Lennél a feleségem?....70.rész.

A következő rész minimum 5 komment után jön. Köszönöm a 38 feliratkozót, ez nagyon sokat jelent nekem. Remélem mire eljutok a 100. részig meg lesz a 40 feliratkozó is. Na de mindegy is itt az új rész, JÓ OLVASÁST!:)

 Reggel kimásztam az ágyból és elindultam a hatalmas gardrób felé. Még nem jártam ott. Kíváncsi voltam rá, hogy mit csinált ott Harry. Izgatottan nyitottam ki az ajtót. Állam leesett amikor kitárult elém az ajtó. A vállfán különböző ruhák várakoztak rám, a polcokon farmerek,pólók és cipők hevertek. Karomat kezdtem el csipkedni, hátha ez csak egy álom. Beljebb léptem, és egy kis cetlit láttam az egyik sminkes asztalon. Felvettem kezeimbe és olvasni kezdtem.

-"Stacy remélem tetszik a gardróbod. Eleanor és Danielle rengeteget segített ebben. Harold xx"
El és Dani is segített ebben akkor.Le voltam döbbenve. Mégis mikor volt erre idejük? Tovább bámészkodtam a gardróbba. Két kéz karolta át csípőm, és hozzám dörgölődött.
-Jó reggelt édesem. Tetszik?-suttogta fülembe Harry.
-N-Nem találok szavakat-dadogtam.
-Nekem is tetszik. És ez csak a tied.
-A tied hol van?-kérdeztem.
-Gyere-fogta meg a kezem és húzott magával. Kivezetett a gardróbból, és átvitt a fürdőszobán keresztül. Egy ajtóhoz értünk ki. Kulccsal nyitotta ki. Ott volt az ő gardróbja. Vajon mit akar ennyire dugdosni, hogy neki van kulcsa? Hatalmas volt az övé is, de az enyémet nagyobbnak mondhatom.
-Az enyém nagyobb-nevettem.
-Mert El és Dani vásárolt. Ne csodálkozz-nevette el magát.
Elindultam kifelé Haz gardróbjából lefelé a konyhába. Kávét kezdtem el készíteni. Harry a lépcsőn jött lefele, miközben egy inget húzott magára. Leült az asztalhoz, és az új telefonjával kezdett el játszani. Nem értettem minek vesz folyamatosan új telefont.
-A számod is változott?-kérdeztem neki dőlve a pultnak.
-Igen. De már bele írtam a a telefonodba-mosolygott.
Egyik szemöldököm felhúztam, jelezve, hogy mit keresett nála a telefonom. Ittam a kávét közben vissza gondoltam a tegnap estére, köztük arra, hogy El bevallotta nekem, hogy terhes. Gyorsan letettem a poharat, és felrohantam a szobába. A telefonom kezdtem el kutatni. Sehol nem találtam.
-A párnád alatt nézd meg-kiáltott a földszintről egyet Harry.
Honnan tudja, hogy mit kerestem? Folyamatosan meglep valamivel. Párnám alá nyúltam, majd kihúztam a telefonom. Gyorsan El nevét kerestem a telefonkönyvbe. Mikor megtaláltam rányomtam a hívás gombra. Sokáig kicsöngött.
-Szia Stacy, mond.-köszönt bele Eleanor.
-Mi van veled? Elmondtad Louisnak?-kérdeztem.
-Nem még nem. Viszont ma elmegyek vele vacsorázni, és akkor talán elmondom.-mondta nekem.
-Értem.De kérlek mond el neki. Nem lesz semmi baj- bíztattam.
-Nem tudnánk ma találkozni?-kérdezte.
-De persze,mikor?
-Mondjuk most.
-Oké, akkor gyere a Starbucks-ba.-mondtam neki, és letettem a telefont.
Gyorsan felöltöztem, és megmosakodtam. Harry végig telefonjával játszott,de néhányszor felpillantott rám. Gyorsan lementem az előszobába, felvenni a cipőmet.
-Elvigyelek?-kérdezte Harry.
-Nem kell. Csak Eleanorral találkozok.-mondtam neki és már ki is léptem az ajtón.

***

Eleanor már a Starbucks előtt állt. Elég idegesnek tűnt. Gyorsabban kezdtem a lábaimat szedni. Siettem Eleanor felé. Átvágtattam a zebrán, majd átöleltem Elt ahogy oda értem. Beljebb mentünk a Starbucks-ba, és kértünk magunknak eper shake-t. Leültünk és elkezdtük inni a shake-t.
-Szóval mi van veled?-bontottam meg a csendet.
-Félek az estétől. Nem akarom, hogy Louis szakítson velem.-mondta.
-Nem fog. Szerintem Louis bármikor vállalna gyereket. Nem érdekli, hogy híres. Látod Harryt, nem is voltam terhes, de ő mindent bevásárolt neki.-nevettem el magam.
-Aztán meg mindent vissza vitt-nevetett El is.
-Igen, de a lényeget érted. És szerintem Louis nagyon boldog lesz ha megtudja.
El egy kicsit megnyugodott. Miután megittuk az innivalónkat, elindultunk London utcáin. Rengetegen követtek minket és kiabálták a nevünket. Pedig mi csak átlagos lányok vagyunk. Mert ha még esetleg híresek lennénk, azt megérteném, de így ez még szokatlan. Rengeteg boltba is bementünk, és egész nap csak vásárolgattunk. Lassan eljött az este. Eleanor haza vitt kocsival.
-Majd hívj fel. Kérlek mond el neki.-szóltam neki.
-Mindenféleképpen hívlak, még ma-szólt vissza, aztán elhajtott.
Beljebb mentem a házba, ahol Harryvel és Louissal találkoztam. Meglepett Louis látogatása. A fiúk a kanapén ültek és beszélgettek.
-Sziasztok srácok.-léptem beljebb.
-Szia Stacy. Eleanor veled van?-nézett rám Louis.
-Nem, most ment el.
-Basszus akkor sietnem kell.-pattant fel Louis.-Majd hívlak Harry, sziasztok-rohant ki Louis.
-Egy kicsit izgatottnak tűnt.-huppantam le Harry mellé.-Te tudsz valamit-néztem rá.
-Semmit nem tudok-nevetett
-Neked sem áll jól a hazugság. Mond már-böktem a vállába.
-Nem mondok semmit-dobott a számra egy puszit, majd felállt és elindult a konyha felé.

*Eleanor szemszöge*

Izgatott vagyok, de félek. Mi lesz ha valami nem úgy fog alakulni, ahogy elképzeltem. Félek Louis reakciójától. Leültem az ablak mellé, és az eget kezdtem el nézni. Gondolataim akörül forogtak, hogy Louis szakít majd velem. Egy autó hajt be a parkolóba. Louis kocsija. Kiszállt a kocsiból és az ajtóhoz sietett. Szívem egyre gyorsabban vert. Louis feljött az emeletre, és benyitott.
-Kicsim indulhatunk?-kérdezte mosollyal az arcán.
-Persze-mondtam apró nyögésekkel.
Elindultunk kifele a kocsihoz. Louis udvariasan nyitotta ki nekem az ajtót, és segített beszállni az autóba. Akár még el is felejthettem volna azt, hogy pár nappal ezelőtt még veszekedtünk. Elindultunk az étterem felé.

***

Mikor megérkeztünk Louis szintén udvariasan kinyitotta nekem az ajtót, és segített kiszállni. Már túl furcsa ez a viselkedése. Valamit sejt? Remélem Stacy nem mondott semmit. Louis lefoglalt egy asztalt. A kedves ember oda kísért minket az asztalhoz. Szívem egyre gyorsabban vert. Louis mindkettőnknek rendelt. Loui folyamatosan csak pirult, és mosolygott.
-Szóval, milyen az egyetem?-kérdezte zavartan Louis.
-Elég jó..Csak Stacy nincs ott. De remélhetőleg most már járni fog.-mosolyogtam.
-Igen..Elég sokkoló volt amikor megtudtuk mi van Stacyvel.-vágta rá Louis.
-De már minden rendben, szerencsére.-mondtam.
Louissal rengeteget beszélgettünk, úgy minden féléről. Közben kihozták az ételeket. Gyorsan megettünk mindent. Éhesek voltunk. Miután megettünk mindent Louis egyre csak pirult.
-Louis jól vagy?-fogtam meg a kezét.
-Persze, persze csak..Basszus nem találom a mobilom.-vágta rá.
-A mobilod? Velem vagy és neked szükséged van a telefonodra??
-Basszus. Eltűnt.-monda folyamatosan.
-Louis, kérlek ne csináld már-kérleltem.-El kell mondanom valamit.-csúszott ki a számon.
-Mit?-dermedt meg Louis.
-Csak, hogy siessünk haza mert hajat kell mosnom.-tereltem és dadogtam egyszerre.
-Nagyon jó a hajad. Nem kell megmosnod.-simogatta arcom.
-Na jó. Louis...-hagytam félbe a mondandóm.
-Eleanor figyelek. Bökd ki.-kért Louis.
-Terhes vagyok.-böktem ki.
Louis nem válaszolt. Lefagyott. Arcáról lehervadt a mosoly. Tudtam, hogy haragudni fog. A mosoly helyett csak felállt átölelt.
-Életem legszebb napja-suttogta fülembe.
-Nem haragszol?-kérdeztem idétlenkedve.
-Mindig is akartam egy kis babát, és most kapok egyet.-könnyezett be a szeme.
-Ugye nem fogsz sírni?-kérdeztem mosolyogva.
-Nem tudom.-nevetett.-Viszont most én mondok valamit.
Nem számítottam semmire. Azt hittem, hogy Louis ehhez fog hozzá fűzni valamit, vagy ahhoz, hogy megint sok cuccot vettem. Nem tudtam mit mond. Letérdelt elém, és megfogta a kezem.
-Eleanor Jane Calder. Lennél a feleségem?
Hirtelen levegőt sem kaptam, és amikor megláttam a gyémánt gyűrűt, sokkot kaptam. Szemeim könnybe lábadtak. Nem hittem el, hogy életem szerelme egy gyűrűvel a kezében térdel előttem, és azt kéri, hogy legyek a felesége. Ez sokkoló.
-Igen, igen, igen.-ugrottam a nyakába néhány másodperc kiesés után.
Louis felvett és megpörgetett miközben öleltem.Csókokat hagytam az arcán és a száján. Felhúzta ujjamra a gyűrűt. Majd vissza ültünk az asztalhoz.
-Miért sírsz?-kérdezte Louis.
-Boldog vagyok.-vettem mély levegőket.
-Szeretlek Eleanor-fogta kezem.
-Én is Louis nagyon.
Felálltunk az asztaltól fizetés után, és elhagytuk az éttermet. Louissal haza mentünk. Kezünk végig össze volt kulcsolva.Mikor haza értünk, a kanapéra huppantunk mindketten. Fejem Louis ölébe helyeztem aki a hajam simogatta.
-Fel kell hívnom Stacyt.-ugrottam ki Loui öléből.
Louis csak nevetett, míg én a telefonomat kerestem. Este 11 óra van, hátha fent van még Stacy. Kicsöng.
-Szia Stacy, ébren vagy?-kérdeztem.
-Szia El, most már igen.Mi volt?-érdeklődött.
-Elmondtam, hogy terhes vagyok..-mondtam neki, csak hogy húzzam az agyát.
-És mit mondott? Kicsit bővebben mond-kért meg.
-Örült neki.-mondtam.
-Az jó hír akkor.-válaszolt.
-Igen de ennél van egy sokkal jobb hírem is.
-Micsoda? Eleanor mond már kérlek!
-Menyasszony vagyok. Azaz megkérte Louis a kezem-örültem a fejemnek amikor kimondtam.
-Úristen ez remek hír. Nem csak gyereketek lesz, hanem még meg is házasodtok. Gratulálok El.-mondta Stacy boldogan.
-Köszönöm, de ezt még senkinek!-kértem meg.-Viszont most megyek mert kicsit fáradt vagyok. Szia-köszöntem el Stac-től.

*Stacy szemszöge*

Nagyon boldog vagyok El és Louis miatt. Megérdemlik a boldogságot. Tökéletes pár, és nagyon kiegészítik egymást.De most elteszem magam holnapra. Így is a legszebb álmaimat álmodtam.

***

Harry nem volt reggel mellettem. Valószínűsítem hogy vagy a stúdióba van, vagy pedig a konyhába. Kikászálódtam az ágyból és elindultam a bőröndöm felé. A naplóm kezdtem el keresni. Minden kis résben átnéztem,de sehol nem találtam. Mire beugrott.
-Baszki a párna..