2.//5.rész.

 Nem aludtam jól. Habár az éjszakám gyönyörű volt, mégsem bírtam aludni. Talán beszélnem kéne James-sel, nem volt fair tőlem, hogy csak úgy ott hagytam. Hazudott, mert nem mondta el, hogy Harry öngyilkos akart lenni. De megértettem, mivel velem akart lenni, közel kerülni hozzám.
Reggel 7 óra. Állapítottam meg, ahogy balra fordítottam a fejemet. Harry békésen alszik, így nem áll szándékomban felkelteni. A gardróbomhoz indultam felöltözni, majd megmosakodni. Gyors sms-t küldtem Jamesnek.
-"Hé, találkozzunk. Gyere a London Eye-hoz fél 8-ra. Stacy".
Leszaladtam az emeletre, és felhúztam a cipőm, majd ki osontam a házból. Reméltem, hogy ezzel nem keltettem fel Harryt, biztos számon kérne hol voltam.
Sportos ruhában voltam, egy pulcsi  és egy adidas hosszú, futó gatya volt rajtam. Félre értés ne essék, utálok futni. Elég rossz ötlet volt, egy szál pulcsiban eljönni, elég hideg van. Gyorsan sétáltam, reméltem hogy nem fogok késni. Én adtam időpontot, nem illik olyankor elkésni. Jól gondoltam. Amikor a London Eye-hoz értem, körül néztem, és sehol sem láttam még James-t. Talán nem jön el, vagy csak késik. Mi oka lenne arra, hogy ne jöjjön el? Esetleg én lehetnék besértődve, de nem vagyok. Azt hiszem megbékéltem ezzel a tudattal már. Karórámra pillantok, és fél múlt 2 perccel. Körül néztem, és egy fekete kabátos srác tűnt fel. Olyan 180cm magas lehet, és szőke haja még kócos. James. Belül mosolyogtam, végre láthatom, de kívülről még mindig komoly voltam. Ahogy közelebb sétált, fogsor villantós mosolyt villantott, és készült arra, hogy megöleljen. Kezem magam elé tettem, jelezve hogy nem akarok ölelkezni, itt nyilvános helyen. Megfogtam a csuklóját, és behúztam egy kisebb sikátor félébe. Fejemen a csuklya díszelgett, ami tökéletesen takarta az arcomat. Megálltam, és szembe fordultam vele.
-Mikor jöttél vissza?-kérdeztem halkan.
-Tegnap este-válaszolt-Annyira örülök, hogy írtál-próbálkozott megint az öleléssel, de nem öleltem vissza.
Kínos csend volt. Annyi kérdésem lett volna, de most csak előre-hátra mozgok.
-Stacy, sajnálom, hogy nem mondtam el-törte meg a csendet.
-Hiszen ezért jöttél Magyarországra-forgattam meg a szemem.
-NEM-emelte fel a hangját-Azért mentem, mert látni akartalak. Az pedig csak egy ok volt, hogy miért mehessek még. Engem nem avattak be-mondta.
-Akkor honnan a fészkes fenéből tudtál róla?-vágtam hozzá.
-Meghallottam. Ahol anyám dolgozik. Anyának mindent elmondanak, én pedig éppen mentem anyám irodájába, amikor meghallottam. Nézd, a fiúk nekem semmit nem mondtak-mentegetőzött.
-Mégis miért mondta Zayn, hogy nem mondtad-e el? Csak elmondták neked is-mondtam.
-Igen. Miután elmentem Louis házához, hogy mi történt. Flegmáztak velem, majd Niall berohant, hogy Harry már jobban van. Igen, így kénytelenek voltak elmondani.
-Akkor miért nem valamelyik fiú jött utánam?-kérdeztem halkan, és a falnak dőltem.
-Mert Harryvel kellett lenniük. Én pedig felajánlottam, hogy elmegyek érted-fogta meg a kezem, de elhúztam.
-Írhattak volna-motyogtam, és az eget bámultam.
Csend lett. James megrántotta a vállát, majd egyik vállát a falnak döntötte, és engem nézett. Én az eget bámultam, és megállapítottam, hogy mindjárt esni fog. Hó vagy eső, nem tudom. Inkább esőre tippelek.
-Nézd, én komolyan gondoltam azokat a dolgokat amiket Magyarországon mondtam neked, és tényleg nagyon megkedveltelek, de tiszteletben tartom, hogy neked Harry kell-kezdett bele.
-James..-próbáltam megszólalni.
-Én mindent megtettem, és meg is fogok tenni, hogy az enyém legyél-közeledett felém.
-Én nem egy tárgy vagyok,amit megszerezhetsz. Egy érző lélek vagyok, akit ha egyszer megbántanak évekig is küzdhetnek a bizalmamért-vágtam hozzá.
-Harry rohadtul megbántott, mégis szaladtál vissza hozzá-emelte fel a hangját.
-Mert őt szeretem, teljes szívemből-hunyorítottam és egy könnycsepp szökött a szemembe.
Lezártam a beszélgetést. Talán megtudtam ezt-azt, de számomra tényleg vége van. Elfutottam. Nem tartottam fontosnak, hogy folytassam ezt a beszélgetést. Talán ha nem éreznék semmit sem James iránt, mindent sikerült volna megbeszélni vele. Az a  szar, hogy igaza van.Talán Harrynek túl hamar megbocsájtottam, és nem biztos, hogy karjaiba kellett volna omlanom. De mit tehetek ellene? Szerelmes vagyok Harrybe. Nem tehetek róla. A könnycseppek csípték az arcom, ahogy a hideg széllel kavarogtak. Talán kár volt megszervezni ezt a "találkát", de egy részem meg könnyebbült. Láthattam, és ennyi elég. Azt hiszem.  Gyors tempóban mentem haza, ha így nevezhetem.  Már láttam a házat a sarokról, és mit ne mondjak, remegni kezdtem. Hogy miért, nem tudom. Egyszerűen csak félek. Egyre közelebb értem, majd amikor már az ajtó előtt álltam, összeszedtem magam, letöröltem az arcomra száradt könnycseppek maradványait, és mély levegőt vettem. Benyitottam. Halkan sétáltam be, majd cipőimet ledobtam a lábamról és a konyha felé vettem az irányt.  Narancslevet ittam, mindig azt iszok délelőtt. Ezt Harry szoktatta rám. Jut eszembe, merre van Harry? Még az igazak álmát alussza, vagy pedig elment? Miután megittam a poharamba lévő löttyöt elindultam a hálószoba irányába. Benyitottam, de az ágyon hűlt helyét találtam. A fürdőszobába is benéztem, majd egy idő után a nevét kiabáltam. Nem vicces, amikor egy papír nélkül le lép, vagy üzenet  nélkül én meg agyon aggódom magam. Leültem az ágyra, és könnyeim megindultak. Miért nem szólt, hogy lelép? Mit rontottam már el megint?
Fél óra múlva ajtó csapódást hallottam. Ez Harry lesz. Kirohantam a szobából, megtöröltem a szemem, majd leszaladtam a lépcsőn. Egy magas alak jött be néhány zacskóval a kezében a nappaliba. Harry. Őrülten rohamoztam meg, majd erősen átöleltem. Megkönnyebbültem.
-Hé, történt valami?-mosolygott miközben letette a zacskókat, és viszonozta az ölelésem.
-Halálra ijesztettél-szorítottam meg, mire hátra lépett és kételkedően nézett rám.
-Mégis miért?
-Mert eltűntél. Azt hittem elraboltak, vagy elmész mert nem akarsz velem lenni, vagy valami-mondogattam.
-Nem én tűntem el reggel az ágyból-vágott vissza.
-Harry-néztem rá.
-Csak bevásároltam. Alig van már a hűtőben valami, és sajnálom hagyhattam volna egy üzenetet-mosolygott.-Amúgy meg nem szabadulsz tőlem ilyen könnyen-magához húzott, lassan beszélt, majd homlokomra adott egy puszit.
-Nem áll szándékomban-kulcsoltam össze a kezeinket, és puha csókot leheltem ajkaira.
Néhány percig így álltunk, néha megcsókoltuk egymást, majd Harry megszakította a tökéletes pillanatot, mondván, még ki kell pakolni a zacskókból. Segítettem neki. Harry vett néhány felesleges dolgot is, például spenótot, meg chilit, illetve olívabogyót is, meg még más egyéb bogyót.
-Ezek minek?-lustán vettem ki a zacskóból az előbb felsoroltakat.
-Oh, mostantól egészségesen fogunk étkezni-mosolygott a hűtő mögül.
Miután bepakoltunk mindent a helyére, leültünk a nappaliban lévő bézs színű kanapéra. Harry választotta, igazán jó ízlése van. Harry vállának dőltem, egyik karját átdobta a vállam felett, és a kézfejemre óvatosan puha csókokat nyomott. Végig figyeltem, annyira édes ahogyan puszikat ad a kezemre. Megfogtam a még szabadon lévő kezét, és hüvelykujjammal végig simítottam ujjpercein.
-Mi van a kezeddel?-simítottam újra az ujjperceit.
-Semmi-húzta el a kezét, és ő is megvizsgálta.
-Harry ha nem csináltál volna semmit, nem lennének horzsolások. Mi történt vele?-aggodalmaskodtam.
-Biztos neki mentem valaminek, majd elmúlik-legyintett majd újra kezembe csúsztatta a kezét.
-Ugye nem verekedtél senkivel?-halkan kérdeztem.
-Nem-büszkén vágta rá és egy puszit nyomott a homlokomra.
Tökéletes pillanat volt arra, hogy egy rövid csókból, hosszas csókolózásra késztessük egymást. A remek pillanatot csak egy dolog rontotta meg; a telefonom. Azt hiszem ilyenkor kiveszem az aksiját. Harry elszakadt a számtól, és a telefonomért nyúlt, majd nekem nyújtotta.
-Vedd fel, Eleanor hív-mondta és elvettem tőle a telefonom.
Megrántottam a vállam, és megnyomtam a zöld gombot.
-Szia-halkan köszöntem bele.
-Stacy azt hiszem elfolyt a magzatvizem-alig bírt beszélni, és néhányat nyögött is.
-Mivan?-pattantam fel az ülőhelyemből.
-Kérlek vigyél be a kórházba, nagyon fáj-kérlelt.
Szent szar. Úgy tudtam, hogy még van egy hónapja. Nem haboztam, kirohantam az előszobába, és a cipőmet húztam fel, miközben elmondtam Harrynek, aki azonnal állt kifelé a kocsival. Beszálltam a kocsiba, és Harry rányomott a gázra, és száguldottunk az utcákon.