A golyó benned van...74.rész.

A következő rész minimum 7 koment után jön. A RÉSZ TARTALMAZ CSÚNYA SZAVAKAT! Szóval ha valaki neki állna, hogy kritizálja, mennyire nem illik egy blogba a csúnya szó, attól már most elnézést kérek, de nekem ennél a résznél valahogy így jött ki. Jobban átadom az érzést. Legalábbis az én képzelő erőm ilyennek képzelte el a történetet.


 ~Harry szemszöge~

Este alig bírtam aludni. Végig járta az agyam, hogy most mit művelhetnek Stacyvel. Beleborzongtam akárhányszor is bele gondoltam. A tudat, hogy nincs velem, és kitudja hol van, teljesen lehangolt. Kikászálódtam az ágyból és a gardróbom felé indultam. Felkaptam a melegítőmet, és elindultam lefelé a nappaliba. A sok kacatot, szilánkot kezdtem el feltakarítani, amit tegnap okoztak nekem. A ház romokban hevert. Egyre több-és több szemetes zsák került az ajtóm elé. Csengettek. Kezeim remegni kezdtek, de magabiztosan indultam meg az ajtó felé. Anya volt.
-Hé anya..Mit csinálsz itt?-kérdeztem.
-Úgy gondoltam hozok nektek egy kis sütit-mosolygott-Stacy már ébren van?-érdeklődött.
-Nem, nem nem..Még alszik-hazudtam-Most jobb ha mész, nem akarom felkelteni.Reggel mindig nyűgösebb-tereltem.
-Hasonlít rád.Te is mindig nyűgös vagy-nevetett anyu.
-Igen..Igen..Viszont nekem összébb kell pakolnom még a házat..Tegnap volt egy kisebb "1D bulink"-hazudgáltam össze vissza.
-Oké,oké értem én.Majd add át Stacynek, hogy puszilom-köszönt el és beszállt a kocsijába.
-Persze mindenféleképp-húztam a szám.
Gyorsan vissza mentem a házba, és folytattam a takarítást.
***
Lassan már 3 órája takarítok és még mindig sehol sem tartok. Legjobb lesz ha kihívok egy céget. Egy takarító céget. Negyed óra múlva érkeznek. Csengettek. Gondoltam már is itt vannak? Negyed óra még nem telt le. De nem ők voltak. Közeledtem az ajtóhoz. Kinyitottam.
-Jackson te mit keresel itt?-érdeklődtem.
-Stacyről van szó.-hajtotta le szemét.
-Azonnal gyere be és mondj el mindent-hívtam be.
Leültem a fotelba, Jackson pedig a kanapéra.
-Szóval Stacy..-kezdte el.
-MOND MÁR-ordítottam rá.
-Oké, szóval tudom, hogy ki rabolta el. Azaz, hogy kik.
-És el is mondod?-néztem rá kitágult szemekkel.
-Rob volt az egyik. A másik nevét nem tudom, csak azt, hogy Stacyt műtötte..Szóval valamilyen orvos.
-Dr.Phills..-motyogtam.-Hirtelen felálltam a fotelből és ele vágtam a falba egyet ököllel. Meg maradt a helye.
Jackson megfogta a vállam.
-Nyugodj meg nem fogják bántani ha betartod a kéréseiket-suttogta.
-De miért vitték el?-omlottam a földre és sírtam.
-Szerelmesek. Azt akarják, hogy te szenvedj. -válaszolt.
-Elérték. Hozzák vissza-kérleltem.-Te azt is tudod, hogy hol van nem?
-Igen, éppen ezért jöttem. Segíthetek. De ezt ketten nehezen tudjuk majd megoldani-mondta.
-Louis. Ő tud segíteni.
-A fiúk is kellenek. Hárman megoldjuk, de kell valaki aki megmondja, hogy mikor érkeznek meg. Mármint Rob és Dr.Phills.-mondta.
Felálltam és a telefonomért indultam. Betettem hátsó zsebembe, és elindultunk kifelé a házból Jacksonnal. Közben a takarító vég is kijött. Oda adta nekik a kulcsot, és közöltem velük, hogy kamerák vannak a házba, úgy vigyázzanak. Persze ez nem volt igaz, de beszerzek most már egy párat. Beszálltunk a kocsimba és elhajtottunk Louis házába. Eleanor és Danielle épp akkor mentek be a házba.  Kiszálltunk a kocsiból és bementünk mi is.
-Sziasztok-köszönt Jack.
-Louis segítened kell.-kértem meg.
-Mégis miben? És minek kéne? A múltkor is akartam,de csak ordibálni tudtál-flegmázott.
-Igen igazad van. De Jackson tudja hol van Stacy-válaszoltam.
-Mi az, hogy hol van Stacy?-hallotta meg Eleanor.
-Hosszú-válaszoltam.
-Hol van? Avassatok be most mindenbe. A telefonját se veszi fel-mondta El.
-Nyugi jól van. Elment egy kicsit Magyarországra ennyi-válaszolt Louis.
-Nem hiszek nektek. Akkor felhívott volna. Nem olyan, hogy ne szóljon. Valami baj van igaz?-kérdezte.
-Eleanor, kérlek nem érünk most erre rá. Légyszíves menjetek el vagy fel Daniellel, most nem beszélhetünk-kértem meg őket higgadtan.
-Azért, kössz. Rendesek vagytok-flegmázott El és elment.

~Eleanor szemszöge~
Miért nem mondják el mi van Stacyvel? Tudom, és érzem, hogy valami baja van. Muszáj kiderítenem valahogy. És ebben Danielle fog segíteni. Dani lehuppant az ágyra, én pedig az ajtónak támaszkodtam.
-Szerinted hol van Stac?-kérdezte Danielle.
-Fogalmam sincs. De én azért félek, a fiúk nagyon sumákolnak. Liam semmit nem tud?-kérdeztem.
-Nem mondott semmit. Mindent elmond..Még a legnagyobb hülyeséget is.-mosolygott.
-Ki fogom deríteni, hogy hol van..Ebben te fogsz segíteni-néztem rá komolyan.
-Hé El most ha kimegyünk tudunk hallgatózni.-ugrott fel Dani.
Kimentünk a szobából a folyosó féleségre. A fiúkat tényleg lehetett hallani. Lementünk a lépcsőn halkan, így jobban lehetett őket hallani.
-Jackson tudja, hogy hol van Stacy-mondta Harry halkan.
-Hol van?-ugrott fel Louis a székből.
-Rob és az orvosa elrabolta...Egy elhagyatott házba vannak. De a várostól jó messze. Olyan 50km-re.
-Oda kell mennünk, és segítened kell nekem-szólt hozzá Harry.
Már majdnem előre ugrottam, amikor Danielle vissza húzott. Mégis miért nem mondta el Louis? Ő mindent tud. Most kicsit berágtam Louisra. Tudja, hogy milyen fontos nekem Stacy, és ilyet nem mond el?
-Tudtam, hogy valami baja van-nem bírtam ki, hogy ne szóljak oda a fiúknak.
Danielle a fejére csapott, jelezve, hogy egy idióta vagyok.
-El, miért hallgatóztál? Mondtuk, hogy ne tegyétek-emelte fel a hangját Louis.
-Azért mert Stacy az egyik legjobb barátnőm. Miért nem mondtátok el?-könnyesedett be a szemem az ordítozásom közbe.
-Eleanor, nem akartuk elmondani, mert tudtuk, hogyan reagálnál.-ordított vissza Louis.
Felszaladtam a szobámba és csak sírtam. Elhiszem, hogy nem akarták elmondani, de miért kell ordítani?? Most azt is meg kérdőjelezem magamba, hogy egyáltalán hozzá akarok-e menni Louishoz.

~Harry szemszöge~

Jackson és Louis kimentek a kocsiba, amíg én felszaladtam Eleanorhoz. Mikor benyitottam El ott feküdt az ágyon, és Danielle vigasztalta. Dani szemei is könnyesek voltak. Leültem El ágyára és beszélni kezdtem hozzá.
-Sajnálom El-szólítottam meg.
-Mit? Azt, hogy senki nem közölte se velem, se Danivel azt, hogy a legjobb barátnőnket el rabolták? Kössz már késő-sírt.
-El akartam mondani, de olyan nehéz volt. Most gondolj bele abba, hogy fel kelsz és egy üzenet vár, hogy Louis el rabolták. Neked, hogy esne? Kinek szólnál elsőnek?-kérdeztem.
-Stacy és Danielle..-motyogott.
-Látod? Te se nekem szólnál. Tudom, hogy mennyire jóba vagytok Stacyvel. De jobb ha most csak vártok. Ki fogjuk őt szabadítani-nyugtattam meg.
-Mikor történt?-kérdezte, mikor felálltam az ágyáról.
-Tegnap..-mondtam halkan, és gyorsan kimentem a szobából.
Lementem a kocsihoz. Beszálltam és elindultunk a srácokkal. Nem tudtam, mégis hova megyünk. Louis vezetett. Kimentünk a városból. Egy tanya felé mehettünk.
-Ott az a ház. Látjátok?-mutatott ki az ablakon Jackson.
-Ott van Stacy?-kérdeztem kitágított szemekkel.
-Ja nem..Ott születtem-mosolygott.
-Istenem-döntöttem a fejemet a fejtámasznak.
-De ha balra néztek ott is láttok egy házat. Azt Rob örökölte, amit még nem adott el. Ottt van Stacy. Viszont nem mehetünk közelebb. Ha minden igaz, Rob most vele van. Majd vissza jövünk.-mondta Jackson.
Elindultunk vissza a városba, viszont most már tudjuk, hogy mégis merre kell majd jönnünk. Feltérképeztük a terepet. Vissza mentünk a városba. Vagy 2 órát kocsikáztunk össze vissza. El mentünk a srácokhoz, mivel nekünk 3 nap múlva megjelenik a Take Me Home albumunk. Nagyon féltem, hogy most mégis mit csinálnak Stacyvel. Jackson hirtelen kapta elő a telefonját. Bepötyögött valami számot, és hívta.
-Rob, a  boltban vagyok. Kell valamit vinnem?-kérdezte a telefonba.
-Nem kössz.-mondta.
-Biztos? Most szólj, nem megyek többet boltba.
-Nem kell semmi, most épp egész jól megvagyok a csajszival-mondta és levágta a telefont.
Bedühödtem ahogy hallottam a telefon torzította hangot. Mit képzel ki ez? Börtönbe fogom juttatni..Vagy én fogok börtönbe menni, ember ölés miatt. Lehet választani. Kezdett sötétedni, de nem volt még este. Még. 5 óra lehetett, amikor a srácokkal letettük Jacksont és elmentünk a stúdióba. Kisebb szidást kaptunk késésünkért, de okot nem mondtunk. Zayn, Niall és Liam előbb is ott voltak már, de haza küldték őket.  A három fiú elég érdekesen néztek ránk. Ők nem tudták mi van most bennem. Senki nem tudja. A félelem a szerelem az aggódás. Senki nem érzi ezt át. Louis se tudhatja, hogy min megyek keresztül. Csak reménykedni tudok abban, hogy semmi baja nem lesz Stacynek. A fiúkkal a stúdió munkákat kezdtük meg. Fél óra múlva, viszont sms-t kaptam.
-"Holnap Rob elutazik egy időre. Nem sokáig. Az orvost meg elintézem. De akkor holnap este. Jackson.x"
Gyorsan olvastam, még mielőtt valaki észre venné. Eltettem a telefont a zsebembe, és Louishoz indultam meg, aki a velem szembe levő széken ült. Leültem mellé, és súgni kezdtem a dolgokat.
-Holnap, ki tudjuk szabadítani. Ha még benne vagy-súgtam neki.
Louis csak bólintott egyet.  Zayn elég érdekesen nézett minket.
-Avasd be-súgta Louis.
Felálltam, és megböktem Zayn vállát reménykedve, hogy észre veszi jelzésem. Kimentem a stúdióból.  Zayn vette az adást, jött utánam.
-Mivan haver? Baj van?-nézett rám.
-Stacy nincs meg.-motyogtam.
-Gondoltam hogy Stacy..Hol van?-kérdezte.
-Nem tudom. Az az már tudom. Holnap kiszabadítjuk Louissal és Jacksonnal.
-Jackson az a Rob tesója? Ikrek azok nem?-kérdezte Zayn.
-De, de ez most nem lényeg. Szóval segít nekünk. Segíts kérlek te is-fogtam meg a vállát.
-Mindenféleképpen. Úgy se lesz holnap semmi dolgom. Perrie koncertezik, és nem tud eljönni, se én menni.
Vissza mentünk, de újabb sms-t kaptam. Ezúttal egy szám volt.
-"Harry..Harry..Harry..Azt hitted, hogy egyszerű lesz kimentened Stacyt? Hidd el nem lesz ilyen egyszerű. Nem tudom, hogy ki a besúgód, de tudd, hogy már nem ott van ahol eddig. Azért köszi a látogatásodat"
Ökölbe szorítottam a kezemet és mit sem törődve a stúdióval és az új albummal kiviharoztam az épületből. Egyenesen  a kórházba indultam meg. Magabiztosan szedtem a lábaimat, hogy minél gyorsabban oda érjek. Szinte már futottam. Sötét volt. Mikor beértem a kórházba céltudatosan indultam meg Dr.Phills irodájába. Szerencsémre akkor jött kifele. Begyorsítottam. Papírjait a kezéből kivertem. Szét repültek a folyosó padlóján. Megfogtam fehér köpenyét és falnak szorítottam. A düh vezérelt. Nem tudtam az agyammal gondolkodni csak cselekedni.
-Most azonnal megmondja, hogy hol van Stacy, vagy a sittre juttatom-szorítottam a nyakánál.
-Nagyon beijedtem tőled. Senki nem tudná bizonyítani, hogy benne voltam-nevetett.
-Hiddje el. Biztos forrásokból tudok mindent. Most pedig elmondja, vagy...-hallgattam el.
Az emberek minket figyeltek. Nem csodálkoztam volna, ha néhány papparazzi is feltűnik. De ők szerencsére nem jöttek.
-Semmit nem tudok-tagadta.
Elengedtem az ingjét, mire ő a földre bukott.
-Megfogod bánni pancser, hogy nem mondtad el-kiáltottam utána, majd elviharoztam a kórházból.
Valahogy sejtettem, hogy valaki követett. Liam volt.  Ha minden igaz, mindent látott is.
-Mit keresel itt?-kérdeztem.
-Tudtam, hogy ide jössz. Stacy eltűnt. És basztál volna szólni? Egy hülye hívásodba került volna. Meg vannak a források, amikkel simán megtalálnánk-ordítozott.
-Csak egy kicsit kérlek meg, hogy fogd be a pofád. Elegem van mindenből. Hagyjon mindenki békén. Ez a fasz meg nem jó emberrel kezdett ki-szapultam mindenkit.
-Harry egy kicsit nyugodj le. Haza viszlek. Segítek. Mindenben-mondta.
Beszálltunk a kocsijába és haza vitt. Lefürödtem majd lefeküdtem. De aludni most se bírtam.


~Stacy szemszöge később~

 Hallottam, ahogy Rob megírta az üzenetet Harrynek. Hangosan is elmondta. Bárcsak tudnék neki szólni, hogy nem vitt sehova. Ugyan ott vagyok.
-Kérlek csak had beszéljek vele-kérleltem Robot.
-Még mit nem? Nem érted meg, hogy most szenvednie kell?-nevetett Rob.
-Ezért a sittre fogsz jutni.-motyogtam.
-Lehet viszont önelégülten fogok oda menni-villantott egy perverz mosolyt.
Ijedten néztem rá. Kezeim remegni kezdtek, és a hideg is kirázott. Mit akar tenni? Közeledni kezdett. Arcán még mindig az a perverz mosoly tündökölt. Ha most nem lenne a kezem megkötözve, igen csak pofán csapnám.
-Miért remegsz?-kérdezett.
-Mintha érdekelne. Egy pszichopata állat vagy.-emeltem fel a hangom.
-Kis angyalom, nem én mentem be, és vertem agyon egy orvost..Majdnem-mondta.
Szemeim kitágultak, gondoltam, hogy Harryről beszél. Képtelen vagyok elhinni.
-Honnan veszel ilyeneket?-kérdeztem halkan.
-Tudod ki a segítő társam ugye?? Szóval majdnem megverte a kis barátod. És még én vagyok egy pszichopata?-nevetett fel.
Nem válaszoltam semmit. Fejem a térdemre hajtottam és sírtam. Remegtem a félelemtől, és a hidegtől. Az az egy pokróc sem segített sokat. Rob kiment. Egyedül hagyott. Gondolataim a verekedésre összpontosultak. Valahogy nem képzelem, legalábbis nem tudom elképzelni azt, hogy Harry verekedett volna. Hogy őszinte legyek, most azt se tudom, hogy este vagy reggel van-e. Sötét van. Itt csak egy villany ég, de az is csak alig. Hol elalszik, hol felgyullad.Amióta elraboltak, folyamatosan csak aludni akarok. Fáradt vagyok.

***
Ajtó csapódásra keltem fel. Nem tudtam ki az. Félve nyitottam ki a szemem, de csak Jackson volt. Lehuppant mellém, és egy szendvicset nyomott kezeim közé.
-Miért adtad?-kérdeztem.
-Nem foglak éheztetni. Az idióta testvérem hagyja, de én nem-vallotta be.
-Köszönöm, de kibírom kaja nélkül is. Ha meg nem, akkor meg belepusztulok. Addig se okozok senkinek se gondokat.-magyaráztam.
-Idióta vagy, hogy ilyeneket mondasz. Mindegy, beszéltem Harryvel-nézett rám és suttogott.
-Mit csináltál?-néztem rá hatalmas szemekkel.
-Igen, de csak telefonon értem el. Elutazott. A fiúkkal együtt. Nincs a városban, vagy az országban. Gyakorlatilag nem beszéltem vele, csak egy hang üzenetet hagytam neki. Eleanor mondta, hogy elutaztak-mondta.
-Szóval meg sem próbál keresni?-akadtam ki.
-Ezek szerint...-hallgatott el.
Nem értettem. Ha ő tűnt volna el azonnal keresni kezdtem volna. Komolyan ennyit értem neki? Hagyta, hogy elraboljanak, és akkor még meg sem próbál meg keresni.Már magam se tudom, hogy most a fájdalmat vagy pedig a kínt érzem. Valószínűsítem mindkettőt. Csak egyszer jussak ki ebből az idióta helyzetből.  Jackson ki ment, nem tudom mégis hova.
-Jackson várj egy kicsit-állítottam meg amikor már majdnem kint volt az ajtón. Vissza fordult.
-Csak annyit mondj meg..Reggel vagy este van?
-Dél-nevetett.
Kiment, halkan csukta be az ajtót maga után. Nem értem. Ha tényleg annyira jóba van velem, már pedig jóba van..Akkor miért nem segít innen kiszabadulni. Mondjuk, most szívesebben rohadnék meg itt egyedül, ezekkel a pszichopata állatokkal együtt, mint hogy Harry fejét nézem azok után, hogy így cserben hagyott. Elhiszem, hogy híresség, és ha menni kell, akkor megy, de azért pár napot igazán kivehetett volna szabadságként, hogy megkeressen. De ha senki nem fog segíteni akkor majd egyedül megyek el innen.

~Harry szemszöge órákkal később~

Ijedten vártam a parkba Jacksont. Nem értettem, most akkor mi is történik velem igazából. Lassan már negyed órája várok de még mindig nem jön. Egy fekete furgont láttam meg előttem elsuhanni, majd pár méterre tőlem leparkolt. Közelebb mentem. Jackson szállt ki a kocsiból.
-Jack beszéltél Robbal? Mi az, hogy elvitték Stacyt? Hova a picsába vitték el?-emeltem fel a hangom.
-Sehova. Látom Rob ijesztget. Nyugi. Egyébként ma én leszek este Stacyvel, úgyhogy kihozzuk.-avatott be.
-Hányra menjek hova?-érdeklődtem.
-Rob olyan este 9 fele fog elmenni. Úgyhogy 4 óra múlva találkozzunk a London táblánál-mondta Jackson.
Pacsiztam vele majd elindultam a kocsim felé. Beszálltam, és a telefonomat kotortam elő. A betűket kezdtem el bepötyögni.
-"Ma 9-kor legyen mindenki a London táblánál északra. Aki még benne van persze csak az. És akiért kell elmegyek, ne menjünk sok kocsival. Haz xx"-írtam le, majd elküldtem Louisnak, Niallnek, Zaynnek és Liamnek.  A fiúk szépen sorba írták, hogy oké ott lesznek. Azaz Zaynt, Liamet és Niallt én viszem, Jackson pedig Louisval megy. Haza mentem és alig vártam, hogy elteljen ez a 4 óra. Azaz már kevesebb mint négy óra. Letusoltam, majd egy kényelmesebb farmert és egy pólót vettem fel. Axe sprayt fújtam magamra. Leültem a kanapéra és bámultam ki a fejemből. Gondolataim azokra a pillanatokra terelődtek amikor Stacyvel ölelkeztünk. Nem a csókok, a szex vagy egyéb más, hanem az ölelkezéseink és a szavak amiket mondott nekem, amikből teljes mértékben tudtam, hogy ő az igazi, ő kell nekem. Nincs számomra más. Csak ő és a Directionerek. Azért Stacy egy mértékkel feljebb van. Lássuk be, elrontottam az életét. Soha nem mutatta ki azt, hogy a rajongók hogyan viszonyulnak hozzá, rossz és jó értelemben. Ilyet még nem láttam. Egyik barátnőm se bírta ki őket. Legtöbben törölték magukat, de Stac nem. Ő maradt. Elszaladt az idő a gondolkodással. Bezártam a házat, és beszálltam a kocsimba. Elhajtottam a srácokért a korom sötétben. Jackson és Louis már ott voltak. Mi később mentünk. Zaynnek még be kellett lőnie a haját különben nem jött volna el. Mi is elindultunk kifelé a városból. A fekete kocsi már ott állt. Megálltam mellette, de nem szálltam ki. Lehúztam az ablakot, ahogy Louis is.
-Harry mi megyünk elől kövessetek. Rob nem rég ment el. Már a repülőn ül, szóval tiszta a terep-közölte velünk Jackson.
Felhúztuk az ablakot, és Jackson előre ment. Hallottam ahogy Niall suttogva beszélt Liamnek.
-Ez olyan izgi pajti-rágta körmeit.
-Nyugi Niall-nyugtatta Liam-Harry ezt nem vágom. Nekem itt valami bűzlik-jelentette ki Liam.
-Bocsi én voltam izgulok-vágta rá Zayn.
-Fúj Zayn, teljesen ironikus voltam.-mondta Liam- Szóval az bűzlik, Zaynnen kívül, hogy elrabolta Stacyt és elmegy? Én a helyetekben vigyáznék-szólt.
-Ha ilyen pancser-vágtam rá.
Döcögős volt az út. Amikor megérkeztünk a kis házhoz, leparkoltunk halkan és kiszálltunk a kocsiból.Halkan nyitott be Jackson. Niall Liam és Zayn kint maradtak, hogy figyeljék a területet. Fekete ruhában voltak, és feketére volt kenve az arcuk, csak hogy ne is lássák őket a semmi közepén. Lassan sétáltunk Jackson után Louisval. A legalsó szintre értünk, amikor benyitott egy kisebb helységbe Jack. Egy rövid lépcső vitt le minket az aljáig és amikor megláttam Stacyt ahogy ott fekszik bekötözött kézzel, szájjal, lábbal szó szerint bekönnyesedett a szemem. Aludt. Arcára puszit nyomtam, és leszedtem  a szájáról az anyagot. Óvatosan a térd hajlatánál felemeltem. Kicsit megbotlottam, mivel a lábam mellett volt egy szék. Neki mentem. Stacy pedig felriadt rá.
-Jézusom..Harry mit keresel itt?-nézett rám hatalmas szemekkel.
-Mindent megtennék érted-néztem rá komolyan.
A lábáról leszedtem a köteleket, ahogyan a kezéről is.Lábra állt, és gyönyörű kék szemei az enyémet nézték. Megfogtam a derekát, és megcsókoltam. Nem érdekelt, hogy éppen egy mentés közben vagyunk, nem hagyhattam ki. Elképzeléseink szerint így néztünk ki (ahogy a képen látható) pedig nem. Sötét volt, és írtó büdös. Persze nem Stacy volt, hanem lehetett érezni a penészedő sarkakat.

Megfogtam a kezét, és kisétáltunk a házból.
-Mit képzelsz Styles, elviszed azt ami engem illet?-ordított utánam Rob.
Hátra fordultam és teljes életnagyságban állt előttem. Pontosabban majdnem előttem.
-Stacy az enyém és senki nem veheti el tőlem-ordítottam vissza.
Láttam arcán ahogy beidegesedik. Zsebébe nyúlt és egy pisztolyt vett ki a zsebéből. Tudtam, hogy engem fog célozni ezért kiáltottam egyet.
-LOUIS VIDD STACYT A KOCSIBA MOST-löktem el magamtól Stacyt és Louis a csuklójánál fogva vitte őt el a kocsihoz.
A kezeim remegtek, de nem érdekelt. Egyszerűen elindultam felé.
-Dobd el a pisztolyt. Nem lesz rá szükség-kértem meg higgadtan.
-Mégis minek hallgassak rád Styles? Elvetted tőlem azt a lányt akit szívemből szeretek. Lehet, hogy régebb óta ismered, viszont én több mindent tudtam volna neki megadni mint te.-könnyes volt végig a szeme.
-Sajnálom.-néztem rám
-A sajnálat itt kevés. Ha megöllek, Stacy az enyém lesz, nem a tied-közölte velem.
-Lehet, viszont ha tényleg szereted, akkor fogd fel...Ha most megölsz, neki rossz lesz és szenvedni fog.
-DE VELEM LESZ-ordított egyet.
-Olyan lányt akarsz, aki csak azért van veled mert rákényszerítetted? És olyat aki szomorú összetört mert megölted azt akit választott, csupán féltékenységből?-reméltem, hogy a szavaim megenyhítik.
Kezét már nem tartotta rám a fegyverrel együtt. Így könnyebb dolgom volt. Kilöktem a kezéből a pisztolyt. Cserébe ütni kezdett. Verekedni kezdtünk. Nem vagyok agresszív fajta, de ha olyat mond, hogy Stacy nem szeret akkor bepipulok. Ütöttem ahogyan csak tudtam, de ő sem kímélt sőt. Éreztem az arcomon csattanó ütéseket, és azt is ahogy öklömmel behúztam neki. Soha nem verekedtem még ilyen szinten. Nagyon fájtak az ütések amiket kaptam tőle, biztos hogy boxol. Hirtelen egy ütést kaptam a hasamba ami után már nem bírtam talpon maradni. Összerogytam. Kínokat éltem át. Látta ahogy Rob a pisztolyért fut, és kihasználva tehetetlenségemet, felém tartotta. Elsütötte a pisztolyt.
-BASZKI NE-kiáltottam amikor megláttam, hogy helyettem kit talált el a pisztoly.-Csezd meg te buzi állat-álltam fel és kivertem a kezéből a pisztolyt még mielőtt valakit lelőne. Szemeim megteltek könnyekkel...
-Annyira sajnálom-bújtam oda a földön fekvő véres testhez. Szemeimből a könnyek csak peregtek.