2013. március 28., csütörtök

Van egy dal, amit én írtam és csak neked....72.rész.

 A következő rész minimum 5 komment után jön. Ahogy mondtam egy héten 1 rész lesz. Igyekeztem hosszú részt írni. Vélemény opciót se felejtsd el. Jó olvasást:)
Sok díjat kaptam, amiket nem tudok kitenni, de szeretném megköszönni azoknak akik küldtek nekem. És amint lesz időm kiteszem.



Reggel Harry karjai közt keltem fel. Védelmező volt. Göndör fürtöcskéi eltakarták a szemeit. Kezemmel elsepertem őket. Még aludt. Óvatosan vettem le kezét rólam, és kimásztam mellőle. Leügettem az ebédlőbe, hogy elkészítsem a kávémat. A kávé gép gyorsan lefőzte. Tejszínhabot nyomtam rá, majd leültem az asztalhoz. Gondolkozni kezdtem, azon amit tegnap az orvosom mondott. Mégis mit tud rólam? Elmerengtem a gondolatba. Nem tudom melyik a rosszabb, hogy eltűnt a naplóm vagy az, hogy az orvos szerelmet vallott nekem és Harry nem tudja. Elég nehéz erre a kérdésre válaszolni. Azt sem vettem észre, ahogy Harry elkezdett táncolni a konyhában egy szál alsó gatyában. Nagyon idióta tánc volt, de vicces.
-Miért táncolsz így?-nevettem.
-Gondoltam ezzel vissza hozlak  a világba.-nyomott a homlokomra egy puszit.
-Célod elérted-mosolyogtam.-Hogy aludtál?
-Egészen jól, amíg ki nem másztál kezeim alól-mosolygott, majd leült mellém.-Min gondolkoztál?
-Amikor a kórházban voltam, egyik reggel egy füzetet találtam a kis szekrényemen..-meséltem.
-Füzetet?-kérdezett vissza.
-Igen, rá volt írva, hogy használjam naplóként. És elhagytam..-nevettem.
-Írtál bele?-kérdezte.
-Igen, persze. De egyébként mindegy. Biztos valahol itt van. Na felöltözök és megyek az egyetemre-nyomta Harry arcára egy puszit és elindultam felöltözni. Gyorsan felkaptam valami melegebbet, ugyanis kint elég hűvösnek látszott a légkör. Eleanor pár percre rá dudált a kocsival. Hirtelen felkaptam a fejem, és elkezdtem lefele rohanni a lépcsőn. Harry még mindig ott ült az ebédlőben. Intettem neki és kirohantam. Harry nevetését hallottam meg amikor kiléptem az ajtón. Gyorsan beszálltam El kocsijába, és elindultunk az egyetemre. Pár perc volt az út, addig az esküvőről beszélgettünk.
-Izgatott vagyok-mosolygott Eleanor.
-Elhiszem. Beszéltetek már idő pontot?-kérdeztem.
-Igen..Úgy néz ki, hogy július 10-én csináljuk.
-M-Mivan?-kerekedtek ki a szemeim.
-Csak vicc. Tudom, hogy akkor van a szülinapod. Komolyan mondva, olyan július 29-30 fele gondoltuk. Szóval ott a vége fele.-mosolygott.
-Oh, értem. Ha kell segíteni, csak szólj-mosolyogtam rá.
Nem sokkal később megérkeztünk az egyetemre. Leparkoltunk, és elindultunk az első órára.


***

Gyorsan eltelt az egyetem töltött napom. Hosszabb volt az első nap. Elindultunk az autó felé, amikor egy kis meglepetés ért minket. Robbal találkoztam. Az a srác, aki lesmárolt, és állította, hogy Harry nem szeret. Nem akartam vele találkozni, így felgyorsítottam a tempómon és El tempóján is. El már kinyitotta a kocsit,és már nyitni is akartam, amikor Rob oda jött és becsapta az ajtót.
-Szökni próbálsz Stacy baba?-nevetett.
-Keress magadnak egy másik csajszit, oké? Engem meg hagyjál-löktem arrébb.
-Most nincs itt a lovagod, hogy felpofozzon-simította meg arcom.
-Hagyd őt békén. Harry nincs itt, de én itt vagyok neki-állt közénk Eleanor.
-Kettővel a legjobb-kacsintott ránk.
-Húzz el innen te hülye állat.-löktem oldalba.
-Ne legyél velem ilyen. Neked lesz rosszabb.-húzott magához.
-Nem akartam ilyen fájdalmas dolgokig eljutni-vágtam neki flegma fejet, és térdemet vetettem két lába közé. Térdre esett, és két kezét gyorsan középső szervére tette. Elég fájdalmasnak nézett ki, de nem tehettem mást. Gúnyos mosolyt hagytam rá, majd beszálltam az autóba, és gyorsan elhajtottam Ellel. Kicsit rosszul esett, hogy ott hagytam a földön feküdve, de nem tehettem mást. Eleanor csak nevetett, míg én kicsit szomorkodtam.
-Ne már Stacy. Lágy már boldog, leráztad ezt az idiótát..Ne feledd, el akar venni Harrytől.
-De nem fog -emeltem fel a hangom.-Bemegyünk a stúdióba?-kérdeztem viccből.
-Bemehetünk szerinted?-kérdezte Eleanor.
-Felhívom Harryt.
Elő kotortam a telefonom, és Harry számát kerestem ki. Reméltem, hogy nem cserélt újra telefont. Kicsöngött. Elég sokáig csöngött. Ilyen hosszú csengőhangot is csak ő tud választani. Már majdnem kisípolt amikor felvette.
-Szia Stacy, baj van?-kérdezte.
-Nem, semmi..A stúdióban vagytok?-kérdeztem.
-Igen, még vagy 1 órát. Miért?
-Bemehetünk Ellel?-érdeklődtem.
-Őő..Igen. Persze gyertek, de hozzatok valamit inni, mert szomjas vagyok-nevetett.
-Okés, akkor mindjárt ott vagyunk, puszi-köszöntem el tőle
Letettük a telefont, és behajtottunk a Starbucksba. Leparkoltuk a kocsit, egy jól látható helyre.Beljebb mentünk az ajtón, ahol 1D rajongók szedték elő gyorsan a telefonjaikat és  fotózni kezdtek minket. Nem értettünk, hogy minket miért, de azért nevettünk rajta. Beálltunk a lehető legrövidebb sorba, viszont ez volt a leghosszabb is egyben. Mindenki sok mindent vett. 10 perc sorba állás után mi jöttünk. Eleanor elmondta mit kérünk.
-2 kávé, 2 csokis turmix és 3 eper turmix-sorolta fel.
-Rendben 5 perc-mondta a kiszolgáló és hátra ment,hogy előkészítse az innivalókat.
Nem kellett 5 percet sem várnunk, már hozták egy kis dobozban őket. Betette egy zacskóba, fizettünk és kimentünk a helységből. Gyorsan beszálltunk a kocsiba, és húztunk a stúdióba. Pár percre volt tőlünk a Syco. Behajtottunk a parkolóba és bementünk. A fiúk hallgatták a zenét. Óvatosan kopogtunk be, nem akartunk zavarni. Niall nyitotta ki az ajtót, mivel ott állt mellette. Beljebb mentünk és éppen egy pörgősebb zene ment.
-Mi ennek a címe?-kérdezte El mosolyogva és oda adta a fiúknak az innivalókat.
-Live While We're Young. Imádom ezt a zenét-nevetett Zayn.
-Jó is-kezdett Eleanor mozogni a zenére.
A fiúk nevettek, és elkezdték szürcsölni a turmixokat és a kávéjukat. Újabb zene csillant fel, ez pedig a Summer Love volt.
-Ezt ki írta?-kérdeztem meg óvatosan.
-Együtt írtuk. De főképp Harry és Niall. Mivel nekik lett nyáron barátnőjük-nevetett Louis.
Harry megfogta a kezem, és az ölébe húzott. Haja a vállamhoz ért, ami csikizett. Fejét a nyakamhoz dörgölte, majd a fülembe súgott valamit.
-Van egy dal, amit én írtam és csak neked.-súgta, majd felállt és a fiúkkal bementek abba kis szobarészbe, ami elvan zárva a hanghatások miatt. Nagy üveg féleség volt a két fal között, így láttuk őket. Felvették a fülhallgatójukat, és elindult a zene. Izgultam, mert soha nem írt még nekem senki dalt. Pláne nem egy híresség. Felcsendült egy lassabb zene, és meglepetésre, Harry kezdte a dalt.



                                                (Hallgasd olvasás közben egy külön lapon)


Ahogy énekelték, szemeim is bekönnyesedtek. Főleg Harry részénél. A karcos hangja, és az arc kifejezése, ahogy végig engem nézett gyönyörű zöld szemeivel, szó szerint ellenállhatatlan volt. Végig csak őt néztem, és ő is engem. Szemeimből 1-2 könnycsepp is előkerült a dal végére. A fiúk megint alkottak. Méghozzá a legjobbat. Eleanor is meghatódott nagyon.  Nem néztem ki Harryből, hogy ilyen dalt tud írni. Egy dalt írt, de azt is galamb miatt ami meghalt az utcán. A dal írtó rossz volt, de vicces ahogy elénekelte. A fiúk levették a fülest, és kijöttek hozzánk. Harry jött ki utoljára, ő állt szélen. Mikor kijött megöleltem, és erős kezei átkarolták a csípő részemet. Kezeimet tarkójára fontam.
-Köszönöm, szeretlek nagyon-súgtam kis göndör fürtjei mögé a fülébe.
-Szeretlek én is-súgta vissza, majd megcsókolt.
A fiúk mosolyogtak rajtunk, miután rájuk néztünk és abba hagytuk az ölelkezést.
-Huhúú, valami esküvő lehetne már-nevetett fel Liam.
-Őő..-Louis elpirult ahogy El is.-Nos igen már mondani akartam srácok.-kezdett bele mondandójában Louis.
-Mi van? Mi történt?-kérdezte Niall csokis turmixát szürcsölgetve.
-Megkértem Eleanor kezét.-nevetett, és erősen megszorította El kezét.
-Micsoda? Mikor? Miért nem mondtad te idióta-ölelte át Zayn-Gratulaa haver, és El neked is-ölelgette őket.
-Tegnap előtt..És a másik jó hír, hogy apuka leszek-nevetett.
Harry rám nézett, és nem értette.
-Nem tudtad? Nem mondtam?-kérdeztem.
-Elfelejtetted..-vágott flegma fejet.
-Jaa..Akkor most szólok..Eleanor terhes-nevettem rá, amitől a többiek is nevettek.
-Na akkor ezt a napot ünnepeljük meg a NANDOSban-kiáltott fel a kis szőke.
-Yaaay-kiáltott mindenki és elindultunk kifele a stúdióból.
A fiúk a Nandosba irányultak, addig én és El pedig Olívért és Danielleért. Az autóban felhívtam Perrie-t hogy most itt van-e.
-Szia Pez, itt vagy most Londonba?-kérdeztem.
-Igen, azaz két perc múlva száll le a repülőgép. Miért?-érdeklődött.
-Mert elmegyünk a Nandosba enni a srácokkal és ünnepelünk. Érted megyünk akkor, oké?
-Oh rendben, majd szólok ha jöhettek. De most le kell tennem, szia Stac-köszönt el Perrie és letette a telefont.
Befordultunk Dani házához. Kezdett egy kicsit sötétedni, úgyhogy nem csodálkoztunk, hogy világos fény árasztja el a házat. Danielle itthon van. Kiszálltunk a kocsiból, és bementünk a házba. A nappali üres volt, csak a tv ment.A konyhából egy kisebb sikítást hallottunk. Berohantunk, és Danielle feküdt a földön törött edény szilánkjaival együtt.
-Jézusom jól vagy?-guggoltam le hozzá Ellel.
-Persze csak megcsúsztam, és megvágtam a kezem.-mondta.
-Jesszus ezt eléggé megvágtad-mondta neki Eleanor.
Danielle karjából fojt a vér. Nem volt nagy a sebhely, csak egy kicsi, de abból iszonyatosan fojt a vér.
-Be kéne menni a kórházba-szóltam neki.
-Dehogyis jól vagyok, teszek erre egy kötést és kész-próbált felállni ahogy mondta.
-Idióta vagy? Kiviszünk a kórházba. Majd ott ellátják a kezed-mondta neki Eleanor, és gyorsan bekötöztük a kezét, majd beültettük a kocsiba. Tőlük eléggé messze van a kórház. De gyorsan mentünk. Fel mentünk lifttel a sürgősségire ahol azonnal ellátják. Leadtuk az adatokat, hogy mi történt, meg az ilyen dolgokat. 2 perc múlva már be is hívták. Bementünk egy kórterembe, és szerencsémre az az orvos kezelte le Dani kezét,aki engem műtött, és szerelmet  vallott nekem. Inkább nem mentem be. De látott, szóval tudta, hogy ott vagyok. Kint vártam meg őket, közben Perrie is felhívott.
-Stacy, megjöttünk, ha tudtok jöhettek-szólt rám.
-Okés, nem sokára megyünk, csak még a kórházba vagyunk-válaszoltam.
-Mi történt? Miért vagytok ott?-kérdezte ijedt hangon.
-Danielle megvágta a kezét egy szilánkkal. De semmi baj most már. Csak jobbnak láttuk őt elhozni-válaszoltam.
-Szegény, remélem jobban van. Akkor inkább elmegyek a kórházba.
-Nem kell már mindjárt végeznek, de ahogy gondolod-válaszoltam.
-Akkor elindulok, és majd találkozunk fél úton-mondta és letette a telefont.
Miután beszéltem Pezzel, rá két percre a csajok már ki is jöttek az orvossal együtt. Felálltam, és elindultunk kifele.
-Stacy várj egy kicsit-kiáltott utánam az orvos.
-Mivan?-kérdeztem flegmán.
-Holnap gyere be kontrollra. Tudni akarom, hogy minden rendben.-mondta.
-Bejövök, de nem magához. Hagyjon engem békén-válaszoltam neki, és elindultam a lányok után.
-Meg fogod bánni, hogy elszalasztottál.-kiáltott utánam.
Mintha nem hallottam volna, úgy mentem tovább. A lányok már a kocsiban ültek, mikor oda értem hozzájuk. Elindultunk Pezzért a repülőtérre. De hamarabb megálltunk, ugyanis a kórháztól nem messze sétált. Felénk jött. Beugrott a kocsiba, és mentünk a Nandosba. Telefonom vettem elő, megnézni az órát. Este 6 óra, és 10 nem fogadott hívás. Megnéztem hívó listám, persze, hogy Harry hívott. Nem hívtam vissza, mivel már parkoltunk. Kiszálltunk a kocsiból, és elindultunk befelé az étterembe. A fiúk már ott ültek,és vártak minket meg a rendelést. Leültünk, és Niallra néztem.
-Hé Niall, Olív nincs itthon? Csak mert nem vette fel-közöltem vele.
-Ja, igen. Nincs itthon, holnap jön ide, és úgy néz ki, hogy itt is marad most már. Csak néhány cuccért ment vissza Kanadába.-mondta.
-Ja értem.
-Mit csináltál a karoddal Danielle?-kérdezte Liam ijedt hangon és kikerekedett szemekkel.
-Ne aggódj, csak kicsit felvágtam. Elestem és a szilánk belement a kezembe. Egy kicsit vérzett-nevetett.
-Ez nem vicces. Komolyabb bajod is lehetett volna-mondta Liam.
-De nem lett nyugi már édes-mondta Danielle és megcsókolta Liamet.
Mi csak mosolyogtunk rajtuk. Aranyosak. Kihozták az ennivalót, és jó hangulatba, telt el a vacsora. Rengeteget nevettünk amiket a fiúk csináltak. Kicsit le mentek 5 éves korra. Amikor a gyerekek még a kajával játszanak. Na ők pont ezt csinálták.A kajálás után Louis fizette mindenki helyett. Meghívott mindenkit. Fizetés után távoztunk a NANDOSból. Mindenki beszállt a kocsijába és elindultunk haza fele. Harryvel elsőnek Anne háza előtt haladtunk el, de nem mentünk be. Még égtek a villanyok, még ébren vannak. Kis "túránk" után haza felé mentünk. Kulcsaim vettem elő, és bementünk a jó meleg házba. Harry a fürdő felé vette az irányt. Gyors zuhanyt vett, majd bement a szobába és lefeküdt. Én is gyorsan lefürödtem, majd befeküdtem Harry mellé. Erősen átkarolt, majd elaludtunk.


2013. március 22., péntek

Több mindent tudnék megadni neked, mint Harry...71.rész.

~Következő rész 5 komment után érkezik. Köszönöm a 40 feliratkozót. Nagyon sokat jelentetek nekem. Remélem tetszeni fog, és van értelme a blog írásomnak. Amibe válaszolhatnátok az az, hogy szeretnétek-e gyilkosságot az elkövetkező részekben? Komiba várom a válaszokat;)



 Feldúltan kezdtem el körbe- és körbe járkálni a szobában, miközben fejemet fogtam. Hogy lehettem ilyen szerencsétlen? Telefonom a kezemben volt, végig nyomogattam, míg le volt zárva. Képtelen voltam gondolkodni. Harry felsietett a szobába, hogy pulóverét felvegye. Mikor belépett az ajtón, csak az én bizonytalanságom látta. Néztem mit csinál, ő pedig csak állt az ajtóban és felfele vette felsőjét.
-Mi a baj?-nézett rám kicsit idegesen.
-Semmi. Hova mész? A stúdióba?-kérdeztem.
-Igen, jövőhéten jelenik meg az új album. Átnézzük a dalokat. De sietek haza.-nyomott az arcomra egy puszit.
-Oké, addig elmegyek a kórházba..Tudod kontroll-mosolyogtam rá.
-Örülök, hogy semmi bajod nem lett, és, hogy itt vagy velem. Szeretlek.-csókolt meg, és elindult kifelé a szobából.
Leültem az ágyra, és egyre idegesebbnek éreztem magam. Muszáj eljutnom a kórházba, de jogsim még nincs. Busszal megyek. Lerohantam az előszobába, felvettem cipőimet, majd rohantam egy taxi után. Gyorsan lefékezett, aminek sikeresen majdnem neki is futottam. Gyorsan behuppantam a taxiba, ami elvitt a kórházba. Busszal készültem menni, de taxi lett belőle. Elindultam a kórház ajtaján befelé. A recepción ugyanaz a kedves nőci volt, aki mindenben segített. Kedvesen szólt hozzám.
-Stacy ugye? Miben segíthetek?-mosolygott rám.
-Csak bemehetnék a kórtermembe?? Mivel bent hagytam a töltőm-próbáltam füllenteni.
-Persze, talán még a szobád úgy van ahogy eddig volt. Nem tudom biztosra-vallotta be.
-Oké, semmi baj, megkeresem, hátha még ott van-mosolyogtam majd elhagytam a pultot.
A szobám irányába siettem. Hatalmas kanyart tettem a szobám ajtajába. Beléptem, és az ágyhoz siettem. A párna és a takaró ugyanúgy hevert az ágyon, ahogy ott hagytam. Felemeltem a párnát, reménykedve, hogy megtalálom azt ami az enyém. Kezeimben tartottam a párnát, de a lepedőn semmit nem láttam. A párna belsejébe nyúltam, de ott sem leltem rá.Kezdtem megijedni. Lehajoltam, hogy kinyissam az egyik kis szekrényt. Semmit nem találtam. A polcokat is kinyitottam. Miért nem találom? Vajon valaki megtalálta és elvitte? Megijedtem. Nem olvashatja el senki, személyes titkok vannak benne. Még átnéztem a nagy szekrényt is, miben a ruháim tartottam. De semmi. Hirtelen egy rekedt hang hangzott a szobában.
-Stacy keresel valamit?-nézett rám egy fehér köpenyes ember.
-Őőő...Csak a töltőm hagytam el-fordultam meg hirtelen.-De nem találtam szóval majd veszek újat.
-Értem. Ha már itt vagy gyere megvizsgálunk.-mondta.
Elindultunk a kivizsgáló szobához, megnézte a hasamon lévő műtétet. Minden rendben van velem.Legalábbis azt mondta. Leültem az asztala elé egy székre, ő pedig velem szembe ült le. Néhány lapot vett kezébe, majd azokat vizsgálgatta. Egy kis idő után rám nézett.
-Szóval hogy vagy?
-Minden rendben van velem. Néha be szúr a műtét körül, de amúgy minden oké-mosolyogtam.
-Igen, ez normális.  És hogy vagy egyébként? Együtt vagy még Harryvel?-személyeskedett.
-Igen, persze. Összeköltöztem vele.-vallottam be.
-Oh ez váratlanul ért.-állt fel az asztalától.
-Miért? Gondolhatta..Harry szeret, és én is őt.-vágtam vissza.
-Elfecsérled az időd az ilyen kis fiúkra amikor, sokkal érettebb férfiak, és hangsúlyozom FÉRFIAK várnának rád-nézett rám komolyan.
-Most komolyan maga akarja nekem elmondani, hogy kivel járjak? Ez egy kicsit sok. Mégis mi köze van magának az én életemhez? Azt teszek amit akarok.-fakadtam ki.
-Sok mindent tudok rólad. Hidd el.-simogatta meg arcom.
Komolyan néztem rá, és kezét eldobtam az arcomtól.
-Mégis mit képzel maga? Kinek hiszi magát? Semmit nem tud rólam-álltam fel és a székről a kabátom felé nyúltam. Indulásra kész voltam.
-Több mindent tudnék megadni mint ő.-próbált meggyőzni.
-Őt szeretem. És hagyjon békén.-fordítottam neki hátat.
-Stacy kérlek. Hadd bizonyítsam be.-kiáltott utánam, miután becsuktam magam után az ajtót.
Szó szerint kirohantam a kórházból, még csak utánam se jöjjön. Vágás a hasamon fájt, ahogy szedtem gyorsan a lábaim. Haza akartam menni. Végig azon gondolkoztam, hogy mégis mit tudhat rólam? Nem ismer. Képtelenség, hogy ismerjen. Nem vettem észre azt se, hogy valaki a nevem kiabálja.
-Stacy, Stacy, Stacy..-megfordultam és Daniellet láttam ahogy fut utánam.
-Oh basszus Dani bocsi, elgondolkoztam-néztem rá.
-Semmi baj..Hallottad Elt és Louist?-mosolygott rám.
-Igen, tegnap felhívott El.-nevettem.
-Örülök nekik. Aranyosak együtt.-mosolygott.-Kíváncsi vagyok Liam mikor kéri meg a kezem..1 évvel előbb jöttünk össze mint ők.-nevetett.
-Te is házasodni akarsz?-nevettem.
-Még nem. Csak furcsa, hogy mi előbb jöttünk össze. Szerinted Liam egyszer meg fogja kérni a kezem?-kérdezte tőlem hatalmas szemekkel Danielle.
-Persze. Csak most tudod itt van ez, hogy El terhes és..-csaptam a kezem a számra.
-M-Micsoda?? Eleanor terhes?-kérdezte Dan.
-Baszki. Ezt nem szabadott volna..Csak Louis, Harry és én tudom..Vagyis szerintem Harry is tudja.-néztem a földet.
-Komolyan nem akartad elmondani?? Meg Eleanor se? Ez most fájt.-mondta Dani és gyorsított  a tempón, és elhagyott engem. Jóval előttem sétált, vagyis inkább futott.
-Dani, kérlek. Állj.-futottam utána.
Danielle megállt, de elég sértődött arcot vágott. Megértem.
-Danielle, Eleanor el akarta mondani. Ma akarta. Nekem se azért mondta el mert elakarta, hanem azért mert rá kényszerítettem, hogy mondja el. Emlékszel amikor Annél vacsoráztunk?-kérdeztem, mire bólintott.-Akkor mondta el, amikor kirohant. Louis nem is tudott róla, csak tegnap este tudta meg.
-Micsoda? Titokban tartotta?-kérdezett.
-Igen. Nem akarta, hogy bárki is megtudja.  Félt, hogy ki mit fog szólni.-öleltem át Danit.-Ne haragudj kérlek.
-Szarul esik, de nem haragszok.
Daniellel elmentünk a házunkba, és kicsit megbékélt a tudattal, hogy már én tudtam meg a dolgokat elsőnek. Kulcsaimat elő vettem a táskámból, majd beljebb mentünk Daniellel. Leültünk a nappaliba lévő kanapéra.
-Hé Dan,képzeld az orvosom, tudod aki műtött..-néztem rá.
-Igen. Mi van vele?-kérdezte.
-Szerelmet vallott nekem. És hogy ő több mindent tudna nekem megadni, mint Harry, és hogy válasszam őt..Meg stb. Nagyon felidegesített.-meséltem el neki.
-Ez sokkolt..Szerelmes beléd? Harry tudja?-kérdezte.
-Nem. Nem akarom elmondani.
-Ha elmondod Harry ki veri majd a raplit. Igen csak megverné.-nevetett.
-Nem vicces annyira. De amúgy igen.-nevettem én is.-Ezt csak te tudod. Kérlek ne mond el senkinek.-néztem rá komolyan.
-Megtisztelő. És nem fogom senkinek.-fogta meg a kezem.
Jól esett, hogy Danielle ott van. Sokat beszélgettünk. Felhívtuk Perriet, és Olíviát hogy nem jönnek-e át, de el feledkeztünk, hogy Pezz most Olaszországba van koncertezni, Oli pedig elutazott a családjához. El nem akart eljönni. Így mi mentünk el hozzá. Beléptünk az ajtón.Laptopozott.
-Aha..Szóval gépezel, és lusta vagy átjönni?-nevettünk.
-Igen lusta voltam. Baba ruhákat nézegetek.-mosolygott.
-Baba ruhákat?-kérdezte Danielle
-Igen, terhes vagyok. Sajnálom, hogy nem szóltam.-ölelte meg Daniellet.
-Nem baj, csak szólj legközelebb.
A lányokkal a nap további részében gyerek cuccokat, ruhákat nézegettünk. Nagyon izgalmas volt, hogy egyikőnknek gyere lesz. Harry jött értem, este 9 óra fele. Elköszöntem a lányoktól és beszálltunk az autóba.
-Eddig stúdióztatok?-kérdeztem mosolyogva.
-Igen. De nagyon jó lesz az új album.-nevetett.
Harry haza vezettet, majd szó szerint berontottunk a házba. Vadul csókolni kezdett, jelezve, hogy megint kíván.
-Harry ne már. Nincs kedvem.-állítottam le, és bementem a fürdőszobába. Több mint fél órát voltam bent, és mire kijöttem, csak Harry horkolását lehetett hallani. Nagyon aranyos volt ahogy aludt. Befeküdtem mellé, és rögtön éreztem a derekamon kezét. Hozzám dörgölte magát. Álomvilág rögtön megtalált.

2013. március 17., vasárnap

Lennél a feleségem?....70.rész.

A következő rész minimum 5 komment után jön. Köszönöm a 38 feliratkozót, ez nagyon sokat jelent nekem. Remélem mire eljutok a 100. részig meg lesz a 40 feliratkozó is. Na de mindegy is itt az új rész, JÓ OLVASÁST!:)

 Reggel kimásztam az ágyból és elindultam a hatalmas gardrób felé. Még nem jártam ott. Kíváncsi voltam rá, hogy mit csinált ott Harry. Izgatottan nyitottam ki az ajtót. Állam leesett amikor kitárult elém az ajtó. A vállfán különböző ruhák várakoztak rám, a polcokon farmerek,pólók és cipők hevertek. Karomat kezdtem el csipkedni, hátha ez csak egy álom. Beljebb léptem, és egy kis cetlit láttam az egyik sminkes asztalon. Felvettem kezeimbe és olvasni kezdtem.
-"Stacy remélem tetszik a gardróbod. Eleanor és Danielle rengeteget segített ebben. Harold xx"
El és Dani is segített ebben akkor.Le voltam döbbenve. Mégis mikor volt erre idejük? Tovább bámészkodtam a gardróbba. Két kéz karolta át csípőm, és hozzám dörgölődött.
-Jó reggelt édesem. Tetszik?-suttogta fülembe Harry.
-N-Nem találok szavakat-dadogtam.
-Nekem is tetszik. És ez csak a tied.
-A tied hol van?-kérdeztem.
-Gyere-fogta meg a kezem és húzott magával. Kivezetett a gardróbból, és átvitt a fürdőszobán keresztül. Egy ajtóhoz értünk ki. Kulccsal nyitotta ki. Ott volt az ő gardróbja. Vajon mit akar ennyire dugdosni, hogy neki van kulcsa? Hatalmas volt az övé is, de az enyémet nagyobbnak mondhatom.
-Az enyém nagyobb-nevettem.
-Mert El és Dani vásárolt. Ne csodálkozz-nevette el magát.
Elindultam kifelé Haz gardróbjából lefelé a konyhába. Kávét kezdtem el készíteni. Harry a lépcsőn jött lefele, miközben egy inget húzott magára. Leült az asztalhoz, és az új telefonjával kezdett el játszani. Nem értettem minek vesz folyamatosan új telefont.
-A számod is változott?-kérdeztem neki dőlve a pultnak.
-Igen. De már bele írtam a a telefonodba-mosolygott.
Egyik szemöldököm felhúztam, jelezve, hogy mit keresett nála a telefonom. Ittam a kávét közben vissza gondoltam a tegnap estére, köztük arra, hogy El bevallotta nekem, hogy terhes. Gyorsan letettem a poharat, és felrohantam a szobába. A telefonom kezdtem el kutatni. Sehol nem találtam.
-A párnád alatt nézd meg-kiáltott a földszintről egyet Harry.
Honnan tudja, hogy mit kerestem? Folyamatosan meglep valamivel. Párnám alá nyúltam, majd kihúztam a telefonom. Gyorsan El nevét kerestem a telefonkönyvbe. Mikor megtaláltam rányomtam a hívás gombra. Sokáig kicsöngött.
-Szia Stacy, mond.-köszönt bele Eleanor.
-Mi van veled? Elmondtad Louisnak?-kérdeztem.
-Nem még nem. Viszont ma elmegyek vele vacsorázni, és akkor talán elmondom.-mondta nekem.
-Értem.De kérlek mond el neki. Nem lesz semmi baj- bíztattam.
-Nem tudnánk ma találkozni?-kérdezte.
-De persze,mikor?
-Mondjuk most.
-Oké, akkor gyere a Starbucks-ba.-mondtam neki, és letettem a telefont.
Gyorsan felöltöztem, és megmosakodtam. Harry végig telefonjával játszott,de néhányszor felpillantott rám. Gyorsan lementem az előszobába, felvenni a cipőmet.
-Elvigyelek?-kérdezte Harry.
-Nem kell. Csak Eleanorral találkozok.-mondtam neki és már ki is léptem az ajtón.

***

Eleanor már a Starbucks előtt állt. Elég idegesnek tűnt. Gyorsabban kezdtem a lábaimat szedni. Siettem Eleanor felé. Átvágtattam a zebrán, majd átöleltem Elt ahogy oda értem. Beljebb mentünk a Starbucks-ba, és kértünk magunknak eper shake-t. Leültünk és elkezdtük inni a shake-t.
-Szóval mi van veled?-bontottam meg a csendet.
-Félek az estétől. Nem akarom, hogy Louis szakítson velem.-mondta.
-Nem fog. Szerintem Louis bármikor vállalna gyereket. Nem érdekli, hogy híres. Látod Harryt, nem is voltam terhes, de ő mindent bevásárolt neki.-nevettem el magam.
-Aztán meg mindent vissza vitt-nevetett El is.
-Igen, de a lényeget érted. És szerintem Louis nagyon boldog lesz ha megtudja.
El egy kicsit megnyugodott. Miután megittuk az innivalónkat, elindultunk London utcáin. Rengetegen követtek minket és kiabálták a nevünket. Pedig mi csak átlagos lányok vagyunk. Mert ha még esetleg híresek lennénk, azt megérteném, de így ez még szokatlan. Rengeteg boltba is bementünk, és egész nap csak vásárolgattunk. Lassan eljött az este. Eleanor haza vitt kocsival.
-Majd hívj fel. Kérlek mond el neki.-szóltam neki.
-Mindenféleképpen hívlak, még ma-szólt vissza, aztán elhajtott.
Beljebb mentem a házba, ahol Harryvel és Louissal találkoztam. Meglepett Louis látogatása. A fiúk a kanapén ültek és beszélgettek.
-Sziasztok srácok.-léptem beljebb.
-Szia Stacy. Eleanor veled van?-nézett rám Louis.
-Nem, most ment el.
-Basszus akkor sietnem kell.-pattant fel Louis.-Majd hívlak Harry, sziasztok-rohant ki Louis.
-Egy kicsit izgatottnak tűnt.-huppantam le Harry mellé.-Te tudsz valamit-néztem rá.
-Semmit nem tudok-nevetett
-Neked sem áll jól a hazugság. Mond már-böktem a vállába.
-Nem mondok semmit-dobott a számra egy puszit, majd felállt és elindult a konyha felé.

*Eleanor szemszöge*

Izgatott vagyok, de félek. Mi lesz ha valami nem úgy fog alakulni, ahogy elképzeltem. Félek Louis reakciójától. Leültem az ablak mellé, és az eget kezdtem el nézni. Gondolataim akörül forogtak, hogy Louis szakít majd velem. Egy autó hajt be a parkolóba. Louis kocsija. Kiszállt a kocsiból és az ajtóhoz sietett. Szívem egyre gyorsabban vert. Louis feljött az emeletre, és benyitott.
-Kicsim indulhatunk?-kérdezte mosollyal az arcán.
-Persze-mondtam apró nyögésekkel.
Elindultunk kifele a kocsihoz. Louis udvariasan nyitotta ki nekem az ajtót, és segített beszállni az autóba. Akár még el is felejthettem volna azt, hogy pár nappal ezelőtt még veszekedtünk. Elindultunk az étterem felé.

***

Mikor megérkeztünk Louis szintén udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, és segített kiszállni. Már túl furcsa ez a viselkedése. Valamit sejt? Remélem Stacy nem mondott semmit. Louis lefoglalt egy asztalt. A kedves ember oda kísért minket az asztalhoz. Szívem egyre gyorsabban vert. Louis mindkettőnknek rendelt. Loui folyamatosan csak pirult, és mosolygott.
-Szóval, milyen az egyetem?-kérdezte zavartan Louis.
-Elég jó..Csak Stacy nincs ott. De remélhetőleg most már járni fog.-mosolyogtam.
-Igen..Elég sokkoló volt amikor megtudtuk mi van Stacyvel.-vágta rá Louis.
-De már minden rendben, szerencsére.-mondtam.
Louissal rengeteget beszélgettünk, úgy minden féléről. Közben kihozták az ételeket. Gyorsan megettünk mindent. Éhesek voltunk. Miután megettünk mindent Louis egyre csak pirult.
-Louis jól vagy?-fogtam meg a kezét.
-Persze, persze csak..Basszus nem találom a mobilom.-vágta rá.
-A mobilod? Velem vagy és neked szükséged van a telefonodra??
-Basszus. Eltűnt.-monda folyamatosan.
-Louis, kérlek ne csináld már-kérleltem.-El kell mondanom valamit.-csúszott ki a számon.
-Mit?-dermedt meg Louis.
-Csak, hogy siessünk haza mert hajat kell mosnom.-tereltem és dadogtam egyszerre.
-Nagyon jó a hajad. Nem kell megmosnod.-simogatta arcom.
-Na jó. Louis...-hagytam félbe a mondandóm.
-Eleanor figyelek. Bökd ki.-kért Louis.
-Terhes vagyok.-böktem ki.
Louis nem válaszolt. Lefagyott. Arcáról lehervadt a mosoly. Tudtam, hogy haragudni fog. A mosoly helyett csak felállt átölelt.
-Életem legszebb napja-suttogta fülembe.
-Nem haragszol?-kérdeztem idétlenkedve.
-Mindig is akartam egy kis babát, és most kapok egyet.-könnyezett be a szeme.
-Ugye nem fogsz sírni?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem tudom.-nevetett.-Viszont most én mondok valamit.
Nem számítottam semmire. Azt hittem, hogy Louis ehhez fog hozzá fűzni valamit, vagy ahhoz, hogy megint sok cuccot vettem. Nem tudtam mit mond. Letérdelt elém, és megfogta a kezem.
-Eleanor Jane Calder. Lennél a feleségem?
Hirtelen levegőt sem kaptam, és amikor megláttam a gyémánt gyűrűt, sokkot kaptam. Szemeim könnybe lábadtak. Nem hittem el, hogy életem szerelme egy gyűrűvel a kezében térdel előttem, és azt kéri, hogy legyek a felesége. Ez sokkoló.
-Igen, igen, igen.-ugrottam a nyakába néhány másodperc kiesés után.
Louis felvett és megpörgetett miközben öleltem.Csókokat hagytam az arcán és a száján. Felhúzta ujjamra a gyűrűt. Majd vissza ültünk az asztalhoz.
-Miért sírsz?-kérdezte Louis.
-Boldog vagyok.-vettem mély levegőket.
-Szeretlek Eleanor-fogta kezem.
-Én is Louis nagyon.
Felálltunk az asztaltól fizetés után, és elhagytuk az éttermet. Louissal haza mentünk. Kezünk végig össze volt kulcsolva.Mikor haza értünk, a kanapéra huppantunk mindketten. Fejem Louis ölébe helyeztem aki a hajam simogatta.
-Fel kell hívnom Stacyt.-ugrottam ki Loui öléből.
Louis csak nevetett, míg én a telefonomat kerestem. Este 11 óra van, hátha fent van még Stacy. Kicsöng.
-Szia Stacy, ébren vagy?-kérdeztem.
-Szia El, most már igen.Mi volt?-érdeklődött.
-Elmondtam, hogy terhes vagyok..-mondtam neki, csak hogy húzzam az agyát.
-És mit mondott? Kicsit bővebben mond-kért meg.
-Örült neki.-mondtam.
-Az jó hír akkor.-válaszolt.
-Igen de ennél van egy sokkal jobb hírem is.
-Micsoda? Eleanor mond már kérlek!
-Menyasszony vagyok. Azaz megkérte Louis a kezem-örültem a fejemnek amikor kimondtam.
-Úristen ez remek hír. Nem csak gyereketek lesz, hanem még meg is házasodtok. Gratulálok El.-mondta Stacy boldogan.
-Köszönöm, de ezt még senkinek!-kértem meg.-Viszont most megyek mert kicsit fáradt vagyok. Szia-köszöntem el Stac-től.

*Stacy szemszöge*

Nagyon boldog vagyok El és Louis miatt. Megérdemlik a boldogságot. Tökéletes pár, és nagyon kiegészítik egymást.De most elteszem magam holnapra. Így is a legszebb álmaimat álmodtam.

***

Harry nem volt reggel mellettem. Valószínűsítem hogy vagy a stúdióba van, vagy pedig a konyhába. Kikászálódtam az ágyból és elindultam a bőröndöm felé. A naplóm kezdtem el keresni. Minden kis résben átnéztem,de sehol nem találtam. Mire beugrott.
-Baszki a párna..

2013. március 13., szerda

Csak érzékien...69.rész.

~10 komment és következő rész. Nem akartam ilyen sok kommentet, de alig komiztok, és ezzel úgy érzem, hogy nem vagytok kíváncsiak a következő részre. Amint meg lesz a 10 komment, már írni is fogom a következő részt. Ha több lesz, meggondolom magam a 90 rész miatt. Felviszem 100 részesre a blogot. Igyekeztem hosszút írni, és ez a bűvös 69-es szám miatt még perverz részt is. Ha nem tetszett nyugodtan mond el. Egyre jobban bírom a kritikát. Jó olvasást.:)



Reggel a csap folyására keltem. Hirtelen ültem fel az ágyon, ami elég nagy hiba volt, ugyanis a műtét becsípett. Összerándultam a fájdalom miatt. Szemeimet becsuktam, kezeim pedig a hasamra helyeztem. Egy hirtelenből jött kéz fogta vállamat. Másodpercekkel később fel eszméltem,  és kinyitottam szemeim. A fájdalom még hasított, de erőt vettem magamon. Az egyik kéz lejjebb csúszott hátamon, úgy hátközépig, és vissza fektetett. A két kéz gyorsan leszállt rólam. Felnéztem és az orvosom volt. Dr.Phills.
-Elfelejtettem szólni, hogy semmi hirtelen mozdulat.-mosolygott felém.
-Most már tudom.-forgattam szemeim.
-Csak azért jöttem be, hogy akkor ma elmehetsz, de egy gyors rutin vizsgálatot kell csinálnunk.-nézett rám kicsit komolyan.
-Hosszúak?-kérdeztem nevetve.
-Nem sokára meg szabadulhatsz. Pár perc.-mosolygott, majd nyújtotta kezét, hogy segítsen felállni.
-Nem kell segítség, már fel tudok állni magamtól is. Persze még fáj, de már nem annyira-mondtam neki, közben lábra álltam.
Elindultunk az egyik orvosi szobába. Megvizsgált. 10 perc sem volt az egész. Vissza baktattam a kórtermembe, ahol El és Danielle várt. A bőröndöm már az ágyon hevert. Egyre izgatottabb lettem, amikor elindultam felöltözni. Hallottam a fürdőszobából, Dani és El nevetését, ahogyan az orvossal beszélgettek. Jó volt hallani, hogy El már jobban van. Pár perc múlva kimentem a lányokhoz. Átnéztem mindent, hogy ne hagyjak semmit se a kórházba. Harry még nem írt. Kételkedtem abban, hogy ma haza jön. Körül néztem kétszer-háromszor, de úgy láttam, hogy semmit nem fogok itt hagyni. A lányokkal elindultunk kifelé a szobából, és a nővér pultnál meg kellett állnom, ugyanis az orvos írt fel egy kis papírra ezt-azt. Minden 3. nap be kell mennem a kórházba, egy megadott ideig. Elköszöntem az orvostól, és a nővérektől akik segítettek nekem. A lányokkal elindultunk ezután, Dani autójához. Meglepődtem. Eddig egy fehér sport kocsija volt, most pedig egy fekete terepjáró.
-Mikor vetted ezt a kocsit?-érdeklődtem.
-Liammel vettük. Azért ezzel jöttünk, mert az enyémbe kifogyott a benzin, és lusta voltam elmenni. Majd holnap, addig itt van ez.-nevetett.
Beszálltunk az autóba, és elindultunk El házába. Nem volt egy hosszú út, de elég nehezen bírtam az utat. A hasam fájt , miközben a döcögős úton haladtunk át. Mikor megérkeztünk a házba, szüleim az ajtóban álltak Anne-el. A lányok segítettek ki szállni az autóból. Beljebb mentünk a házba. A ház semmit nem változott. Hogy is változott volna. Nehézkesen, de le ültem a kanapéra. Telefonomat a kezemben markolásztam. Mindenki ott ült körülöttem, Eleanor narancs levet hozott nekünk. Beszélgetni kezdtünk, majd tv-t néztünk. Közben Anne és a szüleim elmentek bevásárolni, az esti vacsihoz. Több óra is eltelt. Harry még mindig nem hívott. Kezdtem aggódni, de biztos nincs semmi baja. Ahogy gondolkodtam ezen, két kéz takarta el a szemem. Megfordultam, és Harry volt. Lassabb mozdulattal, de felálltam a kanapéról, és átöleltem Harryt. A többiek nevettek rajtunk. Harry óvatosan felemelt,majd letett. Láttam Louison és Eleanoron, hogy valami tényleg nincs rendben, mivel adtak egy puszit és ennyi. Louis oda állt Niall mellé, El pedig Liammel és Daniellel maradt. Valamit ki kell találnom, hogy kibéküljenek. Leültünk a kanapéra, közben a fiúk elmesélték Amerikában töltött napjaikat. Nagyon fáradtnak tűntek a srácok. Közben megjöttek az ősök is. Mindenki beült a kocsiba és elmentünk Anne házába. Anne neki állt megcsinálni a vacsorát, addig Harryvel ki sem szálltunk az autóból, hanem elvitt máshova. Nem tudtam, hogy merre megyünk. Csak mentünk. Az új házhoz, értünk. Segített kiszállni az autóból, és elindultunk a házba.
-Minek jöttünk ide?-értetlenkedtem.
-Cshh. Csak kövess engem.-fogta meg Harry a kezem és beljebb húzott a házba.-De mielőtt bemennénk, csukd be a szemed. Ne merj lesekedni.-nevetett.
Becsuktam a szemem, és Harry kezét fogtam. Elengedte a kezem.
-Őő biztos vagy ebben?-kérdeztem.
-Csak állj meg ott. Mindjárt kinyithatod a szemed.-mondta Harry.
Álltam és várakoztam. Harry hátulról átkarolt, és a fülembe súgta.
-Oké, kinyithatod a szemed.
Kinyitottam a kezem. A ház teljesen át változott. Be volt rendezve, gyönyörűen nézett ki. Szám nyitva maradt. Teljesen ledöbbentem. Ezt egyedül csinálta? És mégis mikor?
-Tetszik?-kérdezte hatalmas mosollyal.
-Nem tudok mit mondani. Harry ez gyönyörű. Mikor csináltad?
-Ma jöttünk haza hajnal 5-kor. De muszáj voltam ide jönni elsőnek, hogy ezt befejezzem, szóval a fiúkkal ezt csináltuk. Berendeztük a házat, és ezért mentünk délután 4-kor Louis és El házába-nevetett.
-Lenyűgöztél. Komolyan. Jó ízlésed van.-mondtam.
-Nem csak ebben vagyok jó.-vettem rám perverz pillantásokat.
-Hahaha-böktem vállba
-Nem vicceltem. Egyébként a hálószobát is nézd meg.-mondta nekem.
Felmentünk az emeletre. Rögtön megtámadtam a hálószobát. Mikor benyitottam, az ájulás kerülgetett. Egyszerű volt nagyon, de csodaszép. Harry kitett magáért.
-Lenyűgöztél.-öleltem át, és csókot nyomtam szájára.
Harry felemelt, mint egy menyasszonyt, és az ágyra terített. Csókolózni kezdtünk. Kigomboltam kockás ingjét, amit lehajított magáról. Szánk nem hagyta el egymást. Folyamatosan érintkeztek. Harry pólómat kezdte el felfele húzni, amikor megszólalt a telefonom.
-Ne vedd fel-suttogta Harry,miközben nyakamat csókolta.
Nem válaszoltam, de telefonomért nyúltam, ami a kis szekrényen volt.
-Mondom, ne válaszolj-kapta el a kezem.
Pózt változtattam. Én kerültem Harry fölé. Ráültem csípőjére. A telefonom még mindig zengett. Elkezdtem Harry nyakát csókolni, közben ő behunyta a szemét. Tudtam, hogy ez lesz így a telefonomért nyúltam. Felvettem a telefonom. Harry véres tekintete kerülgetett.
-Haló?-kérdeztem bele.
-Hol vagytok? Kész a vacsora.-szólt bele Anne.
-Már indulunk is akkor.-válaszoltam.
Letettem a telefont, és leszálltam Harryről. Kezemet nyújtottam neki.
-Gyere kész a vacsora.-nevettem rá.
-De pont most jött az egyik kedvenc részem.-duzzogott Harold.
-Oké. Te maradhatsz, de én megyek.-fordítottam neki hátat.
Elindultam kifele a szobából. A lépcsőn haladtam lefele, majd az ajtóig elsétáltam. Harry hatalmas keze megragadta a vállam.
-Nélkülem sehova nem mehetsz mostantól.-nevetett rám.
Elindultunk kifele a kocsihoz. Beszálltunk, és vissza mentünk Anne-hez. Mikor megérkeztünk hozzá, az asztal már meg volt terítve, és isteni illatok terjengtek az egész házban. Mindenki az asztalnál ült, csak mi hiányoztunk.Kézen fogva besétáltunk. Az összes szempár ránk szegeződött.
-Fhúú de ki vagytok pirulva. Vajon mit csináltatok?-kérdezte nevetve Zayn.
-Kuss Zayn. Semmi nem történt. Megmutattam Stacynek a házat.-pirult el Harry.
-Ügyesen hazudsz.-suttogta Louis.
Leültünk mi is. Danielle és Harry között ültem. Az első fogás brokkoli krém leves volt. A kedvencem. Vagy két tányérral ehettem meg. Aztán jött A rántott csirke, amit szintén nagyon imádok. Majd desszertként, megleptek egy tortával. Ami persze fekete erdő torta volt.
-De hát itt Angliába nem lehet ilyet kapni-tágultak ki a szemeim, mikor ránéztem a tortára.
-Lehet, viszont mi Magyarországról jöttünk, és mi tudjuk a receptet-állították anyuék mosolyogva.
-Mindenesetre nagyon köszönöm-mosolyogtam.-Legszívesebben most csak úgy bele dugnám a fejem ebbe a tortába-nevettem el magam. Mindenki nevetett. A vacsora nagyon jól telt. Végre együtt volt mindenki aki nekem jelent valamit is. A lányok, a fiúk, a családom, és Anne is. Anne és anyu elkezdte lepakolni az asztalt, közbe mi beszélgettünk. Louis és El között valami nagyon nincs rendben. Eleanor hirtelen felpattant az asztaltól és kirohant. Senki nem értette, de nagyon meglepődtünk. Louis aggódóan felállt, de szóltam neki, hogy majd én elintézem. Kirohantam Eleanorhoz a mosdóba.
-El minden okés?-kopogtattam az ajtón.
-Stacy? Kérlek most hagyj magamra-szólt a válasz az ajtó mögül.
-Nem megyek el addig amíg, el nem mondod-utasítottam.
Kinyitotta az ajtót. Beljebb mentem és láttam, hogy a falnak dőlve sír. Oda rohantam hozzá a magam hasfájós tempójával, és óvatosan leültem.
-Miért sírsz? Mi történt?
-L-Louis.-dadogott
-Összevesztetek?-kérdeztem.
-Nem egészen. Csak nem mondtam el neki valamit, és besértődött-mondta zokogva.
-Mit nem mondtál el?-érdeklődtem.
-Stacy kérlek ne-próbált lerázni.
-Na mond el. Nem lesz semmi baj. Nem bízol bennem?-néztem rá.
-Stac terhes vagyok-mondta.
Ledöbbentem. Eleanor terhes? Hiszen Louis még meg sem kérte a kezét.
-Micsoda? Biztos vagy benne?-kérdeztem meglepetten.
-Igen, amikor sokáig voltam bent nálad, az azért volt, mert akkor jöttem a nőgyógyásztól aki megerősített. 4 hetes terhes vagyok.-mondta.
-De ennek miért nem örülsz? Istenem Eleanor ez remek hír-öleltem át.
-Nem nem az. Louis szakítani fog velem. És az egyetemet sem tudom megcsinálni egy babával. Nem.-egyre jobban sírt.
-Louis csak örülni fog. Az egyetem miatt meg ne aggódj. Eleanor mindjárt 21 éves vagy. Ne parázz-szóltam neki.
-Amikor az volt, hogy te vagy terhes, szinte te is ezt csináltad-mordult rám.
-Igen. De én csak 19 éves vagyok. 20 leszek. Van különbség.
-2 év.-nézett rám.
-Tök mindegy. A lényeg, hogy mond el Louisnak. Megfogja érteni. Hidd el. Ne titkolózz.
Felálltam Eleanor mellől, és kezem nyújtottam neki. Megfogtam a kezét és kivezettem a fürdőből.
-Állj. Elmosódott a sminkem-állított meg.
-Lehet, de így szebb vagy.-mosolyogtam rá.
Kimentünk az ebédlőbe, ahol a srácok már vették a kabátjukat. Louis oda jött hozzánk és átölelte Eleanort.
-Remélem jól vagy.-suttogta kicsit hangosan a fülébe.
El nem válaszolt. Reméltem, hogy ma elmondja. Felvettem kabátom, és elköszöntünk mindenkitől. Harryvel beszálltunk a kocsiba, és elhajtottunk az új házba. Harryvel kiszálltunk majd elindultunk a házba. Far zsebéből elő vette a kulcsokat, majd kinyitotta az ajtót. Bementünk az ajtón és Harry letámadott. Vadul kezdett el csókolni, az ajtónak nyomva. Kezeimmel mellkasát fogtam, jelezve, hogy ne itt. Értette a célzást, Felemelt és felvitt a szobába. A szobában letett és újra csókolni kezdett.
-Harry állj-szóltam rá.
-Mit csináltam?-nézett rám ijedt fejjel.
-Semmi rosszat. Hülyén fog hangzani, de nem lehetne, hogy olyan érzékien csókolsz meg mint a kórházban? Elhiszem, hogy neked ez a vad stílus jön be, de nekem az érzéki-mondtam neki.
-Tudtam. De megint nem tudtál várni-nevetett rám.
Harry újra közeledett, ezúttal lassan és érzékien csókolt. Ezt már inkább élveztem, mint a vad csókolását. Pólómat lassan kezdte felhúzni, majd ledobta rólam. Én ingje gombjaival babráltam, míg a szánk nem hagyta el egymást. Levettem róla. Lefeküdtünk az ágyra. Én voltam alul, szokásosan mindig így kezdjük. Övemet kezdte kikapcsolni. Egyre lejjebb húzta rólam a nadrágot, ami a végén a földre hullt. Harrynek nem kellett segítség, magától is lehúzta a gatyáját.Vissza feküdt rám, mellkasunk egymáshoz ért, ahogy érzékien csókoltuk egymást. Harry nyakamat kezdte el csókolgatni, majd egyre lejjebb haladt. Megszabadított a melltartómtól is. A többi ruhám mellett landolt. Melleimet kezdte el masszírozni, ami már magába elég izgató. Nyelvével egyre jobban haladt lefele hasamon.
-Hupsz a heget kikerüljük-nézett fel rám nevetve.
Elnevettem magam. Bugyimat kezdte el letolni. Ilyenkor mindig zavarba jövök. Nem tudom miért. Nem szeretek pucérkodni, főleg nem Harry előtt. Lassan húzta le lábaimról a bugyit, majd a lábamat is végig puszilta. Felért nemi szervemhez, és simogatni kezdett. Látta rajtam, hogy élvezem. Egyre gyorsabban csináltam, és nyelvével rá segített. Hirtelen csak egy nyomást éreztem. Két ujját felnyomta. Nyögéseim betöltötték a teret.
-Harry mindjárt elmegyek-szinte már sikítottam.
-Akkor ezt most abba hagyjuk-mondta nekem Harry majd felmászott mellém.
Én következtem. Én lassabb voltam, ugyanis újdonsült hegemmel elég nehéz mozogni, még. Boxerét húztam lefele, és éreztem egyre csak merevedő anakondáját. Egyre keményedő farkát számmal kezdtem kényesztetni, majd egészet bekaptam. Nyögések  hagyták el Harry száját. Egyre szaporábban vette a levegőt. Tudtam, hogy mindjárt elmegy, de ezt ki is jelentette. Harry megfordított. Felvette az óvszert, és hatalmas méretét egyre beljebb dugta. Csókjaink egyre piszkosabbak voltak. Egyre gyorsabban húzogatta ki-és be farkát, amitől egész testem megdermedt.Hátát karmoltam az érzés miatt. Soha nem volt még ilyen jó. Mindketten nyögdécseltünk. Még szerencse, hogy senki nem volt a házban.
-Mindjárt elmegyek Harry. Istenem gyorsabban-kérleltem lihegve.
Gyorsított a tempón és pár másodperc múlva megtörtént. Harry lökött még egy-kettőt rajtam, majd kihúzta méretét belőlem. Lefeküdt mellém. Háta izzadt volt, hajából izzadság cseppek potyogtak. Nem érdekelt. Átöleltem.
-Ez volt a legjobb Stac-súgta fülembe.-Szeretlek.
-Én is szeretlek Harry
Felálltam, és elindultam a fürdőszobába lefürdeni. Fél óra múlva ki jöttem, és Harry ment lefürdeni. Megvártam míg letusol. Mikor kijött szó szerint beleugrott az ágyba. Pattantam egyet, ahogy Harry az ágyra ért. Nevetni kezdtünk. Harry átölelt, és megcsókolt.
-Mi volt a baja Eleanornak?-kérdezte tőlem.
-Csak fájt a feje..-mondtam.
-Nem áll jól a hazugság-söpörte ki hajam a szememből.
-Összevesztek Louissal. Ennyi. Majd kibékülnek-mondtam neki.
-Oh értem. Egyébként nagyon szeretlek, de ezt már mondtam-nevette el magát.
-Nem baj, jól esik-mosolyogtam.
Harry utolsó csókokat adott számra, majd átkarolva, összekulcsolt kézzel elaludtunk.

2013. március 8., péntek

68.rész.

 Próbáltam hosszú részt írni. Kicsit olyan érzésem van mintha siettem volna az idővel, de csak mert meglepetésem van a 69-es résszel. KOMMENTELJETEK! Remélem azért tetszeni fog. Jó olvasást :)

Reggel Harry karjai közt ébredtem. Kócos volt haja, és kezei a testemen voltak. Nehezen kimásztam kezei alól, nehogy felébresszem. Mélyen vette a levegőt, néha egy-két horkantás is kijött a száján. Próbáltam lábaimra állni, majd kicsoszogni a mosdóba. Kicsit elidőztem bent, mire megmosakodtam, megfésülködtem és copfba fogtam hajam. Kinyitottam az ajtót, és Harry állt az ajtóban. Szív bajt hozta rám. Ha nem fájt volna a hasam, biztos felugrottam volna ijedtemben.
-Jó reggelt édesem-nyomott puszit a homlokomra.-Hogy aludtál?
-Egész jól. És te?-kérdeztem vissza.
-Veled mindig jól-mosolygott.
-Ma is itt maradsz, vagy ma elmész?-érdeklődtem.
-Tizenegyig maradok, utána stúdióba be kell mennünk.
Kicsit elszomorodtam, de neki dolgoznia kell. Nem tarthatom vissza. Már 9 óra van. Nem sokára elmegy. Mire kijött ő is a mosdóból, a reggeli már a szobában volt. Anne beszaladt és hozott kakaós csigát. Nem tudott sokáig maradni, ugyanis Harry nővére Gemma ma repül haza Spanyolországból. Ki kellett mennie a repülőtérre. Harry kijött a mosdóból és leültünk reggelizni. Mindketten a kakaós csiga belsejével kezdjük, mert a széle ropogós. Ujjaink kakaósak voltak, ami persze vicces volt. Harry az ujját az arcomnak nyomta, amitől lett egy gyönyörű barna csík. Kárpótlásul a két kezemmel adtam neki vissza. Neki két csíkja volt. Rengeteget nevettünk ezen.
-Hé, az étellel nem szabad játszani.-mordult fel.
-Te kezdted.-nevettem.
Harryvel úgy játszottunk mintha igazi gyerekek lennénk.Nagyon jó volt, de eljött a búcsú, ugyanis indulnia kellett a stúdióba.Karjaimat nyaka köré fontam, derekamat fogta két kezével, és csókolózni kezdtünk. Egy utolsó puszit nyomott a számra, majd magához szorított, és elment. Már hiányzott. Vissza feküdtem az ágyba, és elővettem a füzetet.
"Kedves naplóm. Harry éppen most ment el. Máris hiányzik. Ez a srác jelenti a mindenem. Kiegészítjük egymást. Olyanok vagyunk együtt mint a gyerekek. Ma nem tudom kik fognak bejönni. Talán Harrynek örülnék a legjobban, de ha valamelyik lány jönne be annak is örülnék. Persze bárkinek örülnék. Van egy érzésem, hogy amint felépülök minden megváltozik. Még nem tudom, hogy jó vagy rossz irányba, de meg fog változni. Érzem. Most csak én és a kis füzetem van."-írtam le érzéseim. Az orvosom dél fele bejött, hogy megnézze minden rendben van-e. Megvizsgálta a műtétem helyét,hogy nincs-e vele semmi baj. Megállt az ágyam mellett, rám nézett és egy mosolyt küldött. Nem tudtam mire véljem. Megfordult az ajtó felé és elindult.
-Dr. Phills-szólítottam meg kivételesen a nevén.-Minden rendben van velem?
Hátra fordult, és egy apró mosolyt villantott.
-Igen. Légy óvatos.-mondta és kiment a szobából.
Mégis mire mondhatta, hogy legyek óvatos. Sokat gondolkoztam ezen. Füleimben csengettek ezek a szavak.Telefonom megszólalása szakította meg gondolkozásom. Harry küldött egy üzenetet.
-"Édesem, sajnálom de nem tudok bemenni se ma se még egy ideig. El kell utaznunk Amerikába. Kérlek értsd meg próbáltam közbe lépni, de a manager túl idióta hozzá. Utazás előtt megpróbálok beugrani még, de lehetetlennek néz ki. Nagy szeretlek és már hiányzol. Harry.xx"
Ahogy végig olvastam, egy kicsit összetörtem. Tudtam hogy nem kellett volna el engednem. Most nem láthatom egy ideig. De ez a munkája. Élvezi. Én kibírom ezt a pár napot. De hány napig lesznek oda? Miért nem írta le Harry? Most izgulhatok emiatt. Füleimbe csengtek esti szavai "Szeretlek". Eleanor is bebaktatott hozzám. Észre sem vettem. Belemerültem a gondolkodásba.
-Stacy. Hahó-rázta meg vállamat.
-Oh Eleanor, sajnálom én csak gondolkoztam.-kértem bocsánatot.
-Min gondolkoztál ennyire?-kérdezte miközben a kabátját az egyik székre dobta.
-Semmin..-hajtottam le a fejem.
-Khm. Velem beszélsz, és nem Harryvel.
-Harryn. De semmi lényeges, csak annyi, hogy küldött egy sms-t és most szomorkodok, hogy nem lesz velem egy ideig.-próbáltam mást mondani.
-Oooh. Hát Louis is elment.Én is szomorkodtam az elején, de mára megszoktam. Nem kell féltékenynek lenned. Harry csak téged szeret.-mondta.
-Bízok benne.-mosolyogtam.
-Hát akkor? Tuti, hogy nem ennyi a baj.-nézett rám El.
-Na jó. Az egyik reggel, mikor felkeltem egy füzetet találtam. Nem tudom, hogy ki tehette ide.
-Volt benne valami?-kérdezte.
-Nem. Csak egy kis írás. De az is arról szólt, hogy használjam naplóként. Ennyi.-vallottam be.
-Nem kérdezted meg Harryt? Lehet ő volt.
-Szerintem, nem kell napló ahhoz, hogy elmondjak neki mindent. Amúgy miért adott volna nekem egy füzetet? Nem ő lenne.-válaszoltam.
-Nem tudom akkor ki lehetett. Én biztos nem voltam. Arra emlékeznék. Ha csak nem alva járó voltam, és besétáltam a kórházba, egy füzettel a kezemben.-nevetett El.
-Egyébként veled minden rendben?-néztem rá.
-Persze. A suli is megy.-mondta halkan.
-Hallgatlak.-fogtam meg a kezét.
-Nem lényeges. Egyszerűen csak az otthoni dolgok felzaklattak. Anyu és apu.-egészítette ki.
-Mi történt?
-Összevesztek. Ha elválnak nem tudom mit csinálok. Ez így nagyon rossz. Stac.-vallotta be könnyekkel küszködve.
-Elhiszem, hogy nagyon rossz, de tudom, hogy nem csak ennyi a baj. Mi még?-kérdeztem rá. Láttam rajta, hogy ez csak egy ok.
-Kicsit összevesztem Louissal.
-Min?
-Egyszerűen nem ismerem ki. Egyik percben még romantikus, aztán át vált a magába húzódó Louisra. Azt hittem, hogy 5 év alatt kiismertem.-vallotta be El, könnyeit letörölve arcáról.-Jót tesz ez a távolság most. Tudunk gondolkozni.
-De ugye nem akartok szakítani?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Nem tudom. Egyszerűen csak nem akarok most vele lenni. Kikészít. Mostanában, ezt csinálja.-mondta Eleanor, könnyei egyre jobban peregtek arcán. Felültem és átöleltem. Kezeimmel, arcáról a könnyeket töröltem le. Egy ideig még beszélgettünk, de aztán elment. Egyedül maradtam újra. Naplómba rajzolgatni kezdtem. Kicsit rossz egyedül, de így tudok gondolkozni. Szüleim beugrottak, de már mentek is. A nap lassan telt, de estére elfáradtam. A nagy semmit tevésben. Lefürödtem, majd lefeküdtem.

~Másnap. (Naplós részek jönnek/este/)
"Kedves naplóm. Reggel 8-kor keltem. Harry, nem írt, és nem is hívott. Biztos nem volt ideje. Amiket Eleanor mondott, elég furcsa elképzelni. Louisból nem nézem ki ezt a srácot. Ma bent volt nálam, Anne és Gemma, a szüleim, és a csajok. Kivéve Elt. Ő ma nem jött be. Szegény lány. Danielle maradt bent a legtöbbet Olívval. Perrie hozott nekem csokit. Tudja mi tud feldobni. Este van. Fürdés és fekvés. Egyébként ma még az orvosom sem jött be. De nem baj, még jobban le lennék fáradva."-fejeztem az írást. Eltettem magam holnapra.

~Következő nap. (Naplós részek /este/)
"Naplóm. Harry nem jelentkezik. Nem hiszem el, hogy egy perc szabad ideje sincsen rám. Esetleg egy smiley-t küldene, még az is feldobna. De semmi. Olív és Kitty ma bejöttek. Egész sokáig itt voltak. Pletykáztunk, kimentünk a büfébe és kávéztunk, jókat nevettünk. Jó érzés, hogy ők legalább gondolnak rám. Eleanor is felhívott, de neki ma suli, szóval nem tudott bejönni. Danielle is ma utazott el egy tánc fellépés miatt. Perrie és a Little Mix többi tagja elindult az Európai turnéra. Olív is ide költözött. Kitty Justinnal él itt Londonban. Nem is értem az egészet, minden esetre nagyon örülök neki, hogy itt van, és itt lesz majd a közelemben. Kezdek fáradt lenni. Remélem holnap kapok legalább 1 üzenetet, ha nem többet.."-becsuktam a kis füzetet és eldugtam a párnám alá. Hamar elaludtam.

~3. nap
Reggel egy kis fej fájással keltem. Az ápoló nő szerint ez normális. Habár nem hallottam még erről,hogy ez normális lenne. De ráhagytam. Kimentem a mosdóba,mire visszajöttem az orvos bent volt a szobámba. Bizakodva mentem ki, hátha valami jó hírt közöl velem.
-Stacy, úgy néz ki, hogy holnap már haza is mehetsz. -mondta mosolyogva
-Úristen, ez remek hír-kezdtem el örülni a fejemnek.
-De ezek után is be kell járnod kontrollra,hogy ellenőrizhessünk. Érted?
-Mindenféleképpen. Úristen ez remek hír-fülig érő mosolyt villantottam.
Az orvos gyorsan kibaktatott a szobából, én pedig telefonomért rohantam. Ránéztem, és egy olvasatlan üzenet volt látható. Harrytől jött. Miért nem hallottam, ahogy csipogott? Ja azért mert le volt némítva. Megnyitottam az üzenetet amiben ez állt.
-"Sajnálom, hogy nem írtam és nem hívtalak, egész nap elfoglaltak voltunk, és amikor feltudtalak volna hívni, akkor Londonba este volt. Hajnal. Ne haragudj. Most is csak üzenek, mert interjúnk van, de ha minden jól megy, holnap hajnalban haza érek. Talán.. Szeretlek édes.  Harry xx"
Kicsit összetörtem, de nem zavart annyira, mint amikor közölte, hogy el kell mennie.Gyorsan a válasz gombra nyomtam, és vissza írtam neki.
-"Semmi baj. Van egy jó hírem..Én is szeretlek"-válaszoltam neki.
Nem sokkal később vissza írt, de nem válaszoltam rá. Nem akarom neki elmondani. Elég ha ennyit tud. Ma bent volt El és Anne is. Örültem nekik. Elsőnek a szüleimmel osztottam meg a jó hírt, majd a többieknek is elmondtam. Kivéve a fiúknak. Nem tudnak egymás közt titkot tartani. Este fele lefürödtem és lefeküdtem. Mielőtt el aludtam volna, telefonom hangja zavart meg.
-"Szeretlek"-a küldő Harry volt. Gyorsan vissza írtam, hogy én is majd elaludtam.




2013. március 5., kedd

Saját vélemény!

Sziasztok blog olvasók. 
Rengeteg értesítést kaptam, hogy a blogom sablonos szövegű, és nem kéne folytatnom. Sokat gondolkoztam rajta, és arra jutottam, hogy hamarabb befejezem a blogot. Nem tudom, hogy miért csak az én blogom találják meg ezzel, hogy sablonos amikor rengeteg blog sablonos. Nem is nagyon írhatsz már olyan blogot, amit valaki éppen nem úgy írt le. Mindenesetre sajnálom, elsőre 200. részesnek terveztem,de leadtam 100.részre, most már örülök ha meg lesz a 70. rész. Nem tudom, hogy mégis hány rész lesz a blogban, vagy azt, hogy megéri-e folytatni, mindenesetre köszönöm a 34 feliratkozót, és a több mint harmincezer oldal megtekintést. Remélem végig fogjátok olvasni és tetszeni fog továbbra a blog. Kérdezni a csoporton keresztül lehet tőlem. Blog befejezést még nem tudom. Rengeteg új dolgot találtam ki, de lehet, hogy nem fogom beleírni.
Utólag sajnálom, hogy  az érzéseimet, és a képzeletemet sablonosnak gondoljátok. Tényleg van benne valami, de nem hiszem, hogy annyira sablonos lenne. Amikor valaki elkezd egy blogot, akkor jónak gondolja. Én például mára, nem így csináltam volna az egészet. Köszönök mindenkinek mindent, megtaláltok a facebook csoportba.

Sziasztok.xx

2013. március 4., hétfő

67.rész

Egy héten egyszer, maximum kétszer lesz új rész. Nem jó érzés látni, hogy több mint százan olvastok el egy részt, és alig jönnek kommentek. Szeretném, hogyha hosszabb kommenteket írnátok, hogy tudjam, ténylegesen tetszett-e a történet, vagy hogy min kell javítanom. 7 komment és új rész. Ne spóroljatok a véleményeknél se. Remélem tetszeni, fog. Jó olvasást:)

 Reggel arra keltem, hogy egy füzet van mellettem. Este még nem volt itt. Kíváncsi voltam, mégis ki hagyta itt. Kezeimbe vettem, lapozgatni kezdtem, de üres volt. Hajtott a kíváncsiság, hogy hátha valamelyik lapon, akár csak egy kis firkantást is találjak, de nem, semmi. Vissza tettem a füzetet a helyére, amikor megláttam a földre hulló papír darabot. Lehajoltam, hogy felvehessem. Néztem a papírt. Ennyi volt ráírva.
-"Használd a füzetet naplóként, tudd mi mikor történt, ne feledkezz meg múltadról."
Nem értettem. Mégis, ki az az állat aki azt meri gondolni, hogy ezekre a pillanatokra emlékezni akarok. De minden esetre, ez a napló tényleg jól jött. Harry nem mindig tud velem itt leni, Családom délután szokott jönni, és a barátaimnak is mindig van elfoglaltsága. Egyedül vagyok egy ideig mindennap. Csak az orvosok, akik néha bekukkantanak hozzám, és a betegek beszélgetése hallatszik a folyosón. A füzetet kinyitottam és felírtam, hogy kié, és minek használja. Twitteren is meg kellett osztanom, hátha ha valaki bevallja, hogy ő hozta naplót. Régi szokásnak tudom ezt le, régen is mindig így kezdtem amikor naplót kezdtem el vezetni. Rengeteg idő telt el, mire kitaláltam, hogy mit is csináljak a füzettel. Gondoltam, úgysem fogja az illető keresni ezt a füzetet, ha itt hagyta, szóval akár egy kitalált történetet is írhatnék le. Esetleg rajzolhatnék, vagy bármit csinálhatnék, csakhogy ne unatkozzak. Több órányi vacakolás után rájöttem, hogy egy sima naplónak fogom használni. Betartom amit kértek tőlem, ezt fogom tenni. Lassan, de elkezdtem írni az első bejegyzésem a kis kék színű füzetbe.

"Kedves naplóm. Ebben a pillanatban kórházban vagyok. Daganatos voltam, de szerencsére sikeresen megműtöttek, így már nem vagyok az.  -nevettem ahogy írtam. -Mára csak nevetek ezeken a dolgokon, de ha belegondolok azokba a pillanatokba, amiket a búcsúzásom idején éltem át, sírni támad kedvem. Látni azt a sok embert, akik miattam sírnak, szív facsaró.Talán ha Harryvel nem történik meg a közösülésünk Amerikában, akkor talán még mindig valahol lennék, egy egyre nagyobb daganattal. Valahogy ezért, Harrynek vagyok hálás. Ez a srác megtanított mindenre, amit eddig nem tudhattam az életben. Mindig hálás leszek neki, és örökké szeretni fogom."-nem akartam befejezni, annyira belejöttem, de amint belépett az orvosom, és Harry egyszerre az ajtón hirtelen bedugtam a a takaróm alá, nehogy megtalálják, titkos füzetem. Mindkettőjük arcán mosoly volt látható. Harry megpuszilta homlokom, mostanában ezzel köszön. Hátrébb állt az orvos mellé, de arcáról nem hervadt le a mosoly. 
-Megtudhatnám mi ez a nagy boldogság?-érdeklődtem.
-Egyre jobbak az eredményeid. Ha így haladsz akár 5 nap múlva el is mehetsz, persze vissza kell jönni majd kontrollra.-vallotta be az orvos.
-Istenem ez egy remek hír. Ha lehetne már most elmennék.-nevettem el magam.
-Most viszont szeretnénk elvinni  a varrat szedésre. Megpróbálsz a lábadon eljönni, vagy pedig hozzunk egy kocsit?-kérdezte tőlem az orvos.
-Megpróbálok járni.-válaszoltam.
Harry kezébe kapaszkodtam, ahogy leugrottam az ágyról. Erős kezeibe kapaszkodtam, és próbáltam egy-két lépést megtenni előre. Nagyon fájt a hasamon lévő heg, de ahogy többet léptem, kezdett elmúlni a fájás. Végig sétáltam a folyosón, persze a hasam végig hasított, de az, hogy Harry végig velem volt, csak erősített, így nem gondoltam a hasam fájására.
-Még így is lenyűgöző vagy.-suttogta fülembe Harry.
Mosolyogtam, de amikor beértünk az egyik terembe, és megláttam a szikéket, és az injekciókat kicsit berezeltem. Annyit mondtak, hogy feküdjek le, és lazítsak. Megtettem. Harry leült mellém, és végig szemeimet bámulta gyönyörű zöldes szemeivel. Kis szúrásokat éreztem, de nem vettem figyelembe, annyira néztem Harry gödröcskéit. Végig szorítottam kezét, amin nevetni kezdett. Gödröcskéit végig villantotta. Pár perc sem kellett, végeztem. Harry újra segített lejönni, és talpra állni, majd vissza mentünk az orvosommal a szobámba. Leültem az ágyra, mellém pedig Harry.
-Stacy, akkor most már mehetsz lábon mindenhova, csak még egy ideig ne egyedül. Nem akarjuk, hogy bármi bajod essen. Az biztos, hogy most már könnyebben tudsz majd sétálni. Viszont nekem mennem kell, ha minden jól megy holnap újra benézek. Addig is szia.-fordult ki az ajtón az orvos.
Harry fogta kezem. Felém nézett. Ahogy a fény megsütötte arcát, jobban csillogtak zöld szemei, és haja is göndörebbnek látszott. 
-Ma maradok.-suttogta.
-Miért suttogsz?-kérdeztem.
-Így érzékibb.-nevetett.
Szája lágyan érintette az enyémet. Érzéki csóknak mondhatom. Egyszerű csóknak látszott, de tele volt érzelemmel. Ilyen csókunk sem volt még. Minden a kórházban történik meg. Az első érzelmi csókunk, az, hogy jobban kötődünk egymáshoz, és minden más ami kettőnket érint. Az ölelések, a csókok sokkal érzékibbek.  Beszélgettünk Harry napjáról, az enyémről nem lehet sokat beszélni. Ha valaki megkérdezi a válaszom: Unalmas. Harry napjai izgalmasak. Koncertek, fellépések, interjúk, találkozás a rajongókkal. Most irigylem. Szüleim is betértek felém, de kivételesen nem maradtak sokáig. Gyorsan leléptek, mintha Harry tudná miért. Titkolózott. Este fele elment lefürdeni, addig előkaptam a naplóm, és folytattam.
"Ott hagytam abba, hogy mindig szeretni fogom Harryt, aki most jelenleg is velem van. Fürdik. Nem tud a naplóról. És ez így jó. Az én titkaim vannak benne, nem kell tudnia. Jobban megnyíltunk egymásnak. Elmondta a legféltettebb titkait is nekem. A mostoha apja, folyamatosan cikizte Harryt. Megalázta. Nem volt könnyű gyerekkora, azelőtt pedig Anne és a férje, Harry igazi apja is elváltak. Ezek jobban megrázták. Harry állításai szerint csak nekem mondta el ezeket. Megbízik bennem ami nekem mindennél fontosabb. Egyébként ma vették ki varrataim, ami miatt könnyebben fogok járni.  Azt hiszem gyorsan abba hagyom ezt a napot, ugyanis Harry mindjárt kijön a fürdőből. Majd jelentkezem."-fejeztem be az írást. Eltettem az egyik kis szekrény legaljára. Harry hamarosan ki is jött a fürdőből. Én is elmentem lefürdeni, habár én több ideig időztem bent. A vágás a hasamon még mindig fájt. Fél órát lehettem bent a mosdóba, majd kijöttem. Harry az ágyon feküdt, telefonját babrálta.
-Azt hittem valami baj történt.-nevetett.
-Hahaha, próbálj meg egy vágással a hasadon megfürdeni.-vágtam vállba. 
Lefeküdtem mellé, telefonját letette az egyik kis polcra. Felém fordult. Egyik kezével fejét támasztotta, másikkal a hajamat söpörte ki arcomból. Végig simította arcom, majd gyengéden megcsókolt. Beletúrtam göndör fürtjeibe, és tarkójába kapaszkodtam. Romantikusan csókolóztunk. Kezeinket összekulcsoltuk.
-Kívánlak. suttogta fülembe.
-Itt nem lehet.-vettem nagy levegőt.
Harry megértette, csak, hátam simogatta. Alváshoz készültünk mindketten. Enyhe csókokat hagyott a  jobb vállamon. Fürtjei ahogyan hátamhoz értek, mindig kirázott a hideg. Harry sokszor fel nevetett. Nem kellett sok idő, olyan 8 óra fele mindketten aludtunk.