2//Jobb ez így mindkettőnknek...12.rész.

Sziasztok! Eszméletlen kevesen írtok kommentet, de ezt elnézem mert EZ AZ UTOLSÓ RÉSZ.
Kérlek legalább ide kicsit többen kommenteljetek, miért volt nektek jó ez blog, mit okozott nektek, mit gondoltok az írásmódomról, ilyeneket, csak hogy tudjam, hova kell fejlődnöm.
KÉRLEK!

Szeretlek titeket <3 

Puszi Allison R.

Louis idegesen nézett Harryre, aki dühös tekintettel figyelt mindkettőnket. Féltem. Nagyon féltem.

-Louis mit mondtál? Mi történt? És mi az, hogy szerelmes vagy belé? Mi jogon szereted őt, amikor az enyém? Basszameg a kibaszott esküvődön vagyunk-dühösen beszélt, de a zene miatt aligha hallotta valaki. 

-Félre érted ezt az egészet-mosolyodott el Louis-Én nem vagyok belé szerelmes, én Eleanorba vagyok, és semmi nem történt-próbálta mosni a helyzetet.

Harry megrázta a fejét és neki dőlt a pultnak. Előre nézett, már nem engem vagy Louist, csak bámult a tömegbe.

-Hé, nyugodj le, félre értettél valamit. Elmeséltem Stacynek, hogy mennyire szeretem, de csak mint barát, én nem vagyok képes máshogy nézni rá, ezt értsd meg kérlek, felesleges féltékenykednek Rám meg főképp felesleges-nyugtatta Louis.

No csak, Louisból árad a hazugság, még, hogy felesleges féltékenykednie, főleg Rá. Cöh, ha tudná mi is volt. Louis elsétált én pedig egyedül maradtam Harryvel. A kezeim remegtek, most haragszik rám? Nem tudok mit mondani neki, most nem tudok, ez túl sok információ volt egyszerre, a fejem is megfájdul ettől. A kezemet gyorsan a homlokomhoz kapom, és összeszorítom a szemeim ahogyan egy fájdalom suhan át a fejemen. Harry rögtön észrevesz, és ijedten figyel.

-Baj van?-nézett rám.

Zöld szemei csillogtak, ahogyan a halvány fények érték az arcát.

-Csak a fejem megfájdult, biztos a zajok miatt-hadartam.

-Menjünk ki egy kicsit a levegőre.

Harry elől ment, én pedig mögötte kullogtam. A fejem tényleg fájt, fáradt vagyok. Lassan éjfél, nem csoda, hogy fáradt vagyok, soha nem voltam az a sokáig fent maradok. Pontosabban mindig olyan akartam lenni, de az alvókám mindig győzött. Az udvaron rajtunk kívül még egy pár volt, illetve Zayn egy számomra idegen pasival dumált, illetve dohányzott. Harry leült az egyik kőre, ami a falnak volt támasztva, míg én alig 2 méterre álltam tőle. Csend volt. Percekig csak a friss levegőben bíztam, hogy majd kiment ebből a helyzetből, azaz, hogy elmúlik a fejfájásom és vissza mehetünk. De mondhatni rosszabb lett, most már sajog is.

-Nem tudom hogyan jutottunk el idáig-törte meg a köztünk lévő csendet.

-Hogy érted?-néztem rá.

-Alig beszélünk egymással. Őszintén mikor adtam vagy adtál nekem csókot? Mikor történt köztünk komolyabb testi kapcsolat? Mikor öleltük meg egymást? Őszintén én nem tudom, de az utóbbi 1 hónapban csak élünk egymás mellett. Miért?-továbbra sem engem nézett.

-Ezt úgy mondod, mintha csak én tehetnék az egészről-néztem el a messzi távolba.

-Sajnálom, hogy így értelmezted, de én úgy gondoltam ez a kettőnk hibája, és tudod mi a szar?-nézett rám-Főképpen az én hibám-fejezte be és lenézett a földre.

Elmosolyodott, de ez a tipikus 'balfasz vagyok' mosolya. Leültem mellé a kőre, ruhám megigazítottam, hogy még csak senki nem lásson be se. 

-Hogy tehetném jóvá? Hogy?-nézett rám.

Zöld szemei belemélyedtek a szemembe. Megfogtam Harry kezét, összekulcsoltam az ujjainkat és halványan mosolyogtam rá. Talán még haragszok, de szeretem, és ez ellen nem tudok mit tenni.

-Azzal teszed jóvá, hogy velem vagy. Szeretlek Harry az összes hibáddal együtt, még akkor is ha abból rengeteg van-mosolyogtam őszintén, ahogyan Harry is.

-Szeretlek Stacy, és kérlek bocsáss meg mindenért, a hazugságaimért, és a flegma viselkedésemért. Nagyon fontos vagy nekem, és ezt te is tudod-puha csókot nyomott ajkaimra.

Nem hittem, hogy egy nap még újra megcsókol, vagy hogy újra kimondja, hogy szeret, de megtörtént. Boldog vagyok. Harryvel vissza mentünk a többiekhez, és hajnali 4 óra fele, vége lett a bulinak, így mi is haza mentünk. Harry hátamnak simult, úgy ölelt át.Puha csókokkal hintette be a nyakamat, majd a számat, és megtörtént.

Harry telefonja csörgésére ébredtünk fel mindketten. Homályos látásom csökkentettem azzal, hogy megdörzsöltem a szemeim, majd az órára pillantottam. Dél van. Harry morogva szállt ki az ágyból, és lépett el a gatyájához, ami a székre volt helyezve.

-Anya az-közölte velem.

Harry felvette a telefont, és kisétált a szobából. Fájt a fejem, a hátam, rosszul voltam. Pár perc telt el, és Harry vissza jött a szobába. 

-Elmegyek anyához, segítenem kell neki valamiben. Majd jövök, szeretlek-nyomott egy puszit a homlokomra, és elment.

Itt hagyott. Egyedül voltam ebben a hatalmas házban. Kimásztam az ágyból, és valami kényelmes ruhát vettem fel. Megmosakodtam majd a konyhába mentem ahol egy bögre teát készítettem. Yorkshire teát készítettem, az a legfinomabb tea. Miközben a teám iszogattam, Harryn járt az eszem. Emlékszem amikor megismertük egymást, az első találkozásunkra, az első csókra, az első testi kapcsolatra, mindenre ami vele történt. Emlékszem mennyire szerettem akkor, és most mennyire szeretem, emlékszem miken mentünk keresztül. Ez a kapcsolat rossz irányba hajlik. Érzem. Mindent megtennék Harryért, ő életem szerelme, de nem hagyhatom, hogy olykor a fájdalom győzzön felettünk. Az utóbbi időkben mindig veszekedtünk, azelőtt ez sosem volt így. Háromnegyed év rengeteg idő. Az év eleje óta, nem is beszéltem a családommal. Szörnyű vagyok, mindig minden gondolatom Harry körül forgott, és Anglia körül, de ezen változtatnom kell. Nem hagyhatom, hogy végleg megutáltassam magam a családommal, amikor ők voltak azok akik mindig mellettem álltak akármilyen idiótaságot is tettem. Szeretem őket.Gondolkozás nélkül nyúltam a telefonomért, és anya nevét kerestem ki, majd tárcsáztam.Hosszasan csöngött, azt hittem soha nem veszi fel a telefont.

-Stacy?-szólalt bele.

-Anyu-mosolyogtam.

-Édesem, Úristen te vagy az? Rettenetesen hiányzol nekünk, kérlek bocsásd meg amiket a fejedhez vágtam, és gyere haza, könyörgöm-elcsuklott a hangja.

-Nem haragszom anya-lágyan mosolyogtam.

-Ó Istenem-sóhajtott bele.

-Anya ugye nem sírsz?-ijedten kérdeztem meg.

-Rettenetesen hiányzol, a tudat, hogy azt se tudtam mi van veled, kikészített. Nem tudtam, hogy jól vagy-e, semmit nem tudtam. Nem válaszoltál az sms-ekre, se a telefonjaimra. Azt hittem utálsz-hadarta.

-Jézusom, ki is mentek a fejemből. Egyszerűen minden összejött, és arra se volt energiám, hogy magammal foglalkozzak. 

-Stacy el kell mondanom valamit-komolyodott meg a hangja-Édes apádnak tegnap előtt rossz indulatú daganatot diagnosztizáltak.

-Erről én miért csak most tudok?-mérgemben felálltam az eddigi ülőhelyemről. 

-Apád nem akarta, hogy tudj róla. Tudja mennyire fontos neked Harry és Anglia nem akart bekavarni-magyarázta anya.

-Harry nem ok, ha a családomról van szó. Anglia meg főképpen nem! Haza megyek! Ne próbálj meg tartóztatni, úgyis megyek! Szia anya-vágtam le a telefont, majd az emeletre rohantam, össze pakolni a cuccaim. Harry remélhetőleg nem sokára megérkezik. 1 órája ment el, remélem nemsokára jön. Jól sejtettem az ajtó nyitódott, pár percel később Harryt fedeztem fel az ajtóban. Szipogtam miközben az utolsó bőröndömet is össze húztam. Harry értetlen fejjel figyelt engem.

-Stacy ez most mégis mi?

-El kell mennem-sírtam.

-Hova és minek? Stacy kérlek, ne sírj-ölelt magához.

-Harry beszélnünk kell-néztem rá.

Leültünk az ágyra és most már nincs vissza út. 

-Haza kell mennem, véglegesen. Szükség van rám otthon ezt meg kell értened-magyaráztam neki-Mindennél fontosabb vagy nekem, de otthon kell lennem. A szüleimmel már 3 hónapja nem beszéltem, és ma felhívtam anyát, szüksége van most rám-sírtam-Neked egyszerű mert neked itt élnek a szüleid, de engem több ország is elválaszt a családomtól. Te vagy és voltál a legjobb dolog az életemben, de mostanában ez a a kapcsolat egy romhalmaz. Tudom, hogy szeretsz, de mindkettőnknek be kell látni, olykor kemény fájdalmat okozunk egymásnak, és nem kellene egy jól működő kapcsolatban. Te vagy az első szerelmem, és te is maradsz, de el kell mennem. Kérlek értsd meg, és ne utálj a döntésem miatt-zokogtam.
-Nem teheted ezt velem-könnyezett.
-Kérlek ne haragudj rám-összeszorítottam a szemeim.
-Nem teheted ezt, azok után amiken átmentünk. Talán nem épp a legszivárványosabb volt a levegő körülöttünk, de hányszor voltak legjobb pillanataink, sokkal többször mint rossz-fakadt ki, majd leguggolt elém-Stacy én csak téged szeretlek, nem élném túl nélküled, nélküled egy kibaszott senki vagyok. Te változtattál meg, ezt a csodát nem akarom elengedni, kérlek ne hagy itt-könyörgött.
-Megnehezíted ezt az egészet-nyomtam egy puszit a homlokára, majd felálltam.
Tudom, minél tovább maradok, annál jobban akarom, azt hogy ne menjek, de tudom, hogy édesapámnak szüksége van rám, azok után amiket tettem velük, és ezt Harrynek is meg kell értenie. Talán nem fontos tudnia miért megyek haza, hogy miért akarok elmenni. Összeszedtem a bőröndjeimet, és utolsó pillantást vetettem Harryre, aki könnyes szemekkel figyelt, a földön ülve. Sírtam. Összetörtem. Fogalmam sincs, hogyan fogom kibírni nélküle, talán sehogy, de ennek a kapcsolatnak szerintem már nincs jövője. Lebaktattam a lépcsőn majd az előszobában egy utolsó pillantást vetettem a házra, és kiléptem az ajtón. A kulcsaimat a szőnyeg alá helyeztem, erről csak Harry tud, ha tud. Egy taxit fogtam, ami kivitt a reptérre, onnan pedig irány Magyarország.