London 1D and me [Befejezett]: 2//6.rész.

Hii Babes!!xx
Meghoztam a következő részt. Továbbra is 7 komment és új rész.
ILLETVE. A második évad, 6. része lett ennek a blognak a 100. BEJEGYZÉSE, és így két dolog miatt is ünnepelhetünk. Az egyik ez, a másikat majd ebből a részből leszűröd.
Oké nincs több rizsa, csak több olvasás:)

Másodperceken belül Eleanor mellett találtam magam. Egyik kezét átdobtam a fejem felett, és segítettem neki talpra állni. Alig bírt menni, mondván, hogy nagyon görcsöl, és fáj neki. Harry nem bírta nézni, ahogyan szenvedtetve sétálok ki Eleanorral, így felemelte, és kivitte a kezében a kocsiba. Beültette hátra, majd mi is beszálltunk és azonnal a kórházba indultunk. Louis hogy hogy nincs itthon? És miért nem őt hívta elsőnek? Ó ez érdekes. 5 percbe tellett mire a kórházhoz értünk, én felszaladtam a 4. emeletre, amíg Harry elhozza Elt. Szóltam Eleanor orvosának, így a segítségünkre sietett. Azonnal hordaágyat hoztak, amire lefektették, a vajúdó lányt. Végig fogta a kezem, és elkísértem a szülő szobára, ahol megvizsgálja a doki. Harry kint maradt, reméltem, hogy értesíti Louist, és El szüleit.
-Stacy-mondta a nevem két fájás közt.
-Nyugi itt vagyok, nincs semmi baj-szorítottam meg a kezét, és gyorsan sétáltam az ágy mellett.
Beértünk a szülőszobába, és az orvos azonnal, El lábai közt vizsgálódott. Eleanor arcáról a rémület sugárzott, míg az enyémről a teljes lesokkoltság. Még van 1 hónap a szülésig, mi történik? Hol engem-hol az orvos tekintetét próbálta eltalálni Eleanor, de egyedül én néztem őt. Kis idő elteltével az orvos felállt, és komoly tekintettel ránk meredt.
-Na?-siettettem.
-Eleanor, már 5 centire ki vagy tágulva, úgyhogy nem sokára világra jön a baba. Kitartást, egy negyed óra múlva vissza jövök, de bármi baj van, nyomja meg a feje fölött lévő piros gombot.-mosolygott miközben iratait felvette a kis szekrényről.
Eleanor rám nézett és halvány mosoly jelent meg az arcán. Én elmosolyodtam, de teljes KÁÓ-ban voltam még az előbb hallottak alapján. Néhány könnycseppet mertem fellelni El arcán, miközben boldogság és kétségbe esettség jellemezte arcát. Harry is bejött néhány perc múlva.
-Szóltam Louisnak, és a szüleidnek. Illetve Louis szülei már úton vannak-avatott be minket.-Mit mondott az orvos?-érdeklődött.
-Nem sokára egy apa lesz a bandában-reménykedtem, hogy ebből érteni fogja.
-Mi?-értetlenkedett.
-El már kivan tágulva 5 centire-mosolyogtam.
-Mi van?-vágott értetlen arc kifejezést.
-Ajj, Eleanor mindjárt szül-vágtam a fejemhez, mire Eleanor halkan felnevetett, majd a görcs hatására össze rándult.
Harry megdöbbent, majd mire eljutott az eszéig, csak mosolygott, és egy puszit nyomott Eleanor arcára. Mellém állt, és megfogta a kezem. Az ágy alól kihúztam az egyik kis széket, és helyet foglaltam azon, Harry pedig az ablak melletti kanapén foglalta el helyét. Eleanor kezét nem engedtem el, még én is tudtam mikor vannak fájásai. Olyankor mindig megszorította a kezemet. Folyamatosan csak gyorsult az ütem, szinte mindegyik 2. percben a kezem megszorításán kaptam magam. Ennyire fájdalmas a vajúdás?
-Cseszettül fáj-suttogta két össze húzódás közt Eleanor.
Elmosolyodtam, még ilyenkor is mosolyog. Hirtelen kicsapódott az ajtó, és Louis kétségbeesett arc kifejezését, mertem felfedezni. Arrébb lökött egy kicsit, amitől elengedtem Eleanor kezét, de Louis átvette, és ő szorította tovább. Helyet foglaltam Harry mellett, és a két embert vizslattam magam előtt.

-Louis Tomlinson-

-Oké Louis, szép volt-szólt be a műanyag fal mögül Tom.

Elmosolyodtam, és ittam egy korty vizet. Teljesen kiszáradt a torkom, ettől a sok énekléstől.

-Akarsz 5 percet pihenni, vagy folytassuk?-jött egy újabb hang, ezúttal Mark irányából.

-Egy 2 perces szünet bőven elég-vágtam rá, és leültem a székre.

Telefonom kezdtem babrálni, felnéztem twitterre, és egy újabb állapotot osztottam meg; "Studio Time babe". Ittam még egy kis vizet, aztán vissza néztem a telefonomra, és Harold nevét láttam a kijelzőn. Boldogan nyomtam meg a válasz gombot, majd fülemhez emeltem a telefont, miközben egyik lábamat a térdemre helyeztem, és hátra dőltem a kényelmes kanapén.

-Mizu Harold?-poénkodtam egy kicsit vele.

-Azt hiszem be kell jönnöd a kórházba-kapkodta a levegőt.

-Miért mi van?-nevettem, azt hittem viccel.

-Eleanor. Azt hiszem szülni fog-és folytatta.

Harry vicces kedvében van.

-Harry ne viccelj ilyennel. Ha jól tudom, Eleanor csak 1 hónap múlva szül, azt hiszed ezt beveszem?-tettem fel a kérdést.

-Nem viccelek. Felhívta Stacyt, hogy rohadtul fáj a hasa, és hogy azt hiszi elfolyt a magzat vize. De ha nekem nem hiszel, akkor oda adom Elnek szívesen a telefont, habár őt most bevitték a szülészetre-hadart.

-Bazd meg. Hol vagytok?-ugrottam fel, és viccesről komolyra váltottam.

-A kórházban, idióta. Na gyere már, basszus még hívnom kell a szüleit is-gyorsan beszélt majd rám vágta a telefont.

Te jó Isten. Akkor én nem sokára apa leszek? Eszement módján rontottam ki a stúdióból, és hallottam ahogy Tom és Mark utánam kiabál. Nem érdekelt. Elrohantam Niall mellett. Nagy lendületem lehetett, még a két kávét is kivertem a kezéből, mire persze ő is rám kiabált. Kiszaladtam a kocsimhoz, és azonnal a gázra tapostam. Istenem, tudtam, hogy nem ma kéne stúdióznom. Még jó, hogy a kórház innen egy köpésre van, ha nem kapod el a pirost. A jelzőlámpa még zölden világított, de mire én következtem volna pirosra váltott, így kénytelen voltam megállni. Ez egy vészhelyzet, de a KRESZ-t azért betartjuk. Idegesen ütögettem ujjaimmal a kormányt, miközben a lámpákat néztem, és mondogattam, hogy "gyerünk". Bevált. Két perc múlva már újra a gázt nyomtam, és ahogy beértem a kórházba, a szív dobogásom felgyorsult. Leparkoltam valamiféle magán parkolóba, nem érdekelt ki szokott ide parkolni. Berohantam az ajtókon, fel a 4. emeletre, és Eleanor orvosát kerestem, aki éppen velem szembe jött.

-Ó, hát itt az apuka is-veregette meg a hátam egy hatalmas mosollyal.

-Mi van? Elkéstem?-kérdeztem idegesen.

-Nem, még nem. Nem sokára vissza nézek Elhez, addig viszont segíts neki amiben csak tudsz, mert ez fájdalmas menet lesz neki-mondta és a folyosó végébe mutatott, gondoltam ott van.

Erőltettem egy kösszt, majd újra rohantam, és kirántottam az ajtót. Félre löktem a lendületemmel Stacyt, amiért majd később bocsánatot kérek, de most fontosabb Eleanor. Kezét szorítottam, és ajkaimmal próbáltam egy " Itt vagyok"-ot formázni, ha már hang nem jött ki a számon.

-Az eltévedt, poénos kedvemben vagyok Tomlinson megérkezett-csapta össze két kezét Harry.

-Bocs, azt hittem poénkodsz-nevettem el magam, és Eleanor kezét szorongattam, akinek halvány lila gőze nincs arról, hogy mi is történik.

***

-Harry Styles-

Kiküldtek minket. Eleanor már javában szül, és aki bent van a szülőszobán az kizárólag Louis, a szülei, és Louis szülei. Nem tudom milyen lehet egy ilyen szülés, és azt sem, hogy a férfinak, jelen esetben nekem, vagy majd a nőnek, és remélem hogy ez majd Stacynek, fog jobban fájni. Most csak várunk a srácokkal, és néhány családtaggal, akik tűkön ülve várják az ajtó nyitódását, és hogy valaki kisétáljon mondván, hogy megszületett. Izgulok, kíváncsi vagyok a nemére, és arra, hogy milyen idióta nevet választ majd Louis.

Stacy a kezem fogja, miközben fejét a vállamon pihenteti.

-Szerinted a mi gyerekünknek mi lesz majd a neve?-suttogtam a fülébe.

-Ez korai nem?-mosolygott.

Megrántottam a vállam, és mélyen a szemébe néztem. Gyönyörű kék szemei vannak.

-Hát nekem tetszik a William név. De nem gondolkoztam még ezen, hogy őszinte legyek-elgondolkozott, majd elnevette magát.

-William?-nevettem.

-Most mi van? Te kérdezted-bökött oldalba.

Megráztam a fejem, és az orrom alatt nevettem. Hirtelen kinyílt az ajtó, és Louis jött ki, teljesen leizzadva és komoly tekintettel. Mindenki felállt, és idegtépően vártuk a híreket.

-Nos-kezdett bele, de nem folytatta csak a földet bámulta.

-Mi nos?-kérdezte meg idegesen Liam.

-Apa lettem-mosolyodott el, és szeme sarkában néhány könnycseppet mertem találni.

-Annyira örülök-ölelte át Stacy erősen Louist.

-Hé most már komolyodj meg-motyogta Zayn, mire Perrie oldalba vágta.

-Igyekszek-nevetett.

-Gratulálok haver-pacsiztam le vele, majd átöleltem.

Oké, szóval Louis apa. De mi a gyerek neve, és neme?

-És kisfiú vagy kislány?-kérdezte meg Fizzy, egyik kis tesója.

-Kisfiú. A neve William-mosolygott.

Stacyre néztem a William név hallatán. Talán megbeszélték Eleanorral mi lesz a neve, mindenesetre nagyon boldog voltam. Hihetetlen, hogy Louis még csak 23 éves, de már apuka, illetve, hogy 21 éves, de már anyuka. Nagyon boldog vagyok.

Pár perc múlva bementem Stacyvel, és a többiekkel Eleanorhoz. A kezében a csodálatos baba volt, és mellette az apuka, akiről sütött, hogy mennyire boldog. Jó volt őket így látni.