Novella 2 in 1

Sziasztok!! A várva várt novella is megérkezett, rengeteg késéssel ami miattam történt ( nem is más miatt) és ezúton is szeretnék bocsánatot kérni!
Ami nekem nagyon fontos: Van 3 blog ötletem de fogalmam sincs TI melyiket olvasnátok szívesen.  Ebből 1 One Direction Fanfiction, és kettő pedig egy más fantasy féle. Nagyon szeretném tudni, hogy ti melyiket olvasnátok, vagy ha elkezdeném bármelyiket lenne-e ekkora olvasottsága mint ennek a blognak.  Akit érdekel bármelyik a 3 közül, CSATLAKOZZON : https://www.facebook.com/groups/1531087083777208/ a másik csoport ugyanis TÖRLÉSRE kerül!

JÓ OLVASÁST <3


Ez a nap is eljött. Nem sokkal a Londonba való visszatérésem után, ez az a dolog volt, amiről már kislánykorom óta álmodtam. Csak ülök a fotelomba, és várom míg a sminkes és a többiek is megérkeznek. Egy meleg teát szürcsölgetek, valószínűsítem Yorkshire tea. A szállodában ahol az esküvőnket tartjuk erre a hétre teljes mértékben bezárt. Harry rengeteg pénzt ölt abba, hogy semmilyen vendég, paparazzi vagy egyéb betolakodó tönkre tegye a mi nagy napunkat. A nap süti az arcomat, ahogyan az ablakban ülök, és hallgatom a madarak csicsergést. Collins anyuékkal érkezik majd 2 óra körül, most pedig még csak délelőtt 8 óra van. Izgatott vagyok. Harryvel a babona miatt már 2 napja nem találkoztam, csak telefonon beszéltünk. Miután az utolsó kortyot is megittam pöttyös bögrémből, a hifi torony mellé sétáltam. Egy nyugtató zenét raktam be, hogy enyhítsem lassan idegbe guruló énemet. Rettenetesen féltem ettől a naptól, hogy Harry akár nem-mel is válaszolhat, és akkor összetörök. Hiába is én voltam az aki többször is összetörte. Elsétáltam a kanapé felé, ahol néhány doboz volt elhelyezve. Leültem a bézs színű kanapéra, és kinyitottam az egyik dobozt. Mostani fényképek voltak benne, Collins és Harry volt a legtöbb képen.Csodálatos kislány, csodálatos apukával, és én ezt képes voltam elhallgatni. Harry régóta készen állt már az apaságra, és talán még csak 23 éves vagyok, Harry pedig 24, mégis úgy érzem mi összeillünk, és együtt leszünk. Örökké. A képek nézegetése közben hátra döntöttem a fejem, és lassan behunytam szemeim.

*Visszatekintés*

8.hónap. Már tudom,hogy kislányom lesz, tegnap mondta meg az orvosom. Eddig nem akartam tudni, azt akartam, hogy Harry is itt legyen, hogy megkeressen.Nem tette. Azt hiszem köztük véglegesen vége van mindennek. Fájt, ahogy az apám elvesztése még jobban szorongatta így is nem létező szívemet.
 Egy üzenetet se kaptam, senkitől sem, kivéve Danielle-től. Ma találkozok vele. Magyarországon van egy fellépésük, és hajnalban már indulnak is tovább.  Az asztalra tettem a jelenlegi könyvet amit olvasok. Amióta vissza jöttem azóta vagy 20 könyvet kiolvastam, azt hiszem ebben találom azt a csepp kis örömöt, amit én az élte hazugságának nevezek. 8 hónapja, nincs számomra se öröm, se boldogság. Mindennek én vagyok és voltam az elrontója, talán most amiatt még bírom a strapát az egyedül a gyermek aki szívem alatt heves ütemben növekszik. Ő a mindenem. Még nem született meg, de ahogy megmozdul, ahogy néha belém rúg, mintha egy azon ütemre mozdulnánk. A telefonom hangosan kezdett csiripelni, lassan felálltam és a telefonomhoz sétáltam. Dani hívott.
-Stacy itt vagyok nálatok, csengettem, de senki nem nyitott ajtót, nem vagytok itthon?-aggodalmaskodott.
-Ne haragudj nem hallottam a csengést azonnal megyek-nyomta ki.
Basszus, belemerültem a könyvbe, nyílván ezért nem hallottam. Trappoltam le a lépcsőn már amennyire tudtam hatalmas hassal, és ezer örömmel nyitottam ajtót Neki. Amikor kinyitottam az ajtót, Dani hatalmas mosolya, aztán megdöbbent tekintete fogadott. A hasamra tekintve eltűnt a mosolya. Átöleltem barátnőmet, aki viszonozta ölelésem. Beljebb jött, majd lehuppant az egyik fotelbe. Vele szemben foglaltam helyet a ebédlőasztalnál.
-Stacy mióta vagy terhes? És mégis kitől?-dőlt belőle néhány kérdés.
Tűnődtem a válaszomon. Ha most elmondom, Harry megfogja tudni, és talán felkeres. De ő Danielle benne megbízhatok.
-Harry-é a gyerek, 8 hónapos terhes vagyok Dani-vettem mély levegőt.
Danielle szája tátva maradt a szám hallatán, illetve az apa nevén. Nem értem mi ezen olyan meglepő., na jó talán kapiskálom. Dan egy ideig csendben figyelt hol engem hol a hasam, nem szólt, csak vizsgálódott. Mit ne mondjak zavart állapotban voltam, de nem tudtam mást mondani. Hirtelen megszólalt a göndör hajú lány.
-Én nem is tudom..Erről miért csak most tudok meg? És a többiek miért nem mondták? Harry pedig miért nem jött ide? Utálom magam-tört ki.
-Dani erről Senki sem tud! Te vagy az első aki tudja!  Én sem tudtam, hogy terhes vagyok úgy másfél hónapig. De ki maradt kétszer, és rájöttem, hogy amikor megtörtént már régen nem szedtem fogamzás gátlót, és Harryvel nem védekeztünk. De nem mondhatod el ezt senkinek sem! Kérlek Dani-kérleltem, sőt könyörögtem.
-Nem hallgathatod el! Ez Harry gyereke is, joga van tudni róla!-komoly volt arca.
Danielle mérges rám, vagy egyenesen utál. Szemöldökét össze húzta, ez a dühös tekintete, aztán hirtelen ellágyulnak arc vonásai.
-Nézd Stacy, tudod hogy senkinek sem fogom elárulni, de ez akkor sem fair Harryvel szemben-magyarázott.
Tudom, és igaza is van. Gyors téma váltás.
-Harry hogy van?-néztem Danre.
-Most már jobban-sóhajtott.
-Most már?-kérdeztem vissza.
-Amikor elmentél teljesen összetört. Napokig nem evett, és egyfolytában arról beszélt, hogy nincs értelme az életnek. Le kellett mondaniuk néhány koncertet, mert Harry nem volt képes magával foglalkozni, nem járt be a próbákra, és majdnem kirúgatta magát a bandából is éppen ebből kifolyólag. Most már azért vissza került a normális életbe, de tegnap este beszéltem vele telefonon, azt mondta, hogy még mindig hiányzol neki.
Jó azt hallani, hogy még mindig hiányzok neki, de az amin keresztül ment, Miattam majd bele szakad a szívem. Még mindig szeretem Harryt, és talán édesapám halála után nagyobb szükségem lett volna az ő segítségére, édesanyám rajtam sírja ki magát, ahogyan húgom is, de én kinek mutathatom ki mennyire is fáj? Nekem Harry lett volna az aki kívül álló ebben a helyzetben és segíthetett volna, ehelyett ott hagytam, és most cseszhetem, mutatom magam erősnek, miközben mindenki tudja, hogy nem vagyok az. Legalábbis majdnem mindenki. Megvisel a terhes élet, a hátam folyton fáj, illetve a sok rosszul lét, és akkor az Ő hiánya is. Talán egyszer elárulom neki, hogy terhes voltam, talán..
-Stacy és mi lesz a neve a kicsinek? Egyáltalán fiú vagy lány? Árulj el mindent-lelkesen beszélt Danielle.
Elmosolyodtam.
-Kislány és Collins. Harryvel azt beszéltük még régen, ha egyszer lesz egy kislányunk Collinsnak fogjuk elnevezni, és hiába tetszik más ezer név, tartom magam ehhez-mosolyogtam.
Dani idétlenül mosolygott, annyira szép amikor mosolyog. Liam megérdemli őt.
Dani mesélt még a srácokról, El-ről és a többiekről akiket kint hagytam, elmesélte, hogy William Louis kisfia már elkezdett járni, és egyre többet beszél, illetve hogy Liammel ők is tervezik a közös gyermeket.
Danielle minden kis szaftos sztorit elmesélt magáról és Liamről, illetve a többiekről is. Hiányzik London, és a srácok. Hiányoznak, nagyon is.

**

Danielle másfél hónapja ment el. Miután elment az idő annyira gyorsan telt. Collins megszületett, és azóta az életem legszebb éveit töltöm.Gyönyörű mosolya van, olyan mint Harryé, szőke kis pihék fedik feje búbját, szemei szikrázó zöldeskék. Leggyönyörűbb kislány akit valaha láttam, ami vicces mert minden szülő ezt mondja a saját gyerekére, de ha nem ő lenne a gyermekem is ezt mondanám úgy érzem. Ahogy telik az idő, minél inkább el akarom hívni Harryt és elmondani neki, de nem tehetem. Azzal mindent elrontanék újra, és fájdalmat okoznék neki. Harry és én soha többé nem fogunk találkozni, és ez így van rendjén. Azt hiszem.
Ülök a ringatós székemben, és Collinst etetem, miközben az ablakon legördülő eső cseppeket figyelem ahogyan versenyeznek. Hideg van és az egyetlen dolog ami éltet az a gyönyörű kislányom. Édesanyám az egyetlen aki jelen pillanatban tud nekem segíteni, még akkor is ha nem díjazta ilyen korán a terhességemet, de egy óvatlan pillanat és megtörtént. Anyu össze van törve édesapám halála óta, komoly szerelem volt az övéké, talán olyan mint az enyém és Harryé. Komolyan szerelmes vagyok belé még most is, hogy ő az-e nem tudom. Több hónap elteltével sem tudom kiverni a fejemből és tovább lépni.
Gondolat menetemből egy halk kopogás ébresztett fel.
-Bejöhetek?-lágy hang szólalt meg kívülről.
Bella az.
-Gyere persze-szóltam.
Bella bejött, és leült az ágyra törökülésbe, kezeit pedig támasztásra használta a háta mögött.
-Annyira édes ahogyan alszik-mosolygott miközben Collins-t vizslatta.
-Az-mondtam.
-Vigyázhatok rá amíg esetleg te elmennél felújítani a ruhatárad. Nem gondolod?? Illetve Collinsnak is lehet, hogy újítania kéne, ugyanis ő egy lány, nem egy fiú, Stacy. Kék és sötét ruhákat adsz rá, nem hogy rózsaszínt meg szoknyákat meg ilyeneket. Na érted?-édesen magyarázott, de igaza volt.
-Holnap elmegyek, de Collins is velem jön, hogy tudjam mi tetszik neki, legközelebb viszont vigyázhatsz rá? Oké?-egyeztem meg vele.
Bella elmosolyodott, majd kiment és telefonálni kezdett. Igaza van, tényleg fiúként öltöztetem, egyetlen egy virágos ruhácskája van, de az is inkább fiúsabbnak néz ki még akkor is ha a lány részlegen vettem neki. Holnap mindenféleképpen elmegyek vele vásárolni. Előkészítettem neki az esti fürdőzésre a vizet, míg anyu megcsinálta a vacsorát. Megetettem kicsi lányom, és ágyba tettem, remélve egész éjjel aludni fog.Miután meggyőződtem, hogy elaludt, lementem anyuékhoz enni valamit mert farkas éhes voltam.
Anya málna szirupos palacsintát készített tejszínhabbal a tetején. Leültem mellé és Bella közé. Gyorsan kezdtem falni az ízletes tésztát, egyik kedvencem.
-Holnap bemegyek Collinsal a városba, veszek néhány új cuccot magunknak-mondtam miután lenyeltem a falatot.
Anya mosolygott. Miután befejeztük a vacsorát lefürödtem, és gyorsan ágyba dobtam magam.

Másnap

Reggel az ablakon átverődő fények, és a madarak halk csiripelése ébresztett. Collins még aludt, addig én gyorsan megmosakodtam, és felöltöztem. Ezután bepakoltam a táskámba a pénztárcám és a telefonom, illetve a személyi adataim, köztük a jogsim, a személyigazolványom. Collins is mozgolódni kezdett.
-Kicsim, inkább hagyd itt Collinst, még csak most kelt fel, nyűgös lenne, majd vigyázunk rá Bellával-jött be anyu a szobába.
-De akkor hogyan vásároljak neki?-húztam fel az egyik szemöldököm.
-Tudod a méretét nem? Akkor úgy, ő úgysem tud mit mondani, és legalább magadra is tudsz vásárolni-magyarázta.
Igazuk volt, Collins marad.
-Akkor majd jövök-mosolyogtam és lementem a kocsihoz. Kiparkoltam és már indultam is. Elsőnek bababoltokba mentem, és rózsaszín ruhácskákat és szoknyákat vásároltam. Felsőket és takarót is vásároltam a hideg telekre. Ezután élelmiszer boltba mentem és mindent megvettem ami a héten kelleni fog, úgymond feltöltöttem a hűtőt.Fizetés után a valutás előtt jöttem el, a font értékét mutatták.Vissza gondoltam, amikor még kint éltem, mindenre ami velem történt ott, kint Londonban. A legjobb pillanataimat ott éltem meg, és ezt tönkre tettem. Tudom, hogy még szeretem Harryt, sőt tudom, hogy egykor szerelmes voltam Louisba, de ez egy röpke pillanat volt, nem fogható ahhoz a vonzódáshoz amit Harry iránt éreztem. Nekem ő volt mindig az a pasi, akiért mindent megtennék, még most is, hogy 1 éve nem követem minden lépését, így is, hogy azt sem tudom mi van vele. Hary rengetegszer hívott, keresett, de nem reagáltam, úgy gondoltam így könnyebb lesz. Gondolat menetem végén megráztam a fejem, és a kocsihoz indultam.Bepakoltam a cuccokat, majd a kocsit a helyére tettem, és beültem a saját kocsimba. Haza felé mentem, majd se kép se hang. 

Hónapokkal később

Semmire sem emlékeztem, azt se, hogy ki a csodálatos lányom édesapja, vagy hogy egyáltalán mi történt velem az utóbbi 20 évben. Semmire nem kaptam választ, anyuék mindig mutatgatják a fényképeket, amikről még így se ugrik be sok minden. Azt mondja, egy Harry nevezetű srác az apja a lányomnak, de nem tartom vele a kapcsolatot jó ideje.  Harry egy piszok helyes pasi, nem értem miért szakítottam meg vele a kapcsolatot, kívülről nézve nagyon is jó embernek tűnik, de lehet nem szeretett és ezért szakítottam, Vele. Furcsa álmaim is voltak vele, például, hogy a színpadon énekelt Ő, és én meg még más lányok a színpad mögül csápoltunk, és énekeltük a dalait. De nem csak ő volt a színpadon, mellette még négy másik srác. Semmire sem emlékszek, utálom magam.
A nap szépen sütött, így elhatároztam elmegyek Collinssal sétálni. Baba kocsiba helyeztem a kicsit, majd elmentünk a játszótérre.  A madarak csiripeltek, Collins pedig élvezte, ahogyan az emberek megfigyelik, és néha leállítanak minket, hogy "Milyen édes ez a baba". Persze, hogy édes rám ütött, és ez csak szerény egoizmus. Sokat sétáltunk. Megálltunk az egyik parknál, leültem az egyik padra, míg Collins csak nevetett a mackó plüssén ami hangot ad ki ha megfogja a fülét. Imádom ahogyan kacag, mindig jó kedvre derít. A távolba nézek és nem hiszek a szememnek. Ő az? Ő nem lehet, anya azt mondta, hogy ő Angliában él, és nem kell ahhoz amnézia hogy tudjam biztos nem itt van Anglia.Folyamatosan engem néz. Zavar a tekintete, gyönyörű zöld szemei szikráznak ahogy közelebb ér, és megáll előttem. Gödröcskéi csábos mosoly erejéig megvillantak.
-Szia-illedelmesen köszönt.
-Szia-köszöntem miközben felálltam.
-Harry vagyok, Harry Styles-nyújtotta a kezét.
-Stacy Knight-kezet ráztam vele.
Hirtelen beugrott egy kép ahogyan a kezünk össze ért, ő volt az aki miatt a legboldogabb pillanataimat töltöttem el Angliában, és ő volt az aki miatt a poklot is megjártam többször is. Nem látszott mérgesnek amiért elméletileg nem mondtam el neki, hogy van egy lánya. Emlékszem arra ahogyan elhagytam Angliát, nem miatta, hanem édesapám betegsége miatt, most már emlékszem. Ő semmi rosszat nem tett.
-Lenne kedved vagyis kedvetek ezzel a gyönyörű kislánnyal fagyizni? Én fizetem-invitált minket.
Collins elmosolyodott ahogy Harry ránézett. 
-Ez azt hiszem egy igen-t jelent-kuncogtam.
A legközelebbi fagyizóba mentünk. Harry nem kérdezte milyet kérek, csak vett nekem egyet. Epreset és csokis kekszet. Kedvenceim.
-Honnan tudtad hogy ez a kedvencem?-néztem rá.
-Tudtam, megérzés-halkult el.
-Leülünk?-kérdeztem meg.
Bólintott majd egy sarokba lévő jobban elzárt térre ültünk le, az emberek itt annyira nem vettek minket észre, de több fiatal is megbámult.
-Stacy nekünk beszélnünk kellene-nézett a szemembe.
Zavarba hozott, nem bírok a szemébe nézni. Érzem ahogyan a pír elfedi az arcom, és az eddigi normális bőr színem most már egy piros színárnyalatba jelentkezik.
-Még mindig ugyan olyan vagy mint régen. Sosem szeretted ha néznek, olyankor zavarba jössz és a földet nézed, ahogyan most is-kuncogott.
-Régen?-néztem fel.
Harry lenézett a fagyijára, és a zöld almásból nyalt egyet.
-Harry mi volt köztünk régen? Mi-miért jöttem vissza? Mi történt?-halmoztam a kérdéseimmel.
-Együtt voltunk 1 évig, sok veszekedéssel és boldogsággal körül véve. Többször is elhagytál, azért mert egy barom voltam. Nem mindig igazodtam ki az érzéseiden mindig, nem tudtam mi jár a fejedben, ahogyan most sem. Csak nézel a gyönyörű kék szemeid rikítanak mint mindig, de nem tudom mire gondolsz vagy mi jár a fejedben. Tényleg szerettük egymást, mindent megtettünk volna a másikért, de voltak pillanatok mindkettőnk életében amikor a háta közepére se kívántuk egymást. Nem tudom emlékszel-e még a rengeteg kalandunkra, és azokra a dolgokra amiken keresztül mentél, nem a jó szemszögből, én végig melletted voltam, amikor tudtam ott voltam és amikor nekem fellépés vagy interjú volt, volt olyan hogy arról is elmentem csak hogy láthassalak és melletted lehessek. Túl sokat beszélek-pirult el és rázta meg a fejét.
Szóval tényleg szerettük egymást. Talán normális ha egy kapcsolatban sokat vitáznak az emberek, de mi ahogyan elmondta azt vettem le, hogy mi eldobtuk a kapcsolatot.
-Hogy jöttél ide? Honnan tudtad hogy itt vagyok?
-Danielle mindenről beszámolt. Ő mondta mindig hogy mi van veled, mivel vele tartottad a kapcsolatot. Tudnom kellett hogy vagy, még mindig fontos vagy nekem így 1 év után is Stacy. 

Az idő gyorsan telt miközben beszélgettünk. Collins már mélyen aludt. Órámra pillantottam, este fél7. Haza kellene mennem. 
-Mennem kell Harry-szóltam hozzá.
-Haza kísérlek-udvariasan állt fel és segített nekem is felállnom a székről.
Harry egész úton a babakocsit tolta, így én csak sétáltam mellettük. Annyira rendes és közvetlen volt velem és Collinssal is amíg be nem aludt a kicsi. Sajnáltam amikor megláttam a házunkat, tudtam hogy ő elmegy és talán nem látom többet. Segített felvinni a lépcsőn a kocsit majd rám nézett és elmosolyodott.
-Meg fognak ölni amiért nem mentem ma próbára-kuncogott-De egy percét nem bántam meg. Annyira örülök hogy újra láthattalak Stacy-szorosan magához ölelt és újabb kép jelent meg. 
A műtétre emlékszem akkor ölelt meg így, úgy szorított mintha soha többé nem látott volna, most ugyanezt érzem. Fejét a vállamnak döntötte, majd rám nézet és megcsókolt. Nem ellenkeztem, ahogyan minden eszembe jutott. Ajka most is puha volt. Mindenre emlékszek. Tudom miért titkoltam el a terhességem. Emlékszem az első csókra, az első randira, a balesetre ami Niallel történt majd a csodára, az amerikai útra a lányokkal és a fiúkkal, a One Directionra, a baba parámra, a szakításainkra, az együttlétekre, mindenre emlékszem, mind ehhez Harryre volt szükségem.
-Még mindig szerelmes vagyok beléd Stacy-nézett rám Harry.
-Mindenre emlékszek már Harry-néztem rá.
Elmosolyodott majd szólásra nyitotta a száját.
-Nekem mennem kell. Örültem a találkozásunknak Stacy, remélem nem utálsz az előbb történt miatt-mondta halkan-Jóéjt neked.
Harry lesétált a lepcsőn majd a sötétbe kezdett sétálni vissza felé. Nem bírtam nézni ahogy elmegy.
-Harry-kiáltottam utána majd hozzá szaladtam.
Megfordult és felém sétált.
-Szeretlek Harry, nem mehetsz el, nem akarlak újra elveszíteni-bújtam hozzá, erősen szorítottam magamhoz ahogyan ő is szorított. 
Könnyeztem, nem akartam elengedni, újra nem fogom hagyni. Szeretem 1 év után is. 

*Vissza tekintés Vége*

-Stacy kellj már fel- éreztem ahogyan Eleanor bökdös.

Kinyitottam a szemem, és Danielle, Collins a szüleim és Collins meg a gyerekek álltak körülöttem. 

-Mindjárt esküvő és te alszol?-nevetett Dani.

A fali órát néztem és 3 óra volt, 2 óra múlva pedig esküvő. Mindenki sürgött forgott körülöttem, egyedül én voltam nyugodt. Én nem hittem el hogy ez a nap is eljött.  Csak ültem a kanapén amíg anyának már javában csinálta a haját a fodrászom, aztán jobbra pillantottam és William és Collins játszottak, ők is boldogok voltak. Az ajtó kinyílt, a hangjára lettem figyelmes, Niall és Zayn néztek be hozzánk. A csokrot hozták el nekem, egyszerűen gyönyörű színes rózsákból volt összerakva, itt-ott egy gyönggyel díszítve. Zayn megölelt, majd csak mosolygott.
-Perrie már úton van, ő is nagyon izgatott-mesélte.
-Nagyon várom már!-örültem, hogy Perrie is eltud jönni. 
Az újságok tele voltak a hírrel, hogy "Harry újra összejött egykori barátnőjével", és az újabb címek pedig "Harry Styles megnősül",én lehetek az a szerencsés aki hozzá mehet. Mindenem feláldoznám érte, és már 2 napja nem láttam. Amolyan babona miatt, hogy az esküvő előtt a vőlegény és a menyasszony nem találkozhat egymással. Nagyon hiányzik. 
-Stacy azonnal menj fürdeni!-utasított Eleanor, aki már javába készen volt a sminkjével és a hajával. 
-De annyira jó nézni titeket, ahogyan készülődtök, olyan boldog mindenki-mosolyogtam. 
-Szóval nem akarsz hozzá menni Harryhez? Csak nézni ahogyan mi készülődünk? Erről lenne szó?-vetette a kérdést Eleanor, én pedig berohantam a fürdőszobába.
Hallottam ahogyan nevettek a hátam mögött. Levettem a ruháim és a szennyes kosárba dobtam őket. Megnyitottam a csapot és miután megbizonyosodtam elég kellemes a víz beszálltam alá. Hajam kiengedtem és hagytam hogy a hátamnak csapódjon. A samponomért nyúltam ami enyhén rózsás illatú volt, ő mondtam már, hogy a rózsa a kedvencem? Alaposan megmostam, majd a tusfürdőmért nyúltam ami szintén rózsa illatú volt. Leöblítettem magamról a habot, és gyorsan leborotváltam a lábam, a hónaljam, és mindent ahol egy szál szőr is van. Elzártam a csapot, és egy rózsaszín törölközőbe burkoltam magam, hajamra pedig fehér színű törölközőt tettem.Megtörülköztem és felvettem fehér fehérneműmet, és egy fehér pánt nélküli melltartót.Felvettem rá egy köntöst majd kimentem a többiekhez. Már csak másfél óra. Félek kifutok az időből, tényleg elbaltáztam. Siettem. Mire kiléptem a fürdőszobából mindenki készen állt. Gemma és Anne is itt voltak, nyakukba ugrottam amikor megláttam őket is. Nagyon örültem. 
-Siess a hajadat meg kell csinálna-hajszolt a fodrászom. 
Megszárítótta és valamiféle csodát művelt a hajammal. Azt hittem sosem lesz ilyen szép a hajam. Háromnegyed órába telt a hajam készítése, illetve közbe ki is sminkeltek. Utoljára a modellkedésemnél foglalkoztak ennyien velem egyszerre. Miután készen lettem gyönyörűnek éreztem magam, különlegesnek, és felszabadultnak. Életem legszebb napja, most tudom. Amikor megfordultam és az emberekre néztem akik őszintén szólva már készen voltak, mosolyogva vizslattak engem, Anne elsírta magát. 
-Fel kellene venned a ruhát-mondta kedvesen anyu.
Anyu szemében is láttam a könnyeket, de erős volt nem hagyta magát. Igaza volt a ruha az ami hiányzik. A lányok segítettek nekem a ruha felvételében és a cipő felvételében is. A fátylat anya rakta a hajamra és rögzítette oda. A tükörbe néztem, és láttam a hátam mögött lévőket, mindenki sírt, vagy legalábbis könnyes volt a szeme. Anya se bírta tovább ő is elsírtam magát, és lassan én is a könnyeimmel küzdöttem. Bella, húgom jött felém egy dobozzal a kezébe.
-Egy dolog azt hiszem hiányzik-nyújtotta át a dobozt.
Kinyitottam és az a nyaklánc volt benne amit anyukám viselt az ő esküvőjén. Bella a nyakamba láncolta, és megölelt. 
-Nagyon sokáig legyetek Harryvel boldogok-suttogta.
Szavaira majdnem sírni kezdtem, annyira boldog vagyok, és ezt mindenki tudja aki ma itt van velünk. Kivéve Apát, aki most az égből figyel engem, büszke lenne rám, azt hiszem. Faliórára pillantottam, és már csak fél óra van kezdésig. Mindenki elindult lefelé elfoglalni a helyeket, én pedig egyedül maradtam bent a szobába. Danielle, Eleanor, Perrie és Sophie voltak a koszorúslányaim, és Collins volt a Főkoszorúslány Williammel az oldalán. Az ablak mellett foglaltam helyet. Néztem ahogyan az üres székek megtelnek emberekkel, és lassan már csak az én és Harry ülőhelye marad szabadon.A zene felcsendült, már nincsen 10 perc sem kezdésig. Láttam ahogyan elsőnek Louis és Eleanor vonulnak be, mögöttük Liam és Danielle, majd Zayn és Perrie, illetve Niall és Sophie. Utánuk Harry lépkedett nagy mosolyokkal az oltár elé, a lányok az én oldalamra, a fiúk pedig Harry oldalára álltak be. Annyira jól nézett ki Harry a zakójában, ahogyan megvillantotta fogait, ahogyan a haja állt, minden tökéletes volt, és indulnom kell lefele. Anyu jött be az ajtón Anne-nel együtt.
-Gyere, itt az idő-mosolyogtak rám.
Összeszedtem magam és már az ajtó előtt álltunk. Két karomra fogtam őket, Anne olyan mint a második édesanyám, mindig segített és mellettem állt. Ők kísérnek az oltárhoz. A zene felcsendült, a vendégek felálltak és az ajtó kinyílt. Mély levegőt vettem a szívem egyre hevesebben vert ahogyan megláttam Harryt ahogyan szemünk találkozott. Lassan elindultunk a férfi elé akiért életemet oda adnám. Láttam ahogyan Harry könnyeivel küszködött, nem bírta levenni rólam a szemét, és én sem róla. Amikor elé érkeztünk, két oldalról kaptam egy-egy puszit, majd Anne helyet foglalt, és anyu még szorosan átölelt és újabb puszit nyomott arcomra, majd ő is leült a helyére. Harry a kezét nyújtotta, megfogtam és maga mellé irányított. Elkezdődött a szertartás, Harry engem nézett, többször nézett rám mint a papra.
-Gyönyörű vagy Stacy! Életemben nem láttam még nálad szebbet-suttogta.
Elmosolyodtam. Hallgattam ahogyan a pap elmondja imáit, és szembe kellett fordulnunk Harryvel, megfogtuk egymás kezét, és a pap után mondtuk a szöveget.
-Én, Harry Styles, fogadom, hogy hűségben, betegségben, gazdagságban szegénységben, amíg világ ez a világ, szeretni foglak, történjen jó vagy rossz dolog mindig szeretni foglak.Fogadd-e gyűrűt örök hűségem és szerelmem jeléül. Szeretlek Stacy.
-Én Stacy Knight, fogadom, hogy hűségben, betegségben, gazdagságban szegénységben, amíg világ ez a világ, szeretni foglak, történjen jó vagy rossz dolog mindig szeretni foglak. Fogadd-e gyűrűt örök hűségem és szerelmem jeléül. Szeretlek Harry.
-Csókoljátok meg egymást-mondta a pap.
Harry olyan érzékien csókolt meg, mint még soha. Csókunkba beleremegett a lelkem is, és az érzés a testemet is átjárta. Csókunk 1 perc hosszúságú lehetett, miután ajkaink elváltak a vendégek tapsolni és állva éjjeneztek. 
Ezután a vacsorára mentünk. Beléptünk Harryvel a terembe, és konfettik, virágok szóródtak ránk, nagy éjjenezés, és ujjongás közepette. Boldogok voltunk, újabb hitvesi csókot ejtettünk, majd felhangzott Whitney Houston- I will always love you című zenéje, és Harryvel mi kezdtük el az első táncot. Minden gyönyörű és romantikus volt. Itt vagyok én 23 évesen a világ legboldogabb embere ként. Boldog vagyok és szerelmes, mindent Harrynek köszönhetek. Az életemet. Mindent.
-Szeretlek Stacy, örökké-suttogta fülembe tánc közbe.
-Én is szeretlek Harry, mindig is szeretni foglak-viszonoztam.
Szeretjük egymást, és együtt leszünk örökké, boldogok vagyunk.