68.rész.

 Próbáltam hosszú részt írni. Kicsit olyan érzésem van mintha siettem volna az idővel, de csak mert meglepetésem van a 69-es résszel. KOMMENTELJETEK! Remélem azért tetszeni fog. Jó olvasást :)

Reggel Harry karjai közt ébredtem. Kócos volt haja, és kezei a testemen voltak. Nehezen kimásztam kezei alól, nehogy felébresszem. Mélyen vette a levegőt, néha egy-két horkantás is kijött a száján. Próbáltam lábaimra állni, majd kicsoszogni a mosdóba. Kicsit elidőztem bent, mire megmosakodtam, megfésülködtem és copfba fogtam hajam. Kinyitottam az ajtót, és Harry állt az ajtóban. Szív bajt hozta rám. Ha nem fájt volna a hasam, biztos felugrottam volna ijedtemben.
-Jó reggelt édesem-nyomott puszit a homlokomra.-Hogy aludtál?
-Egész jól. És te?-kérdeztem vissza.
-Veled mindig jól-mosolygott.
-Ma is itt maradsz, vagy ma elmész?-érdeklődtem.
-Tizenegyig maradok, utána stúdióba be kell mennünk.
Kicsit elszomorodtam, de neki dolgoznia kell. Nem tarthatom vissza. Már 9 óra van. Nem sokára elmegy. Mire kijött ő is a mosdóból, a reggeli már a szobában volt. Anne beszaladt és hozott kakaós csigát. Nem tudott sokáig maradni, ugyanis Harry nővére Gemma ma repül haza Spanyolországból. Ki kellett mennie a repülőtérre. Harry kijött a mosdóból és leültünk reggelizni. Mindketten a kakaós csiga belsejével kezdjük, mert a széle ropogós. Ujjaink kakaósak voltak, ami persze vicces volt. Harry az ujját az arcomnak nyomta, amitől lett egy gyönyörű barna csík. Kárpótlásul a két kezemmel adtam neki vissza. Neki két csíkja volt. Rengeteget nevettünk ezen.
-Hé, az étellel nem szabad játszani.-mordult fel.
-Te kezdted.-nevettem.
Harryvel úgy játszottunk mintha igazi gyerekek lennénk.Nagyon jó volt, de eljött a búcsú, ugyanis indulnia kellett a stúdióba.Karjaimat nyaka köré fontam, derekamat fogta két kezével, és csókolózni kezdtünk. Egy utolsó puszit nyomott a számra, majd magához szorított, és elment. Már hiányzott. Vissza feküdtem az ágyba, és elővettem a füzetet.
"Kedves naplóm. Harry éppen most ment el. Máris hiányzik. Ez a srác jelenti a mindenem. Kiegészítjük egymást. Olyanok vagyunk együtt mint a gyerekek. Ma nem tudom kik fognak bejönni. Talán Harrynek örülnék a legjobban, de ha valamelyik lány jönne be annak is örülnék. Persze bárkinek örülnék. Van egy érzésem, hogy amint felépülök minden megváltozik. Még nem tudom, hogy jó vagy rossz irányba, de meg fog változni. Érzem. Most csak én és a kis füzetem van."-írtam le érzéseim. Az orvosom dél fele bejött, hogy megnézze minden rendben van-e. Megvizsgálta a műtétem helyét,hogy nincs-e vele semmi baj. Megállt az ágyam mellett, rám nézett és egy mosolyt küldött. Nem tudtam mire véljem. Megfordult az ajtó felé és elindult.
-Dr. Phills-szólítottam meg kivételesen a nevén.-Minden rendben van velem?
Hátra fordult, és egy apró mosolyt villantott.
-Igen. Légy óvatos.-mondta és kiment a szobából.
Mégis mire mondhatta, hogy legyek óvatos. Sokat gondolkoztam ezen. Füleimben csengettek ezek a szavak.Telefonom megszólalása szakította meg gondolkozásom. Harry küldött egy üzenetet.
-"Édesem, sajnálom de nem tudok bemenni se ma se még egy ideig. El kell utaznunk Amerikába. Kérlek értsd meg próbáltam közbe lépni, de a manager túl idióta hozzá. Utazás előtt megpróbálok beugrani még, de lehetetlennek néz ki. Nagy szeretlek és már hiányzol. Harry.xx"
Ahogy végig olvastam, egy kicsit összetörtem. Tudtam hogy nem kellett volna el engednem. Most nem láthatom egy ideig. De ez a munkája. Élvezi. Én kibírom ezt a pár napot. De hány napig lesznek oda? Miért nem írta le Harry? Most izgulhatok emiatt. Füleimbe csengtek esti szavai "Szeretlek". Eleanor is bebaktatott hozzám. Észre sem vettem. Belemerültem a gondolkodásba.
-Stacy. Hahó-rázta meg vállamat.
-Oh Eleanor, sajnálom én csak gondolkoztam.-kértem bocsánatot.
-Min gondolkoztál ennyire?-kérdezte miközben a kabátját az egyik székre dobta.
-Semmin..-hajtottam le a fejem.
-Khm. Velem beszélsz, és nem Harryvel.
-Harryn. De semmi lényeges, csak annyi, hogy küldött egy sms-t és most szomorkodok, hogy nem lesz velem egy ideig.-próbáltam mást mondani.
-Oooh. Hát Louis is elment.Én is szomorkodtam az elején, de mára megszoktam. Nem kell féltékenynek lenned. Harry csak téged szeret.-mondta.
-Bízok benne.-mosolyogtam.
-Hát akkor? Tuti, hogy nem ennyi a baj.-nézett rám El.
-Na jó. Az egyik reggel, mikor felkeltem egy füzetet találtam. Nem tudom, hogy ki tehette ide.
-Volt benne valami?-kérdezte.
-Nem. Csak egy kis írás. De az is arról szólt, hogy használjam naplóként. Ennyi.-vallottam be.
-Nem kérdezted meg Harryt? Lehet ő volt.
-Szerintem, nem kell napló ahhoz, hogy elmondjak neki mindent. Amúgy miért adott volna nekem egy füzetet? Nem ő lenne.-válaszoltam.
-Nem tudom akkor ki lehetett. Én biztos nem voltam. Arra emlékeznék. Ha csak nem alva járó voltam, és besétáltam a kórházba, egy füzettel a kezemben.-nevetett El.
-Egyébként veled minden rendben?-néztem rá.
-Persze. A suli is megy.-mondta halkan.
-Hallgatlak.-fogtam meg a kezét.
-Nem lényeges. Egyszerűen csak az otthoni dolgok felzaklattak. Anyu és apu.-egészítette ki.
-Mi történt?
-Összevesztek. Ha elválnak nem tudom mit csinálok. Ez így nagyon rossz. Stac.-vallotta be könnyekkel küszködve.
-Elhiszem, hogy nagyon rossz, de tudom, hogy nem csak ennyi a baj. Mi még?-kérdeztem rá. Láttam rajta, hogy ez csak egy ok.
-Kicsit összevesztem Louissal.
-Min?
-Egyszerűen nem ismerem ki. Egyik percben még romantikus, aztán át vált a magába húzódó Louisra. Azt hittem, hogy 5 év alatt kiismertem.-vallotta be El, könnyeit letörölve arcáról.-Jót tesz ez a távolság most. Tudunk gondolkozni.
-De ugye nem akartok szakítani?-kérdeztem kikerekedett szemekkel.
-Nem tudom. Egyszerűen csak nem akarok most vele lenni. Kikészít. Mostanában, ezt csinálja.-mondta Eleanor, könnyei egyre jobban peregtek arcán. Felültem és átöleltem. Kezeimmel, arcáról a könnyeket töröltem le. Egy ideig még beszélgettünk, de aztán elment. Egyedül maradtam újra. Naplómba rajzolgatni kezdtem. Kicsit rossz egyedül, de így tudok gondolkozni. Szüleim beugrottak, de már mentek is. A nap lassan telt, de estére elfáradtam. A nagy semmit tevésben. Lefürödtem, majd lefeküdtem.

~Másnap. (Naplós részek jönnek/este/)
"Kedves naplóm. Reggel 8-kor keltem. Harry, nem írt, és nem is hívott. Biztos nem volt ideje. Amiket Eleanor mondott, elég furcsa elképzelni. Louisból nem nézem ki ezt a srácot. Ma bent volt nálam, Anne és Gemma, a szüleim, és a csajok. Kivéve Elt. Ő ma nem jött be. Szegény lány. Danielle maradt bent a legtöbbet Olívval. Perrie hozott nekem csokit. Tudja mi tud feldobni. Este van. Fürdés és fekvés. Egyébként ma még az orvosom sem jött be. De nem baj, még jobban le lennék fáradva."-fejeztem az írást. Eltettem magam holnapra.

~Következő nap. (Naplós részek /este/)
"Naplóm. Harry nem jelentkezik. Nem hiszem el, hogy egy perc szabad ideje sincsen rám. Esetleg egy smiley-t küldene, még az is feldobna. De semmi. Olív és Kitty ma bejöttek. Egész sokáig itt voltak. Pletykáztunk, kimentünk a büfébe és kávéztunk, jókat nevettünk. Jó érzés, hogy ők legalább gondolnak rám. Eleanor is felhívott, de neki ma suli, szóval nem tudott bejönni. Danielle is ma utazott el egy tánc fellépés miatt. Perrie és a Little Mix többi tagja elindult az Európai turnéra. Olív is ide költözött. Kitty Justinnal él itt Londonban. Nem is értem az egészet, minden esetre nagyon örülök neki, hogy itt van, és itt lesz majd a közelemben. Kezdek fáradt lenni. Remélem holnap kapok legalább 1 üzenetet, ha nem többet.."-becsuktam a kis füzetet és eldugtam a párnám alá. Hamar elaludtam.

~3. nap
Reggel egy kis fej fájással keltem. Az ápoló nő szerint ez normális. Habár nem hallottam még erről,hogy ez normális lenne. De ráhagytam. Kimentem a mosdóba,mire visszajöttem az orvos bent volt a szobámba. Bizakodva mentem ki, hátha valami jó hírt közöl velem.
-Stacy, úgy néz ki, hogy holnap már haza is mehetsz. -mondta mosolyogva
-Úristen, ez remek hír-kezdtem el örülni a fejemnek.
-De ezek után is be kell járnod kontrollra,hogy ellenőrizhessünk. Érted?
-Mindenféleképpen. Úristen ez remek hír-fülig érő mosolyt villantottam.
Az orvos gyorsan kibaktatott a szobából, én pedig telefonomért rohantam. Ránéztem, és egy olvasatlan üzenet volt látható. Harrytől jött. Miért nem hallottam, ahogy csipogott? Ja azért mert le volt némítva. Megnyitottam az üzenetet amiben ez állt.
-"Sajnálom, hogy nem írtam és nem hívtalak, egész nap elfoglaltak voltunk, és amikor feltudtalak volna hívni, akkor Londonba este volt. Hajnal. Ne haragudj. Most is csak üzenek, mert interjúnk van, de ha minden jól megy, holnap hajnalban haza érek. Talán.. Szeretlek édes.  Harry xx"
Kicsit összetörtem, de nem zavart annyira, mint amikor közölte, hogy el kell mennie.Gyorsan a válasz gombra nyomtam, és vissza írtam neki.
-"Semmi baj. Van egy jó hírem..Én is szeretlek"-válaszoltam neki.
Nem sokkal később vissza írt, de nem válaszoltam rá. Nem akarom neki elmondani. Elég ha ennyit tud. Ma bent volt El és Anne is. Örültem nekik. Elsőnek a szüleimmel osztottam meg a jó hírt, majd a többieknek is elmondtam. Kivéve a fiúknak. Nem tudnak egymás közt titkot tartani. Este fele lefürödtem és lefeküdtem. Mielőtt el aludtam volna, telefonom hangja zavart meg.
-"Szeretlek"-a küldő Harry volt. Gyorsan vissza írtam, hogy én is majd elaludtam.