2// Szeretlek. 11.rész

Sziasztok!

Szóval a bloggal kapcsolatban írok felülre, és kérek mindenkit, akinek egy kicsit is számít ez a blog, az olvassa el ezt itt felül is mert fontos dolgokat közlök! 

-Ez a blog Ebben az évben bezárul! Hihetetlenül sajnálom, mert ez volt az első blogom, de 100 rész felett járunk már, és lassan már tényleg minden megtörtént velük, úgy hogy nem ragozom tovább, ez a blog még ebben az évben bezárul!

-Körülbelül az epilógussal együtt, összesen 2 azaz Kettő rész lesz még!

Talán nem a legjobb híreket közöltem, de feleslegesen nem akarom húzni-nyúzni a blogot, remélem megértitek. Imádlak titeket!!

Imád és ölel mindenkit Allison R.

A szívem hevesen kalapált a mellkasomban. Most vagy elrontottunk mindent, vagy nem látott senki semmit. Végül is mióta állhatott itt? Mit látott? A kérdések a fejemben kavarognak. Az előttem álló Danielle-re pillantottam majd Louisra aki előttem térdelt. Ebből se jövök ki jól. Éreztem ahogyan az ajkaim még hevesen lüktetnek.
-Oké mi folyik itt?-vont minket kérdőre.
Louis rám nézett, és én is rá.
-Stacy sírni kezdett, én pedig jöttem és megvigasztaltam. Egy barátom sem lehet szomorú a társaságomban-vágta rá.
Dani kételkedő pillantást vetett rám, majd becsukta az ajtót és letérdelt mellénk. Mély levegőt vett, majd kifújta és a padlóról immár engem vizslatott.
-Mi bánt? Miért sírtál?-egyik kezével karomat kezdte el simogatni.
-Csak Harry, de nincs bajom..-kezdtem-Most már-fejeztem be, és Louisra pillantottam.
Danielle lágyan mosolyogni kezdett, majd felállt, és kezét nyújtotta felém. Segített felállni, és együtt hárman le mentünk a  többiekhez. Harry felpillantott rám, és aggódó tekintettel vizslatva kisírt dagadt szemeim. Leültem a kanapéra, úgy fél méterre Harrytől. Tudtam, hogy ez bántani fogja, hogy nem rögtön mellé ülök. Semmit nem tett annak érdekében, hogy megtudja mégis mi bajom, biztos vagyok abban, hogy tudja.
-Te sírtál?-nézett rám Eleanor ijedt tekintettel.
Megráztam a fejem és elmosolyodtam. Elsőnek Dani-re, majd Louis-ra pillantottam. Eleanor Louis ölében ült, annyira tökéletesek együtt, én meg pár perc alatt megint elrontottam mindent, még ha erről El nem is tud. Liam felállt, és Danielle kezét fogta erősen, miközben búcsúzkodtak tőlünk.
-Jobb ha mi is megyünk most-pattant fel Zayn majd  Perrie.
-Lehozom Willt, és akkor mi is mehetnénk Louis-magyarázta Louisnak El.
Hárman maradtunk. Én ott ültem a kanapén Harryvel egyetemben, és Louissal aki már az előszobából figyelt minket. Harry rám nézett, majd fújtatott egyet és felállt. Elment. Fel az emeletre. Most komolyan én vagyok a hibás? Térdeimet felhúztam, és karjaimmal átkaroltam. Fáj, hogy most haragszik, de én semmit nem tettem ellene, nekem kéne haragudni rá.

-1 hónap múlva-

-Harry készen vagy már?-idegesen kérdeztem meg miközben a cuccaimat  dobáltam be a táskámba.
Mindjárt 4 óra, ha így haladunk elkésünk az esküvőről, és azt se Louis, se El nem fogja nekem megbocsájtani. Egyébként Harryvel azóta sem igazán békültünk ki, azóta is titkolózik, alig mond el valamit, nagyon közel vagyok ahhoz, hogy véget vethessek ennek az egésznek, utálom a tudatod, hogy ennyire szeretem Őt, és így nem tudok ellenállni Neki. Harry mintha már nem szeretne annyira, nem félt, nem féltékenykedik, nem kérdezősködik, csak vagyunk.
-Készen vagyok, mehetünk-rohant le a lépcsőn Harry.
A kocsi felé futott Harry, hogy kiálljon a garázsból vele, míg én bezártam a házat. Izgatott voltam az esküvő miatt Eleanor és Louis rengeteget dolgoztak azon, hogy minden tökéletes legyen. Eleanor ruhája eszméletlen gyönyörű. Az anyukája, Dani, Louis anyukája és én voltam ott. Egy egyszerű sellő fazonú ruhát vett meg, ami kiemeli a tökéletes alakját, ami a szülés után is tökéletes maradt. Én egy egyszerű baba rózsaszín ruhát vettem fel, még anno Harrytől kaptam. Beszálltam a kocsiba, és Harry azonnal padlógázt adott a kocsinak, és a templom felé száguldottunk.
-Jól néz ki ez a ruha-dicsérte meg a Ruhámat.
-Kösz-halványan mosolyogtam.
Komolyan a ruhát megdicséri, de azt nem, hogy rajtam hogy áll?
A templom elé leparkoltunk, és gyorsan a tömegbe sétáltunk. Harryvel elváltunk, ő Louis szüleihez ment, én pedig beálltam Danielle és Liam mellé. Dani rám nézett és mosolyogni kezdett.
-Nagyon jól nézel ki Stacy-ölelt át.
-Te sem panaszkodhatsz, ez a ruha, te jó ég, eszméletlen-dicsértem vissza-Mikor jön Eleanor?
-Most-mutatott a kocsi irányába ami a sarkon fordult be.
Egy fehér tipikus angol taxival érkezett, gyönyörűen feldíszítve. A tömeg bement a templomba, még mielőtt El kiszállt volna, egyedül én Perrie, Olív és Danielle maradtunk kint, El szüleivel. Megigazgattuk Eleanor ruháját, és haját is.
-Gyönyörű vagy-mosolyogtam miközben a tincset söpörtem ki a szeméből.
A lányokkal gyorsan bementünk a templomba, és helyet foglaltunk, majd a felcsillanó esküvői dallamokra az egész templomban tartózkodó ember felállt. Eleanor apukája oldalán sétált az oltár felé, annyira gyönyörű volt. A legszebb menyasszony akit valaha is láttam. Lassan és kecsesen sétáltak, egy pillanatra Louisra pillantottam aki könnyes szemekkel figyelte az oltárhoz sétáló gyönyörű barátnőjét. Szereti őt!
Az esküvő megható volt, számomra kedves és vicces. Louis elfelejtette a szövegét amit direkt Eleanornak írt, és a kis cetliről olvasta el. Eleanor pedig elejtette a gyűrűt amikor Louis ujjára kellett volna felhúzni. Összeillenek, mindketten szerencsétlenek ha idegesek. A szertartás után át mentünk a lagzi helyszínére. Egy hatalmas épületbe mentünk, annak is  a legnagyobb termébe. A terem gyönyörűen volt feldíszítve, a székeken fehér pléd szerűség, amin egy rózsaszín szalag díszelgett. A falakon színes rózsaszín és kék lufik díszelegtek, illetve minden asztalon hatalmas virág csokrok. Mindenkinek meg volt a maga ülőhelye, én Harry és Zayn közt ültem. Kör asztalok voltak, így mi 8-an ültünk egy kör asztalnál. Louis és Eleanor pontosan mellettünk foglaltak helyet. Velük a családtagok ültek illetve a kicsi William. Mindenki elfoglalta a helyet, és az ajtón Eleanor és Louis sétáltak be kézen fogva.Mindenki sikoltozni és tapsolni kezdett.
-Íme Mr. és Mrs. Tomlinson-üvöltötte az egyik pasas a mellettünk lévő asztaltól.
Az újdonsült pár is elfoglalta a helyét, és felszolgálták a vacsorát. Rengeteg választék volt, lehetett enni sajt, illetve krémlevest is. A leves után érkezett a fő étel, rengeteg hús volt egy fatálon és köretből sem volt kevés. Mielőtt neki láttunk volna a másodiknak Louis felállt az asztaltól és megkocogtatta a poharát.
-Egy kis figyelmet kérnék-szólalt fel, majd mindenki őt nézte.
Megköszörülte a torkát Louis, majd rá nézett Eleanorra.
-Elsőnek is köszönöm azt, hogy ma ennyien eljöttek ide, hogy együtt élhessük át ezt a gyönyörű napot. Én vagyok a világ legboldogabb embere, talán lehet ezt rajtam látni is, az enyém a világ leggyönyörűbb lánya, és nekünk van a világ legédesebb fia is. Eleanorral rengeteg dolgon átmentünk, össze vesztünk-ki békültünk, de ez minden kapcsolatban elő fordult, és minden veszekedés után a legjobb dolog az volt amikor Eleanor mosolyogni kezdett és megkínált mindig kakaóval. Ő mindig mellettem állt, én pedig mellette, ez soha nem fog változni, bármi is törétnik majd velünk, én mindig támogatni és szeretni fogom, mert benne megtaláltam a társamat, a legjobb barátomat, a szerelmemet. Az életemet is cserébe adnám érte és a fiamért. Nagyon szeretlek Eleanor-nézett mélyen El szemébe.-Nos most én is majdnem megsirattam magam, de hiába ezen a napon már úgyis sírtam egyszer, szóval köszönöm, hogy eljöttek, és remélem jól fogják magukat érezni-fejezte be Louis.
A könnyeimmel küszködtem, ahogyan a mellettem lévő 500 ember is. Letöröltem a könnyeim. A következő ember aki felállt, Harry volt. Te jó ég.
-Én is szeretnék köszöntőt mondani, ha ez megoldható. Szóval talán én senkit nem fogok megsiratni, esetleg csak a nevetéstől, de ez jó hír. Nos én egy történetet szeretnék mesélni Eleanorról és Louisról. Eleanorral együtt jártunk gimnáziumba, egy évfolyamba jártunk, nagyon jó barátok voltunk. Aztán jelentkeztem az X-Faktorba, ami mit ne mondjak életem legjobb döntése volt, és találkoztam Louissal és a srácokkal is. Mi 5-en meghódítottuk a világot, mondják ezt a hírlapok, pedig nem. Mi magunkat hódítottuk meg, nem hittük el azt, hogy idáig eljuthatunk-kezdte fecsérelni a One Direction történetet, de Liam megköszörülte a torkát, jelezve, hogy ne erről beszéljen-Ja igen bocsánat. Szóval egy buliban voltunk amikor Eleanort is meghívtam, itt mutattam be őket egymásnak. Az első pillanattól kezdve meg volt köztük a vibrálás, már akkor tudtam, hogy össze fognak jönni. Eleinte Louis, már bocsánat, de egy beszari kölyök volt, nem mert kezdeményezni, jól megtanulta azóta. Szóval a lénye a sztoriból, hogy ők mindig tökéletesek voltak együtt, és emelem poharam az előtt aki elviseli Louis spontaneitását a fiúkon és rajtam kívül, habár mi is néha szívesen leütnénk-nevetett mindenki-de én büszke vagyok arra, hogy most itt lehetek köztetek, a legjobb és legcsodálatosabb emberek között. Emelem poharam Louisra és Eleanorra, és hogy majd 50 év múlva, ha vissza nézzük közösen a fényképeket, jusson eszetekbe, hogy milyen jó szöveget hoztam össze, köszönhetően a Louisról rám ragadt spontaneitásból.  Igyunk az ifjú párra-emelte fel a poharát, majd mindenki együtt mondta az utolsó mondatot, és bele ittunk a poharunkba levő pezsgőbe.
A buli hátra levő részében táncoltunk és buliztunk egy nagyot. Harryvel sokat táncoltam.
-Megyek iszok valamit-suttogtam Harry fülébe, mire csak bólintott.
Az italos pult felé mentem és egy kis puncsot öntöttem a poharamba. Louis is megszomjazhatott, mivel ő is egy pohár puncsot mert a tálból.
-Gratulálok-mosolyogtam rá.
-Köszönöm-mosolygott vissza-Nagy felhajtás mi?
-Ez a ti napotok, megérdemlitek. Habár lehet Harry beszédét kihagyhattuk volna-nevettem.
-Ja, mindig meglep az az idióta-rázta a fejét.
-Eleanor gyönyörű, szerencsés ember vagy Louis Tomlinson-néztem rá.
-Stacy nézd nekem mondanom kell valamit. Ez most már nem tűr halasztást-komolyodott meg a hangulata, és elém állt.-Szóval, én vagyok most a világ legboldogabb embere, de azt tudnod kell, hogy szeretlek, és nem úgy mint egy barátot-vallotta be.
-Louis ma van az esküvőd, komolyan most kellett ezt elmondanod?-kicsit akadtam ki.
-Nem fejeztem be. Amikor történt az a dolog, tudod, akkor jöttem rá, és bánt a tudat, hogy akkor nem mondtam el, de..
-Hogy mi történt?-jött elő az egyik fal mögül Harry ideges és komoly tekintettel.
Na ebből sem jöhetünk ki jól.