba, lefürödtem és lefeküdtem. Újra megtörtént. Majdnem elaludtam de Louis bejött a szobámba.
-Miért nem írtál vissza?-kérdezte és leült az ágyam mellé.
-Mégis miért kellett volna?-kérdeztem.
-Megkérdeztem, hogy ki volt ez a pasi..Legalább annyit írhattál volna, hogy semmi közöm hozzá.-mondta.
-Semmi közöd hozzá-flegmáztam.
-Oké. Akkor szia-mondta és felállt.
-Louis, ne várj-szóltam utána.-Gyere vissza kérlek.
Louis vissza ült az ágyam mellé, és én is felültem az ágyon.
-Ez a fiú James. Az egyik cég vezetőjének a fia. Azt hiszem ti is ott szoktatok fényképeket csinálni.
-Gondolom melyikre gondolsz. De miért nem írtál vissza?-kérdezte újra.
-Mert egyszerűen csak elakartam takarni az életemnek ezt a részét. Mármint nem téged, vagy Eleanort, de egyszerűen meglátom a neveteket a telefonomon, és Harry jut eszembe. Kis időt akartam kitakarni a híres barátaim köréből. Sajnálom, de olyan frusztrált vagyok. Itt ez a Harrys ügy, és jött egy jó dolog az életemben, ez a munka és még..-mondtam, de Louis elhallgattatott egy csókkal.
-Nem kell hogy szabadkozz. Hiszek neked. Nekem is elegem van ebből-mondta és megszorította a kezem.
-Eleanor?-kérdeztem.
-Elment a szomszédba.-halkult el.
-Harryhez ment?-kérdeztem.
-Igen, de nem fogja elmondani. Azt hiszem.-mondta.-Aludj-mondta és egy puszit nyomott homlokomra majd kisétált.
Ahogy kiment pár másodperc alatt be is aludtam.
1 hét múlva
A napok gyorsan elteltek. A lehető legtöbb időmet Louisék házában töltöttem el. Nagyon néha mozdultam ki, már csak azért is, nehogy össze fussak Harryvel. Már nem hív fel napjában 100-szor. Tegnap egyszer hívott, de ma már nem. Össze zavarodtam. Este egészen hamar elaludtam, ahogy az utóbbi pár napról nem mondható el. Az örökös forgolódás, álmatlan éjszakák megőrjítenek, de ezúttal kényelmesen aludtam. Reggel fitten keltem fel. Nem voltam álmos. Lehet, azért mert izgatott vagyok a mai nap miatt, ugyanis ma lesz a fotózás. Izgalmas lesz, ez lesz az első.Egyik kedvenc összeállításomat vettem fel. Ezután elindultam megmosakodni, majd lefelé a lépcsőn. Az órára néztem, pontosan 8 órát mutatott. Indulnom kell. Fél 9-kor kezdődik a fotózás. Pontosabban akkor kezdenek el, szépíteni, és 9-kor kezdjük el. Izgulok, remegek, mindent amit ilyenkor lehet csinálni. Sétálva indultam el, majd egy taxiba szálltam. Beültem a taxiba, kókusz illata volt az autónak. Gondoltam a légfrissítő miatt van. A taxi sofőr kedves, és fiatal férfi volt. Kérdezgetett, amire válaszoltam. Azt hiszem a neve James. De a vezetéknevére már nem emlékszem. Helyes fiú és gyönyörű kék szemei vannak.
-Megérkeztünk, sajnos-fordult hátra, ahogy leparkolt.
-Miért sajnos?-kérdeztem vissza.
-Mert itt kiszállsz. Azt hiszem-halkult el.
-Oh igen,ide jöttem-motyogtam.
-Lenne kedved később össze futni? Tudod én 2 hónapja költöztem ide, és van pár haverom, de ők nem tudják bemutatni a várost, mert mindenki egyetemre jár-nevetett-Bemutatnád nekem?
-Persze. Azt hiszem-mosolyogtam.
-Merre felé laksz?-kérdezte.
-A Southampton utca 13-as szám alatt, de csak ideiglenesen. Szóval ha szeretnél találkozni, holnap vagy ma este, mivel nem sokáig maradok ott-vallottam be neki.-De most mennem kell, mert elkések. Akkor majd találkozunk-mosolyogtam rá,és kiszálltam a kocsiból. Vissza néztem a taxisra, enyhén intett, mosollyal az arcán majd elment.
Bementem az épületbe, ami még mindig hatalmas. Mit is változott volna. Fel kerestem Mrs.Collins irodáját, aki éppen akkor lépett ki a liftből.
-Stacy, hát megérkeztél. Örülök, hogy itt vagy, gyere elkísérlek az öltöztetőkhöz, és a sminkesekhez-veregette meg a hátamat, és elvitt az épület egy másik zugába. A sminkes asztalon több mint ezer fajta szem festék, más-más színben, szempilla spirál, rúzs, tus, bármi amit csak el lehet képzelni, egy ilyen helyen. A fodrászat ott volt mellette, a leghíresebb fodrászok kreáltak hajakat itt. Rengeteg a fésű és a festék, nagyobb boltot is lehetne belőlük nyitni. Nem hiába ez a legnagyobb cég Angliában, vagyis az Egyesült Királyságban. Elsőnek a hajammal kezdtek. Egyszerűen megmosták, megszárították, és kifésülték. Nem volt valami nagy cucc. Aztán következett a sminkes. Le alapozták az arcom, majd a szemhéjamra kentek fel különféle szem festékeket. Nem lett vad a sminkem, csak szolid és nyugodt. Már ha így lehet fogalmazni. Ezután átmentem egy másik szobába, ahol a ruhákat választják ki. Rengeteg ruha van itt, báli, koktél mindenféle. Azt hiszem beleszerettem ebbe a szobába. Felöltöztettek, egy csillámos felsőt és egy farmer gatyát vettem fel, hozzá illő kiegészítőkkel, és cipővel. Ezután Mrs.Collins ki kísért az épületből, az udvarra. A fényképész már várt, ahogy mások is. A stáb féleség több mint 30 emberből állt, 5 aki a fényképeket nézi, 10 a világításnál, 1 a fényképeket készíti, a többi pedig vagy a sminkem, ruházatom, illetve a beállási pózomon javított. Több száz fényképet csináltak rólam, amiből 10-et választottunk ki a fényképek elkészítése után. Nekem ez volt a kedvencem, és szerintem ez is sikerült a legjobban. (Lásd a fényképet)
Délután 3 óra van. A fényképeket majd emailben átküldik nekem. Már csomagolunk. Mindenki szedelőzködik, én pedig Mrs.Collinsot követem felfelé a lépcsőn. Elégedettnek tűnt, és én is az voltam. Eleinte szerencsétlenkedtem, de egészen jól belejöttem. Bementünk az irodájába, és leült az asztalához, én pedig a vele szembe levő székre.
-Akkor Stacy, a fizetésedet készpénzben fizetem ki, ha neked megfelel-mosolygott rám.
-Persze-mosolyogtam vissza.
-Remekül csináltad, eleinte nem hittem, hogy ennyire jó leszel. Volt már gyakorlottságod??-kérdezgetett.
-Nem. Azelőtt még soha sem készítettek rólam fényképeket ilyen profi szinten, de nagyon élveztem. Buli volt,és végre kikapcsolódtam.-nevettem.
-A fotók valami káprázatosak lettek. Személy szerint alig bírom kiválasztani azt a 10-et ami a legjobb. Nagyon jók-dicsérgetett.
-Köszönöm.-mondtam elpirulva.
-A képeket akkor elküldtem, szóval az összes fénykép ha minden igaz már megérkezett a leveleid közé.-mosolygott.
Mosolyogva felálltam és elindultam az ajtó felé. Megfogtam az ajtó kilincset, de vissza fordultam.
-Köszönöm Mrs.Collins-néztem rá.
-Micsodát?-nézett.
-A lehetőséget. Csodálatos élmény volt-mosolyogtam, mire bólintott egyet. Kinyitottam az ajtót,mire utánam szólt.
-Emma.-mosolygott, nem értettem mire is mondja.-Szólíts így, Emma.
Rá mosolyogtam majd elhagytam az irodáját, majd az épületet is.
***
Ahogy beértem Louis házába, rögtön a vendég szobát céloztam meg, ahol már egy ideje lakok. Az ágyba szó szerint bele zuhantam. Nagyon elfáradtam az egész napos fotózkodásba, de ezen is túl estem, és még hogy. Elaludtam volna, hogyha Eleanor nem nyit be a szobába.
-Hé Stacy, itt egy fiú..És téged keres-mondta.
-Micsoda? Ki?-huppantam fel az ágyról és lerohantam a földszintre.
Kinyitottam az ajtót, és megláttam a taxis fiút.
-Oh James-mondtam és fejemet az ajtófélfának támasztottam.
-Szia, rosszkor jöttem?-kérdezte apró pirrel az arcán.
-Nem,csak most értem haza, és hulla vagyok..-mondtam neki, miközben fejemet dörzsölgettem egyik kezemmel.
-Akkor pihenj, majd holnap találkozunk-mosolygott.
-Azt nem mondtam, hogy kedvem nincs elmenni-mosolyogtam rá.
Felkaptam a kabátomat és elindultunk a városba. Közbe folyamatosan kaptam az sms-ket Eleanortól és Louistól, na meg Harrytől. Remélem El nem avatta be Harryt, mert kinézem belőle. Sajnos mindent megosztanak egymással, a két kis pletykafészek. Elsétáltunk a Trafalgar térre, a London Eye-hoz, és más egyéb híres dologhoz. Nagyon sokat beszélgettünk, nevettünk. Nagyon rendes egy srác.
-Mi is az egész neved?-kérdeztem meg félve.
-James Collins.-mondta, mire szemeim elkerekedtek.
-Neked az édesanyád..-kezdtem bele.
-Igen, ő annak a nagy cégnek a vezetője, ahova ma vittelek-nevetett.
-Uh, ez sokkolt. Azt nem tudom miért, de sokkolt.-nevettem, mire felnevetett.
-Aranyos vagy-mosolygott.-Te pedig Harry Styles barátnője, vigyázz még meglátnak velem-mosolygott.
-Ez nem vicces. Ha engem rajta kapnak akkor kitör a 3. világ háború, hogy megcsalom Harryt. Pedig nem én csaltam meg-halkultam el, és durcás képet vágtam.
-Szakítottál vele?-kérdezte.
-Ez bonyolult, és hosszú. Majd egyszer talán elmesélem-böktem oldalba.-Egyébként ha anyukád annak a cégnek a vezetője, miért vagy taxis? Mármint, gondolom nem ennek szánt anyukád. Ne értsd félre kérlek-szabadkoztam.
-Értelek, de nem vagyok taxis. Az unokabátyám beteg lett, ezért ma én dolgoztam helyette, egyébként jogot tanultam Ausztráliában, de mivel már befejeztem ide költöztem vissza anyához.-mondta.
-Értem, egyébként miért akartál ide vissza jönni? Mármint Ausztrália gyönyörű-mondtam.
-Ahogy London is, és itt gyönyörű lányok vannak, különösen néhányan-nézett rám hatalmas kék szemeivel. Elpirultam. Akaratlanul is elmosolyodtam.
Este 9 óra van. Észre sem vettük ahogy eltelt az idő, habár elég hűvös van. James haza kísért. Kétség kívül szeretnék még ezzel a sráccal találkozni, habár tudom, még rendeznem kell az ügyeimet Harryvel. Elértünk a lépcsőig. Megálltunk, mélyen a szemembe nézett, kicsit kínos volt. Ahogy Harryvel megszoktam ő is mindig néz. Belemosolyodtam. A filmekben ilyenkor a fiú mindig megcsókolja a lányt, ebben az esetben nem történt ilyen. Legalábbis nem engedem, hogy történjen.
-Stacy, örülök, hogy elmehettem veled egy kis sétára-mosolygott.
-Hát elég jó kis sétálás volt. Mindjárt meghalok, annyira fájnak a lábaim-nevettem miközben lábam felemeltem és mutattam mennyire fáj.
-Sajnálom, legközelebb talán nem sétálunk ennyit-mosolygott majd elhalkult.
-Legközelebb?-kérdeztem és lábamat lehelyeztem a földre.
-Lenne kedved egy randihoz? Ez nem volt az, de én szeretnélek megismerni, komolyan-mosolygott és teljesen elpirult.
-Rendben, hívj fel-mondtam neki mosolyogva.
-Rendben-mondta és elindult lefelé a lépcsőn.
Kinyitottam az ajtót, mire utánam szólt.
-Hé Stacy. Van egy kis baj.-mondta.
-Mi az?-kérdeztem.
-Nem tudom a számod-nevetett.
-Oh persze-ütöttem fejbe magam. Elővettem egy kis cetlit, és gyorsan felírtam neki. Oda adtam neki, majd elköszöntünk egymástól. Felmentem a szobámba, lefürödtem és lefeküdtem. Újra megtörtént. Majdnem elaludtam de Louis bejött a szobámba.
-Miért nem írtál vissza?-kérdezte és leült az ágyam mellé.
-Mégis miért kellett volna?-kérdeztem.
-Megkérdeztem, hogy ki volt ez a pasi..Legalább annyit írhattál volna, hogy semmi közöm hozzá.-mondta.
-Semmi közöd hozzá-flegmáztam.
-Oké. Akkor szia-mondta és felállt.
-Louis, ne várj-szóltam utána.-Gyere vissza kérlek.
Louis vissza ült az ágyam mellé, és én is felültem az ágyon.
-Ez a fiú James. Az egyik cég vezetőjének a fia. Azt hiszem ti is ott szoktatok fényképeket csinálni.
-Gondolom melyikre gondolsz. De miért nem írtál vissza?-kérdezte újra.
-Mert egyszerűen csak elakartam takarni az életemnek ezt a részét. Mármint nem téged, vagy Eleanort, de egyszerűen meglátom a neveteket a telefonomon, és Harry jut eszembe. Kis időt akartam kitakarni a híres barátaim köréből. Sajnálom, de olyan frusztrált vagyok. Itt ez a Harrys ügy, és jött egy jó dolog az életemben, ez a munka és még..-mondtam, de Louis elhallgattatott egy csókkal.
-Nem kell hogy szabadkozz. Hiszek neked. Nekem is elegem van ebből-mondta és megszorította a kezem.
-Eleanor?-kérdeztem.
-Elment a szomszédba.-halkult el.
-Harryhez ment?-kérdeztem.
-Igen, de nem fogja elmondani. Azt hiszem.-mondta.-Aludj-mondta és egy puszit nyomott homlokomra majd kisétált.
Ahogy kiment pár másodperc alatt be is aludtam.
2013. május 20., hétfő
Senkihez sem tartozok...80.rész.
5komment és következő rész. A díjakat nagyon megköszönöm,és nagyon sokat kaptam, de nem tudom őket kirakni. Úgy kb. 4-5 díj van amit nem tettem ki, de valószínű, hogy nem is fogom. Ha lesz egy kis időm megpróbálom kitenni, de nagyon elfoglalt vagyok mostanában, és már csak 18 tanítási nap van. Most belehúzok, úgyhogy a nyáron majd tényleg sok részt fogok írni. Remélem nem fogtok haragudni.
Lassan már elérünk a 100. részig, ami hihetetlen, mert nem terveztem ilyen sok részesre a blogot, viszont nagyon jól esik, az hogy olvassátok, és néha kommenteltek. Nagyon szeretlek titeket, de nem írok tovább, jó olvasást! :)
Nem vártam meg a buszt míg ideér. Sétálva indultam el, szemeim könnyesek voltak, de most tartottam magam. Nem sírhatok nyilvánosan. Gondolataim a Louisval töltött estémen cikáztak, és a Harryvel való kapcsolatomon. Szeretem Harryt, de amit tett megbocsájthatatlan. VOLT. Addig amíg én meg nem tettem. Kvittek vagyunk. Habár nem akartam ezt. Vagyis eleinte benne voltam, de vissza gondolva ezzel mindent el rontottam. Ha kiderül ami köztünk volt, nem csak Eleanort, Louist és legfőképpen Harryt vesztem el, hanem feloszlatom a One Direction-t is. Tennem kell ennek érdekében valamit.
Tovább sétáltam, és már lassan Louis házát láttam meg. Könnyeimet letöröltem az arcomról, és nagy léptekkel előre indultam. A ház előtt megtorpantam, pedig szinte itt "lakok". Pár másodperc elteltével bementem a házba. A nappali üres volt. Levettem a cipőmet, és beljebb mentem. Fel az emeletre. Beléptem abba a szobába ahol az aktus történt. Leültem az ágyra, és Louis éppen akkor jött ki egy szál törölközőben ami körbe fogta a derekát.
-Oh Stacy, nem tudtam, hogy vissza jöttél-pirult el.
-Sajnálom..Öm inkább én kimegyek, nyugodtan felöltözhetsz-mondtam és elindultam az ajtó felől.
Hallottam ahogy felnevetett, hátra néztem és szemei az arcomon voltak. Elindult felém.
-Stacy, láttál már egy szál semmiben-mosolygott.
-Lehet, de jobb lesz ha most elmegyek-tiltakoztam az ellen, hogy a szobában maradjak amíg ő felöltözik.
-Hova mész el?-lepődött meg.
-A nappaliba-mosolyogtam és elindultam a lépcsőhöz.
Bementem a konyhába, és készítettem magamnak egy melegítő teát. Zöld tea a kedvencem, szóval azt készítettem. Leültem a székre, és szürcsölgetni kezdtem a bögrében lévő folyadékot. Telefonom az asztalon hevert mellettem, így láttam mikor ki hív. Harry nem hívott az elmúlt 1 órában. Megbántottam volna? De hiszen én csak az igazat mondtam. A másik lehetőség az, hogy túltette magát rajtam. Már nem akar vissza szerezni, úgy ahogy 1 órával ezelőtt. Nem tudom.
Louis most felöltözve jött be a konyhába. Leült velem szembe és a telefonját kezdte el nyomogatni.
-SMS?-kérdeztem.
-Igen, Eleanor írt-mosolygott.
-Értem-mondtam és újra bele ittam a meleg teába.
-Amikor haza jöttél, mintha kicsit piros lett volna a szemed-nézett rám-Sírtál?-kérdezte.
-Csak gondolkodtam. Nem tudom mi legyen-mondtam és letettem az asztalra a teát.
-Figyelj én nem akarok bele avatkozni, de Harry a főnyeremény. Hiába megbántott, ő bánik veled a legjobban. És nagyon szeret, ezt tanúsíthatom.
-Nem hívott.-halkultam el.
-Minden rendben lesz, most csak időt akar hagyni neked. Nyugodj le-ütögette meg a vállam.
***
Louis alszik, én pedig TV-t nézek. Pontosabban az egyik zene csatornát, amin éppen az 1D megy. Nem bírom, ki hogy ne hangosítsam fel egy kicsit a hangerőt, de nem hangosra, csak egy kicsit jobban. Talán nem ébred majd fel erre Louis. Az ajtó halkan kezdett el kinyílni,és mire oda néztem Eleanor az ajtóban állt. Hosszú farmer, pulóver , és egy táska. Tipikus Eleanor téli öltözködése. Amikor meglátott meglepődött, de hozzám rohant és átölelt.
-Stacy te mit keresel itt?-mosolygott.
-Hosszú..-hajtottam le a fejem.
-Most már ráérek-szorította meg a kezem, és leültünk.
-Szakítottam Harryvel. Azt hiszem-motyogtam.
-Szakítottál? És azt hiszed? Jézusom miről maradtam le-nézett.-Mi történt?
-Megcsalt. Amikor a kórházban voltam, lefeküdt egy csajjal..Pontosabban a fotóssal-meséltem el neki.
-Sajnálom Stacy, most mit fogsz csinálni?-kérdezte.
-Nem tudom. Jobbnak láttam eljönni onnan.-mondtam.
-Itt maradhatsz. De meg kell oldanotok.-simogatta meg a vállam El.
Lépteket hallottunk a lépcsőn, így mindketten felnéztünk. Louis baktatott lefelé, álmos fejjel. Eleanor felugrott a kanapéról és Louis nyakába ugrott. Ezernyi csókkal árasztotta el az arcát, száját, és a nyakát. Lassan élő pornóvá változik a helyzet, jobb ha nem nézem. A TV kapcsit kezdtem el nyomkodni, hol erre a csatornára, hol arra. Az egyik 1D interjú jelent meg a képernyőn, mire Louis kikászálódott El kezei közül és lehuppant mellém. Eleanor csak ott állt kicsit megsértve, aztán leült mellénk. Oldalba böktem Louist, mire kedvesen rám mosolygott, és megfogta Eleanor kezét. Gondoltam, hogy le vágja miért is ütöttem az oldalába. Végig kellett nézni egy egész interjút, amibe legtöbbszőr Harryt mutatták. Hál'Istennek én nem néztem végig. Az utolsó 1 percben ki kellett mennem a szobából a friss levegőre. Leültem a kerti asztalhoz, és telefonomat kezdtem birizgálni. Facebook-ra már fel sem nézek, ahogy twittere is 1 héten 1-szer maximum. Nem bírom azt a sok gyűlölködést amit azért kapok mert Harry engem választott helyettük. De ennek már vége. Senkihez sem tartozok. Nem vagyok senkié.
Lassan már elérünk a 100. részig, ami hihetetlen, mert nem terveztem ilyen sok részesre a blogot, viszont nagyon jól esik, az hogy olvassátok, és néha kommenteltek. Nagyon szeretlek titeket, de nem írok tovább, jó olvasást! :)
Nem vártam meg a buszt míg ideér. Sétálva indultam el, szemeim könnyesek voltak, de most tartottam magam. Nem sírhatok nyilvánosan. Gondolataim a Louisval töltött estémen cikáztak, és a Harryvel való kapcsolatomon. Szeretem Harryt, de amit tett megbocsájthatatlan. VOLT. Addig amíg én meg nem tettem. Kvittek vagyunk. Habár nem akartam ezt. Vagyis eleinte benne voltam, de vissza gondolva ezzel mindent el rontottam. Ha kiderül ami köztünk volt, nem csak Eleanort, Louist és legfőképpen Harryt vesztem el, hanem feloszlatom a One Direction-t is. Tennem kell ennek érdekében valamit.
Tovább sétáltam, és már lassan Louis házát láttam meg. Könnyeimet letöröltem az arcomról, és nagy léptekkel előre indultam. A ház előtt megtorpantam, pedig szinte itt "lakok". Pár másodperc elteltével bementem a házba. A nappali üres volt. Levettem a cipőmet, és beljebb mentem. Fel az emeletre. Beléptem abba a szobába ahol az aktus történt. Leültem az ágyra, és Louis éppen akkor jött ki egy szál törölközőben ami körbe fogta a derekát.
-Oh Stacy, nem tudtam, hogy vissza jöttél-pirult el.
-Sajnálom..Öm inkább én kimegyek, nyugodtan felöltözhetsz-mondtam és elindultam az ajtó felől.
Hallottam ahogy felnevetett, hátra néztem és szemei az arcomon voltak. Elindult felém.
-Stacy, láttál már egy szál semmiben-mosolygott.
-Lehet, de jobb lesz ha most elmegyek-tiltakoztam az ellen, hogy a szobában maradjak amíg ő felöltözik.
-Hova mész el?-lepődött meg.
-A nappaliba-mosolyogtam és elindultam a lépcsőhöz.
Bementem a konyhába, és készítettem magamnak egy melegítő teát. Zöld tea a kedvencem, szóval azt készítettem. Leültem a székre, és szürcsölgetni kezdtem a bögrében lévő folyadékot. Telefonom az asztalon hevert mellettem, így láttam mikor ki hív. Harry nem hívott az elmúlt 1 órában. Megbántottam volna? De hiszen én csak az igazat mondtam. A másik lehetőség az, hogy túltette magát rajtam. Már nem akar vissza szerezni, úgy ahogy 1 órával ezelőtt. Nem tudom.
Louis most felöltözve jött be a konyhába. Leült velem szembe és a telefonját kezdte el nyomogatni.
-SMS?-kérdeztem.
-Igen, Eleanor írt-mosolygott.
-Értem-mondtam és újra bele ittam a meleg teába.
-Amikor haza jöttél, mintha kicsit piros lett volna a szemed-nézett rám-Sírtál?-kérdezte.
-Csak gondolkodtam. Nem tudom mi legyen-mondtam és letettem az asztalra a teát.
-Figyelj én nem akarok bele avatkozni, de Harry a főnyeremény. Hiába megbántott, ő bánik veled a legjobban. És nagyon szeret, ezt tanúsíthatom.
-Nem hívott.-halkultam el.
-Minden rendben lesz, most csak időt akar hagyni neked. Nyugodj le-ütögette meg a vállam.
***
Louis alszik, én pedig TV-t nézek. Pontosabban az egyik zene csatornát, amin éppen az 1D megy. Nem bírom, ki hogy ne hangosítsam fel egy kicsit a hangerőt, de nem hangosra, csak egy kicsit jobban. Talán nem ébred majd fel erre Louis. Az ajtó halkan kezdett el kinyílni,és mire oda néztem Eleanor az ajtóban állt. Hosszú farmer, pulóver , és egy táska. Tipikus Eleanor téli öltözködése. Amikor meglátott meglepődött, de hozzám rohant és átölelt.
-Stacy te mit keresel itt?-mosolygott.
-Hosszú..-hajtottam le a fejem.
-Most már ráérek-szorította meg a kezem, és leültünk.
-Szakítottam Harryvel. Azt hiszem-motyogtam.
-Szakítottál? És azt hiszed? Jézusom miről maradtam le-nézett.-Mi történt?
-Megcsalt. Amikor a kórházban voltam, lefeküdt egy csajjal..Pontosabban a fotóssal-meséltem el neki.
-Sajnálom Stacy, most mit fogsz csinálni?-kérdezte.
-Nem tudom. Jobbnak láttam eljönni onnan.-mondtam.
-Itt maradhatsz. De meg kell oldanotok.-simogatta meg a vállam El.
Lépteket hallottunk a lépcsőn, így mindketten felnéztünk. Louis baktatott lefelé, álmos fejjel. Eleanor felugrott a kanapéról és Louis nyakába ugrott. Ezernyi csókkal árasztotta el az arcát, száját, és a nyakát. Lassan élő pornóvá változik a helyzet, jobb ha nem nézem. A TV kapcsit kezdtem el nyomkodni, hol erre a csatornára, hol arra. Az egyik 1D interjú jelent meg a képernyőn, mire Louis kikászálódott El kezei közül és lehuppant mellém. Eleanor csak ott állt kicsit megsértve, aztán leült mellénk. Oldalba böktem Louist, mire kedvesen rám mosolygott, és megfogta Eleanor kezét. Gondoltam, hogy le vágja miért is ütöttem az oldalába. Végig kellett nézni egy egész interjút, amibe legtöbbszőr Harryt mutatták. Hál'Istennek én nem néztem végig. Az utolsó 1 percben ki kellett mennem a szobából a friss levegőre. Leültem a kerti asztalhoz, és telefonomat kezdtem birizgálni. Facebook-ra már fel sem nézek, ahogy twittere is 1 héten 1-szer maximum. Nem bírom azt a sok gyűlölködést amit azért kapok mert Harry engem választott helyettük. De ennek már vége. Senkihez sem tartozok. Nem vagyok senkié.
2013. május 14., kedd
Szükségem van rád...79.rész.
5komment és új rész, és még mindig várom a jelentkezést arra, hogy ki olvasná a 2. évadot HA lesz. És, persze hogy megéri-e. Jó olvasást, és sok-sok feliratkozót!:)
Louis Tomlinson szemszöge
Louis Tomlinson szemszöge
Reggel kikászálódtam az ágyból, és egy ideig figyeltem Stacy mellkasát ahogy fel le mozog. Még mindig nem tudtam felfogni azt amit tegnap este tettünk.Szomorú és boldog is voltam egyben. Szomorú mert megcsaltam Eleanort, boldog mert Stacyvel tettem ezt.Kimentem a konyhába, és csináltam egy kávét. Telefonom elkezdett rezegni.Üzenetem érkezett, méghozzá Eleanortól.
-"Délután fél 5 fele érkezek haza. Szeretlek! El xx"
Természetesen vissza írtam, hogy én is szeretem. Komolyan szeretem Eleanort, de még csak 25 éves vagyok. Eleanor pedig 21. Talán fiatalok vagyunk még az esküvőhöz.Nem tudom, de most úgy látom, hogy vele akarom leélni az életemet. Az hogy ez most megtörtént Stacyvel nem sokban változtatott ezen. Stacyt is szeretem, de nem úgy mint Elt.
Stacy telefonja állandóan rezeg. Tegnap este lent hagyta a nappaliban. Megnéztem, hogy ki hívja. Ki más ha nem Harry. Felvettem a telefont.
-Hé Harry-köszöntem bele.
-Louis? Mit keres nálad Stacy telefonja?-kérdezte idegesen.
-Ő alszik. Találkozzunk. Beszélnünk kell-mondtam neki.
-Kérlek amint fel kel szólj neki, hogy hívjon fel. Beszélni akarok vele-halkult el.
-Mindenféleképpen, de gyere a Starbucksba, most-kértem meg.
Dünnyögött egy sort, és letette a telefont. Felöltöztem, megmosakodtam és elindultam kifelé a szobából. Vetettem egy utolsó pillantást arra a lányra aki az ágyamban fekszik. Olyan nyugodt, mint akinek semmi baja nincsen. Pedig minden össze jött neki.Sajnálom ezt a lányt, olyan gyönyörű és mit ne mondjak, szerencsétlen is. Sarkon fordultam és az autóm felé baktattam. Bezártam az ajtót, és elindultam a starbucks felé, ahol Harry már várt. Teljesen maga alatt volt, azt se vette észre, ahogy fényképezik, és autogrammot kérnek tőle. Semmit. Ijesztő. Még azt se, hogy leültem mellé.
-Haver, hé itt vagyok-ütöttem meg a kezét.
-Bocs, gondolkoztam-vágott vissza.
-Min gondolkoztál?-kérdeztem.
-Hogy miért vagyok ilyen. Stacyt mindennél jobban szeretem, és mégis megtettem. Egyszer fordult elő, és életem legnagyobb baklövése volt. Ha vissza fordíthatnám megtenném,de nem lehet-motyogott.
-Miért csaltad meg? Mi okod volt rá?-érdeklődtem.
-Hiányzott valami..Tudod régen bárkivel lefeküdtem, és ez hiányzott. Nem vagyok a komoly kapcsolatok híve, de azt tudom, hogy kit és kivel akarom leélni az életem, és ez a valaki teljesen érthető okokból elhagyott. És éppen tegnap beszéltem vele, hogy soha nem csalnám meg. Elmondhattam volna, egy balek vagyok-temette két tenyerébe a fejét.
-Az vagy-mondtam, mire érdekesen rám nézett-Most ne várd, hogy tagadjam amit TE mondtál ki-nyugtattam.
-Louis bármit megtennék érte, értsd meg, segíts nekem. Kérlek-kérlelt és szinte már könnyezett.
-Segítek, csak ne sírj. Közösségi területen vagyunk, itt ne sírj. Egyébként megfog Stacy bocsátani-simogattam meg a hátát.
-Honnan veszed? Nem tudod miket vágott a fejemhez-temette fejét a hatalmas tenyereibe.
-Hidd el. Ismerem, és nem akar elveszíteni.-mondtam neki, közben azon filóztam, hogyan vehetném rá Stacyt hogy kibéküljön vele. Harryvel tovább beszélgettünk, majd fél óra múlva felálltam és elköszöntem tőle. Haza fuvaroztam magam, és bementem a házba. Stacy már ébren volt, és szemei dagadtak és pirosak voltak. Jöhet az újabb lelkizés..
-Te sírtál?-kérdeztem és leültem mellé.
-Igen..-motyogta míg egy bögrének a fülét szorongatta.
-Miért?-kérdeztem.
-Harry..Meg azt amit tettünk. Utálom magam. Nem akarok itt lenni-kezdte el.
-Ami megtörtént az megtörtént. Ahogy elmondtam tegnap az ágyba, te senkit nem csaltál meg, mert szakítottál Harryvel, egyedül én csaltam meg Eleanort-próbáltam a tényeket közölni vele, de elég makacs.
-Komolyan, te nem bántad meg? Vagyis, nem szégyelled? Szörnyű dolgot tettük.-hajtotta le a fejét.
-De kicsit bánt a dolog..De nem fogom elmondani Eleanornak.-mondogattam neki.
-Egyébként hol van Eleanor??-kérdezte meg.
-Elment az egyik barátnőjével valahova..Nem tudom, ha minden igaz Wellingtonba.
-Mikor jön?-nézett rám hatalmas kék szemeivel.
-Majd délután. De nyugi, semmit nem fog megtudni az egészből-simogattam meg a vállát.
Vállat vont, és megölelt. Vissza öleltem, és egy puszit nyomtam a homlokára.Síri csend volt. Senki nem szólalt meg, se ő se én, élveztünk a csend magával ragadó erejét. Fejét vállamra hajtotta, én pedig fejemet a fejére helyeztem. Tisztára mintha kapcsolatba lennénk, pedig nem.
-Louis-emelte fel hirtelen a fejét-Itt maradhatok egy ideig?-kérdezte remegő hangon, mintha félne.
-Addig maradsz ameddig szeretnél-mondtam és szájára puszit nyomtam. Ez az egy csók ide vagy oda, már semmin nem változtat.
Felállt, és elindult felfelé a lépcsőn. Otthonosan mozog itt az biztos. Érzem, és tudom is, hogy miért ment fel. Valószínűsítem, hogy sírni ment. Nem megyek utána, nyilván azért ment el mert egyedül szeretne maradni. Nem fogom zargatni. Felhívtam Harryt, de foglalt volt a telefonja. Majd később felhívom. Fejem a a kanapénak döltöttem, szemem becsuktam,és gondolkoztam. Már nem emlékszem, hogy min gondolkoztam, de gondolkoztam, ezt nyíltan ki merem mondani. Lépéseket hallottam a lépcsőn. Kinyitottam a szemem, Stacy egy csíkos felsőben és egy csőnadrágban trappolt lefelé a lépcsőn. Nem tudtam hova megy, de biztos van valami dolga.
-Louis elmegyek, később jövök,de ezt az ügyet nem hagyhatom annyiban-mondta.
-Mégis mire gondolsz?-kiáltottam utána, de már becsukta maga után az ajtót.
Stacy Knight szemszöge
Délután 2 óra van. Itt vagyok a busz megállóban, várva a buszt, hogy végre befusson. Reményekkel teli szemmel, szálltam fel a buszra ahogy megérkezett. Talán én voltam az első a sorban. A buszon nem sokan ültek, csak egy öregebb hölgy, egy házaspár, legalábbis szerintem házasok,egy hölgy a 3 gyermekével, és egy fiatal srác, aki zenét hallgatott. Mindig tele van a busz, de most nem. Kényelmesen elhelyezkedtem az ablak melletti, kicsit rozoga ülőhelyen. Felhőket nézegettem, amik elég borongósak, nem csodálom Angliában esős idő szokott lenni. Alig vártam, hogy megérkezzek a kitűzött helyre. Amikor megérkeztem leszálltam a buszról és elindultam az épület hatalmas ajtaja felé. Beljebb mentem, és teljesen luxus környezet fogadott. A recepcióshoz sétáltam, reménykedve, hogy segít az eligazodásban.
-Elnézést, nem tudja hol találom Mrs. Collinst?-kérdeztem udvariasan.
-Menjen fel az első emeletre és balra az első ajtó.-mosolygott.
-Köszönöm-mosolyogtam vissza és elindultam.
Felmentem a lépcsőn, és amikor felértem az első emeletre rögtön az ajtót kerestem, amire Mrs.Collins neve fel van tüntetve. Amikor megtaláltam, apró mosoly húzodott az arcomra. Halkan bekopogtam.Hallottam ahogy kiszólt, így benyitottam.
-Jó napot, én vagyok az Stacy Knight.
-Szervusz, kérlek ülj le-köszöntött kedvesen.
Leültem az egyik piros színű fotelba, ő pedig át ült a szürke színűbe. Nagyon tetszettek, a tapintásuk is annyira jó volt a foteloknak.
-Szóval Stacy, miért is kerestél fel?-kérdezte.
-A múltkor, felajánlottak nekem itt egy állást modellként. És ha állna még az ajánlat elfogadnám.-mondtam miközben ujjaimat dörzsölgettem.
-Oh szóval az állás miatt..Nos az van, hogy azt az állást amire felkértünk már elfoglalták. Nem is olyan rég, azt hiszem 2-3 napja.-mondta.
-Akkor sajnálom, hogy az idejét pocsékoltam-mondtam és felálltam a fotelből.
-Várj, van egy modell állás, azaz csak modellt kell állnod egy fénykép sorozathoz. Fizetést is kapsz érte,persze csak egy alkalmas, de megfizetjük. Arra lenne-e kedved jelentkezni?-ajánlotta fel.
-Mégis milyen modellt kéne állnom?-kérdeztem vissza.
-Egyszerű divatlapba kéne. Semmi extrém, vagy akt ez csak egy sima divatlap. Szóval benne vagy?-kérdezte mosolyogva.
Bólogattam, amit természetesen igennek vett.
-Akkor 1 hét múlva gyere ide vissza. Majd értesítelek a további dolgokról-mondta mire sarkon fordultam és eljöttem.Izgatott voltam, hogy modellkedni fogok, hiszen ez lesz még az első ilyen komoly fotózásom. Hatalmas ez a cég, örülök, hogy csak úgy az ölembe pottyant ez az "állás". Ahogy mentem lefelé a lépcsőn egy mély hangot hallottam meg a távolból, feltételezem Harry is itt van, mivel, hogy ők is itt szoktak fényképeket csinálni. Lefutottam a lépcsőn és elbújtam mögé. Megvártam míg az általam hitt Harry elmegy, aztán kijövök. Aztán megláttam ahogy Harry lesétál a lépcsőn a managerükkel. Tudtam, hogy nem kellett volna ide jönnöm. Kimentek az ajtón köszönés után. Nyugodtan bújtam ki a lépcső alól, és mentem ki az ajtón. Egy gond volt, Harry nem ment el, ugyanis az ajtó előtt állt. Felvettem a kapucnimat, és mint aki nem is ismerné elmentem mellette. Reménykedtem, hogy nem fog rá jönni, hogy én vagyok az.
-Ennél több kell, hogy ne ismerjelek fel.-szólt utánam.-Stacy kérlek beszéljünk-fogta meg a karom.
-Nem akarok veled beszélni-motyogtam.
-Szükségem van rád-mondta.
-Gondoltál volna erre akkor amikor lefeküdtél azzal a ribanccal.-vágtam a fejéhez.-Most pedig engedj el.
Elengedett, és hagyta hogy elmenjek. Szemeimben össze gyűltek a könnyek míg a buszra vártam pár sarokkal arrébb.
Természetesen vissza írtam, hogy én is szeretem. Komolyan szeretem Eleanort, de még csak 25 éves vagyok. Eleanor pedig 21. Talán fiatalok vagyunk még az esküvőhöz.Nem tudom, de most úgy látom, hogy vele akarom leélni az életemet. Az hogy ez most megtörtént Stacyvel nem sokban változtatott ezen. Stacyt is szeretem, de nem úgy mint Elt.
Stacy telefonja állandóan rezeg. Tegnap este lent hagyta a nappaliban. Megnéztem, hogy ki hívja. Ki más ha nem Harry. Felvettem a telefont.
-Hé Harry-köszöntem bele.
-Louis? Mit keres nálad Stacy telefonja?-kérdezte idegesen.
-Ő alszik. Találkozzunk. Beszélnünk kell-mondtam neki.
-Kérlek amint fel kel szólj neki, hogy hívjon fel. Beszélni akarok vele-halkult el.
-Mindenféleképpen, de gyere a Starbucksba, most-kértem meg.
Dünnyögött egy sort, és letette a telefont. Felöltöztem, megmosakodtam és elindultam kifelé a szobából. Vetettem egy utolsó pillantást arra a lányra aki az ágyamban fekszik. Olyan nyugodt, mint akinek semmi baja nincsen. Pedig minden össze jött neki.Sajnálom ezt a lányt, olyan gyönyörű és mit ne mondjak, szerencsétlen is. Sarkon fordultam és az autóm felé baktattam. Bezártam az ajtót, és elindultam a starbucks felé, ahol Harry már várt. Teljesen maga alatt volt, azt se vette észre, ahogy fényképezik, és autogrammot kérnek tőle. Semmit. Ijesztő. Még azt se, hogy leültem mellé.
-Haver, hé itt vagyok-ütöttem meg a kezét.
-Bocs, gondolkoztam-vágott vissza.
-Min gondolkoztál?-kérdeztem.
-Hogy miért vagyok ilyen. Stacyt mindennél jobban szeretem, és mégis megtettem. Egyszer fordult elő, és életem legnagyobb baklövése volt. Ha vissza fordíthatnám megtenném,de nem lehet-motyogott.
-Miért csaltad meg? Mi okod volt rá?-érdeklődtem.
-Hiányzott valami..Tudod régen bárkivel lefeküdtem, és ez hiányzott. Nem vagyok a komoly kapcsolatok híve, de azt tudom, hogy kit és kivel akarom leélni az életem, és ez a valaki teljesen érthető okokból elhagyott. És éppen tegnap beszéltem vele, hogy soha nem csalnám meg. Elmondhattam volna, egy balek vagyok-temette két tenyerébe a fejét.
-Az vagy-mondtam, mire érdekesen rám nézett-Most ne várd, hogy tagadjam amit TE mondtál ki-nyugtattam.
-Louis bármit megtennék érte, értsd meg, segíts nekem. Kérlek-kérlelt és szinte már könnyezett.
-Segítek, csak ne sírj. Közösségi területen vagyunk, itt ne sírj. Egyébként megfog Stacy bocsátani-simogattam meg a hátát.
-Honnan veszed? Nem tudod miket vágott a fejemhez-temette fejét a hatalmas tenyereibe.
-Hidd el. Ismerem, és nem akar elveszíteni.-mondtam neki, közben azon filóztam, hogyan vehetném rá Stacyt hogy kibéküljön vele. Harryvel tovább beszélgettünk, majd fél óra múlva felálltam és elköszöntem tőle. Haza fuvaroztam magam, és bementem a házba. Stacy már ébren volt, és szemei dagadtak és pirosak voltak. Jöhet az újabb lelkizés..
-Te sírtál?-kérdeztem és leültem mellé.
-Igen..-motyogta míg egy bögrének a fülét szorongatta.
-Miért?-kérdeztem.
-Harry..Meg azt amit tettünk. Utálom magam. Nem akarok itt lenni-kezdte el.
-Ami megtörtént az megtörtént. Ahogy elmondtam tegnap az ágyba, te senkit nem csaltál meg, mert szakítottál Harryvel, egyedül én csaltam meg Eleanort-próbáltam a tényeket közölni vele, de elég makacs.
-Komolyan, te nem bántad meg? Vagyis, nem szégyelled? Szörnyű dolgot tettük.-hajtotta le a fejét.
-De kicsit bánt a dolog..De nem fogom elmondani Eleanornak.-mondogattam neki.
-Egyébként hol van Eleanor??-kérdezte meg.
-Elment az egyik barátnőjével valahova..Nem tudom, ha minden igaz Wellingtonba.
-Mikor jön?-nézett rám hatalmas kék szemeivel.
-Majd délután. De nyugi, semmit nem fog megtudni az egészből-simogattam meg a vállát.
Vállat vont, és megölelt. Vissza öleltem, és egy puszit nyomtam a homlokára.Síri csend volt. Senki nem szólalt meg, se ő se én, élveztünk a csend magával ragadó erejét. Fejét vállamra hajtotta, én pedig fejemet a fejére helyeztem. Tisztára mintha kapcsolatba lennénk, pedig nem.
-Louis-emelte fel hirtelen a fejét-Itt maradhatok egy ideig?-kérdezte remegő hangon, mintha félne.
-Addig maradsz ameddig szeretnél-mondtam és szájára puszit nyomtam. Ez az egy csók ide vagy oda, már semmin nem változtat.
Felállt, és elindult felfelé a lépcsőn. Otthonosan mozog itt az biztos. Érzem, és tudom is, hogy miért ment fel. Valószínűsítem, hogy sírni ment. Nem megyek utána, nyilván azért ment el mert egyedül szeretne maradni. Nem fogom zargatni. Felhívtam Harryt, de foglalt volt a telefonja. Majd később felhívom. Fejem a a kanapénak döltöttem, szemem becsuktam,és gondolkoztam. Már nem emlékszem, hogy min gondolkoztam, de gondolkoztam, ezt nyíltan ki merem mondani. Lépéseket hallottam a lépcsőn. Kinyitottam a szemem, Stacy egy csíkos felsőben és egy csőnadrágban trappolt lefelé a lépcsőn. Nem tudtam hova megy, de biztos van valami dolga.
-Louis elmegyek, később jövök,de ezt az ügyet nem hagyhatom annyiban-mondta.
-Mégis mire gondolsz?-kiáltottam utána, de már becsukta maga után az ajtót.
Stacy Knight szemszöge
Délután 2 óra van. Itt vagyok a busz megállóban, várva a buszt, hogy végre befusson. Reményekkel teli szemmel, szálltam fel a buszra ahogy megérkezett. Talán én voltam az első a sorban. A buszon nem sokan ültek, csak egy öregebb hölgy, egy házaspár, legalábbis szerintem házasok,egy hölgy a 3 gyermekével, és egy fiatal srác, aki zenét hallgatott. Mindig tele van a busz, de most nem. Kényelmesen elhelyezkedtem az ablak melletti, kicsit rozoga ülőhelyen. Felhőket nézegettem, amik elég borongósak, nem csodálom Angliában esős idő szokott lenni. Alig vártam, hogy megérkezzek a kitűzött helyre. Amikor megérkeztem leszálltam a buszról és elindultam az épület hatalmas ajtaja felé. Beljebb mentem, és teljesen luxus környezet fogadott. A recepcióshoz sétáltam, reménykedve, hogy segít az eligazodásban.
-Elnézést, nem tudja hol találom Mrs. Collinst?-kérdeztem udvariasan.
-Menjen fel az első emeletre és balra az első ajtó.-mosolygott.
-Köszönöm-mosolyogtam vissza és elindultam.
Felmentem a lépcsőn, és amikor felértem az első emeletre rögtön az ajtót kerestem, amire Mrs.Collins neve fel van tüntetve. Amikor megtaláltam, apró mosoly húzodott az arcomra. Halkan bekopogtam.Hallottam ahogy kiszólt, így benyitottam.
-Jó napot, én vagyok az Stacy Knight.
-Szervusz, kérlek ülj le-köszöntött kedvesen.
Leültem az egyik piros színű fotelba, ő pedig át ült a szürke színűbe. Nagyon tetszettek, a tapintásuk is annyira jó volt a foteloknak.
-Szóval Stacy, miért is kerestél fel?-kérdezte.
-A múltkor, felajánlottak nekem itt egy állást modellként. És ha állna még az ajánlat elfogadnám.-mondtam miközben ujjaimat dörzsölgettem.
-Oh szóval az állás miatt..Nos az van, hogy azt az állást amire felkértünk már elfoglalták. Nem is olyan rég, azt hiszem 2-3 napja.-mondta.
-Akkor sajnálom, hogy az idejét pocsékoltam-mondtam és felálltam a fotelből.
-Várj, van egy modell állás, azaz csak modellt kell állnod egy fénykép sorozathoz. Fizetést is kapsz érte,persze csak egy alkalmas, de megfizetjük. Arra lenne-e kedved jelentkezni?-ajánlotta fel.
-Mégis milyen modellt kéne állnom?-kérdeztem vissza.
-Egyszerű divatlapba kéne. Semmi extrém, vagy akt ez csak egy sima divatlap. Szóval benne vagy?-kérdezte mosolyogva.
Bólogattam, amit természetesen igennek vett.
-Akkor 1 hét múlva gyere ide vissza. Majd értesítelek a további dolgokról-mondta mire sarkon fordultam és eljöttem.Izgatott voltam, hogy modellkedni fogok, hiszen ez lesz még az első ilyen komoly fotózásom. Hatalmas ez a cég, örülök, hogy csak úgy az ölembe pottyant ez az "állás". Ahogy mentem lefelé a lépcsőn egy mély hangot hallottam meg a távolból, feltételezem Harry is itt van, mivel, hogy ők is itt szoktak fényképeket csinálni. Lefutottam a lépcsőn és elbújtam mögé. Megvártam míg az általam hitt Harry elmegy, aztán kijövök. Aztán megláttam ahogy Harry lesétál a lépcsőn a managerükkel. Tudtam, hogy nem kellett volna ide jönnöm. Kimentek az ajtón köszönés után. Nyugodtan bújtam ki a lépcső alól, és mentem ki az ajtón. Egy gond volt, Harry nem ment el, ugyanis az ajtó előtt állt. Felvettem a kapucnimat, és mint aki nem is ismerné elmentem mellette. Reménykedtem, hogy nem fog rá jönni, hogy én vagyok az.
-Ennél több kell, hogy ne ismerjelek fel.-szólt utánam.-Stacy kérlek beszéljünk-fogta meg a karom.
-Nem akarok veled beszélni-motyogtam.
-Szükségem van rád-mondta.
-Gondoltál volna erre akkor amikor lefeküdtél azzal a ribanccal.-vágtam a fejéhez.-Most pedig engedj el.
Elengedett, és hagyta hogy elmenjek. Szemeimben össze gyűltek a könnyek míg a buszra vártam pár sarokkal arrébb.
2013. május 6., hétfő
Maradj itt velem...78.rész.
7komment és új rész, remélem tetszeni fog. Kérdéseket, lehet feltenni kommentben, chat-en vagy akár facobookon, ha csatlakozol a csoportba. Persze bármit lehet kérdezni, megpróbálok mindenre válaszolni. :) Jó olvasást!
ÉS A 18AS RÉSZT TELJES MÉRTÉKBEN KITÖRÖLTEM BELŐLE ÉS HELYETTE EGY KISEBB SZÖVEGET DOBTAM BE! ÚGY ÉREZTEM NEM VALÓ IDE EBBE A BLOGBA ILYEN!
-Stacy mit keresel itt, és miért sírsz?-nyitott ajtót Louis.
-Louis-öleltem szorosan magamhoz és sírtam.
Beljebb mentünk és Louis leültetett a nappaliban lévő kanapéra. Kiment a konyhába és zsebkendővel meg egy teával tért vissza.
-Kérlek idd meg, közben mesélj el mindent-kért meg és átnyújtotta a bögrét.
-Harry..Megcsalt-motyogtam.
-Micsoda? Harry? Kivel?-esett le az álla.
-Valami Natashával. Azt hiszem a fényképészetek-motyogtam.
-Natasha Miller? De hát neki férje, és családja van. Mégis mikor?-kérdezgetett.
-Amikor engem műtöttek-zokogtam.
-Sajnálom Stacy, komolyan. Most akkor szakítotok?-kérdezte.
-Nem tudom. Semmit nem tudok. Valószínűsítem, hogy igen. Egyszer megtette máskor is megfogja-sírtam mire Louis átölelt. Örülök, hogy megért. Jó érzés amikor nem csak egy lánynak, például Eleanornak, vagy Daniellenek tudom elmondani, hanem jelen esetben Louisnak. Ő mindig szívesen meghallgat, és valljuk be, ő ismeri a legjobban Harryt. Olyan mint a bátyám. Szorosan öleltem, fejem a vállába fúrtam és érezhető volt ahogy a pamut anyag se perc alatt átázik a kissé sós cseppekkel. Egyszerre remegtem és sírtam, remegtem az idegtől amit most Harryvel és Natashával tudnék csinálni, és sírtam azért, mert megcsalt, és már semmit nem tehetek ellene. De mégis miért csalt meg? Épp ezen a napon beszéltem vele arról, hogy nem érdemes megcsalni a másikat, ha már nem szereti. Persze az én pasim végig hazudott, tiszta szívvel. Louis komoly arc kifejezéssel rám nézett és megsimogatta a vállamat.
-Rám bármikor számíthatsz. Mindig veled leszek.-suttogta.
Mélyen néztem a szemébe, és mintha ő mondta volna ki ezt a párszót a legőszintébbnek. Nem tudom, hogy ezek után bárkiben megtudnék bízni, de talán igen. Louis közelebb ült hozzám, és kezemet fogta meg. Ujjaival az államnál fogva felemelte a fejem, és gyönyörű szemei szinte már mosolyogtak. Arca nem rezzent, teljesen komoly volt, de szemei mosolyogtak. Nem néztek rám így még soha. Még Harry se. Azt nem tagadom le, hogy a göndörke nem szeretett, mert szeretett, de talán ahogy Rob és az orvosom is mondta, van aki sokkal jobban szeret mint ő, és jobban is megérdemelne. Loui közel hajolt hozzám, és megcsókolt. Nem értettem, miért tette? Puha ajkai az enyémet súrolták. Kezeivel megérintette az arcomat. Pár pillanattal később mire feleszméltem, elhúztam a fejem, és megráztam magam.
-Sajnálom-mentegetőzött Louis.
-Miért történt ez meg?-kérdeztem.
-Nem tudom, egyszerűen csak..-kezdte el.
-Csak mi?
-Olyan gyönyörű vagy még kisírt szemekkel is, és nem tudtam ellenállni. Már nem tudok-vallotta be, és újra próbálkozott a csókkal.
Őszinte leszek magamhoz. Én sem tudok ellenállni neki,de ez nem azt jelenti, hogy mindennél jobban szeretem. Csókja édes volt, talán nem jobb mint a Harryé, de abban a pillanatban tökéletes volt. Nem gondolkodtam azon amit teszünk, hirtelen csókolózni kezdtünk, mire felemelt, és felvitt a lépcsőn. Becsukta a szobája ajtaját, és letett a földre, így lábammal újra éreztem a meleg padlót. Padló fűtésük van, ezért meleg. Szenvedélyesen csókolóztunk és megtörtént az aminek nem kellett volna, de a pillanat hevében egyikőnk sem gondolkozott.
Louis szemszöge
Izzadság cseppek csöppentek le rólam és Stacyről, de inkább rólam. . Stacy a fejét mellkasomra helyezte, és mély levegőket vett. Mint aki most jött fel a víz alól sok idő után. Levegő vételei hangosak voltak. Ziháltam. Nem tudtam felfogni, hogy tényleg megtörtént. És én vigasztaltam Stacyt, a megcsalás miatt, erre megcsaltam Eleanort. Talán ha akkor történik amikor nem vagyok együtt Eleanorral meg is bocsátanám magamnak, de így nem tudom. Mindenesetre ennek a dolognak titokban kell maradnia, amit Stacyvel is közölni fogok, miután kicsit enyhül légzése. Még nem biztos, hogy felfogta azt ami kettőnk közt történt, ahogy én sem. Most csak fekszünk, ő átkarolta a testem és mellkasomon pihen, míg én vállát simogatom, és egy puszit nyomok homlokára.
-Ezt nem kellett volna-súgta fülembe.
-Lehet, viszont én élveztem-sóhajtottam.
-Azt nem mondtam, hogy nem élveztem, csak azt, hogy nem kellett volna. Eleanor a legjobb barátnőm, hogy fogok ezek után szembe nézni vele?-kérdezte meg Stacy.
-Nem kell elmondanunk-nyugtattam.
-Félek Louis. Lényegében megcsaltam Harryt, te pedig Elt. Szörnyetegek vagyunk-vont vállat, és szemei bekönnyesedtek.
-Miért sírsz állandóan? Ez tesz téged gyengévé. Sebezhetővé. Nem kéne annyit sírnod. Egyébként most gyakorlatilag csaltuk meg őket, és hidd el, én nősülök meg mindjárt, ez nekem rosszabb mint neked. Te most épp szakítottál, szóval gyakorlatilag te nem csaltál meg senkit. Harry ugyanezt tette veled, csak akkor amikor még együtt voltatok-próbáltam felvázolni neki a történteket.
-Félek. Nekem ez nem fog menni. El kell innen mennem.-mondta és felpattant az ágyról.
-Stacy, kérlek nyugodj meg. Maradj itt velem-mentem utána, és kezét megfogtam ahogy magam felé fordítottam.-Eleanor holnap délután este jön haza, maradj itt velem. Megoldunk mindent-simogattam meg az arcát-Ketten-suttogtam és megpusziltam a száját. Stacy csak állt előttem bánatos arccal, nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak. Annyira bámulatos ez a lány. A csókja, a szeme, a mosolya, az arca, a teste, úgy ahogy van, tökéletes. Már értem miért nem akarja Harry elveszteni ezt a csodát. Megfogtam a kezét, és vissza húztam az ágyba, és átkaroltam.
Köszönöm, hogy olvassátok a blogom :)
ÉS A 18AS RÉSZT TELJES MÉRTÉKBEN KITÖRÖLTEM BELŐLE ÉS HELYETTE EGY KISEBB SZÖVEGET DOBTAM BE! ÚGY ÉREZTEM NEM VALÓ IDE EBBE A BLOGBA ILYEN!
-Stacy mit keresel itt, és miért sírsz?-nyitott ajtót Louis.
-Louis-öleltem szorosan magamhoz és sírtam.
Beljebb mentünk és Louis leültetett a nappaliban lévő kanapéra. Kiment a konyhába és zsebkendővel meg egy teával tért vissza.
-Kérlek idd meg, közben mesélj el mindent-kért meg és átnyújtotta a bögrét.
-Harry..Megcsalt-motyogtam.
-Micsoda? Harry? Kivel?-esett le az álla.
-Valami Natashával. Azt hiszem a fényképészetek-motyogtam.
-Natasha Miller? De hát neki férje, és családja van. Mégis mikor?-kérdezgetett.
-Amikor engem műtöttek-zokogtam.
-Sajnálom Stacy, komolyan. Most akkor szakítotok?-kérdezte.
-Nem tudom. Semmit nem tudok. Valószínűsítem, hogy igen. Egyszer megtette máskor is megfogja-sírtam mire Louis átölelt. Örülök, hogy megért. Jó érzés amikor nem csak egy lánynak, például Eleanornak, vagy Daniellenek tudom elmondani, hanem jelen esetben Louisnak. Ő mindig szívesen meghallgat, és valljuk be, ő ismeri a legjobban Harryt. Olyan mint a bátyám. Szorosan öleltem, fejem a vállába fúrtam és érezhető volt ahogy a pamut anyag se perc alatt átázik a kissé sós cseppekkel. Egyszerre remegtem és sírtam, remegtem az idegtől amit most Harryvel és Natashával tudnék csinálni, és sírtam azért, mert megcsalt, és már semmit nem tehetek ellene. De mégis miért csalt meg? Épp ezen a napon beszéltem vele arról, hogy nem érdemes megcsalni a másikat, ha már nem szereti. Persze az én pasim végig hazudott, tiszta szívvel. Louis komoly arc kifejezéssel rám nézett és megsimogatta a vállamat.
-Rám bármikor számíthatsz. Mindig veled leszek.-suttogta.
Mélyen néztem a szemébe, és mintha ő mondta volna ki ezt a párszót a legőszintébbnek. Nem tudom, hogy ezek után bárkiben megtudnék bízni, de talán igen. Louis közelebb ült hozzám, és kezemet fogta meg. Ujjaival az államnál fogva felemelte a fejem, és gyönyörű szemei szinte már mosolyogtak. Arca nem rezzent, teljesen komoly volt, de szemei mosolyogtak. Nem néztek rám így még soha. Még Harry se. Azt nem tagadom le, hogy a göndörke nem szeretett, mert szeretett, de talán ahogy Rob és az orvosom is mondta, van aki sokkal jobban szeret mint ő, és jobban is megérdemelne. Loui közel hajolt hozzám, és megcsókolt. Nem értettem, miért tette? Puha ajkai az enyémet súrolták. Kezeivel megérintette az arcomat. Pár pillanattal később mire feleszméltem, elhúztam a fejem, és megráztam magam.
-Sajnálom-mentegetőzött Louis.
-Miért történt ez meg?-kérdeztem.
-Nem tudom, egyszerűen csak..-kezdte el.
-Csak mi?
-Olyan gyönyörű vagy még kisírt szemekkel is, és nem tudtam ellenállni. Már nem tudok-vallotta be, és újra próbálkozott a csókkal.
Őszinte leszek magamhoz. Én sem tudok ellenállni neki,de ez nem azt jelenti, hogy mindennél jobban szeretem. Csókja édes volt, talán nem jobb mint a Harryé, de abban a pillanatban tökéletes volt. Nem gondolkodtam azon amit teszünk, hirtelen csókolózni kezdtünk, mire felemelt, és felvitt a lépcsőn. Becsukta a szobája ajtaját, és letett a földre, így lábammal újra éreztem a meleg padlót. Padló fűtésük van, ezért meleg. Szenvedélyesen csókolóztunk és megtörtént az aminek nem kellett volna, de a pillanat hevében egyikőnk sem gondolkozott.
Louis szemszöge
Izzadság cseppek csöppentek le rólam és Stacyről, de inkább rólam. . Stacy a fejét mellkasomra helyezte, és mély levegőket vett. Mint aki most jött fel a víz alól sok idő után. Levegő vételei hangosak voltak. Ziháltam. Nem tudtam felfogni, hogy tényleg megtörtént. És én vigasztaltam Stacyt, a megcsalás miatt, erre megcsaltam Eleanort. Talán ha akkor történik amikor nem vagyok együtt Eleanorral meg is bocsátanám magamnak, de így nem tudom. Mindenesetre ennek a dolognak titokban kell maradnia, amit Stacyvel is közölni fogok, miután kicsit enyhül légzése. Még nem biztos, hogy felfogta azt ami kettőnk közt történt, ahogy én sem. Most csak fekszünk, ő átkarolta a testem és mellkasomon pihen, míg én vállát simogatom, és egy puszit nyomok homlokára.
-Ezt nem kellett volna-súgta fülembe.
-Lehet, viszont én élveztem-sóhajtottam.
-Azt nem mondtam, hogy nem élveztem, csak azt, hogy nem kellett volna. Eleanor a legjobb barátnőm, hogy fogok ezek után szembe nézni vele?-kérdezte meg Stacy.
-Nem kell elmondanunk-nyugtattam.
-Félek Louis. Lényegében megcsaltam Harryt, te pedig Elt. Szörnyetegek vagyunk-vont vállat, és szemei bekönnyesedtek.
-Miért sírsz állandóan? Ez tesz téged gyengévé. Sebezhetővé. Nem kéne annyit sírnod. Egyébként most gyakorlatilag csaltuk meg őket, és hidd el, én nősülök meg mindjárt, ez nekem rosszabb mint neked. Te most épp szakítottál, szóval gyakorlatilag te nem csaltál meg senkit. Harry ugyanezt tette veled, csak akkor amikor még együtt voltatok-próbáltam felvázolni neki a történteket.
-Félek. Nekem ez nem fog menni. El kell innen mennem.-mondta és felpattant az ágyról.
-Stacy, kérlek nyugodj meg. Maradj itt velem-mentem utána, és kezét megfogtam ahogy magam felé fordítottam.-Eleanor holnap délután este jön haza, maradj itt velem. Megoldunk mindent-simogattam meg az arcát-Ketten-suttogtam és megpusziltam a száját. Stacy csak állt előttem bánatos arccal, nem bírtam ki, hogy ne mosolyogjak. Annyira bámulatos ez a lány. A csókja, a szeme, a mosolya, az arca, a teste, úgy ahogy van, tökéletes. Már értem miért nem akarja Harry elveszteni ezt a csodát. Megfogtam a kezét, és vissza húztam az ágyba, és átkaroltam.
Köszönöm, hogy olvassátok a blogom :)
2013. május 4., szombat
Végeztem veled...77.rész.
7 komment és új rész, lehetőleg az ilyen kommenteket hogy: "*-*" mellőzük vagy az ilyenféle egy-két szavas kommentket. Köszönöm az egyik névtelen kommentelőnek aki "egy kisregényt" írt arról, hogy mennyire szereti a blogomat, és ezt mindenkinek most megköszönöm, hogy olvassátok. Csodálatosak vagytok. Jó olvasást!:)
-Kicsim kérlek mond el. Bízhatsz bennem-ölelt át Harry.
-December 18-án....-kezdtem bele.
-Kérlek-kérlelt Harry miközben kezemet szorongatta.
-December 18-án meghalt az a személy akit mindennél jobban szerettem. Gyűlölöm azt a napot, és szerintem azóta el is vagyok átkozva-siránkoztam neki.
-Miért mi történt? És ki volt az a személy?-tette föl a kérdéseket szépen sorjában.
-A nagymamám. Kicsi voltam. Úgy 6 éves lehetettem amikor anyukámat megműtötték, de nem volt súlyos csak a manduláját vették ki, persze én akkor azt hittem, hogy bele is halhat.-kicsit mosolyogtam-Azon a napon a nagymamámmal elmentünk az egyik nagy vásárba, ahol egy kis mackót láttam meg. Mindenáron megakartam kapni, és azt hajtogattam, hogy az az enyém lesz..-kezdtem bele közben nagyokat lélegeztem.
-És megkaptad-mosolygott.
-Nem. Nem az enyém lett, előttem megvette egy két copfos kislány. Gazdag kis gyerek volt, és szomorú voltam amiért nem az enyém a maci. Na mindegy aztán egész úton amikor jöttünk haza felé durcás voltam és nyafogtam össze vissza. Mama csak meg akart vigasztalni, persze két keze a kormányon, szemei pedig az úton volt, de belénk jött egy örülten száguldozó autó. A játék babám kirepült, amit aznap kaptam a nagyitól vigasz díjként, ezt persze a kocsiban bontottam ki. A mamám abban a helyszínen meghalt, én pedig megúsztam egy gipszel. Rettenetesen sírtam.A sok vér láttán sokkot kaptam. Azóta minden december 18-án elmegyek a mamám sírjához, és szinte az egész napomat ott töltöm vele. Mindig magamat hibáztattam, ha nem durcáztam volna, biztos nem történik meg-sírtam.
-Stacy ez nem a te hibád! Kérlek ne okold emiatt magad, én pedig beszélek majd Louisval és Eleanorral, hogy ne ezen a napon legyen ha szeretnéd-vigasztalt Harry.
-Nem. Nem tehetsz ilyet, hogy csak miattam tegyék át másnapra az esküvőjüket.-kértem.
-Nem akarom, hogy szenvedj ezen a napon-ölelt át.
-Nem leszek, ha velem leszel nem leszek. Legalábbis megpróbálok, de muszáj lesz elmennem a sírjához-mondtam.
Harry nem válaszolt csak rám mosolygott. Hirtelen felállt és elindult az ajtó felé. Nem tudtam, mégis merre megy, én tovább ültem az ágy mellett. Gondolkoztam, mégis megérte-e elmondanom neki ezt az egészet. Nem tudom. Harry pár perc múlva egy 100-as zsebkendő csomaggal tért vissza, és leült mellém.
-Azt hiszem, ez kelleni fog, ha tovább kérdezgetek-mosolygott, és átadta a csomagot.
Mosolyogtam.
-Mit akarsz még tudni?-kérdeztem.
-Miért volt fontos neked a mamád? Mármint gondolom nagyon közel állhattatok egymáshoz-éreztem, hogy valami ilyesmit fog megkérdezni.
-Kiskoromban a szüleim rengeteget veszekedtek, így a legtöbb időmet mamánál töltöttem, hogy ne kelljen hallgatnom a vitázást.
-Miért veszekedtek?-kérdezősködött.
-Anyu legelső házasságából van egy fiú gyermeke, akit George-nak hívnak. Vele csak kétszer találkoztam eddig, nem tudom miért. Aztán összejött anyu egy másik férfival, ő az én apukám. Apu megcsalta anyut egyszer, és ezért veszekedtek. Az elváláson gondolkoztak, de végül együtt maradtak aminek örültem, viszont csalódtam apuban-öntöttem ki a szívem neki.
-Az én szüleim elváltak-mondta Harry.
-Miért?
-Nem szerették már egymást úgy mint azelőtt-vont vállat.
-Ha az emberek már nem szeretik egymást annyira, akkor miért kell a másiknak fájdalmat okoznia? Mármint ha például te nem szeretsz már engem és megcsalsz akkor nekem fog fájni, és ez mire jó? Ha nem szeretsz akkor inkább szakítsunk és ne okozzunk a másiknak fájdalmat..Érted?-magyaráztam.
-A lehető legrosszabb példával jöttél. Soha nem csalnálak meg! És ha esetleg már nem foglak annyira szeretni, ami képtelenség mert téged nem lehet nem szeretni, akkor majd beszélünk a szakításról. De nekem nem áll szándékomban a következő pár napban, hétben, hónapban akár évben szakítani-nevetett.
-Oké, csak mondtam egy példát-mosolyogtam mire gyengéd csókot adott Harry.
-Elmegyünk valahova?-kérdezte meg.
-Hova? És ilyen fejjel? A szemeim be vannak dagadva és pirosak a sírástól-néztem rá komolyan.
-Így is gyönyörű vagy-mosolygott és kezét nyújtotta.-De például anyukámat régen láttuk-nevetett.
Felálltam, és elindultam a fürdőszobába, hogy rendbe hozzam magam.Hideg vízzel megmostam az arcom, amitől egy kicsit felfrissültem, majd kifésültem a hajam és felkötöztem. Egy kis szempillaspirált helyeztem fel a szempilláimra, és kész. Ezután átmentem a gardróbomba, és egy egyszerű ruhát vettem fel.
Miután felöltöztem elindultam lefelé a lépcsőn, majd az ajtó elé. Bezártam a házat és Harryt figyeltem aki már gyújtásra tette az autót.Beültem mellé, és elindultunk Anne-hez. A rádióban valami idegesítő zene ment, amitől a fejem is megfájdult.
-Mi ennek a címe?-kérdeztem miközben fejemet nyomogattam.
-Nem tudom, de inkább teszek be másikat-nevetett és elővett egy CD-t, majd behelyezte.-Te vagy az első aki meghallgatja az albumot-mosolygott.
-Megtisztelő-válaszoltam-Mikor adjátok ki?-kérdeztem.
-Mivel történt az az eset..Így el kellett tolni a kiadást, így csak 2 hét múlva-válaszolt.
-Oh, addigra Zayn is kikerül a kórházból ugye?-kérdeztem.
-Persze-válaszolt és befordult a ház felhajtójára.
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a ház felé. Az ajtó mellett volt a csengő régen, mára nincs ott semmi. Meglepődtem, hogy hova lett, de Harry megmutatta. Az ajtón van egy úgymond kopogtató, és az van a csengő helyett most. Ez valami Styles hagyomány, hogy ősszel lecserélik a csengőt. Elég furcsa, ilyenről sem hallottam még. Anne kinyitotta az ajtót, és hatalmas mosollyal átölelt bennünket.Beljebb mentünk.Ott volt a nappaliban Gemma és a barátja is. Ők is aranyosak voltak velünk. Leültünk beszélgettünk velük, meglepődtem amikor Gemma kezén megláttam egy gyűrűt. Ők is össze házasodnak?
-Gemma, milyen szép a gyűrűd-néztem meg közelebbről.
-Köszönöm. Oh most, hogy így mondtad, el is felejtettem miért is jöttünk el.-mosolygott.
-Bökd ki-válaszolt Harry, és Anne idegesen figyelt.
-Összeházasodunk-úgy mosolygott mint aki régóta meg akart kapni egy nyalókát, és most megkapta.
-Gratulálok-ugrott fel Anne, majd Harry és én is gratuláltunk nekik.
Kimentem egy pohár vízért a konyhába, és mire vissza mentem egy újabb hölgyemény volt a szobában, és éppen Harryvel ölelkezett. Még is ki ez a csaj?
-Hé Stacy bemutatom neked, Nat-et.-szólalt meg Harry.
-Nat? Az nem fiú név?-kérdeztem komoly arc kifejezéssel.
-Natasha, csak így becéznek te butus-nyújtotta kezét "Nat".
-Stacy Knight-ráztam vele kezet.
-Te vagy a híres Stacy Knight-nézett rám érdekesen.
-Nem vagyok híres-vágtam rá.
-Dehogyisnem. Mivel te vagy Harry Styles barátnője-nevetett.
-Lehet, hogy az vagyok, de ettől még nem vagyok híres-vágtam oda neki.
-Makacs. Harry pontosan így írt le. Tökéletes alkat, arc, és makacskodás. Pontos voltál Harry-fordult felé.
-Soha nem hazudok-pirult el miközben rám nézett.
-Harry, beszélhetnénk?-kérdeztem meg.
Harry bólintott, és kijött velem a konyhába. Szerintem tudta miről akarok vele beszélni.
-Ki ez a csaj? És miért meséltél neki rólam?-kérdeztem kicsit fennhangon.
-Ő Natasha. Az egyik fényképész. Általában ő készíti a az album képeket, és elég sok képet is. És kérdezgetett, én pedig válaszoltam-vont vállat.
-Ooh...Azt hittem valami exed, vagy pedig csak amolyan barátság extrákkal dolog történt köztetek..De akkor csak egy fényképész-mondtam, mire elég érdekes arc kifejezést mutatott.-Haza szeretnék menni-motyogtam.
-Haza menjünk?-kérdezte.
-Nem kell. Haza sétálok, maradj nyugodtan.
Mire elmondtam neki, már el is indultam elköszönni mindenkitől és kiléptem az ajtón. Haza felé azon gondolkodtam, hogy amikor mondtam Harrynek azt a barátság extrákkal dolgot elég érdekes fejet vágott. Végülis akár megtörténhetett mert nem csúnya, elég nagy keblekkel, és vékony is. Tipikus Harry esete. Nekem nincsenek nagy melleim szóval akár megtörténhetett. Egyébként nem izgat, tudom, hogy úgysem csalna meg, ha még előttem történt akkor nem érdekes.
Hirtelen egy autó parkolt le mögöttem. Megfordultam és Natasha ült a kormány mögött. Kiszólt az ablakból.
-Hé kis butuska, gyere haza viszlek-szólított meg.
-Nem vagyok butuska, és haza sétálok, ahogy mondtam.-válaszoltam.
-Harry mondta, hogy jöjjek utánad. Szállj be, legalább beszélgethetünk-mosolygott.
Szerintem is pont egy ilyen plasztikáztatott p*icsával akarok egy kocsiban ülni, ráadásul beszélgetni. Vállat vontam, és beszálltam a kocsiba. Ha Harry ezt akarja, oké. Végülis megértem, nem akarja, hogy egyedül legyek azok után ami velem történt. Vagyis velünk.De akkor miért nem Harry jött??
-Na mi van veled édibogyó?-kérdezte miközben elindult a kocsi.
-Nem vagyok édibogyó, légyszíves abba hagyni ezeket a becézgetéseket, Stacy vagyok-szóltam rá.
-Ne haragudj. De szokásom a szép lányokra ilyet mondani-vallotta be. Talán a lányokat szereti?
-Oké, de engem akkor se szólíts így!
-Szóval mióta vagytok együtt Harryvel?-kérdezte.
-Lassan 1 éve. Miért?
-1 év alatt sok minden megtörtént..Milyen az ágyban?-személyeskedett.
-Mi ez a kérdés?? Miért érdekel?? És mi közöd van ehhez?-kérdeztem.
-Jól ismerem Harryt. Szeretném tudni, te hogy érzed.
-Jó-motyogtam.
-Nekem tökéletes volt-válaszolt.
Hirtelen félre nyeltem és köhögni kezdtem. Szóval mégis volt valami amit Harry csúnyán letagadott.
-Mi az, hogy tökéletes volt?-kérdeztem meg.
-Tudja mit kell tenni az ágyban-áradozott.
-Mikor feküdtél le vele?-kérdeztem.
-Úgy 2 hón...Még előtted-hirtelen észbe kapott, és mást mondott.
-2 HÓNAPJA?-kérdeztem meg.
-Nem-próbálta tagadni.-Még előtted jóval.
-Nem tudsz hazudni ugye tudod? Most pedig azonnal tegyél ki-szóltam rá dühösen.
-Dehát mindjárt ott vagyunk nálatok-mondta.
-Nem érdekel, állj le és azonnal tegyél ki-szóltam rá, mire megállt és kiszálltam. Bevágtam magam után az ajtót, és gyors tempóba elsétáltam. Mikor haza értem kulcsaimat vettem elő zsebemből, és azonnal az emeletre indultam. Egy bőröndöt kerestem, és ruháimat abba kezdtem el pakolni. Mit képzel Harry? Ki ő? Mindent megtehet amit csak akar? Szánalmas. Sírtam ahogy csak tudtam, a mai napon nem elsőnek. Ruháimat össze raktam, és elindultam lefelé az emeletről. Harry haza jött, és látta, hogy ott állok egy bőröndel a kezemben, kisírt szemekkel, útra készen.
-Hova mész kicsim?-kérdezte, és át akart ölelni, de ellöktem magamtól-Mi van már?-kérdezte.
-Hagyj békén, ne érj hozzám-ziháltam.
-Stacy mit tettem?-kérdezte kíváncsian.
-Hazudtál.-üvöltöttem.
-Mégis miben?
-LEFEKÜDTÉL NATASHÁVAL!-ordibáltam, és sírtam egyszerre.
-Ki mondta?-kérdezte.
-Natasha. De nem érdekel, csak hagyj békén-kértem, és indultam volna az ajtó irányába.
-Mégis mikor?-kérdezte idegesen.
-2 hónapja..Emlékszel? Éppen akkor voltam kórházban a daganat miatt. Nem tudtál velem lefeküdni, sebaj ott volt neked Natasha. Nem baj, most már mindig ott lesz neked. Én elmegyek, ne keress többet. VÉGEZTEM VELED-üvöltöttem, és nem érdekelt a bűn bánatos arca, rávágtam az ajtót. Nem tudtam hova megyek, csak mentem cél nélkül előre. Gondolkoztam, hogy kihez menjek, végül Elre jutott a döntés. Taxiba ültem, és elvitettem magamat hozzájuk. Mikor oda értem kiszálltam, dagadt és sírós szemekkel arra vártam, hogy kinyissák az ajtót.
-Stacy mit keresel itt, és miért sírsz?-nyitott ajtót Louis.
-Kicsim kérlek mond el. Bízhatsz bennem-ölelt át Harry.
-December 18-án....-kezdtem bele.
-Kérlek-kérlelt Harry miközben kezemet szorongatta.
-December 18-án meghalt az a személy akit mindennél jobban szerettem. Gyűlölöm azt a napot, és szerintem azóta el is vagyok átkozva-siránkoztam neki.
-Miért mi történt? És ki volt az a személy?-tette föl a kérdéseket szépen sorjában.
-A nagymamám. Kicsi voltam. Úgy 6 éves lehetettem amikor anyukámat megműtötték, de nem volt súlyos csak a manduláját vették ki, persze én akkor azt hittem, hogy bele is halhat.-kicsit mosolyogtam-Azon a napon a nagymamámmal elmentünk az egyik nagy vásárba, ahol egy kis mackót láttam meg. Mindenáron megakartam kapni, és azt hajtogattam, hogy az az enyém lesz..-kezdtem bele közben nagyokat lélegeztem.
-És megkaptad-mosolygott.
-Nem. Nem az enyém lett, előttem megvette egy két copfos kislány. Gazdag kis gyerek volt, és szomorú voltam amiért nem az enyém a maci. Na mindegy aztán egész úton amikor jöttünk haza felé durcás voltam és nyafogtam össze vissza. Mama csak meg akart vigasztalni, persze két keze a kormányon, szemei pedig az úton volt, de belénk jött egy örülten száguldozó autó. A játék babám kirepült, amit aznap kaptam a nagyitól vigasz díjként, ezt persze a kocsiban bontottam ki. A mamám abban a helyszínen meghalt, én pedig megúsztam egy gipszel. Rettenetesen sírtam.A sok vér láttán sokkot kaptam. Azóta minden december 18-án elmegyek a mamám sírjához, és szinte az egész napomat ott töltöm vele. Mindig magamat hibáztattam, ha nem durcáztam volna, biztos nem történik meg-sírtam.
-Stacy ez nem a te hibád! Kérlek ne okold emiatt magad, én pedig beszélek majd Louisval és Eleanorral, hogy ne ezen a napon legyen ha szeretnéd-vigasztalt Harry.
-Nem. Nem tehetsz ilyet, hogy csak miattam tegyék át másnapra az esküvőjüket.-kértem.
-Nem akarom, hogy szenvedj ezen a napon-ölelt át.
-Nem leszek, ha velem leszel nem leszek. Legalábbis megpróbálok, de muszáj lesz elmennem a sírjához-mondtam.
Harry nem válaszolt csak rám mosolygott. Hirtelen felállt és elindult az ajtó felé. Nem tudtam, mégis merre megy, én tovább ültem az ágy mellett. Gondolkoztam, mégis megérte-e elmondanom neki ezt az egészet. Nem tudom. Harry pár perc múlva egy 100-as zsebkendő csomaggal tért vissza, és leült mellém.
-Azt hiszem, ez kelleni fog, ha tovább kérdezgetek-mosolygott, és átadta a csomagot.
Mosolyogtam.
-Mit akarsz még tudni?-kérdeztem.
-Miért volt fontos neked a mamád? Mármint gondolom nagyon közel állhattatok egymáshoz-éreztem, hogy valami ilyesmit fog megkérdezni.
-Kiskoromban a szüleim rengeteget veszekedtek, így a legtöbb időmet mamánál töltöttem, hogy ne kelljen hallgatnom a vitázást.
-Miért veszekedtek?-kérdezősködött.
-Anyu legelső házasságából van egy fiú gyermeke, akit George-nak hívnak. Vele csak kétszer találkoztam eddig, nem tudom miért. Aztán összejött anyu egy másik férfival, ő az én apukám. Apu megcsalta anyut egyszer, és ezért veszekedtek. Az elváláson gondolkoztak, de végül együtt maradtak aminek örültem, viszont csalódtam apuban-öntöttem ki a szívem neki.
-Az én szüleim elváltak-mondta Harry.
-Miért?
-Nem szerették már egymást úgy mint azelőtt-vont vállat.
-Ha az emberek már nem szeretik egymást annyira, akkor miért kell a másiknak fájdalmat okoznia? Mármint ha például te nem szeretsz már engem és megcsalsz akkor nekem fog fájni, és ez mire jó? Ha nem szeretsz akkor inkább szakítsunk és ne okozzunk a másiknak fájdalmat..Érted?-magyaráztam.
-A lehető legrosszabb példával jöttél. Soha nem csalnálak meg! És ha esetleg már nem foglak annyira szeretni, ami képtelenség mert téged nem lehet nem szeretni, akkor majd beszélünk a szakításról. De nekem nem áll szándékomban a következő pár napban, hétben, hónapban akár évben szakítani-nevetett.
-Oké, csak mondtam egy példát-mosolyogtam mire gyengéd csókot adott Harry.
-Elmegyünk valahova?-kérdezte meg.
-Hova? És ilyen fejjel? A szemeim be vannak dagadva és pirosak a sírástól-néztem rá komolyan.
-Így is gyönyörű vagy-mosolygott és kezét nyújtotta.-De például anyukámat régen láttuk-nevetett.
Felálltam, és elindultam a fürdőszobába, hogy rendbe hozzam magam.Hideg vízzel megmostam az arcom, amitől egy kicsit felfrissültem, majd kifésültem a hajam és felkötöztem. Egy kis szempillaspirált helyeztem fel a szempilláimra, és kész. Ezután átmentem a gardróbomba, és egy egyszerű ruhát vettem fel.
-Mi ennek a címe?-kérdeztem miközben fejemet nyomogattam.
-Nem tudom, de inkább teszek be másikat-nevetett és elővett egy CD-t, majd behelyezte.-Te vagy az első aki meghallgatja az albumot-mosolygott.
-Megtisztelő-válaszoltam-Mikor adjátok ki?-kérdeztem.
-Mivel történt az az eset..Így el kellett tolni a kiadást, így csak 2 hét múlva-válaszolt.
-Oh, addigra Zayn is kikerül a kórházból ugye?-kérdeztem.
-Persze-válaszolt és befordult a ház felhajtójára.
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a ház felé. Az ajtó mellett volt a csengő régen, mára nincs ott semmi. Meglepődtem, hogy hova lett, de Harry megmutatta. Az ajtón van egy úgymond kopogtató, és az van a csengő helyett most. Ez valami Styles hagyomány, hogy ősszel lecserélik a csengőt. Elég furcsa, ilyenről sem hallottam még. Anne kinyitotta az ajtót, és hatalmas mosollyal átölelt bennünket.Beljebb mentünk.Ott volt a nappaliban Gemma és a barátja is. Ők is aranyosak voltak velünk. Leültünk beszélgettünk velük, meglepődtem amikor Gemma kezén megláttam egy gyűrűt. Ők is össze házasodnak?
-Gemma, milyen szép a gyűrűd-néztem meg közelebbről.
-Köszönöm. Oh most, hogy így mondtad, el is felejtettem miért is jöttünk el.-mosolygott.
-Bökd ki-válaszolt Harry, és Anne idegesen figyelt.
-Összeházasodunk-úgy mosolygott mint aki régóta meg akart kapni egy nyalókát, és most megkapta.
-Gratulálok-ugrott fel Anne, majd Harry és én is gratuláltunk nekik.
Kimentem egy pohár vízért a konyhába, és mire vissza mentem egy újabb hölgyemény volt a szobában, és éppen Harryvel ölelkezett. Még is ki ez a csaj?
-Hé Stacy bemutatom neked, Nat-et.-szólalt meg Harry.
-Nat? Az nem fiú név?-kérdeztem komoly arc kifejezéssel.
-Natasha, csak így becéznek te butus-nyújtotta kezét "Nat".
-Stacy Knight-ráztam vele kezet.
-Te vagy a híres Stacy Knight-nézett rám érdekesen.
-Nem vagyok híres-vágtam rá.
-Dehogyisnem. Mivel te vagy Harry Styles barátnője-nevetett.
-Lehet, hogy az vagyok, de ettől még nem vagyok híres-vágtam oda neki.
-Makacs. Harry pontosan így írt le. Tökéletes alkat, arc, és makacskodás. Pontos voltál Harry-fordult felé.
-Soha nem hazudok-pirult el miközben rám nézett.
-Harry, beszélhetnénk?-kérdeztem meg.
Harry bólintott, és kijött velem a konyhába. Szerintem tudta miről akarok vele beszélni.
-Ki ez a csaj? És miért meséltél neki rólam?-kérdeztem kicsit fennhangon.
-Ő Natasha. Az egyik fényképész. Általában ő készíti a az album képeket, és elég sok képet is. És kérdezgetett, én pedig válaszoltam-vont vállat.
-Ooh...Azt hittem valami exed, vagy pedig csak amolyan barátság extrákkal dolog történt köztetek..De akkor csak egy fényképész-mondtam, mire elég érdekes arc kifejezést mutatott.-Haza szeretnék menni-motyogtam.
-Haza menjünk?-kérdezte.
-Nem kell. Haza sétálok, maradj nyugodtan.
Mire elmondtam neki, már el is indultam elköszönni mindenkitől és kiléptem az ajtón. Haza felé azon gondolkodtam, hogy amikor mondtam Harrynek azt a barátság extrákkal dolgot elég érdekes fejet vágott. Végülis akár megtörténhetett mert nem csúnya, elég nagy keblekkel, és vékony is. Tipikus Harry esete. Nekem nincsenek nagy melleim szóval akár megtörténhetett. Egyébként nem izgat, tudom, hogy úgysem csalna meg, ha még előttem történt akkor nem érdekes.
Hirtelen egy autó parkolt le mögöttem. Megfordultam és Natasha ült a kormány mögött. Kiszólt az ablakból.
-Hé kis butuska, gyere haza viszlek-szólított meg.
-Nem vagyok butuska, és haza sétálok, ahogy mondtam.-válaszoltam.
-Harry mondta, hogy jöjjek utánad. Szállj be, legalább beszélgethetünk-mosolygott.
Szerintem is pont egy ilyen plasztikáztatott p*icsával akarok egy kocsiban ülni, ráadásul beszélgetni. Vállat vontam, és beszálltam a kocsiba. Ha Harry ezt akarja, oké. Végülis megértem, nem akarja, hogy egyedül legyek azok után ami velem történt. Vagyis velünk.De akkor miért nem Harry jött??
-Na mi van veled édibogyó?-kérdezte miközben elindult a kocsi.
-Nem vagyok édibogyó, légyszíves abba hagyni ezeket a becézgetéseket, Stacy vagyok-szóltam rá.
-Ne haragudj. De szokásom a szép lányokra ilyet mondani-vallotta be. Talán a lányokat szereti?
-Oké, de engem akkor se szólíts így!
-Szóval mióta vagytok együtt Harryvel?-kérdezte.
-Lassan 1 éve. Miért?
-1 év alatt sok minden megtörtént..Milyen az ágyban?-személyeskedett.
-Mi ez a kérdés?? Miért érdekel?? És mi közöd van ehhez?-kérdeztem.
-Jól ismerem Harryt. Szeretném tudni, te hogy érzed.
-Jó-motyogtam.
-Nekem tökéletes volt-válaszolt.
Hirtelen félre nyeltem és köhögni kezdtem. Szóval mégis volt valami amit Harry csúnyán letagadott.
-Mi az, hogy tökéletes volt?-kérdeztem meg.
-Tudja mit kell tenni az ágyban-áradozott.
-Mikor feküdtél le vele?-kérdeztem.
-Úgy 2 hón...Még előtted-hirtelen észbe kapott, és mást mondott.
-2 HÓNAPJA?-kérdeztem meg.
-Nem-próbálta tagadni.-Még előtted jóval.
-Nem tudsz hazudni ugye tudod? Most pedig azonnal tegyél ki-szóltam rá dühösen.
-Dehát mindjárt ott vagyunk nálatok-mondta.
-Nem érdekel, állj le és azonnal tegyél ki-szóltam rá, mire megállt és kiszálltam. Bevágtam magam után az ajtót, és gyors tempóba elsétáltam. Mikor haza értem kulcsaimat vettem elő zsebemből, és azonnal az emeletre indultam. Egy bőröndöt kerestem, és ruháimat abba kezdtem el pakolni. Mit képzel Harry? Ki ő? Mindent megtehet amit csak akar? Szánalmas. Sírtam ahogy csak tudtam, a mai napon nem elsőnek. Ruháimat össze raktam, és elindultam lefelé az emeletről. Harry haza jött, és látta, hogy ott állok egy bőröndel a kezemben, kisírt szemekkel, útra készen.
-Hova mész kicsim?-kérdezte, és át akart ölelni, de ellöktem magamtól-Mi van már?-kérdezte.
-Hagyj békén, ne érj hozzám-ziháltam.
-Stacy mit tettem?-kérdezte kíváncsian.
-Hazudtál.-üvöltöttem.
-Mégis miben?
-LEFEKÜDTÉL NATASHÁVAL!-ordibáltam, és sírtam egyszerre.
-Ki mondta?-kérdezte.
-Natasha. De nem érdekel, csak hagyj békén-kértem, és indultam volna az ajtó irányába.
-Mégis mikor?-kérdezte idegesen.
-2 hónapja..Emlékszel? Éppen akkor voltam kórházban a daganat miatt. Nem tudtál velem lefeküdni, sebaj ott volt neked Natasha. Nem baj, most már mindig ott lesz neked. Én elmegyek, ne keress többet. VÉGEZTEM VELED-üvöltöttem, és nem érdekelt a bűn bánatos arca, rávágtam az ajtót. Nem tudtam hova megyek, csak mentem cél nélkül előre. Gondolkoztam, hogy kihez menjek, végül Elre jutott a döntés. Taxiba ültem, és elvitettem magamat hozzájuk. Mikor oda értem kiszálltam, dagadt és sírós szemekkel arra vártam, hogy kinyissák az ajtót.
-Stacy mit keresel itt, és miért sírsz?-nyitott ajtót Louis.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)