Valahol elrabolva...73.rész..

Minimum 7 komment után jön új rész. Nagyon nagyon köszönöm a 45 feliratkozót, nagyon sokat jelent. Most tényleg próbáltam hosszú részt írni. Nem tudom kinek, hogy fog tetszeni. De azért jó olvasást.:) Látogass el az egyik új blogomba. A TÖRTÉNETET ÉN CSAK FORDÍTOM! NEM ÉN ÍROM! Egy angol blog zsenialitás fordítása-->http://boyslikeyouhun.tumblr.com/ Ha tetszett a története akkor kövesd a blogot :)


Miután kinyitottam csipáim, a gardróbom felé indultam meg. Egy pillantást vetettem hátra. Harry hátát láttam, és nehézkes légzését hallottam. A két vonal az arcomon egyre görbébb lett. Tovább mentem. Kinyitottam az ajtót. Teljes sötétség árasztotta el az öltöző szekrényem, ezért a villany felé indultam. Felcsaptam a kapcsolót, és a pólókhoz mentem. Jobbnál jobb pólóim, és ruháim vannak, elég nehéz dönteni, mit is viseljek az nap. Piros pólóimat nézegettem, amikor valaki hirtelen befogta a szám. Megijedtem. Harry tapintása nem ilyen. Lassan és halkan a fülembe súgott valamit.
-Meg ne próbálj sikítani, különben a fiúnak  baja esik-súgta.
Féltem, és remegtem egyszerre. Bekötözte a szemem egy anyaggal,és szó szerint kiráncigált a szobából. Becsapta maga után a ház ajtaját, majd bedobtak egy kocsiba. Semmit nem láttam, csak hallottam. Sikítani nem mertem. Féltettem Harryt. Nem akarom, hogy baja essék. A kocsi beindult. Ott ültem a kocsi padló részén, bekötött kézzel,lábbal, szemmel és szájjal. Nagyon féltem. Megakarnak ölni? Elől a sofőr beszélt a másik emberrel. Elég sokáig ültem bent. Kényelmetlen volt, de végig csak azon aggódtam, hogy Harrynek ne legyen semmi baja.

*Harry szemszöge*

Reggel Stacy nem volt az ágyban mikor fel keltem. Már megszoktam. Mindig ő kel fel hamarabb. Feltápászkodtam, és elindultam a konyhába. Ilyenkor mindig ott van. Le mentem a lépcsőn lassú lépésekkel, és a konyha felé vettem az irányt. Stacy nem volt ott. Meglepődtem. Megnéztem a nappaliba, ott sem volt. Megnéztem a kertben, a dolgozó szobában de semmi. Hol van ez a csajszi? Felmentem az emeletre, megnézni hátha ott van-e. Megnéztem a szobákat de semmi. Üres volt. A fürdőszobákba is benéztem de semmi. Stacy nincs a házban. Telefonomért szaladtam, hogy felhívjam. Aggódom miatta. Remélem nincs baja. Stacy nevét kerestem ki. Hívni kezdtem. Mellettem kezdett telefonja csörögni. Eleanort hívtam fel ezután.
-Hé El veled van Stacy?-kérdeztem kicsit ideges hangon.
-Nincs itt. Próbáltad hívni??-kérdezett vissza.
-Igen, de itt van a telefonja.
-Akkor a házban van valahol. Hidd el. Ha megtaláltad szólj, mert most mindjárt bealszok. Majd szólj drága na szia-csapta rám a telefont El.
De hát Stacy nem olyan, hogy elbújna előlem. Kimentem a szobából, és újra átjártam a házat.
-Stacy, ne bújócskázzunk kérlek. Nem szeretem ezt a játékot-kezdtem egyre emelkedőbb hangon mondani, de nem jött válasz.
Kezdtem berezelni. Mégis miért hagyna itt egy szó nélkül?  gardróbjába még nem is néztem. Gyors léptekkel indultam meg a szekrényhez. Kinyitottam és a villany égett. Szóval itt járt. A tükör felé mentem amire egy kis cetli volt írva.
-"Édesem el kellett utaznom egy kis időre. Szeretlek. Stacy"
Nem értettem. Ha elmegy akkor is szól. Közben nézegettem a levelet, az írást. Ez nem Stacy írása. Legalábbis nem ilyenre emlékszem. Telefonom csörgése zavart meg gondolkodásomba. Az ágy mellett lévő kis polcon hagytam.Érte mentem. Kezeimbe vettem és egy magán telefonszámról hívtak.
-Haló?-kérdeztem bele.
-Harry Styles?
-Igen én. Mit akar?-kérdeztem.
-Tegye azt amit mondok, és a lánynak nem lesz baja-szólt bele egy rekedt férfi hang.
-Stacy? Hol van? Mit akar vele?-kérdeztem mérgesen és ijedten.
-Nem lesz baja, ha nem hívja a rendőröket, és azt teszi amit mondok.
-Bármit megteszek, de ne bántsák-utasítottam.
-Nekünk te nem parancsolsz, csak teszed amit mondunk. De ezt nem ígérhetjük meg. A kislány túl izgató-nevetett egyet.
-Meg ne próbálja-emeltem fel a hangot, de lecsapta a telefont.
Sírva omlottam a földre. Ha bántani is merik, én nem tudom mit fogok csinálni. Meg kell találnom minden áron. Mégis mit tegyek? Egyedül nem tudom megtalálni, de nem szólhatok a rendőrségnek. Kétségbe vagyok esve. Könnyeim hullnak a földre. Épp, hogy Stacy felépült, újabb komplikációba keveredünk. Csak egyszer végre nyugodt életünk lenne ketten. De nem. Soha nem lesz nyugodt életünk. Mindig mi szívunk. Remegő kézzel nyúltam a telefonom után, és hívtam fel Louist.
-Mi van haver?-kérdezett bele.
-Segíts-suttogtam bele, mivel könnyeim miatt alig bírtam megszólalni.
-Jesszusom jól vagy? Otthon vagy?-kérdezte.
-Ühüm-adtam ki egy "igen"-t jelző hangot.
Kinyomtam a telefont, és vártam míg Louis megérkezik. Csak ő tud segíteni. Ő mindent tud. Ő Stac "legjobb fiú barátja". Ágyamnak dőlve csak sírtam, és gondolkodtam. Mit tehetnék. Reménytelen. Szerelmes vagyok, de a baj, hogy ebbe a lányba többen is szerelmesek. Habár egyről tudok, de biztos van más is. Tudom, hogy engem szeret, efelől kétségem sincs, de befolyásos lány. Féltem. Lentről egy ajtó csapódást hallottam, majd a nevemet.
-Harry, Harry fent vagy?-szaladt Louis a lépcsőn felfelé.
Amint meglátott az ágyam mellett gubbasztva, leült mellém és átölelt. Még a problémám se tudta, de már mondta.
-Minden rendben lesz, megoldjuk.
-Köszönöm, hogy itt vagy.-öleltem szorosabban.
-Stacy hol van?-érdeklődött.
-Nincs itt. Elrabolták. Éppen ezért akartam a segítségedet kérni.-néztem rá.
-Mi a f*sz?? Hova vitték? Kicsoda?-kérdezte Louis ledöbbenten.
-Semmit nem tudok. De nem szólhatok senkinek, különben...-hajtottam le fejem és könnyeim újra megindultak.
-Mi különben?? Harry kérlek válaszolj. Mondj el mindent. Mégis honnan veszed, hogy elrabolták?? Még mindig nem értem.-értetlenkedett Louis.
-Különben vagy megölik, vagy megerőszakolják, vagy nem tudom de tragikus lenne-sírtam.-Most hívtak telefonon, és Stacy gardróbjába egy levelet találtam.-motyogtam.
Louis felállt, és bement a gardróbba. A levelet kezdte el keresni, amit sikeresen az asztala alatt a földön talált meg. Amikor telefonon hívtak fel, bizonyára leejtettem. Louis kétségbe esett arcot vágott. Nem értette ő se. Nem tudtam másra gondolni, csak arra, hogy ne legyen baja Stacynek.

*Stacy szemszöge*

A kocsi lassacskán, de megállt. Remegni kezdett a kezem. Féltem. Hirtelen egy kisebb fényességet láttam meg betakart szemeim előtt, és a kocsi ajtajának hangját hallottam, ahogy elhúzták.Egy ember a lábamon lévő köteleket kezdte el leszedni. Miután leszedte morgó hangjával rám kiabált.
-Azonnal indulj befelé-ráncigált ki a kocsiból. Hátam lökdösték.
A hangok alapján nem jöttem rá, hogy mégis kik raboltak el. Egy ajtón vittek be. Szemem még mindig be volt kötözve, de homályosan azért láttam. Egy újabb ajtón, majd lépcsőn kellett áthaladnunk. Egy szoba féleségbe érkeztünk. Meglöktek hátulról ami miatt a földre zuhantam. Éreztem, hogy a lábam megsértettem. Nagyon fájt. Leültettek egy asztal féleségre. Azt mondták rá, hogy ez az ágy.
-Nézzük csak meg közelebbről gyönyörű kél szemeid-közeledett egy kéz a szemem felé.
Letépte rólam a szemkötőt. Szemeim könnyesek voltak és pirosak. De végre láthattam a fejét annak aki ezt tette. Rob volt. Mindent eltudtam volna róla hinni, de ezt nem. Ezt már túlzásnak gondoltam.
-Miért hoztatok ide?-motyogtam.
-Miért? Hogy miért?-ordított velem és nyakamat fogta.
-Kérlek ne ez fáj-kérleltem.
-Itt nem kérdezhetsz. Itt egyedül én kérdezhetek..Viszont én most elmegyek kicsit viccelni Harry urasággal-állt fel Rob.
-Kérlek ne csináljatok semmit. Hagyjátok békén-kérleltem sírásom közepette.
-Miért meg mond minket az anyucinak?? Vagy mi?? Nyugi te sem leszel egyedül-gonosz nevetésétől hangzott a szoba.
-Neeee-kiabáltam utána, de mintha meg se hallotta volna.
Mibe kevertem Harryt? Miért kell már megint valami rossznak történnie??  Már lassan ott tartok, hogy mindennek én vagyok az okozója. Én teszem Harryt boldogtalanná. Talán ha nem élnék jobb lenne neki.Gondolkodásom és sírásom egy fekete ruhás, magas fickó zavarta meg. Arca nem volt látható. Egy ideig, aztán rám nézett és rögtön tudtam, hogy ki ez. Szemeim szikrákat szórt rá, amit látott is.
-Húú, látom ideges vagy szépség.  Nem így kéne nézni arra aki megmentette az életed-nevetett rám.
Nem válaszoltam, csak szemeimből hullottak a könnyek.Fejem a térdemre helyeztem. Reménykedtem abban, hogy Harrynek semmi baja nem lesz.

*Harry szemszöge*
Nem értem miért pont velem és Stacyvel történnek a rosszak. Louisnak egy ötlete támadt. Remélem be fog válni. Letöröltem könnyeim, majd elindultunk kifelé a házból. Bezártam a házat, és beszálltunk a kocsiba. Elhajtottunk az egyik telefonos boltba. 10 percig kocsiztunk, aztán leparkoltunk. Bementünk a boltba. Hosszú sor állt mind a 3 pultnál. Egy pár ember előre engedett minket, így gyorsan sorra jutottunk. Egy pufi, szemüveges pasas szolgált ki minket.
-Miben segíthetek?-kérdezett minket.
-Csak szeretném tudni, hogy...Szóval felhívtak minket egy magán telefon számról, hogy találkozzunk. Ez persze egy rajongók volt-kezdet el Louis.
-Le tudná nyomozni, hogy merre menjünk?-vágtam bele.
-Csak mert elfelejtettük a címet-egészítette ki Louis.
-Az elég bonyodalmas-dörzsölte két ujját nekünk.
-Mindegy mennyit fizetünk, csak segítsen-kérleltem.
-Az a baj, hogy magán telefonszám. Nem tudjuk a számot megnézi. Sajnálom. Ehhez profi "szerelők" kellenek.-mondta.
-Felesleges időpocséklás volt ide jönni-csaptam egyet a pultra, majd kiviharoztam az üzletből. Louis utánam jött. Kezemet hátra rántotta és megfordított.
-Nyugodj már le egy kicsit. El hiszem, hogy most megint sz*r neked, de hidd el, azzal, hogy most itt hisztizel nem fogjuk tudni megmenteni Stacy-t-fogta erősen a vállaim Louis.
-Elegem van ebből az egészből. Mindig én és Stacy szívunk. Már nem azért, te meg Eleanor soha nem szívtok. Csak szívnátok ti is egy kicsit-ordítottam vele.
Vállaim kirántottam Louis keze alól, és ott hagytam. Sétálva indultam haza. Nem bántam meg azt amit mondtam. Tényleg kész vagyok attól, hogy mindenben mi szívunk. Kezdődött azzal, hogy folyamatosan a szakítás szélén álltunk, mert az exeim bekavartak. Aztán, jött, hogy terhes, de végül daganatos lett. És most ez. Elrontom az életét. De szeretem. Nagy lépésekkel mentem előre,fejem lehajtva volt, hogy még csak fel se ismerjenek. Nem jött össze. Néhány lány oda jött hozzám, akik képet kértek.
-Harry, egy közös képet lécci-nézett rám hatalmas szemekkel az egyik.
-Sajnálom...Nem megy a mosolygás, kamu mosoly képet nem akarok-ráztam a fejem.
A lányok szomorúak lettek. Nem csodálom. Ha engem utasítana vissza egy híresség én is le lennék törve. Rossz volt őket így látni. Elvettem az egyik kislány kezéből a füzetet és a tollat. Címemet írtam be nekik.
-Ez a címem. Gyertek el majd pár hét múlva. Addigra talán össze szedem magam-adtam át a füzetet.
-Úristen-csillant fel a legnagyobb szeme.
-De kérlek, senkinek ne áruljátok el a címem-kértem őket, és elmentem.
Szemeim bekönnyeztek, akárhányszor csak Stacy-re gondoltam. Mit csinálhatnak most vele? Már majdnem otthon vagyok. A sarkon láttam kifordulni egy fekete furgont. Olyan volt mint ami a filmekben is. Ilyenekkel rabolnak embereket. Mire eszemig eljutott ez a gondolat már sehol sem láttam. Követni sem tudtam. Felmentem a házam lépcsőjén az ajtóig. Kulcsaimmal kinyitottam. Mikor beléptem a házba minden a földön hevert. A konyhába a tányérok szét törve a poharakkal együtt. A ruhák minden a földön. Mint ha bomba robbant volna. Rossz volt ezt látni. Leültem a nappaliba a még darabokban maradt kanapéra. Térdemre könyököltem és fejemet a tenyereimbe helyeztem. Szemeimből csak úgy folytak a könnyek. Egy cetlit vettem észre az asztalon.
-"Találkozunk még Styles. Nem az utolsó alkalom"
Istenem, min fogok még keresztül menni?

*Stacy szemszöge*
Fázok és hideg van. Aggódok. Nincs jó érzésem. Mintha valami baj lenne Harryvel. Utálom ezt az érzést. Az orvos folyamatosan figyel. Zavaró. Hirtelen hangokat hallottam fentről. Felálltam volna, ha tudtam volna. Nem kellett sokat várni a hangok után. Rob és egy haverja hirtelen rohant le. Ez a haver nem más mint az iker tesója volt, Jackson. Hatalmasat néztem, ahogy ő is amikor meglátott. Jackson hirtelen megrántotta Rob vállát és súgni kezdett neki valamit. Néhány szót hallottam csak.
-Nem mondtad, hogy Stacyt fogod elrabolni.
-Hupsz, elfelejtettem.De akkor most szólok. Harold barátnőjét fogjunk elhozni ide-nevetett gúnyosan.
Nem válaszolt vissza Jackson, csak fejét rázta. Meglepődött. Nem hittem a szememnek. Hogy tehette ezt velem Jackson?
-Hé, dokikám kösz, hogy vigyáztál rá, de innentől átveszem.-szólt rá Rob.
Az orvos felállt de Rob fülébe súgott valamit. Nem értettem. Nem érdekelt. Nem bírtam levenni a szemem Jacksonról. Szemeim lángokat szórt. A doki kiment Jacksonnal együtt. Rob leült velem szembe.
-Stacy, Stacy, Stacy..A pasid nem vigyáz eléggé-nevetett.
-Mit tettél vele?-kérdeztem.
-Csak rendet csináltunk a házban. Nyugi nem lett baja. Neki legalábbis nem. MÉG-viccelődött.
-Kérlek ne csináljatok semmi rosszat neki.  Egyébként is miért vagyok itt? Miért tetted ezt?-kérdeztem.
-Mert az, hogy Harryvel vagy a legrosszabb érzés nekem. Hagyom, hogy had szenvedjen. Tudom, hogy mindent megtenne érted.-nézett rám komolyan.
-Miért nem mondtad el, hogy szeretsz?
-Nem változtatott volna semmin-emelte fel a hangját.-Ez az idióta olyan szinten az ujja köré csavart téged, hogy nem hallod meg az igazat.-sajnálkozott nekem.
-Viszont lehet máshogy viszonyulok hozzád. Nem szerettelek volna szerelemből, de akár még barátok is lehettünk volna-vágtam hozzá.
-NEKEM AZ NEM ELÉG NEM ÉRTED?-kiabált.
-Nem tudok mit tenni. Harry hamarabb megjelent az életemben mint te.Őt szeretem és ez nem is fog változni-szóltam hozzá.
-Megölöm ezt a fiút. Utálom.-vágta kezét a falba.
-Kérlek Rob ne. Bármit megadok csak ne bántsd-sírtam.
Rob letérdelt elém. Mutató ujját az államra tette és feljebb emelte a fejem.
-Téged akarlak-suttogta.
Mély levegőt vettem. Légzésem egyre nehezebb lett. Nem bírtam már ezeket a szavakat. Mélyen a hajamba túrt és megcsókolt. Ajkaink össze értek, de fejem elfordítottam.
-Látod? Hazudsz, hogy mindent megteszel csak ne bántsam, de ezt sem teszed meg.-állt fel.
-Nem bírok valakit úgy megcsókolni, hogy nem szeretem. Nem vagyok az a "cafka"-mondtam neki.-Kérlek higgadj le-próbáltam könnyes szemeimmel megnyugtatni. Nem akartam, hogy magába kárt tegyen. De azt főképp nem, hogy Harrybe. Nem szólt egy szót se,csak kiment a szoba féleségből. Egyedül maradtam. Libabőrös lettem, ahogy a szellőzőn jött befele a hideg levegő. Rettenetesen fáztam. Egy egyszerű rövid ujjú póló és egy rövid gatya volt rajtam. Más néven a pizsamám. Nem tudtam az időt sem nézni.  Fejemet a falnak döntöttem. Szemeim becsuktam és egy kis idő után elaludtam.

***
Jackson szaladt lefelé a lépcsőn. Hozzám jött. Takaró volt kezében.
-Hé Stacy, kelj fel, hoztam takarót, hogy ne fázz-rázott fel.
-Úriember vagy-flegmáztam vele.
-Hé én tényleg nem tudtam, hogy téged akarnak elrabolni. Nem akartam rosszat. Neked főleg nem-szabadkozott.
-Nem érdekel, addig amíg Harrynek nincs baja. Nem haragszok senkire. Mára belátom. Egyedül a dokira. Nem néztem volna ki belőle-vallottam be neki.
-Nem fog neki.-nézett rám komolyan.
-Honnan veszed? Ebből a két idiótából mindent kinézek.
-Megérzés.És csak, hogy tudd..A ház "rombolásba" nem voltam benne.-mondta és felpattant mellőlem.
Apró mosollyal néztem rá, majd visszaaludtam.

(A folytatás a következő részben lesz)