Mond, hogy soha nem felejtesz el...75.rész

Itt az új rész, 5 komment és új rész jön. Lehet, hogy csak én vagyok ilyen, de én megkönnyeztem, ahogyan írtam. Remélem tetszeni fog mindenkinek. Köszönöm a 48 feliratkozást, az egy leiratkozást. Nagyon jól esett. Tudom, hogy az én blogom a legjobb sőt..De ha nem tetszik, inkább ne iratkozz fel! Jó olvasást!
AJÁNLOTT ZENE: http://www.youtube.com/watch?v=lklVOT6Uv2U

 ~Stacy Szemszöge~

Kis híján talált el engem az elsütött lövedék. Helyettem a mögöttem levő szerencsétlen fiúba szállt. Ahogy hátra fordultam, láttam ahogy elesik, és hallottam a nyögést ami kijött a szájából. Sírni kezdtem. Ez az egész miattam van. Gyorsan ültem le Zayn mellé, kezét szorongattam. A fiúk azonnal oda rohantak hozzánk. Mindenki szeme könnyes volt. Harry még beütött egyet Robnak majd elindult felénk. A fiú térdre kényszerült Harry ütésétől. Odaszaladt hozzánk és sírni kezdett, ahogy Zayn véres testéhez bújt. Jacksont hallottam, ahogyan a távolba volt, és a rendőrséget, illetve a mentőket hívta. Nagyobb figyelmet igényelt az előttem fekvő fiú. Vállát találta el a golyó. Ömlött a vér. Féltünk, hogy nem fogja túl élni. Teljesen be pánikoltam. Ha most meghal, akkor azt soha nem bocsájtom meg magamnak. Az egész az én hibám, onnantól kezdve, hogy megjelentem Harry életében. Zayn szinte a testvérem volt. Körbe néztem. A fiúk sírtak főleg Niall. Olyan állapotban volt mint én. Harry tartotta magát. Nem akart előttem gyengének látszani, és főleg nem Rob előtt.  Lassan de hallottuk a mentők és a rendőrség szirénáját.
-JACKSON VIDD INNEN STACYT!-kiáltott rá Harry.
Jackson hátulról fogott meg és húzni kezdett. Rúgkapáltam, nem akartam ott hagyni őket. Hirtelen a távolba néztem ahol Robot láttam, ahogy lábra emelkedik. A pisztolyt a kezébe fogta és Harryt mérte be vele.
-HARRY VIGYÁZZ-sikítottam.
Harry azonnal hátra fordult és a golyó már elindult felé. Szempillantás alatt a földön hevert Harry is. Sikítottam az idegtől és attól, hogy a szerelmem is a földön fekszik. Én ezt már nem bírom. Ki másztam Jackson kezei közül, és Harryhez rohantam. Az sem érdekelt ha most én is kapok egy golyót. Harry keze csupa vér volt.  Kezeim remegtek ahogy megfogtam Harry véres kezét. A mentők azonnal elindultak felénk. Elsőnek Zaynt tették fel a horda ágyra. Harry addig motoygott.
-Stacy szeretlek. Soha ne felejts el kérlek.
-Ne merj ilyeneket mondani kérlek-sírtam.
-Mond, hogy soha nem felejtesz el. Nekem ennyi épp elég lenne-kérlelt két nyögdécselés között.
-Soha, de ilyenekre most nincs szükség. Harry kérlek-szorítottam kezét az arcomhoz.
-Szeretlek, és mindig is szeretni foglak-húzta az arcom közel az övéhez.
Képtelenség ilyen helyzetben újra megszólalni. Nem tudtam. Sírtam és Istennek imádkoztam, hogy semmi baja ne legyen. Remegett az egész testem. Fáztam. Louis próbált vonszolgatni, amikor a mentősök el akarták tőlem vinni Harryt. Nem akartam elengedni, de ha nem engedem, meg is halhat. És azt nem akarom. Abba én halnék bele. Láttam ahogy beteszik a mentős kocsiba ezzel a két mentő el is hajtott szirénázva a kórházba. Louist megöleltem. Erősen szorítottam magamhoz. Pulcsija csupa víz volt. Eláztattam a könnyeimmel. Kinéztem válla felett és Robot láttam önelégült mosolygással. A rendőrök indultak meg felé, és bilincsbe tették két piszkos kezét. Végig rajtam tartotta a szemét és mosolygott. Örült, hogy fájdalmat szerezhetett nekem. Megbosszulom ezt még egyszer, csak jöjjön ki a börtönből. Már éppen felé indultam amikor Louis vissza rántott.
-Meg ne próbáld-kérlelt és könnyei folytak neki is.
Louis szorította a csuklóm. A rendőrök a kocsiba helyezték Robot, aki még mindig engem nézett és nevetett. Egy pszichopata állat. Szemeimből csak folytak a könnyek mintha dézsából öntötték volna. Pánikba estem. Meg akartam halni. Nem lehetek most se Zayn se Harry mellett.
-Louis kérlek azonnal vigyél be a kórházba. Muszáj tudnom, hogy mi van velük-sírtam.
Louis bólintott egyet és elindultunk a kocsi irányába. Niall és Liam egymás vállán sírtak. Ha meghal valaki is..

***
A várakozóban voltam a három fiúval. Hirtelen El és Danielle is betoppant. Nem tudtam, mégis honnan tudják, hogy itt vagyunk. Nem érdekelt, hogy mit ne mondjak. Egyedül akartam lenni. A sarokban ültem a földön és sírtam. Soha életemben nem sírtam még ennyit. Istennek mondogattam: "Harry szeretlek kérlek" A lányok szemei is könnyesek voltak. Körül néztem és hirtelen Niall eltűnt. Nem tudtam eldönteni, hogy most megkeressem, vagy hagyjam. Hirtelen egyik elrablómat láttam meg. Nem érdekelt amit tett. Kirohantam hozzá.
-Mentse meg Harry és Zayn életét és nem teszek feljelentést-könyörögtem neki.
-Mi történt?-nézett idiótán.
-Az hosszú. Mindkettőjüket lelőtték. Kérem mentse meg az életét-sírtam.
-Mindent megteszek, és sajnálom, nem tudom mi ütött belém-nézett mélyen a szemembe.
-Nem érdekel az amit tett. Mentse meg őket.
Szemembe nézett és bólintott egyet. A falnak dőlve lecsúsztam és újra a földön találtam magam. Nem ettem már vagy 3 napja, inni alig ittam és a fejem majd szét hasadt. Ma valaki meg fog halni érzem, és nem a fiúkra tippelek. Hirtelen a földön találtam magam. Hallottam ahogy az emberek kiabálni kezdték a nevem, és a két fiú pedig segíteni próbál. Mindent hallottam, csak éppen a szememet nem bírtam kinyitni. Elájultam. Képtelenség ilyenkor hallani, én mégis mindent hallottam..Egy ideig. Aztán se kép se hang. Mire felkeltem egy ágyban találtam magam. Nem tudtam, hol vagyok. Pislákolni kezdtem. Louis képét láttam meg elsőnek. Egy infúzió volt bekötve, az csepegett kezembe.
-Mit keresek itt?? És mi ez?-kérdeztem kicsit idegesen.
-Nyugi Stacy. Elájultál. Már több órája itt fekszel-közölte velem Louis.
-Mi? Mi van Harryvel és Zaynnel? Oda kell mennem hozzájuk-ültem fel hirtelen, mire a fejem újra hasogatni kezdett.
-Csak semmi hirtelen mozdulat-kért meg Louis.
-Zayn jól van. Ő a második emeleten van egy kórterembe. Viszont Harry...-csuklott el a hangja és könnyesedett be a szeme.
-Mivan vele?-kérdeztem, de senki nem válaszolt-Ugye nem?-kezdtek a könnyek újra az arcomon lefolyni.
-Harry..az emeleten van-szólalt fel egy rekedtes hang az ajtóból.
-Mi?-kérdeztem szinte már sikítva.
-Ahogy próbáltuk a golyót eltávolítani, hirtelen eszméletét vesztette. Most fent van, és ha minden igaz, ugyan olyan szar állapotban-válaszolt majd kiment az orvos.
-Fel kell mennem hozzá-motyogtam halkan és arcomon csak folytak lefele a könnyek.
-Sehova nem kéne most menned-kért meg Liam.
-Nem kéne ilyen állapotban most látnod-csuklott el a hangja Niallnek.
-Ti láttátok már?-kérdeztem.
-Igen. 10 perce jöttünk le. Zaynnél pedig most Perrie van, meg az anyukája. Ki küldtek minket. Nem akarták, hogy ott maradjunk.
-Mi történt Harryvel? Miért vesztette eszméletét?-szipogtam.
-Ha minden igaz egyszerre két golyót is kapott-vallotta be Louis és fejét lehajtotta.
-Meg ölöm azt a Robot-motyogott Niall.
-Felesleges.Már börtönbe van. Csak a fiúk gyógyuljanak meg.-könyörgött Louis.
-Én mikor mehetek el?-kérdeztem.
-Ma. Azt mondták, ha az infúzió lecsöpögött-mondta Liam.
-Oké..Nem érdekel ki mit mond el akarok menni Harryhez-mondtam kicsit hangosabban.
-Elviszünk amint lecsöpög az folyadék. Oké?-nézett rám Louis.
Bólintottam egyet, majd vissza feküdtem. Alig vártam, hogy végre lecsöpögjön az infúzió, és végre láthassam Harryt. Úgy egy órát várhattam rá. A szobában síri csend volt. Senki nem szólalt meg. Amikor ránéztem a folyadék kis tartályára, már nem sokat láttam benne. Éppen annyit, hogy addigra lecsöpög amíg az egyik nővér be nem jön. Megnyomtam azt a kis csengőt, és pár perc múlva már ott is volt.
-Kérem levenné? Már teljesen lecsöpögött és szívem szerint már mennék-néztem rá.
-Persze.-mosolygott és elkezdte levenni. A tűt kihúzta a kezemből, majd elengedett.
Hirtelen álltam fel, amitől egy kicsit megszédültem. Louis fogta meg a kezeim, hogy el ne essek. Elindultunk négyen, elsőnek Zaynhez akartam bemenni, mivel nála nem időznék el annyit mint Harrynél. Bementem és Perrie ott sírt miközben Zayn csak mosolygott.  Nem értettem, hogy képes ilyen helyzetben is mosolyogni.
-Zayn jól vagy?-kérdeztem halkan.
-Persze. Amikor eltaláltak nagyon fájt, sőt azt hittem meghalok, de most, hogy már nincs bennem egy golyó jól vagyok.
-Stacy te tudod mi történt? Nem hajlandó elárulni, de én itt kapok mindjárt szívbajt-nézett rám Perrie könnyes szemekkel.
Mindenki engem nézett. Kíváncsiak voltak arra, hogy mit is fogok mondani.
-I-igazából..C-csak annyi, hogy...-dadogni kezdtem.-Majd elmesélem egyszer-zártam le az ügyet gyorsan.-Zayn remélem gyorsan felépülsz..És nagyon sajnálom-mondtam neki.
-Meg fogok gyógyulni, és erről nem tehetsz. Egyébként siess Hazzához, ha jól tudom, neki nagyobb gondjai vannak.-mosolygott rám.
-Nem haragszol meg?-kérdeztem.
-Hülyéskedsz? Kis butus-nevetett-Menj már.
Kimentem a szobából, és Harryt kezdtem meg keresni. Egyedül Louis jött utánam. Ő a 6. emeleten van. A legutolsó kórterembe irányítottak. Mikor beléptem az ajtón, az "alvó" Harryt láttam. Szemrebbenés nélkül feküdt az ágyon, fedetlen felső testét láttam. Szemeim bekönnyesedtek. Láttam, hogy a keze be van gipszelve, és a kötést a vállánál. Louis megszorította a vállam. Teljesen legyengültem és szemeimből könnyek potyogtak. Miért kell őt így látnom? Az én hibám. Közelebb mentem hozzá, és kezemmel megsimítottam az arcát, amire egy kicsit megrángott a feje. Érzem azt, hogy tudja, hogy vele vagyok. Végig mértem felső testét, amin csak a hasa kockái látszottak. Kényszert éreztem arra, hogy megsimítsam azokat. Kockáin végig húztam ujjaim. Szemem a kötés helyére és begipszelt kezére terelődött. Hogyan kapott két golyót? Csak egyetlen egy lövésre emlékszem. Kezemmel a tenyerét is megsimítottam, mire erősen hozzám tapasztotta hatalmas tenyerét. Tudtam, hogy érez. Lassan pislákolni kezdett. Tekintetével engem nézett, és apró mosolyt láttam az arcán.
-Örülök, hogy itt vagy-motyogott.
-Itt leszek veled mindig-mondtam.
-Szeretlek-hangoztatta.
-Szeretlek Harry-esett le egy két csepp a párnája felé.
-Ne sírj kérlek-hangja nagyon le volt törve.-Velem minden rendben lesz.
-Féltelek..Félek Harry-szóltam hozzá, és tenyerébe fektettem arcomat.
-Nem kell. Veled leszek, még akkor is ha nem érzed, hogy ott vagyok-nézett rám komoly arccal.
-Boldoggá teszel Harry. Soha nem szerettem még ennyire senkit. Ha elveszítelek nem tudom mi lesz velem-motyogtam neki.
-Nem fogsz elveszíteni. Élek.-mosolygott rám.
Nem bírtam válaszolni a könnyeim miatt. Nem jött a számra a válaszadás. Bele gyengültem abba, hogy így látom és abba amiket mond. Harry az én gyengém.